Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-14 / 164. szám

1977. JULIUS 14., CSÜTÖRTÖK "kMÜOV ||---il jf Hf­Tisztelet a könyvtárosnak Több mint ötven éve annak, hogy Homoródy Károlyné, Bors Mária tanítói oklevéllel a zsebében elindult, hogy Ta- hitótfaluban a tudás terjesz­tője legyen. Az első világhá­borúban elesett édesapja mun­káját folytatta. A felszabadu­lás előtt kis, osztatlan iskolá­ban tanított reggeltől estig. Volt tanítványai ma is emlé­keznek rá, igyekezett — az akkori lehetőségekhez képest — a maximumot nyújtani. És igyekezett környezetét, a fa­lusi kisgyerekeket az olvasás­ra, művelődésre rávezetni. Akit ő tanított, az az élet­ben jó alappal indult. Ma nyugdíjasként, túl a hetve­nen, nemcsak az ifjúságot ve­zeti el az irodalomhoz, a tu­dományhoz, hanem felkeresi a beteg, mozgásképtelen embe­reket, és könyvjegyzékkel a kezében segítséget nyújt ne- afcik — házihoz viszi a kivá­lasztott könyveket. Ö Tahitót- falu könyvtárosa. Urban Sándor Tahitótfalu Viz és napfény Megkezdődött a nehezen várt, a pedagógusoknak, diá­koknak egyaránt megérdemelt nyári szünidő. Ám a pihenés is unalmassá, öncélúvá válik, ha nem szervezik okosan. Az utcán szomorú látvány a sok őgyelgő, unatkozó gyermek, mászkálnak, semmi dolguk. Ezért jó és dicséretes dolog a tanulók részére idén is meg­szervezett nyári napközis tá­bor, amely Szentendrén, au­gusztus 13-ig, kéthetes tur­nusokra osztva foglalkoztatja a gyerekeket. Zaszlavik Je- nőné táborvezető elmondta, hogy mintegy hatvanan je­lentkeztek és mindennap reg­gel nyolctól délután négyig tart a foglalkoztatás. A program változatos: já­ték a Duna-parti füves ját­szótéren, strandolás a meleg­vizű papszigeti strandon, film­vetítés a gyermekkönyvtárban, mesehallgatás, sétahajózás Visegrádira. A levegő, a víz, a napfény, a jó koszt ideális kö­rülmények a gyerekek szá­mára. Reméljük, hamarosan átadják a régen várt új ebéd­lőt és a konyhát, amellyel az étkezés helye is stabillá vá­lik. Laukó Zoltán Szentendre A kisgrafika barátainak Várkonyi Károly neves deb­receni grafikusművész a kö­zelmúltban Ceglédre utazott, hogy a kisgrafika barátainak műhelybeszélgetésen az alko­tás folyamatáról adjon ismer­tetést. Elmondta: a legizgal­masabb feladat a megrendelő (gyűjtő) és a grafikus elkép­zeléseinek összehangolása, hogy mind a művész, mind a tu­lajdonos saját szellemi pro­duktumának érezze az elké­szült kisgrafikát. Várkonyi Károlynak az a célkitűzése, hogy megszabaduljon a kon­vencióktól, hogy mindig újat és eredetit adjon. Ezt bizo­nyítja az Alkotó ember című pályázaton nemrégiben nyert díja, s jelenleg is nagy öröm­mel készül a keszthelyi bien- náléra. Szegeden egyébként az el­múlt napokban megnyílt a IV. országos kisgrafikai találko­zó. A ceglédi művelődési köz­pont igazgatója lehetővétet­te, hogy az érdeklődők mikro- busszal látogathassanak el a történelmi városba. A találkozót és a kiállítást Réti István főtitkár nyitotta meg, elemezve a kisgrafikának a látáskultúrában betöltött je­lentős szerepét. Most alka­lom nyílt arra is, hogy a szer­vezeti élet problémáit széles körben megvitassák. A közös múzeumlátogatás és a Ko­pasz Márta főiskolai adjunk­tus, grafikusművész műtermé­ben folytatott műhelybeszél­getés is felejthetetlen élményt nyújtott. Maczelka Tibor Cegléd Úttörő munkásőrök Már harmadik éve műkö­dik a szigetszentmiklósi 4507 számú József Attila úttörő- csapatban a huszonnégy fős úttörő munkásőr-szakasz. Pel- sőczi László rajvezetőtől meg­tudtam, hogy létrehozását a Csepel Autógyár munkásőrei kezdeményezték, s a megala­kulás óta lelkes támogatói. Egy kis módosítás... Lapunk május 26-i számá­ban, a Postabontás rovatban Húsz sötét ház Érden címmel érd-parkvárosi olvasóink le­velei nyomán arról írtunk: miért kapcsolták ki húsz ház­ban a villanyt? Akkoriban be­számoltunk arról is, hogy szerkesztőségünkben járt az ottani lakók nevében dr. Far­kas Dénes, aki nem kis fel­háborodással ecsetelte tart­hatatlan helyzetüket: este sö­tétben élnek, nem működnek a háztartási gépek, s a ma­gánerőből építkezők is kény­szerű pihenőt tartanak. Utánajártunk a panasznak, s májusi cikkünkben megír­tuk: a Budapesti Elektromos Művek dél-budai üzemigaz­gatóságának vezetője, Téglás Jván arról tájékoztatott, hogy szabvány- és jogellenes bekötések miatt kapcsolták Iá az áramot a kérdéses házak­ban. mivel a szerelés életve­szélyes volt. Az üzemigaz­gatóság vezetője a lakók meg­nyugtatására közölte azt is, hogy azonnal hozzáfognak a végleges vezeték megépíté­séhez, amely számításaik sze­rint június 25-ig elkészül. Ak­kor pedig várhatóan meg­szűnnek a jelenlegi panaszok. Elöljáróban mindezt el kel­lett mondanunk, hiszen a Népszabadság július 12-i szá­mában Miért kapcsolták ki Érden húsz házban a vil­lanyt? címmel ugyanebben a témában jelent meg cikk — egy panaszos levél nyomán. Ebben az írásban most tör­ténetesen az üzemigazgatóság helyettes vezetője nyilatko­zott Az okok felsorolása ez­úttal sem változott, árunál in­kább a határidő: eszerint leg­később július 16-ig vissza­kapcsolják a villanyt vala­mennyi házba. Mindezt pedig egyetlen ok miatt írtuk le: bízunk ab­ban, hogy ez már a végső ha­táridő lesz, mert a lakóknak néhány hét késedelem is szá­mít. .. Munkaterv alapján dolgoz­nak, és havonta egy alkalom­mal van kiképzés. Ekkor is­merkednek meg az úttörők a munkásőrség szervezeti sza­bályzatával, a helyes térkép- használattal, a rádiózással, és a lőfegyverekkel is. A tanul­takról azután a gyakorlatban adnak számot. A kiképzések mellett prog­ramokat is szerveznek a Cse­pel Autógyár munkásőrei az úttörőknek. Például üzem- és bázislátogatást, sőt, buszki­rándulást is. Nemrégiben a Dunántúl nevezetességeivel ismerkedtek a kis munkás­őrök. Többek közt ellátogat­tak Martonvásárra, megte­kintették Kápolnásnyéken Vö­rösmarty Mihály szülőházát, Pákozdon az emlékművet. Jár­tak még Zircen, Székesfehér­várott, Veszprémben és Bala- tonfüreden is. A tanévzáró ünnepélyen a legjobb úttörő miunikásőrök: Magyaros Erika, Tóth Géza, Takács Zoltán, Meggyes Ág­nes, Kéki Anita jutalmakat kaptak. Ifj. Váczi Károly Szigetszentmiklós Göröngyös átjáró Gödöllőn a hármas számú főútvonalat keresztezi a HÉV. A vasúti átjáró elavult és kor­szerűtlen volt, ezért nemrégi­ben átalakították. Bármilyen rossznak bizonyult azonban a régi átjáró, a síneken vi­szonylag könnyen át lehetett Kerékpárgond Csaknem egy éve keresek kempingkerékpárom belső ke­rekéhez villát. Ahol érdek­lődöm, mindenütt azt a vá­laszt kapom, hogy megren­jutni, mert a pálya egyenle­tes volt. A munkálatok befe­jezése után az út olyan göd­rös lett, hogy a kerékpárosok, motorosok akár lóháton érez­hetik magukat. Igaz, hogy az átjárót éjjel építették, így nem valószínű, hogy jól láttak a munkások. De az is lehetséges, hogy a ta­pasztalatokat a MÁV vasúti átjáróját építőktől vették át, mivel az ottani építkezés vég­eredménye is hasonló. Kérjük az illetékeseket, nézzék meg, mi a helyzet. Kelemen János Gödöllő deltük, de még nem érke­zett meg. Nehezen lehet el­képzelni, hogy egy év lefor­gása alatt a megrendeléseket ne teljesítsék. Es ez, sajnos, más alkatrészekre is vonat­kozik. Ez a kerékpár majd­nem kétszerannyiba kerül, mint a hagyományos. Jó len­ne tehát gondoskodni az al- katrészekrőil is. Zelei Zoltán Törtei Ez ügyben felvilágosítást kértünk Brogli Józseftől, a Mobil nagykereskedelmi vál­lalat igazgatóhelyettesétől. Jó hírrel szolgált. Tájékoztatása szerint — a Csepel Művek jármű- és konfekcióipari gép­gyárával kötött szerződésük értelmében — a megrendelt ötszáz darab kempingkerék­párba való villát az elmúlt napokban szállították az üzle­tekbe. Azt tanácsoljuk olva­sónknak, most nézzen utána, bizonyosan fog kapni lakóhe­lyén is. Ki a kátyúból Gyálon lakom, az Ady End­re utcában, és egy évek óta húzódó, áldatlan állapotot sze­retnék szóvátenni. Körülbelül hat évvel ezelőtt elkezdték az útépítést. A földmunkát vér gig elvégezték, azaz kiásták az addig elég kemény utat, és kétoldalt kupacba rakták a járda mellett. De az aszfalto­zott út csak a Pesti utcáig (kö­rülbelül a fele) készült el. Ál­lítólag a pénz elfogyott Az út további részén nem történt semmi. Azaz mégis: a már le­zárt útszakaszt a dömperekés a teherautók tovább rongál­ták. Most hatalmas gödrök tar­kítják a kocsiutat és, ha egy kis eső esik, már teljesen jár­hatatlan. A járdáról hat éve nem takarították el a földhá­nyásokat, így gyalogosan is csak térdig sárosán juthatunk be lakásunkba. Hiába kértük a tanács se­gítségét, eddig nem történt semmi. Ha nincs pénz a fél­behagyott út aszfaltozására, akkor legalább egy ideigle­nes, de szilárd útburkolat kel­lene, hiszen ez a probléma legalább nyolcvan családot érint. Özv. Kovács Lorándné Gyál Szem é tdomb a téren Régóta figyelem már, hogy mennyi szemét gyűlt össze az érdi Bajcsy-Zsilinszky út men­tén lévő buszmegállók kör­nyékén. De, sajnos, nemcsak ott, hanem Érd-Parkváros központjában is, az üzletek és középületek előtt. Érthetetlen (^5üj2É1 ez az állapot, hiszen a köz­ségnek van szemétszállító au­tója. Nyáron fokozottabban kellene erre figyelni, hiszen nemcsak a szemnek borzasztó látvány, hanem különböző fer­tőzések okozója is lehet. Szefcsik Sándorné Érdparkváros Búcsú az iskolától Tóth Mihályné, a bagi Pe­tőfi Termelőszövetkezetben dolgozik, és a helyi népfront­bizottság elnökségi tagja. Hét évig az általános iskola szü­lői munkaközösségének elnö­ki tisztét is ellátta, nagy lel­kesedéssel és szeretettel. Olyan vezetőségi gárdát igyekezett kialakítani, amely aktívan se­gítette őt a nevelési és gazda­sági feladatok megoldásában. Az idei tanévzáró ünnepé­lyen Kovács Dezső iskolaigaz­gató megköszönte a hétévi ál­dozatos munkát, a tanulók pe­dig sok-sok virággal búcsúz­tak tőle. Iszlai Albert Bag Szerkesztői üzenetek M. A., Vác: Együtt érzünk ön­nel, s mielőbb igyekszünk segítsé­gére lenni. H. M.-né, Gödöllő: Felháborított az eset. Érthetetlen, hogy egyes emberek szívességnek tartják, ami egyébként munkájukkal járó köte­lességük. K. J., Szentendre: Örömmel ol­vastuk sorait. Ha nem is simán, de azért rendeződött az ügy. Az egészben az lett volna a legszebb, ha mindehhez nem kell a mi se­gítségünk. Mozaik Dunakesziről Hasznos kezdeményezésről adott hírt dunakeszi tudósí­tónk. örömmel értesültünk ar­ról, hogy a helyi MÁV jármű­javítóban gazdag programmal várja az érdeklődőket a bri­gádklub. A vendéglátóiparról írott sorait viszont az illetéke­sek figyelmébe ajánljuk. Féléves a brigádkiub Bár még csak fél évvel ez­előtt alakult meg a MÁV du­nakeszi járműjavító üzemében a szocialista brigádok üzemi klubja, máris szép eredményt könyvelhet el. A százkét bri­gádot és mintegy másfél ezer szocialista brigádtagot össze­fogó, februárban létrejött klub elgő félévi programjában sze­repeltek író—olvasó találko­zók, politikai viták, vetélke­dők, filmvetítések — például az Ermitázs műkincseiről, vagy arról, hogyan kell gon­dozni a házikerteket. Leg­utóbb pedig egy bérelt vízi­buszon a klub tagjai Visegrád- ra kirándultak. Kopár kerthelyiség A váci ÁFÉSZ-hez tartozik a dunakeszi járműjavító mel­lett üzemelő Számyaskerék vendéglő. A hozzá csatlakozó kerthelyiség szinte használha­tatlan. A székeket télen elvit­ték, hogy rendbehozzák, de azóta sem hozták vissza. Saj­nos nemcsak a székek, de az asztalok is hiányoznak. Egy üzemelő kerthelyiség ugyan még van Dunakeszin, de ez nagyon kevés a huszonötezer lakosú városnak. Gyakran ér­keznek váratlan vendégeink, akikkel szívesen ülnénk le be­szélgetni egy kellemes kerthe­lyiségben. Mivel ez Dunake­szin hiányzik, kénytelenek va­gyunk Gödre a Zöldfa vendég­lőbe menni. Ha már adva van a szép környezet, miért nem rende­zik be idejében? Solymosi László Dunakeszi Jármű, Misinek Készítették a tsz lakatosai, Dunaharasztin A most következő történe­tet minden külön kommen­tár nélkül szeretnénk közre­adni. A színhely: Dunaharasz- ti. Az eseményeket pedig rög­zítsük úgy, ahogy maguk a szereplők elmondták. A levél Idézzük Pukánszky Mihály­né (Dunaharaszti, Szilágyi u. 43.) szerkesztőségünkbe kül­dött sorait: „Szeretnénk köszönetét mondani a dunaharaszti Ezüstkalász Termelőszövetke­zet vezetőségének, s lakatos­üzemük dolgozóinak. Férjem három évvel ezelőtt jobb olda­lára teljesen megbénult, járá­sa nehezebbé vált. A lakásból nem mozdulhatott ki. A laka­tosüzem dolgozói egy három­kerekű kocsit készítettek szá­mára, így most már közleked­ni is tud az utcán. A kollek­tíva tagjai külön elismerést érdemelnek azért, mert ez a jármű eltér a szokásostól. Ügy szerkesztették meg, hogy a férjem bal kezével és bal lá­bával tudja hajtani és kormá­nyozni. Ügy hiszem, e remek kollek­tíva mindenképpen megér­demli, hogy a nyilvánosság előtt fejezzük ki hálánkat.” A szereplők Fodor Sándor üzemvezető: „Pukánszky Misi hosszú éveken át becsülettel dolgozott közöttünk. Szerettük, tisztel­tük, ha bármilyen munkát bíztunk rá, nyugodtak lehet­tünk afelől, hogy amit a keze alól kiad, abban úgysem ta­lálni hibát. Amikor agyvérzést kapott és megbénult a fél ol­dala, egyszerűen nem akartuk elhinni. Valamennyiünket na­gyon megrázott a hír. A fele­sége a szomszédos üzemrész­ben, a galvanizálóban keresi kenyerét. Szinte mindenki se­gíteni akart neki. Nem látvá­nyosan, mégis megkülönbözte­tett figyelemmel. Aztán múlt az idő. Többször érdeklődtünk Misi állapota felől. Megtud­tuk: az a legnagyobb baj, hogy nem mozdulhat ki a szo­bából. Üzemünkben elsőse­gélynyújtó lélegeztető készü­léket, valamint más orvosi se­gédeszközöket gyártunk, jó a kapcsolatunk a Medicorral. S ez adta az ötletet: készítsünk közösen egy olyan speciális Járművet, amelyet Misi biz­tonságosan kormányozni tud, s közlekedhet vele az utcán is. A Dózsa György és a Május 1. brigádunk kollektívája p>edig azon nyomban elvállalta a kis jármű megszerkesztését.” Réder András, a Dózsa György brigád vezetője: „Brigádunk tagjai csaknem mind harminc éven aluliak. Négy hónapja alakultunk. Mindegyikünk örült, hogy se­gíthetünk valamivel. Misi töb­bünknek kollégája volt, nem felejtettük el, gyakran beszél­tünk arról, mivel lephetnénk meg. A járműkészítés gondo­latával mindenki egyetértett. Megszereztük a kis kocsi raj­zát, de abból csak a váz meg­oldását tudtuk hasznosítani. Át kellett alakítanunk az egész rajzot úgy, hogy az an­nak alapján összeállított kocsi Misi állapotának megfelelő és biztonságos legyen. A fiúk javarészt a napi munka után dolgoztak. Egyik a kerékalkat­részeket készítette, másik a kormányt, a harmadik a sár- hányót. Nem maradt senki feladat nélkül. Két hét alatt elkészült a háromkerekű kocsi. Amikor meglettünk vele, a brigád tagjai. Hajnal József, Mannheim János, Papp Nán­dor, Szabó Sándor, Weimper Pál és a többiek csak azt kér­dezték: mikor adjuk át?’’ Geistenbrein Antal, a Dózsa György brigád vezetője: „A mi kollektívánknak sem kellett kétszer szólni, amikor kiderült, hogy speciális jármű készül Pukánszky Misinek. Igaz, az elején mi is törtük a fejünket, miként alakíthatnánk át a rajzon látott kocsit, mert azt eredetileg csak úgy lehe­tett használni, ha tolják. Az­tán Andrásékkal közösen rá­jöttünk a megoldásra. Attól kezdve minden gyorsan ment. Mi is elosztottuk egymás közt, hogy ki melyik részét készíti el a járműnek. S közben nem volt sok beszéd, a második hét végén már összeállt a járgány. Az átadás csendben történt: együtt készítettük a fiúkkal, együt is adtuk át. Elvittük a kocsit Misinek, beleültettük és megmutattuk neki, hogyan kell kormányozni. Ennyi volt az egész.” Epilógus S az elhangzottakhoz befeje­zésként még egyetlen dolgot érdemes felidézni. Pukánszky Mihály a kis járművel először a Duna partjára indult: min­dig szeretett horgászni. Falus Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents