Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

Ez az év bizonyára emlé­kezetes marad a mezőgazda­ságban dolgozóknak. Tavasz- szal a belvíz okozott gondot, aztán a fagy és a hűvös idő­járás, a napokban a jégverés pusztított. Az abcrnyi József Attila Tsz-ben mintegy 2 ezer 690 hektár területet ért jégve­rés. A dühöngő vihar és jég megtépázta a gabonát, a ku­koricát, a szabadtéri paradi­csomot és egyéb zöldségültet­vényeket, valamint a barac­kost. A kár felmérése folya­matban van. A kedvezőtlen időjárás ellenére is tervszerűen ha­lad a niunkg a közös gaz­daságban. Az őszi árpa aratását már napokkal ezelőtt befejezték, és a tervezett 41 mázsás átlag­terméssel szemben 47,86 má­zsát takarítottak be. A mun­ka szervezetten és folyamato­san haladt, közbeeső szünet is csak azért volt, mert az egyes táblákon különböző időben ért be a növény. Júli­us 3-án megkezdték a búza betakarítását is. A kereken ezer hektárból eddig 300 hek­tárról gyűjtötték be a ter­mést. Kilenc kombájn dolgo­zik, és ami a gondos előké­születet jelzi, nincs több gép­hiba, mint más években. A terméseredmények szinte faj­tánként változnak, a Libelul­lából például 60 mázsa termett hektáronként. Ha zavartalan lesz a betakarítás, minden ed­digi kedvezőtlen tényező el­lenére, a hektáronkénti át­lagtermés meghaladja majd a negyven mázsát. A jó tá­rolhatóság érdekében mind az árpát, mind a búzát saját szá­rítóüzemükben szárítják. Jól haladnak a járulékos munkákkal. Kilencvenegy hektáron elvégezték a tar­lóhántást, ebből hetven hektárt már bevetettek silókukoricával. Folyamatosan végzik a szal­malehúzást, kazlazást és bálá­zást. Az árpaszalmát a kocsé- ri Új Élet Termelőszövetke­zetnek adták el. Az aratás közben befejez­ték a lucerna második kaszá­lását, és a feldolgozása is 'megtörtént. A másódvágás so­rán 27 mázsa volt az átlag­termés. Megkezdték a kajszibarack szüretelését. Sajnos, a tavaszi fagy és a mostani jégverés miatt a termés jóval alacso­nyabb lesz a tervezettnél, mindössze hét vagominyiira szá­mítanak. Ha újabb elemi csa­pás nem éri a 60 hektárnyi paradicsomot, a tervezettnek megfelelően, hektáronként 360 mázsát szüretelhetnek. Gy. F. Á PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLÉD XXI. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM SZÉRE 1977. JtJLIUS 14., CSÜTÖRTÖK Mezőgazdaságból — az iparba Megoldás — kapun belül Csökken a fa rí a lék A város gazdasági szerke­zetének fokozatos átalakulá­sával végbemegy a munka­képes korú lakosság átrétegző- dése. Szükségszerű velejáró­ja ez a folyamatnak, s máris elvezetett «da, hogy az egy­kor mezővárosként ismert Cegléden az iparban dolgozók száma meghaladta a mezőgaz­daságban foglalkoztatottakét. A legutóbbi felmérés adatai szerint, az ipari munkahelyet 6 ezer százan, a mezőgazda­ságot 4 ezer négyszázan választották kenyérkere­setül. Ma már szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy elapad­Pékek között A hivatalokban és az egy- műszakos üzemekben már be­fejeződött a napi munka, ami­kor a Pest megyei Tanács III. számú Sütőipari Vállalatá­nak 41. számú abonyi üze­mében megkezdődik a mű­szak. Délután hat óra. Az épü­let bejárata előtt friss kenyér illata száll. Kisült a követke­ző napi adag egy része. Még a nappalosok sütötték. Lassan két éve lesz, hogy a régi, korszerűtlen sütőüzem helyébe új lépett. Lengyel berendezés dagasztja a tész­tát, géppel formálják a kiflit és zsömlét, olajfűtésű automa­ta kemencékben sütnek. Kü­lön a liszt-, a kenyér- és a já­rulékos anyagraktár, jók a munkakörülmények, és meg­felelő a szociális ellátottság. Kezdetben csak kenyér ké­szült az új üzemben. Három hónappal a megnyitás után, áttértek a péksütemények gyártására is. Naponta átlag 50 mázsa kenyeret, 10 ezer kiflit, 160 cipót, ugyanennyi zseiml ökenyeret, 300 fonott­kalácsot és ezerkétszáz zsem­lét adnak át a kereskede­lemnek. Az üzem lát el vala­mennyi helyi kenyér- és élel­miszerüzletet, továbbá a tör­ten 12-es kenyérboltnak szál­lít. Termelési tervük tavaly a 10 millió forintot meghalad­ta és jóval túlteljesítették. A jó eredmények alapján, a vál­lalat vezetősége elismerésben részesítette a kis kollektívát. A Bereczki János brigád ta­valyi teljesítményéért elnyer­te a szocialista címet. Az irodába vezető folyosó­ról tágas terem nyílik. Ott készül a kovász, dagasztanak, a süteményeket formázzák, és ott vannak a kemencék is. A termelés kétműszakos. Látogatásunk időpontjában a süíeményes vető kivételével, már az éjszakai műszak min­den dolgozója munkába állt. Szakítják a kenyeret, fon­ják a kalácsot, és serényen nyújtogatják hosszú nyelű lapátjaikat a kemencék gyom­rába a vetők. Ezt a sütést még a nappalosok készítették elő. Lényeges a,folyamatosság. Amit az egyik műszak elő­készít, a másik befejezi. Az éjszaka sülő kenyérhez is a nappalos dagasztó készített kovászt. Az éjszakás rászi­tálja a lisztet, vizet és sót ad hozzá, majd a masszát, a gé­pek segítségével, összeda­gasztja. A dagasztás után e" órát kel a tészta, majd kicsit megmozgatják, szaknyelvein mondva, megszellőztetik. Szalisznyó István dagasztő- csoportvezető huszonhat éve dolgozik a szakmában. — Ceglédi származású va­gyok. ott töltöttem gyerek­éveimet. Szomszédunkban Szakajtóban a kenyér. péküzem volt, ahonnan min-i dig ínycsiklandozó kenyér- és kifliillat áradt. Annyira sze­rettem ezt a kellemes szagot, hogy elhatároztam, ha felnö­vök, pék leszek. Szép szak­ma ez, mégis, mostanában idegenkednek tőle. Gondolom azért, mert éjszaka, sőt, va­sárnap is dolgozni kell, csak a szombat szabad. Másik ok pedig, hogy még mindig je­lentős fizikai igénybevételt kíván. Egy-egy műszakban a dagasztónak körülbelül 20 mázsa lisztet kell megemel­nie. A sütőiparban dolgozók munkája tehát még mindig nem a legkönnyebbek közé tartozik, pedig az utóbbi év­tizedekben sokat korszerűsí­tették a gyártási folyamato­kat. Szalisznyó István elmon­dása szerint, amikor kezdő volt, még kézzel dagasztottak, és alig-alig volt olyan mun­kafolyamat, ami gépesítve lett volna. A korábbi abonyi sü­tőüzemben 1975-ig szénfűté- ses kemencék voltak. Temér­dek gázt belélegzett egy-egy műszakban az ember. Ma már a kalácsfonáson kívül min­dent gépek végeznek. Még a liszteszsákok emelgetése is könnyebb, mert korábban 80 kiló liszt volt egy zsákban, most csak 50. — Ha párhuzamot vonok, most milyen körülmények között dolgozunk, és mi volt pár évvel ezelőtt, túlzás nél­kül mondhatom, én és fő’' Ráadásul, július elsejétől mű­szakpótlékot is kanunk. Véle­ményem szerint, ez a feilőd^s. aminek most tanúi vagyunk, ■ nak a kimerítetlennek hitt munkaerőforrások, s munka­erőhiány teszi próbára a gaz­dálkodó egységeket. A férfiak foglalkoztatása a városban teljes, tartalékul csu­pán a felnövekvő ifjúság szol­gál. Az utóbbi évek átlagát te­kintve, általában hatszáz fiatal váltja ki első munka­könyvét minden eszten­dőben. ök — néhány kivételtől elte­kintve — a városban helyez­kednek el, azonban nemhogy az igényeket nem képesek ki­elégíteni, a nyugdíjba vonulók számát is aligha pótolják. Ceglédnek vonzása van a környező településekre, sőt, még a nagykátai járás déli részéről is tapasztalható ér­deklődés. Az sem hagyható fi­gyelmen kívül, nogy a város­ból legalább nyolcszázan vi­dékre járnak dolgozni. Ezek az ingázók többnyire hosszú évek óta dolgoznak ugyan­azon a fővárosi munkahelyen. Általában megbecsült szak­munkások, középvezetők, törzsgárdatagok, akik hátra­lévő munkáséveiket ugyan­abban a közösségben szeret­nék eltölteni, nem kívánnak változtatni munkahelyükön. Az utóbbi évtizedekben tö­meges volt a nők munkába ál­lása. Csupán az előző öt esz­tendőben hatszázan" cserél­ték fel a háztartást az aktív kenyérkeresettelt A városi ta­nács munkaügyi csoportjának adatai szerint, jelenleg mintegy hétszáz lányból, asszonyból áll a munkaerő-tartalék. Munkába állításuk azonban nem könnyű, bár szép szám­mal vannak elsősorban nőket foglalkoztató vállalatok, mint például a Május 1. Ruha­gyár, a Nívó Ruházati Szö­vetkezet, a háziipari szövet­kezet, a PEVDL A konzerv­gyárban és a húsüzemben is örömmel fogadnák őket. Azon­ban a két műszakot nem szí­vesen vállalják, szakképzet- lenek, s legtöbbjüknek nincs meg az általános iskolai vég­zettsége. Átképzést, betanítást igényel elhelyezésük, s a var­rás, tekercselés, konzervgyári segédmunka az előttük álló lehetőség. Felvetődött olyan igény is, hogy az óvodák közül leg­alább egy ne ragaszkodjon mereven a megszokott nyitva- tartáshoz, hanem az esti-'órá- -kig foglalkozzék a gyerekek­kel, s hozzá igazodnának a munkáltatók is, rugalmasan határozva meg a gyermekes anyák második műszakjának kezdetét: ily módon újabb, keresetre vágyó nőket nyer­hetnének meg a rendszeres termelőmunkának. A jövőt' tekintve, megfontolandó ez a megoldás, hiszen a munkába állítás lehetőségét nyújtja: A Pest megyei Tanács 2/1976. számú rendeletében is­mét szabályozta a munkaerő­közvetítés rendjét. Az volt a célja, hogy korlátozzák az egészségtelen méretű munka­erőmozgást, segítsék a nép­gazdaság és a lakosság min­dennapi ellátása szempontjá­ból legfontosabb ágazatok munkaerő-ellátottságát. A tanácsrendelet beveze­tése óta eltelt időszak ta­pasztalatai azt igazolják, hogy a munkaerő-vándor­lás lassult. Január óta átlagosan havonta ötven ember változtat mun­kahelyet Cegléden, a mun­kaügyi csoport közreműködé­sével. (Természetesen az ösz- szes jövő-menő száma ennél magasabb.) Miután a munkaerő-tártál ék kimerülőben, a vállalatoknak 1 érdeke, hogy mindent megte­gyenek a gyártmányszerkezet korszerűsítéséért, a gazdaság­talan termékek gyártásának megszüntetéséért, a jobban hasznosítható munkaerők át­irányításáért. A belső tartalé­kokat fel kell tárni, s a szem­léletet is meg kell változtat­ni. Ne új munkaerő verbuvá­lására fejtsenek ki energiát, hanem a meglevők megtartá­sára, célszerűbb foglalkoztatá­sára. T. T. Nyilvánfartás A mindennapi gyakorlat Bi­zonyítja, hogy a társadalmi munkának nemcsak a szerve­zése és összehangolása, hanem a nyilvántartása is fontos feladat, nemcsak a társadalmi munkát végzők megbecsülése, erkölcsi elismerése szempont­jából nélkülözhetetlen, hanem mint a jelen esetben is, anya­gi okokból. A városbeliek az utcákon folyó vízvezetéképítés és re­konstrukció alkalmával maguk is ásót, lapátot fognak, végre­hajtják a földmunkát, kiássák, betemetik az árkokat. Volt, ahol ezt írásban is mígörökí­tették, s amint kell, eljuttatták a tanácshoz. Kiderült azonban, hogy ez a kimutatás nem teljes, nem ér­kezett be mindenhonnan, s hiánya zsebbe vágó lehet most, amikor a közműfejlesz­tési hozzájárulásról szóló, űj rendeletet végrehajtva, megál­lapítják a befizetendő össze­geket. Az elmaradt összesítés most még pótolható, hiszen a lako­soknak beszámítják a végzett munka értékét. Remélhetőleg a jövőben nem kell utólag kérni hasonló igazolásokat. GÉPEK A FÖLDEKEN Paradicsomié a konzervgyárnak GONDOLNAK AZ ŐSZRE IS A kocséri Új Elet Termelő- szövetkezetben is teljes erővel folyik az aratás, s vele egyidő- ben más fontos mezőgazdasági munka is. Az embereket sok maigy teljesítményű igáp segíti. — Merre, hol? — kérdeztük Szarvas Sándor fenntartási üzemvezető-helyettest. — E hónap 5-én kezdődött meg az aratás, öt kombájnnal. Komplett gépsort alkalma­zunk: a kombájnok mellett hat bálázó is dolgozik a búzatáb­lákon, s két IFA-teherautó szállítja a kicsépelt szemeket. — Más gépek is dolgoznak határban? — Az aratással egyidőben, a lucernát takarítjuk be. Két ka­száló és három silózógép halad a földeken. A paradicsomtáb­lákat is gépekkel műveljük meg. Az ültetéstől a betakarí­tásig, mindent gépek végeznek. Itt, Kocséron, fel is dolgozzuk a paradicsomot: levet készí­tünk belőle, s tartályokban szállítjuk a Kecskeméti Kon­zervgyárba. —Milyen traktorai vannak a szövetkezetnek? — MTZ—50, Dutra—1000 és Zetor 120_as típusúak. Mind a silóbetakarításban segédkeznek jelenleg. — Megoldott a gépek kar­bantartása, javítása? — Az aratás idején jól kép­zett körzeti szerelő figyeli s javítja meg az elromlott gé­peket. A kombájnokat s a bá­lázókat “a helyszínen szerelik. Az aratás eddig zavartalan volt, az alkatrészhiány ellené­re is. A többi gép műszaki álla­potára szintén gondosan ügye­lünk, meghatározott idő után ellenőrizzük, s ha elromlanák, a fenntartási üzemben javítjuk meg őket. — Készülnek az őszi mun­kákra is? — Igen, már gondolnunk kell rá, hogy mi lesz ősszel. A kukorica betakarítására, a sze­lő szüretelésére, a mélyszán­tásra, az őszi vetésre. Termé­szetesen, valamennyit majd jól elő kell készítenünk. . Mire a kukorica betakarítására sor kerül, már az új bábolnai ku­koricaszárítónk is dolgozni fog. Borzák Tibor \ Sok anyag — kis helyen Segít ä mikrofilm A ceglédi Kossuth Múzeum kiadványairól bibliográfiát s nyilvántartást is vezet. A mú­zeum anyagából hiányzó, fon­tos ceglédi vonatkozású, régi kiadványokból xerox, illetve mikrofilm másolatot készít az Országos Széchényi Könyvtár, a múzeum rendelésére. Gyakran a lakosság is fel­kínál vásárlásra tárgyi anya­got, ez igazolja, hogy volt ha­tása a múzeum felhívásának. DIAKOK NYARA Kessuth-nóta — Sumenben BOLGÁR FÖLDÖN JÁRTAK Július elején fiatalokból ál­ló, megilletődött csapat szem­lélte a bulgáriai Sumenben a Kossuth Emlékmúzeum ki­állítását. Gyöngybetűkkel ír­ták be az emlékkönyvbe: Aki magyar, az itt csak megha­tódni tud., így érzik: a ceglédi Kossuth Lajos Gimnázium ta­nulói és tanárai. A világon összesen három Kossut h-emlékmúzeum van: Monokon, a szabadságharc ve­zetőjének szülővárosában, Cegléden, ahol életének ál­lomásairól őriznek számos emléket, ereklyét, és bolgár földön, Sumenben. Az 1848- as szabadságharc leverése után oda menekült először Kossuth Lajos, néhány hóna­pot töltött a vendégszerető házban. Ott kérte leghívebb kísérőjét, hogy ha meghal, hazai föld legyen örök nyug­helye. Mint a ceglédi diákok vallották, a történelem tan­anyagán kívül, számukra is az emberségre intő példát, a hazaszeretet eszményét hagy- i ta. Ceglédet úgy ismerik: Kos­suth városa. A róla elneve­zett középiskola hagyomá­nya, hogy ilyen útravalóval bocsátja el évente a végzős, negyedikes tanulókat. Jól tud­ják ezt a nyári szünidő né- ! hány napját Bulgáriában töl­tött fiatalok is. Kötelességük­nek érezték tisztelegni a Kos- suth-emlékek előtt. A sume- ni ház évtizedek óta emlék­múzeum, a sumeniek hon- szeretete, nemzeti öntudata és tisztelete találkozik a né­pek barátságában gyümöl­csöző. nemzetközi eszmékkel. Mint a ceglédi, harmadikos gimnazisták vallották: egy életre szóló emlék és élmény számukra a látogatás. Szép volt a tenger, szép a vidék, s megkapó a sumeni árnyas kertben felcsendült Kossuth- nóta. Kegyelettel adóztak a történelmi személynek és em­lékének a bulgáriai Kossuth- szobor előtt. F. H. A megváltozik a fiatalok szem­lélete, és jobban fognak ér­deklődni a pékmesterság iránt. Szalisznyó István azt mond­ta, a fiatalokat nem vonzza a pék szakma. Az abonyi üzem kivétel. Ott több fiatalember dolgozik, közéjük tartoznak a Varga testvérek. János, a fiatalabb, most végezte a szakmunkásiskolát. Gyakor­lati vizsgája négyesre sike­rült, a szóbeli valamivel gyön­gébb volt. Az ifjú szakmun-. kasnak ez a második műszak­ja, de munkatársai többségét már ismeri. Legszívesebben a süteménnyel dolgozik. Ügy tervezi, továbbtanul, először leérettségizik, majd a techni­kusi képesítést szerzi meg. László, az idősebb, 1974-től dolgozik Abonyban. János öccse tőle kapott kedvet a szakmához, ö segédmunkás még, de szeretné megszerez­ni a szakmunkás-bizonyít­ványt, ezért a vállalaton be-1 lüli szalcmunkásképzésben I vesz részt. — Ma hat órára jöttem do’ gozni. Süteményes vető va­gyok, ami azt jelenti, hogy nekem kell a * süteményeket a kemencébe raknom, majd amikor kisült, kiszednem. Sorrendben első a kalács, az­tán a zsemle, a zsemleke­nyér, a szegedi vágott követ­kezik, majd végül a kifli sü­tésére kerül sor. Kifliből van a legtöbb. Nekem a munka örömét az jelenti, ha látom, hogy az embereknek ízlik a kenyér és a sütemény. Irta és fényképezte: i Gyufák! Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents