Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-13 / 163. szám
Wn» •fccrrr av 1977. JULIUS 13., SZERDA A festészet felfedezése RENÉ BERGER KÖNYVÉRŐL Boldog és szerencsés ember lehet René Berger, a lausan- ne-i Szépművészeti Múzeum igazgatója. Boldog, mert ereje teljében vállalkozhatott egy olyan nagy jelentőségű könyv megírására, mint A festészet felfedezése. S René Berger professzor még szerencsés is: sikerült úgy megírnia ezt a kétkötetes könyvet (olvas- mányfüzért vagy egyszemélyes, ám mégis többes számban beszélő dialógot?), mint aki katedra nélkül, ismeretlenül beszélgetve olvasóival, szinte belopja mindazt a szépséget a tudatunkba, amit a társul szegődött utazónak ezen az úton meg kell ismernie. René Berger, a kritikus, aki egyben az UNESCO keretében működő Művészeti Kritikusok Nemzetközi Szövetségének — AICA — elnöke is, vajon bűvészmutatványt hajtott-e végre, hogy A festészet felfedezését, mint gyermeknek a lelki táplálékul szolgáló meséskönyvet, úgy ajánljuk a képzőművészettel ismerkedőknek? Valójában bűvésznek is nevezhetnénk, hiszen századunk derekán ő volt az első, aki nemcsak fontosnak tartotta a gyűjtemények közkincs- csé tételét vándorkiállítások, országjárások, felőadássoroza- tok révén, hanem tett is azért valamit. Vagyis többek között rájött arra, hogy a képzőművészetet nem lehet elvont, szaktudósi mondatokkal népszerűsíteni. Ahhoz mindenekelőtt le kell ereszkedni az Olümposz lépcsőin — a befogadókhoz. Ha így vállalkozunk felfedezésre, akkor máris érezhetjük, hogy szó sincs itt mutatványról. A kezdő és gyakorló kiállításlátogató pontosan azt kapja belőle, amire a legjobban szüksége van: látásmódot, előítéletektől megszabadító gondolkodást és megbízható, pontos értékelést. S mindezt a saját, megszokott nyelvén. Ezt a nyelvet azonban — bármilyen furcsán is hangzik — meg kellett találni. Rá kellett jönni az ízére. Arra, hogy hétköznapi szókincsünk is alkalmas nemesveretű gondolatok közlésére. Másrészt szabadjára kellett engedni a palackból az érdeklődés szellemét. Lenyűgöző program ez, ha belegondolunk. Már-már emberfelettinek tűnhet, hogy egyszerre képessé tegyük magunkat annak az útnak a bebarangolására, amit festészetnek nevezünk. Szinte olyan, mint az a magasugró, aki álló testhelyzetből ugorva akarja elhódítani a csúcsot. Berger azonban tanácsokat ad. Nem a magasugróAak, hanem az ismerkedőnek. Időbeli megkötöttségek nélkül kalandozhatunk. a 15. századot összevethetjük a huszadikkal. S nincs ebben semmi zavaró. Hiszen René Berger úgy tanítja meg az olvasót látni, hogy közben beszélteti a képeket. Elmondja, hogy „Leonardo világából átlépni Matisse-éba olyan, mintha az alkonyi félhomályból a déli verőfénybe jutnánk. A színek ugyanazok; megvan a vörös, a zöld, a kék; a sárgásbarna sárgára és barnára bomlott ketté. De sokkal nagyobb a megtett út, mintha a félhomályból a fénybe léptünk volna ... A festészet Leo- nardótól Matisse-ig teljes átalakuláson ment keresztül." Könyvünk szerzője mindenekelőtt nemes szándékot kér az olvasótól, illetve a képekkel ismerkedő közönségtől. „Ha valamilyen műalkotás zavarba ejt bennünket, kötelességünk vizsgálat tárgyává tenni a rhűvészt és magunkat is. A helyes magatartás nem az alkotás egyszerű elfogadásán vagy visszautasításán alapul, hanem a megalapozott ítéleten.” Akár nagybetűvel is írhattuk volna a megalapozott ítéletet. Berger ugyanis fölfedeztet, nem ráerőszakol. Mint egy jóságos varázsló, rávezeti az olvasót a helyes látásra és megközelítésre. Mesél és összevet. Descartes-ot követve: maga módján ez a könyv „értekezés a módszerről az értelem helyes irányítására és az igazság keresésére” a műalkotást érintő kérdésekben. René Berger kezeskedik a jóindulatért, akár csak a Gondolat Kiadó, amely immár másodízben jelentette meg ezt a pompás könyvet — valameny- nyiünk épülésére. M. Zs. Üdülőszövetkezet? Válogatás a rádió politikai műsoraiból Júliusban a rádió politikai adásainak jelentős részét azok a riportok és publicisztikák alkotják, amelyek feleletet keresnek a társadalmi élet egy- egy visszásságára. Egy újsághír közölte: nyílt utcán, emberek szeme lát tára verekedésben megöltek egy férfit. A műsor azt nyomozza, miért kellett egy fiatalembernek meghalnia. Stef- ka István dokumentumműsora 22-én, pénteken hangzik el. A magánlakás-építkezések helyzetét elemezte a KNEB. Balogh István riportja — Iáén, csütörtökön — a XXII. kerületben mutatja be a téma tapasztalatait. A lakásszövetkezetek min tájára olyan kollektívák szervezését javasolja és támogatja a Pénzügyminisztérium, amelyek közösen építenek üdülőket — a maszek nyaralók helyett. Mennyiben reális ez az elképzelés, adottak-e a feltételek, s mit jeleznek az első kísérletek? — ezt mutatja be 17-én, vasárnap Üdülő- szövetkezet című műsorában Breitner Miklós. A második évfolyam érettségizik már, amióta bevezették az adminisztrációs munkaerő-korlátozást. Tapasztalat: nagyon kevesen helyezkednek el vagy tanulnak szakmát — inkább kallódnak, várják a jószerencsét —, ami a lányoknál gyakran a férjhez menetellel egyenlő. Erről szól 28-án, csütörtökön Kallódó fiatalok címmel Nagy Izabella riportja. Folytatódik Az emberiség élén című történelmi, politikai vetélkedő a Szovjetunió hat évtizedéről, amelyet 18- án és 25-én hallgathatunk a Kossuth rádióban, Rapcsányi László vezetésével. Szentendrei nyár, 1977 Nádudvari kerámia és halasi csipke Ifj. Fazekas Lajos nádudvari népi iparművész kiállítása, halasi csipkékkel együtt július 31- ig tekinthető meg Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központban naponta. A jó hagyomány önmagát bővíti, árnyalatokat eredményez, mert életképes; jelene, jövője van. Ezt érzékeljük a szentendrei nyár idei rendezvényein. Vásári bozsgás, amatőrök kiállítása, teátrum, szabadtéri szobortárlat, Templom téri játékok dúsítják az évek óta egyre igényesebben szerveződő kulturális rendezvényeket. Egy város önbecsülését, előrelépését látjuk ebben, s ez ma már kicsit az ország ügye. Rejtett tudatosság alakította így. Tavaly a Pest megyei Művelődési Központ a hódmezővásárhelyi Mónus testvérek kerámiáit mutatta be júliusban, s a megnyitón az érdi bukovinai kórus szerepelt. Most a nádudvari ifj. Fazekas Lajos népi iparművész nagyszerű fekete cserepeinek tárlatát nyitotta meg Végh Antal író, s a pompás edényekhez társított Ifalasi csipkéket mutatta be Kis Péter Imre, a kiskunhalasi pártbizottság titkára; ráadásként a püspökladányi művelődési központ citerazeneka- ra szerepelt. Remek összefüggés ez is a maga nemében: egyszerre érzékeltette a népi formák öblös méltóságát és felaprózott finomságát. Az ismét Hangay Lászlót dicséri, hogy tavaly és az idén szintúgy hiánytalan ízléssel rendezte a kerámiatárlatot, s Bihari József igazgató fáradhatatlan leleményét hirdeti a „megszerzett” citerazenekar. Szentendre a festők városa, de napjainkban már a szobrászoké és a kerámikusoké is, s mindenképpen üdvözlendő az a tény, hogy itt, ezen a helyen, nyaranta, Kovács Margit ma már világhírű gyűjteménye mellé népi kerámiaművészetünk egy-egy állomását társítjuk. Tavaly Vásárhely, az idén Nádudvar fogadta el Szentendre meghívását. Ifj. Fazekas Lajos munkássága művészet a javából. Nemcsak a nádudvari fekete cserép több mint két évszáSZÍNHÁZI estek Gargantüa és Pantagrüel Nagykorú litt a Körszínház — betöltötte 18. évadját — és mi, nézők megszoktuk, hogy nyaranként színházi csemegét kínál Kazimir Károly társulata. Az idén „új” szerzőt fedeztek fel: Francois Rabelais-1, a XVI. századi francia orvosszerzetest, a humanista írót. Munkássága eddig jobbára lexikonokban és egyetemi jegyzetekben élt, s annak is csaknem negyedszázada, hogy magyar nyelven megjelent műveinek egy részkiadása. így a közönség nagy része újdonságként fogadja Gargantüa és Pantagrüel históriáját. Akik pedig ismerték, fokozott kíváncsisággal várták a bemutatót, mert Rabelais történetei nem teremtek éppen színpadra. Az örökké borra szomjazó Pantagrüel és apja, Gargantüa neveltetését és bolyongásait öt könyvben tárja elénk a szerző. Az óriás Pantagrüelből nagyon is emberi méretű, derűs reneszánsz hős válik, aki filozófusi felülemelkedéssel szemléli a világ fonákságait. A második könyvben Gargantüa életét a fia meséli el, a harmadikban a házasodás nagy kérdésével találkozunk, 'a negyedikben egy hatalmas tengeri utazáson vehetünk részt. Aztán az ötödik könyvben, a hosszú ut végén az Isteni Bütykös azt a tanácsot adja: Igyál. Ez a monumentális keret alkalmat nyújt a humanista nevelés elveinek összefogásához, a szabadság, a udomány és a művészet iránt igékony reneszánsz eszmény lmutatásához; az egyházi ál- dományos semmitmondás és z esztelen háborúskodás kifigurázásához; a korabeli feudális társadalom szatírájához. Az Isteni Bütykös tanácsa nem egyéb, mint a humanista életöröm, a sohasem csillapuló tudásszomj dicsérete. Rabelais mindezt nagyszerű jellemfor- máló készségével, gazdag szókincsével éri el (mindmáig a francia nyelv legnagyobb'mesterének tartják). A népies nyelvről hirtelen vált a tudományos értekezések stílusára, vaskos kiszólások és leleményes fordulatok váltják egymást. S a körszínházi társulat is fergetegesen játszik. Szabadon bánva az irodalmi anyaggal, mind az öt könyv keresztmetszetét bemutatja a komédia. Sőt időnként megtűzdeli kölcsönvett irodalmi szemelvényekkel, például Villon-versek- kel. A rendező Kazimir Károly alkalmazta színpadra Gargantüa és Pantagrüel komédiáját. Az igazán jelentős, klasszikus erejű alkotások évszázadok múltával is megtartják időszerűségüket, de Kazimir erősíti az aktualizálást. Többször megjelennek a nyugati világ rejtett hatalmának képviselői, a nyakkendős-kalapos és revol- veres urak, félreérthetetlenek a kínai napipolitikára vonatkozó célzások, s — bár áttételesebben — többször is szembesít napjaink magyar valóságával. A színpadi játék kibontása Rabelais harmadik és negyedik könyvét fogja össze. így a címszereplőkkel azonos jelentőséget kap Panurge, aki a házasodás helyes, vagy helytelen voltára keresi a választ. A tengeri utazás pedig a népek panoptikumává válik, ezért az Francia komédia a Körszínliázban ötödik könyv csak epilógussá szűkül. A játéktér centrumát egy változtatható alakú hatalmas asztal képezi, ezen folyik a lakoma, de néha hajóként, néha szárazföldként funkcionál. Kocsik, emelvények, mozgó díszletelemek, oszlopos erkély és gumiasztal szolgálja a játékot, néha egyszerre több helyen is komédiáznak, ez meg-megtöri a nézők figyelmét. Az előadás fergeteges ritmusa azonban mindig tartogat látnivalót, s a kettő időbeli mindig lefékez, hogy hangsúlyossá tegyen egy- egy fontos gondolatot. A rendezést dicséri, hogy a külsőségesnek látszó megoldások csak nagyon ritkán öncélúak, s akkor is inkább egy-két látványos színészi megoldást szolgálnak. Egyedül a gumiasztal látszik yitathatónak: ami ezen történik: cirkuszi látványosságnak rossz, a helyszín érzékeltetéséhez pedig felesleges. Vitatható Esztergályos Cecília ..magánszáma” is: kiragadott- nak, erőszakoltnak hat az asz- szony-szerzetes. bűvészkedés és magamutogatás az álsztriptíz. Kazimir Károly rendezéséről: a sok-sok kísérletezés után beérett az egyéni hangvétel, az újat teremtő stílus. Az előadásban csak az apróbb, jelentéktelenebb pontokon találunk vitatható megoldásokat, de ezeken is átsegít az egységes színpadi felfogás, s az általában kifogástalan színészvezetés. Pedig a rendező által színpadra álmodott komédia azt igényli, hogy a néző egyszerre hat főszereplőre koncentráljon és további három szereplő ugyancsak meghatározó jelentőségű. Szereplőt kell említed nünk és nem figurát, mert egy- egy színész több alakban is felbukkan, A Színészek közül elsősorban Nagy Attilát kell kiemelnünk: valóban robusztus karaktert állít elénk, reneszánsz hőssé válik, ha kell szertelenséggel, ha kell finom, érzékeny megoldásokkal. Bitskey Tibor kedves mint bébi és kitűnően oldja meg az átváltozást is. kár. hogy (szerepéből adódóan) a második felvonásban elszürkül, visszafogott lesz. Kozák András Panurge-ja a legváltozatosabb színészi eszközöket igényli; buja erővel, az ő alakítását érezzük leginkább kiforrottnak már a bemutatón is. Vérbő figurájának olyan belső érzékenységet ad, hogy önálló életet él a színpadon. Komlós Juci, az óriás anyjának szerepében is bájos, nőiesen törékeny. Drahota Andrea egész sor kitűnően megrajzolt, s mindig más alakban jelenik meg. Esztergályos Cecília mintha nem érezné jól magát ebben a komédiában, néha harsányság- gal is igyekszik kitűnni. Nagyon jó alakítást nyújt Szirtes Ádám és Subert Éva. Szuhay Balázs viszont csak üggyei- bajjal tud megbirkózni a nevelő szerepével, kísértenek a kabaréfigurái. Emlékezetes pillanatokat nyújtanak egy-egy figurában az előadás többi szereplői is: Lengyel Erzsi, Verebes Károly, Juhász-Tóth Frigyes, S. Tóth József, Kollár Béla, Rátonyi Hajnal. Dimulász Miklós, Gyi- mesi Tivadar és Verebes István. Az egységes előadást kitűnően szolgálják Rajkai György díszlete és Márk Tivadar jelmezei. Dicséretes Novák János zenei vezető munkája és az Ad Libitum együttes muzsikája. Kriszt György zadának jeles folytatója, hanem egyéniség, aki az örökölt kincset, apáról fiúra szállt szép mesterséget az eredeti forrás tisztaságához visszatérve újítja meg. Egyszerű tömbök a munkái, formájuk méltósága ragadja meg tekintetünk, a hétköznapok örömteli megszépítésé. Hajdan használati tárgyak voltak e kacsasütők, boroskanták, tésztaszűrők, ebédhordók, ma díszek. Fordult a világ. Rákóczi korától századunkig szinte egész Tiszántúl használta a nádudvari fekete cserepet, ma az ország. Akkor boroskan- csónak, vázának, kerti öntözőkannának, gabonatartónak, lek- városszilkének — ma környezetünk lélekemelő díszének. Derűsebb élni' e szép tárgyak közelében: otthont teremthetünk velük és általuk, s az idő egy töredékét építhetjük nemessé e zömök eleganciával. Még szerencse, hogy két évtizedes szünet után, 1950 körül, társadalmunk újra megrendelte e haladó kincset, s akkor Nádudvaron ifj. Fazekas Lajos nagyapja a lényeget és a technikát még átadhatta fiának, unokájának. A Fazekascsalád évszázadok óta hajtja a korongot, és elővarázsolja a Szelencés-dűlő pihentetett anyagából azt a tüneményesen egyszerű szépséget, amelynek most ifj. Fazekas Lajos a gazdája. Mindenki Lajos a családban — apja is, fia is. Utóbbi tízéves, de már apja mesterségére készül; szerencsére. S egyáltalán, nagyszerű dolog, hogy népművészetünk hajdan használatra korlátozott tárgykincse ma dísztárgyként épül környezetünk részévé. Nem jelenti azt, hogy elvesztette használhatóságát, bár legfőbb értéke maga a formai szépség. Ifj. Fazekas Lajos éjszakába öltözött fekete cserepei is vízállóak, bár nem ez a lényegük, hanem a kaviccsal, fésűvel rovátkáit edények nyugalma, méltósága. Azért van jövője a nádudvari fekete cserépnek, mert egyedi, mert a hagyományt értelmes elemekkel fejleszti a tehetség sugallatainak megfelelően. Ez a magatartás és gazdagság, ez a fegyelem és ökonómia jellemzi ifj. Fazekas Lajos művészetét, aki kincseinek újrateremtője és postása: amit az ükapától kapott, fiának adja tovább, hogy a népé, a nemzeté, a világé, a XXI. századé legyen a Tiszántúl magyar emberének fekete cserépben hallgató, mégis hallható üzenete. (Annak külön örülünk, hogy Pest megyében, Dunavarsányban dolgozik, a Kálmán-házaspár, akik a nádudvari hagyományt hasonlóan magas színvonalon művélik; erről nemrégen adtak számot ráckevei kiállításukon.) Szentendrén ifj. Fazekas Lajos fekete kerámiáinak halasi csipkék adtak elő- és hátteret. A halasi csipke — külön világ, a magyar népművészet megújulása századunk hajnalán, a szecesszió korában. Az összeállítás a halasi csipke történetének kereszt- metszetét adja Dékáni Árpád színes csipkéitől a fehér változatokig. Ezeknek oroszlánmintás és a Kodály emlékéi nek szentelt darabjaiban gyönyörködtünk. Molnár Béla és Pongrácz Margit alkotásaiban. Ennyi szépség, ennyi tisztaság láttán a szemlélő is alkotásra, teljesebb életre törekszik. Losonci Miklós Nemzetközi Bartók-szeminárium Július 26-tól rendezik meg a XI. nemzetközi Bartók-sze- mináriumot. Zenei életünk e jelentős eseményének színhelye most első alkalommal vidéki város, a kitűnő koncertteremmel és zenekarral rendelkező Szombathely lesz, ahol ezúttal 22 ország muzsikusai és zenepedagógusai — szám- szerint 60-an — ismerkednek majd Bartók zeneművészetének világával. Gyermckfilmszcmlc Zánkán Zánkán, a balatoni .úttörővárosban kedden fogadták az idei nyár harmadik turnusának beutaltjait. Az új turnus slágere az országos gyerm-ekfilmszemle lesz. A gyermekfilmszakkörök irányítói és legjobb aktivistái, a gyermekfilmalkotások megyei véleménynyilvánítói ismerkednek itt meg a filmművészet újdonságaival. A filmszemle 15 gyermekfilmje közül hatnak Zánkán tartják a magyarországi bemutatóját. Kötények és koronák S zorosra font, magasra tűzött konty tetején csillog az aranysárga főkötő a zsámboki asz- szonyok haján. Népviseletük szép kiegészítője ez a parányi korona, mely egyben asszonyságukat is jelzi. — Lány nem hordhat fé- ketőt, az új menyecske meg csipkéset kap, aztán addig viseli, míg meg nem születik az első gyerek. Nézze csak: aranyos csipkével kör- behímzem így, ilyenkor még kétsoros piros galáris, vagy tejszemű gyöngy galáris jár hozzá. Aztán ahogy múlik az idő, illendően sötétednek a színek, s lekerül a csipke a féketőről. A hímzett virágokat fekete, fodor futja körbe — ezt mi „gunárgé- gének” mondjuk. E nélkül nem igazi a fékető, csakhát nehéz hozzájutni. A régi. matyó asszonyok bő szoknyája volt ilyen gunárgégé- vel szegve, s bizony sokat kell utaznom, keresgélnem, aztán az egész, nagy. lompos szoknyát megvenni a gége miatt, itthon külön munka lefejteni. De így is örülök, ha sikerül szerezni. hisz a régi népviselet egyre fogy. Hogy a többi anyag honnan való? Hatvanba. Gyöngyösre. Mezőkövesdre megvek utánuk — ilven. génpel hímzett bársony szalagokat. aranysúl- tást vagv fonott ar^nvoc hálót nehéz knoni. Külföldről is gyakran hoznak féketőhöz, kötényhez való anyagokat. Mi, idősebbek nem akarjuk már elhagyni a viseletűnket, s ha a fiatalja „ki is vetkőzött belőle”, egy-két hímzett fékető, delén vagy bársony kötény sok, tarka virággal, csipkével, minden házban akad. — Tudja, én öt gyerekkel maradtam Özvegyen a háború után és nagyon szegények voltunk. Akkor valaki három forintot kért egy új, hímzett féketőért, s nekem arra nem telt. Hát a nyomorúság rávitt, hogy csináljak egyet magamnak. Sikerült. Tetszett másoknak is. jöttek. kértek: varrnék nekik is olyat. (így kezdődött. Már régen magam módolom ki a mintákat; kigondolom a virágokat, a színeket, a díszítést. És nincs két egyforma. Pedig egy-egy lagzira ötöt. hatot is kérnek egyszerre. .. Azt ugyan nem bánom, ha az én mintáimat levarrják másokt — de én más után nem varrók soha. Szeretem a magam mintáit hímezni a fekete bársony kötények aljára. Egvre több sötét színűt csinálok — inkább már csak a masam kordáknak. Me° azért is, mert a feketéből olyan jól kivág minden szín, minden minta. . Elmondta: Szabó Istvánná, Rozi néni Lejegyezte: Bedö Ildikó
