Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-29 / 151. szám
a0 1977. JÜNIUS 29.. SZERDA SZEGED Hangversenyek, könnyűzenei estek A szabadtéri játékok Dóm téri előadásai mellett sok más zenei esemény is várja a szegedi ünnepi hetekre érkező vendégeket. E programok közül minden évben a Fogadalmi templomban tartott orgo- naversenyek vonzzák a legtöbb érdeklődőt. Az idén is sok ezren hallgathatják meg ezeket a nyilvános koncerteket. A több mint tízezer sípos hangszert július 11-én Virág Endre szólaltatja meg. Szintén népszerűek nyaranta az ódon szegedi tanácsháza udvarán megrendezésre kerülő Muzsikáló udvar elnevezésű programok Itt július 18-án az Ars Renata együttes mutatkozik be. Országosan ismert együttesek és énekesek lépnek majd fel az újszegedi liget szabadtéri színpadán sorra kerülő könnyűzenei elteken. Augusztus 20-án Szeged kiskundo- rozsmai városrészében,_ a híres dorozsmai szélmalomnál Csongrád megyei pávakörök és falusi kórusok adnak majd műsort. Pénteken nyit a Teátrum A Tévedések vígjátéka és Templom téri játékok Szentendrén A hétvégeken színes népi kavalkád vezeti be a Szentendrei Teátrum július 1-én kezdődő előadásait. Erről az újdonságról is hallhattunk részleteket a Teátrum vezetőinek tegnapi sajtótájékoztatóján. Ádám Ottó, a Madách Színház igazgatója és a szentendrei játékok művészeti vezetője elmondta, hogy a szombati és a vasárnapi előadások előtt a Templom téren vásári látványosságot rendeznek. A Templom téri játékokon közreműködnek a szentendrei képzőművészek, a Színház- és Filmművészeti Főiskola másodéves hallgatói, a képzőművészeti főiskolások, a Vujicsics együttes és a Bakfark lantegyüttes. A Teátrum előadásának, Shakespeare: Tévedések vígjátéka című drámájának és a Templom téri játékoknak is Kerényi Imre a rendezője. Ö is elsősorban a Templom téri játékokról beszélt. Elmondta, hogy a középkori színjátszás hangulatát akarják felidézni, megteremtve ehhez a külső feltételeket is. Alkalmi boltot nyitnak a képzőművészek és szabadtéri műtermet a festőnövendékek, lesz szabadtéri szoborkiállítás és lanthangverseny a Czóbel Múzeumnál. A középkori stílusban felépített borozó mellett scsebabcsicsát árusító étkezde is nyílik. Sőt — Asszonyi Tamás képzőművész tervei alapján — külön zsetonpénzt is készítettek: az 1 mani értéke 10, a félpénzé 25, a három- buznyákosé 50 forint, s ezekkel az érmékkel lehet majd a képző- és iparművészek boltjában vásárolni. A játék középpontjában a színművészeti főiskolások előadásai állnak majd: a középkori magyar iskoladrámák legszellemesebb közjátékait mutatják be. Ezek az öt-tíz perces jelenetek egymást váltják majd a különböző helyszíneken. A most kilencedik alkalommal megrendezett Teátrumelőadások abból a szempontból is tartogatnak újdonságot, hogy a Tévedések vígjátéka az eddigieknél sokkal népesebb szereplőgárdát igényel. Forgatagos, látványos és mozgalmas előadásban lehet részük az érdeklődőknek. A főbb szerepeket Horváth Sándor, Kalocsay Miklós, Timár Béla, Márton András, Schütz Ila és Sunyovszky Szilvia játsszák. Tolnay Klári — sajnálatos, de szerencsére köny- nyebb sérüléssel járó balesete miatt — szerepét Kelemen Éva vette át. Kr. Gy. Kiállítások a Várban A Történeti Múzeum gyűjteménye 30 év magyar művészetéből Czinke Ferenc kamaratárlata a Nemzeti Galériában Egy vonat gyerek Azám, s nem is akármekkora vonatocska, hanem igazán hosszú hozta, gurította őket ide, a Duna partjára, a Tisza partjáról. Ez csak az ő vonatuk volt, különvonat, a 760 srácnak, s kísérőiknek, akik útját az Express utazási iroda Csongrád megyei kirendeltsége szervezte, s fogadta őket itt, három náp- ra, Verőcemaroson ugyancsak az Express, de a nemzetközi üdülőtelepen. • — Hol jártál' már* cimbora? — Az egy kutya! Beletelik némi idő, amíg tisztázom magam, pontosabban a cimbora mibenlétét, aki lehet kutya is, ha éppen a filmcsi- nálók kedve úgy diktálja, ám jó pajtásunk, játékban, kedvtöltésben társunk ugyanúgy. A tízéves forma kölyök hiszi is, nem is a magyarázatot, hogy ne legyen ismét cimbora, pa- rolázik velem, s megmondja, Szekeres Ferenc a neve. Társai állnak körülöttünk, s mi mást tehetnének, mint vihognak, hiszen kifogta a Feri, őt faggatják, nekik csak a fülük hegyeződik. — Tehát merre jártál, Feri? — Pesten sokat. Azután Győrben, mert lakik ott rokon. A2után voltam apukámékkal nyaralni a tengerparton, Jugoszláviában. Meg a Balatonnál, úttörőtáborban. — Világjáró vagy. — Az nem. Hiába tetszik mondani. A világjáró az más, maga megyen, nem így, s fölfedez. Vitathatatlanul vesztésre állok a sráccal szemben, látom, a többiek elégedetten nyugtázzák, leszövegelt. Persze, nem volt nehéz az ilyet, aki cimborával meg világjárással hozakodik elő. Na, várjál csak, megfoglak! — A bizonyítványod milyen volt? Rögvest röstellem a kérdést, ilyen ragyogó napsütésben előhozakodni a tantermek borongás világával! Ám Feri már feleli is, egy négyesem volt csak. Valaki odakiált hozzánk: 6 az osztály esze. Robban a kacagás-bomba, akadnak, akik fé- kezhetetlen jókedvükben hemperegni kezdenek, s lábukkal ijesztgetik az eget, úgy döföl- nek. • Kezdeményezés volt ez a kirándulás, ilyet vagy hasonlót nem csináltak még, de a jelek szerint beválik az elgondolás. A hol riadt kislibákként össze- búvó, hol játszó csikókként fé- kezhetetlen fiúk és lányok persze sok gondot okoznak a kísérőknek, mert egyik percben nógatni kell őket, a másikban kérlelve, fenyegetve összeterelni. A program azonban kitűnően sikerült. Meghódították a visegrádi Fellegvárat, na persze csak képletesen űzve onnét tatárt, törököt, hajóval végigsimogatták a Duna hullámhátát. Fölfedezték a valamikori királyi székhely, Esztergom nevezetességeit, heterítették vidám nótával és éktelen csivite- léssel Zebegényt, elűzték Csendherceget Törökmezőről, Királyrétről túrákat indítottak. .. Három nap mennyi? Három nap is lehet feledhetetlen. Ha ismeret és romantika egyszerre kerül látni megjegyezni érdemeseikkel púpozottan rakott élmény-tányérunkra, ha mellettünk jó pajtások kanalazzák ugyanazt. • Mindig mocorog az emberben a végső eredményeket kívánó felnőtt. Ez taszigálja elő a kérdést: — No és melyik a szebb, a Tisza vagy a Duna? Kórus felel, s elkámpicsorodva veszem tudofnásul, leszavazták Pest megyét, mert a Tisza a szebb, egyhangú a voksolás, ellenvélemény nincsen. Persze, egyszerű csak úgy kiabálni, mindenféle indoklás nélkül, nosza, következzék a sarokba szorítás: miért szebb? Ferencnek határozottan elege lehet belőlem, mert fáról be, a többiek közé, elvesszen a buksi fejek kertjében, de hogy a távozás ne legyen föltűnő, ijyom előre, hűlt helyére egy másikat, nocsak, lányt. Aki mondja is, megfellebbezhetetlenül: — A Duna koszos. Itt? Látnád csak, gondolom, Pest alatt, ahogy Ráckevének, Dunaújvárosnak fut! Persze, tényleg koszos, igaz, a Tisza sem kristályvízű patak... Mintha kitalálná a gondolatot a fruskabimbó, pici száját megnyalva, az izgalom forróságát hűsítve csapja le elém az adut: — A Tisza szőke! Ekkora melegben nekem is meglepő, hogy máris mondom a kontrát: — Szőke, mint te! Bíbor fogja körül a két kék szemet, s úgy sötétedik színe, ahogy körülfodroz bennünket a többiek nevetése. Sikerült az egyenlítés! Most már gyerünk, hajtsunk a győztes gólért! Tiboldi Irma, a szöszi, állja a pergő kérdéseket. Neki igazán a hegyek tetszettek, elvinne belőlük, ha lehetne. Szegedre is. Tudja, hogy Mátyásnak fényes palotája volt Visegrádon, Zebegényért nem lelkesedik, az csak egy falu, amilyen mindenhol van. Kérdezetlenül mondja, a koszt jó volt, a szállás szintén, s írtak üdvözlőlapot ... S mielőtt leülnék a földre a rutinos nyilatkozó hallatán, azt is kiköti, küldjék a cikkből — ha megjelenik, húzza el a száját —, ő ugyanis faliújság-szerkesztő, a kirándulásról tanévnyitókor ott számolnak be, s ha megüti a mértéket, talán az én soraim is helyet kapnak... Fölemeli a kezét, s úgy figyelmeztet, hivatalos borítékba tegyem ám, mert akkor anyuka nem bontja fel. Nocsak, mindig tanulhat az ember valamit. Vonulnak pakkjaikkal, kinek kopott sporttáska, kinek finom bőrű bőrönd a kezében, lökdösődnek, nevetnek, rámordulnak a másikra, s hátba verik; telik velük a vonat. Irány a szőke Tisza. Nagyot alszanak majd, s reggel, a félálom fátyla mögött összekeveredik anyuka arca, s a Fellegvár komor, szürke fala, s Királyrét zöld lombsátra. S talán később is megül egy darabka a három napból emlékek színes kockái között Egy darabka — haza. Mészáros Ottó Szeptember végéig tekinthető meg napjaink képzőművészetének retrospektív tárlata a Budapesti Történeti Múzeumban. Czinke Ferenc kamarakiállftá- sa a -Magyar Nemzeti Galériában július 3-ig látható. A nyitvatartási idő, hétfő kivételével, naponta 10 és 18 óra között. A Budapesti Történeti Múzeum új kiállítása kettős meglepetés. Jelzi, igazolja, hogy ez a közintézmény tudományos alapozottsággal remekül válogatott és gyűjtött mestereink munkáiból. És bizonyítja azt is, hogy az elmúlt harminc esztendő magyar képző- művészete európai teljesítmény. Ez a mesterművekkel érvelő tárlat azért fontos esemény, mert hitelesen száll szembe azokkal a divatos szólamokkal, amelyek kicsinylik, provinciálisnak ítélik festészetünk, szobrászatunk eredményeit. Most csupán nevekkel idézhető az élményt adó képek — sokszor remekművek — sora. Szőnyi István, Bernáth Aurél, Czóbel Béla, Barcsay Jenő festményei most is nagyon meggyőzőek, állják az időt. Az európai iskola alkotói szintúgy: Anna Margit, Bálint Endre, Ország Lili. Képzőművészetünk színképének fontos elemei az ő műveik is. A meglepetés: Korniss Dezső. Nagy művész, élő klasszikus, minden ízében, gesztusában újdonsággal telített. Mennyi időtlen érték rejtőzik Tóth Menyhért portréiban is! Fájó hiány, hogy Hincz Gyuláról, — a nemzedékeket nevelő alkotóról — a kiállítók megfeledkeztek. Az új korosztály, az a generáció, mely már a mi társadalmunkban rajtolt, ezúttal Kondor Béla, Kokas Ignác, Csernus Tibor, Orosz János, Deim Pál művészetével sorakozik. Lenyűgözőén. Nem hiánytalanul, mert Szurcsik, Vecsési, Gerzson körének alkotásai is ide kívánkoznának. Ami azonban a terembe került, önmagáért beszél. Kondor ' „Szentek bevonulása”, Kokas Ignác Ginza-látomásai, Orosz János „Búcsúzik a lovacska” értelmezése, Csernus Tibor drámai nosztalgiájú szürrealizmusa olyan minőség, mely országhatárainkon túl is világít. A szobrászok anyaga is izgalmas, Ítéleteink feltilvizsgáKokas Ignác: A tékozló fiú latára késztető. Külön szerencse, hogy Medgyesy Ferenc és Ferenczy Béni remekművekkel állított mércét. Ennél alább nem adhatta Borsos Miklós, Kerényi Jenő sem a maga munkásságát. Felemelő, hogy e művek „fennsíkon” közelítik egymás értékeit. Somogyi Józsefet féltettük a sok megbízás súlyától, de „Martinász”-ával és a megrendítő .,Corpus”-szal most újra bizonyított: ő is a legnagyobbak közé tartozik. A megbicsaklott göirnyedteétgű testtel Griiniewaldtód Ausch- witzig foglalja össze a szenvedést egyetlen, de milliókat sűrítő ember anatómiájában. Mikus Sándor, Pátzay Pál, Kiss Hagy András mellett most elsősorban~~Vigh Tamás és különösen Vili Tibor emelkedik ki e magas mezőnyből. A „Laokoón”, a küzdelem vergődésében már szinte kígyó, nem ember. Átalakul a homo sapiens hüllő-elmúlásává e süllyedésben. S ezt az antik tragédiát talán Viít Tibor még Agesandrosnál is teljesebben érezte meg, fejezte ki hangvételének egyetemességével. E heroikus szobrászat ellenpontja Kiss István méltóságteljes családja a maga mély csöndjével, mely korunk humánumát jelenti. Tanul a tanácsi tisztviselő Két vörösdiplomás lene éves. Elvégezte a marxista egyetemet, majd 1974-ben vb- titkár lett. (Előtte két évig megbízott vb-titkárlcént dolgozott.) Szorgalmas, lelkiismeretes embernek tartják, a községben szeretik. Segítettek a kollégák — Hogyan sikerült vörösdiplomát szereznie? — Nem olyan fontos, milyen a diploma — szabódík. — Rendszeresen felkészültem az előadásokra, a vizsgákra. Emellett a munkámat igyekeztem úgy elvégezni, mintha nem kellett volna iskolába mennem. Természetesen ez nemcsak rajtam múlt. A kollégáim segítsége nélkül ilyen eredményt nem tudtam volna elérni. — Miért tartja hasznosnak a Tanácsakadémiát? — Mélyebben megismertem a tanácsi munkafolyamatokat. A feladatok között jobban látom az összefüggéseket. A gazdasági, a pénzügyi tantárgyaknak külön örültem, mert ezeket a területeket kevésbé ismertem. Megalapozni a jövőt Kiss Györggyel a lakásán beszélgettünk. Amikor beengedett, úgy tűnt, tévedésből máshová csöngettünk be. A szobában szanaszét heverő könyvek tanulás nyomairól árulkodnak. Nemkevésbé a házigazda kial- vatlan, fáradt arca. Nem történt tévedés. Kiss György még mindig tanul. Pécsett joghallgató. December óta most készül a tizennegyedik vizsgájára. — Nem volt sok egyszerre két iskolába járni? — Dehogynem, nagyon fárasztó. De addig kell tanulni, amíg az ember fiatal. A Tanácsakadémia a mindennapi munkámhoz volt elengedhetetlenül szükséges, a jogi egyetem pedig a jövőt alapozza meg. Nekem is jobb, ha minél szélesebb látókörrel, tudással rendelkezem, s a tanácsnak is fontos, hogy minél több, egyetemet végzett dolgozója legyen. Harmincegy éves. Tizenegy éve dolgozik tanácsnál. 1974- ben került Monorra, ahol az igazgatási csoport vezetője. Fiatal házas. Felesége jogász, ő is a monori tanácson dolgozik, jelenleg a négy hónapos kisfiúval otthon van. — Ilyen körülmények között vörösdiplomát szerezni igazán szép teljesítmény. — Nem törekedtem mindig ötösre. Csak a végén voltam ideges, sajnáltam volna elrontani a szép sorozatot. F. A. A tanácsok fontos feladatnak tekintik az apparátusban dolgozó tisztségviselők szakmai színvonalának emelését. Ötvenötén Pest megyében tavaly például 213-an tanultak különböző felsőoktatási intézményekben, s huszonegy gyakornok végzett a Tanácsakadémián. Jelentősen nőtt a tanácsi dolgozók politikai műveltségének a színvonala is. Évente mintegy 120—150-en végzik el a marxista—leninista középiskolát, s egyre többen jelentkeznek a marxista—leninista esti egyetemre. Több százra tehető azoknak a száma, akik részit vesznek a párt, a KISZ a szakszervezet által szervezett politikai oktatásban. Az idén, mint ahogy lapunk hírt adott róla, a Pest megyei Tanács péceli Oktatási és Továbbképzési Intézetében, a Tanácsakadémia levelező tagozatán ötvenötén kaptak oklevelet, ketten vörösdiplomát. A legkiválóbbak: Somogyi Pál, az alsónémedi községi tanács vb-titkára, és Kiss György, a monori nagyközségi tanács igazgatási csoportjának vezetője. Somogyi Pál tfz esztendeje került Alsónémedibe, műszaki előadónak. Akkor volt tizenkiKiegészítő párhuzamként a Magyar Nemzeti Galériában századunk magyar képzőművészetének reprezentatív alkotásait kísérhetjük figyelemmel. Ez az ideiglenes összeállítás időtlen művek erejével szólít — ismerősként —, hiszen a Galéria XX. századi anyagára még a Kossuth téri régi műotthonból emlékezünk. Rendkívül hasznos a Nemzeti Galéria Műhely-sorozata, mert az alkotás folyamatával, az egyes művek, sorozatok nem ismételhető történésével ismerteti meg a nagyközönséget. Bepillantást ad a rajzóik születésének törvényeibe. Ezúttal Czinke Ferenc segítségével, aki Salgótarjánban tanít, de grafikát hírben, értékben túlmutatnak a város határain, és több hazai és külföldi kiállításon adtak számot rajzművészetünk állandó megújulásáról, legutóbb a velencei biennálén. Most új sorozatában képzőművészetté emelt egy lomtárból előkerült katonafényképet, s ez a mundérba bujtatott milliók eltékozolt arcát idézi fel bennünk; ilyen a múlt. S ezt a rajz fedezi fel — Czinke Ferenc sűrítésében. A katalógus általa írt előszavában feszült és feszített sorokban mondja el e mű keletkezését, attól a pillanattól kezdve, ahogy a békési tehénistállóban — faszögre felakasztott vesszőkosárban, kis tulipánosra emlékeztető levelesládában — megtalálja felesszerződések, régi árverési hirdetmények között ezt az őszirózsával ékesített bakafotót. Az első világháború, 1914 —1918 áramlik e vizuális át- költésben. S még valami; az, hogy értelmezett képsorok is szükségesek a teljes múlt feltárásához. Hogy tisztítottan tiszta lehessen a holnap. Losonci Miklós Értékes lelet Pecsétgyűrűn „Z" Gabonatároló építése közben régi temetőt bontott meg a talajmarógép a Tolna megyei Tamási közelében levő Ador- jánpusztán. Dr. Rosner Gyula, a szekszárdi Balogh Ádám Múzeum tudományos főmunkatársa hat sírt tárt fel a helyszínen. Az egyik sírból egy torzított férfikoponya maradványai kerültek elő. Egy női csontváz ujján ezüst pecsétgyűrűt is találtak, rajta „Z” betű, valószínűleg viselője nevének kezdőbetűje olvasható. Megállapítás szerint a leletek az időszámításunk ötödik századi germán (keleti gót) népesség emlékei. Mintegy másfél évtizeddel ezelőtt ugyaninnen már napvilágra került egy erősen torzított és meglehetősen ép férfikoponya. A leleteket a szekszárdi múzeum régészeti gyűjteményében helyezték el. 4
