Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-22 / 145. szám

%Múm> 1977. JÜNIUS 22.. SZERDA Leonyid Brezsnyevfranciaországi látogatásának napja (Folytatás az 1. oldalról) A francia elnök határozot­tan. leszögezte, hogy a nem­zetközi helyzet megítélésében, a problémák értékelésiben a Szovjetunió és Franciaország álláspontja igen sok vonat­kozásban azonos, vagy közel- áll egymáshoz. Mivel Giscard d’Estaing az enyhülés feltételeiről szólt, a tanácskozást követő sajtó- értekezleten az újságírók meg- • kérdezték Leonyid Zamjatyin szovjet szóvivőt, mi ezzel kap­csolatban a szovjet fél állás- pontja. A szovjet szóvivő rá- \ mutatott: a francia elnök ál­- tál aláhúzott feltételek szere­pelnek a Helsinkiben elfoga­dott záróokmányban, a Szov­< jetunió mind ezeket, mind a -• záróokmány más előírásait is- tiszteletben tartja. Giscard d’Estaing a feltételek között „V említette az ideológiai küz­delem mérséklését is. Zamja­- tyin ezzel kapcsolatban kije- . len tette: az ideológiák küzdel­mét nem lehet megszüntetni. Más azonban ez a küzdelem , és más a beavatkozás az or­szágok belügyeibe. Az Ameri­kai Egyesült Államok az új elnöki tapácsadó, Brzezinski elmélete szerint most ideoló­giai küzdelmet folytat, való­jában azonban ez beavatkozás a szocialista államok belügyei­be, nem küzdelem, hanem há­ború, sokban emlékeztet Ade­nauer és Churchill korsza­kának hidegháborújára. Ezt a beavatkozást természetszerű­leg nem lehet ideológiai kiiz- delemnek minősíteni. Koszorúzás Leonyid Brezsnyev kedden Rambouillet-bői visszatért Pá­rizsba és megkoszorúzta az . ismeretlen katona emlékmű­vét. Kíséretében volt Ray­mond Barre miniszterelnök, valamint a szovjet küldött­ség számos tagja. A Diadalív környékén nagy számban gyűltek össze az érdeklődő pá­rizsiak, és szívélyes fogadta­tásban részesítették a magas vendéget. A Diadalívnél Brezsnyevet katonai tiszteletadással kö­szöntötték. Jelen volt Yron Bourges hadügyminiszter, to­vábbá Párizs katonai kor­mányzója. A környéket szov­jet és francia zászlókkal díszí­tették fel. A szovjet államfő hatalmas vörös rózsacsokrot helyezett el a sírón, miköz­ben a katonai kürtök a gyász­indulót játszották. Brezsnyev beírta nevét az emlékkönyv­be, s ellépett a háborús vete­ránok sorfala előtt. Fogadás a szovjet nagykövetségen Az SZKP KB főtitkára ez­után a párizsi szovjet nagy- követségre hajtatott, ahol fo­gadást adtak a francia nem­zetgyűlés francia—szovjet parlamenti csoportja, és a Francia—Szovjet Baráti Tár­saság vezetői tiszteletére. A rendkívül szívélyes, baráti légkörű fogadáson a szovjet államfő rövid nyilatkozatot tett, s ebben kijelentette: elé­gedett tárgyalásainak ered­ményével. A szovjet televíziónak adott nyilatkozatában aláhúzta, hogy a megbeszélések légköre igen nyílt és őszinte volt, nem riad­tak vissza attól, hogy igen ha­tározottan kifejtsék vélemé­nyüket. Még akkor sem, ha az első hallásra talán nem volt mindig kellemes. A lényege azonban az — hangoztatta Brezsnyev —, hogy a Szovjet­unió és Franciaország egy­aránt tevékenyen harcol az enyhülésért, a háború, külö­nösen pedig a nukleáris há­ború ellen. A városházán Leonyid Brezsnyev és kísé­rete ezután a városházára lá­togatott. A vendéget a köz- társasági gárda lovasdíszegy- ságei részesítették katonai tisz­teletadásban, s a városháza kapujában Jacques Chirac volt miniszterelnök, Párizs vá­ros polgármestere üdvözölte. A fogadáson jelen voltak a városi tanács tagjai. A rövid fogadáson Brezsnyev és Chi­rac ajándékokat cseréltek. A hangulat baráti és szívélyes volt. Vacsora az Elyséepalotáhan Ezt követően a szovjet ál­lamfő az Elysée palotában részt vett azon a vacsorán, amelyet vendéglátója, Vale­ry Giscard d’Estaing elnök adott a tiszteletére. A vacsorán részt vettek a francia kormány tagjai, neves közéleti személyiségek, vala­mint a Leonyid Brezsnyewel érkezett hivatalos személyisé­gek. Giscard d’Estaing és Leo­nyid Brezsnyev pohárköszön­tőt mondott. A vacsora meleg baráti lég­körben zajlott le. Pohárköszöntök Giscard d’Estaing pohár- köszöntőjében arról beszélt, hogy Franciaország és a Szov­jetunió különbözik ugyan egymástó^ méreteiben, erejé­ben, de sem az a tény, hogy eltér a társadalomról alko­tott felfogásuk, sem pedig az, hogy különböző szövetségi rendszerhez tartoznak, nem jelent számukra elháríthatat­lan akadályt kapcsolataik fej­lesztésében, a párbeszédben. A francia államfő hosszan fejtegette az enyhülésről al­kotott francia koncepciót. Mint mondotta, az enyhülés folya­mata nem arra való, hogy megpróbálják takargatni az eltéréseket, amelyeket úgy­sem lehetne leplezni. A jobb megértés és az enyhülés ré­vén az enyhülés eszközül szol­gál arra, hogy felülemelked­jünk e problémákon, s egy napon túl is jussunk rajtuk — tette hozzá. Ebben a szel­lemben kell értelmezni — han­goztatta — a helsinki záróok­mányt mind az államközi, mind pedig az egyes emberek közötti kapcsolatokban. Giscard d’Estaing megismé­telte délelőtti politikai tár­gyalásokon kifejtett nézeteit arról, hogy az enyhülésnek meghatározott feltételei van­nak. A helsinki záróokmány­ban foglalt elvek közül a fran­cia elnök ilyen feltételként ki­emelte a be nem : avatkozás elvét, a szabadságjogok és az emberi jogok tiszteletfcen- t.artását, és hangsúlyozta, hozy Párizs szerint az enyhülés­nek az egész világra ki ke1! terjednie. Ugyancsak kifej­tette azt a nézetét, hogy az ideológiai h^rc terén mérsék­letre van szükség. A leszerelési kérdésekről szólva a francia államfő alá­húzta ezek fontosságát, ki­emelve, hogy Franciaország kész részt venni a leszerelés megvalósítására irányuló erő­feszítésekben, ha a cél a va­lódi általános és hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósuló leszerelés lesz, emely senkivel sem tesz kivé­telt és lehetővé teszi azt. hogy az egyes államok meg­felelően szavatolhassák biz­tonságukat. A köztársasági elnök szólt arról, hogy a világ egyes kör­zeteiben mutatkozó feszültség aggodalmat okoz mindazok­nak, akik felelősek a békéért. E körzetek között említette a Közel-Keletet és Dél-Kelet Afrikát. A Közel-Kelettel kapcsolatban az igazságos és tartós rendezés érdekében min­dent meg kell tenni, amelynek elveit egymáshoz hasonló mó­don határozták meg. Giscard d’Estaing végül an­nak a nézetének adott kife­jezést, hogy a nemzetközi együttműködés kibővítése megköveteli a kétoldalú szov­jet—francia kapcsolatok to­vábbfejlesztését. Ezzel kap­csolatban megállapította, hogy az 1975—1979 közötti keres­kedelmi forgalom háromszo­rosa lesz az előző öt év for­galmának. A továbbiakat Raymond Barre francia mi­niszterelnök soron következő moszkvai látogatása idején határozzák majd meg — mondotta. 'k Leonyid Brezsnyev, az Ely- sée-palotában a tiszteletére adott vacsorán rámutatott: Európa békéje még korántsem olyan szilárd, mint amilyen­nek látni szeretnénk. A békét számos nyílt és burkolt ve­szély fenyegeti, a fő veszély a fegyverkezési verseny, amely nem szűnt meg, sőt növekszik. A fegyverkezési versenyt az a szennyes propaganda gyorsítja meg, amelyet az enyhüléssel szemben ellenséges körök folytatnak. Brezsnyev megismételte: vi­lágunkban ma nem létezik égetőbb kérdés, nincs fonto­sabb feladat, mint az, hogy vé­get vessünk a fegyverkezési hajszának. A jelenlegi körülmények kö­zött rendkívül súlyos veszély az a lehetőség, hogy a nukleá­ris fegyverek világszerte elter­jednek, új tömegpusztító fegy­verrendszereket fejlesztenek ki. Országunk mind most, mind a jövőben minden tőle telhetőt megtesz annak érde­kében, hogy megakadályozza az események ilyen alakulását. Szeretnénk, ha Franciaország ugyancsak ennek érdekében fejtene ki tevékenységet — hangsúlyozta. Brezsnyev leszögezte: az ál­talános és teljes leszereléshez vezető út még minden bizony­nyal igen hosszú lesz, de biz­tosítani kell a haladást ennek a célnak elérése érdekében. Érthető, hogy ez a kérdés lé­nyeges helyet foglalt el a Gis­card d’Estaing elnökkel foly­tatott eszmecserében. Öröm­mel állapítom meg — mon­dotta az SZKP KB főtitkára —, hogy e kérdésekben, véle­ményünk szerint, mind jobban megtaláljuk a l^pzös nyelvet. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének elnöke aláhúzta, hogy a világ számos részében vannak súlyos következmé­nyekkel terhes, a békét fenve- gető megoldatlan problémák. A két ország eltérően ítélheti meg az egyik vagy a másik kérdést, mindazonáltal az a véleményünk, hogy Francia- ország és a Szovjetunió nagy­fokú felelősségének ösztönző­leg kell hatnia arra, hogy kö­zös kezdeményezéseket tegye­nek a béke érdekében. Franciaország és a Szovjet­unió társadalmi rendszere egymástól eltérő. Ez azonban nem változtat azon, hogy együttműködésünk a nemzet­közi élet szilárd és hasznos elemévé vált — mondotta be­szédeben Leonyid Brezsnyev, majd megállapította, hogy Franciaország és a Szovjet­unió növekvő gazdasági kap­csolatai jó alapot jelentenek a politikai együttműködéshez. CSM RÖVIDEN... AZ ARGENTÍNAI Mendo- zába térítették kedden a Lan Chile chilei légitársaság egy Boeing—727 típusú repülőgé­pét, amely Antofagastából Santiagóba tartott. A mendo- zai repülőtéren katonaság vette körül a gépet, amelyen az első értesülések szerint 70 utas tartózkodott. MOAMER EL KADHAFI ez­redes, a Líbiai Arab Szocialis­ta Népi Állam Legfelsőbb Né­pi Kongresszusa Legfelsőbb Titkárságának főtitkára négy­napos hivatalos baráti láto­gatásra Jugoszláviába érke­zett. A KGST fejlődése vonzó példa a világ népei számára Lézár György felszólalása Varsóban (Folytatód az 1. oldalról) Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke felszólalásában a következőket mondotta: Kedves elvtársak! Tisztelt Jarosze wicz elv- társ! Tisztelt Koszigin elvtárs! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Magj’ar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében üd­vözlöm ünnepi megemléke­zésünk valamennyi résztvevő­jét. Pártunk és kormányunk, egész népünk nevében meg­különböztetett tisztelettel kö­szöntőm a Szovjetunió Kom­munista Pártját, annak lenini Központi Bizottságát, a Szov­jetunió kormányát, a kommu­nizmust építő szovjet népet. A Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom világtörténel­met formált. Október szülötte, a Szovjetunió, amely hatvan esztendeje elsőként lépett az osztálynélküli társadalom fel­építésének útjára, ma a há­rom földrészre kiterjedő szo­cialista világrendszer legta­pasztaltabb és leghatalma­sabb állama. A Szovjetunió és a szocialista világrendszer dinamikus fejlődése korunk meghatározó tényezője, meg­ingathatatlan támasza a béké­nek és a haladásnak. Marxista—leninista párt­jaink vezetésével, megbontha­tatlan szövetségben a kom­munizmust építő Szovjetunió­val, országaink hatalmas si­kereket értek el a szocialista társadalom építésében. Szoros testvéri összefogással, maga­biztosan haladunk azon az úton,, amelyet, hatvan évvel ezélőtt a Nagy Október esz­méi jelöltek ki. Olyan korban élünk, ami­kor ezek az eszmék egyre újabb tömegeket hódítanak meg, amikor az imperializmus ellen folyó világméretű harc­ban a békéért, a nemzeti füg­getlenségért és a szabadsá­gért küzdő népek biztos tá­maszra találnak a Szovjet­unió, a szocialista országok internacionalista politikájá­ban. Népeink mélyen átérzik, hogy az igazi hazafiság elvá­laszthatatlan a proletár inter­nacionalizmustól. Mi, magya­rok, saját tapasztalatainkból is meggyőződhettünk róla, hogy milyen pótolhatatlan erőt jelent a testvéri szocia­lista országok internaciona­lista összefogása, a megbont­hatatlan barátság és a szoros együttműködés. Sikeres előre­haladásunk biztos záloga, hogy erős szálak fűzik hazán­kat a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista or­szághoz. Meggyőződésünk, hogy sen­ki sem lehet hazája érdekei­nek hű képviselője, ha nem hatja át gondolkodását és cse­lekvését az internacionaliz­mus. Ugyanígy nem lehet in­ternacionalista az, aki szov­jeten enes, aki alábecsüli a Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmet formáló jelentőségét, a szocia­lizmus és kommunizmus épí­tésének hat évtizedes tapasz­talatait. Az internacionalizmus, a testvéri szolidaritás és az ál­talánosítható tapasztalatok al­kotó alkalmazása azonban nemcsak a mi közösségünk, de a világ valamennyi kom­Konstruktív vita Belládban Kedden Belgrádban a 33 európai ország, valamint Ka­nada és az Egyesült Államok képviselői folytatták tanács­kozásukat az őszi belgrádi ta­lálkozó előkészítéséről, napi­rendjének meghatározásáról. A konstruktív munkalégkörben folyó vita alapját — mint is­meretes — egy szovjet és egy közös brit—amerikai indít­vány képezi. A delegációk kedden csak egy ülést tartottak, s a mun­kát szerdán folytatják. A jugo­szláv fővárosban egyébként úgy tudják, hogy a konferen­cián részt vevő 9 európai sem­leges és el nem kötelezett or­szág — miután képviselőik már eddig is több külön meg­beszélést folytattak — a kö­zeljövőben, esetleg már szer­dán, ugyancsak javaslatot ter­jesztenek elő az őszi találko­zó napirendjét illetően. A magyar delegáció miniszterelnök. a tárgyalások alatt, középen Lázár György munista és munkáspártjának erőit megsokszorozza a társa­dalmi haladásért vívott harc­ban. A Magyar Szocialista Munkáspárt mélyen átérzi ezt, szolidáris a kapitalista világ­ban dolgozó kommunista pár­tokkal és meg van győződve róla, hogy az internacionaliz­mus a kommunista mozgalom legyőzhetetlen ereje. Kádár János elvtárs, pár­tunk Központi Bizottságának első titkára rámutatott: A proletár internacionalizmus alapvető ismérvének tekintjük a mai viszonyok között: a nemzeti és nemzetközi érde­kek egyeztetését, az egységre való törekvést, az egymás köl­csönös támogatását, az elvtár­si együttműködést, a legfőbb politikai kérdésekben a kol­lektiv állásfoglalás és cselek­vés kialakítását, a testvérpár­tok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján. Valljuk — és gyakorlatunk­ban az élet -jgazolia —, hogy a szocializmusért, a tánsadal-.. mi haladásért folytatott harc­ban nélkülözhetetlenek a nemzeti sajátosságok figye­lembevételével hasznosított nemzetközi tapasztalatok. Október szelleme, orszá­gaink internacionalista politi­kája nélkül nem jöhetett vol­na létre a KGST sem, amely ma élő példája a leghaladóbb társadalmi rendszerű orszá­gok gazdasági összefogásának és együttműködésének. Bizo­nyítéka annak, hogy az integ­ráció és a nemzeti felemelke­dés nem egymással ellentétes folyamat, hanem gyümölcsö­zően egymásra ható tényezők. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszu­sán Leonyid lljics Brezsnyev elvtárs — aki lankadatlan figyelmet fordít a szocialista országok gazdasági együttmű­ködésének fejlesztésére — tel­jes joggal mutatott rá: Nem­csak kölcsönös, nagy gazdasá­gi előnyről van szó, hanem roppant politikai jelentőségű feladatról is, nevezetesen, kö­zösségünk anyagi alapjának a megerősítéséről. S valóban a szocialista vi­lágrendszer államai között létrejött új típusú kapcsola­tok, a KGST keretében meg­valósuló együttműködés, az egyre jobban kiteljesedő szo­cialista gazdasági integráció — ‘közösségünk gazdasági fej­lődésének pótolhatatlan forrá­sa. Ugyanakkor a világ népei számára vonzó példa, amely mind magsísabb színvonalon valósítja meg az egyenjogú­ságra és a kölcsönös elő­nyökre épülő nemzetközi munkamegosztást. A KGST erősítése útján a szocialista nemzetek is erő­södnek, ugyanakkor növek­szik befolyásuk és tekintélyük a világban. Tisztelt elvtársak! Pártunk XI. kongresszusa határozatainak útmutatásait követve, népünk a fejlett szo­cialista társadalom felépítésén munkálkodik. Mélyen tudatá­ban vagyunk, hogy a békés alkotó munka legfontosabb nemzetközi feltétele szoros szövetségünk és megbontha­tatlan barátságunk a Szovjet­unióval és a többi szocialista országgal. Ezért, mint eddig, a jövőben is teljes erőnkkel részt vállalunk a Varsói Szer­ződés és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsa közös feladataiból. Egész dolgozó népünk arra készül, hogy világtörténelmi jelentőségéhez méltóan ünne­pelje meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom . év­fordulóját A csepeli dolgozók szocia­lista munkaversenyt kezde­ményeztek a forradalom hat­vanadik évfordulójának tisz­teletére. Kezdeményezésük hazánkban tömegmozgalom­má vált, sőt — örömünkre — nemzetközi visszhangra is ta­lált. Népünk alkotó törekvé­se is a Nagy Október eszmé­jét fejezi ki. Szívből köszönt­jük a Szovjetuniót, a kommu­nizmust építő szovjet népet világraszóló nagy történelmi sikereiket. Üdvözöljük a Szovjetunió új alkotmányá­nak tervezetét, amely híven kifejezi a Szovjetunió hatal­mas eredményeit, a kommu­nizmus építésének ragyogó távlatait. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük a Szovjetunió Kommunista Pártját, amely magasra emeli a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom lenini zászlaját. Szívből kívánjuk, hogy ^erő- södjék tovább a testvéri szo­cialista országok megbontha­tatlan egysége és örök barát­sága. Beszámolók a KGST-üIésszakon A delegáciővezetők felszó­lalásai után a délutáni órák­ban beszámolókkal folytató­dott a plenáris ülés. Első­ként Kazimierz Olszewski lengyel miniszterelnök-he­lyettes, a KGST Végrehajtó Bizottságának soros elnöke is­mertette a KGST szerveinek és szervezeteinek a két ülés­szak között végzett tevé­kenységét. Ezután Nyikolaj Bajbakov, a KGST tervezési együttmű­ködési bizottságának elnöke számolt be a hosszútávú együttműködési célprogra­mokról, majd Václav Hula miniszterelnök-helyettes, cseh­szlovák képviselő az atomerő- művi gépgyártási szakosodás és kooperáció kérdéseiről. A délutáni szünet előtt utolsóként Vlagyimir Kirillin, a KGST tudományos-műszaki együttműködési bizottságának elnöke szólt a komplex prog­ram tudományos-technikai együttműködési feladatainak végrehajtásáról. A plenáris ülés folytatása­kor Nyikolaj Inozemcev aka­démikus beszélt az 1976— 80-as időszakra vonatkozó hosszúlejáratú külkereskedel­mi megállapodások teljesíté­séről. Az 1981—85. közötti időszakra vonatkozó népgaz­dasági tervek koordinációjá­nak programját Huszár Ist­ván miniszterelnök-helyettes, hazánknak a KQST tervezési együttműködési bizottságában tevékenykedő képviselője is­mertette. ■ I

Next

/
Thumbnails
Contents