Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

“SM*tip 1977. JULIUS 24., VASARNAP légitámadások öt város ellen Az egyiptomi-líbiai ellenségeskedés előzményei Szombaton reggel újabb egyiptomi támadás érte Líbia területét — jelentette az AR- NA líbiai hírügynökség. A je­lentés szerint az egyiptomi légierő gépei a reggeli órákban két ízben is bombázták a ha­tártól mintegy 130 kilométerre ^levő tengerparti Tobruk váro­sát. A líbiai légvédelmi egysé­gek ellencsapást mértek az egyiptomi repülőgépekre, s né­gyet lelőttek közülük. A töb­biek bomba terhük leszórása nélkül visszafordultak. A líbiai .hírügynökségnek az újabb 'egyiptomi légitámadásról és ' veszteségekről közölt jelentését röviddel később egy egyiptomi katonai szóvivő kategorikusan cáfolta. Az ARNA hírügynökség mély sajnálkozását fejezte ki az egyiptomi—líbiai fegyveres harcok miatt, de hangoztatta, hogy az eseményekért a fele­lősség teljes egészében Kairót terheli. Az egyre súlyosbodó válság ' előzményeit ismertetve egy lí­biai katonai szóvivő elmondta, hogy egyiptomi egységek több hónappal ezelőtt állásokat ala- . kítottak ki líbiai területen, s az elmúlt hónapban támadást Intéztek öt líbiai rendőrposzt ellen, s elraboltak tíz rendőrt. Megtorlásul a líbiai határőr­egységek július 16-án ellenak­cióba léptek, s foglyul ejtettek II egyiptomi katonát. A követ­kező napon — mondotta a szó­vivő — a határövezet líbiai parancsnoka levélben szólította fel az egyiptomi katonai ala­kulatokat a líbiai terület elha­gyására. A felszólítást Egyip­tom válasz nélkül hagyta, mi­re Líbia keddien támadásit inté­zett négy, líbiai területen levő egyiptomi állás ellen. Az akció során sajnálatos módon 10 egyiptomi katona életét vesz­tette — hangoztatta a szóvivő. Ugyanezen a napon a líbiai határőregységek a Szidi- Omar-i demarkációs határőr ■ posztnál líbiai területen, meg­kíséreltek egy 'katonai sátrat felverni, s ekkor az egyipto­miak tüzet nyitottak rájuk. Ezt követte az egyiptomi had­sereg egységeinek Muszaad líbiai falu ellen intézett bar­bár támadása, melynek során több polgári személy életét vesztette, lakóházakat, kórhá­zakat, s más polgári létesítmé­nyeket ért súlyos anyagi kár. A líbiai szóvivő az elmúlt két nap eseményeit ismertetve megismételte azt a korábbi je­lentést, amely szerint a máso­dik, pénteken lezajlott egyipto­mi támadás során a líbiaiak megsemmisítettek egy egyipto­mi páncélos és gyalogsági dandárt. Miközben Líbia és Egyip­tom között három napon belül harmadszor robbant ki fegy­veres összetűzés, Jasszer Ara­fat, a Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet Végrehajtó Bi­zottságának elnöke, aki az ese­mények kezdete óta saját kez­deményezésére közvetítő misz- sziót lát el Tripoli és Kairó kö. zott, szombaton Kairóban ta­lálkozott Mahmud Rióddal, az Arab Liga főtitkárával, és Szőjed Marei-vel, az egyiptomi parlament elnökével. Az ARNA líbiai hírügynök­ség szombaton magyar idő szerint 16 órakor kiadott je­lentésében a hivatalos líbiai szóvivőt idézve közölte: az egyiptomi légierő nagyszabá­sú támadást hajt végre öt lí­biai város — Tobruk, Al-Bar- di, Dzsagbub, Muszaed és Al- Kufra — fontos polgári cél­pontjai ellen és szárazföldi támadást készít elő Líbia el­len. A szóvivő hozzáfűzte, hogy ha az egyiptomi agresz- szió folytatódik, a líbiai had­erők megtorló akciót fognak végrehajtani és mélyen beha­tolnak Egyiptom területére. A líbiai hírügynökség jelez­te, hogy a líbiai légvédelem egy újabb egyiptomi támadó gép megsemmisítésével az egyiptomiak veszteséglistáját ötre emelte. Az egyiptomi katonai szó­vivő Kairóban cáfolta a Tob­ruk és Al-Kufra elleni szom­bati légitámadás hírét. Tagad­ta az egyiptomi gépek lelövé- sét is. Szombaton a délutáni órák­ban palesztin hivatalos forrás­ból az a hír terjedt el, hogy az egyiptomi és líbiai küldött­ség, amely Jasszer Arafat köz­vetítésével Kairóban tárgyalt, megegyezett egy ideiglenes tűzszünet főbb kérdéseiben. A megállapodás életbe lépésének időpontját még a két ország vezetőivel egyeztetni kell. Spanyolország Az ellenzék véleménye Adolfo Suarez miniszterelnök pénteken este kétórás tanács­kozást folytatott Felipe Gonza- lezzel, a Spanyol Szocialista Munkáspárt főtitkárával a (minisztertanács szombati ülé­sén megvitatásra kerülő kér­désekről. A szocialista párt főtitkára, akit az ellenzék ve­zérének tekintenek, közölte, hogy támogatja a kormány várható döntését arról, hogy hivatalosan is kéri Spanyolor­szág felvételét az Európai ■ Gazdasági Közösségbe. Meg­erősítette azokat az értesülé­seket is, amelyek szerint bizo­nyos körök az elmúlt napok­ban erős nyomást gyakoroltak a kormányra a tervezett adó­reform intézkedések miatt. Adolfo Suarez miniszterelnök újságírókkal folytatott beszél­getése során kijelentette, hogy már a kormány ülése előtt lét­rejött a megegyezés a terve­zett intézkedések tekinteté­ben, és határozottan cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a kormány bármelyik tagja is lemondással fenyegetőzött vol­na. A miniszterelnök azt is kö­zölte, hogy a kormány vala­mennyi politikai erővel meg kívánja tárgyalni a parlament elé terjesztendő kormányter­vezetet. A kommunista vezetők is kedvezően nyilatkoztak a trón­beszédről. Dolores Ibárruri, az SKP elnöke kijelentette: Tap­soltam, mert néhány dolog tet­szett, amit mondott. Santiago ■Carrillo, a párt főtitkára po­zitívnak és jónak minősítette a beszédet. A király néhány olyan általános eszmét fejtett . ki, amellyel a parlament több­sége egyetért. A probléma most az, hogy amikor ezeket a gya­korlatba kell átültetni, már elő­fordulhatnak nézetkülönbsé­gek — mondotta, majd hozzá­fűzte, hogy udvariasságból tapsolt A Hofburgban egyelőre be­fejeződtek a tárgyalások, a tárgyaló tizenegy ország dip­lomatái hazautaztak Bécsből nyári szabadságra. A záró saj­tótájékoztatón kiderült: ered­mény ebben a fordulóban sem született. A rendkívül fontos biztonsági kérdések, amiről a tárgyalások folynak, indokol­ják, hogy a tájékoztatás álta­lában igen szűkszavú, de in­dokolt az európai közvéle­mény érdeklődése is a bécsi megbeszélésekről. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint ar­ról, hogy Közép-Európában csökkentsék a két szemben álló országcsoport fegyveres erőinek létszámát, s a hadse­regek birtokában levő pusztí­tó eszközöket. A megállapodás rendkívül fontos lenne egész kontinen­sünk számára. Az APN szov­jet sajtóügynökség kommen­tátora megírja: Lehetséges lenne a jövőben felére csök­kenteni a térségben levő fegyveres erőket. Ezzel az ér-, dekelt országok évente 20—25 milliárd dollárt takaríthatná­nak meg. Hogy ez milyen ha­talmas összeg, azt jól szemlél­teti az adat, hogy ebből fel le­hetne építeni 15—20 darab kétmillió kilowatt teljesítmé­nyű villamos erőművet, 4—5 millió gyermek számára isko­lákat, s 600—800 ezer kórházi helyet. Nyilvánvaló, hogy va­lamennyi résztvevő ország rendkívül érdekelt abban, hogy a tárgyalások eredményt hozzanak. A szocialista orszá­gok egyoldalú jóakr ata azon­Waldheim ma Pekingbe érkezik Waldheim ENSZ-főtitkár pénteken este New Yorkból Genfbe utazott, ahonnan ma délelőtt utazik tovább augusz­tus 2-ig tartó hivatalos láto­gatásra a Kínai Népköztársa­ságba. A világszervezet főtit­kára még a nap folyamán Pekingbe érkezik. A főtitkár a kínai fővárosban Huang Sua külügyminiszterrel folytat tárgyalásokat. Colombo Eskütétel Pénteken letette a hivatali esküt Dzsajevardene, Sri Lan~ ka új miniszterelnöke. Az új kormányfő Egyesült Nemzeti Pártja a végleges hivatalos adatok szerint a csütörtöki választásokon 139 mandátum­hoz jutott a 168 főnyi parla­mentben. A hét évig uralmon volt Bandaranaike asszony ve­zette Szabadság Párt mindösz- sze nyolc képviselői helyet szerzett. Az új ceyloni kor­mányfő kijelentette: kabinet­je fő feladatának tekinti majd a gazdasági élet fellendítését, az élelmiszerek és egyéb köz­szükségleti cikkek árának mér­séklését. Sri Lanka egyes körzetei­ben és a főváros, Colombo néhány elővárosában kijárá­si tilaimat rendeltek el. Portugália Az agrórreíormról A portugál parlament pén­teki ülésén az új agrár- reformról elfogadott törvény a legsúlyosabb következmé­nyeket vonja maga után a portugál mezőgazdaságban és társadalmi feszültséget te­remt az egész országban — hangsúlyozza a Portugál Kommunista Párt szombaton közzétett nyilatkozata. Csak röviden... LIBANON, Szíria és a pa- lesztinaiak képviselői megál­lapodtak abban, hogy Dél-Li- banon területéről a kairói megállapodás által meghatá­rozott körzetekbe vonják visz- sza a palesztínai katonai egy­ségeket. A HIROSIMA és Nagaszaki ellen végrehajtott amerikai a tóm bombázás közelgő har- minckettedik évfordulója al­kalmából mfhden korábbinál jelentősebb tudományos és békemozgalmi akciósorozat kezdődött Japánban. Bécsi nyár-mérleg A kibontakozás akadályai A hét kérdései Közel-keleti ellentmondások Begin és Carter — Miért Arafat közvetít? — Negyedszer már nem Hétfő: Andreotti olasz kormányfő Rómába érkezett — lan Smitb bejelentette, hogy Rhodesiában augusztus 31-én válasz­tásokat rendeznek. Kedd: Leonyid Brezsnyev a Krímben fogadta Erich Honeckert — discard d’Estaing és Schmidt kancellár Strasbourgban talál­kozott. Szerda: a Biztonsági Tanács egyhangú döntéssel javasolta az ENSZ közgyűlésének, hogy vegye fel Vietnamot tagjai sorába — Pekingben falragaszok Teng Hsziao-ping rehabilitálását ad­ták hírül. Csütörtök: újabb pekingi tacepaók szerint a négyek bandá­ját kizárták a Kínai Kommunista Pártból — súlyos fegyveres összetűzés volt az egyiptomi—líbiai határon — Begin izraeli kormányfő befejezte washingtoni tárgyalásait. Péntek: földcsuszamlásszerű vereséget szenvedett a Sri Lanka-i választásokon Bandaranaike asszony pártja — Jasszer Arafat közvetítő tárgyalásai Tripoliban és Kairóban — Leonyid Brezsnyev és Gustáv Husák eszmecseréje a Krím-félszigeten. Szombat: Owen brit külügyminiszter Washingtonban Rhode­sia sorsáról tárgyal — tömegtüntetések köszöntik Kínában Teng Hsziao-ping rehabilitálását és a négyek bandájának a ban nem elegendő. A több mint három esztendeje folyó megbeszéléssorozat világossá tette: a Nyugat taktikája azt a célt szolgálja, hogy egyol­dalú katonai előnyökhöz jus­son. A tárgyalóasztal nyugati felén ülő felek (NSZK, a Be­nelux államok, Nagy-Britan- nia, USA és Kanada) nem tettek le arról, hogy a hamis asszimmetria érvre hivatkoz­va a Varsói Szerződéshez tar­tozó országokat (Szovjetunió, NDK, Csehszlovákia és Len­gyelország) a sajátjukénál na­gyobb mértékű csökkentésre bírják. Az atlanti országok visszautasítják a szocialista államok javaslatát az egyenlő százalékarányú csökkentésről és azt követelték, hogy a Varsói Szerződés országai há­romszor annyi katonát szerel­jenek le, mint ők. Ráadásul a NATO-fegyverzetet nem semmisítenék meg (bizonyos elavult amerikai nukleáris harceszközök kivételével), ha­nem továbbra is az NSZK te­rületén raktároznák. E követelés tarthatatlan­sága nyilvánvaló. Nyilván­való már csak azért is, mert a két tárgyaló államcsoport egyaránt beterjesztette Közép- Európában állomásozó fegy­pártból történő kizárását. Titkos béketerv Amikor a május közepén Izraelben megrendezett vá­lasztásokból a jobboldali Li- kud-csoport került ki győzte­sen, s amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Begin kerül a kor­mányfői székbe, az arab vi­lág nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a héjának számító Be­gin egy újabb háború felé vi­szi országát. Hiszen az új mi­niszterelnök eddig hallani sem akart tárgyalásokról, a megszállt arab területek visz- szaadásáról. Pedig még Wa­shingtonban is egyre ismét­lődtek a hivatalos nyilatkoza­tok — némileg olajszagú nyi­latkozatok — arról, hogy még ez évben össze kell ülnie a genfi békeértekezletnek, s hogy ott szó kell essék a pa­lesztinok nemzeti otthonának megteremtéséről is. Begin első washingtoni lá­togatása előtt látszólag ellen­tét feszült az USA és Izrael kormányai között Most már azt mondja számos tárgyila­gos politikai megfigyelő, hogy igazi ellentét nincs, csupán szándékosan dramatizálták a helyzetet a hivatalos propa­27 SZAVAZATTAL II elle­nében, 12 tartózkodás mellett, teljes jogú tagként fölvették az ENSZ gazdasági és szociá­lis tanácsának (ECOSOC) nyu­gat-ázsiai gazdasági bizottsá­gába (ECWA) a Palesztinái Felszabadítási Szervezetet. OWEN brit külügyminisz­ter hivatalos látogatásra Wa­shingtonba érkezett. Carter elnökkel és más vezető sze­mélyiségekkel tárgyal dél-af­rikai kérdésekről. Owen, ma tér vissza hazájába. veres erőinek létszámát, s lé­nyeges különbség közöttük nincs. A NAT O-hatalmak hadseregeiben 981 ezer katona szolgál, a szocialista országok fegyveres erőinél pedig 987,3 ezer. A szárazföldi csapatok állománya ebből 791, illetve 805 ezer főt tesz ki. A csapa­tok fegyverzete természetesen a két oldalon különböző, s ez a tény indokolja az egyes fegyverfajták mennyiségében meglevő különbsége'.«^ is. A tények azonban, úgy tű­nik, nem mindenki számára beszélnek magukért. A szo­cialista országok tárgyalási készségét számos tény bizo­nyította. Nyilvánvaló, a Var­sói Szerződés tagállamainak nem az adok-veszek alku, ha­nem a kölcsönösen elfogadha­tó alternatíva keresése az el­fogadható. Éppen ezért ja­vaslataikba beépítettek olyan elemeket is, melyeket a nyu­gati tárgyalófél vetett fel először. így például hozzájá­rultak ahhoz, hogy a csökken­tés első szakaszában a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok Közép-Európában állo­másozó csapatait és fegyver­zetét csökkentsék. Ugyanak­kor azonban nem járulnak hozzá olyan nyugati követelé­sek elfogadásához, mint az úgvn evezett közös plafon, ami egye; gazdaságilag gyengébb gandagépezetek irányítói. Miért? Azért, hogy a Carter— Begin találkozó után mindkét részről sikert könyvelhesse­nek el: Begin azzal büszkél­kedhet, hogy továbbra is tel­jes támogatást kap az ameri­kaiaktól, Carter pedig azzal érvelhet, hogy íme még Begin is hajlik a tárgyalásokra ... A sokat emlegetett titkos bé­keterv nyilvánosságra hozata­lakor az izraeli kormányfő értésre adta, hogy Egyiptom­nak készek visszaadni jófor­mán az egész Sínai-félszige- tet, Szíriának pedig a Golan- fennsík egy részót. Ami viszont a Jordán bal partján levő te­rületet, a leendő Palesztiná­nak (a Gázai-övezettel együtt) kiszemelt területét illeti, ott nem hajlandók egy talpalat­nyi földet sem kiüríteni. Je­ruzsálemről nem is beszél­ve... A genfi béketárgyaláso­kon már októberben részt venne, de csak úgy, ha ott a PFSZ képviselőit nem enge­dik a tárgyalóasztalhoz! Ilyen körülmények között aligha lehet másra számítani, mint arra, hogy a szavakban hangoztatott tárgyalási kész­ség ellenére sem jön létre ok­tóberben a genfi közel-keleti békeértekezlet. Az arab fővá­rosok többségéből is elutasító Válaszok érkeznek, a Szovjet­unió pedig, mint a genfi érte­kezlet társelnöke, nem járul­hat hozzá a palesztin nép jo­gait sértő megoldáshoz. Kairó—Tripoli A héten fegyveres összetű­zéshez vezetett Egyiptom és Líbia korábbi keletű politi­kai szembenállása. Kairó és Tripoli vezetői a 70-es évek elején szoros ba­ráti kapcsolatban állottak egymással, még államszövet­séget is meghirdettek a két ország és Szíria egyesítésére. atlanti országok csökkentése' a lényegesen harcképesei. Bundeswehr erősítésére egyenlítené ki. A szociális: közösség országainak vezeti. több ízben kijelentették: ér­dekük a térségben a katonai feszültség csökkentése. Ezért például javasolták: a tárgya­lásokon részt vevő országok kötelezzék magukat fegyveres erőik befagyasztására. A vá­lasz erre a javaslatra sem volt kedvező. Sőt, a NATO növelte csapatainak létszá­mát. Az atlanti vezetők arra törekednek, hogy tovább erő­sítsék haderejüket, s a nyu­gat-európai hadseregeket még az amerikai cirkáló rakétával is fel kívánják szerelni. Nyilvánvaló, a leszerelési tárgyalások mindig is bonyo­lult feladatot jelentettek. Itt azonban valamivel többről van szó, mint a két tárgyaló államcsoport közötti katonai paritás kérdéseiről. A közép­európai térség évszázadunk­ban már két ízben volt pusz­tító világháború színhelye. Felismerte a bécsi zsákutca veszélyét Schmidt, az. NSZK kormányfője is. A kancellár reykjaviki sajtóértekezletén hangsúlyozta: fontos lenne haladást elérni a közép-euró­pai csapatcsökkentésben. Líbia a maga tekintélyes olaj­jövedelméből nagy összegű se­gélyt folyósított Egyiptomnak. Sok tízezer egyiptomi talált munkát a gyéren lakott, de nagyszabású iparosítási prog­ramot folytató Líbiában. Szadat és Kadhafi között a viszony altkor kezdett romla­ni, amikor az egyiptomi elnök Kissinger amerikai külügymi­niszter szavára hallgatva be­lement a kis lépések taktiká­jába, és fokról fokra feladta Izraellel szembeni harcos ma­gatartását, az ország kapuit pe­dig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Államok befolyá­sának egyiptomi növekedésé­vel, a szovjet—egyiptomi vi­szony romlásával egyenes arányban vált- mind barátság­talanabbá a kapcsolat Egyip­tom és Líbia, Szadat és Kad­hafi között is. A súlyos belső gondokkal, az inflációval, munkanélküli­séggel, nyomorral küszködő kairói kormányzatot mostaná­ban fanatikus mohamedán csoportok is támadják. Az egyiptomi propaganda Líbiát vádolta e felforgatok támoga­tású caL A közel-keleti helyzet és a mostani fegyveres összetűzés között ott lehet az összefüg­gés, hogy az imperializmus­nak és kiszolgálóinak éppen most vált fontossá az arab világ egységének szétzilálása, nehogy az előbb-utóbb mégis csak elkezdődő tárgyalási sza­kaszban az arab országok kö­zös fellépéssel álljanak pél­dául a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggés magyarázza Arafatnak, a Pa­lesztínai Felszabadítási Szer­vezet vezetőjének Kairó és Tripoli közötti közvetítési te­vékenységét. A palesztinok­nak szükségük van mind az egyiptomiak, mind a líbiaiak támogatására! Teljes egyetértés Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta fel­emelni kezét az USA képvise­lője a Biztonsági Tanácsban, hogy a szavazáskor megvétóz­za a Vietnami Szocialista Köztársaságnak az ENSZ tag­jai közé való felvételét — pontosabban még nem a fel­vételét, csak a javaslatot, amely a közgyűlés elé kerül majd .. Háromszor már út­ját állta az USA ennek, nem öregbítve ezzel tekintélyét. Volt abban valami a vietnami vereség miatti keserűségből, a kicsinyes bosszúból... A Carter-kormányzat már nem kockáztatta tekintélyét egy újabb vétóval. A Vietnami Szocialista Köz­társaság jogát arra, hogy az ’NSZ tagja legyen, ki merné :a már vitatni? A győzelem án, észak és dél egyesítése 'án egy 50 milliós ország rmálódott Délkelet-Ázsiá- xn, amely nemcsak Indokí­nában, hanem az egész tér­ségben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának el­ismerést. Majdnem száz or­szággal van már diplomáciai kapcsolata. A világbéke fenn­tartásához — ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köztársaság nagy­mértékben hozzájárulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, ha­nem a tagállamok képviselői egyöntetűen megállapodtak abban, hogy kimondják a konszenzust, a teljes egyetér­tést. Amiből most már az USA sem kívánta kivonni magát. Persze, nem elég az, hogy Amerika már nem akadályoz­ta meg a szocialista Vietnam ENSZ-tagságát. További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájáruljon — a nixo- ni ígéret szerint — a háborús sebek begyógyításához, a há­borús károk jóvátételéhez Az igazságtalan és embertelen agresszió során amerikai bombák okozták azokat. Pálfy József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents