Pest Megyi Hírlap, 1977. június (21. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-10 / 135. szám

1977. JÜNIÜS 10., PÉNTEK «*«•« 'ii/lßp' Tt Kyiinap Az aratás csak a kezdet Előkészületek a betakarításra Kétnapos országos mezőgaz­dasági tanácskozás kezdődött csütörtökön a Dalmandi Álla­mi Gazdaság központjában a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium rendezésé­ben. Részt vett a tanácskozás munkájában Kovács Antal, az MSZMP Központi Bizottsága ipari, mezőgazdasági és közle. kedési osztályának vezetője, K. Papp József, a Tolna megyei pártbizottság első titkára, Czimbalmos Béla, a TOT főtit­kára és dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára is. A tanácskozáson Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter tartott elő­adást a mezőgazdasági mun­kák helyzetéről, az időszerű feladatokról. Szólott többek kö­zött a nyári betakarítás előké­szítéséről is. Ebben a vonat­kozásban külön hangsúlyozta az együttműködés, az egymás segítésének nagy fontosságát. Kiemelten utalt arra a régi tapasztalatra, hogy a nyári be­takarítás nem az aratással fe­jeződik be, éppen ellentétesen, azzal kezdődik meg. A munkák szervezését — mint mondotta — már eleve ennek szem előtt tartásával kell megoldani. A miniszter bevezetője után széles körű vita bontakozott ki az időszerű munkák helyzeté­vel, szervezésével összefüggés­ben. A tanácskozás részvevői pénteken a Dalmadi Állami Gazdaságban alkalmazott kor­szerű nagyüzemi technológiá­dat tanulmányozzák. Országgyűlési tisztségviselők értekezlete a Parlamentben Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, az országgyűlés elnökének ve­zetésével csütörtökön a Parla­mentben értekezletet tartottak az országgyűlés állandó bizott­ságainak elnökei, a képviselő- csoportok vezetői és a Parla­ment tisztségviselői. A tanács­kozáson — amelyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke — elsőként Apró An­tal tájékoztatta a képviselőket az országgyűlés soron követ­kező, nyári ülésszakának elő­készületeiről, tennivalóiról. Az értekezleten Roska Ist­ván külügyminiszter-helyettes adott tájékoztatót a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kö­zött idén márciusban aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésről. Ezt követően Fa­luvégi Lajos pénzügyminiszter számolt be az államháztartás elmúlt évi költségvetésének végrehajtásáról, népgazdasá­gunk idei fejlődésének főbb vonásairól. (Sok éves hagyo­mány, hogy népgazdaságunk mérlegét a nyári ülésszakon vitatja meg az országgyűlés.) Breinich Miklós, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal elnökhe­lyettese a vízgazdálkodás eredményeiről és feladatairól adott áttekintést Mint ismere­tes, a felszíni vízkészlet 96 százaléka a szomszédos orszá­gokból érkezik hazánkba. A vízkészletek nagyobb részét adó felszíni vizek 90 százalé­ka a Duna és a Dráva, 10 szá­zaléka pedig a Tisza vízrend­szerében van. Népgazdasá­gunk fejlődése az utóbbi két évtizedben a vízgazdálkodás­sal szemben egyre újabb és növekvő igényeket támaszt. A vitában felszólalt Bélák Sándor, Juratovics Aladár, La­katos Pál, Nagy Miklós (Pest megye, 28. vk.), Ortutay Gyu­la, Pesta László, Szokola Ká- rolyné. Varga Zsigmond és Vi­da Miklós országgyűlési kép­viselő. Petroszjanc akadémikus kitüntetése Andranyik Petroszjanc, a Szovjetunió állami atom­energia bizottságának hazánk­ban tartózkodó elnöke csü­törtökön látogatást tett a Ba­rátság Házában. A meleg, ba­ráti hangulatú találkozón Ap­ró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az MSZBT elnöke átnyújtotta a szovjet vendégnek a társaság aranykoszorús jelvényét. Je­len volt Márta Ferenc, az MTA főtitkára és Osztrovszki György, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnök- helyettese. Megjelent P. Bycs- kov, a Szovjetunió magyaror­szági nagykövetségének ta­nácsosa. Cementforgalom és a váci gyár Elemez a főmérnök és a főosztályvezető Sláger a cement A nap is melegebben süt és a Tüzép- telepek forgalma is hétről hét­re szemlátomást növekszik. Joggal gondolhatná tehát az ember, hogy mészből, homok­ból, kavicsból és cementből, vagyis a hagyományos építő­ipari alapanyagokból most az­tán minden mennyiséget el le­het adni. A tavalyi és tavaly előtti építőanyagínséges nya­rak után legalábbis ezt felté­telezné az ember. Pedig hát nem így van. S hogy mennyi­re nem, azt éppen a gyártók gondjai bizonyítják. Megteltek a silók Az elmúlt két és fél hónap­ban többször is írtunk a Ce­ment- és Mészművek váci gyárának munkájáról, külön is kitérve azokra a nem minden­napi mellékkörülményekre, amelyek a legutóbbi napok­ban már szinte megbénítani látszottak a váciak munkáját. Miről is van tulajdonképpen szó? Pintér Sándor, a váci gyár főmérnöke szerint a túl­termelésnek egy sajátos fajtá­járól. A gyár cementsilóiban és speciális raktáraiban össze­sen 60 ezer tonna cementet ké­pes tárolni. Ez a mennyiség a malmok körülbelül 15—20 na­pi teljesítményének felel meg. Normális körülmények között a cementsilók félig, vagy még addig sincsenek töltve, mert amennyi anyag beléjük kerül, ugyanannyi távozik is a folya­matos elszállításnak köszönhe­tően. Az idén a váciak életében Is sok minden eltér az eddig megszokottól. Legfőképpen az, hogy raktáraik az első negyed­évben — sőt még ezekben a napokban — is dugig voltak anyaggal. Kell az import - mégis export Jóformán alig volt olyan nap, amikor a raktárkészlet 55 ezer tonna alá szállt volna, márpedig ez egyúttal azt is je­lenti, hogy a gyárnak két-há- rom szállításmentes nap után be kellene szüntetnie a terme­lést. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert nem tudták volna hol elhelyezni a napról napra megtermelt — tervszerűen gyártott — cementtonnákat. Ha csupán arról lenne szó, hogy az évekkel azelőtt ké­szült felmérés téved, könnyen napirendre térhetnénk a dolog fölött. A másfél évvel ezelőtti becslések szerint hazánkban az idén ugyanis mintegy öt­millió tonna cementre lesz szükség. Ennek előállítására, önerőből való elkészítésére ma még képtelenek lennénk. Min­denképpen indokoltnak lát­szott tehát importtal pótolni a hiányzó mennyiséget, az öt­millió tonna mintegy 16 szá­zalékát. Több évre szóló ál­lamközi szerződések jöttek így létre hazánk és a Szovjetunió, a Német Demokratikus Köz­társaság, továbbá Románia kö­zött. És, mert a külkereskedelem tulajdonképpen olyan gőzgép, amely szelepek szabályozásá­val tetszés szerint alakíthatja a nyomást és eltávolíthatja a felesleges gőzmennyiséget, 1976-ban a hazai gyárakban készült cementfelesleget már Jugoszláviának adtuk el. Déli szomszédunk egyelőre a hazai cement egyetlen piaca, ahová 1976-ban 200 ez&r tonna kötő­anyagot vittünk. Dr. Juhász László, a Ce­ment- és Mészművek vezér- igazgatóságának kereskedelmi főosztályvezetője: — Tulajdonképpen arról van szó, hogy a hazai cement­kereslet növekedése kissé el­maradt a tervezett ütemtől. Helyenként a meglevő igénye­ket sem tudjuk maradéktala­nul kielégíteni, mert gyáraink szállítóeszköz-gondokkal küz­denek. — Tervezik-e az import- szerződések módosítását, eset­leg felmondását? — Azt fontolgatjuk, hogy az importszállítmányokat jövő­re, esetleg az azt követő évek­re ütemezzük át a hazai ce­mentfeleslegnek megfelelően. Természetesen erre is csak szükség esetén kerülne sor. A Cement- és Mészművek vezérigazgatósága ez idő sze­rint is tárgyalásokat folytat jugoszláv külkereskedelmi vállalatokkal. Jugoszlávia a vállalat számára bevezetett piacnak számit, ahol — leg­alábbis az utóbbi két év ta­pasztalatai ezt bizonyítják —. többnyire a harmadik negyed­évben igénylik a magyarorszá­gi cementet. Eredetileg 200 ezer tonnát szerettek volna déli szomszédainknak szállíta­ni, ám a környező szocialista országok is szerződést kötöttek Jugoszláviával, emiatt egyelő­re csak 50 ezer tonna cement és 20 ezer tonna klinker át­vételéről sikerült a tárgyalá­sokon megállapodni. Esetleges további szállításokról folynak a tárgyalások. A piac a várt alatt A, Cement- és Mészművek váci gyárában a hónapok óta tapasztalható gondok — úgy tűnik —, továbbra sem szűn­nek meg. Ellentétben a koráb­bi évek bajaival, most nem géphiba, nem munkaerőhiány, sőt nem is az alapanyag-ellá­tás lassítja a termelést, hanem a pangó piac. Az, hogy a fel­használók igényei nem a ter­vekben elképzelt ütemben nö­vekszenek, s a gyár csak viták árán kap járműveket a napon­ta termelődő cementtonnák el­szállítására. Van azután még valami, ami úgy hisszük, joggal kedvetle- níti el az üzem dolgozóit. Tu­lajdonképpen egy aprócska ügyről van szó. Arról, hogy a váci gyár balatonalmádi üdü­lőjét néhány hónappal ezelőtt tatarozni kezdték. A munka nagyszerűen haladt. Közvetle­nül a felújítás befejezése előtt az üzem vezetői leugrottak egy napra Balatonalmádiba, hogy megnézzék, hol tartanak az építők, s vajon lesz-e nyár­ra az addig feldúlt, állványok­kal, meszesvödrökkel és üres cementes zsákokkal tarkított épületből üdülő? Lett! Valójá­ban nem is ez kedvetlenítette el őket, hanem az, hogv az épü­let kipofozásához felhasznált cement nem Vácott készült. De még csak nem is Hejő- csabán, vagy Tatabányán. A zsákokon ugyanis az NDK-beli bernburgi cementgyár címké­je virított. Berkó Pál A gyártmányfejlesztés: a legjobb befektetés Rögtön megcáfolva a cím­ben állítottat: ma még nem minden esetben az. Megtörté­nik ugyanis, hogy a korsze­rűbb, jobb termékkel előruk­koló gyár kisebb hasznot köny­velhet el, mint az, ahol mere­ven ragaszkodnak a megszo­kotthoz, nem változtatnak semmin. A cáfolat látszólagos, nem magát a tényt vonja két­ségbe, hanem az ösztönző és szabályozó rendszer némely elemének célszerűségét. Amit egyszerűbben kifejezhetünk úgy is, hogy a különböző adó­zási, elvonási előírások nem mindig kedveznek a vállalko­zó szellemnek, az újat akarás­nak. Ebből azonban nagy hi­ba arra következtetni, a gyárt­mányfejlesztés adós marad a ráfordítások megtérítésével. Igaz, a haszon nem azonnali, de — a holnaphoz ez az alap Családon belül marad A Szovjetuniótól Szíriáig, jó néhány ország kábelgyá­raiban használják azokat a huzalzománcozó gépeket, ame­lyeket a Pestvidéki Gépgyár készít. A villamos berendezé­sek sokasága hatalmas tö­megben igényli a mechanikai, vegyi és elektromos hatások­nak egyaránt ellenálló huza­lokat. Minél nagyobb a hu­zallal szemben támasztott kö­vetelmény, annál inkább meg­nő a szigetelés jelentősége; a legkorszerűbb megoldások egyike a zománcozás. Olyan zománcozógép-csalá­dot fejlesztettek ki a sziget­halmi gyárban — fölhasználva ehhez a magyar—szovjet tu­dományos-technikai együtt­működés kínálta lehetősége­ket is —, amelyek a legvéko­nyabb huzaloktól a vastago­kig, azaz 0,02 millimétertől há­rom milliméterig, a legkülön­bözőbb mérettartományokra beállíthatók. Nekünk, laiku­soknak talán az mond vala­mit ezeknek a berendezések­nek a bonyolultságáról, ha tudjuk: legkevesebb nyolc­tíz rétegben kerül a zománc a huzalra, s van olyan típus, amelyben egyszerre huszon­négy huzalszál fut. A gépcsa­lád eddig is kiterjedt volt, a fejlesztők mégsem álltak meg. Újabb, családon belül mara­dó tagokkal bővítik a válasz­tékot: idén két prototípus ké­szül el. A miértre az a fele­let, hogy változnak a felhasz­nálói igények, s azokat kikeli elégíteni, mert máskülönben a korábbi konstrukciójú gé­peket sem itt rendelik meg a vevők. Hanem ott. ahol kü­lönleges kívánságaikat is tel­jesítik. Most a körszövő Ezt a felfogást sem nevez­hetjük — sajnos —, tipikus­nak, az ipar egészére jellem­zőnek. Még kevésbé általános az a szemlélet, amely a Pest­vidéki Gépgyárban a fejlesz­tést vezérli. Arra törekednek ugyanis, hogv tágítsák beren­dezéseik fölhasználási körét, sokoldalúbbá tegyék a gépe­ket, a minőségi követelmé­nyek maradéktalan teljesíté­se mellett fokozzák az eszkö­zök teljesítőképességét. Ismert, sűrűn hangoztatott általános feladat ez. ám Szi­gethalmon már valóra váltá­sának bizonyítékát lelhetjük most frissen például a KS—16 Fejlődik a dán-magyar mezőgazdasági együttműködés LÁTOGATÁS ÉRDEN ÉS MONORON Poul Dalsager dán mezőgaz­dasági miniszter, aki Romány Pál mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter meghívásá­ra küldöttség élén négy na­pig tartózkodott hazánkban, csütörtökön elutazott Buda­pestről. A dán miniszter látogatása alkalmával tárgyalásokra ke­rült sor a két ország mezőgaz- tes. dasági, élelmiszeripari és mű­szaki-tudományos együttmű­ködésének továbbfejlesztésé­ről. A vendégek meglátogatták az érdi Bentavölgye Tsz-t, a Monori Állami Gazdaságot, a Magyar Lóverseny Vállalatot és megtekintették az MTA Martonvásári Kutató Intézetét. Poul Dalsagert fogadta Havasi Ferenc miniszterelnök-helyet­jelű körszövő gépet. Ez a be­rendezés nemcsak koaxiális kábelek — azaz közös tengely­vezetésű, de egymástól töké­letesen elszigetelt vezetékek — előállítására alkalmas, ha­nem a legkülönfélébb vezeté­kek, vékony tömlők, kábelek gyártására is. Ezt a sokoldalú­ságot tovább fokozza a szövő­anyagok tetszés szerinti meg­választása, mivel az textil-, üvegszál, finom huzal egy­aránt lehet. A szakemberek azt mondják, a gépnek biztatóak az értékesítési lehetőségei, mi azt rögzíthetjük, a műszaki jellemzők alapján versenyké­pes terméket alkottak. A ket­tő, persze, egy, s éppen ez magyarázza a gyártmányfej­lesztés befektetés voltát. Parancs, kívülről Korábban utaltunk arra, hogy a felhasználói, vásárlói igények ma még nem játsza­nak döntő szerepet a vállala­tok többségének fejlesztési el­képzeléseiben. A kívülről ér­kező parancs, azaz, a vevők kívánsága, néhány helyen már nem nyűg, teher, hanem útmu­tatás, merre, hogyan. Ezt ta­núsítja például az Ipari Mű- szergyár gyakorlata, ahol —a legutóbbi években — arra is vállalkoznak, hogy a megren­delő speciális igényeinek meg­felelően bocsássák ki ún. in­dukciós motorjaikat. A különféle változatokat fi­gyelembe véve, körülbelül ezeregyszáz motorkonstruk­ció alkotja a teljes választé­kot Ikladon. Ezen belül a szá­mítógépek speciális motorjait éppúgy megtalálhatjuk, mint az automata mosógépeket mű­ködtetőket. Mivel az elektro­mos kismotorok iránt világ­szerte nagy, s folyamatosan növekvő a kereslet, az Ipari Műszergyárban éppen gondol­kozhat toli volna úgy is, hogy ne bajlódjanak különleges igé­nyű vevőkkel, boldogulnak ők azok nélkül, átlagos áruk­kal. A változások ritmusának fölismerését bizonyítja a több­let vállalása, azaz a speciális óhajok teljesítése. Ami kezdet­ben nem volt életkérdés, s hasznot sem fialt bővebben. Közben azonban átalakult a piaci helyzet, általában meg­nőtt a vevők igénye, s bőr akadtak keserves időszakai a gyárnak, végül is azért tudtak úrrá lenni a nehézségeken, mert már voltak tapasztala­taik. Ez utóbbiakra támasz­kodva jutottak túl a buktató­kon, soroltak állandó vevőik közé olyan cégeket, mint az IBM, a Bosch, a Siemens. Ne feledjük: ezek a világhírű vál­lalatok szigorú minőségi köve­telményeket szabtak, s erre lehetett volna az a válasz a műszergyárban, ne kockáz­tassunk, mert belebukhatunk. Ha vitákkal is, de vállalták a kockázatot, s megnyerték ez­zel a biztonságosabb holna­pot, a tartós partneri kapcso­latokat. Ha nem vállalják? Fokozatosan kiszorulnak a piacról. Ennyi a két magatar­tás közötti különbség! Nem két legyet Hazánk legnagyobb cégei közé tartozik a Mezőgazdasá­gi Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztje, ismertebb nevén a Mezőgép Tröszt. Fej­lesztési feladataikból talán ér­zékeltet valamit, ha tudjuk, az ötödik ötéves terv idősza­kában a mezőgazdasági beru­házásokat szolgáló 63 milliárd forint nagyobb részét az üze­mek gépvásárlásokra adják ki. Ezt a kiindulópontot sokféle módon értelmezhetjük, de ko­rántsem lehetünk megnyu­godva afelől, hogy vaiameny- nyi értelmezés helyes. Azaz a trösztnek, amikor a fejlesztés irányairól dönt, kockázatot kell vállalnia. Lehetne, persze, kockázat nélkül dolgozni, csinálni a már beváltat, de ez hosszabb távon reménytelen helyzetbe juttatná a vállalatokat. Ter­mékeik eladhatatlanná vál­nának, hiszen — nagyon ké­zenfekvő példát említve — a Rába-Steiger után nem akaszt­ható olyan eke, vagy tárcsás- borona, mint a hagyományos erőgépeknél. A több utat jár­ni egy célhoz — ez a fejlesz­tések alapelve a trösztnél, ami­be a zöldségbetakarítás, így a zöldbab, az uborka komplex gépsorai éppúgy beletartoz­nak, mint a Pép-Pack 420-as jelű péptöltő automata. Ezek­nek a berendezéseknek közös jellemzőjük, hogy nagy telje­sítményűek, kezelésük egysze­rű, műveletek sorát automa­tikusan látják el, azaz növe­lik a termelékenységet, csök­kentik az élőmunkaigényt. Amihez már szinte fölösleges hozzáfűzni, nem két legyet, hanem sokkal többet ütnek így egy csapásra, a gyárt­mányfejlesztés úgy szolgálja a mezőgazdaság jelenét és hol­napját, hogy egyben a tröszt vállalatainak jövendő és szi­lárd útját is meghatározza. Sokféle módon körvonalaz­hatja egy-egy termelőüzem az elérendő célokat, ám tény, leg­többször az kerül az első hely­re, mennyi pénz jut beruhá­zásra, fejlesztésre. Ez a gya­korlat azért hibás, mert a több Dénzt, s a pénz elköltését he­lyezi az előtérbe, szinte elta­karva a lényeget: a beruhá­zás, a fejlesztés célja a gyárt­mány. Az a termék, mely elő­deinél jobb, használati értéke nagyobb, mely előállítóinak és vásárlóinak eevaránt megéri, megtéríti kiadásaikat. Mészáros Ottó Aranyérmes keltető gépsor Közösen a gyár és a gazdaság A Monori Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat évente 800 millió forintos termelési érté­ket állít elő, főleg húsipari és vágóhídi berendezéseket gyár­tanak. Három évvel ezelőtt kezdtek hozzá a lúdtojáskel- tető gépsor gyártásához. A ter­mék sikert aratott: a legutób­bi Budapesti Nemzetközi Vá­sáron aranyérmet nyertek ve­le. Jelentős partnere a mono­ri vállalatnak a Veszprém megyei ajkai Vörös Csillag Tsz. A közös gazdaság tavaly vásárolt 16 elő- és 4 utókeltető gépet. A teljes technológiai szerelést a Mezőgép Vállalat végezte mintegy nyolcmillió forintos értékben. Az MSZMP ajkai és monori járási bizottságának kezdemé­nyezésére tegnap, csütörtökön Monoron találkozót rendeztek a Mezőgép Vállalatnál, ame­lyen részt vett Kovács Ferenc, az ajkai és Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság el­ső titkára, dr. Czaul Ferenc, az ajkai járási hivatal elnöke, to­vábbá Hernicz István, az ajkai Vörös Csillag Tsz elnöke és dr. Sándorfi László, a' Mezőgép Vállalat igazgatója. A találko­zó keretében írták alá azt a szocialista együttműködési megállapodást, amely a mono­ri vállalat által gyártott és Ajkán már üzemelő lúdtojás- keltető gépek közös műszaki fejlesztését tűzi célul. Dr. Sándorfi László arról tájékoztatta a jelenlevőket, hogy az idén már negyven gépsort gyártanak, 25 millió forintos értékben. Termékeik iránt nemcsak külföldön ér­deklődnek, várhatóan már a jövő évben szállítanak a gép­sorokból Romániába és Jugo­szláviába. A jelenlevők megállapodtak abban, hogy az év második fe­lében Ajkán találkoznak egy­mással, ahol megtekintik a már üzembe helyezett keltető berendezést. Gér József i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents