Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

1977. JÜNIUS 1., SZERDA A népművelőknek Erkölcsi elismerés mellé anyagi megbecsülés Nehéz a népművelői pálya — de sokan éppen hivatás­érzetből, elkötelezetten vállal­téit. Voltait, akik a mainál ne­hezebb körülmények között is hűségesek maradtak a népmű­velői hivatáshoz, Pest megyé­ben is. Megszá Hot lan „Váorátótoffi télvíz idején kerestem otthonában egy es­te a népművelési felügyelőt — írta visszaemlékezésében három évtizeddel ezelőtt Oláh István, Pest megye első sza­badművelődési felügyelője. — Sötét volt a lakásán. A ko­pogtatásra felesége szólt 3d, k közölte, hogy férje az isko­lában van. Ott találtam rá. Sapkában és bekecsben ült a hideg teremben, petróleum- lámpa mellett. Vagy tizenöt parasztember ülte körül. Be­szélgettek. Nem fogyott el a szó,_ nem fogyott el az érdek­lődés. Azokat az embereket minden érdekelte, a politika éppen úgy, mint az, hogyan tudnának több termést beta­karítani a földekről. Mikor ké­sőbb hazafelé indultunk, az idős tanító az aktatáskájába tette a petróleumlámpát és hozta magával. Nem ad a kiz- ség petróleumot, mondta csen­desen, azért hoztam el hazul­ról. Addig a család megvan a sötétben is...” És felemlíthetném példa­ként a túrái Kovács Lászlót, az ország első Kossuth-díjas művelődési ház-i gazga tóját, akit éppen Domonyba utazva, az ikladi álopxás várótermé­ben ért utol, mindössze ötven­hat éves korában a várattam halál. Vagy a tápiószentmár- tomi Várallyai Bélát, aki ne­gyedszázados népművelői mun­ka után vonult nyugdíjba, nem is olyan régen, de a művelődé­si háztól, amely annyi időn át a második otthona volt, má­ig sem tud igazán elszakadni. Ök, s a többiek, életük mun­kásságával bizonyították, hogy a kultúrát terjeszteni, az em- t-exek tudását és gondolkodá­sát jormál'ni csak teljes,- szív­vel] ' elkötelezetten, á megszál­lottak odaadásával lehet. Nemcsak harminc vagy húsz évvel ezelőtt — ma is. Hiszen csupán a formák változtak, a közművelődés módszerei, a munka lényege azonban válto­zatlan: az emberek művelő­désének segítése. Már nem petróleumfény mellett, hideg, íűtetien iskolatermekben, igaz, nem is palotákban, de többé- kevésbé korszerűen, otthono­san berendezett klubokban, szakkörökben, művelődési há­zakban és könyvtárakban. Pest megyében jelenleg há­romszázhúsz függetlenített népművelő dolgozik: százhat- vanketten a művelődési há­zakban, százötvennyolcan pe­dig a könyvtárakban. A háromszázhúsz népmű­velőből százhatvanhatan még két esztendeje sem dolgoznak ezen a pályán. Olyan, aki ti­zenöt évnél hosszabb ideje végzi ezt a munkát, mindösz- sze tizenkilenc akad, ezek közül is tizenöt a könyvtáros. A kérdés akaratlan: mi az oka a népművelők gyakori cserélődésének? Miért van az, hogy m háromszázhúsz nép­művelő közül a 'kívánt főisko­lai, egyetemi végzettséggel mindössze százhuszonegy ren­delkezik, s tizenöt olyan is akad, aki csak az általános is­kola nyolc osztályát végezte el? Nehéz hivatás Nem eléggé vonzó a népmű­velői pálya — hangoztatják többen a fiatalok közül.' Véle­ményüket azzal indokolják, hogy a népművelő fizetése, s még inkább a kereseti lehető­sége kevesebb, mint a peda­gógusé. Lakás a legtöbb eset­ben nem várja, s mpg építési kölcsönt sem kap. Á munka- körülményei körülhatárolat- lanck, a plakátragasztástói a gazdasági ügyintézésig min­dent egymagának kell elvé­geznie. Ugyanakkor egy mű­velődési ház vezetője szak­mai, gazdasági, adminisztrá­ciós, szervezési és esztétikai vonatkozásban egyaránt fe­lelősségre vonható... Ezért az­tán gyakran továbbállnak: ha diplomával rendelkeznek, visz- szamemnek tanítani az iskolá­ba, vagy pedig könnyebb, ke­vesebb felelősséggel és több fizetéssel járó pályát válasz­tanak és úgy érzik: újonnan választott munkahelyükön is hasznos tagjai lehetnek az ál­lamnak. A háromszázhúsz népműve­lő közül háromezer forintnál magasabb fizetése mindössze hatvanöt népművelőnek van. •Tövedelemkiegészítésre — ép­pen a sokrétű munka követ­keztében —, csak nagyon ke­vésnek jut lehetősége. Ugyan­akkor a népművelők elfog­laltsága gyakran kényelmet­lenebb, mint más szakmákban dolgozóké. Mindössze kilenc- venhatan dolgoznak napi nyolc órát. Kétszázhuszonnógyen — egy tavaly készült megyei fel­mérés alapján — tíz, tizenkét, vagy még több órát töltenek naponta elsősorban a művelő­dési házakban, jórészt az es­ti órákban, illetve ünnepna­pokon. Ez nem csupán a hi­vatás speciális jellegének kö­vetkezménye, hanem annak is, hogy a művelődési házak többségében ma még mindösz- sze egy függettenítétt népmű­velő dolgozik. Kedvezőbb körülmények Ennek ellenére szerencsié­re, a népművelői munka kö­rülményei mégis egyre kedve­zőbbek. A közművelődési párt- határozat és az ennek nyomán született közművelődési tör­vény olyan közszellem alaku­lását segíti, amely nemcsak nagyobb rangot, erkölcsi meg­becsülést, de több pénzt is ad a közművelődéshez. És ez nemcsak abban nyilvánul meg. hogy a tanácsok évről évre többet fordítanak a művelődé­si intézmények fenntartására, működtetésére és ezt a növek­vő összeget még megtoldják a gyárak, gazdaságok, intézmé­nyek a saját kulturális alap­jukból, hanem a népművelők erkölcsi-anyagi megbecsülé­sében is. Javuló munkakörül­mények, egyre több szolgálati lakás, a tanulási lehetőségek — jelenleg a megyében ötven népműt>elő végzi a főiskolát, vagy az egyetemet —, közmű­velődési emlékérem a legjob­baknak, hogy csak néhány pél­dát említsek. A napokban hozott minisz­tertanácsi határozat pedig ki­mondja: a közművelődési in­tézményekben — így a műve­lődési házakban, könyvtárak­ban, múzeumokban, levéltá­rakban és másutt — dolgozók bérét szeptember 1-től átla­gosan húsz százalékkal fel­emelik. A kormány anyagiakban is kifejezi megbecsülését — a lehetőségekhez mérten — azok iránt, akik a közművelődést terjesztik. Azok iránt, akik nándent megtesznek azért, hogy a szűkebb pátriában csakúgy, mint az egész hazá­ban, gazdagabbá, tartalma­sabbá tegyék az emberek' éle­tét. Akik szüntelenül kísérle­teznek, keresik azokat az uta­kat, melyeken egyre közelebb jutnak mind több emberhez: akik ébreszteni, indítani, meg­érteni és igényt kelteni egy­aránt tudnak, nem a maguk dicsőségére és hasznára. Csu­pán azért, mert ezt választot­ták élethivatásul. Azért, mert népművelők. Prukner Pál Tudományos ülésszak Gombocz Zoltán emlékére Egész napos tudományos ülés­szakot .. tartottak tegnap^ az Eötvös Loránd • Tudomány- egyetem Bölcsészettudományi Karán Gombocz Zoltán szüle­tésének 100. évfordulója alkal­mából. Elsőként Ligeti Lajos akadémikus méltatta a neves nyelvtudós, egyetemi tanár, a Magyar. Tudományos Akadé­mia tagjának turkológiái mun­kásságát. A nap folyamán mintegy tíz előadásban mutatták be a nyelvtudományok kiváló szak­emberei Gombocz Zoltán finn­ugor nyelvészeti és őstörténeti kutatásait, stilisztikai, gram­matikai és fonetikai tevékeny­ségét. Tárlatcsokor Váctól Csepelig Katona Áron Sándor adománya a ráckevei fiataloknak Monos József festőművész kiállítása a váci Művelődési Központban tekinthető meg június első hetéig. Ezzel azo­nos időben szemlélhetik meg az érdeklődők Kádár János Miklós és Veress Pál fest­ményeit Budapesten a Csók István Galériában, illetve a Fé­nyes Adolf teremben. Pantl Mihály és Öváry Géza alko­tásai ugyancsak június ere­jéig láthatók a Csepel Galé­riában. Minden tárlatra ér­vényes ; hétfő kivételével te­kinthető meg. Az égő vörösek világában Monos József évek óta él Vácott. Szerencsés alkat. Vér­beli kolorista. Nincsenek gát­lásai és problémái. Fest, szá­mára a világ örök nyár, nem mozdul e belső szigetről. Neki ünnepi - esemény, ha megpil­lant egy nyárfát a patakpar­ton, s nem is nyugszik, amíg fel nem öltözteti a színek egészséges izomzatával. Ahogy felöltözteti; kész a kép, nincs több teendője. Ö így Monos József. Az égő vörösek és he­ves zöldek társaságában érzi jól magát, ez az otthona. Fel­pezsdíti nézőit is ez a tüzes kolorit, mely szadai dombot, őrbottyáni részletet, verőcei tájat, nagymarosi gyümöl­csöst költöztet át a festészet világába. Olyan kiemelt ter­mészeti egységeket, amelyek méltóak e felemelkedésre. Csendéletei most nem olyan meggyőzőek, erősebb fantá­ziát, bátrabb képzelőerőt igénylünk, a virágok tömörü­lésétől. Alkotásokká formák utazások Az is igaz, hogy napjaink festője jogos önvédelemből egy megtalált ösvényen jár, így maradhat önmaga gazdá­ja. Ez Monos Józsefre és Ká­dár János Miklósra is vonat­kozik, aki temperamentumos felületkezeléssel és merész színösszetételekkel tűnik ki a Csók Galériában bemutatott kiállításán. Erénye a gyorsa­ság. Országokat járt be, ké­pekké alakította angliáf,' nor­végéi, lengyelországi, bulgá­riai 's belgiumi utazásait. Nem a külső benyomásokat első­sorban, nem a táj anatómiá­ját, hegyekre, folyókra tagolt önarcképét, hanem az egyedi szerkezet egyedi színviszo­nyait kereste és találta meg Megfontolandó javaslatok Pályaválasztási felelősök a szakmunkásképzésről Nagy gond a szakmunkás - utánpótlás. Ez derült ki Pé- celen is, ahol a Pest megyei Pályaválasztási Tanácsadó In­tézet háromnapos továbbkép­ző tanfolyamot rendezett az üzemek pályaválasztási felelő­seinek. A megjelentek közül számosán az utánpótlás külön­böző nehézségeit tették szóvá. Nehéz a visszairányítás Kocsis István, az Egyesült Izzó váci gyárának oktatási előadója arról beszélt, hogy nekik évente szükségük len­ne néhány vegyipari szak­munkástanulóra. Jelentkeznek is mindig elegen, de Vácott a szakmunkásképző nem ok­tat vegyipari tanulókat, Bu­dapestre kell jármok. Emiatt változtatja meg több jelent­kező pályatervét, nem haj­landó utazgatni a fővárosba. Azok pedig, akik mégis el­végzik, három év múlva nem a váci, hanem valamelyik bu­dapesti üzemben helyezked­nek el. A váci 204-es szakmunkás- képző viszont vegyipari ta­nulókat csak akkor oktathatna, ha legalább egy osztályt ki­tevő, 15—20 tagú csoport je­lentkezne. Vácott azonban er­re a szakmára nem törekszik ennyi fiatal. Az Egyesült Izzó oktatási felelőse még más problémát is felvetett: a szakmunkás- képző csak márciusban közli, milyen szakmákat oktat a kö­vetkező iskolaévben. Addigra azonban az általános isköla nyolcadik osztályát végzők már döntöttek, kitöltötték, be is adták jelentkezési lapjukat. Ám még ha a jelentkezők mindnyájan bejutnak a szak­munkásképzőbe és az ál­taluk kívánt szakmát tanul­hatják, akkor is van problé­ma. Erre mutatott rá Tóth Mihály, aki a gödöllői Köz­mű- és Mélyépítő Vállalatot képviselte. A vállalat számos nála jelentkező tanulót iskoláz be, gyakorlati képzésük azon­ban más üzemben folyik. A mélyépítők szerte az országban, változó munkahelyeken dol­goznak, ezért nincs lehetőség a tanulók gyakorlati oktatá­sára. Igyekszik ugyan a vál- j lalat társadalmi ösztöndíjjal is magához kötni a fiatalokat, amikor azonban tanulmányai­kat három esztendő múlva befejezik, legtöbben hajlan­dók az ösztöndíj visszafizeté­sére, de munkát ott vállal­nak, ahol gyakorlati oktatás­ban részesültek. Korai fluktuáció Petrányi Ferenc, a ceglédi szakmunkásképző igazgató- helyettese erre azt válaszol­ta, hogy a tanintézeteknek kellene megakadályozniuk ezt az országosan sűrűn előfor­duló korai fluktuációt. A ceg­lédi intézet növendékeit ah­hoz a vállalathoz irányítják, vissza, amelyik beiskolázta őket. A pályaválasztást elősegítő üzemlátogatásokról Hóka Zoltán, a gödöllői árammérő- gyár oktatási előadója kifej­tette, nem helyes, hogy azokat összesűrítik a pályaválasztási hetek idejére. Olyankor — gyakran — több iskola ugyanazon a napon ugyanoda viszi látogatóba növendékeit. Ezért csak átrohannak az üze­men, alaposan nem nézhetnek körül. Idő sincs kellő magya­rázatra, és a sok egyszerre megjelenő gyerek hátráltatja a termelést. Célravezetőbb lenne, ha egész éven át, de mindig csak kisebb létszámú csoportok keresnék fel az üzemeket. Ezt Czibere Lajos, a megyei pályaválasztási ta­nácsadó intézet munkatársa is helyeselte. Kilátásba he­lyezte, hogy a jövő tanévtől igyekeznek eszerint megolda­ni az iskolások üzemlátogatá­sát. Szakkör az üzemben A sok felszólaló közül idéz­zük végül még Pintér Erzsé­betet, az úttörőszövetség Pest megyei szakági bizottsága el­nökét. Arra kérte az üzeme­ket, adjanak lehetőséget mi­nél több általános iskolai ta­nulónak, hogy szakköri fog­lalkozást tarthassanak náluk. Jobban megismerhetnék az egyes szakmákat, megszeret­hetnék az üzemet és csökken­ne a téves pályaválasztás le­hetősége is. Van már a me­gyében néhány jól működő ilyen szakkör. Például Száz­halombatta mindkét nagy­üzemében és az ottani hal­szaporító telepen is, meg Szo- kolyán, ahol az erdészet pat­ronálja az iskola madárvé­delmi szakkörét. Sz. E. utazásaiban, melynek fő te­repe a gondol­kodása. Egy fe­nyő, egy domb, az ártér, a ten­gerpart szá­mára olyan in­tenzív, hogy maga a világ, a megragadott, kifejezett élet.# Ö is, Monos Józsefhez ha­sonlóan, a pi­ros árnyalatok szövetségét ké­ri fel képépítő lendületéhez. Ósi élmények mítosza Veress Pál a harmadik fes­tő; egyéniség. Forrása a bál- ványok ideje, az ember tör­ténelem . előtti történelme. Ősi élmények démonait, mitolo­gikus töredékeit hozza fel­színre a kép, megidézi a lidérc döbbenetét, özönvíz előtti ikonosztáziont. Ez a titokza­tos háttér lesz képközpont, minden mozzanat a megőrzött ősemberi áhítat jegyében fo­gant ... Amikor a Dunaha- rasztin született Tornai József verseit illusztrálta, akkor két rokon találkozását láthattuk a költészet és festészet ösvé­nyein, mert mindketten ennek a mitológikus élőidének cso­dáiéi és felfedezői. Munkások és grafikusok Öváry Géza és Pantl Mi­hály a képzőművésziet komoly jelöltjei. Az igazság az, hogy a Csepeli Munkásotthonban először IlostMi Varga István, Ék Sándor, Gádor Emil, ké­sőbb Buna Konstantin és je­lenleg Misch Ádám irányítá­sával többen felérkeztek fes­tészetünk horizontjára, elég, ha Bartl József és Bakallár Úózsef megtett útjára uta­lunk, de említhetnénk Né­meth Miklóst is, aki szintén szép eredményeket ért el a közelmúltban. Pantl Mihály és Öváry Géza a harmincéve­sek korosztályához tartozik, tele energiával. Munkások és ,grafikusok. Öváry Géza tus­rajzokkal, szobrokkal és ak- varellekkel is foglalkozik. Panitl Mihály egyéni műfa­jának az algráfiát választot­ta, s igényes lapokat készített a kovácsműhely, az esztergá­lyos, az építők és a tánc kör­nyezetéről. Mindketten több amatőr kiállításon szerepel­tek már, és díjakat is nyer­tek. Többek amatőröknél ép­pen szívós munkájuk ered­ményeként, mely megalapozta fejlődésüket. A tűzzománc művésze Katona Áron Sándor a tűz­zománc megszállottja. Kitű­nően ismeri ezt a technoló­giát, melyet a bécsi Schaue»- zománcgyárban sajátított el. E megtalált technikával tes­tesíti teret és időt sűrítő vilá­gát, amely a sámántól, az or­szágalapítóktól, és a csíki motívumoktól a lila párducig és a Család-ig terjed. Ez utób­bit nagy elismerés és öröm mellett a ráckevei Ady Ga­lériának adományozta, mely ezzel a tűzzománccal a kép­zőművészet valamennyi mű­faját birtokolja, s múzeumi Katona Áron Sándor: Országainpító (tűzzománc). hátteret bizitoslt a hétközna­poknak, A rézlemez térplasztikája Örvendetes, hogy egyre több iskola is vállalja a tárlatok rendezését. A Budapesti Mű­szaki Egyetem Münnich Fe­renc kollégiumában mutatták be Juhász Gyula rézlemezből hajlított térplasztikáit és Re­ményi Katalin ékszereit. Ju­hász Gyula, aki nemrégen a Volga szállóban mutatkozott be, ezúttal is ízlésről és talá­lékonyságról ad számot a ga­laktikát, szemeket és kelet­kezést idéző műveivel. Sze­retnénk hamarosan önálló ki­állításon üdvözölni teljesebb gyűjteménnyel. Nem csak az arany . E bronzból, sárgarézből, ezüstből, selyemből, esztergált marhacsontból, kobaltüvegből, bivalyszaruból, acélpengéből, hegykristályból, borostyánból, alpakkából, koránból, terra­kottából, kovácsoltvasból ké­szült és társított ötvösmunkák jórészt ékszerek. A felsorolás ezúttal nem öncélú, mert Pé­ter Vladimir leleményét, te­hetségét és anyagtiszteletét bi­zonyítja, s azt hogy amivel felszikráztatja a szépséget, an­nak nem kell feltétlen arany­nak lennie. Péter Vladimir azért szerzett értékes díjakat külföldön, azért vívta ki a magyar ékszer di­cséretét, mert elgondolásai a szemlélődés mélységéből, az anyagismeret biztonságából adódnak. Ezt bizonyítja mosta­ni tárlata is a Csók István Ga­lériában. A társak érdeklődése Nemrégen adtunk hírt arról, hogy milyen szép sikereket ér­tek el a Pest megyei általános iskolások az országos, mező- gazdasági témájú rajzkiállítá­son. Izgalmas a visszajelzés is, melyről a vendégkönyv árul­kodik. Fötről, Vecsésről, Po- mázról, Budakalászról, Tár­nokról, Tápiószentmártonból és Szigetszentmiklósról érkez­tek tekintélyes létszámú isko­láscsoportok. Mintegy négy­száz Pest megyei lány és fiú kereste fel a tárla­tot, hogy önmaga kibontakozá­sában is felhasználja társai munkával kivívott sikerét, hi­szen gyűli és budakalászi pá­lyadíjasok szerepelnek a tár­laton. Losonci Miklós Az idei nyáron : • • Ötvenhárom építőtáborban csaknem negyvenezer fiatal Tegnap a Parlamentben dr. Nagy Sándor, a KISZ KB tit­kára és Nádor György, az Ál­lami Ifjúsági Bizottság titká­ra, valamint a felügyeleti mi­nisztériumok képviseletében dr. Kovács Imre, Sárost János és Urbán Lajos miniszterhe­lyettesek aláírták a KISZ Központi Bizottsága és az Ál­lami Ifjúsági Bizottság, illet­ve a felügyeletet ellátó mi­nisztériumok közötti 1977. évi megállapodásokat az önkén­tes ifjúsági építőtáborozásra vonatkozóan. Eszerint a KISZ 53 építőtábor számára 39 700 fiatal mozgósítását vállalja, akik segítik majd a mezőgaz­dasági, út- és vasútépítési és egyéb népgazdasági felada­tok megoldását. A megállapodás tartalmazza az állami szervek, a vállala­tok, s gazdaságok kötelezett­ségeit, a tervszerű munka- szervezésért a táborok elő­írás szerinti működéséért, a munka- és életkörülmények, a szabad idő eltöltése meg­felelő feltételeinek biztosítá­sáért.

Next

/
Thumbnails
Contents