Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-14 / 164. szám
>trr rtKc.trr 1977. JÜLIUS 14., CSÜTÖRTÖK AfEeghaif Fülű Tamás Szerdán, életének kilenc vcnhatodik esztendejében elhunyt Talu Tamás költő. Temetése július 15-én, pénteken délután öt órakor lesz Öcsán, a községi temetőben. A Magyar írók Szövetsége, a Pest megyei Tanács végrehajtó bizottsága, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja. i Megint szegényebbek lettünk. Olyan egyszerűen és csendben távozott, ahogyan élt s amilyen költészete volt. Nem búcsúzom, minek búcsúzzam, A lelkem úgyis itt marad ... írta egyik versében, mintha csak megérezte volna az utolsó hajnal szomorúságát. Az Irodalmat sohasem tekintette kenyérkeresetnek, írt, mart úgy érezte, van mondanivalója az emberek számára. S hogy ez mennyire így igaz: tizenegy regény és ugyanennyi verseskötet bizonyítja. A legutolsó, a Vidéki állomások, alig három esztendeje jelent meg. Már mint joghallgató újságíróként dolgozott előbb az Üstökös, majd pedig a Borsszem Jankó című lapba írt humoros cikkeket. Első verse Kiss József lapjában, A Hétben jelent meg 1911-ben. Nyolcvanas évek című regényét a Nyugat közölte először folytatásokban 1920-ban. Még ugyanebben az évben Küszöb című regényével kétszáznyolc- yan pályázó közül megnyerte az Atheneum regénypályázatát. Költészetét finom hangulatok, halkszavúság, gondos kidolgozottság, regényeit lírai- ság és szubjektivizmus jellemzi. Nagy ügyekbe beleszólni sohasem tartotta illetékesnek magát. Ha testét meg is törte a hosszú élet, szellemileg mindvégig friss maradt, szinte élete utolsó óráiig írta verseit, vagy. ahogyan ő nevezte: lírai feljegyzéseit. Háza mindig nyitva állt a látogatók, érdeklődők előtt. Az ócsai gimnázium diákjai gyakran éltek is a bölcs házigazda vendégszeretetével: igaz, Falu Tamás élete, munkássága több, mint egy évtizede érettségi tétel a gimnáziumban. Kilencvenedik születésnapján a nagyközség díszpolgárává fogadta, aminek csak emelte a rangját, hogy a fel- szabadulás után ő lett az ország első díszpolgára. Ugyanakkor a Munka Érdemrend arany fokozatát is megkapta írói-költői munkásságának elismeréseként. Elhunyta a magyar líra nagy vesztesége. P. P. Szépséges világunk Kiállítás a szobi Börzsöny Múzeumban Milyen a világ, amely körülvesz, magába foglal bennünket, embereket? Örök kérdése ez a festészetnek, évezredekkel ezelőtt is erre keresték már a választ művelői. Így vált az ember és természet kapcsolata állandó témává, újra és újra megújuló alkotói magatartásformává. Szőllösy H. Eta is azok közé tartozik, akiknek egész életműve ezernyi szállal kapcsolódik a témakörhöz. Akva- relljeit szemlélve, képzeletben az is útrakel, aki még soha nem járt másutt szülőfalujánál. Párizs és a Szajna- part, Split és a Brac-sziget, a gdanski kikötő és a pozsonyi tűztorony köszönt ránk ismerősen e képekről. És természetesen a szőkébb pátria: a budai Vár, az óbudai utca, a soproni házak, Hajdúszoboszló, Diósjenő, a tatai park és a Balaton. S még tovább szűkítve a pátriát: Szob és Szentendre sok-sok nézőpontból, pillanatnyi hangulatból, meglátásból képekben életre- kelve. A derűs hangulatú ak- varelleket szemlélve képzeletben újra és újra végigsétálhatunk Szob Dima-parti sétányán, a Hámán Kató út kertes házai között, sokszínű virágok köszönnek ránk a csöppnyi kertekből, a strand parkjából. Elidőzhetünk Szentendrén a Bükkös-patak partján, s bebolyonghatjuk a város patinás, szűk sikátorait, megcsodálhatjuk barokk stílusban épült házait. összhang az ember és természet között — ez Szőllösy H. Eta ars poeticája. A szobi Börzsöny Múzeumban kiálGondolkodásra nevelés Számtan helyett matematika ' A Uj tanterv az általános iskola első osztályában lított harmincnyolc akvarell- jét a csendes szemlélődés, a megbékélés keresése környező világunkkal jellemzi. A mindennapi élet zaja nem veri fel tájainak, utcáinak, kertjeinek csendjét, nyugalmát. Képei őszinte lírai vallomások: gyönyörködés és rácsodálkozás a természet szépségeire. Nem a feszültségeket, az élet napv drámai pillanatait örökíti meg akvarelljein, inkább egy kis pihenőre, meditációra szólít: szembenézésre önmagunkkal. Ez művészetének egyik nagy erénye. Hogy miért erény ez a huszadik század utolsó évtizedeiben? Rohanó, zaklatott, bonyolult világban élünk; mindennapjaink ellentmondásoktól terhesek. Gyakran még arra sem, jut időnk az egyre fokozódó ritmusú életben, hogy végiggondoljuk a megtett utat. s a holnap soron következő lépéseit. Napjaink művészete — gyakran — nem segít ebben: az alkotók inkább meghökkentenek, mint elgondolkodásra késztetnek. Pedig az ellentmondásokat nem a formai szenzációk oldják, sokkal inkább az egyszerűség, a látottak á{élhetősége. Szőllösy H. Eta forma- és színvilága híven követi alkotói ars poeticáját. Nem törekszik talmi csillogásra, megoldásbeli bravúrokra. Képei hangulatokat rögzítenek; hiteles beszámolói annak, hogyan él a természet, a táj. az ember gondolatvilágában. Ezért érzékeny a valóság for- marendjére, színvilágára. Kimondatlanul is azt vallja: az ember csak így azonosulhat a természettel, a tájjal, amelyben éL, amely körülveszi. Jó, hogy a szobi Börzsöny Múzeum helyet adott Szőllösy H. Eta akvarelltárlatának. Őszinte élménnyel gazdagabban távozik innen az, aki végignézi a kétteremnyi képet, mert a szépség nyelvezetére fordítva találkozhatott a természet gazdag forma- és színvilágával. Prukner Pál A matematikát sokan nehezen érthető tárgynak tartják, az általános iskola alsó tagozatában épp úgy, mint a középiskolákban, vagy az egyetemen. Az eddigi matematikaoktatás eredménye gyakorlatilag az volt, hogy a diákok inkább bebiflázták a kötelezően előírt ’ anyagot, minthogy megértették volna. Már az ötvenes évek közepétől, de méginkább a hatvanas évektől kezdve, világszerte kezdték felülvizsgálni a matematika oktatását. Számos kísérletet végeztek, próbáltak a hagyományos módszereken változtatni. Hazánkban ennek egyik eredménye volt, hogy 1962-ben az általános iskolákban, három évvel később pedig a középiskolákban, minimálisan változtattak. e tárgy tanítási módszerein. A továbbiakban az Országos Pedagógiai Intézet matematika tanszékén Varga Tamás és munkatársai újfajta tanítási módszert dolgoztak ki. A mai napig sincs ez még végső stádiumában, rugalmasan használják az eredményeket, ha valami újra bukkannak, hozzákapcsolják a már kidolgozott módszerekhez. A kísérletnek és a módszernek többek között az az alapfeltevése, hogy minden normálisan fejlődő gyermekben a személyiségének megfelelő mértékben lehet kifejleszteni azokat a matematikai képességeket, amelyek korunk igényeinek megfelelnek. Mindezek alapján a matematika tanításának fő célja a gondolkodásra nevelés és elsősorban a problémamegoldó gondolkodás kifejlesztése. Mi lesz a változás? Már most az érintett szülők figyelmébe ajánljuk: a szeptemberben első osztályba lépő gyermekek már nem a hagyományos számtant tanulják, hanem matematika címén — másfajta megközelítéssel — újfajta, eddig nem használt módszerek segítségével jutnak el a számok és a matematikai logika birodalmába. A hagyományos matematikatanításnál a gyerekeknek az elvont fogalmakat szinte készen adták, nem járatták velük végig a tapasztalat megszerzésétől az absztrakcióig vezető utat; emiatt, ha a feladat megoldása során elbizonytalanodtak, nem mindig találtak visz- sza a kiindulási pontig. A tanároknak most elsősorban a matematikai ismereteket a valóságban szerzett tapasztalatokra kell majd építeniük. A hagyományos szemléltető eszközök egyeduralmát — tábla, applikációs kép — felváltották a kísérleti munkaeszközök. Ma már igen elterjedtek az alsó tagozatban használt színes rudacskák, szöges táblák és logikai készletek. Az eszköz, amellyel a gyerek saját maga próbálkozik, nagy szerepet játszik a közvetlen tapasztalat megszerzésében. A valóságból meríthetnek élményt egyrészt úgy, hogy bizonyos tárgyakkal maguk tevékenykednek, másrészt pedig megfigyelés útján szerzik az ismereteiket. Ez az út vezet később az elvont fogalmak kialakulásához. Az így nyert új ismeret mélyebben vésődik a tanuló emlékezetébe, örömet jelent számára a cselekvés és ezáltal mindinkább magáénak érzi a feladatot és annak eredményét A pedagógus dolga A tapasztalatot a tanító kétféleképpen juttathatja el a gyerekekhez. Egyik mód, hogy elmondja, megmutatja, megtanítja az új dolgokat. Ez a művelet nem több sima reprodukálásnál. Ma már ez a módszer nem tanítja meg a diákot önállóan tanulni. A másik mód, hogy a gyerekek maguk dolgozzák fel a szerzett tapasztalatokat; így jutnak el az absztrakció szintjére. A pedagógus dolga, hogy mindezt megszervezze. A tanítás helyébe a tanulás lép. A tanár átengedi a feladat elvégzését a tanulóknak, ö eközben — mintegy a háttérből — figyeli a gyermekek munkáját, s ahol kell, esetenként segít. A kísérleti osztályokban eddig azt tapasztalták, hogy a tanulókra az így szerzett új ismeretek elemi erővel hatnak. Teljesítményüket a sajátjuknak érzik. Az új módszer nagyfokú önállóságra szoktatja a gyerekeket, ez elképzelhetetlen a hagyományos óraszerkezet keretei között, A tanulók mostantól elhagyhatják padjaikat, bizonyos feladatokat csoportokban hajtanak végre. Az esetleges problémák megoldása során viták alakulhatnak, ami fejleszti a logikus gondolkodást. Ugyanakkor az egyéni munka is fontos. Tudásukról a tanulók feladatlapokon adnak számot. Más az értékelés Egy osztály valamennyi tanulójának nem egyformák a képességei. A közösségen belül is vannak lassabban érők, akiknek fogalmi gondolkodása elmarad előbbre tartó társaiktól, és fordítva, akad olyan is, aki gyorsabban jut el egy adott szintre, mint a többiek. Ha erőltetjük az átlagos tempót, akkor a jobb képességű tanulót visszafogjuk a fejlődésben. Járható útnak tűnik o differenciált foglalkoztatás. Már a csoportmunkánál is úgy oszthatják be a tanulókat, hogy a hasonló képességűek egyazon feladatot oldjanak meg. A tantervi követelményeket is differenciálni kell. Az új matematika tanterv, amely az 1977—78-as tanévtől lép életbe az első osztályban, igyekszik ezt megvalósítani. Minimális törzsanyagot tartalmaz, amely mindenkire kötelező lesz, ezen felül pedig megjelöli a tanulókkal való foglakozás nem kötelező kereteit is. Szeptembertől az általános iskola első osztályosai már eszerint az elv szerint kezdik el a „számtant” vagyis matematikai tanulmányaikat. Az újfajta logikai gondolkodásra épülő tárgy azonban szorosan kapcsolódik a többi tantárgyhoz is, segíti azok megértését, mind könnyebb elsajátítását. Krasznai Éva A televízió új koprodukciói Külföldi televíziós társaságokkal közös produkcióban egy sor újabb szórakoztató és ismeretterjesztő kis film készítését tervezi a Magyar Televízió. Bállá Katalin, a film- és ko- produkciós főosztály vezetőhelyettese mondta: Bartók Béla összes vonósnégyesének felvételét a BBC-vel együtt készítjük. A magyar történelem, a hazai tájak ihlette zenei motívumokat gyűjtögettük össze az NSZK tévéjének második műsora részére. Az egyórás hangversenyen — a többi közt — felcsendül Beethoven: István király nyitányának, Berlioz: Rákóczi indulójának, valamint Brahms több magyar ihletésű alkotásainak dallamai, s a kísérő képek: hazánk legszebb tájai. Rendező: Apró Attila. A holland televízióval közösen szintén zenei filmet készítünk; egy budapesti városnéző sétával adunk ízelítőt mai dallamainkból. A világ nagy folyamai című 13 részes sorozatból mi a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig a Duna és környezete történetét, kultúráját, civilizációját rögzítettük filmre. Haydn portréfilmünket az osztrák televízióval közösen Ausztriában és Magyarországon forgattuk. Sikerült megnyernünk zenei életünk jeleseit: megszólal és az Állami Hangversenyzenekart vezényli Ferencsik János, énekel Sass Sylvia, közreműködik a Bartók Vonósnégyes és a Liszt Kamarazenekar. Tanzániáról készült háromrészes filmsorozatunk, ban a Kilimandzsáró csodálatos tájaira kalauzolják el a nézőt. Terveinkben szerepel még néhány koprodukciós vállalkozás; bemutatjuk a magyar nézőknek a Leningrádi Music- hall programját, s közös szórakoztató műsorok előkészületeit kezdtük el a finn és a francia televíziós társaságokkal is. HETI FILMJEGYZET A piros alma Jelenet A piros alma című szovjet-kirgiz filmből Sokszor leírtuk már: a szovjet köztársaságok jummuvé- szete gyakran igen meglepő produkciókkal jeientkezin. A grúz, a kirgiz vagy az örmény stúdiók az utóbbi években számos kitűnő filmet készítettek, s ma már tudomásul kell vennünk, hogy egyik-másik, nemzetiségi filmművészet néha érdekesebb alkotásokat hoz létre, mint a régi, híres, nagy stúdiók, a Moszfilm vagy a Lenfilm. Most ismét egy jelentős kirgiz film jelenik meg a mozik műsorán. Alkotói nem ismeretlenek nálunk sem. A forgató- könyv egyik szerzője a kiváló író, Csingiz Ajtmatov, a rendező pedig (s a forgatókönyv másik szerzője) a két éve nálunk is játszott film, A fenevad rendezője, Tolomus Oke- jev. Gyakori, hogy kiemelkedő filmekről úgyszólván semmit sem árul el, ha a szavakkal elmesélhető történetüket, meséjüket próbáljuk megfogalmazni. Ez történik e film esetében is. Hőse, a kiváló festő, Temir, sok évvel ezelőtt szerelmes volt egy lányba, akinek azonban nem merte szerelmét bevallani. Egy napon egy gyönyörű, piros almát talált, odaadta a lánynak, de az nem értette meg a jelképet. Temir ma már nős ember, kedves felesége, szép kislánya van, mégsem boldog. Felesége is elköltözik tőle. Aztán egy napon Temir és kislánya ismét találnak egy csodálatos almát, s a festő ekkor rádöbben: a gyönyörű alma feleségét illeti, nem pedig a régi, ideállá eszményült lányt. Okejev filmje — nem utolsósorban Ajtmatov keze nyomár. — ezt az egyszerű, naiv, keá vés történetet felemén a költészet világába. Sokkal töbt ről beszél, mint azt első pillanatban hinnénk. Az ember kapcsolatok szépségéről, tisztaságáról, az érzések állhatatosságáról, viszonzásáról és vi szonzatlanságáról, a társkere sés és társra találás nagy él ményéről, az ideálok és a va lóság kapcsolatáról, a költészc- és a realitás életünkben elfog lalt helyéről és egymáshoz val arányáról. Ugyanakkor semmi idill édeskésen elrajzolt vonás nine ebben a filmben. Temir és felesége, Szabira tulajdonképpe: egymásért küzd, még akkor is. amikor önmagukat keresik, önmaguk teljesebb, jobb, emberibb életét akarják megtalálni. A piros alma ennek az életnek, ezeknek a vágyaknak a jelképe, s éppen abban áll Okejev filmjének szépsége, hogy ezt a hétköznapi gyümölcsöt képes valóban jelképpé tenni. Kitűnő színészek játsszák a fő figurákat. Temirt Szüjmen- kul Csokmorov alakítja. Hogy milyen jó színész, arra bizonyság, hogy az ugyancsak Ajt- matov-film, a Dzsamila szerelme férfi főszerepe, a népi hős Danijar után ezt az érzékeny festőt is teljes hitelességgel formálja meg. Szabirát a szép Gulszara Adzsibekova játssza, az ismeretlen, gyönyörű lányt pedig a valóban nagyon szép Tattububu Turszunbajeva. Chaplin-revü Utolsó bemutatója ez a Chapíin-műsor annak a sorozatnak, mely 1973 októberében a Modern idők vetítésével kezdődött. Az elmúlt időszakban tulajdonképpen valamennyi jelentős C/iaplin-filmet láthattuk, s aligha vitás, hogy a filmforgalmazó szervek a végre megnyílt lehetőségek megragadásával sokmillió mozilátogató kedvére tettek, amikor a filmművészet legnagyobb élő klasszikusának műveit vetítésre megvásárolták. (Egy hevenyészett, s nem is túl friss, ez év január végi statisztika szerint 1973 óta a bemutatott Chaplin-filmeket mintegy hatmillió néző látta.) Ezúttal két klasszikus bur- leszk szerepel a műsorban. Az egyik, A katona, 1918-ban készült, antimilitarista bohózat. A másik, A zarándok, 1923-ból való. Némafilmek, természetesen, melyeket maga Chaplin hangosított utólag. S mint máma- filmek, egyben a burleszk első nagy aranykorának klasszikus alkotásai is. A katona nagy menekülés- és üldözés-jelenetsora, vagy A zarándok szerepcseréje (Charlie, a bőr tömből frissen szabadult csavargó a véletlen folytán derék tiszte- letessé „avanzsál”, s az ebből fakadó ezernyi komikus szituáció saját legjobb szintjén mutatja Chaplint, a forgatókönyvírót, az ötletzuhatagot árasztó gegment, a rendezőt és a filmszínészt. Ugyanakkor nem csupán fergeteges komé- diázást nyújtanak ezek a filmek. A katona a maga keserű háborús tapasztalataival az értelmetlenül vágóhídra hajszolt kisember tiltakozása az öldöklés ellen. A zarándok pedig a prűd, csak a külsőségeket tekintő tekintélytisztelet kigúnyolása. A Chaplin-revüvel tehát befejeződik a sorozat. Őszinte sajnálatunkra, hiszen Chaplin olyan klasszikusa a filmnek, akit minden új nézőnemzedéknek illene megismerni. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy a sorozat pár év múlva Ismét műsorra kerül, hogy az akkor felcseperedő nézők is megismerkedhessenek Charlie figurájával. Kaland a szigeten Aki olvasta — és ki nem olvasta? — Verne Kétévi vakáció című könyvét, az hamar rá fog ismerni ennek a filmnek az alakjaiban, a mese vezetésében e közkedvelt ifjúsági regény hőseire és cselekményére. De bizonyos csatlakozásokban is része lesz, mert a román—NSZK koprodukcióban, Gilles Grangier és Sergiu Ni- colaescu rendezésében készült film nem túlságosan ragaszkodik az egyik legjobb Vernekönyvhöz. Ha csak azt tenné, hogy a film, jelen esetben a kalandfilm műfajához igazítaná az eredeti alkotást, még nem lenne nagyobb baj, mint ahogyan azzal sem lenne vitánk, hogy időnként mintha két másik Verne-könyv, a Grant kapitány gyermekei vagy A tizenöt éves kapitány motívumai jelennének meg a filmen. Nagyobb hiba az, hogy a film egészében véve sem nem eléggé kalandos, sem nem eléggé lendületes. Enyhén unal más, és sok helyen túlságosai naiv munka, bár a tíz év kö* rüli nézők alighanem így ii, szívesen megnézik majd. Takács István
