Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-13 / 163. szám

1977. JULIUS 13, SZERDA 'XMiltm Heti jogi tanácsok • Az épület tulajdona a földtulajdonost illeti meg. Egyik olvasónk azt kérdezi, hogy a közös tulajdonban álló ingatlanon emelt épületre a tulajdonostársak egyike javára az önálló tulajdon bejegyezhe­tő-e? Nem. Ilyen tulajdonjog be­jegyzésének jogszabályi akadá­lya van. Nézzük olvasónk ese­tét, tekintettel arra is, hogy a közös tulajdonon emelt ingat­lanok sokszor adnak okot vi­tára, perlekedésre. Olvasónk épített egy házat a feleségével közös vagyonhoz tartozó telken. A feleség ehhez hozzájárult a válóperben. A későbbiekben a feleség vitatta, hogy az épület egész tulaj­donjogát átengedte volna olva­sónknak. Azt is állította, hogy még az életközösség fenn­állása alatt kezdődött el az építkezés, az épület alapja el is készült, és tulajdonképpen az ezen felüli részre ismerte el a válóperben férjének tu­lajdonjogát. Olvasónk azt kér­dezi, mire számíthat? Egye­sek szerint olvasónkat illeti meg az épület egész tulajdon­joga, és a feleség csupán a ház­ingatlan alapköltsége felére tarthat igényt. Ezt azzal tá­masztják alá, hogy amikor fe­lesége a nyilatkozatát tette, már akkor kész volt az épület alapja, tehát ennek ismereté­ben mondott le az ingatlanról. Olvasónkat mások pontosan az ellenkezőjéről tájékoztatják. Azt állítják, hogy a felépít­mény közös. Kétségtelen, hogy nem egy­szerű kérdésről van szó, és tanácsadásainkon elég sokan keresnek fel közös tulajdon­ban álló ingatlannal kapcsola­tos jogi problémákkal. Nem­csak házastársak közös épít­kezéséről esik szó, hanem ro­konok és nem rokonok közötti- ről is. Érdemes tehát néhány szót ejteni, hogyan is rendezi az ilyen eseteket a jog. Cí­münkben már írtuk azt az alapvető tételt, hogy az épü­let tulajdona a földtulajdonost illeti meg, bár ismeri jogunk az úgynevezett ráépítést, vagy­is idegen tulajdonon való tu­lajdonszerzést is. Ez utóbbival kapcsolatban korábban már foglalkoztunk, ha majd ismét összegyűlik néhány, ezzel kap­csolatos jogi probléma, megint foglalkozunk ezzel. Most ma­radjunk olvasónk problémájá­nál, mivel ez a kérdés is so­kakat érdekel. ' Az építkezőt — egyéb ese­teken kívül — akkor illeti meg az épület tulajdonjoga, ha á földtulajdonossal az építkezés befejezése előtt kötött megál­lapodás így rendelkezik. Ezt mondja ki a Polgári Törvény- könyv 97, § 1. bek., ill. 2. bek. c pontja. Azt azonban, hogy az ilyen osztott — a föld és az épület tekintetében elkülönült — tu­lajdonjog a telekkönyvben be­jegyezhető-e, az ingatlannyil­vántartás szabályai alapján kell elbírálni. És mit mond az ingatlan­nyilvántartásról szóló rendel­kezés? Az 1972. év 31. sz. tvr. 4. §-ának b pontja és a 27/1972. (12. 31.) MÉM. sz. ren­delet 1. §-a szerint önálló in­gatlanként kell nyilvántartani akkor, ha az nem a földtulaj­donos tulajdona. Az adott eset­ben tehát mindketten fele­részben tulajdonosai annak a teleknek, amelyen a lakóház, áll, ezért az építményre önálló tulajdonjog bejegyzésének jog­szabályi akadálya van. Olva­sónknak tehát ilyesféle dön­tésre kell számítania, tekin­tettel arra, hogy a bíróságon az ingatlan-nyilvántartás sza­bályait is figyelembe veszik döntésük meghozatalánál. • • • Mi a különbség az örök­lésről való lemondás és a visz- szautasítás között? Elég gyakran összekeverik ezt a két jogi fogalmat, és ebből kifolyólag nemcsak ille­tékflzetési problémák, hanem egyéb jogi bonyodalmak is származnak. Gyakran keresnek fel bennünket olyanok, akik el­mondják, hogy nem akarnak örökölni, lemondanak az örök­lésről, tekintettel arra, hogy illetéket sem szeretnének fizet­ni. Lemondani csak arról le­het, ami a lemondóé. csakis arról mondhat le, amit már megszerzett. Ha pedig ilyenről mond le, akkor az már felté­telezi a tulajdonjog megszer­zését, és ezzel együtt azt is, hogy azután illetéket kell fizet­ni. Ezzel szemben az örökség visszautasítása esetén nem is szerez az illető tulajdonjogot, ennélfogva nem is határozhat­ja meg, hogy kinek a javára teszi meg visszautasító nyilat­kozatát Ez utóbbi esetben az az előnye is van, hogy mentesül az örökösödési illeték alól. Ha hogy vezető beosztásban dol­gozik, és átszervezéssel mond­ták fel munkaviszonyát, holott lényegében nem történt ilyen. Először is arról adunk tájé­koztatást, hogy a vállalati in­tézkedést jogosult ez a dolgozó a vállalati munkaügyi döntőbi­zottságnál panasszal megtá­madni. A munkaügyi vitát eldöntő illetékes szervek már többször rámutattak arra, hogy a fel­mondási oknak nemcsak való­ságosnak kell lenniük, hanem egyúttal alaposnak is. Ez utób­biból következik, hogy a fel­mondás indokolásának lénye­ges kelléke az is, hogy a vál­lalat a dolgozó munkájának szükségtelenné válásának elfo­gadhatóan megokolja. Mert, ha az átszervezés valóban meg­történt, és az új szervezet az örökséget visszautasító örö­kös a jogszabály értelmében az örökléstől kiesik, a leszár­mazol, illetőleg az egyéb tör­vényes örökösök örökölnek. A nyilatkozatoknak tehát félre- érthetetleneknek kell lenni. Abból meg kell tudni állapí­tani, hogy az az örökség visz- szautasítását, vagy pedig az örökrésznek pl.: a testvérekre való átruházását célozza-e. Megjegyezzük még azt is, hogy az örökhagyó életében lehetsé­ges az örökösnek lemondani, ha az örökhagyóval írásban szerződést köt • A munkaviszonyt a vállalat felmondással csak a valóság­nak megfelelő alapos ok ese­tén szüntetheti meg. Egyik olvasónk olyan pa­nasszal keresett fel bennünket, rendszer működik is, ez még nem jelenti egyben azt is, hogy a munkáltató rendelte­tésszerűen gyakorolta felmon­dási jogát. Márpedig a felmon­dásra irányuló jogát a mun­káltató rendeltetésszerűen kö­teles gyakorolni. Ez azt is je­lenti, hogy a felmondás nem lehet „megtorló” intézkedés, és ha való is a tény, pl.: a dol­gozó terhére rótt hiányosságok és hibák, akkor is meg kell vizsgálni, hogy ezek a hibák, hiányosságok olyanok-e, ame­lyek a munkaviszony megszün­tetését kellően megalapozzák. A felmondási indokból ki kell tűnni, hogy a dolgozó miért és mennyiben felelős a ter­hére rótt hiányosságok, hibák és szervezetlenség bekövetke­zéséért. Dr. M. J. A LEGFELSŐBB BÍRÓSÁG DÖNTÉSEI A cserelakásról és a vállalati bérlőkiválasztási jogról Egy személyi tulajdonban lévő, háromszobás lakást fő­bérletben. illetve családtagként három idős nővér, a személy­zeti szobát albérlő lakja. A la­kás tulajdonosa felmondott és cserébe kétszobás, főbérleti la­kást ajánlott fel. A bérlő a cse­relakást egészségi és családi körülményekre hivatkozva nem fogadta el. Azzal érvelt, hogy a jelenlegi lakás ugyan tulajdonképpen kettős társbér­let, azonban másik két testvérével együtt családi közösségben használják, közös háztartást vezetnek, idős koruknál fogva egymásra vannak utalva. Egyikük tbc-s beteg és ezért külön szobára van szüksége. A cserelakás azért sem megfelelő, mert a jelenlegi első emeletivel szem­ben, a második emeleten van, mégpedig lift nélküli házban. Idős koránál és különböző be­tegségeinél fogva, ez további hátrányt jelent számára. Az első fokú bíróság a lakás­tulajdonos keresetét elutasí­totta. ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a cserelakás elfogadása esetén a 76 éves, szívbajos, combnyaktörés utá­ni állapotban lévő asszony hátrányos helyzetbe kerülne. A kórházi zárójelentés szerint előrehaladott kora és betegsé­gei miatt időnként gondozásra szorul. Egyébként is anyagi viszonyai oly szűkösek, hogy testvéreivel együtt csak közö­sen gazdálkodva tudják bizto­sítani ellátásukat és gondozá­sukat. Egészségi állapotára te­MUNKAJOGI TUDNIVALÓK (1.) Kinek mennyi szabadság jár? A szabadság általában hosz- szú időtartamú, több napra kiterjedő pihenőidő. Megkü­lönböztetünk rendes, rendkí. vüli és fizetés nélküli sza­badságot. A rendes szabadság alap- és pótszabadságból áll, amely a dolgozót a jogszabály­ban meghatározott esetekben és mértékben feltétlenül meg­illeti. Új munkaviszony — áthelyezés A dolgozó a rendes szabad­ságra hathónapi munkavi­szonyban töltött idő után tart­hat igényt. A munkaviszony szünetelésének tartamára nem csökkenthető a szabadság a következő esetekben: ha a ke­resőképtelenséget betegség okozza, mely időre a dolgozó táppénzben részesül; a szülé­si szabadság tartamára; a tíz éven aluli gyermek gondozá­sa vagy ápolása miatt mun­kában nem töltött időre, leg­feljebb azonban egy évre, füg­getlenül attól, hogy erre az időre jár-e táppénz, illetőleg gyermekgondozási segély, ez a kedvezmény az anyát újabb szülés esetén újra megilleti: a harminc napot meg nem ha­ladó fizetés nélküli szabadság idejére; a tartalékos katonai szolgálat idejére, továbbá minden olyan munkában nem töltött időre, amelyre a jog­szabály átlagkereset fizetését íria elő. Az alap- és pótszabadságot a munkaviszonyban töltött naptári évre (január 1—de­cember 31.) állapítják meg. Tehát az év köziben kezdődött, vagy megszűnt munkaviszony után a rendes alap- és pót- szabadságnak csak időarányos része jár. A dolgozó évi sza­badságának kiadásához a fél munkanapot elérő töredék­napot egész munkanapnak kell számítani. A vállalathoz áthelyezéssel kerülő dolgozó szabadságának megállapításához az előző vál­lalatnál igénybe vett többlet- szabadságot be kell számítani, illetve a még hátralékos sza­badságot az új munkahely kö­teles kiadni A dolgozót évenként 12 munkanap alapszabadság il­leti meg. Ezen felül minden munkaviszonyban töltött két év után egy, de évenként leg­feljebb tizenkét munkanap pótszabadság jár. E pótsza­badság számításának alapja mindig az előző év végéig el­ért munkaviszony időtartama, azaz a többletszabadság min­dig a harmadik évben, január 1-től esedékes. Ha a munka- viszonyba beszámítható idő­ket összeadva töredék ével kapunk, akkor a fél évet el­érő töredék teljes évnek szá­mít, ha ennél kevesebb, akkor nem veszi figyelembe. A fiatalkorúnak tizenhat éves koráig évi tizenkét munkanap, azon túl évi hat munkanap pótszabadság jár, utoljára ab­ban az évben részesül, amely­ben a tizenhatodik, illetőleg a tizennyolcadik életévét betölti. A dolgozó anyát három gyermeke után évi két, min­den további gyermeke után ugyancsak két-két, de éven­ként legfeljebb tizenkét mun­kanap pótszabadság illeti meg. A pótszabadságra jogosultság szempontjából az általa gon­dozott tizennyolc éven aluli és munkaviszonyban nem álló gyermeket kell figyelembe venni. Megkülönböztetett munkakörök Egészségre ártalmas munka­körben — ha a munkaidőt nem csökkentették — évi ti­zenkét munkanapig, sugárár­talomnak kitett munkahelyen pedig évi huszonnégy munka­napig terjedő pótszabadság jár. Erre akkor jogosult a dol­gozó, ha az egészségre ártal­mas munkakörben megszakí­tás nélkül egy éve dolgozik. Az egyévi munka elbírálásá­nál — a rendes, rendkívüli és tanulmányi szabadságot, to­vábbá az igazolatlan mulasz­tást kivéve — az egy hetet meg nem haladó időtartamú munkakiesést figyelmen kívül kell hagyni. Ha a dolgozó munkaköre a továbbiakban nem változik, akkor már min­den külön számítás nélkül fo­lyamatosan jár e pótszabad­ság. A röntgen- vagy rádiumsu­gárzásnak kitett munkahelyen, ahol napi 3 óránál hosszabb Időt tölt a dolgozó, évenként 12 munkanap, 5 év után pe­dig 18 munkanap, továbbá 10 év után 24 munkanap pótsza­badság vehető igénybe. Az építőipari dolgozónak, ha a rendes szabadságát té­len veszi ki, azon felül még évi hat. munkanap téli pótsza­badság is jár. Csak egyféle címen A pótszabadság csak egyféle címen jogos. A fiatalkorúak- nak. az egészségre ártalmas munkakörülmények között dol­gozóknak járó pótszabadság az őt megillető, a munkaviszony alapján járó pótszabadsággal együtt nem lehet több évi ti­zenkét munkanapnál. Egyéb esétben. ha a dolgozót egyide­jűleg többféle címen illeti meg pótszabadság, a kedvezőbb mértékű pótszabadságra jogo­sult. Kivétel a többgyerekes anyák és a vak dolgozók pót- szabadsága. az építőiparban foglalkoztatottak téli pótsza­badsága. valamint a jutalom­szabadság, amely az érintett dolgozót az egyéb címen járó pótszabadságon felül és az évi tizenkét munkanapos határon túlmenően is megilleti. Gy. Gy. kintettel nem várható el, hogy lift nélküli ház második eme­letére költözzék. Fellebbezésre a másodfokú bíróság ezt az íté­letet jogerőre emelte. A döntés szerint a három idős nőtestvér egymástól elszakítása mind­egyikükre hátrányos lenne. Azt is figyelembe kell venni, hogy az albérlő a felajánlott lakás­ban — megfelelő helyiség hiá­nyában — nem helyezhető el. Törvényességi óvásra az ügy a legfelsőbb Bíróság elé ke­rült, amely a következőket mondta ki: — Cserelakás esetén — egyebek között — figyelembe kell venni mindkét lakás kom­fortfokozatát, alapterületét, műszaki állapotát, lakóhelyisé­geinek számát, a településen belüli fekvését, azt, hogy a bér­leti jogviszony az egész lakás­ra, vagy csak egy részére tér- jed-e ki, valamint azt is, hogy a bérlő a lakás fekvésére te­kintettel, egészségi szempontból nem kerül-e hátrányos hely­zetbe. Az özvegyasszony egész­ségi állapota alkalmas lehet annak megállapítására, hogy a felajánlott cserelakás nem megfelelő. Az eljárt bíróságok azonban ebben a vonatkozás­ban a bizonyítási eljárást hiá­nyosan folytatták le. Az a körülmény, hogy az idős asszony a cserelakás elfogadá­sa esetén egészségileg hátrá­nyosabb helyzetbe kerül-e, olyan orvosi szakkérdés, amit csak igazságügyi orvosszakér­tői vélemény beszerzésével le­het tisztázni. A kórházi záró- jelentés nem elegendő. A szak­értői vizsgálat állapíthatja meg az asszony szívbetegségé­nek jellegét, és hogy a máso­dik emeleti lakás megközelí­tésével együttjáró töbletterhe- lés egészségi károsodást okoz­hat-e. A szakértőt afelől is meg kell hallgatni, hogy ko­rábban elszenvedett comb­nyaktörés a bérlőt mozgásában mennyire korlátozza. — Vizsgálni kell azt is, — hangzik tovább a határozat —, hogy az egyik testvér tbc-s megbetegedése miatt indokolt-e részére külön szoba biztosítá­sa és az albérlő miként helyez­hető el. Nem mellőzhető an­nak tisztázása sem, hogy a for­mailag társbérletben együttla­kó, de ténylegesen testvéri vi­szonyban lévő három nővér, egészségi állapota miatt, ápo­lásra szorul-e, valóban nem tudnak fizetett ápolót vagy gondozót alkalmazni és így egymásról kell gondoskodniok. Mindezek alapján megállapít­ható: a jogerős ítélet megala­pozatlan, ezért mindkétfokú ítéletet hatályon kívül kellett helyezni és a járásbíróságot új eljárásra, valamint új határo­zat hozatalára kötelezni. Egy vállalat az egyik Pest megyei tanács igazgatási osz­tályával történt megállapodás alapján a. fejlesztési alapba 250 ezer forintot fizetett be és egyik dolgozója részére kétszobás, összkomfortos lakást kapott. Ennek ellenében az illető kö­telezte magát, hogy munkavi­szonyát tíz évig fenntartja. A Tíz nap rendeletéiből Az fizcmrendészetről szóló 3/1974./ICk. É. 9./KkM. számú utasítás módosításáról a 6/1977./Kk. É. ll./Kkm. számú utasítás rendelkezik, amely a Külkereskedelmi Értesítő 11. számában jelent meg. A földhivatali szervezetről, valamint egyes földhivatalok megszüntetéséről, illetve léte­sítéséről a 11,/1977,/MÉM. É. 20./MÉM. számú utasítás a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Értesítő 20. számában je­lent meg. A keresőképesség elbírálásá­hoz általános érvényű szakmai irányelvek jelentek meg a nő­gyógyászatot illetően az Egészségügyi Közlöny 14. szá­mában. Az államigazgatási vezetők és ügyintézők képesítési rend­szeréről a Magyar Közlöny július 9-én kiadott 54. számá­ban jelent meg a 25/1977/VH. 9./MT. rendelet. A Művelődésügyi Közlöny július 7-én kiadott 13. számá­ban fiatal pedagógusok számá­ra több jelentős felhívás ta­lálható, így pályázatok to­vábbképzési ösztöndíjakra, ok­tatói állásokra. megállapodásban a vállalat azt is kikötötte: amennyiben a munkaviszonyt előbb szünteti meg, illetve fegyelmileg elbo: csátják, a lakást köteles vis#- szaadni, vagy százezer forint kártérítést fizetni. Később a tisztviselő a vállalatnak egy másik megyében lévő munka­helyére került, és ekkor ott kapott megfelelő cserelakást. Négy év múlva azonban fegyel­mi úton elbocsátották és ezt a döntést mind a munkaügyi döntőbizottság, mind a mun­kaügyi bíróság helybenhagy­ta. Ezek után a vállalat kérel­mére a közjegyző a kikötött százezer forintra végrehajtást rendelt el ellene. Ennek hatá­lyon kívül helyezéséért az il­lető pert indított. Az alsó fokú bíróságok az el­bocsátott embert — figyelembe véve, hogy négy évet ledolgo­zott — csak hatvanezer forint kártérítés megfizetésére köte­lezték. A legfőbb ügyésznek a jogerős ítélet ellen emelt tör­vényességi óvására a Legfel­sőbb Bíróság az ítéleteket ha­tálytalanítva, az ügyben újabb eljárást rendelt el. A határozat indokolása sze­rint a lakásépítés vállalati tá­mogatásáról szolgáló rendelet értelmében, ha a dolgozó a közte és a vállalat között létre­jött megállapodás alapján reá háruló kötelezettségét nem tel­jesíti, a vállalat csak a nyúj­tott támogatás ki nem egyenlí­tett, illetve az adott engedmény és a kölcsön összegét vonhat­ja meg, vagy követelheti visz- sza a dolgozótól. A jogszabály azonban a bérlőkijelölési jog megszerzéséért kifizetett ősz- szegnek még részbeni visszakö­vetelését sem teszi lehetővé. Rendeleti intézkedés kifeje­zetten megtiltotta, hogy a ta­nács részére adott összeget a dolgozóra áthárítsák. Minthogy a felek között létrejött megál­lapodás lényegében a tanács részére átadott összeg egy ré­szét hárította át a volt alkal­mazottra. ezért a megállapodás e vonatkozásban érvénytelen. Ennek alapján százezer forint kártérítés erejéig végrehajtás sem lett volna elrendelhető. Ez a körülmény azonban eb­ben az esetben a végrehajtás teljes megszüntetését nem te­szi indokolttá.’ — A lakással rendelkező szerv a használatbavételi-díj megfizetéséről szóló írásbeli megállapodásban azt is kiköt­heti, hogy ha a bérlő a vele fennálló munkaviszonyt meg­határozott idő eltelte előtt megszünteti, köteles az elengedett ia- káshasznáiatbavételi-dijat utólag megfizetni. Ezt a rendelkezést kell alkal­mazni akkor is, ha a lakás­ügyi hatóság a tanácsi bérla­kást olyan személy részére utalja ki, akit — bérlőkiválasz­tási jogával élve — a közületi szerv választott ki, vagy aki helyett ezt a díjat a közületi szerv fizette meg — hangzik tovább a határozat. Mindeb­ből következik, ha a munkál­tató — a bérlőkiválasztást jog fejében — a tanács részére meghatározott összeget fizet, s az ilyen módon rendelkezése alá kerülő lakást olyan dolgo­zójának juttatja, aki vállalja, hogy munkaviszonyát megha­tározott ideig fenntartja, a munkáltató a lakás után járó használatbavételi-díjat — amennyiben írásban kikötötte — a munkaviszonyát idő előtt megszüntető, vagy fegyelmi úton elbocsátott dolgozójától visszakövetelheti. A munkaadó­nak a kikötött kártérítés helyett volt alkalmazottjától a mun­kaviszony idő előtti megszű­nése miatt a kikötött kártérítés helyett a lakáshasználatbavé- teli-díj visszatérítésére van jo­ga. — Nincs tisztázva, hogy eb­ben az esetben mennyi a szo­ciálpolitikai kedvezménnyel csökkentett lakáshasználatba­vételi díj. Ezt és az indokolás­ban kifejtetteket az új eljárás­ban kell tisztázni, s annak eredménye alapján új határo­zatot hozni. 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents