Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
2 1977. MÁJUS 10., KEDD A győzelem napján Négy évtized után először Kommunista nagygyűlés Madridban A bolgár Komsomol Hill, kongresszusa Hétfőn reggel Szófiában megnyílt a Bolgár Dimitrov! Kommunista Ifjúsági Szövetség (DKMSZ) XIII. kongresszusa. A tanácskozás elnökségében Todor Zsivkovval, a BKP KB első titkárával, az államtanács elnökével az élen helyet foglal több párt. és állami vezető, valamint a bolgár munkás- mozgalom számos veteránja is. A kongresszuson, vendégként 55 külföldi delegáció is részt vesz, köztük a KISZ küldöttsége, amelyet dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára vezet. Bojcso Sierjanov, a DKMSZ Központi Bizottságának első titkára ismertette, a Központi Bizottság beszámolóját a bolgár Komszomol XII. kongresszusa óta eltelt időszakról. Nyilatkozat kiadásával és a résztvevők közös sajtókonferenciájával ért véget vasárnap este Londonban a hét vezető tőkésország állam- és kormányfőinek gazdasági csúcstalálkozója, melyen Carter amerikai, Giscard d’Estain- francia államfő, Callaghan brit miniszterelnök, Schmidt nyugatnémet kanceUár, Trudeau kanadai, Andreotti olasz és Fukuda japán miniszterelnök vett részt. Elsősorban a tőkés világgazdaság legnagyobb problémáit: a munkanélküliség, az infláció, a recesszió és az energiagondok kérdéseit tekintették át. Nyilatkozatukban hét pontban foglalták össze a fontosabb megállapodásokat. Fő feladatként azt tartották, hogy teremtsenek több munkaalkalmat, miközben csökkentik az inflációt. Ugyancsak fontos feladatnak tekintették a nemzetközi kereskedelem kiszélesítését és a protekcionizmus teljes megszüntetését. Továbbfejlesztik emellett energiatakarékossági programjukat. A tanácskozást követő sajtóértekezleten valamennyi résztvevő elégedetten szólt az eredményekről (bár állásfoglalásaikban érezhető volt árnyalati eltérés). De nem így szóltak az első nyugati kommentárok. AZ AMERIKAI lapvélemé- nyék távolról sem derűlátók. Szerintük az elmúlt másfél évben tartott három csúcstalálkozónak ugyanaz a feladata voltt meghatározni a Nyugat előtt álló problémákat, hogy azután kereshessék a megoldást. Ügy tűnik, a probléma- meghatározás Londonban sem sikerült, de veszélyesek a hamis remények... A New York Timesban Cyrus Shulzberger, a lap ismert diplomáciai szem- leírója emlékeztet: a gondok növekedését bizonyos tényszerű takarékossági intézkedéseikkel ugyan el lehet kerülni, de ez politikailag népszerűtlen. A WashingUm Post pedig megállapítja: bizonyos kompromisz- szum ellenére sem kétséges, hogy továbbra is ellentétek vannak a Carter-Iwrmány, valamint a francia, a nyugatnémet és a japán vezetés között, de az ellentéteket most takaréklángra tették. Ám az amerikai gazdasági szakértők többsége változatlanul azon a véleményen vau, hogy a vezető tőkésországok nem tudják elérni a gazdasági növekedés 1977-re előirányzott mértékét. FRANCIA vélemények szerint a hét ipari ország ezúttal is óvakodott a lényeg megtárgyalásától. A nyugati országok egészét átfogó társadalmi válsággal szemben beérték egy megoldás vázlatának vázlatával. Bebizonyosodott, hogy a részt vevők nem urai többé a nemzetközi mechanizmusoknak. Ezentúl együtt élnek az inflációval, vagyis a munka- nélküliséggel is, ami az előbbinek szükségszerű következménye. Mint a L’Humanité írja: a találkozó láthatóvá tette azt a szoros függőségi viszonyt, amely a francia kormányt aláveti a washingtoninak. A csúcs megerősítette az USA uralkodó szerepét partnereivel szemben. A NYUGATNÉMET lapok úgy vélekednek, hogy a hét véMájus 9. piros betűs ünnep a Szovjetunióban. Ezen a napon ünnepli a szovjet nép, a szocialista országok testvérnépeivel és az egész haladó emberiséggel együtt a fasiszta Németország felett aratott győzelem évfordulóját — az idén a 32-et. Hétfőin reggel valamennyi szovjet központi lap közölte Dmitrij Usztyinov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszternek a győzelem napja alkalmából kiadott ünnepi napiparancsát. A szovjet nép és fegyveres erői a kommunista párt vezetésével a Nagy Honvédő Háborúban olyan hőstettet vittek végbe, amelyhez hasonlót nem ismer az emberiség. Hosszú és súlyos harcokban megvédték szocialista hazájuk szabadságát és függetlenségét, döntően hozzájárultak Európa és a világ civilizációjának megmentéséhez — emlékeztet rá a napi- parancs, majd megállapítja: A ge a várakozásnak megfelelően kevés kézzelfogható eredményt hozott. A londoni harmónia csupán külsődleges, a zárónyilatkozat csak távolról hasonlít a valóságra. Az a feltételezés, hogy bármilyen problémát is véglegesen megoldottak: naiv feltételezés. A munkanélküliség — ezenbelül főként a fiatalok munkanélkülisége — kérdéseire éppúgy nincs válasz, mint a fejlődő országokhoz fűződő viszony problémáira. A BRITEK is csak igen mérsékelt lelkesedéssel vették tudomásul a megállapodásokat, amelyek korántsem változtatták meg a világot, a problémák mélyen gyökereznek: az egyes országok közötti gazdasági ellentétekben. Általában arra a következtetésre jutottak, hogy a fontosabb kérdésekben nem következett be semmiféle érdemi változás, a legkényesebbnek ítélt, nukleáris energiafelhasználás terén pedig elhalasztották a döntést. A négy nyugati nagyhatalom: az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország és az NSZK vezetőinek négyes megbeszélésével folytatódott hétfőn Londonban a csúcsdiplomáciai tárgyalássorozat. A nemzetközi politika fontosabb kérdéseiről: a kelet-nyugati kapcsolatokról, az úgynevezett német kérdésről és Nyugat-Berlin helyzetéről tárgyaltak. A megbeszélés után Carter Genfbe repült s ott Asszad Szíriái elnökkel találkozott: a két ország kapcsolatainak kérdéseiről és a közel-keleti helyzet fejleményeiről tárgyaltak. — Petrográdban dolgoztam egy garázsban. November 8- án (a forradalom másnapján, a régi időszámítás szerint október 26-án. A szerk.) este a garázs szakszervezeti bizottságának vezetője berendelt és a következőket közölte velem: — Válassza ki, GUI elvtárs, a garázsban a legjobb kocsit és legyen reggel a Szmolnij- palota előtt! Lenin elvtárs sofőrje lesz. — Megriadtam. Akkoriban mindenki Leninről beszélt. Akinek a péterván munkások közül ailkalma volt Lenint hallani, vagy látni, olyan büszke volt rá, hogy élete nagy eseményének tartotta. És most egyszerre engem, aki nem is voltam párttag, oda- küldenek sofőrnek Lenin mellé. — Nos, rendben van? — kérdezte zavarom láttára. szovjet katonák a szocialista közösség országai hadseregeinek harcosaival együtt éberen őrködnek a szocializmus vívmányai, az egyetemes béke és a népek biztonsága felett. Dmitrij Usztyinov a legszivélyesebb testvéri, harcos üdvözletét fejezte ki a csehszlovák néphadsereg katonáinak abból az alkalomból, hogy Csehszlovákia 32 esztendővel ezelőtt szabadult fel a fasiszta megszállók igája alól. A szovjet főváros Kutuzov sugárútján felavatták Moszkva Hős Városának emlékművét. Az obeliszk középpontjában a Lenin-rend és a hős városi cím adományozásáról szóló törvényerejű rendelet szövege látható. Az emlékmű alapját katona, munkás és munkásnő világos gránitból készült ötméteres alakja veszi körül. Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi párt- bizottság első titkára avatóbeszédében hangsúlyozta: az 1941—1942 telén lezajlott moszkvai csatában szertefoszlott a fasiszták legyőzhetetlenségének mítosza. Moszkva falainál kezdetét vette az emberiség felszabadítása a fasizmus pestise alól. Abból az alkalomból, hogy a német nép 32 évvel ezelőtt szabadult fel a hitleri fasizmus alól, Dmitrij Usztyinov szívélyes és harcos testvéri üdvözletét fejezte ki az NDK nemzeti néphadserege katonáinak. Az NDK nemzeti ünnepe: a hitleri fasizmus alóli felszabadulás napja alkalmából vasárnap Berlinben koszorúzást tartottak a felszabadító szovjet harcosok Treptow- parki emlékművénél. Nyugat-Berlin Tiergarten kerületében vasárnap a győzelem napja alkalmából megkoszorúzták a fasizmus elleni harcban elesett szovjet katonák emlékművét. Vasárnap az ausztriai Mau- thausenben, az egykori náci haláltábor felszabadulásának 32. évfordulóján eomliékün- nepséget tartottak. Több mint tíz országból érkeztek küldöttségek, akik között ott voltak azok is, akik túlélték a koncentrációs tábor . kegyetlenkedéseit. Budapestről magyar delegáció Utazott Mau- thausenbe. A fasizmus felett aratott győzelem 32. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepség volt a gellérthegyi Fel- szabadulási Emlékműnél. A szovjet és a magyar Himnusz hangjai után a Szovjetunió magyarországi nagy- követsége nevében koszorút helyezett el Pavlov nagykövet. — Hogyne — feleltem, pedig még mindig ‘meg voltam riadva, nem vállalok-e magamra valami olyan feladatot, amit nem tudok ellátni. Soká azonban nem lehetett habozni. Fiatal voltam, fizikailag erős, a mesterségeimet jól értettem és persze, nagyon öirültem a megtiszteltetésnek. — Vigyázzon — óvott figyelmeztetően —, nehogy szégyent hozzon a fejünkre! — Most már megvallom, azon az éjszakán alig tudtam lehunyni a szememet. Megpróbáltam elképzelni, milyen lesz Leninnel való találkozásom, de nem ment köny- nyen. Valahogy úgy képzeltem, hogy a Szmol.új-palotából egy imponáló külsejű, hatalmas termetű férfi iép ki, körülötte díszruhás adjutánsok, fegyveres őrség és így tovább. Biztos voltam benAttUI KLiluutíSSgí hazaérkezett Nagy-Britanniából Angliai és skóciai látogatását befejezve a magyar szakszervezeti küldöttség hétfőn hazaérkezett Glasgowból. A küldöttség elutazása előtt Gáspár Sándor nyilatkozatot adott az MTI londoni tudósítójának a hatnapos látogatás tapasztalatairól. — A tárgyalások, találkozók során megvitattuk a szakszervezetek előtt álló alapvető feladatokat — nemzeti és nemzetközi keretekben. Ez a látogatás is bizonyította, hogy társadalmi rendszerektől függetlenül van közös feladatunk — a munkásemberek érdekeinek szolgálata. A dolgozók szolgálata pedig nem bírja el a nemzeti korlátokat Szerencsére mát sikerült is túllépnünk rajtuk. Az európai szak- szervezeti kapcsolatok egyre jobban fejlődnek. — Angliai és skóciai látogatás folyamán kölcsönösen megállapítottuk, hogy sok közös témánk van, és ha szorosabbá tesszük kapcsolatainkat, jól tudjuk szolgálni munkás- osztályaink /érdekét Ebben rejlik a látogatás eredményessége, ami a kölcsönös bizalom erősödésének jegyében zajlott le — fejezte be nyilatkozatát Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Az olasz fővárosban befejeződött a közös kormányprogram kidolgozását célzó pártközi tárgyalások első szakasza, amelyben — haTminc év után először — a kereszténydemokrata és a kommunista párt vezetői hivatalosan egy asztalhoz ültek a kormányra vonatkozó kérdések megtárgyalására. A pártok most külön- külön értékelik az első tárgyalási szakasz eredményeit és a vezetőségek ezután határoznak a tárgyalások folytatásáról. Az eddigi eredményekről csupán annyit közöltek a résztvevők, véleményegyezés és nézetkülönbségek egyaránt mutatkoztak, de mindenesetre megvan a közös akarat a megegyezésre. I Sajnos, nincs más út, mint az OKP-val folytatott tárgyalás, ha a KDP eredményesen akar kormányozni. Így összegez Zaceagnini, ugyanakkor határozottan újból leszögezi, hogy ne, hogy be fogok gyulladni és elvesztem a fejem. Másnap reggel pontosam tíz órakor kitűnő kocsimmal oda- álltam a Szmolnij-palota bejárata elé. A Szmolnij előtti kis tér azon a reggelen igen zavaros képet nyújtott. Rengeteg gépkocsi és teherautó. A hatalmas épület kapujánál néhány ágyú és géppuska. Köröskörül csoportokban fegyveres munkások és frontkatonák nyüzsögnek. Fiatalok, idősebbek, szakállasok, gyerekek. Mindenki izgatott. Petrograd élete ezekben az órákban még igen izgalmas volt. Az utcákon még nem szűnt meg a lövöldözés, a házakban még lapultak a forradalom ellenségei és sortüzeket adtak az ablakokból. Ültem a gépkocsi kormányánál és vártam a nagy találkozásra. Egyszercsak egy A hatóságok negyven év után először engedték meg hivatalosan, hogy a Spanyol Kommunista Párt nagygyűlést rendezzen Madridban. A spanyol főváros több ezer lakosa vett részt a gyűlésen, amelyen A Szovjetunió és Etiópia közösen kidolgozott deklarációban jelentette be, hogy az erőszak alkalmazásáról, illetve az erőszakkal való fenyegetőzésről való lemondást, az államok szuverenitásának, területi épségének és határainak tiszte- letbentartását, valamint a bel- ügyekbe való be nem avatkozást és a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldását tekinti az államok közötti kapcsolatok legfontosabb elveinek. A Szovjetunió és Etiópia baráti kapcsolatainak és együttműködésének alapjai című deklarációt Moszkvában írta alá az elmúlt héten Men_ gisztu Hailé Mariam, az etió_ piai ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke és Nyi- koláj Podgomij, a Szovjetunió az esetleges megegyezés csak korlátozott érvényű lehet. A főtitkár szerint a közös programról folytatott tárgyalás nem jelent változást a kormánypárt eddigi irányvonalában, amely a nézetek egybevetését, de a kommunisták ellenzékben tartását tartalmazza. Ezzel szemben, a L’Unitá vasárnapi vezércikkében G. C. Pajetta, a KB titkára — bár mértéktartó hangon — olyan lépésként méltatja az első találkozót, amelyet a helyzet súlyossága és a közös felelősség- érzet elkerülhetetlenné tett, és amely az egyetlen járható út az ország válsága megoldására. Az OKP szerint erre a megbeszélésre már a tavalyi választások másnapján sort kellett volna keríteni. A KDP-ben nehezen érlelődött meg a felismerés, de most a tárgyalás maga és az esetleges megegyezés feltétlenül a politikai keretek megváltozását, jelenti — tehát az OKP által javasolt irányba tett lépést —, akár beismeri ezt a KDP, akár nem. polgári ruhás férfi odalépett a kocsihoz: — Lenint várja? — Igen, öt. — Gyújtsa be a motort, azonnal jön! Néhány perc múlva valóban három férfi jelent meg a Szmolnij lépcsőjén. Kettő közülük magas termetű, imponáló megjelenésű ember, a harmadik alacsony, rajta fekete prémgalléros kabát és füles sapka. Mialatt a kocsi fellé közeledtek, izgatottan próbáltam kitalálni, hogy a két magas ember közül melyik Lenin. Egyre az járt g fejemben, hogy nem is vagyok párttag és előkelőségek között sem voltam soha, nem tudo'm, hogyan kell most viselkedni. Meglepetésemre nem a két magas férfi, hanem a harmadik lépett a kocsimhoz. Gyors mozdulattal kinyitotta a kocsi ajtaját. — Jó napot elvtárs, mi a neve? — GUI. — No,, ismerkedjünk meg, GUI elvtárs! — mondotta mosolyogva. — Ezentúl maga visz engem. Huncut mosollyal a szemembe nézett és kezet nyújtott. Azt mondják, az első benyomás egész életére belevésődik az ember emlékezetébe. Mindenesetre Vlagyimir IIbeszédet mondtak a kommunista párt madridi képviselőjelöltjei: Marcelino Camacho, a munkásbizottságok vezetője, Simon Sanchez Montero, a párt végrehajtó bizottságának tagja és mások. Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A két ország kapcsolatait hosszú távon szabályozó okmány'kimondja, hogy a Szovjetunió és Etiópia együttműködését a gazdaság, a természeti kincsek kiaknázása és a szakemberképzés mellett kiterjeszti az állami és politikai szervekre, szakszervezetekre, a tudomány, a művészet, az irodalom, az oktatás, a sajtó területére is. Külpolitikai téren a két ország elkötelezi magát az enyhülés elmélyítése, a béke és biztonság megszilárdítása, a népeknek a szabadságért, függetlenségért és társadalmi haladásért vívott küzdelme mellett, síkraszáll az általános és teljes leszerelés hatékony nemzetközi ellenőrzés melletti megvalósításáért, támogatja az erőszak alkalmazásáról való lemondás világszerződésben történő rögzítését. Ugyancsak hétfőn tették közzé Moszkvában az etiópiai állami delegáció szovjetunióbeli hivatalos látogatásáról szóló közös közlemény szövegét, ebből kitűnik: A tárgyalások során az etiópiai küldöttség aláhúzta, hogy eltökélt szándéka az imperialistaellenes irányvonal továbbvitele, szovjet részről pedig üdvözölték az Etiópiában végrehajtás alatt álló progresszív reformokat. A közös közlemény aláírói állást foglaltak a dél-afrikai problémák neokolonialista megoldását célzó próbálkozásokkal szemben. A közel-keleti helyzetet értékelve megállapították, hogy a rendezés csak az izraeli csapatoknak az 1967- ben megszállt területekről való teljes kivonása, a palesztin nép törvényes jogainak érvényesítése, valamint a konfliktusban részt vett valamennyi állam jogainak érvényesítése alapján mehet végbe. Támogatásáról biztosította a Szovjetunió és Etiópia az AESZ erőfeszítéseit Afrika népeinek egységbe tömörítésére az imperializmus, a gyarmati rendszer elleni harcban. jics első kézszorítását és első szavait sohasem felejtem eL Ha eszembe jut, most is látom élénk, szürke, kicsit ösz- szehunyorított, ravaszikás szemmel, nyílt, kissé raccsoló beszéddel. Szorongásom abban a pillanatban meleg szeretetté változott. Vlagyimir Iljics a két magas termetű férfivel együtt beült az autóba és a Szoljannij Gorodok-ba vitette magát, ahol a munkásság és az értelmiség közös nagygyűlésen vártáit a felszólalását. Mikor megérkeztünk, Vlagyimir Iljics kiszállt az autóból és gyors léptekkel sietett az ülésterem felé, de a tömeg, persze, azonnal felismerte és nagy ovációval kísérte. Felszólalását is állandó viharos éljenzés és taps szakította félbe. Visszafelé menet a kocsiban mellém ült. Néha lopva ránéztem: az éppen átélt izgalom ellenére nyugodt volt, de kissé gondolkodó. Mikor a Szimolnijhoz értünk, sajátos fürgeségével ugrott ki a kocsiból: — Most, GUI elvtárs, menjen, egyék valamit! Én rövidesen visszajövök. Szótlanul néztem eltűnő, fürge léptei után. Akkor már határozottan tudtam, hogy a legnagyobb emberrel hozott össze a szerencsém. (Kőszegi Frigyes gyűjtése) A LONDONI HÉT PONT A harmónia csupán külsődleges A. B. T. Legyen reggel a Szmolnij-paíota előtt! Lenin gépkocsivezetője elmondja első találkozás át a forradalom vezérével A forradalom kitörésének harmadik napjától kezdve hat éven keresztül, úgyszólván minden nap, találkozott a forradalom vezérével, hűséges sofőrje, Gill. Sokezer kilométert tett meg a rendkívül mozgékony, mindent személyesen látni kívánó Leninnel, és ezalatt volt alkalma egészen közelről megismerni a nagy államférfit. Lenin halála után GUI emlékezéseit Moszkvában kiadták. Ebből az emlékezésből közöljük azt a részletet, amelyben elmeséli első találkozását Leninnel. OLASZORSZÁG Befejeződött a pártközi tárgyalások első szakasza A baráti kapcsolatok alapjai Szovjet-etióp deklaráció és közös közieméig I Vasárnap hazautazott Leningrádbó! az etiópiai állami küldöttség, amely Mengisztu Hailé Mariamnak, az ideiglenes katonai kormányzótanács elnökének vezetésével hivatalos látogatást tett a Szovjetunióban. i
