Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-24 / 173. szám
PTXT mrx.it t 1977 JÜLIÜS 24., VASÁRNAP Lear a Dóm téren Tegnap este zsúfolt nézőtér előtt megkezdődtek a szegedi szabadtéri játékok idei előadásai. A megnyitón Shakespeare hear királyát mutatták be Vámos László rendezésében. A címszereplő Bessenyei Ferenc volt. A további szerepekben Psota Irént, Olsavsz- ky Évát, Vass Évát, Gábor Miklóst, Kállai Ferencet Mensáros Lászlót és Szabó Gyulát láthatta a közönség. Ösztöndíj - középiskolásoknak Az Állami Ifjúsági Bizottság irányelvei Az Állami Ifjúsági Bizottság — a társszervekkel együttesen — irányelvekben szabályozta a középiskolai tanulmányi ösztöndíjak juttatását. A tanulmányi segély célja a fizikai dolgozók. elsősorban a nagyüzemi, szakmunkás szülők tehetséges gyermekeinek ösztönzése a továbbTV-FIGYELŐ Megújulás. Évek során sok szó esett arról, hogy mi tartozik az általános műveltségbe, s hogy az nem korlátozódhat az irodalmi, művészeti, művelődéstörténeti ismeretekre, továbbá, hogy az a korszerű műveltség, amelyik eleven kapcsolatban van az élettel. Ilyen életközeli, közgazdasági és szociológiai ismereteket nyújtó műsort láthattunk csütörtökön az 1. műsorban. A Megújulás című nagy riport a Hajdúsági Iparmüvekbe kalauzolt bennünket. Nem pusztán azért, hogy bemutasson egy közkeresett tartós fogyasztási cikkeket gyártó vállalatot — ami egyébként önmagában is hasznos és érdekes lehet —, hanem, hogy a lakossági fogyasztásra termelő gépipar fejlesztésének gondjait és új, eredményesnek ígérkező útjait bemutassa. Jó adás volt: hatásosan tudott véleményt formálni, sőt az érdektelenségből véleményre serkenteni, a népgazdaság egyik fontos területe fejlesztésében érdekeltté tenni. Megtudhattuk, mit jelent egy külföldi technika és know-how, magyarán gyártási eljárás, berendezések és tudnivalók megvétele, honosítása, milyen költségekkel, terhekkel és kötelezettségekkel jár. Rokonszenves vonása volt a riporternégyes — Hortobágyi Éva, Bán János, Ko- pecZky Lajos és Tóth Károly— szondázó riportjának, hogy egyaránt megszólaltatta a munkásokat és a műszakiakat, a beállító lakatost, és a miniszterhelyettest, így hozta egyfelől emberközelbe a gyár életét, a fejlődés érdekességét és gondjait csakúgy, mint az iparfejlesztés országos gondját, amelyből a gazdasági szabályozórendszer továbbfejlesztésére irányuló tanulságokig jutott. Zene Zcbegényből. A zenés műsorokban gazdag csütörtöki és pénteki programból kiemelkedett az 1. műsor péntek esti adása A Rigoletto- kvartett Zebegényben címmel. Czigány György — akit ugyancsak megdolgoztat a nyár sok muzsikát nyújtó műsora, de ő ezt szemmel láthatólag inkább élvezettel, mintsem megviselten viseli! — ezúttal az elhunyt nagy festőnk, Szőnyi István zebegé- nyi házába, műtermébe, képei közé és a képek „modellt” nyújtó környező tájba kalauzolta el a nézőket, és onnan szólaltatta meg Szendrey- Karper Lászlót, aki tizenhét éve ugyanott ugyanazt a számot játszotta az első és utolsó házimuzsikáláson a mester jelenlétében. S utána a Rigo- letto kvartettjével színre lépő operaénekeseket: Kalmár Magdát, Takács Klárát, Só- lyopi-Nagy Sándort és Kelen Pétert. , N. F. tanulásra. A középiskolai tanulmányi ösztöndíjat az a nyolcadik osztályos általános iskolai tanuló nyerheti el pályázat útján, aki gimnáziumban vagy szakközépiskolában kíván továbbtanulni, s akinek legalább egyik szülője fizikai dolgozó. További feltétel: a Diák Szociális Bizottság közösségi és emberi magatartását, tanulmányi munkáját figyelembe véve erre érdemesnek tartsa. A pályázati kérelmeket február 15-ig az általános iskola Igazgatójához — illetve a középiskola vezetőjéhez — kell benyújtani. A kérelmekről az intézményekben e célra létrehozott Diák Szociális Bizottság alakít ki javaslatot, s továbbítja a megyei, fővárosi testületeknek. Ameny- nyiben a vállalatok, szövetkezetek hozzájárulásaikkal növelik az ösztöndíjjuttatás kereteit, ugyancsak tehetnek név szerinti javaslatot sóját dolgozóik gyermekeinek támogatására. Az ösztöndíjak juttatását minden tanévben felülvizsgálják, s nemcsak a család anyagi helyzetének alakulása szempontjából. A támogatás megújításának egyik fő feltétele: a diák megfelelő tanulmányi eredményt érjen el és közösségi magatartásával is kiérdemelje az ösztöndíj további juttatását. A középiskola első osztályában a tanulmányi ösztöndíj egy tanévre egységesen 2000 forint. A második osztálytól 2000—4000 forint között állapítható meg. A középiskolák a megállapított összeget minden szeptemberben és februárban, két egyenlő részletben fizetik ki a diákok szüleinek. A középiskolai tanulmányi ösztöndíjak létesítésére tervezett összeget az AlB a Központi Ifjúsági Alapból bocsátja az érint©.» tanácsok rendelkezésére. Beszélgetés a mellvéden Szeretünk játszani Ma befejeződnek a szentendrei játékok Ma este kihunynak a reflektorok fényei a szentendrei Fő téren, befejeződik a Teátrum tizedik évadja. Színházi zsargonnal: temetés lesz a Teátrumban. Szabad bűvölet Ékesen bizonyították a Templom téri események: szeretünk játszani. Ezért aztán a szentendrei látogatást követő napon így fogalmazunk: részt vettünk a Templom téri játékon és megnéztük a Tévedések vígjátékát. Pedig a kettő csak együtt képes teljes művészi élményt nyújtani. Mielőtt' leülnénk a Teátrum zsöUyesorába, a Templom téri játék döntésekre kényszerít: mit nézzünk meg és mikor álljunk sorba egy stand előtt; az egyik színész valakinek korsót nyom a kezébe: „majd jön érte”; más valakit megkérnek: „adjon helyet a színpadra ballagó kecskének; Jupiter és Bacchus 'krumplicsatájából néhány lövedék a nézőkön puffan. Aztán mindenkit tóVább- sodor a játék, nemcsak a jeleneteken, egymáson is jót nevettünk. A vidám, szabad bűvölet ráhangol a Shakespeare-komédia népi ihletésű előadására. Közönséggé válunk, mielőtt közönség leszünk. A játék persze, kölcsönös: hat az emberekre és a közönség visszahat a játékra. De hogyan jelenik meg mindez a legfőbb alkotó, Kerényi Imre rendező szemében? Nehezen sikerült alkalmat teremteni a kérdés feltevéséhez. Mert Kerényi Imre a szó legszorosabb értelmében végigszaladgálta a Templom téri játékokat, hol a főiskolásoknak segített, hol a közönséget igazította útba, hol pedig az„Nappal szedtük - holdvilággal vágtuk...” MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK — Hajtás emberek dolgoznak nálunk, akik vonakodás nélkül végzik a munkát s nem nézik az órát, nem figyelik az idő múlását, ha sürget a tennivaló. A legszorgalmasabbak egyike Albert bácsi, aki nemcsak a munkatársai körében népszerű, a szakvezetés is értékesnek tartja hozzáértését, lelkiismeretes munkáját. Ö az, akire mindig lehet számítani. Óriási kár, hogy nem tanulhatott fiatal éveiben! Rendkívüli szakmai érzékével, sok évtizedes tapasztalatával, egyik kulcsembere az itteni munkánknak — mondta Merkey Pál, az al- sónémedi Közös Üt Szakszövetkezet tehenészeti telepének ágazatvezetője. Szavak nélkül is Kíváncsivá tett, megkerestem hát Kerekes Albertet, s mikor szembetalálkoztunk, elcsodálkoztam. Nem olyan „bácsi” külsejű, amilyenre a családias elnevezés utal, inkább igencsak erélyes, energikus jelenség, a haja épp hogy de- resedik. Bronzbama arcán a vendégnek járó udvarias mosoly egyre tartózkodóbbá válik; amikor megtudja, mi járatban vagyok, végképp elkomorul. Nincs az életében semmi érdekes, semmi különleges, amire bárki kíváncsi lehetne. Élt eddig is; mint más, dolgozott mint más. — Azt, hogy sokat és jól dolgozik, mások mondják magáról. De hogy miért és hogyan, ezt csak magától tudhatom meg. — Elletős vagyok itt a tehenészetben már hetedik esztendeje és szeretek az állatokkal foglalkozni, ennyi az egész. Nem elég ismerni a munka fortélyait, érteni kell a jószághoz, figyelni rá, ez valamiféle érzék dolga. A borjak is, a tehenek is jeleznek valahogy éhséget, szomjúságot, fájdalmat, betegséget, még egészséget is, csak meg kell érteni, szavak nélkül is. No persze, a gyakorlat is sokat jelent. Én már tizenegy-tizenkét éves koromban kint aludtam a határban a csorda mellett, a gyáli határban legeltettünk akkortájt. Az uraság földjét meg részibe műveltük, olyankor aztán, ha nappal szedtük a kukoricát, holdvilággal vágtam le a szárat. Akkor meg a kukoricatábla oldalában aludtam. Hogy gyerek lehettem még? Másképp volt az akkor: fiatalon kezdtünk el dolgozni, félni szégyen lett volna már a legénykének. Aztán jó pulikutyáim voltak; vigyáztak azok az állatokra is, rám is. Tudja, milyen az igazi puli? Az mindig terel és mindig sértődős, vagyishogy csak a jó szóból ért, de abból nagyon. A kiabálást, gorombaságot nem tűri, de ha ösz- szeszokik a gazdájával, egy szempillantás elég ahhocz, hogy tudja, mi a teendő. Hogy biztos legyen a kenyér — Ha holdviágnál is vágták a kukoricaszárat, akkor az biztosan értéknek számított, nem hagyták a földeken. — Használtuk azt mi kenyérsütésre, üst alá is, mikor kellett alomnak, de télen takarmánynak is. Ha gyenge termés volt, bizony nemegyszer kukoricaszáron telelt át a jószág. Tudhatták ezt a tehetősek is, mert ők meg pénzért vették, vagonban szállították a majorokhoz. Másképp volt akkor minden. Reggel háromtól este tízig dolgoztunk a cséplőgép mellett, s ha kerestünk 50—60 kiló szemet naponta, az már jó eredmény volt, biztosnak látszott a jövő évi kenyér. — Két fiam meg egy vejem van: mindhármuknak szakmájuk van, se földdel, se állattal nem bajlódnak. Otthon az építkezésnél persze segítenek: az egyik kőműves, a másik villanyszerelő, a harmadik gépkocsivezető. Barkácsoltak házilag olyan ügyes kis emelődarut, amivel könnyebb az építőanyagot emelgetni, de zsákolni azt egyik sem tud, tán nem is bírnák, ók is azt kérdezgetik gyakran, amit maga most: érdemes nekem még a háztájiban is annyit vesződni jószággal, kapálni a földet, tenni-venni a ház körül? Nyolc holdat művelek meg, azután a 15 disznó, a három bika, amiket hizlalunk, az apróbaromfi, bizony nem enged egy perc pihenést sem. Nem számoljuk, hogy mi a haszon — Érdemes? Szabadság, szabad idő. szórakozás, kikapcsolódás nélkül? — Nem számoljuk mi azt, hogy mi ebből a haszon, meg mi a jövedelem, a munka a fontos, azt nem tudom abbahagyni, még vasárnap se, karácsonykor se, soha. Nem is tudom, mi lesz majd, ha nyugdíjba kell mennem. Eddig mindig úgy volt, hogy elkezdtem dolgozni januárban, aztán eltartott a tennivaló a következő jaunárig. Megszoktam ezt az életet, nem is tudnám másképp elképzelni. Tudja, mikor mi összekerültünk az asszonnyal, az esküvői táncpénzből egy előhasi üszőt akartunk venni, mert hogy egyikünk se hozott se vagyont, se jószágot a házasságba. De nem tellett csak két süldőre. Azoknak az árán, a következő évben már tehenei vettünk... Aztán csak gyarapodtunk; a lányoméknak már építettünk új házat, most a két fiam kerül sorra. Ha ezekkel is megvagyunk, akkor magunknak akarnék újat építeni, igaz, ez a mostani se régi, 1976-ban készült. Tágas is, kényelmes is, fürdőszoba is van benne, csakhogy a formája nem tetszik nekem, ez még olyan régimódi, L-alakú. — Ebbe a programba bizony nem fér bele a mozi, a tv, néha egy könyv, de talán még az újságolvasás sem. — Ha akarnám, beleférhetne, de se egyik, se másik nem érdekel. Vagy huszonöt éve voltam utoljára moziban, tv-t csak véletlenül látok néha a fiaimnál, de a múlt vasárnap is valami' háborús dolog ment és én nem állhatom a békétlenséget. Nem is néztem végig. Talán nincs igazam, de én így gondolom. Nincs igaza Kerekes Al- bertnek, de erről nem ő tehet, öt elemit járt annak idején, azután kemény fizikai munkában töltötte az életét. Másféle az értékítélete. Pedig ahogyan a munkatársai is. főnökei is elmondták, s ahogy a beszélgetés során magam is tapasztaltam: a szakma sze- retetén és értésén túl rendelkezik sok jó szellemi adottsággal, „gyorsan vált az agya”, mint mondani szokás. Mindennapjai így talán kevésbé színesek. De mindenképpen tartalmasak. Bedő Ildikó után érdeklődött: van-e elég ital a borkimérésben. Végül is a Templom téri nyolcadik előadás végére sikerül néhány perces és viszonylagos nyugalmat találnunk: a mellvédre ültünk beszélgetni. — A rendező kiszolgáltatott emberré válik, ha színpadra állította a drámát. A figurák önálló életüket élik, az előadás öntörvényei válnak meghatározóvá. Általában. Itt a Templom téren viszont közösen alakította a játékot a néző, a rendező, és a színész. Hogyan változott a produkció a bemutatótól a befejező előadásig? A közönség formált — Mindenekelőtt a színészi játékot kell említenem — válaszolt Kerényi Imre, miközben egy pillanatra sem vette le tekintetét a színpadról. — A bemutatón, fáradt volt a főiskolás társulat, mert volt nap, amikor 14 órát próbáltunk. Aztán a siker felszabadította a feszültségeket: könnyedebb, őszintébb lett a játék. A legnagyobb változást a közönség okozta: kétezer embernek elsöprő hatása van. Vissza kellett fognunk a finomabb megoldásokat és a látványosabb, erősebb tömeghatású elemeket erősítettük. Ez összevágott az eredeti koncepcióval, harsány, vásári játékot akartunk produkálni a Templom téren, de magunk sem számítottunk ekkora érdeklődésre. Nemcsak a játékstílust módosítottuk, hanem dúsítottuk is az előadást a legjobb értelemben vett tömeghatásra. Eredetileg délután öt órakor kezdtünk és másfél óra volt a Templom téri játék, de a közönség már négy órakor benépesítette a teret. És mi úgy éreztük: ha itt a néző, nekünk játszani kell. — Eddig nem játszott középkori magyar iskoladrámák közjátékait láthatjuk. Ez az időszak egy kicsit fehér folt a drámatörténetben; létezésükről éppen hogy csak tudunk. Honnan ez a sok jó szövegkönyv ? ...az emberi lényeghez — Ezek létező, megírt és többségükben nyomtatásban is megjelent darabok — zökken vissza az eredeti beszélgetés fonalába Kerényi. — Attól fehér folt ez az időszak, hogy senki nem foglalkozik hivatásszerűen az irodalmi anyag feldolgozásával. A darabok egy részét még kéziratban találtam meg és formáltam a mai kor számára befogadhatóvá. — Különös, ha egy fiatal rendezőnek válik szenvedélyévé a középkori magyar színjátszás újrafelfedezése. — Ez így tévedés. Nem szenvedélyem a középkor... várj, színpadon van a kecske? Rendben van, tudod, nagyon nehéz felvinni a kecskét a színpadra, a bemutatón nem is ment fel... visszatérve. Az a szenvedélyem, hogy olyan dolgokat keressek a színházban, amelyek valami erős tőhöz tapadnak, igazi gyökérrel rendelkeznek. Sok a sarlaitánság, a felszínes jelenség színpadjainkon, amelyeknek jogosultsága egyetlen előadás után megszűnik, múlékony sikert szülnek. De ez a kissé megkésett magyar középkor olyasmiket rejt, ami az emberi lényeghez tapad, például játék a tereken. A városi ember nem szeret az utcán lenni, a teret kedveli minden köny- nyed, életfunkciókat kisegítő jellegével. Nagyképűség nélkül mondom: művészeti komponensként számoltam az evéssel. és az ivással, a vásárlás lehetőségével és a körbe- iárkálással. Ezt a komplex formát tölti ki a jó — reméljük jó — színpadi játék. — A szöveg közti ..kiszólások”, a jelmezek nagyon tuKerényf Imre Nagy Iván felvétele’ datosan kötik az előadásokat a városhoz, Szentendréhez. Nem okoz ez rendezői problémákat? Idetartozásunk — Egyáltalán. A Templom tér és a Fő tér Szentendrén van, ez konkrétizálja a játékot. Mi valamennyien — mind a 150 közreműködő —, nagyon szeretjük Szentendrét és éppen ez adja a következő, erősen tapadó gyökeret: az idetartozásunk. Amit mi itt csinálunk, azt csak itt lehet így megvalósítani és ez nem vitatható. .. bocsáss meg, nézd azt az erdei padot, ez csak itt állítható fel stílusproblémák nélkül. Ez sem volt az eredeti bemutatón, ennél a résznél egy póniló húzta be szekéren a színészeket. Csak- hát ez a póni rúgott, ha a gyerekek megsímogatták, hát kénytelen voltam kihagyni... No, Szentendréről beszéltünk. Meggyőződésem, ez az egyetlen fesztiválok rendezésére maradéktalanul alkalmas város Magyarországban, erős művészeti hagyományokkal rendelkezik, mint kép. látvány is esztétikus, ráadásul a fővó.ros közvetlen közelében fekszik. — A Szentendrei Teátrum eddig, egy volt, a nyári színházak között. Most úgy vélem, megváltozott a jellege a Templom téri játékkal és a mi különösen találékony szóalkotásunk ezt azonnal jelzi : Szentendrei Teátrum- Templom téri játék, hirdette a plakát. A közönség már úgy emlegeti: szentendrei játékok, kihagyja a két középső szót, De létrehozhatók-e a fogalompár igazi értelmében a szentendrei játékok? — Művészetileg feltétlenül. Ez a további tervünk, de hangsúlyoznám, hogy ez ma még csupán elképzelés, mondhatnám, a Teátrum közreműködőinek álma. És ismét a közönségre hivatkozom. Rengetegen kivülmaradtak a falakon, egyszerűen nem fértek be a Templom térre és a Fő téri tribünre. Ez rossz, kellemetlen érzést szül. Arra gondoltunk, hogy jövőre újra a Tévedések vígjátékát mutatjuk be, de ezzel párhuzamosan a szentendrei iskola udvarán előadunk egy vígoperát és egy középkori francia népi komédiát. A Templom téri játékkal egyidőben pedig a művésztelep környékén zenés. színházas. képzőművészeti vásártelépet nyitunk, így a közönség megoszlik a több helyszín között és akinek kedve van. akár a következő napon visszajöhet a városba. hogy a még nem látott produkciókat is megnézze. Ez már valóban fesztivál volna, de nem színházak versengése, vagy más protokolláris jellegű esemény, hanem egy közös, felszabadult és — bízunk benne — tartalmas szórakozás. .. figyeltünk már égy kicsit Jupiter lovaskocsijára, nehogy valami baleset történjen. .. nincs bai. látod, miiven fegyelmezett tud lenni a felszabadult. vidám közönség is. Szóval, a fesztivál. Természetesen. ez nem csupán művészeti kérdés, ebben a szentendreieknek k°" dönteniük. Kriszt György
