Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-12 / 162. szám

1077. JÚLIUS 12., KEDD 'iJüdav Szedik a ribiszkét >í&t mm A kerepes! Szilasmenti Tsz nagytarcsai telepén 12 hektá­ron termesztenek fekete és 6 hektáron piros ribiszkét. A tsz asszonyai javában szedik az értékes gyümölcsöt. A Kertészeti Egyetem műszaki tanszéke által készített különleges gyümölcs­betakarító gépet is kipróbálják a tsz ribisz^etábláin. Paprika - nagyüzemből Segítik a Nagykőrösi Konzervgyárat A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem kertészeti tanszé­ke látja el — együttműködési szerződés alapján a Konzerv­ipari Tröszthöz tartozó üze­mekben a paprika termeszté­si szaktanácsadást. Az egyetem oktatói és kutatói rendszere­sen részt vesznek a nagykőrö­si, a kecskeméti, a szigetvári, a barcsi, a nagyatádi és a sze­gedi konzervgyárat ellátó húsz paprikatermesztő nagyüzem munkájában. Az egyetem több évtizedes nemesítési és kutatási tapasz­talatai előbbre járnak mint a köztermesztés, ezért talajmin­ták vételével, nagy termésho­zamú minták kiválasztásával és a tájegységeknek megfelelő technológiák kidolgozásával segítik a termelőüzemekeit. Nemzetközi szimpozion Az Élettani Társaságok Nem­zetközi Szövetsége (IUPS) megbízásából a Magyar Tudo­mányos Akadémia és a Szege­di Orvostudományi Egyetem a héten Szegeden rendezi meg a nemzetközi szövetség izomku­tató bizottságának tudományos szimpozionját. Az ötnapos ta­nácskozást hétfőn nyitották meg az MTA szegedi biológiai központjában. A konferencián tizenöt országból mintegy száz kutató vesz részt. Törvény készül Élnek a lehetőségekkel Tízesztendős a Bevételi Főigazgatóság Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével egyidő- ben, 1967-ben alakult meg a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatósága, melynek egyik alapítója Csekő Jenő, aki a megyei szervezetek átszervezé­se óta — 1971-től vézéti á fő- igazgatóság Pest megyei Hi­vatalát. A jubileum alkalmá­ból arról beszélgettünk, hogy a vállalatok, szövetkezetek él­nek-e a szabályozók nyújtotta lehetőségekkel? Megváltozott szemlélet — Kezdetben sok vállalat- vezetőnek gondot okozott az önállóság — mondta. — Hoz­zászoktak a központi irányítás­hoz, ahhoz, hogy előírták szá­mukra, miből mennyit gyárt­sanak, s mennyit fizessenek a költségvetésbe. A mechaniz­musváltozás után maguknak kellett dönteniük — a piac igé­nyeinek figyelembe vételével —, milyen termékszerkezetet alakítanak ki, s arra is töre­kedniük kellett, hogy lehető­leg minél nagyobb nyereség­hez jussanak. Ugyanakkor a költségvetéssel szemben fenn­álló kötelezettségeiket önadóz­tatás formájában kellett beval­lani. illetve a különféle álla­mi támogatásokat, hiteleket igényelni. Revizorainkat nem fogadták szívesen, mert a régi szemlélettel úgy vélték, csak arra kíváncsiak az ellenőrök, hogy nyereségüknek az államot megillető részét befizették-e adóként. Ezt a szemléletet si­került fokozatosan megvál­toztatni. Ma már a gazdálkodó egységek vezetői jól tudják, nem hibát keresünk, hanem azt vizsgáljuk, miként élnek a szabályozók nyújtotta lehető­ségekkel, hogyan használják föl az állami támogatást, a hi­teleket. ki tudják-e gazdálkod­ni a bérfejlesztésre felhasz­nált összeget és így tovább. Kiskapukeresők — Az elmúlt tíz esztendő során a vállalatok, szövetkeze­sek tapasztalhatták a jóindula­tot. a revízió realitását, s nem ritkán maguk fordulnak hozzánk tájékoztatásért, ta­nácsért. Tapasztalataink sze­rint a Pest megyei gazdálkodó szervek általában élnek a köz­gazdasági szabályozók adta le­hetőségekkel. Vannak azonban néhányan, akik nem értelme­zik helyesen a rendeleteket, az utasításokat, hanem kiskapu­kat keresnek, szabálytalansá­gokat követnek el. — A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat elmúlt évi eredményeit összegző mér­legbeszámoló valótlan ered­ményt mutatott ki. A revízió eredményeként a vállalatnak kevesebb adót kell ugyan fi­zetnie, kérdés azonban, hogy megérdemeltéft-e a kiváló vál­lalat kitüntetést. Volt olyan szövetkezet, amely állami tá­mogatást vett igénybe szar­vasmarha-istálló építéséhez, de az előírás ellenére sem telepí­tette be egy éven belül tehe­nekkel. Ezért egymillió forint­nál nagyobb büntetést kellett fizetnie. Egy másik szövetkezet bérszínvonal-túllépés miatt nyolcmillió forintot fizetett az államkasszába. Viszont jól él lehetőségeivel a Dunavarsányi Petőfi Tsz, amely állami tá­mogatást kért és kapott a szarvasmarha-tenyésztés, és exporttámogatást a nyúlte- nyésztés megkezdéséhez. — Jelenleg 21 vállalat és szövetkezet ellen folyik sza­bálysértési eljárás a számviteli és bizonylati fegyelem megsér­tése miatt. Ez nem sok, hiszen Pest megyében 400—500 gaz­dálkodó egységnél tartunk idő­ről időre revíziót. A céloknak megfelelően — összefoglalva: a vállala­tok, szövetkezetek az ország gazdaságpolitikai célkitűzései­nek megfelelően alkalmazzák a vállalati önállóságból faka­dó jogokat. Erősödött a szabá­lyozókon keresztüli ellenőrzés — mondta végül Csekő Jenő, a Pénzügyminisztérium Bevé­teli Főigazgatósága Pest megyei Hivatalának vezetője. Cz. V. Tízesztendős az a kormány- rendelet, amelynek alapján napjainkban a vállalatok te­vékenykednek. A legutóbbi esztendők tapasztalatai nem­csak arra figyelmeztettek, hogy a szóban forgó rendeletiek sok tekintetben túlhaladottá vál­tak, hanem az egységes, törvé­nyi szabályozás szükségességé­re ugyancsak. E fölismerésből kiindulva készült el annak a törvénynek a tervezete, amely egységes keretbe foglalja az állami vállalatok működését, s amelyet ezekben a hetek­ben széles körű társadalmi vi­tára bocsátanak. Az összhang igénye Napjainkban az állami vál­lalatok rendszerében többféle típust találhatunk, s a tör­vénytervezetnek nem célja az uniformizálás. Lényeges ren­deltetése lesz azonban a maj­dani törvénynek, hogy egysé­gesítse a működés alapelveit, megakadályozza azt a lehetet­len állapotot, amit ahány ház, annyi szokás, ahány tröszt, annyiféle irányítási metódus formában fogalmazhatunk meg. A megyében például két nagyvállalat, a Nagykőrösi Konzervgyár és a Gyümölcs- és Főzelékkonzervgyár, trösz­ti egységként működik, önál­lóságuk azonban csorbítatlan, a tröszti szervezet előnyeit jól kamatoztatják. Tröszti egy­ségek ugyanakkor a megyei téglagyárak is: önállóságuk mi­nimális, döntési joguk lénye­ges kérdésben szinte nincsen, munkájuk végrehajtássá silá- nyodik. Érthető, de a társa­dalmi érdekek szemszögéből el­fogadhatatlan, hogy az ered­ményekben, nem kétséges, melyik tröszt javára, hasonló különbségek mutatkoznak. Elvi és gyakorlati kiinduló­pontja a törvénytervezetnek, hogy összhangot kell teremte­ni a központi irányítás és a vállalati önállóság mértéké­ben, arányában. A hetvenes években sok vitát robbantott ki ez a viszony, s a viták ér­demi megállapítások nélkül zárultak le, mivel nem-létezett elvi mérce, amihez igazodni lehetett volna. Értelmezési gondokon túl gyakorlati aka­dályok is származtak abból, hogy a tárcák, a trösztök hol így, hol úgy fogták fel a vál­lalatok önállóságát, s megtör­tént, utasítottak akkor, amikor azt semmi sem indokolta, s tétlen szemlélők maradtak be­avatkozást kívánó eseteknél. A furcsa, elgondolkoztató ta­pasztalatok helyes értékelésé­nek tudható be, a törvényter­vezet megszabja a tröszti vál­lalatok minimális önállóságát, s tröszt alapítását — eddig a miniszter joga volt — a kor­mány előzetes engedélyéhez köti. Edzésben vannak Örömünkre szolgálhat, már ma is jó néhány olyan vállalat működik a megyében, amely szervezetével, tevékenysége hogyanjával megfelel a tör­vénytervezetben szereplő ki­kötéseknek. Ezek a cégek ed­zésben vannak, s például a Forte Fotokémiai Iparnál nem okoz majd gondot azoknak az előírásoknak a teljesítése, amelyeket az üzemi demokrá­cia intézményrendszeréről a törvénytervezet magába fog­lal. A jogilag is pontos sza­bályozás eddig hiányzott, nem rendelkeztek iránymutatással a vállalatok ahhoz, milyen mó­don és miféle fórumokon von­ják be a dolgozókat a dönté­sek, a tervek kialakításába. A Forte Fotokémiai Ipar egész­séges lépcsőzetességet hozott létre, tagolta a döntéshozatal szintjeit, azok a testületek mondták ki az igent vagy a nemet, amelyek az adott kér­désben a leggazdagabb isme­retekkel rendelkeztek. így megakadályozták azt, hogy egy-egy testületi ülés a már- már áttekinthetetlenül bő na­pirend miatt formálissá vál­jék. A testületek tagjai azzal foglalkoznak, ami rájuk tarto­zik, s nem — mindennel. Mert ez a minden, a futószalagon hozott döntések — lényegében rábólintások arra, amit egy vagy néhány ember összeállí­tott — a legfőtíb gátja annak, hogy a munka tartalmas le­gyen, a legfontosabbat ragad­ja meg. A kérdésre, a demokratiz­mus ilyesfajta kiterjedtsége és gazdasága csorbította-e egy­személyi felelősségét és jogát, a gyárigazgató határozott nemmel felelt. Könnyebbé vált a munkája, nem azért, mert osztozik a felelősségben, hanem mert az előkészítés szakaszának sokféle terhét le­veszik a válláról. A vezetői felelősség ilyesfajta értelme­zését kívánja, követeli meg az állami vállalatok működéséről készülő törvény tervezete is, amikor tovább erősíti az egy­személyes, felelős vezetés el­Ipari vállalat és gazdaság együttműködése Kukoricával töltik az ágyút Pehelyböl zsirpor, paprikás csemege Miért pelyhesítik a kukori­cát? S a pehelykönnyűség hogy illik össze a nehéz ágyúk hangjával, amelyeknek messze hangzó robbanásai visszatérő ritmusban törik meg a csév- haraszti üzemegység csendjét? Ezekre a kérdésekre keresve a választ, a Monori Állami Gazdaság takarmányfeldolgo­zó üzemében, Székely Kázmér üzemigazgatótól kaptuk a fel­világosítást. Kalóriát is — A Phylaxia Tápszer- és Oltóanyagtermeltető Vállalat, valamint a Monori Állami Gazdaság — mondta — 1973 óta mint egyszerű társulás dolgozik együtt a kukorica- pelyhesítés témakörében. Elő­állítunk nagyobb mennyiség­ben kukoricapelyhet takar­mányozás céljára, s kisebb mennyiségben humán célokra — vagyis emberi fogyasztásra alkalmas, élelmezési cikknek. — Ez utóbbi alig ismert ha­zai kereskedelmünkben. — A KÖZÉRT-ek polcain egyre gyakrabban található lesz maid. ha a vásárlók meg­kedvelik úgy, mint Jugoszlá­viában. Csehszlovákiában, Hollandiában vagy Belgium­ban. Nemrégiben 700 karton- nyi kukoricapelyhet rendelt a Budapesti Csemege Vállalat, a kalocsaiak pedig régi partne­reink: natúr pelyhet kapnak, melyet paprikával ízesítenek s így kerül a kukorica közfo­gyasztásra. Mi is ízesítjük aro­mákkal: különösen a sós-mo­gyorós ízű pehelynek van si­kere. Nem egyéb ez, mint afféle „sörkorcsolya” vagy tévénézés, beszélgetés, köz­beni rágcsálnivaló... — A takarmányozásra hasz­nálható kukoricapehely fan­tázianeve: Favorit 50. A szó érthető, de a szám mit jelez? — ötvenszázaléknyi zsír­tartalmat. A ledarált kukori­capelyhet ipari zsírokkal, ola­jokkal itatjuk át — ezeket többnyire vágóhidakról vagy a növényolajipartól kapjuk —, s így a takarmánykeveréket energiával tudjuk dúsítani hatékony és olcsó módon. Köztudott, hogy világjelenség a fehérjehiány: nos, ha a nagyüzemi sertéstelepeken ki­osztott takarmánykeverékekbe behelyettesff hetünk nagy mennyiségű zsírt, mint ener­giahordozót, anélkül, hogy emésztési zavarokat okozna, úgy ésszerűen átcsoportosítha­tunk melléktermékeket oly módon, hogy közben jelentős mennyiségű kalóriát adago­lunk állatainknak. A kukorica ilyetén való feldolgozása — a frakcionálás — során, nem egy újabb ipari melléktermé­ket is kapunk, melyek több irányban értékesíthetők: a sörgyártásban például, az olajkészítésnél (a kukorica- pelyhesítés első fázisában ugyanis kivonjuk a csírából az olajat), vagy gyógyszer- gyári alapanyagként a finom- lisztiét. A maradék koma és egyebek pedig ugyancsak al­kalmasak állatok takarmá­nyozására Gőz, sok száz atmoszférával — S mi a szerepe mindeb­ben az ágyúnak, amely mint harcászati segédeszköz sehogy sem illik a békés-sárga kuko­ricaszemekhez .. — A kukoricapelyhesítő gépsor lényege az ágyú — vagv puska, ha úgy tetszik —. mely nem egyéb, mint egy hatalmas henger, két végén és a tetején tolózárral. A csövet megtöltjük kukoricaszemek­kel, ráengedünk 220 Celsius fokos gőzt, sok száz atmoszfé­ra nyomással. A megfelelő idő elteltével az első tolózár ki­nyílik, s kilöki, szinte kirob­bantja a fehér színűre, csiga alakúra pelyhesített kukori­cát a tárolótartályba. Ez a natúr pehely, aimit később ízesítünk vagy zsírral keve­rünk, attól függően, hogy milyen célra használják majd fél. A szerelvénysor ágyúi — puskái? — holland gyártmá­nyú gépek, a többi alkatrész hazai gyártmány. Hasznos és hasznosítható — A bejáratnál hatalmas belga kamionok várakoztak. Exportügyben jártak itt? — Részint. A Phylaphor nevű tápszerhez (melyet ugyancsak a Phylaxia forgal­maz) hoznak alapanyagot, zömmel foszforszármazékokat Visszaútjukban natúr kukori­capelyhet szállítanak haza. melyet nem kis mennyiségben exportálunk évente Belgium­nak. Egy ipari vállalat és egy mezőgazdasági nagyüzem ösz- szefogása révén létrejött te­hát egy olyan munkakap­csolat, mely nemcsak érdeke­set és újat. hanem hasznosai és hasznosithatót állít elő. A? évente itt feldolgozott mint­egy 5000 vagon pehelykönnyű kukorica előállításáról 220 ember tevékeny munkáJ- gondoskodik. Bedő Ildikó vét. Jogai úgy válnak kiter­jedtebbé az egyszemélyi ve­zetőnek, hogy kötelességei is megnövekszenek, ö dönt pél­dául a vállalat tervéről, d* kötelessége, hogy a középtávú tervet, a hosszú távú progra­mot a kollektívával jóváha­gyás előtt véleményeztesse. Lényeges vonása a törvény- tervezetnek, hogy a jelenlegi­nél sokkal világosabbá és egyértelműbbé teszi a válla­latok felügyeletével járó jo­gokat és — kötelességeket! Eddig a felügyeletet gyakorló minisztérium — végső soron a miniszter — különösebb egyeztetés nélkül határozha­tott vállalatok alapításáról és megszüntetéséről, a fő tevé­kenységi kör megváltoztatásá­ról. A meglehetősein vegyes ér­tékű tapasztalatok elemzése úgy ölt formát a tervezetben, hogy a jövőben a felügyeletet ellátó miniszter mellett az ágazati, illetve a pénzügymi­niszternek is különböző jogai lesznek a vállalatok alapításá­nál, megszüntetésénél, fő te­vékenységi körük változtatá­sánál. Az irányítás egybehan- goltabb cselekedeteit kívánja elősegíteni ezzel a törvényter­vezet, s a megyei vállalati át- és visszaszervezések, be­olvasztások tapasztalatai — az Ipari Szerelvény és Gépgyár porkohászati gyára egy évti­zed alatt ötféle formában te­vékenykedett például — erőtel. jesen aláhúzzák ennek szük­ségességét. A szükség nem erény Ugyancsak fontos eleme a törvénytervezetnek, hogy jo­gi meghatározását adja a gaz­dálkodásba történő közvetlen beavatkozásnak, azaz az uta­sításnak. Mivel erős hajlam mutatkozik adminisztratív rendszabályok fölös termelé­sére — mind a tárcáknál, mind a trösztöknél —, a maj­dani törvény védi a vállalati önállóságot azzal, hogy vilá­gosabbá, rugalmasabbá teszi az utasítások kiadásának körét. Gátat kíván állí­tani az olyasfajta törekvé­sek útjába, amikor, az érin­tettek a szükségből erényt szeretnének fabrikálni, azaz pusztán utasításokra támasz­kodva akarnak irányítani. A kivételes helyzet persze elfo­gadhatóvá teszi a közvetlen beavatkozást, de mert a gaz­dálkodás egésze korántsem kivételes helyzetek sorozata, az utasítást kiváltó tényezők módosulásával ismét tere nyí­lik a normális menetű irányí­tásnak. Emlékezzünk csak, milyen nehéz helyzetet teremtett a Mechanikai Műveknél az olajkályhák gyártásának mér­séklésére kiadott utasítás. Nos, az ilyen és hasonló helyzetek megelőzésére, a tervezet rög­zíti, az utasítás kiadóinak gon­doskodniuk kell az utasítás teljesítéséből származó eset­leges hátrányok kiküszöbölé­séről! Ami részben arra is biztosíték, kevesebb legyen a rögtönzés az irányítómunká­ban. A most formálódó törvény- tervezet sok mindennel gazda­godhat a társadalmi megvita­tás nyomán, az azonban mái napjainkban bizonyos, a tör. vény a gazdasági irányítás kor­szerűsítésének rendkívül fon­tos eszköze lesz. Hosszú táv­ra érvényes kereteket teremt i társada’omDolitikai célok jobl szolgálatához, nemcsak a te endők. hanem a cselekvésn kötelezettek egységesebb meg ítéléséhez. Az egységeseb' megítélés pedig elengedhetet len ahhoz — tapasztalatok in tenek erre —, hogy a felelős ség mind a döntésekért, min végrehajtásukért, megfog hatóbb, számonkérhetőbb le gyen. M. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents