Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-16 / 166. szám
IV. ÉVFOLYAM, 166. SZÁM 1977. JÜLIUS 16., SZOMBAT Lucerna, gabona, borsó Nagyüzem Bagón és Hévízgyörkön Gondolnak a háztájira is Az aszódi határban vágják az őszi árpát a kombájnok. Logikusabb gondolkodásra nevelnek Jé! dolgozlak a tanári munkaközösségek Tantárgycsoporfos oktatás, kabinetrendszer A bag-hévízgyörki Petőfi Termelőszövetkezet határában két hatalmas táblán hajráznak a betakarító gépek. A nyolcvan hektárnyi, régi telepítésű lucernás az első kaszáláskor huszonöt vagon termést adott. Most másodszor vágják, és Kovács László, a szövetkezet elnöke szerint, legalább hasonló mennyiségre számítanak ismételten. A lucerna nemcsak a termelőszö- vetkeaet állatállományának egész évi takarmányszükségletét elégíti ki, hanem egy részét értékesítik is. Széna A lucernán kívül, az állatok etetéséhez sok széna is kell. Eddig száz hektárról, húsz vagonnal takarítottak be. A szövetkezet vezetősége gondol a háztáji gazdaságokra is. A gazdálkodók főként szénát kapnak, hiszen a háztájiban kevés a szarvasmarha, annál több a ló. A gabona betakarítására jól felkészülteik. A gépszemlién a vizsgáló bizottság minden gépet rendben talált. A munkát alaposan megszervezték. — A szárítóval rendelkező termelőszövetkezetekben már mindenütt előbbre járnak az aratással — tájékoztat Kovács íjászló —, mi csak száraz, tárolásra alkalmas gabonát arathatunk. Az őszi árpát már levágtuk, a tavaszi árpához a máit hét végén, a búzához pedig a hét elején láttunk hozzá. Gondjainkon anyagi lehetőségeinkhez mérten igyek- srfink enyhíteni, a kukorica betakarításáig üzembe állítunk egy SIROKKÓ szárítót és megépítünk egy hatvan vagon befogadóképességű magtárt. Tárolás — Ez még csak terv, hogyan raktározzák el a gabonát? — Szűkében vagyunk a tárolóknak. A terményforgalmi vállalat aszódi kirendeltsége százötven vagon búzát vesz át, a többit részben magtárainkban, részben kényszertárolókban helyezzük el. A magborsó betakarítása is fontos feladat. Hamarosan végeznek vele, s már viszonylag pontosan tudják, mennyit adott a 150 hektárnyi telepítés. A hektáronkénti 22 mázsás hozam a tervezettnél valamivel kevesebb. Oka a tavaszi szárazság, a korai fagyok és a jégverés. Szerelők A zökkenőmentes betakarítás egyik feltétele a gépjavítóműhelyek felszereltsége, a szerelők szakértelme. Az elnök ISASZEG FŐUTCÁJÁN találkoztam Farkas Istvánná Csajkovszki Erzsébettel, akinek nevét már évek óta ismerem a járásban rendezett népművészeti kiállításokról. A jellegzetes, kék szőlőszemes, nagy zöldleveles hímzéssel készített térítők, futók mintáiban a régi Isaszeg népművészete éled újra. Farkasné a a postáról igyekszik hazafelé: — Nyíregyházán lesz augusztusban az országos népművészeti kiállítás, oda küldtem anyagot. Ogy látszik, néhány darabot visszaküldött az előzsüri. . Melléje szegődök, s miközben hazafelé tartunk, csaknem minden lépésnél jobbra, balra köszön: fogadni illik az ismerősök üdvözlését. Az előszobában Ady, Petőfi, Arany, Mikszáth, Jókai, Mór ricz műveitől roskadozó szekrények köszöntik a házba betérőt. — Mindig nagyon szerettem olvasni. Most is félek a kezembe venni könyvet, mert ha egyszer belelapoztam, már nem tudom letenni. S ezekben a nyári hónapokban gyorsan váltja a sötétséget a világosság. így voltam fiatal koromban is. Egv nagvon régi Szilveszter-estén, tizenhatévesen nem mentem el a bálba. Egész éjszaka olvastam. Csak a szerenád, négy évvel ezelőtt meghalt férjem fiatal legényként adott szerenádia juttatta eszembe, hogy elérkezett az új esztendő. Abban az évben be is kötötték a fejem. Nagvon fiatal menyasszony voltam, huszonhárom nap múlva értem mec a tizenhetedik születésnapomat. Farkasné arcán kedves mosoly fut át. Kibontja a Nyíregyházáról kapott csomagot. Két munkáját elfogadták. Barcza Zsolt felvétele örömteli változásokról adhat számot: — Javító műhelyünket kibővítettük. Jelenleg huszonöt 20 és 35 év közötti szerelőt foglalkoztatunk. Munkájukat két gépészmérnök irányítja. A tárgyi és a személyi feltételek tehát jók. Érdemes megemlítenem, hogy javultak a munka- körülmények is, ebédlőt építettünk, s öltöző áll a dolgozók rendelkezésére. Bene Mihály — Nemcsak olvasni szerettem. A kézimunka volt a mindenem. Hogy mikor kezdtem? Talán a betűvetéssel egy időben, de az is lehet, hogy még előbb. GONDOSAN, FÉLTVE ŐRZÖTT sárga oklevelet vesz elő a szekrény mélyéből. Szeretettel simítja ki az asztalon. Rajta a szöveg: A Gödöllőn 1926-ban rendezett kiállításunk női kézimunka csoportjában bemutatott tárgyaiért Csajkovszki Erzsébet úrhölgyet (Isaszeg) ezüstéremmel tüntették ki, amiről ezen oklevelet kiadjuk. — Látja — mondja nevetve —, úrhölgyet írtak. Tizenhárom éves, sokszoknyás kis parasztlányka voltam, mezitláb kapáltam apám földjén a felnőttekkel, napkeltétől napnyugtáig. A sok nagyságos asszony munkái között mégis észrevették az enyéimet is. Akkor nagyon boldog voltam, s a boldogság most is hatalmába kerít, amikor elkészül egy-egy szép térítőm. Nézze ezt a kötényt! Már köti is maga elé a kékfestőt, s a hímzett szegfűk, rózsák Bözsi néni mozdulatára mintha megelevenednének. Majd fehér anyagból készített zsúrkötényt mutat. — Ez már modern, az unokámnak készítettem. Nekem kár volna már felkötnöm. Egy pillanatra mégis maga elé teríti, s mikor találkozik tekintetünk, kissé zavarba jön. — Elmúlt a fiatalság. De tudja, az unokáim megvigasztalnak, ha az elszállt évekre A nevelési teendőkkel párhuzamosan, az oktatási feladatoknak is magasabb szinten tettek eleget az idén a város pedagógusai. Az első osztályokban a buktatás nélküli kísérlet alapján dolgoztak. Valamennyi első osztályba beiratkozott tanuló előképzést kapott, vagy az óvodákban, vagy az előkészítő tanfolyamokon. A tanév elejétől a végéig nagy gondot fordítottak a pedagógusok arra, hogy a tanulókra életkori és egyéni képességeinek megfelelő terheket rójanak ki, s így a gyengébb alapokkal rendelkező gyermekek is könnyebben megszerezhették az előírt ismereteket. A rendszeres ellenőrzés, az értékelés folyamatossága, a szülőkkel kialakított szorosabb együttműködés is emelte a pedagógiai munka színvonalát. Az osztályok tantárgyankénti felmérése bizonyítja, hogy az oktatói munka eredményes. Tantárgycsoportos oktatás folyt a Petőfi általános iskola alsó tagozatán, a többi iskolában a hagyományos osztálykeretekben tanítottak. A matematikaoktatásban a szöveges feladatok megoldására és a logikus gondolkodás fejlesztésére összpontosítottak. Az írás minősége és külalakja általában elfogadható, s az egyéni írás kialakításában is jók a tapasztalatok. Fontos a szóbeli és az írásbeli kifejezőkészség együttes fejlesztése. A nevelők többsége megértette, hogy a sok önálló írásbeli munkán túl, a szóbeli feladatok is fontosak. A tanulók fogalmazványain érződik, hogy a tankönyveken kívül, más olvasmányokat is forgatnak, kerülik a felesleges szóismétlést, ügyesen alkalmazzák az odaillő kifejezéseket. A lényeges mondandó kiválasztására és a tömörebb kifejezésére azonban többször fel kellene hívni a tanulók figyelmét. gondolok. A nagyobbik már egyetemista, a bölcsészkarra jár. Tanár lesz. Ez meg a kisebbik rajza. Engem rajzolt le. Hasonlít rám? — Nagyon, de úgy tűnik, az unokák is nagyanyjukra hasonlítanak. — Meg a nagyapjukra, meg a szüleikre — helyesbíti szavaimat Farkas Istvánná. — Mind a két gyerekem tanult. Az egyik tiszt lett, a másik mérnök. Nagyon büszkék voltunk a párommal, hogy vitték valamire. Emberségben, tisztességben nerp lettek többek, mint mi voltunk, csak tudásban, ezért látnak ők mesz- szebbre. Szegény párom vasutas volt, nyolcvan pengő volt a havi fizetése. Tudja a premontreieknél havi negyven pengő volt a tandíj. Ezekben az években, bizony, párnába kellett szúrnom a tűt. Kasza a vállamra, kapa a kezembe, mikor minek volt itt az ideje, öt hold földet műveltünk. Amikor a párom szolgálatban volt. én vettem kezembe a gyeplőt. Almoztam, fejtem, piacra szaladtam. Sokszor nevettük azt a régi oklevelet: úrhölgy. Hát így éltek az úrhölgyek? — Aztán, az országéval együtt, a mi életünk is jobbra fordult. Először persze, a romokat kellett eltüntetnünk, s a szívekben sem lett mindjárt béke. Rám is kiabálitáik, hogy úrhölgy, amiért az uraktól oklevelet kaptam. A múló évek megnyugtattak mindenkit. Felnőttek a gyerekek, nyugdíjba ment a férjem. Apadt a munka, előkerült isA felső tagozaton valameny- nyi iskolában kabinetrendszerű oktatás folyik. A tanulóknak már természetes az órák közötti költözködés, magukénak érzik az iskola minden helyiségét. A különböző szakok munka- közösségei jól dolgoznak. A Petőfi iskola B-sza.kos közössége bemutató foglalkozást rendezett oroszból, rajzból, irodalomból és énekből. Valamennyi általános iskolában célul tűzték ki az olvasóvá nevelést. Ennek eredményeként, a tanulók a kötelező olvasmányokkal gazdagították könyvtáraikat. A Légszesz utcai általános iskolában az eredményesebb anyanyelvi oktatás jegyében telt el a tanév. Az idén először indítottak testnevelési osztályokat a Damjanich iskolában. Az Agrártudományi Egyetemmel való együttműködés sokat javított az oktatás feltételein: az uszodát, az atlétikai pályákat és a termeket is használhatták a diákok. A módosított osztályfőnöki tanmenetről eltérő a pedagógusok véleménye. Jó ötletnek bizonyultak a kérdezz — felelek órák, de a tanterv a kelleténél több kötelező témát írt elő, ezért a szabadon választottakra kevesebb idő jutott, holott az utóbbi az egyik legjobb eszköze az önálló véleményalkotás kibontakoztatásának. Megfelelő az iskolákban a tanórákon kívüli testnevelés. Az óraközi testnevelés viszont jobb, alaposabb és rendszeresebb szervezést igényelne. A gyerekek szeretnek sportolni, lehetőséget kell tehát adni, hogy a tanítás előtt és után, illetve az órák szüneteiben pingpongozzanak, kosarazzanak, tollaslabdázzanak. A nevelők vasárnaponként gyakran szerveznek kerékpártúrákat, kirándulásokat, melyekhez a szülők és a patronáló szocialista brigádok segítségét is várják. mét a hímzőtű. A megálmodott szépet elő sem kell rajzolni. Szaporán szalad a tű a kézben, öltés öltést követ, s elkészül a futó, a terítő, a kötény, a blúz ezernyi virága. — Ezek az öltések tettek igazán emberré. Az asszonyok először csak egy-egy minta után érdeklődtek nálam, később másban is tanácsot kértek. Kezdtem hasznát venni a betűkkel való barátságomnak. Egyiknek, másiknak elintéztem a panaszát. Ha már úgyis a közösség ügyében fáradozik, mondta a párttitkárunk, miért ne lehetne Bözsi néni a közösség választott szószólója? Beválasztottak a tanácsba, később a végrehajtó bizottságba. Sok megbízatásom van, de nemcsak a rangot viselem. Mindegy, hol szólítanak meg, ki kér segítséget. Mindig magammal hordom a nyelvem, ha igaz ügyről van szó. A férjem végakarata is ez volt: Menj, legyél ott mindenütt. HALLGATOM FARKAS ISTVÁNNÉT, aki hatvannégy éves, és olyan mozgékony, mintha innen lenne még az ötvenen. — Nem ismertem én soha a fáradtságot. Most mibe is fáradnék el? Ebbe? — mutatja kézimunkázó kezét, amelyről sok év múltán sem tűnt el a férfimunkát kívánó kasza nyoma. — Szívesen hordanám még a maltert is! — De hiszen szép és új háza van! — ellenkezem. Nevet: — Nekem igen, de a kultúrának nincs! Ott lennék én etőmunkás, ahol az új művelődési ház éoülne. Most még nagyon bírnám a munkát! Amikor este abbahagynánk, ilyen mintájú függönyöket hímeznék az asszonyokkal a nagyterem ablakaira. , Fercsik Mihály 5, onilsati jeqijzet Fű Kaszálják a szénát Kerepesen. Két javakorabeli férfiú suhintja kaszáját a harmattól csillogó, dús, haragoszöld fűbe. Túlzók: suhintásról szó sem lehet, nem sík réten hajladoznak embereink, az autóúttal párhuzamosan szaladó rézsűn bajlódnak. Hosszú, meredek lejtőn vágják a rendet, amennyire egyáltalán lehet. Néhány nap múlva két asszony jelenik meg gereblyézel, kosarakkal, felszedik az állatoknak kedves, illatos füvet. A szénát. Szépen fonnyad az árokparti fű, hallom reggel a Falurádióban. Hozzá egymondatos megjegyzés: i — Az országban egyre több helyen kaszálják az árkok partját, a padkákat, nem hagyják sorsára a szé- nánakvalót. Emlékszem, annak idején, ha nem is vert fel akkora port, mint a községi kaszáló, erdő parcellázása, az évente ismétlődő árkok felmérése is esemény volt a falu életében. A parasztember tudta, főképp a szegényebbje (a tehetős nem fanyalodott az árokpartra), melyik részen várható dúsabb t/eryiés, hol nő csak ritkásan, mint a gereblye foga. A mélyebben fekvő, hűvösebb, nedvesebb árokpartokért Jólyi a versengés. ■ * Napjainkban a minisztertől, a járási hivatalok illetékes osztályvezetőjéig, mindenki a parlagföldek, zártkertek, a nagytáblák közé ékelődő csíkok megművelésére buzdít. Ipari munkásokat, hivatalnokokat ösztökélnek kertészkedésre. Nem köntörfalazás, ha ilyenkor a szabadban töltött órák, a friss levegő. a mozgás áldásait emlegetik, de korántsem mellékesek a megtermelt javak: a családi asztalra kerülő saláta, uborka, paradicsom, paprika, burgonya, körte, szilva, alma. S az sem baj, ha jut belőle a piacra is. Sokan, különösen, akik kistermelésre adták fejüket, tudják, minden, étkezésre alkalmas terményt át kell venniük a felvásárlóknak. Mi történt? — kérdezi a szüntelenül változó váló- ságra kevésbé érzékeny ember. — Szegényedünk talán? S ha még hozzáveszi a mostanában ugyancsak nem ritka felhívásokat, minden erőben levő nyugdíjast szívesen látnak a gyárak, üzemek, a termelőszövetkezetek pedig azt sem nézik, honnan ment, csak menjen, szükség van két kezére, tovább töpreng. Pedig semmi ördöngösség nincs a dologban. Még csak energia- és olajválságra sem kell gyanakodni. Saját, belső törvényszerűségeinkből is levezethetjük a következtetést. A legegyszerűbb tanfolyam hallgatója is tudja, célunk az anyagi javak bőségének megteremtése. A gyakorlatban: minden magától növögetö és megtermelt, emberi verítékkel létrehozott jószágot mentsünk meg, gyűjtsünk be, használjunk fel, éljünk vele. Miként a természetnek, a társadalomnak is megvan a maga egyensúlya. A gazdag ember valaha nem törődött az árokparti fűvel, az országút menti fák gyümölcsével. Ott volt a szegény, aki semmit se hagyott ebek harmincad- jára. összeszedte a rozsét, a visszamaradt krumplit, aratás után átfésülte a tarlót, a hazavitt kalászért közelharcot vívtak a csirkék. Amikor megszűnik az ilyen, hogy úgy mondjam, természetes egyensúly, tudatosan, szervezetten kell gondoskodni minden négyzetméternyi széna lekaszálásáról, minden öl termőföld bevetéséről, minden gyümölcsfa ápolásáról. Most, amikor gazdagodunk. Kör Pál Gáti Zoltán Asszony a talpún Férje végakarata szerint Népművész és tanácstag
