Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

4 1977. MÁJUS 8., VASÁRNAP Megfelelni a szocialista társadalom művelődési igényeinek Folytatódott Szentendrén a művészeti főisk olások találkozója Tegnap folytatódott Szentendrén, a megyei művelő­dési központban a magyar művészeti főiskolák első ta­lálkozója. Délelőtt dr. Tót*. Dezső kulturális miniszter- helyettes a művészeti főiskolásokkal folytatott beszél­getésit, amelyen a fiatalok feladatairól esett szó. A programban egyébként ezen a napon több mint egy tucat bemutató szerepelt. A színházteremben a szín­ház- és filmművészeti főiskolások népi komédiáit, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz- tanszakának zenekaraiból alakult együttes műsorát, az Állami Artistaképző Intézet növendékeinek műsorát és a Zeneművészeti Főiskola nemrég végzett hallgatóiból alakult folklóregyüttesének előadását zsúfolt nézőtér előtt mutatták be. Nagy sikert aratott a Szinház és Filmművészeti Főiskola vizsgaelőadása: a Liliomfi is. Az esti programban a zeneművészeti főiskolások kama­rakoncertje és a színművészeti főiskolások két további bemutatója szerepelt. Sok érdeklődőt vonzott a film- és tv-rendezők alkotásaiból összeállított válogatás is. Dr. Tóth Dezső miniszterhe­lyettesnek a főisikolások'kal folytatott beszélgetésindító délelőtti előadása azokat a témaköröket érintette, ame­lyek a fiatalokat leginkább foglalkoztatják: Hogyan erő­síthető ae ifjú művészek tár­sadalmi kapcsolata? Hogyan segítheti a politika az alkotók művészeti tevékenységét? E néhány témakör felidézé­séből is kitűnik, hogy a kér­dések végül is szoros össze­függésben állnak egymással, s a művészet társadalmi hasz­nosságára, emberformáló ere­jére vonatkoztak. — A fiatal művészeknek jo­gos igénye: mielőbb nyilvá.- nosságot kaphassanak alko­tásaik, hogy felmérhessék mű­veiknek a közönségre gyako­rolt hatását — mondta beve­zetőül dr. Tóth Dezső. — De gyakran jelentkeznek ellent­mondások is ezen a területen, mert néha túlzottan is tágra nyílnak a bemutatkozás le­hetőségei. S itt nem csupán az okoz gondot, hogy néha szín- vonalbeli visszaesések tapasz­talhatók, hanem az is, hogy lassúbb az igazán értékes mű- vek kiválasztásának folya­mata. Azt kell mércének te­kinteni, hogy a szocialista tár­sadalom igényeinek mennyi­ben és hogyan felelnek mega fiatal művészek alkotásai. S ezzel öszefügg a szocialista mű­vészet tudatosan vállalt pár­tosságai. A miniszterhelyettes részle­tesen foglalkozott ezután a művészeti alkotások közérthe­tőségének gondolatkörével, a műalkotások tartalmi és for­mai összefüggésével, a fiatalok művészeti kísérleteinek társa­dalmi vetületével. A beszélgetésen részt vevő főiskolások közül többen is fel­vetették a pályakezdés, az el­helyezkedés gondjait. Az Álla­mi Balett Intézet növendékei javasolták, hogy több vidéki városban is szervezzenek ön­álló balett-társulatokat, a Kép­zőművészeti Főiskola hallgatói is a fővároson kívüli bemutat­kozási lehetőségek szélesítését kérték. Az észrevételekre válaszként is figyelemre méltó volt Vin­A múlt tanévben kísérlet­képpen kétéves közgyűjtemé­nyi tagozat indult a váci Sztá­ron Sándor gimnáziumban. Az akkori III. d. osztály 14 leány növendéke jelentkezett és most a negyedik osztály elvégzése után és az érettségi előtt né­hány nappal képesítő vizsgát tett. Az erről szóló oklevelet a tanév végén kapják kézhez. A vizsgán valamennyien megfeleltek, sőt hárman dicsé­retben részesültek. Oklevelük könyvtári, levéltári és múzeu­mi szakalkalmazotti állás be­töltésére képesíti őket. Alkal­mazhatók azonban bármely cze Tamásnénak, a megyei ta­nács művelődési osztálya cso­portvezetőjének hozzászólása. Elmondta, hogy Pest megye számtalan lehetőséget kínál a fiatal képzőművészek bemutat­kozására. Tavaly 65 múzeumi kiállítást rendeztek és 160 kü­lönböző intézményben nyitot­tak tárlatokat Pest megyében. Megemlítette, hogy Vácott és Szentendrén több fiatal mű­vész kapott műtermes lakást. Javasolta: érvényesítsék job­ban a fiatal művészek irányí- tottabb elhelyezkedésére vo­natkozó elképzeléseket. ★ A művészeti főiskolák ta­lálkozójának eseménysorozata ma folytatódik Délelőtt a szentendrei moziban váloga­tást mutatnak be a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán a közel­múltban végzett hallgatók dip­lomafilmjeiből. Délután a mű­velődési központ színházter­mében ünnepi műsort rendez­nek a győzelem napja alkal­mából, majd ismét a filme­sek bemutatkozását láthatjuk. Este majális lesz a Papszigeten a találkozón részt vevő főisko­lások közreműködésével. Kr- Gy. vállalat, vagy intézmény irat­tárában, könyvtárában is. Eddig az országban közgyűj­teményi szákalkalmazottak nem voltak. A 14 váci leány tehát az első ilyen munkára képesített, úgymondhatni, tu­dományos intézmények okle­veles középkádere. Besorolá­sukról a közeli napokban jele­nik meg a kulturális miniszter rendelete. A jövő iskolaévben ismét lesz Vácott közgyűjteményi ta­gozat, amelyre a gimnázium egyik harmadik osztályának növendékei jelentkezhetnek. Közgyűjteményi tagozatos gimnazisták vizsgája Vácott Aki időt nyer, csatát nyer! MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK ' — Szobafestőnek? Gyenge fizikumú ahhoz, inkább hagy­ják továbbtanulni, jófejű gye­rek ... —- az osztályfőnök nem is sejthette akkor, hogy szavai az érvényesülés útján indítják el az apja mellett rnegületődve álldogáló fiút. Ma, Villási László, a Gyü­mölcs- és Főzelékkonzerv­gyár műszaki osztályvezetője. Alig múlt harmincéves. Négy gyáregység fejlesztési gondja, műszaki irányítása foglalkoz­tatja a nap 24 órájában. Szó szerint, mert még álmában is a gyárban jár, a Dunakeszin épülő tésztaüzemben, vagy a tmk-sok között, akik a borsó­szezonra készítik elő a feldol­gozógépsorokat. Május 15-én lesz az első üzempróba. A fia­tal osztályvezető szombat-va­sárnapokon is gyakran kö­szönt a csend unalmába süp­pedt portásokra. A gyárral fejlődött Irodájának ajtajából jön vissza velem. Éppen a gyár­udvarra tartott, ahol két daru manőverez, ahogy a vagonból kiemelték a 17 méteres liszt­silót, az épülő üzem berende­zésének lelkét. — A beruházással párhu­zamosan nemsokára nyakun­kon a borsó ... Megszokhat­tam volna már a szezonkez­dés izgalmait, jóformán gye­rekkorom óta benne élek: ami­kor Vácott a gépiipari tech­nikumba jártam, mindig itt töltöttem a nyarat, ide jöttem szakmai gyakorlatra. Emlék­szem, voltak olyan évek, ami­kor teljes bevetéssel vártuk a termést, aztán fricskát kap­tunk az időjárástól: a fagy, az aszály éppúgy ellenségünk, mint a téeszeké. A mezőgazda­ságban a telepítések váltása is érzékenyen érint bennünket: az átállásokkal sok idő vesz­het el, gyorsan kell cseleked­nünk, tehát sok múlik a mű­szakiakon. Konzervgyári pályafutását 15 évvel ezelőtt kezdte a tmk- műhelyben. Gépbeállító-laka- tos volt. A Műszaki Egyete­men — munka mellett — le­velező gépészmérnök-hallga­tóként folytatta a tanulást. A gyár vezetői segítettek: köny- nyebb beosztásba került, tmk- előadó lett. 1969-től műszaki­fejlesztési ellenőr, majd há­rom év után ugyanitt kineve­zik csoportvezetőnek. 1974- től már ő a műszaki osztály vezetője. Ha a GYÜFÖ fej­lődését nézzük, összefüggést lehet találni Villási László szépen ívelő pályája és a gyár felnövése között. 1963-ban még csak borsókonzerv, befőtt, sa­vanyúság és olajoshal készült az üzemekben. Ma 300-féle ter­méket állítanak elő, a 20 ton­nányi diabetikus befőttektől a 600—800 vagont kitevő bor- sókonzervig, félmilliárd fo­rint termelési értékben. S ah­hoz megfelelő műszaki felké­szültség is kell, hogy az 1600 dolgozót foglalkoztató gyár elérje ezt a termelési szintet — Véleménye szerint mi kell a jó vezetéshez? — A szakmai tudáson kí­vül jó emberismeret. A veze­tő értsen a munkások nyel­vén, ezt nehezen tanulja meg az, aki nem élt közöttük. La- katoséveimiböl még most is sok hasznom van. Akár az üzemvitelt, vagy a műszaki fejlesztést nézem, éppen azo­kon a területeken dolgoztam, amelyeket most irányítok. Az energiával viszont az egyete­men ismerkedtem meg. Tizenöt tagú stábbal dolgo­zik, osztályán kívül még 270 tagú műszaki gárdát — üzem- lakatosokat, kazán- és vil­lanyszerelőket — irányít. Meg­követeli a fegyelmet. A nyolc­órás munkaidő alatt osztályán csak egy téma lehet: a mun­ka. Szigorú, de nem alakítja a főnököt. Ki is javít, valahány­szor a főnök—beosztott ki­fejezésit használom, mert ne­ki csak munkatársai vannak. Vezetőképzés labdajátékkal A nyitott ablakon át behal­latszanak a szállítómunkások hangos, egymást serkentő, kurta kiáltásai. Az osztályve­zető felkel asztalától, nem áll­ja meg, hogy egy pillantást ne vessen a kinti eseményekre. Ahogy háttal áll, szembetűnik széles válla. — Hogy mondhatta magára az általános iskolában az osz­tályfőnöke, hogy vékonydón- gájú, gyenge csontú... csú­szik ki a számon. — Látja, ezt akartam én is megcáfolni — fordul meg ne­vetve —, középiskolás korom­ban nagyon jó tornatanárom Versmondók és képzőművészek - együtt Uj nagyközségi irodalmi színpad Erden Az érdi művelődési köz­pontban nagy a forgalom, egy­mást követik az együttesek próbái. Telt ház van. Az iro­dalmi színpad próbái néha az öltözőhelyiségbe szorulnak. Az amatőr előadók lelkesedése ilyenkor sem csökken. Nicolas Guillén verseit szavalják ép­pen. A próba után beszélgetünk a színpad tagjaival. — Az irodalom szeretete ho­zott ide minket — mondja Veréb Imre gyógyszergyártó szakmunkás. József Attila ver­seiben megfogalmazva talá­lom a modern ember életér­zéseit. A költészet szeretete — József Attila költészete számomra is a csúcsokat je­lenti —szól közbe Bence Zsu­zsanna, a diósdi általános is­kola pedagógusa. Alighogy Diósdra kerültem, Kéri Mi­hály, az érdi művelődési köz­pont művészeti csoportjának vezetője meghívott az együt­tesbe. Pálinkás József, a csoport legidősebb tagja, építőipari anyagibeszerző: — Mindenki olyan idős, amennyinek érzi magát — mondja. — Ha minden korosz­tállyal megtalálom a kapcso­latot, fiatal vagyok, harminc­öt évesen is. Bogár Ferenc, a játékbolt eladója a próbán vidám hang­vételű verseket adott elő. — A groteszk ötleteket sze­retem legjobban. A panto­mim, a mozgás nagyon érde­kel, örülnénk, ha színjátszó­körré tudnánk fejlődni. Görbe tükör Az együttes vezetője, Jeho- da János műszaki fordító, köl­tőként már több irodalmi fo­lyóiratunkban is bemutatko­zott. — Három előadásra érett műsor próbái folynak —mond­ja. — Nicolas Guillén, kubai néger költőt mutatjuk be egy estén összeállításunkban. Má­sik két műsorunk szatirikus, humoros jellegű. Az Érdemte­len ANTIFÖRUM címűben fricskát adunk nagyközsé­günk visszásságainak, a tele­víziós Fórum mintájára. Al­bérlők panaszait szólaltatjuk meg a másik, kesernyésen humoros műsorban. Érden már több éven át tevékenykedett egy irodalmi színpad — fűzi tovább Jehoda János. Mostani törzsgárdánk részben az elődünk tagjaiból áll, alig néhány hónapja dol­gozunk. Most, a kezdeti stá­diumban sikerélmény, hogy másfél hónapos próbasorozat után már szerepelni tudunk. Továbbképző műhely — Az első jelentkezők fo­lyamatosan toboroznak új ta­gokat, kialakult egy ütőké­pes gárdánk, amely a termé­szetes lemorzsolódással szá­molva is folyamatosan mű­ködhet. Nagyon becsülöm a színpad tagjaiban, hogy a hi­ányzást mindig előre bejelen­tik, ok nélkül senki nem ma­rad el a próbáról. Az érdi aktuális események feldolgo­zása vonzza az embereket, részesei akarnak lenni a szín­pad munkájának. Az a legfon­tosabb, hogy kollektiven dol­gozzunk. Távolabbi célunk: az Eöry Emil vezette képzőmű­vész-szakkörrel kívánunk ki­alakítani a művelődési ház­ban egy érdi műhelyt, amely­ben nagyközségünk amatőr művészbarátai állandó tovább­képzést kaphatnak. Pósa Zoltán Megkoszorúzták Vajda János sírját Vajda János, költő, író szü­letésének 150. évfordulója al­kalmából szombaton a Mező Imre úti temető művészpar­cellájában megkoszorúzták a klasszikus becsű Gina-versek poétájának sírját. A Kulturális Minisztérium nevében Marczali László mi­niszterhelyettes és Tóth Gyu­la főosztályvezető, a Magyar írók Szövetsége nevében Garai Gábor főtitkár és Vészi Étid­re író, választmányi tag, a Magyar Irodalomtörténeti Tár­saság képviseletében Tolnai Gábor akadémikus, a társaság elnöke és Mezei József egye­temi tanár helyezte el a meg­emlékezés koszorúját. (A költőre összeálításunkkal a 7. oldalon emlékezünk.) Szabadidő-park A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat az ország első szabadidő-parkját alakítja ki a nagy forgalmú üdülőhelyen: Harkányban. Az építkezés most kezdődött meg, s részle­gesen már az idén működik, teljesen 1978 őszére készül el. Az újszerű közművelődési in­tézmény célja az, hogy előse­gítse a szabad idő aktív, kultu­rált eltöltését. TV-FIGYELŐ Multimoment. Ugyan ki sze­reti, ha a szemébe mondják: nem jól dolgozik, noha hite szerint mindent megtesz, hogy szó ne érje a háza — vagyis­hogy a híven szolgált munka­helye — elejét... Egynéhány ceglédi munka­vezető nemrégiben mégis így járt. Kiderült, hogy nemcsak egy-két, de egy-lcét tucatnyi százalékkal is többet tud ter­melni a rájuk bízott szalag. És ami különösképp érzéke­nyen érinthette őket: a szem­beolvasás ellen nem volt apel­láta, mert ami kiderült — azt fehéren-feketén, papíron, fényképen rögzítették a mun­kaszervezés szakemberei. Akik látták az Ipari kalei­doszkóp csütörtöki adását, tudhatják, hogy a Villamos­gép- és Motorgyár ceglédi üze­méről van szó, ahol nem új be­ruházásokkal próbáltak több volt. Sportszerűen kézilab­dáztam, futballoztam még az egyetemi évek alatt is. Ha raj­tam múlna, a vezetőképzésben kötelező tantárggyá tenném a labdajátékot. Például a fut­ballban tanultam meg a kom- binatív csapatjátékot, hogy mindig ott legyek, ahol szük­ség van rám. Ez alkalmazható az élet más területén is. A sport kitartóvá teszi az em­bert, arra nevel, hogy ne adja fel könnyen a játszmát. Kevés műszaki vezető vág­ná fejszéjét akkora fába, mint amire Villási László vállal­kozott az elmúlt években — csapatmunkával. A műszaki osztály egy személyben fel­csapott beruházónak, fővállal­kozónak, koordinátornak. A GYÜFÖ dunakeszi gyárában így épülit meg rövid idő alatt az 500 vagonos raktár. Most a 100 millió forint beruházá­si értékű tésztaüzemet hozzák létre hasonló szisztémával. ■— Nem volt más választá­sunk. Aki időt nyer, csatát nyer! A Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot bíztuk meg a kivitelezéssel. Az al­vállalkozókkal közvetlen mi tárgyalunk, s az építkezés üte­me szerint összehangoljuk munkájukat. Hogy mit ér­tünk el a generálsizereppel? Elég, ha azt mondom, hogy március 28-ra készült el az üzem komplett kivitelezési ter­ve, s akkor már álltak az épü­let falai. A váci építők rész­tervek alapján előre dolgoz­taik. Saját felelősségükre. Megkötöttük a szocialista szer­ződést is, miszerint novem­berben kerül sor a tésztaüzem műszaki átadására. A mi tmk-saink — az olasz szak­emberek irányításával — sze­relik majd a technológiai gép­sort is, melyen évenként 800 vagon tésztát állítunk elő, 105 millió forint értékben. Azon túl, hogy a lakosság ellátásá­ba is előbb kapcsolódhatunk be, nem hagyható figyelmen kívül, hogy a tésztaüzem a gyorsan megtérülő beruházá­sok közé tartozik. A látszat csal Aki először találkozik Villá­si Lászlóval, azt hinné, mű­szaki-centrikus gondolkodá­sú, más nem is érdekli, csak a technika, a gépek, az üzem­vitel. A látszat csal. Nagyon- is hús-vér ember, foglalkoz­tatja a környezete. Szívesen vállal társadalmi megbízatá­sokat. A gyárban pártcso- portbizalimi. Dunakeszi váro­si rangra emelésével is meg­tartotta tisztségét: a városi tanács tagja. Körzete a 13-as. Az utcai közvilágítástól kezd­ve a közművesítésig intézi a lakosság ügyes-bajos dolgait — Nem túlzók, ha azt mon­dom, hogy időbűvész. Elárul­ná organizációs titkát? — Rendszeresség és követ­kezetesség. Ennyi az egész... Horváth Attila villanyfúrót, centrifugamotort előállítani, hanem magának az összerakásnak, csavarozásnak, helyrekalapálásinak az éssze­rűsítésénél. Munka- és üzemszervezőket hívtak, akik aztán egy rendkí­vül hivatalos hangzású, ám an­nál gyakorlatiasabb módszer­rel, az ún. multimoment fotó- és filmtechnikával sorra meg­örökítették, hol miképpen dol­goznak. Hat-nyolc filmkame­ra szegeződött a szalagok mel­lett ülőkre, és minden félperc­ben készült egy-egy felvétel. A képek aztán — vita ide, vita oda — megmutatták, hogy a szalagok mely tájékain akad meg a munka, s azt is, hogy a későbbiekben hol okoz újabb és újabb lemaradást ez az egyenetlenség. E munka- és üzemszervezők észrevételeinek, javaslatainak nyomán nem kevesebb mint 37 százalékkal nőtt a termelés az amúgy sem valami korszerűt­len kismotorüzemben. Akácz László Emberek a Fortéból. dt. Lenyó László, a váci Forte igazgatója színes, érdekes egyéniség. Szenvedélyesen sze­reti munkáját, a gyárat, a vá­rost, ahol dolgozik. Hogy jó vezető, azt a péntek késő dél­után vetített Mai emberekről szólva ... című riportfilm is igazolta. Jól megy a gyárnak, ha nem is mindig zökkenők nélkül. Termékeiket 60 ország vásá­rolja, s ennél jobb propaganda nem is kell a magyar vegy­iparnak, s a 33 ezer lakosú vá­rosnak. Vácott mégsem csupán ezért szeretik a Kodak rom­jain épült üzemet. Tudják róla, hogy munkásai a legjobbak közül valók, akik nem csu­pán a saját boldogulásukért, gyarapodásukért dolgoznak, hanem a nagyobb közösség ja­vára, a városért is. A film készítői jó szemmel vették észre, hogy a Forte al­kalmas színhelye lehet a szo­cialista emberi közösség ala­kulásáról szóló példázatnak. Ha ez volt a céljuk,. Azt ugyanis végül sem tudtuk meg, hogy portréfilmet látunk, vagy valami mást. Ügy tűnt, Vértessy Sándor szerkesztő-riporter és Zolnay Pál rendező (mindketten ott­honosan mozognak Vácott) a bőség zavarával küszködött. Mégis szürkére sikerült az af­féle keretjátéknak szánt mun- kásgyűlés, Izgalmasak, érdekesek vol­tak viszont az igazgatóval ké­szített interjú percei. Ahogy Lenyó László a piackutatás, a kereskedés és a vezetés titkai­ról árult el eddig kevésbé is­mert érdekességeket, azzal közelebb kerültünk hozzá is, a gyárhoz is, a városhoz is. Csulák András 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents