Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-16 / 166. szám

1977. JULIUS 16.. SZOMBAT Előre gyártva A PEVDI lőszergyárában két hete kezdték el a 48x12 méter alapterületű készáruraktár építését. Az előre gyártott vasszerkezetből készült modem raktárhelyiség augusztus 20-ra készül el. Szabadságok, iizletpndok Javában tart a nyári ide­genforgalmi szezon Szentend­rén is, s az ember azt hiszi, ilyenkor bővebb az áruválasz­ték, hosszabb a nyitva tartási idő. — Sajnos, nem így van — mondja Szép Margit, a városi tanács osztályvezetője. — Az élelmiszerboltokat üzemeltető vállalat munkaerőgondokkal küzd, sokan szabadságra mennek, ezért, ha nem is egyszerre, de bezárják az üz­leteket, vagy rövidebb nyitva tartási időben dolgoznak. Például a Dózsa György úti 72-es bolt betegség miatt zár­va van. Jelezték, hogy a Bar­tók Béla úti üdét is rövide­sen bezár, szabadság miatt. A Marx téri élelmiszerbolt havonta mintegy másfél mil­lió forintos forgalmat bonyo­lít le. Klenner Rezsőné bolt­vezető így fogalmaz: — Legalább tizenhárom embernek kellene lenni az üzletben, de három ember dolgozik műszakonként, én pedig egész nap bent vagyok. Egyszerűen nincs ember. Lapunk július 12-i, keddi számában olvashattuk, hogy az üzemeltető cég, a Nyugat- Pest megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat Sziget- szentmiklóson is kénytelen volt bezárni egy forgalmas üzletet Aratnak Dwiabagdánybun Mára befejezik az árpa betakarítását Dunabogdány határában a szélben hajladozó gabonatáb­lák helyén a levágott tarlók sárga foltjai arról árulkod­nak: már javában folyik az aratás. Jó messze a műúttól, kombájnok zakatolnak, a gépek körül szorgos- kodnak az emberek. Horváth Antalnak, a duna- bogdányi Úttörő Tsz elnöké­nek tájékoztatása szerint jú­lius első napjaiban tartották Hosszú voll az út idáig... Három aranygyűrű tört énele Mi köti az embert hosszú éveken át a munkahelyéhez, egy adott üzemhez, vállalat­hoz, intézményhez? A válasz sokféle lehet. A BVM szentendrei gyára modem, korszerű üzem, de azért nem könnyű itt dolgoz­ni. Mégis szép számmal van­nak olyanok, akik éveket, év­tizedeket töltöttek a gyárban, hosszú évek óta kötődnek munkahelyükhöz. Közülük most három emberrel beszél­getünk. Mindhármuk ujján aranygyűrű, rajta a gyár kezdőbetűi: BVM. A huszonöt éves jubileumra kapták. A művezető A mozaiklapgyártó üzem­ben gyors mozdulatokkal egy asszony szedi le a forgó hen­gerekről a ké6z lapokat. Tóth Imréivé. — Csak megmutattam ne­kik, hogy kell csinálni! —int társai felé, aztán az üzemve­zető irodájában folytatjuk a beszélgetést. — 1949-ben kezdtem itt dol­gozni — mondja —, a csi­szolóknál, majd 12 évig pré­selő voltam. Elvégeztem a művezetői tanfolyamot, 1962- ben csoportvezető lettem. Több mint másfél éve meg­bízott művezető vagyok. — Nem nehéz munka ez egy nőnek? — Meg lehet szokni. Aztán megszeretni. Mert, ha nem szeretném, nem húztam vol­na le itt már huszonnyolc évet. Hogy mi köt ide? Sok­éves barátság, ismeretség fűz bennünket egymáshoz, főleg azokhoz, akikkel együtt kezd­tük a munkát. Kitüntetés? Volt egy pár. Négyszer vol­tam vállalati kiváló, egyszer pedig az építőipar kiváló dol­gozója kitüntetést is megkap­tam. A jubileumon pedig ezt az aranygyűrűt. Az előadó Kovács Ferencné beosztá'r munkává; er.y-e'.öadó. Fizi kai munkaként kezdte, az tán 21 évig volt művezető. — Az első években azokon a régi, úgynevezett bunkós- préseken dolgoztunk. Egy mű­szakban 1200 mozaiklapot kel­lett leszedni. Csak maga a nyomófej 15 kilós volt. Két- ezernégyszázszor emeltem meg naponta. 1952-ben Kovács Ferencné is művezetői tanfolyamot vég­zett, s amikor a Csepel Autó­gyár épült, 32 emberrel fö­démbélés testeket gyártott a helyszínen, majd 11 évig a gyár váci telepén volt műve­zető. A szentendrei gyárban is sok-sok munkahelyen dol­gozott. Aztán megbetegedett, könnyebb beosztást kapott. Most fejezte be a marxista egyetem hároméves tagozatát, a gyári pártvezetőság tagja. — Mi köt a gyárhoz, azt kérdezi? Fiatalon itt kezdtem az építőiparban, megszeret­tem ezt a szakmát. Hosszú volt az út idáig, de megérte. Szeretem az itt dolgozó em­bereket, a fiatalokat, akikkel érdemes foglalkozni. Három­szor voltam én is a vállalat kiváló, egyszer pedig az épí­tőipar kiváló dolgozója. A brigádvezető Méhes Béla gumijavító kar­bantartó, 1950 óta dolgozik a gyárban. Zalából jött fel. — ötvenkét éves vagyok — mondja —, a gyárból szeret­nék nyugdíjba menni. Már az elején magamfajta, hasonló sorsú emberekkel találkoztam, megszerettem őket, megértjük egymást, jól érzem köztük magam. Én a vagonki rákok­nál kezdtem, abban a nagy sártengerben. Kemény munka volt. Most is igyekszem becsü­lettel helytállni, a Novikov szocialista brigád vezetője va­gyok. És megbecsülnek. Én is az építőipar kiváló dolgozó- !a vagyok. Egyszer volt, hol nem volt. olt egyszer három arany­gyűrű. Három munkás kapta becsületes munkájáért. meg az aratásban részt vevő kombájnok, vontatók, gépko­csik szemléjét. A gépeket új­szerű, tesztlapos vizsgáztatás­nak vetették alá, és a szigorú szemle ellenére is jól vizsgáz­tak. Mára befejezik a tavaszi árpa aratását. Negyvenhét Hektáron vetet­ték ezt a gabonafajtát, a vár­ható termésátlag 32 mázsa lesz hektáronként. A búza betakarításába is beiekezd- tek, de abbahagyták, mert még nem teljesen érett. Du- nabogdányban a járás többi mezőgazdasági területeihez ké­pest az időjárási viszonyok következtében egy-két héttel eltolódik az érési idő, csak később tudják megkez­deni a búza betakarítását. A 170 hektáron vetett gaboná­ból 40 mázsás hektáronkén­ti termésátlagra számítanak, az előzetes mérések alaipj áru Két kombájn arat és előrelát­hatóan csak augusztusban fe­jezik be a nyári betakarítást. . Ífi .j Na pirenden: az ingázók életkörülményei Közlekedési, vásárlási úondok — közművelődési tennivalók Megszokott mindennapi kép: reggelenként vonatra, autó­buszra ülnek, kompra várnak a révátkelőhelyeken, órákat utaznak, míg munkahelyükre érnek. Ugyanezt teszik délután és este, munka után, kánikulá­ban, esőben, hóban, fagyban. Ingáznak. Okok és események A szentendrei járásban nyolcezren lakóhelyükön dol­goznak, a községekből eljáró dolgozók száma napjainkban megközelíti a kilencezret, közü­lük több mint ötezren a fővá­rosban, ezerötszázan pedig Szentendrén dolgoznak. Ugyan­akkor háromezer azok száma, akik a fővárosból, Szentend­réről, különböző községekből a szentendrei járásba ingáznak. Budakalászról több mint nyolc- százán, Pomázról ezerötszázan járnak Budapestre dolgozni, e két községben pedig ezerhét- százan dolgoznak Budapestről, Szentendréről, a járás többi te­lepüléséről. A járásból eljáró, illetve a járásba bejáró dolgo­zók foglalkozás szerinti sta­tisztikája is érdekes képet mu­tat. Az eljárók 38 százaiéira se­gédmunkás, 43 százaléka beta­nított, illetve szakmunkás, 18 százaléka alloalmazott vagy értelmiségi. A bejárók adatai kissé eltérnek ettől, viszont feltűnően magas az alkalma­zottak, értelmiségiek aránya: 35 százalék. Az adatokból az is kitűnik, hogy indokolatlanul nagy az ingázó segédmunká­sok száma. Ezen a gondon csak átgondoltabb, tervszerűbb munkaerő-irányítással lehet­ne segíteni. Csobánkán, Kis­orosziban, Pilisszentlászlón az ingázás ólra az, hogy helyben nincs munkalehetőség, másutt — például Visegrádon — az emberek nem találnak képzett­ségüknek megfelelő munkahe­lyet Késések, járatkimaradások Ezeket a statisztikai adato­kat az a jelentés összegezi, amelynek alapján a járási párt-végrehajtóbizottság a be­járó dolgozók életkörülmé­nyeinek alakulását tárgyalta meg. Budakalászról, Pomázról, HÉV-vel, a többi községből autóbusszal közlekednek az ingázók. A HÉV-en a csúcs­időket leszámítva, megfelelő körülmények között utaznak, azonban a Volán-autóbuszok, különösen az idegenforgalmi szezonban, túlzsúfoltak. Külö­nösen télen okoznak problémát a Pest megyei Kishajózási Vál­lalat üzemegységei. A kompjá­ratokon az időjárástól függet­lenül gyakran nem tartják be a menetidőt, önkényesen leáll­nak, járatok maradnak ki. Kedvező lakáshelyzet Az eljáró dolgozók lakás helyzete kedvezőbb, mint az általános kép. Ez természetes is, hiszen többségüket a meg­felelő lakás készteti ingázás­ra. Gondot jelent viszont, hogy a bevándorlás következtében Budakalászon és Pomázon ug­rásszerűen nőtt a lakosság szá­ma. Az albérletben élő gyer­mekes családok gondjait a he­lyi tanácsoknak és a mun­kahelyeknek közösen kell megoldaniuk. A lakások 93 százalékában van villany, ro­hamosan emelkedik a vízháló­zatba bekapcsolt lakások szá­ma. viszont a lakossági szol­gáltatások színvonala és meny- nyisége nem kielégítő. Az eljá­ró dolgozók 62 százaléka a munkahelyén vásárol rendsze­resen. sokan még a napi élel­miszert sem a lakóhelyükön szerzik be. A községekben lévő boltok áruválasztéka nagyon szegényes. Sürgős tennivaló Pomáz kereskedelmi gondjai­nak enyhítése, mert itt már tarthatatlan a helyzet. A közművelődést intézmé­nyek sokféle módon keresik a kapcsolatot az eljáró dolgozók­kal. A különböző klubok, TIT- ©lőadá?sorozatok terveinek ösz- szeállításánáil figyelembe ve­szik az eljárók igényeit is. A felnőttoktatásban részt vevők 62 százaléka az ingázók közül kerül ki. A szomszédok panaszt tettek Telefonoszlopokon, kerítése­ken, falragaszok hirdetik Po­mázon, Budakalászon, Szent­endrén: kutyapanzió működik Pomázon, a Vár utca 8. szám alatt. Szabadságra menne, külföld­re utazna, de kutyáját nem vi­heti magával? Ez ma már nem gond. Kosztot, kvártélyt adnak a szeretett boxernek, németjuhásznak, de még a korcsnak is a gazdi helyett. A panzió tulajdonosa, Papp László gondos, szakértő gazdá­ja az elárvult ebeknek. A kör­nyék lakói azonban panaszt tettek, mert a kutyák éjjel­nappal ugatnak, voni tanaik, neim lehet tőlük pihenni. Szól­nak is a tulajdonosnak, csinál­jon valamit ezekkel a nagy behemót állatokkal, de ő sze­líden mosolyog. — Június 15-én tették a szomszédok az első szóbeli be­jelentést — mondja dr. Bódi Imre, a nagyközségi tanács csoportvezetője. — Kiküldtem Papp Lászlóhoz a mezőőrt, majd néhány nap múlva én magam is elmentem a hely­színre. Hat kutyát éppen sé­táltattak, hét kutya volt a ketrecekben és hét saját te­nyésztésű kölyökkutya. Papp László aranykoszorús állatte­nyésztőmester szerint a kutyák közül kettő a BM-től van ná­la szerződéssel. Ma írásos be­jelentést tett az egyik pana­szos, ennek alapján határozat készül: egy hónapon belül meg kell szüntetni a panziót. A Vár utcában fogukat vi- csorgató, csaholó kutyák szom­szédságában beszéltem Papp Lászlóval: — Uram, szabadságra me­gyek, van egy kétéves boxe- rom, befogadná két hétre? — Hogyne. Napi harminc forint Mikor hozza? ha közbejön valami, meddig maradhat itt a kutya? — Ameddig akarja. Van, amelyik már két éve itt van. Visszamentem a tanácsházá­ra, közben azon meditáltam: napi harminc forintjával mennyit lehet keresni néhány hónap vagy év alatt 10—12 kutyával?. Takaros summa jött ki. Ha meg is szüntetik a kutyapanziót, az eddig szer­zett jövedelemmel mi lesz? Azért nem kell fizetni adót? Az úton támadt aggályaimat elmondtam dr. Bódi Imre cso­portvezetőnek. Átmentünk az adóügyi csoportba, megnéztük Papp László kartonját. Ebádót, jövedelemadót egyáltalán nem fizet. Nem ismerem a paragrafu­sokat. de kíváncsi vagyok, mit szól mindehhez az állatorvos, a KÖJÁL és a községi tanács. — Holnapután. És esetleg, A kutyafáját! A lakóhely és munkahely kapcsolata is hatással van az ingázó dolgozók helyzetére, hiszen szakmai, politikai és kulturális képzésük tennivalói megoszlanak az üzemek és a. községek között. Gazdasági és szociális képzésben is szüksé­ges az együttműködés, a kon­taktus azonban nem kielégí- tőek. A községi tanácsok több­sége csak esetenként veszi fel a kapcsolatot az üzemekkel. Kivételt képez a pomázi ta­nács, amely több budapesti nagyüzemmel, az Óbudai Hajó­gyárral, a 43. sz. Állami Építő­ipari Vállalattal, a Ganz Villa­mossági Művekkel eredménye­sen dolgozik együtt. Az Óbuda Tsz, a Pilisi Állami Parker­dőgazdaság, a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat budakalá­szi gyára is egyre jobban erő­síti kapcsolatait a helyi taná­csokkal. Lakásépítkezésekre, közművelődési intézmények tá­mogatására, gyámügyekre, idő­sekről való gondoskodásra, te­hát a társadalmi pártfogóháló­zat szélesítésére, épül ez a kapcsolattartás. Politikai feladat! « A végrehajtó bizottság az el­következő időszak feladatait is meghatározta. Ezek szerint a községi tanácsok ugyancsak, napirendre tűzik és megvizs­gálják a bejáró dolgozók élet- körülményeinek alakulását, a helyi tennivalókat, külön fog­lalkoznak a közlekedés, a gyermekintézmények, a keres­kedelmi ellátás javításának fel­adataival. Jobban be kell von­ni a község társadalmi életé­be az ingázókat, gondoskodni kell tájékoztatásukról, emelni kell a körükben végzett politi­kai, kulturális nevelőmunka színvonalát. Tizenkétezer ember ingázik naponta a szentendrei járás­ban. A velük való törődés fon­tos politikai tennivaló. Hírek a városból — Villamosítás. Az elmúlt héten volt a Barackvirág út és környéke, a Bánáti-Sverák utca és az Apáti Abrakovics utca villamosbővitési munkái­nak műszaki átadása. ”k — Elkészült az ÁFOR-töI­tőkút áthelyezési terve. A töl­tőkutat városrendezési szem­pontok miatt a Vasúti villasor és a HÉV vontatási telep kö­zött levő szabad területen épí­tik fel. ★ — Hálózatbővítés. A Duna­kanyar Tsz a László-telepen és környékén megkezdte a víz­hálózat bővítési munkáit ★ — Vízkorlátozás. Szentend­re város közigazgatási terüle­tére bevezetett vízkorlátozás továbbra is érvényben van. Az oldalt írta: Kiss György Mihály Fotó: Halmágyi Péter

Next

/
Thumbnails
Contents