Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-17 / 141. szám

1977. JÚNIUS 17., PÉNTEK %Mda» JEGYZET Szálljunk ki a kocsiból! A természet nélkül az ember •r* nem érezheti embernek magát. A természettel va­gyunk azok, akik lehetünk. Prózaibb szavakra váltva: egyrészt tisztelni kell a gép­kocsit. Kiváló ajándéka a technikának, az ember jól tud­ja hasznosítani munkájában és akkor is, amikor „világot akar látni”. Gyors, mozgékony, ru­galmas helyváltoztatásra al­kalmas. Van azonban egy nagy veszélye: öncélú kalickává válhat és az ember számára a természetet az ablakkeretben, vagy visszapillantó tükörben futó filmkockákká silányít- hatja. Ismerjük már a családi autókirándulások hét végi rossz sablonjait: száguldás a telekre, megállás a megszokott útmenti presszónál, nyári ven­déglőnél, s aztán ugyanazon az útvonalon rohanás vissza. Nem állunk meg az erdőnél, a virágzó völgynél, a műemlék kastélynál, a szép templomnál, a múzeumnál, a sziklabércnél, a pitypangos rétnél — ezer­szer végigszáguldunk az M 7-esen, de Gorsium római ko­ri emlékeit pillantásra sem méltatjuk. Városainkat, fal- vainkat gyakran csak az autó­térképről ismerjük. Hegyein­ket és völgyeinket csak meg­pillantjuk. A gyalogos turisták azt ál­lítják, hogy mindennek az autó az oka. Az igazság az, hogy az autós, az ember a hi­bás, aki nem lép rá a fékre, és aki még nem tervezi hétvé­gi napjait. Ezért kell megszü­letnie a jelszónak, amelyik a maga parancsoló módjával is rokonszenves: Szállj ki a ko­csiból ! Ez a jelszó arra szólítja fel a kocsitulajdonosokat, apákat és anyákat, felnőtteket, autó­vezető családtagokat, hogy végre változtassák meg az os­toba viszonyt gép és ember között, ne legyenek többé az autó rabjai. Használják a ko­csijukat arra, hogy közelebb kerülhessenek a természethez, hogy megismerjék hazánk leg­szebb tájait, azok gazdagsá­gát. Ennek egyetlen módja van. Ki kell szállni az autó­ból! Még arra sincs szükség, hogy külön tervezzük az uta­kat. Menjünk, csak a megszo­kott útvonalon, akár a hétvé­gi tanyánk felé, de ne tartsuk fontosnak, hogy gyorsan oda­érjünk. A Dunakanyarba tartunk? Hát álljunk meg azonnal az óbudai romoknál és végre nézzük meg: mi van ott? Sé­táljunk egyet Szentendre gyö­nyörű utcáin, ballagjunk ki a skanzenbe, Visegrádon mász- szuk meg a fellegvárat. Áll­junk meg az árokparton, he­verjünk le a fűbe és nézzük a kék eget. Hajoljunk le a vi­rág szirmához, vegyük észre a surranó gyíkot. De az istenért, szálljunk ki végre a kocsiból! Soltész István Félév előtti mérleg Divatkehnék, új fonalak Pomázról A textil, és ruházati ipar termékei iránt az elmúlt év­ben csőiéként a kereslet. S ennek oka nemcsak az, hogy a vásárlók elsősorban tartós fogyasztási cikkekre gyűjte­nek. Az ipar és kereskedelem abban hibáztatható, hogy az igények változására eddig nem reagáltak kel­lő gyorsasággal, a kereslet és a kínálat kö­zötti „fáziseltolódás” még mindig nem szűnt meg telje­sen. Ezért ebben az iparág­ban talán nem is a mennyi­vel több a legfontosabb kér­dés, amit az újságíró ilyen­kor, félév táján feltesz az il­letékeseknek, hanem a mi. Milyen újdonságok kerülnek rövidesen az üzletekbe, és ezek mennyire felelnek meg igényeknek? A Hazai Fésűsfonó és Szö­vőipari Vállalat pomázi gyá­rának termelésében a szövő­dé munkája mennyiségileg, nem meghatározó. De a vál­lalatnál készülő, új anyagok jelentős részének próbagyár­tását is itt szervezik meg. Ezeknek a termékeknek sor­sa akkor dől el, gazdaságo­A diósdi csapdgygyúr klubjában: Egymástól is so A diósdi csapágygyár klub­jának hangulatos, sokrétű rendezvényei egyre több iro­dalom-, képzőművészet- és zenebarát érdeklődését keltik fel. * Költözés után — Pedig sokáig helyproblé­mákkal küszködtünk — mondja Bence Zsuzsanna, diósdi pedagógus, a klub ve­zetője. Először az MGM gyár­területén a sajtoló melletti helyiségben próbálkoztunk a rendezvényekkel. A zaj, a lárma szinte elviselhetetlen volt, így ősztől kezdve átköl­töztünk az Orion vendéglő el­ső emeletére. Az első hetek­ben gondot okozott a klub rendjének fenntartása. A já­tékokat csak azok használhat­ják, akik a foglalkozások ér­demi részére is rendszeresen járnak. Éppen ezért mindad­dig mellőztük a disco-jellepet, amíg a művészetkedvelő fia­talok törzsgárdája kialakult. — Idei programjaink közül a legemlékezetesebbek közé tartozott a Ritmusról általá­ban című előadássorozat — folytatja Bence Zsuzsanna. A klub tagjai kiselőadásokat tar­tottak a ritmus megnyilvá­nulási formáiról a természet­ben, a kozmoszban, a képző- művészetben, irodalomban, zenében. A foglalkozások uitán képzőművészeti tárgyú kisfil- meket, diákat vetítettünk, verseket elemeztünk, klasz- szikus és jazzlemezeket hall­gattunk. Bohóctól a heutig — Meghívtunk hallgatókat a Színművészeti Főiskoláról, akik betekintést engedtek az előadóművészet, a rendezés titkaiba. Nagy sikert aratott a Balassa Bálint szavalókör iro­dalmi összeállítása. A Klub Kinpad rendezvényein írók, leoltok, színészek válaszoltak a kérdéseinkre. Különleges csemegének számított Rajnai Lászlónak, Magyarország első diplomás bohócának előadó­estje, aki groteszk pantomim­játékokat mutatott be közön­ségének. — Előadássorozatot tartot­tam a Beatles-együttes útjá­ról — szól közbe Kiss Csaba, a diósdi MGM gyártásvezető­je —, a huszonévesek ked­venc beategyüttesét sikerült megszerettetni a klub fiatal­jaival is. Később vetélkedőket rendeztünk a nagy zenekar IMIIK számú outömvítö VáUMOT csalni üzeme életművéből, amelyen mint­egy harminc diósdi fiatal vett részt. A győzteseket megaján­dékoztuk egy-egy ismert rock­együttes nagylemezével és Ungvári Tamásnak a műfaj­ról sióló érdekes tanulmány- köteteivel. — Nagyon tetszett Moldo- ván Györgynek, a klub tagjá­nak hangulatos countryzene­bemutatója — egészíti ki a beszámolót Mialovics Erika, az'MGM munkaügyi osztályá­nak munkatársa. — Harmath Gábor klubvezetőségi tagunk nyugat-európai útjáról szá­molt be. A foglalkozáson egy­mástól is nagyon sokat tanu­lunk. Közösségformáló erő — Hat évig voltam a diósdi MGM KISZ-titkára — mond­ja Bajor Imre, az érdi KISZ- bizottság tagja —, joggal mondhatom, hogy az alig másfél éve működő klub ta­nulságos és szórakoztató ren­dezvényeinek közösségformáló ereje ilyen rövid idő alatt is megmutatkozott. Jövőre a művészetet értő és szerető kollektívából több szakosított klubcsoportot is kialakítunk. A legérdekesebb délutáni rendezvényeinkre meghívjuk a diósdi általános iskola he­tedik-nyolcadik osztályosait is, hogy az utánpótlásról gondos­kodjunk. Pósa Zoltán Belváros; külkereskedelmi vállalat Pénzügyi osztályára felvesz gépírni is tudó adminisztrátori Jelentkezés: a 185-990-es vagy a 185-995-ös telefonszámon, a 214-es mellékállomáson. L sak-e és megfelelnek-e a kívá­nalmaknak? A gyár csali ebben a hó­napban 10 új szövetfélé­vel növeli választékát. A szövőgépek alól kikerülő tweed- és schatlandszerű szö­vetek, már őszre készülnek, kabátok, zakók és kosztümök alapanyagai. Különböző fan­tázianeveken, például Toulon, Rosina stb. kaphatók majd az üzletekben. Újszerűségük szerkezetükben, mintájukban vagy anyagukban van, eset­leg mindháromban együtt térnek el a „régi”, egy-két éves típusoktól. A gyárban kapott divattá- jékoztató szerint, a jelenlegi irányzat a rusztikus hatású kelmék, flanell- és posztó­anyagból. I A termelési volumen na­gyobb részét adó fonoda ter­vét eddig 108,6 százalékra teljesítette, idei előirányza­tuk összesen 800 tonna fonal előállítása. Fonalaiéból eddig két újabb termék kísérleti gyártása kezdődött el. Ezek gyapjú—műszál keverékből készülnek, és köztük van a most any- nyira keresett melírozott fonal is. A próbagyártásoikat a válla­lati fejlesztési elképzelések alapján munkamegosztással végzik a gyárak, profiljuk­nak megfelelően, A számok és adatok mö­gött természetesen ott húzó­dik a termelés megannyi gond­ja. így a szövődé munkáját nehezítette, hogy az előkészí­tő üzem létszámgondokkal küszködik. Az áthidaló meg­oldást a vállalat gyárai kö­zött kialakított együttműkö­dés hozta meg. A feldolgo­zásra kerülő fonál egy részét mind a kktarcsai, mind a váci gyárból félig fel­dolgozottam csévélve kap­ják. A megújuló termékszerke­zettel nemcsak a dolgozók munkája változik, hanem munkakörülményeik is foko­zatosan javulnak. A két éve átadott korszerű öltözők és mosdók mellett az idén el­készülő pihenő- és étkezőhe­lyiségek teszik kulturáltabbá és kellemesebbé munkahe­lyeiket. H. Sz. Óvodák és iskolák — elemekből Saját szerelőrészleget hozott létre az Univáz-szerkezetbóJ álló óvodák és iskolák össze­szerelésére az elemeket készí­tő Beton- és Vasbetonipari Művek alsózsolcai gyára. Az új részleg a jövőben is főként gyermekintézmények, továbbá két-három szintes közösségi épületek összeszerelésére sza­kosodik. A befejező munkála­tokat a tanácsi építőipari vál­lalatok és az építőszövetkeze­tek végzik majd el. NÉPSZERŰ A RÁCKEVEI JARASBAN Magnó az orvosi váróban mmm M te2 A meghívó, amely hírül adja, hogv június 22-én egészségne­velési kiállítás nyílik meg a Csepel Autógyár művelődési házában és a megnyitás alkal­mából ugyancsak az egészség- nevelésről kerekasztail-konfe- renciát is tartanak, felsorolja az előadóit nevét. Dr. Katona László kandidátus, az egész­ségügyi minisztérium egész­ségügyi központjának igazga­tója vezeti az értekezletet és számos előadó között dr. Szabó Raffael, a járási rendelőinté­zet igazgatója, dr. Bacsa An­tal járási főorvos, több orvos és néhány védőnő mellett a körzeti orvosokat egyetlen név képviseli: dr. Marosi Andrásé, rögzítettek. A családtervezés­fii 9 iát 1 Mmm m is Geleta Pál felvétele alti Szigetszentmárton or­vosa és mint halljuk, érdekes kezdeményezést vezetett be rendelőjében. A kicsi előszobában sokan várakoznak a fal melletti szé­keken, padokon. A helyiség, ahogy csaknem valamennyi hasonló rendeltetésű egészség­ügyi, főleg alkoholellenes pla­kátokkal ki tapétázva. Üj: a rendelő ajtaja fölött hangszó­róból ömlik a szó: népszerű tu­dományos előadás. Dr. Marosi Andirás elmond­ja, hogy két esztendeje az is­kolai szűrővizsgálatok alkal­mából kezdte meg és azóta folytatja a magnetofonos egészségnevelést. — Elvittem magammal a magnómat, s a folyosón vára­kozó gyerekek hallgathatták, miért kell fogat mosni, aztán egyéb fontos egészségügyi kér­désekről is beszélt nekik a hangszóró. Az egészségügyi propagandá­nak ez a módja megtetszett Szigetszentmárton tanácsának, és hogy felnőttek is részesül­hessenek benne, magnetofont vásárolt az orvosi rendelő szá­mára. A gép szalagján sokfé­le, rövid felvilágosító előadást ről, a legcsőhurutról, a fertő­zés elleni védekezésről, az egészséges táplálkozásról, és még sok egyébről. Persze az esztelen gyógyszerfogyasztás­ról, no meg az alkohol romboló hatásáról is van a magneto­fonnak mondanivalója". — Az a tapasztalatom — mondja az orvos, — hogy a várakozók szívesen figyelnek az előadásokra. Amíg hallgatják a magnót, belső feszültségük is feloldódik, nyugodtabban lépnek be a rendelőbe. Dr. Szabó Raffael, a rende­lőintézet igazgatója, a kerek- asztal-koniferencián a váróter­mi magnetofonról is beszél, majd bejelenti, hogy rövidesen az intézet folyosóján várakozók szintén ilyen módon részesül­nek egészségügyi felvilágosítás* ban. A szigotszentmártoni kezde­ményezés rövid idő alatt nép­szerű lett a ráckevei járásban. A harminckilenc körzeti orvo­si rendelő közül már kileheet láttak el magnetofonnal és rö­videsen, talán már egy éven belül, a többiből sem fog hiá­nyozni. A községi tanácsok lei­kükön viselik az egészségneve* lést. Sz. E. Mondatok a felnőttkorig — Szevasz, öre­gem! De rég látta­lak! Van annak vagy három esztendeje is. Ugyanott dolgozol? És a család? Az nem is lehet igaz. Már ekkora fiad uan? Mintha most lett volna ... Hogy öreg­szenek a gyere­kek! ... ☆ — Ne félj, ara­nyom, megyek, s te­lefonálok a mentők­nek. Halló! Igen, szülés. Kérem, sies­senek nagyon. — Gyere te is ve­lem és fogd a keze­met. — Azt nem lehet, vigyáznak rád majd ők. Reggel jövök. — Józsi bácsi, tes­sék hazaengedni, a feleségem szül. — Aztán mi lesz, fiú vagy lány? Per­sze, mindegy, gyerek lesz, egészséges le­gyen. Menj csak, fiam. — Fia van, apuka. Pici, de fiú, kétkilós, kicsit korán jött. Mindjárt megmuta­tom. — Egészséges? Mit mutat? Hogy milyen kemény a feje? Ne nyomja, összetöri. Ne sírj, anyukám, majd megtanulja, hogyan kell enni, mindegyik megtanulja. Mit hoz­zak? Nem, nem rú­gok be, de azért iszom, Andriska egészségére valamit meg kell inni. El­végre családos em­ber vagyok... — Ébredj mar, fiam, lázas ez a gye­rek, csak úgy tüzel a teste, most meg egé­szen merev lett. Ro­hanj orvosért. Ne mezitláb, és itt a fel­öltőd is. — Felírtam a gyógyszert, ha fölfut a kicsi láza, állott­vizes borogatást te­gyenek az egész tes­tére. A manduláját majd ki kell vetetni. — Délutános va­gyok, hozd el a gye­reket az óvodából és főzz valamit. Üzenet. Anyutól. — Kedves Apuka, Andris verekedés, húzza a lányok ha­ját. — Mondtam már, édes fiam, vékony rántást készíts. Eb­ben a levesben meg­áll a kanál. Csak férfiakra ne bízzon az ember semmit! — Igazán foglal- Itozhatnál a gyerek­kel, az írása csapni­való és az olvasásnál is úgy szótagol, hogy bong-ott a har-ang. Ne pofozd, pofonnal nem lehet tanítani. — Nem érdekel, mit mondott Maka­renko. Már megint szétrúgta a cipőjét. — Nézd, Andris, ha tovább akarsz ta­nulni, a négyes nem elég. Tessék hajtani egy kicsit. Mi, anyád­dal egész évben gü­rizünk, előteremtjük a tanulásodhoz szük­séges pénzt. Elvár­hatjuk, hogy a leg­jobbak közé kerülj. Mert az eszed meg­van hozzá, édes fiam. — Megvettem neki a kerékpárt. Ha ki­tűnő lesz, vagy jeles lesz, megkapja. — Nem kell ké­nyeztetni, nekünk mi volt? A bátyám ka­bátját örököltem, mert ő kinőtte. — Az régen volt, fiam. Látod, milyen nagy a rongy rázás az iskolában. Autóval hordják be a gyere­keket, nekünk is tar­tanunk kell a szín­vonalat. — Igen, menj csak el, András, az építő­táborba. Nem azért, egyáltalán nem azért, hogy éz jó pont. Erősödsz, izmosodsz, úgyis olyan rossz a tartásod. Micsoda? Honnan vegyek én négyezer forintot gi­tárra?! Menj el nyá­ron dolgozni, aztán vedd meg magad­nak. Nem fogsz fiam belehalni. ☆ — A ballagási ru­hára kell ezerkét­száz, a tanárok aján­dékára fejenként száz, a tablóképre nyolcvan, az érettsé­gi bankettre kétszáz, az annyi, mint... — Mit pityeregsz? Jó, tudom, az anyák ilyenkor sirdogálnak, végül is ez a rendje. Minden gyerek fel­nő. Nézd, már, jön­nek lefelé a lépcsőn, ö a negyedik. Szép szál gyerek, nem mondom. Azt hi­szem, az apjára ütött. Várj, megyek fényképezni. — Jó, te csak ta­nulj, Andriskám, majd mi mindent megcsinálunk. A fel­vételi vizsga az első. — Na, és csinos az a lány? És a szülei? Az anyóshoz ne költözz, fiam, in­kább majd itt szorí­tunk egy kis helyet. ☆ — Menjetek csak nyugodtan színházba, gyerekek. Majd mi vigyázunk a kis Esz* térré. Gyere, bogaj ram a nagypapád hoz ... Baumann László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents