Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-08 / 107. szám
Párínapok Időszerű nemzetközi kérdésekről { GÖDÖLLŐI JÁRÁS Május 12., 18 óra: Vácszentlászló, művelődési ház, előadó: Furulyás János termelőszövetkezeti elnök. Május 16., 18 óra: Túra, pártház, előadó: dr. Várkonyi József üzemi ágazatvezető; 18 óra: Isaszeg, pártház, előadó: Tihanyi Istvánná általános iskolai igazgató-helyettes. Május 19., 15 óra: a Hazai Fésűsfonó kultúrterme, előadó: Ga- bányi Lajos, az MSZMP Pest megvet bizottságának osztályvezetője; 13 óra: Galgamácsa, tanácsháza, előadó: Bencze Imre termelőszövetkezeti előadó; 18 óra: Verseg, művelődési ház, előadó: Kiss László tsz-párttitkár. Május 20., 16 óra: Aszód, Fegyveres Erők Klubja, előadó Cser László gimnáziumi igazgatfó; 16 óra: az Agrártudományi Egyetem Tangazdaságának ebédlője, előadó: Tábik Ferenc tangazdasági párttitkár; 17 óra: Pécel, pártház, előadó: Prezenszki Gábor, a szakmunkásképző igazgatója. Május 23., 14 óra 15: Iklad, az Ipari Műszergyár ebédlője, előadó: Szabó István személyzeti főosztályvezető. Facsemeték, palánták Gödöllőn az Alsópark melletti falerakat telephelyén ösz- szesen 260 négyzetméter alap- területű fóliasátrat állított fel a Gödöllő és Vidéke ÁFÉSZ. Május 15-e után ingyen vihetnek innen az érdeklődők különböző zöldségpalántákat. Csikós Emöné és Hackersmidt Ferencné a gyomtalanításon dolgozik. ★ Mintegy háromezer gyümölcsfaesemetét őszig, amíg azok a kiskertekbe nem kerülnek. Izsák Karácsondi Józsefné szétülteti' a fiatal fákat. Iíj. Fekete József felvételei Ajándék Negyedikes kisdiák voltam akkoriban, tanulásban nem éppen hátul, talpraesettség tekintetében nem éppen elöl a sorban. Anyák napján kedves ünnepségre készültünk, verseket tanult társaim többsége; virágot gyűjteni szervezkedtünk, csalafinta meglepetéseken törtük a fejünkéi. Addig-addig, mígnem rám is kiosztottak egy nyúlfarknyi költeményt, négy versszakot, keveset, könnyűt. Megtanulni nem volt nagy kunszt, de hiszen, ha csak ez lett volna a feladat! Elérkezett az ünnepség maga. Ádámcsutkát nyelő izgalommal készülődtem, bugyu- tán idétlen . csokornyakkendőm szárait cibáltam az osztályterem ajtaja előtt, és szívverésem fülemben dübörgő hangjától még a felszólítást sem hallottam: én következem. Következtem. Édesanyám, kishúgaimat maga mellé rendezgetve ott kuporgott a kisebbeknek feltalált hátsó padban, anyai ösztönének minden aggódó figyelmével. Pufók, piros arcú, izzadt tenyerű fiacskája meg ott állt a dobogón, gondolat, mersz és ihlet nélkül, várva a csodára, hogy ezúttal szavaiévá minősülhet végre. De nem történt csoda. _A vers közepéig hörgő torokkal, akadozó nyelvvel, nevetéshez hasonlatos intoná- lással még csak eljutottam, de aztán roppant önsajnálatomban, s drága szülém lejáratása felett érzett bánatomban a végére minden erőm elhagyott: egy versszakot elsírtam még, s aztán kirohantam; úgy, hogy azt a verset sem akkor, sem később végig nem mondtam soha. Édesanyám sem várta meg az ünnep végét. Otthon fagyos, anyák napjához nem illő hangulat fogadott, s én föld alá bújtam volna szégyenemben. Méltó büntetésem betetőzendő, év végi bizonyítványomban az olvasás tantárgynak érdemjegyeként, kilógva az ötösök sorából, ott árválkodott egy négyes, emlékeztetve dicstelen köszöntőm rossz emlékére. Anyák napján azóta is előelővesszük a régi történetet, s ha akkor keserves perceket okoztam is, ma már oly nagyokat nevetünk rajta, hogy az ünnepi virágcsokor mellett valódi ajándék ez az emlék is.-áti A múlt tanulságai a jelennek 'Emlékezés Czeczuíits Jánosra A világforradalomnak el kell jönnie, úgy tisztul meg a társadalom. Idős Czeczuíits János hitvallása volt ez a mondat. Fia, unokája úgy emlékeznek rá, valahányszor arra akarta őket figyelmeztetni, hogy az élet több evésnél, ivásnál, mindig ezt mondta. Gödöllőnek volt vezetője Cze- czulits János, a két nagy pro. batétel idején: 1919-ben és a ■ fölszabadulás után. Mindig olyan helyzetben kellett az élre állnia, amikor a puszta lét biztosítása volt a feladat, amikor meg kellett akadályozni, hogy a pusztulásban süUyeúő múlt magával rántsa a jövőt, amikor egy ember bölcsessége és jóakarata kevés. Czeczuíits János nem volt egyedül. A közösséggel, a közösségért dolgozott és munkája nyomán mindig élet fakadt. Szocialista volt. Szentmártonkátán született 1886. március 23-án. Előbb Valkóra, majd 1909 körül Gödöllőre költözött. Pesten tanulta ki az épületasztalos szakmát. A szervezett munkásmozgalommal, a szociáldemokráciával tanonckorában került kapcsolatba. Gödöllőről is Budapestre járt dolgozni, 1913-tól a Fővárosi Gázmüvekhez. Megjárta az olasz frontot, szerve- dett az első világháború szomorú emlékezetű csataterein, az Isonzónál, a Doberdón. Súlyosan sebesült lábát csak azért nem amputálták, mert saját felelősségére kúrálta magamagát, sikerrel. A Tanácsköztársaság idején a községi direktórium titkára. Példaszerű rendet tart, és megmenti Gödöllőt az éhezéstől, a nehéz, háborús,' nyugtalan időkben. Az ellenforradalom győzelme után elbocsátják, társaival, a direktórium, tagjaival együtt börtönbe vetik. A gyűjtőfogházban, majd Vácott töltött 22 hónapot, de súlyosabb büntetésre még az ellen- forradalmi bíróságnak is nehéz volt okot találni; így a büntetést a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vette. A két világháború között önálló kisiparosként dolgozott. A rendőrség és a csehdőrség állandóan szemmel tartotta, de ő továbbra is össze járt elvtár- saival: Hajdúczi Jánossal, Kobzi Jánossal, Jámbor Sár.- dórral, Dregonya Józseffel és a többiekkel. Néhány nappal a község felszabadulása után az új közigazgatás v ezetője. előbb polgármesterként, majd 1946-tól 1947-ig jegyző. A gödöllői kommunistákra támaszkodva másodszor is megmenti faluját az éhezéstől, megszervezi az újjáépítést és a közellátást. 1947-től nyugdíjas; tanácstag, párttag, közéleti ember egészen haláláig, 1963. június 27-ig. Ezek a száraz életrajzi adatok. De azt, hogy milyen ember volt, azzal jellemezhetjük leginkább, hogy a gödöllőiek csak így ismerték és szerették: János bácsi. Vannak, akiket a tévútra szaladt elvhűség elválaszt az emberektől — ő éppen ezáltal kötődött hozzájuk erősen. Milyen is volt hál ? Heltai Miklós Gödöllő története című művéből valók azok a visszaemlékezések, amelyekből idézek: „Nem bíztuk magunkat a véletlenre, értelmesek voltunk, szétnéztünk és magunk gazdálkodtunk, Felülről nem vártunk semmit, kézbe vettük az irányítást, önállóan, a magunk eszétől cselekedtünk, megmutattuk, mit tud a munkásság, Szerbe-számba vettük, mire van szükség. Felvettünk egy helybeli pénzintézettől 200 ezer korona kölcsönt. Szétküldtük megbízott vásárlóinkat az országba és ahol valami felesleg volt, megvettük Gödöllőnek.” „önállóan, a magunk eszétől cselekedtünk, megmutattuk, mit tud a munkásság.” Benne van ebben a mondatban az egész ember. Olyan ember beszél így, aki biztos a dolgában, hiszi, hogy a munkásság hivatása a társadalmi igazságosság megteremtése, és tudja, hogy ennek eljött az ideje. És azt is, hogy a forradalom rend és biztonság, nem bizonytalanság és anarchia, ahogy a reakció állította. Ennivaló, ruha, közrend — ilyen egyszerű dolgok bizonyítják, hogy a munkásság kormányképes. Gödöllőn így kellett bizonyítani, hogy mit tud a munkásság. A faluban a Tanácsköztársaság hónapjai alatt többet építettek, mint az előző öt évben összesen. A gödöllői járási direktórium egyik fönnmaradt irata így szól erről: „... a helyi direktórium kívánságára a községben már meglevő Gizella-fürdő helyre- állítási és kibővítési munkálatainak vezetését és ellenőrzését elvállaltuk. Ugyancsak a középületeken, a községházán, az iskolán és a tűzoltólaktanyán nagyszabású tatarozási munkálatokat végeztettünk, a községi direktóriummal egyetIV. ÉVFOLYAM, 107. SZÁM 1977. MÁJUS 8., VASÁRNAP Szűk helyen, nagy hivatástudattal A cél: háromezer olvasó A kis szoba, ahol beszélgetünk, igazán otthonos. A két íróasztalon, a kis kanapén és a kényelmes foteleken kívül könyv, könyv hátán. Így is van rendjén, hiszen a helyiség a Juhász Gyula járási-városi könyvtár igazgatói szobája. Beszélgetőpartnerem pedig az igazgatónő, Nagy Lajosné. Először egy jelentésbe lapozunk bele, a szakfelügyeleti vizsgálat vaskos dossziéjába. Az értékelő elemzések után tanulságos táblázatokra bukkanunk. Összehasonlításokra, amelyek a gödöllői könyvtárat mérik hasonló nagyságú és jellegű városok azonos kategóriába — a „B”-típusba — tartozó könyvtáraihoz. A kimutatások e fontos művelődési intézmények anyagi adottságait vetik össze, s a Juhász Gyula köftytár hízelgőnek éppen nem nevezhető helyzetét rögzítik. Jóllehet, a látogató a helyiségeikben esztétikus, kényelmes, vonzó körülményekre lel. . Hasonlítás nélkül tetszetős a kép. A könyvtár dolgozóinak hivatás- szeretetc tükröződik vissza a szemlélőre. Az igazgatónő megindulva beszél: — A számok, a kimutatások sok mindent elárulnak, de nem beszélhetnek arról, amit munkánk közben na.p nap után tapasztalunk, arról a ragaszkodásról, szerétéiről, amit olvasóink, látogatóink többsége tanúsít. Állandóan érezzük a megbecsülést, ami a könyvtárban felhalmozott kulturális értékeken kívül, nekünk is szól. Végigjárjuk a helyiségeket. Nem nagy az út, de a látnivaló annál több. A nagyteremben a falak mentén, és a középső polcokon is rengeteg a könyv. — Évi 180 ezer forint a beszerzési keretünk. Ebből ötöt és fél ezer könyvet vásárolhatunk, s bár selejtezünk is, jelenleg több mint negyvenháromezer kötetünk van. Ez a tekintélyes mennyiség persze, sokfél^. Kilencezer kötetnyi a gyermek- és ifjúsági irodalom, amit a Munkácsy utcai iskola egy 25 négyzet- méteres termében berendezett, ideálisnak nem nevezhető gyermekkönyvtárban tárolnak. Ide ezer általános iskolás gyerek iratkozott be, rendszeresen tartanak napközis könyvtáriogla 1 kozásck a t is. A szűk és zsúfolt gyerekrészleg kisegítésére a Stromfeld Aurél sétány fiókkönyvtárát is felhasználják. Ez a részleg az elmúlt év végén nyílt meg. — E rövid idő alatt is nagyon népszerű lett a fiók- könyvtár. Már kétszázon felül vah a beiratkozottak száma. Nem ilyen kedvező a kép a másik két fiókkönyvtárban. A Királytelepitői, mostoha körülményei miatt, nem is várhatunk sokat, annál érthetetlenebb viszont a Blahán 'működő részleg mellőzése.-k A blahai kiskönyvtárat nem a könyvtárosok hanyagolják, hanem az olvasók. A szépen berendezett, 5 ezer kötetes, olvasótermes fiókintézmény értőleg . J .mi vezetjük a köz. vágóhídnak a község fejlődéséhez, mért bővítési munkálatait is ... Gödöllő község háztelekigénylőinek összeírása a község által folyamatban van, annak elkészülte után az illetékes helyre fog felterjesztetni.” Ilyen volt a gödöllői parasztok, munkások, kormányzata. Kezdte az egyszerű dolgokon, az élet alapföltételein, de az első perctől a jövőn tartotta szemét: épített, rendezkedett, mint az ország javainak igazi gazdája. Czeczuíits Jánost a történelem tette vezetővé. Hogyan lesz egy egyszerű ember népvezetője? Ügy, hogy igaza van, vezér, az emberek természetes és igazában hisz. Hite, példája, töretlensége ragadta magával az embereket. Forradalmár volt és az is maradt. Bátor, meg nem alkuvó, amellett vidám, jókedélyű, gyermekszerető — így emlékszik rá fia, akit ő nevelt a forradalmi munkásmozgalom katonájává. Eördögh Tibor, az akkori jegyző így emlékszik vissza ezekre a napokra: „A felszabadulás napja után utolsónak hagytam el hivatalomat, amely akkor a bírói szobában volt. Ide jött be két orosz tiszt, és felszólított, hogy én is távozzam az elöljáróság épületéből. Uakásomra mentem, ahol már 8—10 orosz tisztet találtam. Kozlov ezredes vezetésével. Barátságosan fogadtak, sőt mikor tolmácsuk közvetítésével személyemmel és demokratikus elveimmel megismerkedtek, az ezredes mindjárt maga mellé vett, igazoló írást és vörös karszalagot adott, ellátott bélyegzővel, hogy én az ő emberük vagyok, és így használt fel küldöncként, beszerzőként és vezetőként. Két- három nap múlva felszólított, hogy igaz kommunista érzelmű embereket hívjak be hozzá. Idősebb Czeczuíits Jánost hívtam be, akivel a további teendőket megbeszélte és megbízta» a község vezetésével.” Így ismerték János bácsit: igaz kommunista érzelmű ember. Ezt csak arra lehet rámondani, akit az élet megpróbált és igazsága nyilvánvaló. Dregonya József halála után tapasztalatai, tekintélye Cze_ czulits Jánost tették alkalmassá a falu vezetésére. Élelmet, gyógyszert, fűtőanyagot, villanyt, közlekedést kellett előteremteni, és Czeczulitsék előteremtik. Segít a szovjet parancsnokság, ingyen dolgoznak az iparosok, a közellátási bizottság, híven a 19-es hagyományokhoz, élelmet szerez, malmot, olajütőt indít, helyreállítják a HÉV vonalát, olyik napon több száz ember szorgoskodik a töltéseken, az új rendőrség közbiztonságot teremt... Gödöllő újra élni kezd, mert népe élni akar. 1947-ben Czeczuíits János nyugdíjba megy. Megérdemelt pihenését családja körében tölti, de nem szakad el a munkától, a politikától. Minden május elsején már kora reggel az ünnepség színhelyén volt, megnézte, rendben_e minden, jól tanulták-e meg a szervezést az utódok. Tagja a tanácsnak, számon tartja népe gyarapodását. Ha kérték, a gyalut is elővette és megesett, hogy azokban a helyiségekben javítgatott, ahol egykor, mint polgármester-jegyző százak sorsán kellett javítania. S mi tudjuk: mindkét minőségében teljes munkát végzett; mindenképpen gazda volt, a magyar munkásság, parasztság fia. Szívesen beszélgetett az emberekkel, továbbadta munkás élete tanulságait, mintha csak tudta volna, hogy egykor majd tanulmányozni fogjuk azok életét, akik úgy értettek a közösségteremtéshez, mint ő. Ileltai Miklós Gábor hiába várja heti 12 órán kérésziül a könyvbarátokat; az érdeklődés méltatlanul kicsiny. A központi könyvtár forgalma nagy. Az igazgatónő fogalmaz így: nem megfelelő, nem kielégítő, hanem szép: — Általában száznegyven, százötven olvasó keres fel bennünket, de nem ritka az sem, hogy száznyolcvanán jönnek naponta. Tavaly, az év végén 2876 beiratkozott tagunk volt, az idén szeretnénk elérni az áhított háromezres számot. — Mit adhat a könyvtár az olvasónak? — Elsősorban, könyvéltet, olvasnivalót. Köteteink 43 százaléka tudományos ismeret- terjesztő, megtalálhatók köztük a különféle tudományok alapvető munkái, s így a konkrét témáik iránt érdeklődők, az egy-egy tudományos területen búvárfcodók is kedvükre csemegézhetnek. Nem csalódnak azok sem, akik a hobbijaikhoz keresnek útbaigazítást, a barkácsolástól a rádiózásig mindenhez találhatnak segédanyagot. A továbbtanulók, a politikai iskolába járók, vagy előadásokra készülő olvasóinknak is segítséget tudunk adni, a mindenki iskolájához például külön polcon ajánljuk a felhasználható irodalmat. Aki a szépirodalmat kedveli, kedvére válogathat a szabadpolcokon, s akik még járatlanok az olvasásban, tanácsokat kaphatnak olvasószolgálatunk dolgozóitól. — A könyvtárat két évvel ezelőtt újították fel, akkor készült el az olvasóterem is. Megérte a fáradságot? — Feltétlenül! Kedveltek a folyóiratok, ezekből egyelőre 137-re futja, pedig szeretnénk minél többet, s köztük idegen nyelvű kiadványt is tartani. Ma még, főleg angol és német nyelvű alapmunkáink vannak, a fejlesztéshez hely és pénz kellene. Az olvasóteremben tároljuk a lemezgyűjteményt; a rádió, a magnó, a tévé és a lemezjátszó is az olvasók, nézők, hallgatók rendelkezésére áll. — Az olvasóból néző, hallgató lesz? — A könyvtár közművelődési szerepe egyre kevésbé merülhet ki a kölcsönzésben. Nálunk három klub is működik. A művelődési házzal közösen szerveztük meg a komolyzenei klubot, amely hetente kedden, tizenöt-tizenhat fővel működik. A gyermekklub tagsága az általános iskolásokból tevődik össze, a harmadik nem is igazi klub. Nyugdíjas-törzsközönségünk jön össze minden hónap első csütörtökén, hogy filmeket nézzen, előadásokat hallgasson és olvasson, beszélgessen, játsszon kedvére. Egyéb rendezvényeink is népszerűek. Gyakran zsúfolódott már ösz- sze negyven ember is a húsz- személyes olvasóteremben, s vendégeink névsorából is elegendő, ha két nevet említek: Baranyi Ferenc, Kulcsár István. ★ A beszélgetésre szánt idő lassan lejár, s még mennyi mindenről nem szóltunk részletesebben. A cikkatalógus, a könyvtárközi kölcsönzés, a könyvtári propaganda, mind- mind izgalmas kérdés. Akárcsak azoknak a kérdőíveknek a sorsa, amelyeken a közönség igényeit kívánták felmérni; mi az amit hiányolnak, mi az, amit jobban kéne csinálni. G. Z.
