Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-23 / 146. szám
»77. JÜNIUS 23., CSÜTÖRTÖK S^nrr -££%? -*■ — KSiirítm Vendég a ruhagyárban A Május 1. Ruhagyár ceglédi gyáregységének szakszervezeti bizottsága és az SZMT körzeti könyvtára kedves vendéget fogadott az elmúlt napokban: Fehér Klára tátogatott ide. A jól sikerült író—olvasó találkozón sok kérdés hangzott el az írónő legutóbbi kötetéről, amelynek címe: Vakáció Magyarországon. Nem kellett különösebb szemlélődés ahhoz, hogy megállapíthassuk: a résztvevők szeretik és szívesen olvassák Fehér Klára írásait. S érdemes szólni arról, hogy a túlnyomórészt lányokat, asszonyokat foglalkoztató ceglédi gyáregységbe ellátogatott már hasonló találkozóra Fenákel Judit és Jókai Anna is. Minden bizonnyal ők is legalább olyan elégedetten távoztak, mint. Fehér Klára. Mert a orogram bizonyította: a ceglédi gyár dolgozói szeretik a mai magyar irodalmat. Maczelka Tibor Cegléd Iskolai találkozó Nem véletlenül nevezik a Duna bal partján fekvő Vácot iskolavárosnak. Nemcsak mai oktatási intézményei miatt érdemelte ki e címet. A múlt hagyományai is egyértelműen ezt igazolják. Az egykori Állami Bőripar- iskola volt növendékeinek találkozóját június 26-án, vasárnap délelőtt tíz órakor rendezik meg a Csikós József utcai tanintézet dísztermében: az 1920 és 1948 között végzettek keresik fel az alma matert. S mivel jelezték jövetelüket az ország minden részéből az egykori tanulók — a fővároson kívül Zalaegerszegről, Pécsről. Szegedről és Pest megve több községéből is ■—, bízunk abban, hogy jó néhányon még éppen a Pest megyei Hírlapot olvasva szereznek tudomást az eseményről. Az ünnepség során megemlékezünk László Árpádról, közelmúltban elhunyt igazgatónkról, s természetesen felelevenítjük a váci diákélet sok szép randákét. Horváth Lajos Vác Negyedszázad a tele fonközpontban A tököli postahivatal telefonközpontosa, Révai Katalin negyedszázada dolgozik jelenlegi beosztásában. Nem könnyű a dolga: fején a fülhallgatóval azon- nyomban kapcsolja a hívott felet. S ha a vonal mással beszéd, mindig van egy-két kedves szava, amivel türelmet kérve megnyugtatja a hívót. Lakókörzetének tanácstagjaként is lelkiismeretesen és önzetlenül tevékenykedik: az emberek tudják, hogy bizalommal fordulhatnak hozzá problémáikkal. Bundies Péter Tököl Virágzik a japán birs Ritka természeti jelenség szemtanúi lehenek az érdeklődők Tahiban: rövid időn ban, hogy az egyik nemrégiben megjelent íráshoz fűzzek némi kommentárt. A lap június 12-i számában arról adtak hírt, hogy jó az ellátás a Dunakanyarban: a Pest megyei Vendéglátó- ipari Válladatnak telve minden raktára. Nos, lehet, hogy a raktárak telve voltak, de én a saját bőrömön tapasztaltam: a gyönyörű környezetben levő Leányfalun, ugyanezen a napon, délután sízódahiány miatt még üdítőitalt sem lehetett kapni, a sör?. -P, Q belüd harmadszor virágzik a japánbirs. A kora tavaszi színekhez hozzátartozó virág tavaly novemberben is szirmot bontott. Az idén pedig — a tavaszi nyílás után —, az elihúlt napokban‘ .másodszor is virágpompába öltözött: az időjárás sem tett kárt benne. Urbán Sándor Tahi A hét végi ellátásról Mindig örömmel olvasom el a Pest megyei Hírlapban a Dunakanyarról megjelenő cikkeket. Engedjék meg azoinről nem is beszélve. S ráadásul több napig, június 16- ig egész Leányfalun nem 1 elletett egy pohár sört inni. A szabadságukat tödtő nyaralók, a turisták nevében arra kérem az érdekelteket; próbáljanak változtatni a helyzeten, mert hiába töltik meg a raktárakat, ha mindebből mi semmit sem kapunk. .. Petrovics Györgyné Leányfalu Bagi kérés Jól emlékszem arra, hogy négy évvel ezelőtt kifogásoltam először a Bagót Aszóddal összekötő salakos gyalogút állapotát. A már sárguló sorok szenvedélyes hangú vitákat adtak hírül, eredmény mégsem született Különösen kellemetlen volt ez azért, mert a tavaszi, nyári, őszi esőzésejc, zivatarok után alig tudtunk átjutni egyik faluból a másikba. Aztán két évvel ezelőtt — a cikket követően — a Calgahídtól Aszódig terjedő szakaszt rendbehozták. A múlt évben viszont megváltozott a helyzet. A gépjárművek az út Bag és a Galga- híd között részét „szántották” fel. A teher-, a személyautók, valamint a lovas kocsik — amikor már nem tudtak az agyagos, földes kocsiúton mozogni — gondoltak egyet, s áí- vágtak a nyárfákkal szegélyezett gyalogúira. A járókelők, a kerékpárosok rengeteget bosz- szankodtak emiatt, hiszen nyilvánvaló volt, hogy egyeseit csak kényelmi szempontból választják ezt a megoldást. A gyalogosok pedig nem tehettek mást, minthogy letértek az árokba. Ez a most már teljesen felszabdalt, kátyúkkal tarkított út különösen esténként veszélyes, mellette ugyanis a szegélyező lámpákat — amelyekre nem szereltek fel dróthálót — felelőtlen emberek kicsúzlizták. Bagón és Aszódon csaknem húszezer ember él. A KRESZ előírásait betartva csak ezen az egy úton lehet gyalogosan és kerékpárral eljutni az egyik nagyközségből a másikba. Tudvalevő, hogy az M 3-as számú autóúton nem lehel: kerékpárral közlekedni. Éppen ezért a naponta arra- járók nevében szeretnék szót emelni annak érdekében, hogy az M 3-as autópálya építésével párhuzamosan — legyen a közeljövőben aszfaltozott bekötő út Bag és Aszód között is. Ifj. Balázs Gusztáv Bag Boltról — többen Az elmúlt «apóikban megnyílt Gyomron a Táncsics Mihály úton a korszerű, hűtőpultokkal felszerelt, új élelmiszerüzlet. Több. olvasónk is tudomásunkra hozta e jó hírt, s valamennyien örömmel újságolták, hogy a boltban vágott baromfit és aprólékot is lehet kapni. S amiért gyömrői olvasóink mindezt közölték velünk, annak egyetlen oka volt: mint mondták, nagyon szeretnék, ha nemcsak a nyitást követő napokban, hanem folyamatosan is megfelelő lenne a választék. Őszintén bízunk abban, hogy így is lesz! Albertirsai tévénézők panasza Sajnos, most már állandóvá vált Albertirsán: délután öt árától este fél kilencig lehea posta műszaki dolgozói kiderítenék. A havi ötvenfo- rintos előfizetési díjat ugyani* változatlanul fizetjük. Nyilvánvalóan kijavítható műszaki hibáról van szó, de ez sok embernek okoz bosszúságot, mert a tévé műsorából sem filmet, színdarabot, sem pedig a közérdeklődésre számottartó fórumokat nem tudjuk végignézni. Várjuk az illetékesek mielőbbi intézkedését! Virág Mihály Alberttrsa tetlen nyugodtan nézni a televízió műsorát, élvezhetetlen az adás. Nem tudjuk, mi ennek az oka, de jó lenne, ha Szerkesztői üzenetek L. J. Szentendre: Érdeklődéssel olvastuk sorait a hajómalmok sorsáról. Javaslatát továbbítjuk az érdekelteknek. Kívánjuk, hogy napi munkája mellett minél előbb sikerüljön befejeznie tartalmasnál ígérkező írását. özv. M. J.-né Szigetújfalu: örömmel értesültünk leveléből az óvodások zenevizsgájáról. A program sikere azt bizonyítja, hogy a zenetanfolyam vezetője, s az óvónők minden dicséretet megérdemelnek. L. B. Cegléd: Észrevételét kivizsgálásra továbbítottuk az illetékeseknek. Az eredményről tájékoztatni fogjuk, addig is szíves türelmét kérjük. VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Nincs más terület e célra Május 5-i Postabontás rovatunkban Nem kellemes látvány címmel közöltük Csere László olvasónk észrevételét, aki azt kifogásolta: Szentendrén a Pannónia-telepen, a HÉV vonala mellett nagy szeméttelep éktelenkedik. Levélírónk egyben kérte az illetékesek segítségét is a telep mielőbbi megszüntetése érdekében. Erre. az írásra válaszolt szerkesztőségünknek küldött levelében Silip Sándor, a szentendrei városi tanács osztályvezetője. Egyebek közt tudomásunkra hozta, hogy az ideiglenes szemétlerakó-helyet a városi tanács műszaki osztálya és a KÖJÁL jelölte ki a terület feltöltése és hasznosítása céljából1. Ezt követően gondoskodtak a lerakott szemét kezeléséről, a telep őrzéséről és rendeléséről. Jelenleg hetente két-hárora alkalommal földmunkagép temeti be, illetve egyengeti el a hulladékot. A szentendrei városi tanács osztályvezetője a levélben közölte azt is: a városnak más szemétlerakásra alkalmas területe nincs, ezért kénytelenek voltak a túristaszemnek ugyan nem kellemes, de a szentendreieknek elengedhetetlenül fontos célra ezt a területet felhasználni. Tíz nap múlva jönnek az útépítők Sóskúti gödrök — balesetveszéllyel A végállomás: Nagykáta Akit mindenki jó ismerősként köszönt... erről a vidékről. Amikor később hirdettek itt körzeti orvosi állást, azonnal megpályáz- team — őszintén megmondom, a lakás miatt. Így kerültem ide, 1967 júniusában. Persze, volt bennem egy kis szorongás, de megnyugodtam, amikor szívélyesen fogadtak, s várakozással tekintettek munkám elé. Még ez év végén megválasztottak az Orvos-Egészségügyi Dolgozók szakszervezeti titkárának, s 1989-ben felvettek a párttagok sorába. Később beválasztottak a nagyközség- pártbizottságába, 1975-ben pedig a járási pártbizottságba, ekkor váltam meg szakszervezeti funkciómtól, bár az egészség- ügyi dolgozók politikai oktatása az én feladatom azóta is. Hány beteggel foglalkozom naponta? Reggel héttől tizenegyig a körzetemben rendelek, tizenegy órától a fekvőbetegeket látogatom, délután kettőtől ötig pedig a szakorvosi rendelőintézetben a belgyógyászaton dolgozom. Hűséges munkatársam a feleségem, aki orvos- irnokként áll mellettem, de nagyon sokat köszönhetek a körzeti ápolónőmnek, Szabó Lászlónénak is. Nélkülük nehezen boldogulnék. Kevés szabad időmben olvasok. Van egy kisfiam s, ha marad még időm, szívesen ülök le a sakktábla mellé. A szabadság napjait legtöbbször a szüleimnél töltjük. Lejegyezte: Kaposi István Tudósítóink klóról időre felkeresnek olyan embereket, akik lakóhelyükön köztiszteletben állnak. Közös vonásuk: csendben, szinte észrevétlenül dolgoznak, s az utcán minden helybeli jó ismerősként köszönti őket. Tekintélyüket hosszú évek óta tartó becsületes munkával alapozták meg. Most ilyen embert mutatunk be olvasóinknak: aligha van olyan lakosa Nagykátának, aki ne ismerné a vásártéri körzet orvosát, dr. Takács Istvánt. Életútja mindenképpen tanulságos. A családom kétszáz évre visz- szamenőleg mezőkövesdinek vallja magát, én mégis Rajkán, a jugoszláv határ mentén fekvő községben születtem, 1937- ben. A szüleim akkor oda szerződtek az Eszterházy uradalipm- ba summásnak. Később, a háborús években apám kohászsegédmunkás lett Diósgyőrben, a mai Lenin Kohászati Művekben. A munkáscsaládok szürke, sok gonddal teli hétköznapjait éltük öt testvéremmel, akik közül én vagyok a legidősebb. Emlékezetes dátum: 1959- ben a kohó csapolónyílásának módosításáért, és a hazai fer- romangángyártás területén kifejtett munkásságáért apámat Kossuth-díjjal tüntették ki. Életútja ma is példaként áll előttem. Kimondhatatlanul boldog voltam, amikor felvettek a fővárosban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre, ahol 1963-ban kaptam diplomát. Rendőrorvos lettem. Hogyan kerültem Nagykátá- ra? Volt egy munkatársam, aki mindig sokat beszélt nekem Többször előfordult már olyan eset az elmúlt időszakban, amikor olvasóink fontos mondanivalójukat nem levélben írták meg, hanem telefonon közölték szerkesztőségünkkel. A telefon Ismét csengett Néhány napja isimét csengett telefonunk, Sóskútról kaptunk hívást: a -vonal túlsó végén Czifra István, a helyi posta- hivatal vezetője lehangolta« ezeket mondotta: — Kérem, ha lehet, segítsenek rajtunk. Jómagam több mint huszonhét éve élek a községben, s 1953 óta vagyok a postahivatal vezetője. Lapjukat rendszeresen olvasom, ezért is reménykedem közbenjárásukban. A falunk végében található homokbányától (percenként megrakottan robogó teherautók olyannyira tönkretették a főutcát, hogy most már nagy a balesetveszély. Az újtelepi részen rengeteg a gyerek, s ezen az útvonalon járnak, mert az iskolát, az orvosi rendelőt és a postát is csak e szakaszon végighaladva tudják megközelíteni. Tudom, hogy nem ez az egyetlen rossz út Pest megyében, de véleményem szerint itt már felelőtlenség tovább várni a javítással. Egyszerűen érthetetlen, miért késik a felújítás? Jöjjenek ki a helyszínre és győződjenek meg minderről a saját szemükkel... A helyszín mindent igazol Útnak indultunk Sóskútra. a budai járás kétezerhatszáz lakosú községébe. A helyszínen magunk is láthattuk: a sóskúti főutcának a tanácsházától a homokbányáig terjedő, több mint fél- kilométeres szakaszát éles kanyarok és hatalmas gödrök tarkítják. Nem kellett ahhoz alaposabb vizsgálódás, hogy megállapíthassuk: a mélyedéseket homokkal töltötték fel, ám ez a melegben gyorsan kiszáradt, s a feltámadó szél az út két szélén halmozta fel. Ilyen körülmények között pedig nemcsak gyalog, hanem kerékpárral is balesetveszélyes a közlekedés: a bicikligumi könnyen megcsúszik, a robogó tehergépkocsik pedig — percenként legalább tizenöt halad el — port szórnak a járókelők szemébe. Vitathatatlan: ezt az útszakaszt vétkes könnyelműség ilyen állapotban hagyni. A postahivatal veztőjének telefonon elmondott szavait magunk is teljes mértékben alátámaszthatjuk. De vajon hogyan vélekednek ebben az ügyben az illetékesek? Örömmel írjuk le: osztják véleményünket. Érdemes meghallgatni. Elkerülni a községet Mondok István, az Országos Érc-’ és Ásványbányák sóskúti üzemének vezetőjétől az alábbi tájékoztatást kaptuk: — A tanácstól a homokbányánkig terjedő útszakaszt töb mint tíz éve készítette el számunkra a KPM — az autópálya építésével párhuzamosan. Időközben azonban alaposan megnövekedett a termelésünk, s most már naponta több száz teherautó halad át azon. Megértjük a lakókat, nem irigylésre méltó a helyzetük: valóban nagy az átmenő forgalom. De talán nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy a kitermelt anyagra — havonta tizenöt-harmincezer tonna homokra, kavicsra — is égetően szükség van. Az út valóban elhanyagolt s ezen a helyzeten sürgősen változtatni kell. Vállalatunk 1975-től felajánlott a helyi tanácsnak évi ötvenezer forintot e szakasz rendbehozatalára. Sajnos nem találtak kivitelezőt, ezért a pénzt sem használták fel. Homokbányánk egyébként az elkövetkezendő években nagyarányú fejlesztés előtt áll, s így hosszabb távon csakis az lehet a cél, ha olyan utat építünk majd a szállításra, amelyik kikerüli a községet. A tanács: fizesse a bánya! S mit hozhat a jelen? A kérdésre Bencsik Antal a sóskúti tanács elnöke így válaszolt: — A kérdéses útszakasz tanácsi kezelésű. Mi már korábban szorgalmaztuk a felújítást, s ezt levélben kértük a KPM Közúti Igazgatóságától, mert a jelenlegi helyzet — vitathatatlan a balesetveszély — sok gondot okoz. Írásbeli választ kaptunk áprilif végén, amely szerint még az idén hozzálátnak rendbehozatalához. Szeretnénk, ha minél előbb sor kerülne erre. A mi véleményünk szerint a felújítás költségeit az Országos Ere- és Ásványbányáknak kell fedeznie. Mivel a korábban, tehát az 1975-től felajánlott évi ötvenezer forintos támogatást nem 'használtuk fel. úgy hiszem, a. félretett összeg fedezi majd 4 költségek egy részét. Csak már jönnének az útépítők... Azt a levelet, amelyben a sóskúti közös községi tanác* elnökét írásban értesítették arról, miszerint a kérdése* útszakasz felújításához még ebben az évben hozzálátnak, a KPM Közúti Igazgatóságának budai útmestere, Simon Pál írta alá. Sebességkorlátozást! Tőle kértünk felvilágosítást a munkakezdés napját illetően. Válaszát bizonyára jó hírként fogadják Sóskúton. — Rengeteg a dolgunk, hiszen a téli útfelfagyások nagyon sok munkát adtak nekünk, mégis körülbelül tíz nap múlva elkezdjük Sóskúton a tanácstól a homokbányáig terjedő útszakasz felújítását — mondta a budai útmester. — Az út tanácsi kezelésben van, mi vállalkoztunk a kivitelezésre. így minden remény megvan arra, hogy rövid időn belül megszűnik a balesetveszély ... A sóskúti postahivatal vé- zetője — több száz, az ügyben érdekelt helybeli lakossal együtt — minden bizonnyal megnyugvással veszi tudomásul e választ. Sóskúton tehát várják az útépítőket. S ha elkészült az út, azt kímélni kell. Különben minden kezdődik elölről. Tanácsos lesz sürgősen elrendelni a 20—30 km-es sebességkorlátozást, s azt nagyon szigorúan ellenőrizni ! Farkas Gábor 4,
