Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-24 / 147. szám

K/unap 1977. JÜNIÜS 24.. PÉNTEK A Brezsnyev-látogatás szovjet és francia visszhangja Tjeonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége elnökének sike­res franciaországi látogatása a csütörtök reggeli szovjet la­pok vezető témája. A moszkvai lapok első olda­las, fényképes tudósításokban számolnak be a legfelsőbb szintű francia—szovjet tár­gyalások befejezéséről, a do­kumentumok aláírásáról a párizsi szovjet nagykövetsé­gen, a francia köztársasági elnök tiszteletére adott ebéd­ről, Leonyid Brezsnyev ün­nepélyes párizsi búcsúztatásá­ról .és moszkvai fogadtatásá­ról. Teljes terjedelemben köz. lik a szovjet lapok a francia —szovjet nyilatkozatot, az enyhülésről szóló közös nyi­latkozatot és a nukleáris fegy­verek elterjedésének megaka­dályozásáról kiadott közös deklarációt. Mint Georglj Ratyianyi és Jurij Harlanov, a Pravda párizsi különtudósítói megál­lapítják: A látogatás eredmé- j nyei hozzájárulnak a Szovjet­unió és Franciaország közötti barátság és együttműködés •fejlesztéséhez, az európai és egészében a nemzetközi hely­zet megjavításához. A rambouillet-i tárgyalások eredményeit értékelve a fran­cia sajtó hangsúlyozta azok nagy jelentőségét a jelenlegi nemzetközi helyzetben, ami­kor bizonyos nyugati körök megkísérlik kérdésessé tenni az enyhülési folyamatot, meg­próbálják zavarni e folyamat további elmélyülését — álla­pítják meg a Pravda párizsi tudósítói. Egyébként valamennyi csü­törtöki francia lap vezető he­lyen foglalkozik Leonyid Brezsnyev szerdán befejező­dött franciaországi látogatá­sával, ismerteti a megbeszé­lések végeztével aláírt francia —szovjet dokumentumokat és idézi az SZKP KB főtitkárá­nak megállapítását, amely szerint a tárgyalások haszno­sak és szükségesek voltak, valamint Giscard d’Estaing ér­tékelését, amelynek lényege az, hogy a látogatás sikeres volt. A Les Echos megállapítja, hogy a két államférfi tárgya­lásai beváltották azt, amit ígértek. Ezeket a tárgyaláso­kat alaposan előkészítették Guiringaud moszkvai látoga­tása során és lehetővé tették a francia—szovjet együttmű­ködés felmérését. A L’Humanité a találkozón aláírt dokumentumokról szól­va leszögezi, hogy a megbe­szélések eredménye vitatha­tatlanul pozitív. Jelentősnek ítéli a lap, hogy a rambouil- let-i megbeszélések, amelyek több elsőrendű fontosságú kérdést érintettek, végül is «_ közös szándékokat, kötelezett, ségeket rögzítő nyilatkozatok­kal értek véget. A lap han­goztatja, hogy ezeknek a vál­lalásoknak meg kell valósul­niuk a gyakorlatban. A találkozó nemzetközi je­lentőségéről szólva a francia polgári lapok kiemelik azt, hogy a francia—szovjet kap­csolatok olyan pillanatban válnak intenzívebbé, amikor az Egyesült Államok új kor­mányzatának politikája nyo­mán a szovjet—amerikai kap­csolatok kritikusabb szakasz­ba jutottak. BELGRAD A harmadik napirendi javaslat Belgrádban folytatódik az európai biztonsági értekezle­ten részt vett országok képvi­selői találkozójának előkészítő szakasza. Kilenc semleges és el nem kötelezett ország kép­viselői a résztvevők elé ter­jesztették a tanácskozás fő sza­kaszának napirendjére vonat­kozó tervezetüket, amelyet ko­rábbi konzultációk eredménye­ként dolgoztak ki. Ily módon az előkészítő sza­kaszban három napirendi ja­vaslatot vitatnak meg: a szov­jet, a brit—amerikai és az el nem kötelezett országok terve­zetét. Közülük a Szovjetunió ál­tal előterjesztett javaslat felel meg leginkább a helsinki zá­róokmány szövegének és szel­lemének. A tervezet a legszé­lesebb lehetőségeket nyújtja arra, hogy az idén ősszel meg­rendezésre kerüld belgrádi ta­nácskozás résztvevői valóban őszinte és konstruktív véle­ménycserét folytassanak vala­mennyi fontos kérdésben. A portugál dolgozók országos harci napja A Portugál Dolgozók Általá­nos Szövetsége — Országos In- tersindical (CGTP) — felhívá­sára szerdán mintegy 200 ezer portugál dolgozó vonult or­szágszerte az utcákra, hogy hangot adjon Mario Soares kormányának gazdasági és szo­ciális politikájával szembeni elégedetlenségének. A mun­kástüntetésre az után adta ki felhívását a szakszervezeti központ, miután a kormány előző nap este bejelentette, hogy egyoldalúan felfüggeszt mindenféle kapcsolatot a CGTP-vel. Lisszabonban az esti órák­ban három órán keresztül tar­tott az erőt tükröző felvonulás. A dolgozók jelszavaikban ha­tározottan bírálták a kabinet munkásellenes politikáját és azzal vádolták a szocialista párti kormányt, hogy szabo­tálja az agrárreform végrehaj­tását. A tüntetők követelték a me­zőgazdasági miniszter lemondá­sát és a gyakori elbocsátások megszüntetését. Ugyancsak fon­tos követelésük, hogy a kor­mány hozzon határozott intéz­kedéseket a dolgozók életkörül­ményeinek javítására: az év első öt hónapjában az előző év hasonló időszakához képest több, mint 31 százalékkal emel­kedtek az árak, ugyanakkor a kormány akadályozza a fizeté­sek emelését. A felvonulók egyúttal határozottan bírálták azokat a hivatalos törekvése­ket, hogy az állami- és mim- kásellenörzés alá vont vállala­tokat megpróbálják visszajuttat­ni a tőkéseknek A portugál fővároson kívül az ország szinte valamennyi je­lentősebb városában is hasonló munkástüntetések voltak, így például Portóban, az északi ipari nagyvárosban, ahol mint­egy 50 ezren vettek részt a til­takozó megmozdulásban. Mint a hírügynökségek meg­jegyzik, a nemzetközi munkás­ünnep, május 1. után ez volt a legjelentősebb erődemonstráció az elmúlt három évben. A por­tugál dolgozók országos har­ci napja kormánykörökben is riadalmat okozhatott: Bragá- ban, az ország északi területén rendkívüli minisztertanácsi ülé­sen vitatták meg a portugáliai belpolitikai helyzetet. Á KGST 31. ülésszaka A/ekszej Koszi gin felszólalása Varsóban, a KGST 31. ülés­szakának második munkanap­ján, szerdán ismét felszólalt Alekszej Koszigin szovjet mi­niszterelnök, a tanácskozáson részt vevő szovjet küldöttség vezetője. Érintette a szocialista or­szágok népgazdasági fejlődése szempontjából döntő jelentő­ségű üzemanyag- és energeti­kai program kidolgozásának kérdéseit. A következő évek energiafo­gyasztásának megtervezésekor a szocialista országok figye­lembe veszik a világon kiala­kult új helyzetet, s közösen gondoskodnak a közösség táv­lati üzemanyag- és energiael­látásáról — mondotta Koszi­gin. A Szovjetunió továbbra is aktívan részt vesz a KGST- tagországok energetikai prob­lémáinak megoldásában — hangsúlyozta Alekszej Koszi­gin. — A szovjet fél az ülés­szak elé terjesztette az üzem­anyag- és energetikai problé­ma megoldásával kapcsolatos elképzeléseit, azzal, hogy ily- módon meghatározza az ener­getikai együttműködés legfőbb irányait. Koszigin kitért a KGST szer­veiben folyó munkára, amely­nek célja, hogy előkészítsék a tagországok egyesített energe­tikai rendszerének fejlesztésé­ben való 1990-ig terjedő együtt­működéssel foglalkozó általá­nos megállapodás tervezetét. A hosszú lejáratú energeti­kai programnak elő kell irá­nyoznia az üzemanyag- és energetikai ágazat számára szükséges gépek és berendezé­sek gyártásával kapcsolatos kérdések megoldását is —, hangsúlyozta Koszigin, majd jellemezte a tagországok előtt álló feladatokat az ;úomerő- művek működéséhez és a kü­lönféle szilárd üzemanyagfaj­ták termeléséhez szükséges be­rendezések gyártásában való sokoldalú szakosodás és koo­peráció fejlesztésében. Az egyéb hosszúlejáratú cél­irányos programok kapcsán Ko­szigin leszögezte, hogy a prog­ramokban előirányzott intéz­kedéseknek tükröződniük kell a tagországok 1981—1985-ös nemzeti terveiben, valamint az integrációs intézkedések új egyeztetett ötéves tervében is. Ez megköveteli a KGST vala­mennyi láncszeme, elsősorban a tervezési és a műszaki-tudo­mányos együttműködési bizott­ságok tevékenységének össze­hangolását. A Szovjetunió továbbra is kész arra, hogy aktívan hozzá­járuljon a szocialista világ- rendszer megerősítéséhez, a tu­dományos-műszaki haladás meggyorsításához, a KGST üzemanyag-, nyersanyag- és éleTmiiszerbázisának megszi­lárdításához, a szocialista or­szágok védelmi képességének fokozásához — szögezte le be­széde végén Alekszej Koszigin. Dr. Szekér Gyula nyilatkozata Dr. Szekér Gyula, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Magyarország állandó KGST- képviselője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Irodának. • Hogyan jellemezné a KGST 31. ülésszakának munkáját? A KGST 31. ülésszaka je­lentős eseménye volt a tag­országok egyre magasabb szintű együttműködésének. Ez alkalommal emlékeztünk meg külön ünnepi ülésen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­Nantes-i kérdőjelek Csütörtökön reggel összeült az FKP Központi Bizottsága, hogy meghallgassa a Francia Szocialista Párt nantes-i kongresszusán részt vett párt­küldöttség beszámolóját a baloldal közös programját alá­író másik nagy párt tanácskozá­sáról és meghatározza a párt magatartását a kongresszuson elhangzott szocialista állás- foglalásokkal kapcsolatban. A nantes-i kongresszuson elhangzott kétórás Mitter- rand-beszédet az FKP vezetői mind tartalmi, mind formai szempontból kifogásolták: tartalmában azért, mert úgy értékelték, a szocialista veze­tő a baloldal közös program­jának időszerűsítését a lehető leginkább le akarja szűkíteni és ezért kívánja már három hét múlva befejezni a mun­kát. A kommunisták az ak- tualizálási tárgyalásoktól ez­zel ellentétben, akár hosszabb időre kiterjedő megbeszélések árán is, az államosítások ki­terjesztését, számos tervbe vett reform elmélyítését, a végre­hajtandó intézkedések sor­rendjének és határidejének meghatározását várják, hogy a baloldal győzelme esetén egyértelmű legyen a kormány feladata. Formai téren sze­mére vetették a kommunista vezetők Mitterrand-nak, hogy a két párt kapcsolatához nem méltó ironikus hangot használt. ÜLÉST TARTOTT az Olasz Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának vezetősé­ge, és megvitatta, milyen ál­láspontot képviseljenek a párt képviselői a pártvezetők kü­szöbönálló értekezletén, ame­lyen jóváhagyták a demokra­tikus parlamenti pártok kö­zött kidolgozott közös kor­mányprogramot. lom közielgő 60. évfordulójá­ról. Lázár György elvtárs az ünnepi ülésen tartott beszé­dében maga is hangsúlyozta, hogy a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom interna­cionalizmusa az éltető ereje a KGST-nek is, amely ma élő példája a leghaladóbb tár­sadalmi rendszerű országok új típusú gazdasági együtt­működésének, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alap­ján. Mindezt a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek hétköznapi gyakorlata és növekvő sikere bizonyítja. Az ülésszak munkatanács­kozás volt, amelyen a tagor­szágok közötti együttműkö­dés soronlevő tennivalóival foglalkoztunk. Amint erről a megjelent sajtótudósítások beszámoltak már, áttekintettük a KGST egyévi tevékenységét, a hosz- szú /távú együttműködési cél­programok kidolgozásának helyzetét, meghatároztuk az 1981—1985. évekre szóló ter­vek összehangolásának ten­nivalóit, megvitattuk a tudo­mányos-műszaki együttműkö­dés időszerű feladatait, vala­mint az atomenergetikai gép­gyártásban megvalósuló együttműködést. A beszámolónak ez a váz­latos felsorolása is kellően mutatja, hogy a tanácskozás valóban munkajellegű volt, ráirányította a figyelmünket a legfontosabb gazdaságpolitikai tennivalókra. ö Az elmondottakból úgy tűnik, hogy az ülészak elsősorban a táv­Szigetek értéke Békesióiam és támaszpontépítés tethet a Seychelles-szigeteken. Washingtonban attól tartanak, hogy a kezdetben politikai csuklásnak vélt esemény koc­káztathatja a támaszpont lé­tét, s így kieshet egy lánc­szem a kialakulóban levő amerikai hadászati rendszer­ből. Az állomás feladata ugyanis elsősorban az, hogy a korántsem békés feladatokat teljesítő műholdak mozgását kövesse. A Seychelles-szigetektől ke. letre, az Indiai-óceán mértani középpontjában már majd­nem készen van az a támasz­pont, amelyről évek óta mind több szó esik világpolitikai fórumokon. A helyszín Diego Garda korallsziget, hajdan szintén brit ellenőrzés alatt állt. Csak némi rábeszélés kellett hozzá, hogy 1966-ban a britek átengedjék a szigetet az amerikaiaknak. Az első lépés a néhány száz őslakó kitelepítése volt. Ezután megkezdődtek a munkálatok, amelyekről mindeddig megle­hetősen hiányos információk láttak napvilágot. Most már többet tudhatunk. A Pentagon — a munkálatok megkezdése, hat év óta — először meg­lepő turistaútra invitálta amerikai és brit újságírók egy csoportját. A villámturné igazán bővel­kedett látványosságokban: A földmunkagépek napi húsz órát dolgoznak, 3600 méterrel hosszabbítják meg a repülő­tér kifutópályáját, alkalmas­sá teszik modern távolsági bombázók fogadására. A húsz kilométer hosszú, néhány száz méter széles, V-alakot formáló sziget természetes öblét mélyítik, a kikötő nyit­va állhat majd repülőgép- anyahajók és nukleáris fegy­verekkel felszerelt tenger­alattjárók előtt. Már készül a 640 ezer hordónyi üzem­anyag befogadására alkalmas tároló. A szigeten már régóta üzemel a műholdas és rádiós távközlési központ. Az előze­tes számítások szerint a vég­költség 173 millió dollárt tesz ki. Az amerikai fegyverkezési adatok tükrében igazán el­enyésző összegről van szó, s cserébe ezért az Egyesült Ál­lamok olyan légi- és hadi­tengerészeti támaszponthoz jut, amelynek jelentőségét ne­héz túlbecsülni. A Pentagon már régóta különös érdeklő­lat, a Jövő kérdéseivel foglalko­zott. Valóban így van ez? A jövő sikerei a jelen, nap­jaink erőfeszítéseiben gyöke­reznek. Altkor, amikor a táv­lati terveinkről és programok­ról tárgyaltunk, egyetértet­tünk abban, hogy a jelenle­gi munkákat hatékonyabban kell végeznünk, különös gon­dot fordítva nemzetközi kö­telezettségeink pontos, jó mi­nőségű teljesítésére. Emlékeztetnék airra: a KGST tavalyi ülésszaka határozatot hozott arról, hogy hosszú tá­vú együttműködési célprog­ramokat kell kidolgozni az energia- és nyersanyag-fel­használás, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termelés, a gépipar és a közlekedés fej­lesztése területén. Az ülésszak számot adott azokról a kezdeti lépésekről, amelyeket a célprogramok kidolgozásában együttesen és külön-külön is megtettünk. A célprogramokban foglalt feladatok valóra váltása hoz­zájárul a KGST-tagországok gazdaságának további fejlő­déséhez, az országok távlatig és ötéves tervei megalapozd-’ sához. ötéves tervünk második évében vagyunk, de máris hozzáfogtunk a következő: az 1981—1985-ös évet felölelő tervidőszak munkáinak elő­készítéséhez, a tervek nem­zetközi összehangolásának megszervezéséhez. Az ülés­szak jóváhagyta ennek prog­ramját. A tanácskozás során egy­öntetű volt a vélemény arról, hogy mindenekelőtt az ener­gia- és nyersanyag-ellátás, a mezőgazdasági és az élelmi- szeripari termékekben mutat­kozó szükségletek kielégíté­sének kérdéseivel kell fog­lalkozni. A tanácskozás homlokteré­ben tehát a növekvő energia- és nyersanyagszükségletek kielégítésének problémái áll­tak. Az energia- és nyers­anyag-ellátás megoldása nem csupán a szocialista orszá­goknál áll a figyelem közép­pontjában, hanem a világ minden részében. Rendkívül összetett feladatokról van szó, és éppen ezért a megoldáshoz sokirányú tevékenység szük­séges. A 31. ülésszak erőtel­jesen felhívta a figyelmet a belső erőforrások, elsősor­ban a szilárd fűtőanyagok és a vízi energia maximális hasznosítására, az atomerő­művek gyorsított építésére, az energiahordozók feltárását szolgáló geológiai kutatások fokozására. Hasonló nyoma­tékkai szerepelt a gazdaságos és takarékos fűtőanyag- és energiafelhasználás, az ener­giaigényes iparágak ésszerű telepítése, s mindennek ér­dekében a tagországok közöt­ti együttműködés fokozása, az erők egyesítése. A legfonto­sabb energiahordozók a szén, az olaj, a gáz, az atomener­gia. Az elsődleges energia- források bővítése mellett nap­jainkban rendkívül nagy je­lentősége van a szóbanforgó “nergiahordozók takarékos felhasználásának, a velük va­ló ésszerű gazdálkodásnak. k diai-óceánon, nincsenek tá­maszpontjaik (a kikötőhasz­nálati jog nem számíthat an­nak), továbbá szovjet részről joggal vélik úgy, hogy a nö­vekvő amerikai haditengeré­szeti jelenlét veszélyezteti a hajózás szabadságát. Az In­diai-óceánon át vezetnek a Szovjetunió európai és távol­keleti kikötőit összekötő ten­geri útvonalak. Ennek ellené­re már többször is javasolták, hogy kölcsönösségi alapon tárgyaljanak az érintett nagy­hatalmak és part menti orszá­gok a hajózás biztonságának szavatolásáról, akadályozzák meg, hogy az Indiai-óceán fegyverkezési verseny színte­révé váljék, de joggal hangoz­tatják, hogy az első lépésként a támaszpontokat kell meg­szüntetni. A part menti, dön­tő többségében fejlődő orszá­gok azt szorgalmazzák, hogy az Indiai-óceánt nyilvánítsák békeövezetté. Diplomáciai lépéskény­szerbe hozta mindez az Egye­sült Államokat. Carter elnök igazán nagyvonalúan javasol­ta a Szovjetuniónak az Indiai­óceán teljes demilitarizálását. Csakhogy miközben az ame­rikai elnök demilitarizálásról, kölcsönös katonai önmérsék­letről beszélt, egy szót sem ej­tett a támaszpontokról. S mi­lyen véletlen: az elnöki beje­lentést követően vitte el a Pentagon a sajtó képviselőit Diego Gardára ... Zalai István dést tanúsít az Indiai-óceán iránt. Amerikai katonai ve­zetők például még a hatvanas évek elején javasolták, hogy állandóan állomásoztassanaK flottaegységeket a térségben. A vonzalom oka: az amerikai tőkeérdekeltség védelme Afri­kában és Ázsiában, az Indiai­óceánon átvezető hadászati fontosságú hajóútak ellenőr­zése. Az Egyesült Államok ázsiai politikájának átértéke­lése jócskán megnövelte e vonzalmat. Kialakult az az elképzelés, hogy a szárazföla- ről való visszavonulást a szi­gettámaszpontok láncolatával kell helyettesíteni. Ezzel egy időben Washington számára felértékelődtek a közel-keleti olajforrások. Az afrikai nem­zeti felszabadító mozgalmak sikere pedig igazán aggódóvá tette az érdekelt monopóliu­mokat és tábornokokat. A globális stratégia is nagy súllyal esett latba: amerikai szakértők szerint az Indiai­óceán északi vizeiről, a ten­geralattjárókról rakétákkal, közvetlenül veszélyeztethetők a Szovjetunió nagyvárosai, még Leningrád is. A támaszpontépítést termé­szetesen a szovjet veszéllyel próbálják indokolni, azzal, hogy a szovjet hadihajók már öbb éve rendszeresen hajóz­nak az Indiai-óceánon. Az amerikai érvelés azonban enyhén szólva sántít. Nem a szovjet hadiflotta egységei jelentek meg először az In­PUCCS Volt a Seychelles-szi­geteken. És akkor mi van? — kérdezhetné bárki. A világ már oly sole, drámai fordula­tokban bővelkedő államcsínyt élt meg, hogy igazán jelenték­telen epizódnak számíthat, ha az Indiai-óceán 94, jórészt la­katlan szigetből álló országá­ban, amely brit gyarmat volt, megfosztják tisztségétől az el­nököt. Talán mondani sem kell, akkor, amikor külföldre utazott. A puccs helyett kívá­natosabb lenne politikai csuk­lásról beszélni. Vagy talán mégsem? Á hatalomátváltás ugyanis némi riadalmat okozott a képzeletbeli katonai-politikai tőzsdén'. Érthetően. Az Indiai­óceán és az ott levő szigetek, szigetcsoportok árfolyamát néhány éve egyre magasab­ban jelzik. A Seychelles-szi- getcsoportét is. A New York Times helyszínen járt tudósí­tója rendkívül egyszerű ma­gyarázatot adott: a szigetek­nek nagy stratégiai jelentő­sége van. Az Egyesült Álla­mok a megbuktatott elnökkel olyan megállapodást kötött, amelynek alapján műhold­megfigyelő állomást működ-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents