Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-04 / 130. szám

/ Új mederbe vezetik mmm * S|fPl|f' ív pwyy A Budapest XV. kerületét is átszelő Szilas-patak mentén végrehajtott városrendezés szükségessé tette a patak szabályo­zását. A munkálatokat a Csatornázási Művek dolgozói végzik. A Szilas-patak vizét részben zárt, részben nyílt szelvényű vasbetonmederbe vezetik. Anyanyelvi vetélkedő Ősszel — néprajzból, helyismeretből Anyanyelvi vetélkedőt szer­vezett a túrái Galgavidéki ÁFÉSZ a szövetkezetben dol­gozó brigádoknak. A művelő­dési házban lezajlott verse­nyen öt brigád három-három tagú csapata mérte össze tu­dását: mennyire ismerik és használják jól, helyesen nyel­vünket. A néhány érdeklődő brigádtag a versenyzőkkel együtt mulatott a hangulatos és furfangos nyelvi feladvá­nyokon. Dudás József elnökhelyet­tes elmondta: hasznosnak tart­ja az ilyen játékos, mégis ko­moly ismereteket adó verse­nyeket, hiszen nemcsak kelle­mes szórakozást nyújtanak, de segítik a mindennapi munkát is. A versenyt szoros ' küzde­lem után a Marx Károly bri­gád nyerte. A második helyen ® Zrínyi Ilona, a harmadikon a Jógazda brigád végzett. A győztesek és a helyezettek ér­tékes könyvjutalmat kaptak. Az ÁFÉSZ a túrái művelő­dési házzal karöltve, ősszel néprajzi, helyismereti vetél­kedőt tervez, a jövő tavasszal, az ünnepi Jcönyvhéfen újból anyanyelvi vetélkedő lesz. Bekötötték a kutakat Határidőre elkészültek és június elseje óta adnak vizet a vízmű új kútjai. Gödöllőn hármat kötöttek rá a hálózat­ra, hozamuk napi ezerkétszáz köbméter. A Foton átadott két új kút Csömör vízel­látását Is javítja; teljesítmé­nyük napi ezer köbméter. KÖZLEKEDÉSI SZABÁLYOK Kanyartechnika - tanulsággal — Milyen utcában vagyunk? — kérdezte gyakran a tanuló­kocsiban az oktató gyakorlato­zás közben. Az első alkalom­mal azt hittem, hogy viccel. Pont ő ne tudná, hol járunk? Hiszen azt mondták, hogy örökké Vác — a közlekedési abc tanulására kimondottan al­kalmas — utcáit rótták az előt­tünk gyakorlók is. No, de ő, az oktató, tudja, hogy mire vala­melyik számtábláról leolvas­suk, hogy most éppen a Bem utcában járunk — beestele- áik ... S különben sem az ut­ca nevére, hanem arra volt kí­váncsi: véletlenül nem egyirá­nyú utcában vagyunk-e? Ha igen, akkor az különleges hely­zet! Hogy mennyire, azt érde­mes tanulmányozni mostaná­ban Gödöllőn is. Főképpen pedig azért, hogy a közlekedé­si szabályokat — egy tekintet­ben — a régebben tanulók épp- úgy figyelmen kívül hagyják, mint a frissen végzettek. Tisz­telet a kivételnek. A Dózsa György út, a Körös­fői úttól a Kossuth utca torko­latáig hetek óta egyirányú. Ezt táblák jelzik. Így, aki a bíró­ság felől a városközpont irá­nyába közeledik, ebből az egy­irányú utcából elkanyarodhat jobbra, a posta felé, vagy bal­ra, a tűzoltóság felé. A jobbra kanyarodással nincs nagyobb baj. Egyirányú utcából ugyan­úgy az úttest jobb széléről ka­nyarodunk, mintha kétirányú utcában lennénk. A balra ka­nyarodás már nem sikerült mindenkinek szabályosan. Meg­figyelhető, hogy a balra ka­nyarodok ugyancsak az úttest jobb széléről kezdik a manő­vert — abban a biztos tudat­ban, hogy ez a szabályos. Noha a KRESZ kimondja, az egyirá­nyú utcából való balra kanya­rodás esetében az úttest bal széléről köteles a járműveze­tő besorolni, akkor is, ha — mint a szóban forgó esetben — útburkolati jelek nincsenek. A hibás szemlélet, a mostani rossz gyakorlat abból a régi té­telből fakad, hogy jobbra min­dig kis ívben, balra mindig nagy ívben kell kanyarodni. Ez igaz, itt is, de csak az elmon­dottak figyelembevételével. S hogy a KRESZ előírása miért éppen így szól,' ahogy is­mételtük, annak logikus a ma­gyarázata. Ha ugyanis az egy­irányú Dózsa György út végén mind a jobbra, mind a balra kanyarodok a: úttest jobb szé­léről kívánnak kanyarodni — ezzel egymást hátráltatják a folyamatos haladásban, ha vi­szont a posta felé igyekvők a lottózó melletti sávban ma­radnak, a Petőfi tér felé igyek­vők, balra kanyarodok a gyógy­szertár melletti járdához köze­lebb sorolnak be, a szabálynak is eleget tesznek, s egymást sem akadályozzák a gyors to­vábbhaladásban. K. Z. P. A PEST MEG' IV. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM I m 'Á Üt Ük. ■ •V'M B Jg", Vis 1977. JÜN1ÜS 4., SZOICBAT Az eredmény kötelez Modern tehenészeti telep a Szilas mentén FAJTAVÁLTÁS Nagyszerű sikert értek el tavaly a kerepesi Szilasmenti Termelőszövetkezetben. A magyartarka tehénállományt tartó gazdaságok országos tej­termelési versenyében a gö­döllői tehenészeti telep máso­dik dijat nyert, s megkapta a mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter dicsérő okle­velét, valamint 80 ezer forint jutalmat. A pénzt annak rend­je és módja szerint felosztot­ták, egyharmadát az ágazat irányítói, kétharmadát a köz­vetlen termelők között. A ta­valyi eredmény: százhetvenöt tehén átlagban 4302 liter tejet adott. Azóta — miként a többi ágazatban is — változott a helyzet. A gazdaság nagyobb lett. ( Az évet már a járás egyik legnagyobb közös gazda­ságaként kezdte el a volt kerepesi, a csömöri Hala­dás és a cinkotai Arany­kalász termelőszövetkezet. Az Egyesült Szilasmentiben megszaporodtak — pontosab­ban egy kézbe keltűitek — a szarvasmárha-tartó! telepek. Csömörön, Cinkotán, Kistar- csán, Nagytarcsán és Gödöl­lőn találhatjuk a szövetkezet istállóit. Épületeik részben elavultak, részben műszaki állaguk elég­telen. Az állatállomány egész­ségügyi jellemzői sem kedve­zőek. Az idén ezerkétszázhet- veftöt szarvasmarhával kezd­tek, ebből ötszázötvennyolc a tehén. A nagytarcsai, cinkotai és a csömöri istállókban pozi­tív az állomány: háromszáz- harminckét állat tbc-s. Az ágazat egyik fontos teendője, hogy a beteg állatokat fokoza­tosan kiszűrjék. A — szak- nyelven szólva — negativizá- lás egyetlen módja, hogy1 i a fertőzött jószágokat kise­lejtezik és vágóhídra kül­dik. Az egészségügyi in­tézkedések nagy gondossá­got, körültekintést és fe­gyelmet igényelnek. A beteg állatok tejét csak felforralva lehet fogyasztani, s ez nemcsak egészségügyi szempontból, de a, gazdaságos­ság követelményei miatt sem tartható. A megtermelt tejet a Gal- gatej szövetkezeti közös vál­lalkozás dolgozza fel, és szállítanak a Váci Vállalatnak is. Tejipari Az állomány megtisztítását naég egy fontos szempont in­dokolja. A Szilasmenti Terme­lőszövetkezetben — akárcsak a járás számos gazdaságában — beruházásra készülődnek. A tejtermelés fokozásáért, a népgazdaság és a lakosság jobb ellátása végett új telep építését tervezik. A megvaló­sulást azonban kedvezőtlen földrajzi adottság hátráltatja. A 000 férőhelyes szakosított tehenészetet a szövetkezet III., — cinkotai — kerületé­ben, a nagytarcsai telepen le­het a leggazdaságosabban megépíteni. Sajnos a terület vízben rendkívül szegény. A 100 köbméter napi vízszük­ségletet mindenképpen bizto­sítani kell, s a vízügyi szer­vek már javában fúrnak, ke­resik a víz rejtekhelyeit. Anyagi, pénzügyi, kivitele­zési problémáik nincsenek. Mihelyst eredményre vezetnek a fúrások, kezdődhet az épít­kezés. A tervezés sokoldalú­ságát mutatja a telep mű­szaki rendszere. Két tényezőt kellett figyelembe venniük a szakembereknek, amikor a kötetlen tartás mellé alom- trágyás technológiát tervez­tek. A környék talajviszonyai — a domborzat, a termőtalaj humusztartalma, szerkezete — megköveteli, hogy gondoskod­janak a talajerő pótlásáról, méghozzá szerves trágyával. A másik irányító elv az új környezetvédelmi tör­vényből, az agglomerációs övezet egészségügyi, hi­giéniai követelményeiből fakad; a hígtrágyás tartás elképzel­hetetlen. Az új telep benépesítését 1980-ra tervezik, a negatív állományú kistarcsai és gödöl­lői telepről, valamint a Csö­mörön kialakítandó üszőborjú és növendék üsző istállóból. A jelenlegi csömöri állományt, valamint a selejtezésre váró többi állatot pedig Cinkotára viszik, ahol felszámolásukig, karanténban tartják őket. A tavaly megkezdett faj­taváltás is a korszerű tehené­szeti telep gazdaságosságát tűzte ki célul: az intenzívebb, termelékenyebb Holstein-fríz — magyartarka keresztezés első nemzedékéből — az Fl-es- ből — már hetven üszőborjút nevelnek. S ha a tervek valósággá válnak, nemcsak a szövetkezét jár jól. Épül Kistarcsán a megyei kórház, oda pedig ha­marosan sok tej kell. G. Z. Országos hímzéspályázat Túrái siker a fckásnsuigatai Múzeumban A szabad idő értelmes és hasznos felhasználásának tár­gyi feltételeit tekinthetik meg azok, akik felkeresik a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumot, ahol az országos hímzéspá­lyázat legszebb pályamunkáit állították ki^ Több száz, az ország külön­böző városából, községéből érkezett kézimunkát láthatnak a bemutatón. Megtaláljuk az alföldi szűrhímzés, a különbö­ző keresztmetszetes hímzés legszebb darabjait éppen úgy, mint a közismert kalocsait, a buzsákit, a kalotaszegit. Külön öröm, hogy a hagyo­mányokhoz méltóan képvisel­tette magát a Galga völgye is, mégpedig az országosan is­Torna a szabadban A gödöllői 302. számú ipari szakmunkástanuló intézet diákjai, ha a jó idő engedte, az alsóparki sportpályán tartották tornaórájukat. Képünkön: Mayer Endre testnevelő tanár irá­nyításával, gimnasztikái gyakorlatokat végeznek az elsősök. Ifj. Fekete József felvétele. mert túrái hímzésmintákkal. Az aszódi Kiss Zsuzsanna színes és Bálik Jánosné fehér térítői, a túrái Tóth Istvánné térítője, Kovács Lászlóné fe­hér blúza, Bácskai Elemérné színes futója szép színfoltja a nagyszerű kiállításnak. A pécsi Földvári Andrásné is tú­rái fehér hímzéssel vett részt a pályázaton. Külön kell szól­ni a III. díjat nyert Kuti Já­nosné Szilágyi Anna régi, tú­rái őszirózsás, macskanyomos asztali futójáról, mely ragyo­gó technikával, a formák és színek találó arányával mu­tatja be a túrái hímzés párat­lan szépségét és gazdagságát. A kiállítás megtekintését ajánljuk a vidékünkön élő, hímzéssel foglalkozóknak, szakköröknek, az esztétikai élményért, valamint a téma­választási lehetőségek sokasá­ga miatt. A kiállítás ismét bebizo­nyította: azok kézimunkázása értékes és hasznos igazán, akik a célszerűség mellett a magyar népművészet kimeríthetetlen kincsesházának mintáit, for­máit, eszközeit alkalmazzák. A. 1. KEDDEN Baróti Lajos az agráregyetemen Baráti Lajos, a labdarúgó­válogatott szövetségi kapitá­nya tart előadást június 7-én, kedden, 19 órakor az Agrár- tudományi Egyetem aulájá­ban. Előadásának címe: Lab­darúgásunk jelene és jövője. Ezt követően Baróti, Pintér Sándor és Rab Tibor válaszol az érdeklődők kérdéseire. Be­fejezésül filmösszefoglalót ve­títenek a 60-as és 70-es évek legjobb mérkőzéseiről. Szom háti jegyzet ten2 Mesék A múltról és a jövőről. A jelent éljük, valame. lyest ismerjük — s lehet ró­la a valóságosnál sötétebb vagy derűsebb képet is fes­teni, pm ilyenkor a me­sélő könnyebben tetten ér­hető. A régvolt idők, s a majdan elkövetkező száza­dok a színterei inkább az álmodozóknak, álomkerge­tőknek. Gödöllőn, néhány év óta, az évszakok váltásához ha­sonló természetességgel tű­zik napirendre a hátrányos helyzetűeknek nevezett honpolgárok ügyes-bajos dolgait. Szűkebb körű bi­zottsági ülések és nagyobb nyilvánosságú konferenci­ák adnak terét vélemé­nyek, ötletek, megoldási javaslatok kifejtésére. Szélsőséges vélekedések elkerülhetetlenül fölbuk­kannak ilyenkor, velejárói az összejöveteleknek. Kár szót vesztegetnünk rájuk, salak — úgy látszik — min­denhol akad. Amiért tol­iam alá kívánkozott a pa­pír, az több ennél. Előbb-utóbb nekik is meg kell. érteniük, mondotta nem kis szomorúsággal hangjában az egyik fölszó­laló, hogy nem süttethetik a hasukat, amikor csak ked­vük szottyan rá. Én is örö­mest ballagnék a strandra, pillantott ki a magasra nőtt fák napsütötte lomb­koronájára, dehát... és itt abbahagyta. Dehát. ■. folytathatta ki­ki a félbehagyott monda­tot, nekünk itt kell rosto­kolnunk, a hűvös, mester­séges világítású teremben, miközben azok, akikért a tanácskozás zajlikf szaba­don kószálnak a városban és a falvakban. Ma még. De meddig? Míg belátják vagy beláttqtjuk velük, hogy nekik is órával kell mér­niük a napot, a hasukat pe­dig ők is munka után, sza­bad szombaton és vasár­nap tárhatják oda a nap su­garainak. Eme merengők szemében a sokat hangoztatott beil­leszkedés inkább betöretés. Nyakukba alMSZtjuk a ci­vilizáció jármát, hiszik, hadd nyögjék az igát ők is. Egyenlően. Közösen, ve. lünk, régi „betöretettekkel”, Innen már könnyű a bo­rongást folytatni. Időben előre és hátra. Azok vol­tak a szép idők, amikor szabadon kóborolhattunk a végeláthatatlan tereken. A mélyen borúlátók a jöven­dőtől sem várnak sokat. Illetve, a béklyó , szorításá­nak erősödését. A derűsebb lelkületűek a mesés múltai vetítik a távlatokba. Hadd merengjenek, nem­de? Egy a baj: a sosem-voU és sosem-lesz paradicsomi állapotokat a mával vetik: egybe, a mától kérik szá­mon. Immáron harminc éve épül az új társadalom, mon­dogatják, s minden reggel arra ébredünk, hogy itt is, ott is nehézségek. Ezt kell megoldanunk, meg amazt. Hiába is próbálnánk fel­ébreszteni búsongóinkat, kezükbe adni, mondjuk, Lakatos Menyhért könyvét, melyből megtudhatnák, mi lyen is a sóvárgott, ak kor sütteti a hasát, amikor akarja állapot. Mennyi ba­bona, tudatlanság, járvány, betegség, megvetés, meg­alázás. Mennyi oktalan po­fon és — emberhalál! Még reménytelenebb vál­lalkozás a szocializmus for­rásaihoz csalogatni őket. Megértetni, hogy sem ré­gen, sem ma nem ígérnek nekik paradicsomi állapo­tokat. Csupán, napról nap­ra emberibb körülménye­ket. Méltó teret képessé­geik kibontakoztatásához. A munkához. Ez majdnem mesés. Kör Pál

Next

/
Thumbnails
Contents