Pest Megyi Hírlap, 1977. július (21. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-09 / 160. szám

\ IKERHÁZ, VILLANYHALOZAT Gyarapodnak a társközségek A LAKÁSPROGRAM SZERINT IV. ÉVFOLYAM, 160. SZÁM 1977. JÚLIUS 9., SZOMBAT Gödöllő, Művelődési Központ Az épület megválasztásakor is rengeteg szempontot kellett figyelembe venni. A közmű­velődési szakemberek többsé­ge ma már az egy nagyterem­ből és a több kisteremből álló konstrukciót tartja jónak. A kisebb tervezési költségen és a rövidebb időn kívül ez is a váci művelődési központ- adaptálása mellett szólt. Az alapvető szerkezet, az ará­nyok megegyeznek, s a ter­vező szerint a burkolatok, a kül- és belcsín jellegzetessé­geivel igyekeznek Gödöllő ar- culátához igazítani az épít­ményt. Két részből A művelődési központ két részből áll, a gyakrabban használt kistermek, klubszo­bák a földszinten, a színház­terem pedig az emeleten kap helyet. A közművelődési cé­lokat is szolgáló nagy elő­csarnokból, amely alkalmas lesz kiállítások megrendezésé­re, kulturális cikkek árusítá­sára vagy beszélgetések, talál­kozók lebonyolítására is, két irányba mehet majd a közön­ség. Az egyik irány a hango­sabb: ott zenei, táncos, tv-rá- öiós és más zajosabb foglala­tosságokra nyílik mód a ter­mekben, a másik irányban a csendesebb időtöltések, a nyel­vi, a képzőművészeti stúdiók, a szakköri helyiségek kapnak he­lyet. A színházterembe 480 rögzí­tett széket építenek be, s a zenekari árok befedhető he­lyére is elfér még 50 ülőhely. A színpadot a vácihoz képest két méterrel szélesebbre ter­vezik, .s általában figyelembe veszik a váci központ építé­szeti tanulságait. A nyelvlafooratóriumokba 20—20 tanuló fér majd be, a földszinti rendezvényterem 214 méteres lesz, a mozgatha­tó fallal két helyiségre bont­ható. Ide 300—400 ember is befér. Belső udvart is kialakí­tanak, ahol szabadtéri előadá­sokat tarthatnak, 150—200 né­ző előtt. A művelődési központ épí­tési költségei ma még csak hozzávetőlegesek. Kerekítve 63 millió forintot tesz ki az épí­tés, 15 millió forintot a kap­csolódó beruházások, 3 és fél millió forint a berendezések. 12 millió forint a színpadi technológia költsége. A továb­bi kiadásokkal együtt össze­sen mintegy 98 milió forint­ról van tehát szó. S ezért a pénzért az összes hasznos te­rület 4 ezer négyzetméter leSz. A hatalmas költségekhez már eddigi is jócskán hozzá­járult a város, hozzájárultak az üzemek és a lakosok egy­aránt, de, hogy az elképzelé­seknek megfelelően, még eb­ben a -tervidőszakban elké­szüljön Gödöllő új büszkesé­ge, ahhoz további összefogás, társadalmi munkafelajánlás szükséges, amiben bizonyára nem lesz hiány. Gáti Zoltán MAGTARBAN AZ ARP A Milyen less a művelődési ház? • • Összefogás, társadalmi munka Régóta várták már a város­ban azt a meghívót, mely a i' járási tanács nagytermébe szólt, a sokat emlegetett mű­velődési ház építéséről tar- j tandó megbeszélésre. Az V. I ötéves terv legnagyobb gö­döllői beruházásáról már ed- ; dig is gyakran esett szó kü- > lönböző fórumokon, s a mi­nap arról is hírt adhattunk, ■hogy a Közép-magyarországi S Közmű- és Mélyépítő Válla­lat megkezdte az alapozáshoz szükséges próbacölöpözést. Most először ismertették széles körben a terveket, s a hallgatóság soraiban ott ültek a város vezetői, a tanácsta­gok, az üzemek és vállalatok művelődési' felelősei, valamint a generálkivitelező, a Pest megyei Építőipari Vállalat, a beruházó, a Pest megyei Be­ruházási Vállalat és a KKMV képviselői is. Terv — augusztusra ' Tóth Dezső, a Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat mér­nöke ismertette a művelődési központ terveit, s beszámoló­ját részletes rajzokkal, térké­pekkel illusztrálta. Elmondta, egy év alatt két fontos kér­dést kellett eldönteniük, hogy hol legyen a központ s hogy miként készülhetnek el időre a kivitelezési -tervekkel? A hely kijelölése körüli huzavo­na miatt, az utóbbira keve­sebb idő jutott ugyan, de au­gusztusra elkészülnek s tel­jes lendülettel megindulhat az építkezés. A tervezett átadá­si időpont nincs messze: 1980. április 4. A hol kérdésének eldöntését a központ városépítészeti je­lentősége, a hosszú távú fej­lesztési terv és a városközpont kialakításának összhangjára való törekvés nehezítette. A döntésről a már munkálkodó, hórihorgas cölöpverő döngölő­masina is árulkodik: az Alsó­park 3-as út melletti részén, a moziiskolával szemben épül fel a ház. Bontják már a ré­gi épületeket, hamarosan be­zár a Hársfa Vendéglő, s el­költő: „k a cukrászrészleg is. Öreg fa A zöldterületet féltőknek elégtételt jelenthet, hogy a központ elhelyezése nem vesz el újabb részeket a parkból, hiszen kopár környéken, om­ladozó házak helyére épül, Nyereséget is jelent, hiszen mindössze egy öreg fát keli kivágni, s helyette az építke-y zés után, végre megvalósul a régi terv is, rendezik a parkot, kultúr- és pihenővárosrész formálódik majd, mesterséges tóval, új utakkal. Fontos szempont volt a tervezésben a közlekedés is. A jövendő városközpontba négy fő gy-alogúton juthatnak majd el a városiak, s az egyik a művelődési központ mellett vezet el. A 3-as út és a HÉV- pálya miatt szóba került egy aluljáró terve is, de erről még korai volna többet mondani. Meglehet, hogy egyelőre a hamarosan elkészítendő köz­lekedési lámparendszer is ele­gendő lesz a gyalogosok biz­tonságos és zavartalan átkelé­séhez. Az autóval érkezőkre is gondoltak a tervezők. A 3-as útról — amint 4 sávos­ra bővítenék — egyenesen a központ elé hajthatnak a sze­mély- és tehergépkocsik, s a kikanyarodás is egyszerű lesz mindkét irányban. Kilencven­nyolc gépjárműnek terveznek parkolót, úgy, hogy fasorok­kal csökkentik a zajt, és el­lensúlyozzák a füst káros ha­tását. Aszód és társközségei, Iklad és Domony, a közös tanács fennállása óta jelentősen gya­rapodtak. Domonyban új is­kolát adtak át, működik az iskolai napközi. Megépítet­ték a tizenegy fürdőszobás, szoba-konyhás ikerházat, amelyben huszonkét cigány- család talált otthonra. Ikla- don felújították az óvodát, s az új lakóházakkal együtt, a magasabban fekvő részeket is bekapcsolták a villanyhá­lózatba, Aszódon is jelentős összegeket fordítottak beru­házásra, fejlesztésre. Az ötödik ötéves tervben nagy súlyt fektetnek a lakás­építésre. Ikladon és Domonv- ban 4—4, Aszódon pedig 'március eleién egy négyszin­tes. házevári elemekből épült lakótömböt adtak át. Az utóbbiakba többnyire két.-há- rom gyermekes, fiatal házas­párok költöztek be. Aszódon még ebben a terv­időszakban egy újabb, hu­szonnégy lakásból álló épüle­tet készítenek el, s ha semmi sem jön közbe, maradékta­lanul teljesítik a lakásprog­ramban meghatározottakat. B. Táboroznak az úttörők Évről évre növekszik azok­nak a pajtásoknak a száma Túrán is, akik a nyári tábo­rokban tölthetik a vakáció egy részét. Az 1525. számú Gagarin úttörőcsapat pajtá­sai az idén a baiatonlellei vál­tótáborban, Csillebércen, Zán- kán, Hajdúszoboszlón, Nóg- rádkövesden, Sástón és más, természeti szépségekben és kulturális értékekben gazdag tájakon szerezhetnek felejt­hetetlen élményeket. Megkoszorúzták az emléktáblát Elismerésre méltóan dolgoznak Ünnepség a vasutasnap alkalmából Minden év július második vasárnapján ünnepeljük ha­zánkban a vasutasok napját, kitüntetettjeikről lapunk 3. ol­dalán olvasható tájékoztatás. Az idén a 27. vasutasnapi megemlékezésekkel nem vár­tak vasárnapig Gödöllőn: a két nagy szolgálati ág, az állo­mási és pályafenntartási sza­kasz dolgozói megkoszorúzták az állomás falán levő már­ványtáblát, amelyet annak idején, a város felszabadulásá­nak 25. évfordulójára állítot­tak. Megszoktuk már, hogy mun­Megkezdték a búza aratásit Tarán Mintegy százhetven hektár őszi árpa aratását fejezték be a túrái Galgamenti Rákóczi Termelőszövetkezetben, s már­is tíz kombájnnal álltak neki az ezerkétszázhetvenkilenc hektárnyi búza vágásának. A nyolc SZK—5-ös, az E—512-es és a John Deer által levá­gott és kicsépelt termést bil­lenős IFA tehergépkocsikkal és billenős, pótkocsis Zeto- rokkal szállítják az aszódi malomba, és a gabonafelvá­sárló raktáraiba. A várható terméshozam hektáronként 40—42 mázsa. Ügy tervezik, hogy július 17- ig végeznek az aratással. A termelőszövetkezetben az átlagon felül gondoskodnak a nehéz fizikai muníkát végző kömbájnosokról, ingyenes reg­gelit, ebédet és vacsorát kap niak. Az előadódó hibák gyors kijavítását is megszervez­ték: egy Zetor által vonta­tott műhelykocsi áll készen­létben a gépek mellett. Irta és fényképezte: Barcza Zsolt Gólya István SZK—5-ösé nek tartálya megtelt. cok. Fogy a lábon álló búza, szaporodnak a szalmakupa­A vasutasnap alkalmából megkoszorúzták az állomás falán elhelyezett felszabadu­lási emléktáblát. Czangár Gyula felvétele kával ünnepelünk, a megemlé­kezések hangulatát a jól vég­zett munkával alapozzuk meg. A gödöllői és a járási vasuta­sok is. Az V. gépesített mozgó pályafenntartási szakasz július 1-től már nem a budapest— józsefvárosi, hanem a hatvan —salgótarjáni pályafenntar­tási főnökséghez tartozik. E szakasz dolgozói eddig is fele­lősségteljes és nehéz munkát végeztek: a Budapest—Aszód —Balassagyarmat között hú­zódó vasúti pályáról kellett gondoskodniuk. A pályafenntartók csatla­koztak a csepeliek verseny- felhívásához, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére felaján­lásokat tettek s vállalásaik je­gyében teljesítették féléves terveiket is. Isaszeg és Pécel között, a bal vágányon 1800 méter he­lyett, 2100 méteren végeztek a nagygépi rostálással s az isa- szegi V. számú vágányon is terven felül 700 méternyi ros­tálással készültek el. Munká­juk nyomán a 20 kilométeres hosszban érvényes lassújelet feloldották: ezen a szakaszon is 90 kilométeres sebességgel közlekedhetnek a vonatok. Buskó András szakaszkezelő pályamester azt is elmondotta, hogy az első félévben 1200 talpfát cseréltek ki. Dobos István állomásfőnök az állomás dolgozóinak mun­kájáról szólt elismerően. Gö­döllőn naponta 180—190 vonat halad át, s egyre növekszik a teherpályaudvar forgalma. Az utóbbi hat hónapban 3 ezer megrakott vagon érkezett Gö­döllőre. Az építőipari cégekén kívül jelentős a tangazdaság, a Ganz Árammérőgyár és a Kis- áilattenyésztési Kutató Intézet teherforgalma is. A mostani, kétnapos ünnepi megemlékezéseken, a jól vég­zett munka jutalmául, többen vehetik át a törzsgárdatagság- gal járó kitüntetéseket s az előléptetéseken, kinevezéseken kívül többen részesülnek ki­váló dolgozó kitüntetésben is. Csiba József Diákmunka A nyári szünet nemcsak pihenést, játékot, gondta­lan szórakozást jelent az iskolásoknak: sokan vál­lalnak közülük munkát, hosszabb-rövidebb időre, szüleik, ismerőseik üzemé­ben, gyárakban vagy ép­pen a helyi termelőszövet­kezetben, zömmel önszán­tukból. Dédelgetett vágyai­kat szeretnék valóra válta­ni: az egyik kerékpárra gyűjt, a másik igazi far­mert akar vásárolni. S ha célt látnak maguk előtt, szívesen végzik a rájuk bí­zott feladatokat. Néhány esztendővel ez­előtt sokan másként véle­kedtek a diákok szünidei foglalkoztasásáról. Szüksé­ges rossznak tekintették bevonásukat a termelésbe, keresetüket pedig inkább tartották jutalomnak, mint tartalmas, értéket jelentő munkáért kifizetett bér­nek. E felfogás azóta gyö­keresen megváltozott, mindannyian tudjuk, hogy szükség van a diákok munkájára. Az idény jelle­gű munkahelyeken, de más üzemekben is. Az előbb említett téves szemlélet mellett mégsem mehetünk el szó nélkül. Nem, mert bár a felfogás változott, de azok az okok, amelyek táptalajt adtak neki, ma is kísértenek né­hány helyen, s ez nem a diákok hibája. Ök maguk beszéltek arról, hogy gyak­ran a gyár udvarán, az ócskavas mögé húzódva sakkoztak, cigarettáztak, olvastak. Ha elszalasztot­tak őket, senki sem kérte számon, miért mentek vissza olyan későn. Sorol­hatnám tovább az ilyen fonákságokat, de fölösle­ges. Vagyis arról van szó, hogy nagy felelősséget vállal a gyermekeket fog­lalkoztató üzem. Lelkiis- meretésen kell megszer­veznie a diákok munkáját. Ne ceruzahegyezésre, ká­véfőzésre, törülgetésre, be­vásárlásra fogják be őket, ne mindig ugyanabban az irodában, részlegben tölt­sék idejüket, ne összefüg­géstelen részleteket lássa­nak a termelésből, ne le- gyintsenek kérdéseikre, ne intsék le őket. Jó példát idézhetünk az Ikladi Ipari Műszergyár­ból, ahol a diákoknak kü­lön ifjúsági szerelőszalagot állítottak be az egyik üzemben, amelyen néhány szakmunkás irányításával, hasznos munkát végezhet­nek. De a többi üzemben is találtak olyan foglala­tosságot, amelynek elvég­zéséhez nem kell különö­sebb szaktudás, könnyen megtanulható, és nem túl nehéz fizikailag sem. Hogy az üzemről alkotott kép reális legyen a nyáron ott dolgozó gyerekek fejé­ben, a munkaadónak arra is kell ügyelnie, hogy megfelelő arány alakuljon ki a nagy és kisebb erőki­fejtést igénylő munkák között. Másképp értetlenül néznek majd szüleikre, akik fáradtságról, kime­rültségről panaszkodnak. Az iskolások is, mint bárki más, annyira becsü­lik a szünidei munkáért kapott pénzt, mint az érte végzett munkát. Az olyan helyeken, ahol lóghatnak, nem csupán a fizetési eszköz veszít értékéből, ha­nem a szocialista ideál, sőt még a kétkezi dolgozó is. Az ikladiak például a sza­lagon és a műhelyekben többet fizetnek, mint a né­hány. irodában dolgozó diáknak. A munkáról, munka­helyről kialakuló képért mindannyian felelősek va­gyunk, akik dolgozunk, hiszen mellénk is kerülhet még iskolás, akinek hatá­rozott véleménye lesz az említett dolgokról. A diákmunka több szem­pontból is hasznos. A köz­vetlen tapasztalatokon túl van egy magasabbrendű nyeresége is: a gyerekek­ben kialakulnak a dolgozó embert jellemző tulajdon­ságok, amelyek az iskola- nadokat elhagyva, tovább hatnak és kamatoznak — társadalmunk javára. Bene Mihály I

Next

/
Thumbnails
Contents