Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
1977. JÜNIUS 5., VASÁRNAP KTünau 7 A hazánk szocialista városaiban lakó ifjú íróknak és költőknek pályázatot hirdetett a ka- aincbarcikai városi tanács. Az országos pályázaton Pest megyei siker is született. A második díjat Takács Péter kapta, aki Százhalombattán él és mint népművelő dolgozik. Nyertes novelláját adjuk közre. Ülnek a hosszú pádon, a szerelők, horpadt táskájukon vászonszalvéta. Kenyerükhöz érett szalonnát, ropogós uborkát szelnek. Az olajszag beivódott a kenyérbe, a vedliő falba, s megtölti á szobát. — Ebből ennyi elég — hajtja ösz- sze a szalvétát Fitos —, nem tudom megszokni, hogy a kenyér büdös! — Itt az üveg, húzzon ki egy halat — kínálja széles mosollyal Fejes. \ — A szardíniát sem szívlelem, hát még ezt. A szalonnát meg tudom enni naponta kétszer, akár egész télen, de, ha a kenyérnek szaga van... — Ott a kerékpárom, szaladjon el a büfébe — néz fel a rajzok közül Morvád —. de pálinkát egy kortyot sem! — Nem merek én inni, hisz, ha a toronyból leveszekednék, rögtön azt mondanák, részeg voltam. — Hej, pedig, de elkelne egy pohár forralt bor — dől hátra Fejes —, valamikor, emlékszem... Az élesen csörgő telefon megszakítja emlékezését. Fitos emeli le a hallgatót. sát, míg a mászólétrán a magasba ér. A háténak feszülő védőrácsban meg-megakad széles válla, ráborul az égre meredő létrára és kúszik felfelé. A létra végén kitámasztja térdeit, és int a fülke felé. A közömbös vastömeg élénken megindul. Széllel szembe fordítja arcát, hogy csdtultjon fülében a szélzúgás. Várja vajon roppan-e a túlfeszített sodrony. Csendesen úszik arcától méterekre a kékre festett motor. Feltartja karját, a mozgás elcsendesül. Először veszi le tekintetét a motorról, mióta a beemelést megkezdték. Alatta öt méterre feszülten figyelő arcok, — Induljanak! A négy férfi beáll a szűk korláttok közé, megmarkolják az acélru- dakat, mintha támadásra indulnának. — Jöhet! — bök az égre Fejes. Morvái feltolja orrán a szemüvegét, és int a darusnak. Megindul lefelé a súly. Kinyújtott kesztyűs tenyere irányít minden mozgást. Csikorogva pördül a csigakerék odafenn a gém csúcsában, aztán vis.z- szafelé, újra előre. A négy férfiakként dől hátra, ahogy érzi, hogy az ő feje fölé kerül a súly. Mikor eléjük hintázik a motor, tüdőt rázkód- tatva eresztik ki az izgalom leheletét. A vasrudak megfeszülnek, egy pattanás, és a motor már a betonbakon, a vasállványon pihen. A rudakat egyenként repítik te a mélybe, gyors mozdulattal öklözzék a kötelet, rögzítik a csavarokat, mintha attól tartanának, még kiugorhat kezük közük — Halló, itt Fitos István hegesztő, a négyes ... értem, kérem, igen, itt ván, azonnal szólok neki. Főnök, magát keresik — nyújtja a kagylót Morvainak. — Morvái... Jól állunk, a motort kéne beemelni, ha volna megfelelő daru ... Megpróbáltuk, de az egyik már megszakadt, nem bír ez kétszeres súlyt, meg szabálytalan is ... Nézd, Bartos ... értem én, hogy sürgős, de nem lehet túlfeszíteni a húrt... tizenhat óráznak hetek óta... Jó, majd nézek magamnak más munkahelyet. Elborult arccal teszi vissza a kagylót, fejébe húzza a védősisakot, és indul kifelé. Fitos szélesre tárja ellőtte az ajtót. Morvái a kerékpárért nyúl, és seél ellen pedálozva indul a darushoz. — Na, én sem megyek már reggelizni. — Ki az a Bartos? — fújja a füstöt Fejes. — Az új főosztályvezető — válaszol a sarokból Bérces. — Üj tehet, mert itt még nem láttam. —---------:----- a felé himbálóI Elkapja I zó kötelet, Mor---------------------- vai, nagyot lök ra jta, és kúszik lefelé. Megsimogatja a megszelídült jószágot, s kiabálni kezd. — Gyorsan, mindenki a helyére, kezdjék a hegesztést! Megeszi őket az isten hidege — fordul Fejeshez. — Tudtom, hogy merni szakad el — néz rá Fejes olajos ráncai közül. — Hát a másik? — Az a darus Hány, aj.,. — legyint —, az mást emelgessen, nem ért az még a daruhoz. — A lány miatt szakadt el? — Nem látta, milyen hirtelen fogatott rá? Meg sem emelte, és cafatokban lógott a sodrony. — No, mindegy, a lényeg, hogy már itt van. Lehet bekötni. — Délutánra? — Ha ezt bekötötték délre, pihenjenek és jöjjenek fel, a tálcákat kell beemelni, hegeszteni. — Maga soha nem fázik? — Maga soha nem fázik? — dörzsöli könyökét Bérces. ■— Pedig már egy éve ő a nagyfőnök, látszik, hogy nem olvasod a falragaszokat — mutat a farácsra, ahol az utasítások sárgulnak. — Nagy hangja van — állítja meg szája előtt a falatot Kovács —, idáig hallatszott, hogy a toronynak karácsonyra termelni kell. — Gyulai fölemeli a motort. Ismerem, jó keze van, ha megtudja mozdítani, be is emeli — néz ki Fejes az előberregő darura.-------------------------- támaszkodva I A korlátra | figyelik a kö——————— telek feszülését. A túlterhelt gép engedelmesen bókol a többszörös súly aliatt. A másik gép a toronyinak támaszkodva kócos kötelét lógatja a jeges szélben. Morvái szemüvege mögé nyúl, kesztyűs kezével letörli a fagyos árnyékot, remeg minden része. A görrubölyded vastömeg megmoccan, aprókat hintázva úszik a torony talapzata fölé. — Fejes, Bérces, Kovács, Udvaros jöjjön — szól csendesen. Szemét a fülkében ülő daruson és a motoron tartja. A négy nemezcsizmós végüg- csoszog a lépcsőn, kong a vasállványzat. — Felmegyek én is — szól Morvái —, ha valami történne, ismerik a mesét. Amíg négyen beállítjuk a motort, addig egy lépést sem innen. Értik? Ha valaki a kötélen gyanúsat észlel, ordítson, hogy áll! Ki kell bírni ennek a bikának ezt a súlyt. Fitos, a rudak a helyükön vannak? — Igen, letöröl gettem róluk a jeget, nem fog csúszni. Morvái kitekert nyakkal követi a daru mozgá— Nem. — Akkor még jól tud aludni. — Jól, ha az asszony békén hagy, tizenhat óra munka, nyolc óra alvás. Na, megyek. Visszafogja lépted csattogását, szeret csendesen járni, még az ilyen hangos szerelvények között is. A bádogosok, szigetelők lent újra munkához látnak, hallja, a hegesztők is pattintják a lángot, berregtetik a villanyhegesztőt. Átkerül a torony másik oldalára, a függőlétrán egv szinttel lejjebb ereszkedik, már messziről hallja Fitos hangiját. — Én a helyükben nem vállalnám, az én életem többet ér, mint ez az egész üzem. Csodálkozom, hogy még senkit sem jelentettek itt fel. hogy szabálytalanul dolgoztatnak. Ez a négy öreg meg mindent megtesz, ha szólok nekik, csak somolyognak, és azt mondják, ők nem a tanyáról jöttek. Nem féltik az életüket. Morvái csizmával megkocogtatja a lépcsőt, köhög egy sort, várja, míg a suttogás is elcsendesül, nem szereti a kellemetlen, meglepett arcokat. Aztán nyögve, topogva bemászik a felbontott résen. Fitos rásandít a pajzs mögül. — Főnök, jöjjön, nézze meg. látott már ilyen csövet? Fogjon egy Italapácsot és kocogtassa meg! — Mi van vele? — Itt, itt, próbálja meg! Morvái megütögeti a régi felmenő vezetéket. Az, mint a madártojás héja, olyan vékony és mállik széjjel. — Csoda, hogy ebben még elcsordogált az olaj. — Réges-régen ki kellett volna már cserélni. Ez kész életveszély — melegedik be Fitos —, ettől az egész üzem a levegőbe repülhetett volna. itt, a legkeskenyebbiik oldalán húsz. Ilyet szeretnék, ilyen szép húszast. — Százig megyünk — veszi át a szót Bérces —, és aki lemarad, elszalad egy liter borért. — így igaz. Előfordul, és a friss varratokat keadi ütögetni. A négy hegesztő egyszerre teszi le a pisztolyt, és várja az elismerést. — Szép munka. Ládába dobja a kalapácsot, és kihátrál a résen. Arcába csap a fagyos porhó. Előkotor a zsebéből egy tábla mogyoróst, tör a sarkából egv darabot és szopogatja. A bádogosokat figyeli. Arcukba csapja a szél az éles lemezt, kényelmetlenül oldalazva kúsznak egyre feljebb és igazítanak hornyot horonyba. Fogcsikorgatva forrasztják össze az engedelmeskedni nem akaró anyagot. Látja, a darus is lefelé mászik, elindul feléje kettesével lépve a zuhogó lépcsőkön. — Ezzel megvolnánk — csap a motor búbjára Udvaros —, itt az ideje, hogy bekapjunk valamit. Elindulnak a legidősebb — már túl a nyugdíjkorhatáron —, mögötte a szótlan Kovács, sarkában Bérces, aki előhúzta a lapos üveget, és körbeadta, miikor Morvái továbbállt. Leghátul Udvaros, aki tizenöt évvel fiatalabb náluk, de közéjük tartozik. Még az idősebbek is öregszik pocakja, kopasz feje miatt. A szótlan ebéd után az első cigarettát Fejes sodorja remegős ujjakkal. ö végez legelőbb, vékony ujjaiból pereg a dohány a hártya- papírra Nagyokat száv. Kovács a csattogó dózniival babrál. Ebben van a pénz, szdvarvég, cigaretta, gyu- fásdobozdarab. Meggyújtja a csutka szivart. Bérces a táskában keresgél, előhúzza a csatost, tölt a pohárba, ráereszti a szódát. Előveszi a munkást, de kicsit vár, míg Udvaros finomabb, füstszűrössel kínálja. Fogasra akasztják a táskát jóízűen füstölnek. — Van telj dobozod? — kérdezi Udvaros. — Nincs — válaszol Bérces, és kiönti gyufásdobozából a szálakat , tömd meg eizzel! Udvaros a sajátjába rakja a gyufaszálakat. — Egyszer már hozzon valamely!- kőtök kártyát, de fenséges lenne egyet ultizni! — szív nagyot Fejes. — Ital, kártya, tán még nő is kéne? — szól a szivarfüstben hunyorogva Kovács. — Nő? — dörzsöli háromnapos szakállát Udvaros —, én nem panaszkodom, igazán jó erőben vagyok, de még a kártyára sem tudnék figyelni, hetek óta csak bezuhanok az ágyba. — Itt kint a hidegben még jólesik a pálinka, ilyenkor szalonna után a fröccs, de estére mór enni sem tudok. Az asszony csapkod, zsörtölődik, napok óta csöpög a radiátor, képtelen vagyok hozzáfogni. Átfázott'a csontom, újra érzem —nyomkodja könyökét Bérces. — Lejöttünk szivarozni — fordul nyikorgó padostól Kovács —. minden négy órában lejövünk, elszi- vünk egy bagót. Tehát egy nap Háromszor. mert tizenhat órázunk. — Én szívem szerint le is feküdnék, mint. Fitos — igazítja Udvaros a feje alá való rongyos pufajkát. Minden délben itt alszik egy órát. Betyár jó alvókája van. — Hívják le Morváit! — sodorja el idegesen homlokáról a haját Bartos. Rájuk sem akar nézni, mérgesen sétál a kopogós szobában. — Majd leküldjük. ha vége a partinak — legyint Fejes. — Mit képzelnek maguk? —perdül Fejes elé Bartos —, lopom én az időmet. Fiatal arcáról elfut a vér, még a füle is elsárgul, aztán belobhan az ajka. — Ezt a cinikus hangot nem tűröm! — Hegesztett mär egyfolytában négy órát? — emeli meleg, kéK szemeit Fejes Bartosra. — Igen! — És négyszer négy órát? — Még nem! — Mi sem fogunk, ha itt kiabál. és akkor ilyen marhákat nem talál, akik ezt csinálják hetekig. — Nem vagyunk küldöncök — emelkedik fel Bérces. A sisakjáért nyúl, álla alatt becsatolja.-— Ha Morváival akar beszélni, jöjjön föl. Ügy tudjuk, maga rendelte el ezt a munkát. Ez nem toló- zárcsere. Ilyen melót most csinálunk először, ha Morvái lejön, leáll minden. Ö húzta a legrövidebbet, tizenhat óra a torony tetején. ■— Először túlóra — ereszti a sűrű kék füstöt Kovács —, majd nyújtott műszak, most két műszak ugyanazokkal az emberekkel. Egyenként nyomják el a megkeseredett cigarettát. Kovács pepecsel a szivarral, nyújtóznak és indulnak. — Von még egy sisakjuk? — Van — lép a szekrényhez Udvaros, és kiemel egy újat. Az ajtónál előre engedik. Elindulnak a toronyhoz erősített szerpentin lépcsőn fölfelé. Morvái a hajlított csövek beemelését irányítja, látja a közeledőket, int a darusnak, leereszkedik a létrán. A villanymotornál várja Bar- tost. — Szervusz — nyújtanak kezet Egymásnak. — Szedd össze az embeireket! — Szóljon Fitosaknak, jöjjön mindeméi — fordul Udvaroshoz. Bartos küszködik a csípős, hideg levegővel, köhög, szemét törölgeti, egyetlen körbetekintéssel látja, hol tart a munka. — Bírják ezt a hajtást? — hajol Morváihoz. — Fáradtak. — Meddig megyünk? — néz körül a gyufa után nyúlva Fejes —■, száz egy liter bor? Bólintanak, térdüket az asztalaié dugják. Fejes az asztaG szélére húzza a dobozt, sárga körmét aláigazítja, s az nagyot csattan,\mikor fei- pöcköli, aztán szélesen lapjára esik. — öt — adja tovább Kovácsnak. — Majd én földobom őket. .——------------------ az érkeI Csattognak | zők, egy" más árnyékába húzódva. Fülükön igazgatják a sisak alá gyűrt sapkát. Morvái Bartos mögé oldalaz, kerüli a szemeket, idegesen csettintget fázós ujjaival. — Emberek! — ereszti meg a hangját Bartos. — Még két hét! Ilyen helytállást! Ilyen munka... Köhög. Elnézést. Célprémiumot tűzök ki, ha huszonharmadikán estére végeznek a szereléssel, ötezer forintot kap ez a lelkes brigád. Minden megspórolt nap egy újabb ezres. Eriik?! Egy kis hajtás és karácsonyra lesz dugipénz, amiről az asszony nem tud — emeli égre ujját. és. elégedetten néz körül. Jól jön az ilyesmi. Az üzemmel Indulni kell, megbénulhat a további termelés, ha kiesik ez a létfontosságú torony. Morvái széles válla megrándul, nézi az arcokat. Bartos ragyog, nem lát az olaj alá. Fitos izgalmában a korláthoz üti a pisztolyt, fölsistereg a fény, elkapja. — Ide figyeljen! — lép előre Fejes a kék motor mellől. — Ezt a munkát ránk bízták, most azt monoja, hogy határidő van, meg még célprémium is. Jó. Az üzem karácsonyra kész. mi a melót megcsináljuk. A rongyos ötezer nem kell, így nem kell! De, ha végeztünk, kérjük a munkakönwer. — De, emberek, értsék meg, én elhiszem, hogy ez kevés, de mar kimerítették a túlórakeretet, es mennyit kellett ezért is veszekednem — néz megütközve. — Mi megértjük, hogy kell az üzem — közeleg Bérces —, de ezt a nevetséges trükköt nem veszi be a gyomrunk. Mi nem vagyunk dedósok. befejezzük a tornyot és. kilépünk. — Mit akarnak? — Nyolcórás munkanapot, hogy kipihenjük magunkat — magyaraz Udvaros. Ha végre ágyba kerülök, ügy ébredek, hogy a karjaim zsibbadnak, pedig pár éve még a fejem fölé löktem egy mázsát. Húsz éve heg esztek, de ilyen cudtar hónapom nem volit még. Miért állt hetekig jó időben megbontottan a torony? — Anyagot kellett rendelni, tervet készíteni. Itt huszonegy üzemmel kell összhangban működni. Előkotorja a cigarettát, már a szájába igazítjai — Ne gyújts rá! — fogja meg a karját Morvái —, rossz a szélirány. —- Mi van? — Itt nem tehet rágyújtani. A hegesztési körzetekben tudjuk csiak mérni a gázkoncentrációit. — Megduplázom a prémiumot és... — Hagyd el — ingatja a fejét Morvái —, meleg tea kéne. jó minőségű hegesztőpálca... — Na, indulás — csettint nyelvével Kovács. Udvaros megfogja Fejes karját, és elindul mindenki.-------------------------------( jtögeti keszA korláthoz | tyűjét Mor--------------------------------• vai és nézi, ho gy zörgetik a vasrácsot a nehezen hajló lábak. — Nem irigyelnek — kezdi Bartos —, hogy tudod irányítani őket?- Gyere ki egy napra, és meglátod. — Azit hittem, azért verekszel te minden pénzosztásnál, mert ezen múlik nálatok minden, — Verekszem, mert megérdemlik. — Mit gondolsz, itthagyják a céget? —• Mérget vehetsz rá, és én Is velük tartok, ha hívnak. Megigazítja, alulról fölfelé rántja kezét, megüti ujjával a kiálló dobozt, magasra pördül, botladozik, majd lapjára dől. — Nem így keli ezt csinálni. Ti ezt nem értitek, megvan ennek a módja — magyaráz Bérces —, finoman kell ezzel bánni. j------------------------------- dobogás hal| Azablaknal | latszik,majd ' felnyekereg az ajtó. Kedvetlenül fordulnak hátra. A vasalt nadrágos férfi tétován néz körül — Maguk a szerelők? — bök az ablak felé. — Mi volnánk — válasizol kászálódva Udvaros. — Jó napot! — dördül fel Kovács, s Udvaros visszaereszkedjk. — Jó napot, Bartos főosztályvezető vagyok — biccent fejével. Miért itt tartózkodnak, és nem odafenn, a szerelésen? Nincs már ebédidő — néz órájára — Pöckölgetünk — szól kenetlen hangon Fejes —, tessék csak nézni, milyen egyszerű. Bök egyet a gyufán. — így öt, igy tíz — forgatja —, c35äö ll-o Durkó Gábor grafikája Takács "Péter Pöckölgetők Gödöllő a lépcsőn egymás után. Elöl Eeiex.