Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

1977. JÜNIUS 23., SZERDA "xMüap Szeptember lesz a választóvonal A rekonstrukció még mindig húzódik a diósdi csapágygyárhau „Dolgozóink tájékoztatása rdekében a gyártásfejlesztési sztály Bólyai János szocialis- a brigádja folyamatosan be­jutatja a gyári nagyrekonst- ukció elkészített és elfogadott érvéit Az MGM Diósdi Gyárának lócsarnokában hatalmas hir- íetőtábláról olvashatjuk e so- okat és a tervrajzok nyomán lem is nehéz elképzelni, mi­nor, hol, mi épül a telepen: új izemcsarnok, műhely, könyv­ár... Beljebb kerülve a gyárud­varra, az idegent szokatlan átvány fogadja. Deszkaházi- :okba bújtatott gépek sora­koznak az utakon; lázas siet­séggel jönnek-fordulnak a te- iergépkocsik; markológépek íyeiik a törmelékhegyeket. Beszerelésre várnak Kisnémet András, a terme- ési osztály vezetője tulajdono­si büszkeséggel kalauzol. Az .gazi építési területre érve ne­hezen emelgetjük lábunkat a :ip5t nyelő homokban. Geren- lákat és tégladombokat kerül­getünk, emberek munkálkod­nak fenn a magasban és lent a pincében, ahová föld alatti csőrendszeren az összes el­használt hűtőfolyadékot veze­tik, s majd innen kerül visz- sza megszűrve, lehűtve a be­rendezésekhez. A nagy értékű szűrőgépek már csak beszere­lésre várnak, ám az épület tel­jes elkészüléséhez szükséges még néhány heti munka. A kívülről is impozáns csar­nokban — ötezer négyzetméter alapterületű —, úgy tűnik, minden határidőcsúszást most akarnak behozni az építők- sZerelők. Tele a levegő porral; íülbántóan zúgnak a hegesztő- dinamók; munkások szerelik a kábelhálózatot a mennyezet alatt. A por nehezebb, mint a levegő, meg is ülepedik a sok millió forint értékű géptömé-' gén. Géptömeg — ez nem új­ságírói túlzás, és szaikember sepr kell annak megállapítá­sához : aligha használnak e körülmények, a por, a drága valutáért vásárolt berendezé­seknek. Kisnémet András bi­zakodó: — Néhány héten be­lül megkezdődik üzembe he­lyezésük — mondja. Továbbmenve, a régi Csar­nokba érkezünk, amely inkább hasonlít ostromállapotot átvé­szelt, félig pusztult városrész­hez, mintsem termelő üzem­hez. — Mindez szerves része a rekonstrukciónak — nyugtat meg kísérőm. — Legnagyobb gondunk, hogy egyre szűkül az a terület, ahová ideiglenesen költöztethetjük gépeinket. Né­melyek már harmadik helyük­re kerültek az elmúlt hóna­pok alatt. Dolgozóink igazán minden elismerést megérde­melnek türelmükért, annál is inkább, hiszen a rekonstrució miatt nem csökkenhet a ter­melés. Mozdulatlan gépek Ha a gyár történetében ki­emelkedőnek mondhatják a tavalyi esztendőt, miikor is re­kordmennyiségű, 3 millió 430 ezer csapágyat gyártottak, oz idei év sem lesz kevésbé az. Az első félévben 1850 ezer csapágy szerepel termelési tervükben, ebből 250 ezer a Csepeli Autógyártól új profil­ként átvett kardáncsapágy. — öthavi eredményeink is­meretében— szed elő íróaszta-. Iából néhány kimutatást Kis­német András — máris lát­nunk kell, nem tudjuk elké­szíteni az előirányzott mennyi­séget. A tervtől való lemara­dás akkor is gondként jelent­kezik, ha figyelembe vesszük, hogy többet gyártottunk, mint tavaly a hasonló időszakban. A rekonstrukció elhúzódása, az a tény, hogy hónapok óta mozdulatlanságra kárhoztatva álldogálnak a termelékeny új berendezések, hogy a folyama­tos termelés mellett selejtez­tük ki az alapműveletekhez szükséges gépeket és állítot­tunk üzembe helyettük újakat, olyan terhet rótt a vállalatra, vezetőkre és dolgozókra egy­aránt, hogy úgy érezzük, nem | kell mentegetőznünk. Annál inkább nem, mert év végéig Az új üzemcsarnokban szerelik az Európa minden tájáról érkezett célgépeket. Képünkön az olasz gyártmányú Nova Íuratköszörű-aíjío? matákat ellenőrzik a szakemberek. pótoljuk a lemaradást. Ennek természetesen fő feltétele, hogy legalább szeptember vé­gére minden teljesen elké­szüljön. Az az időpont úgy­mond választóvonal is lesz a gyár életében. Ugyanis a ne­gyedik negyedévre terveztük a növelt teherbírású csapágyak gyártását; mintegy egymillió darabot. A rekonstrukció egyik célja éppen az, hogy az eddiginél lényegesen jobb mi­nőségű terméket állítsunk elő. Míg telefonhoz szólítják az osztályvezetőt, két számadatot jegyzek fel egy kimutatásról. Idén 7,9 százalékkal több csapágyat kell gyártaniuk, mint 1978-ban, az összterme- lési érték pedig 14 százalékkal növekszik. Kell a tanműhely — Ahhoz, hogy az év végéig valóban elérjük céljainkat — pillant a számokra Kisnémet András —, még egy lényeges dolog szükséges/ amiről mosta- nig nem beszéltem. Mert, mit ér a legkorszerűbb, legfejlet­tebb technika — emberek nélkül? A rekonstrukció kere­tében vásárolt gépek egy ré­szét tavaly félévtől folyamato­sán üzembe állítottuk, ezekkel két alapműveletet: esztergá- lást és görgősajtolást végez­nek. Az új berendezések a ko­rábbinál nagyobb szaktudást igényelnek, ezért a gépek be­érkezése előtt megkezdtük az emberek oktatását úgynevezett rekonstrukciós tanfolyamo­kon. Az utóbbi tíz hónap alatt kilencvenen végezték el, jelen­leg száz munkásunk ismerke­dik az új berendezések szer­kezetével, javításukkal, a munkafogásokkal. Még ez év­ben újabb ötven-hatvan fős csoport részére tesszük lehe­tővé az új ismeretek megszer­zését. Szó kerül arrpl is, mi az oka annak, hogy nem megfelelő a fiatal szakmunkás-utánpótlás. Idén ugyanis 18 harmadéves ipari tanuló szabadul fel, ta­valy 17-en vehették kézbe a szakmunkás-bizonyítványt. Nemcsak az a gond, hogy ke­vés a jelentkező, az is akadá­lyozó tényező, hogy a jelenle­gi tanműhely nem üti meg a mértéket. Valójában csak ideiglenesen engedélyezték fenntartását. A rekonstrukció keretében az új tanműhely terve is elkészült, ám anyagi eszközök hiányában nem tud­ják felépíteni. Ismereteket szerezni Mivel az utánpótlás nem ki­elégítő, a gyárnak jelentős ér­deke fűződik a fiatal szakem­berek megtartásához, a gyár, a munkahely megszerettetésé­hez. Egyiküket, Pirns tál Gyulát már modern, nagy teljesítmé­nyű furatköszörűgép mellett találjuk, az ideiglenes forgá­csolócsarnokban. — Tavaly szabadultam gép­lakatosként — mondja — mos­tanra megszerettem a szak­mámat. Eredetileg ugyanis autó-motorszerelőnek készül­tem. A magam részéről öröm­mel vettem a hírt, hogy végre megújul a gyárunk. Ezt a né­met masinát nem régen keze­lem, de már megbarátkoztam vele Nagyon helyesnek tar­tom, hogy a gyár vezetése va­lamennyiünket megismertet a rekonstrukció céljával, a jövő feladataival, s mindazt az is­meretet megtanulhatjuk, amely elengedhetetlen az új berendezések kezeléséhez. Miért dolgozom itt szívesen?... Mert úgy érzem, erkölcsileg és Nagy Iván felvéteie anyagilag is megbecsülnek. 2700 forint volt a múlt havi keresetem, ezt nem tartom ke­vésnek. & lesz majd több is... Budai János már nem tarto­zik a mai gyerekek közé, 14 éve dolgozik a vállalatnál. Be­vallja, a régi masinák után furcsa volt megszokni a kor­szerű, hatalmas szovjet gyárt­mányú esztergagépeket. — Az a szerencse, hogy mel­lettük könnyebb lett a mun­kánk — magyarázza. — A ré­ginél ugyanis kézi adagolással dolgoztunk, ennél meg auto­matikus az anyagadagolés. És ami nem mellékes, hiszen családapa vagyok: 300—400 forinttal több is lett a pénz a borítékban. Kicsit pironkodva mondja el: a rekonstrukciós tanfolya­mon úgy kedvet kapott a ta­nuláshoz, hogy őszre jelentke­zett már a szakmásító tanfo­lyamra is. — Szeretnék többet tudni, mint eddig, úgy érzem, a ta­nulásra sosincs késő. Azt hiszem, a mi fejlődő gyá­runkban másként nem is tu­dunk megfelelni az egyre nö­vekvő követelményeknek. Helyeslőén bólogat Kisná- met András. Valóban növek­szenek a követelmények, a re­konstrukció közben kell a ko­rábbinál nagyobb termelési feladatokat megoldaniuk. Dodó Györgyi Magyar szabványügyi szakemberek nemzetközi megbízatása Az ENSZ mezőgazdasági és élelmezésügyi szervezete (FAO) európai szabványosí­tási koordinációs bizottsága — amely most fejezte be egyhe­tes bécsi tanácskozását — a piagyar delegációt kérte fel, hogy készítsen tanulmányt az európai országokban alkalma­zott élelmiszer-minőségellen­őrzési rendszerekről. Az ülésen fontos élelmezési cikkek, így a hús, a só, az ecet, a méz, a konzervek és az ásványvíz szabványainak mi­nőségi követelményeit, egész­ségügyi előírásait, s ezek egy­ségesítését tárgyalták meg. Az élelmiszeripari termékekre ki­dolgozott; FAO-sza'bványok mindinkább elősegítik a nem­zetközi árucsereforgalom egy­szerűsítését, és a műszaki tu­dományos együttműködést az élelmiszeriparban. Marka már a Márka Három évvel ezelőtt kezdte a Márka üdítőital a'laplevét feldolgozni és palackozni a Pest megyei Pincegazdaság szentendrei Mártsa üzeme. Az első évben hatezer hektolitert töltött üvegbe az NDK gépsor, az idén. pedig már egy hónap alatt tízezret. Az idén ötvenezer hektoliter, főleg literes Marira üdítőitalt szállított el az üzem a Duna­kanyarba, a fővárosi és a Pest megyei üzletekbe. Jelfy Ákos üzemvezető el­mondta, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év- fprdulója tiszteletére az üzemi munkásközösség vállalta i öt­venezer hektoliter palackozá­sát, és ezt már most, júniusban telje­sítette. Ez a mennyiség éves tervük­nek á háromnegyede. A legkapósabb Márka ter­mék a hazai alapiéból készült meggy, málna és szőlőízű üdí­tőital. A görög import anyag­ból mandarin, narancs és li­monádé készül. Agrokémiai társulás alakult a ráckevei járásban Egyáltalán nem mai keletű a mezőgazdaságban a vegysze­rek alkalmazása. A talajerő visszaadása, pótlása, vagy fo­kozása trágyázással ősidők óta tulajdonképpen vegyszerezés. A műtrágya pedig még inkább az. A növényen élősködő állatok és növények ellen a permete­zést is már régen folytatják. A vegyszeres gyomirtás és az ál­latok tápjába kevert kemiká­liák alkalmazása viszont újabb- keletű. Egyre újabb vegyszereket használnak, mind nagyobb teret hódít a vegyészet a mezőgazdaságban és az állattenyésztésben. Nem egy nagyobb közös gazdaságról tudunk, ahol vegyészek, labo­ratóriumban dolgozva mozdít­ják elő a különböző vegyszerek használatát és vizsgálják az el­ért eredményeket. Ennél is többet tesz a rác­kevei járás termelőszövetkeze­teinek egy része. Most hoztak létre egyszerű gazdasági együtt­működés alapján Agroké­miai Elosztó és Szolgáltató Társulást. Ennek célja az agrokémiai anyagok közös beszerzése, el­osztása, valamint azok felhasz­nálására — ha kell külön-kü- lön, esetleg kísérletekkel is — kidolgozni a technológiájukat. Szolgáltatásként a vegyszere­zéshez szükséges gépek beszer­zésével is foglalkozik a társu­lás. További szolgáltatás: a tápanyag-gazdálkodással ösz- szefügigő vizsgálatok elvégzése. Kidolgozza tagjai számára a talajerő-gazdálkodás és a kü­lönböző agrokémiai munkála­tok terveit is, valamint a mun­kafolyamatok szervezésében való együttműködésüket. Gon­doskodik a tervek, összehango­lásáról is. A társulás gesztora a duna- varsányi Petőfi Tsz és székhelye éppen ezért Du- navarsány. Tagjai a kiskunlacházi Kis­kun, a járáshoz tartozó buda­pesti Magyar—Bolgár és a Du­na Kertészeti, valamint a du- naharaszti Ezüstkalász, a rác­kevei Aranykalász, a tököli Vörös Csillag termelőszövet­kezet és a szigetszentmiklási Szigetfő Szakszövetkezet. Vala­mennyi téesz jelentős összeg­gel, egyenként több százezer fo­rinttal vetette meg a társulás anyagi alapját. Megalakulása után az agrokémiai társulás máris megkezdte működését. A rutin értéke és veszélye IVI unkája, teendői, szakmá- ja sokféle csínja-bínja között gyorsan és nagy bizton­sággal igazodik el az, aki már gazdag tapasztalatokat szer­zett, akinek a döntésben, cse­lekvésben rutinja van. Üj munkatársat kereső hirdeté­sek, pályázati kiírások ismert, Ismétlődő kikötése: nagy gya­korlattal rendelkező... Ne ta­gadjuk: a rutin érték. Annak is, aki szert tett rá, s azoknak is, akiknek hasznára van. Megkockáztatjuk azonban a kérdést: bizonyos esetekben nem válhat hátránnyá az, ami legtöbbször előny? Naponta döntések ezreit hozzák a legegyszerűbb mun­kahelyen is, hiszen döntés — lehetőségek közötti választás —■, amikor a művezető szét­osztja embereinek az elvég­zendő feladatokat, amikor az anyaggazdálkodási osztály előadója megrendelői eveiek tucatjait diktálja le, s amikor a gyárigazgató a külkereske­delmi vállalattal, az ún. bizo­mányosi szerződést köti. Kü­lönböző megoldásokat latolgat a gyártmányfejlesztő, a karban­tartó lakatos, akit most hívtak egy bedöglött géphez, s a ra­kodómunkás is, mivel az üres gépkocsi bendője sokfélekép­pen megtömhető. Az ilyesfajta elhatározások túlnyomó része a tapasztalatra, a korábban szerzett ismeretekből levont következtetésekre támaszko­dik. Rutinjellegű, persze, csak azoknak, akiknek már van összehasonlítási alapjuk, s itt lelhető az első félreértés. Sű­rűn ugyanis olyanoktól várják el a rutint kívánó cselekedete­ket, akik még nem szerezhet­tek kellő tapasztalatokat. élreértésnek tekinthető az F is -például, amikor min­denható erőt tulajdonítanak a tapasztalat gyúrta bölcsesség­nek. Megtörtént eset szemlél­tető ábrájáért nyúlva: a jelen­tős beruházás egyik részlegé­nél sok gondot okozott a fel­törő víz. Végül, az állandó szivattyúzásra ráunva, az épí­tésvezető, aki jó néhány ha­sonló * munka irányítója volt már, kiadta az utasítást: tö- medékeljenek és falazzanak. Ami megtörtéht. A vizet, úgy tűnt, száműzték, s vele az épí­tés ismétlődő akadályát. Más­fél hónapig semmi baj. Akkor hirtelen megsüllyedt a szom­szédos építési blokk. Mint a vizsgálat kiderítette, nagy víz­hozamú forrás rejlett a mély­ben. A víz útjának a falazás­sal történt megváltoztatása egyben az addig szunnyadó forrásnak kiszabadulási lehe­tőséget kínált, s emiatt való­ságos tó keletkezett a meg­süllyedt blokk alatt. Elkerül­hették volná mindezt? Termé­szetesen. A rutinból hozott döntés helyett újabb talajvizs­gálatot kellett volna elrendel­ni, s azzal együtt mérlegelni a víz megváltozott áramlási irá­nyát, hatását. 1/ eserves tanulság s persze, “ tapasztalat, mégpedig ar­ra, bizonyos helyzetekben csak a korábbi ismeretekre nem le­het hagyatkozni. A megválto­zott, vagy ismeretlen körül­mények a tapasztalatok érté­két — használhatóságát — is módosítják. Azaz o rutin nem olyasfajta, tetszés szerint tá­gítható, szűkíthető, alakítható ruha, ami mindenfajta figu­rára ráhúzható. Az átlagos esetek döntő többsége átlagos elhatározá­sokkal rendbe tehető. Nem szükséges fontolgatni, mérle­geléssel tölteni az időt, bizton­sággal megjelölhető, mi a he­lyes cselekedet. Jól néznének ki ott, ahol újra meg újra elöl­ről kezdenének mindent, mi­vel félretolnák a rutint. A ru­tin kell, elengedhetetlen, meg­becsülendő. Egy-egy nagy ta- pasztalatú szakmunkást sűrűn három másik, kevésbé gyakor­lott sem tud pótolni. Ami ugyanígy igaz tervezőmérnök, vállalati iíányító poszt betöl­tője esetében. Tudományos vizsgálatok igazolták, közepes nagyságú vállalatoknál is leg­kevesebb másfél, két esztendő telik el. addig, amíg az új üzemvezető, osztályvezető megfelelően feldolgozza a friss ismereteket; tapasztalatokat szerez. Rutinja még ekkor sem nagy, de már van. bővít­hető, gazdagítható. Gondoljuk csak végig, mek­kora veszteség, micsoda kincs pazarlása — ezek ismeretében — a rutinos szakember mun­kahely-változtatása! Az érték­kel érték módjára kell bánni, óvni, őrizni, gyarapítani, s ter­mészetesen hasznosítani, mi­nél nagyobb , eredménnyel. Az egyik oldalon ez áll. A másikon viszont annak ** veszélye, hogy egyesek­ben erős a hajlam a rutin túl­értékelésére, a szokott megol­dások kényelmességének sze- retetére. Akik így gondolkod­nak, azok sok esetben a rutin­hoz folyamodnak akikor is amikor új gondolatra, friss ér­tékelésre, az átlagostól elütő jelek fölfedezésére lenne szük­ség. A szokványt akarják rá­erőszakolni a nem szokványos­ra, s ez, érthetően, gyakran feszültségeket teremt. Tetézi a bajt, ha a bölcs olyannyira annak érzi magát, hogy a ha­lat úszni tanítja, mások ta­pasztalatát semminek, a ma­gáét mindennek tartja, nem véve észre: ismeretei elavul­nak, megkopnak, mert nem újította meg azokat, míg má­sok ezt tették. Lázár Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents