Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

1977. MÁJUS 8., VASÁRNAP A béke építőinek világközgyűlése Magyar felszólalások Varsóban Gáspár Sándor Skóciában A győzelem napja (Folytatás az 1. oldalról) Az európai biztonság és együttműködés kérdésével fog­lalkozó bizottságban a figye­lem elsősorban arra összpon­tosult, hogy mivel járulhatna hozzá a közgyűlés a belgrádi értekezlet sikeréhez. Pethö Tibor ismertette e bizottság­ban, mit tett Magyarország az enyhülés és az együttmű­ködés elősegítése érdekében, többek között megemlítve, hogy átadtuk javaslatainkat jóval a belgrádi tanácskozás kezdete előtt az EBK záróok­mányát aláíró kapialista or­szágoknak. Ami a. nyugati vá­dakat illeti a helsinki hármas kosarat illetően, a magyar kül­dött meggyőző számokkal bi­zonyította országunk nyitott­ságát. Emlékeztetett arra, hogy csupán a múlt évben több mint 10 millió külföldi járt Magyarországon, és több mint 6 millió magyar külföl­dön. Ami a kulturális cserét illeti, a Magyarországon ki­adott, illetve bemutatott kül­földi könyvek száma önma­gáért beszél. Az új gazdasági rend megte­remtésével, a fejlődéssel fog­lalkozó bizottságban szólalt fel dr. Simái Mihály profesz- szor, az MTA Világgazdasági Kutató Intézetének igazgató- helyettese,' a Magyar ENSZ Társaság főtitkára. Felszólalá­sában központi helyet foglalt el az a gondolat, hogy szoros, szerves kapcsolat áll fenn a béke, a leszerelés és a fejlődő országok problémáinak megol­dása között. A fegyverkezésre fordított összegek gyakorlati­lag lehetetlenné teszik, vagy legalábbis megnehezítik a fej­lődő országok megsegítését. Dr. Simái Mihály cáfolta azokat a feltételezéseket, hogy a szocialista országok és a fej­lődő országok közötti kapcso­latok jelentősége ma már csök­kent A szocialista közösség létezése továbbra is szilárdít­ja a fejlődő országok kereske­delmi helyzetét, hisz gazdasági kapcsolataikban, ezek ,az or­szágok többé már nem kény­szeríthetők bármilyen, szá­mukra előnytelen szerződések megkötésére. Ezenkívül pedig a szocialista országok tovább­ra is segítséget nyújtanak a fejlődő országoknak gazdasá­guk építésében. Lőrinc Tamás, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének el­nökhelyettese a fegyverkezési verseny beszüntetésével és a leszereléssel foglalkozó 1. szá­mú bizottságban elsősorban azokkal az eredményetekéi fog­1 1877. május 9-én nyerte vissza Románia állami függetlenségét; ezen a napon mondta ki a nemzetgyűlés, hogy Románia teljesen elszakította azokat a szálakat, melyek az országot az oszmán birodalomhoz kö­tötték. A XIV-XV. században a tö­rök birodalom sorra leigázta a Balkán-félsziget államait. A hódításnak áldozatul esett Albánia, Bulgária, Szerbia és Bizánc. A török csapatok el­érték a Duna vonalát és a bi­rodalom vazallusává tették a két dunai fejedelemséget, Havasalföldet és Moldvát. A két fejedelemség századokon át adót fizetett a török biroda­lomnak és gyakran esett áldo­zatául portyázó tatárok és tö­rökök csapásainak, politikai­lag teljes függésben volt az isztambuli portától. A fejedelemségek helyze­tén a XVIII. századtól kezd­ve Oroszországnak a török birodalom ellen viselt soro­zatos háborúi változtattak. Ezeknek a hadjáratoknak az volt a céljuk, hogy visszaszo­rítsák az oszmán birodalmat, s hozzájuttassák Oroszorszá­got a földközi-tengeri szabad kijárathoz. Fontos szerepet játszottak a szubjektív té­nyezők is — a balkáni né­pekkel közös vallás, illetve a szláv népekkel a nyelvi köte­lékek. Az orosz katonai sike­lalkozott, amelyeket a nemzet­közi békemozgalom ért el csaknem három évtized alatt. A szónok hangsúlyozta, hogy a békemozgalom központi fel­adata továbbra is a leszerelés, itt tudunk leginkább szót érte­ni a különböző világnézeteket valló és különböző pártállású emberekkel. Elítélte az ameri­kai félnek a március végi moszkvai tárgyalásokon a ha­dászati fegyverzetek korláto­zása kérdésében tanúsított magatartását, az ott előterjesz­tett amerikai javaslatokat, amelyek gyakorlatilag az 1974- es vlagyivosztoki megállapo­dások semmibevételét jelentet­ték. A négyes számú bizottság­ban, ahol a közel-keleti kér­dést vitatták meg, a szónokok, köztük Szilágyi Béla nyugal­mazott külügyminiszter-he­lyettes, az Országos Béketa­KOMMUNISTÄK AZ OLASZ KORMÁNYBAN? Itáliában hónapok óta tanúi vagyunk annak a nem éppen tipikus jelenségnek, hogy egy polgári kormány úgy tartja kézben az ország irányításált, hogy minden érdemi lépése előtt konzultál a kommunis­ta párttal, mert, ha ezt nem teszi, akkor a parlamenti, de még inkább az általános po- Hitikai erőviszonyok balra- tolódása miatt megbukna. En­nek az éremnek a másik ol­dalán körülbelül az látható, hogy a munkásosztály párt­ja közvetve felelősséget vál­lal a fennálló rendszerért, te­kintélyét és befolyását köl­csönzi olyan kevésbé népsze­rű intézkedésekhez, amelyek az ország gazdasági helyzeté­nek a stabilizáíasát hivatot­tak előmozdítani. Az OKP el­lenzékben van formálisan, ám kormányzó pártként viselke­dik ténylegesen, A keresz­rek következtében az elnyo­mott népek és a vazallusa sor­ba kényszerített fejedelemsé­gek helyzete kedvezőbb lett. Az 1829-ben megkötött béke már jelentős mértékben ki­terjesztette a dunai fejede­lemségek autonómiáját. A mostani Románia területén felszámolták a török erődö­ket, létrehozhatták a fejede­lemségek saját fegyveres erőit. Megindult az országban a gaz­dasági fejlődés is. Ebben az időben lényegében orosz—török kondominiurn alakult ki a két dunai feje­delemségben — a fejedelmek megerősítéséhez szükség volt a cár jóváhagyásához. Az 1856-i krími háború után. melyben Oroszország veresé­get szenvedett Angliától és Franciaországtól, ezt az eu­rópai nagyhatalmak garan­ciája váltotta fel. 1859-ben Havasalföld és Moldva közös fejedelmet választott Cuza ezredes személyében, s az or­szág megindult a gazdasági és politikai reformok útján. 1864-ben megtörtént a job­bágyrendszer felszámolása, es egyúttal lendületet kapott Ro­mánia gazdasági fejlődése is. Az ország azonban jogilag to­vábbra is Törökország vazal­lusa maradt, s évi 914 ezer lei adót fizetett a portának. Románia teljes független­sége az 1877-ben a Baikán-krí­nács alelnöke, leszögezte: a palesztin kérdés 30 éve vár rendezésre, de sajnos, nap­jainkban is a palesztin prob­léma a közel-keleti rendezés megoldásának kulcskérdése. Az elmúlt 30 évben több kí­sérlet történt a palesztin moz­galom felszámolására. Ilyen kísérletnek voltunk tanúi Li­banonban. Szilágyi Béla hang­súlyozta, hogy minél hamarabb újból össze kell hívni a Közel- Kelettel foglalkozó genfi béke­értekezletet. A fasizmus és a neofasizmus kérdésével foglalkozó bizott­ság ülésén a résztvevők emlé­keztek a 32 évvel ezelőtt szét­zúzott nácizmussal folytatott harc tanulságaira és méltatták a szocialista államok döntő szerepét abban, hogy immár 32 éve béke uralkodik kontinen­sünkön. ténydemokraták távoltartják a kommunistákat a kormány- hivataloktól formálisan, ám velük együtt hozzák döntései­ket ténylegesen. E különös átmeneti álla­pot bevezetését egyfelől az in­dokolta, hogy a kommunisták nélkül Olaszországot kormá­nyozni már nem lehet. Más­felől a NATO-tag Itáliára a gazdasági nyomásig, valójá­ban zsarolásig terjedő nyomás nehezedett az utóbbi hóna­pokban, annak megakadályo­zása végett, hogy az OKP el­foglalhassa az őt megillető sze­repet a kormányban. Az Olasz Kommunista Párt álláspontja világos. Reál po­litikai kompromisszum volt az a döntés, hogy a további fejleményeket előkészítendő, a párt belemegy a vázolt sze­reposztásba. De az OKP első perctől kezdve felelősséget és részvételt kér a tényleges kormányhatalomban ama programja alapján, melynek neve történelmi kompromisz­zis nyomán kirobbant orosz •—török háborúban, kivívott orosz sikerek következtében valósulhatott meg. Ezt a há­borút a cári Oroszország az­után indította meg, hogy a tö­rökök véres kegyetlenséggel elnyomták a bolgár nép 1875-1 felkelését — gyermekek, asz- szonyok, férfiak tízezreit mé­szárolták le. A háború előké­születi időszakában megegye­zés született Románia és Orosz­ország kormánya között: en­nek értelmében az orosz csa­patok szabadon átvonulhat­tak az országon és a román hatóságok értékes segítséget nyújtottak a hadműveletek­hez. A román hadsereget (58 ezer katona, 190 ágyú) moz­gósították, és behívták a tar­talékosokat is. E lépésire vá­laszul a dunai török erődök lőtték a román partokat. Áp­rilis 29-én (május 11-én) a két ország között beállt a hadi- állapot. Május 9-éfl (május 21.) a bukaresti parlament ünnepé­lyesen kinyilvánította a feje­delemség teljes függetlensé­gét. A nagyhatalmak barát­ságtalanul fogadták Románia lépését, csupán Oroszország nyújtott sokoldalú segítséget. A háború alatt a román csa­patok részt vettek a Bulgá­ria területén folyó hadműve­letekben. A békekötés után Románia teljes függetlensége nemzetközi elismerést kapott, s az ország önálló. külpoliti­kája számára kedvezőbb le­hetőségek nyíltak. A SZOT küldöttsége szomba­ton befejezte hivatalos láto­gatását Londonban és a skót TUC meghívására kétnapos látogatásra Skóciába utazott. A Glasgow-i pályaudvaron James Milne, a skót TUC fő­titkára fogadta a Gáspár Sán­dor főtitkár vezette magyar szakszervezeti küldöttséget. Este a skót TUC főtanácsának tagjai baráti összejövetelen találkoztak a SZOT küldöttsé­gével. A MONGOL párt- és kor­mányküldöttség, amely Jum- zsagijn Cedenbalnak, a Mon­gol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága első titkárá­nak, a Mongol Nagy Népi Hu­ral Elnöksége elnökének veze­tésével ötnapos hivatalos, ba­ráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban, szombaton elutazott Berlinből. A látogatásról és a tárgyalá­sokról közös nyilatkozatot ad­tak ki. szum. Ennek lényege pedig az, hogy a sajátos olasz hely­zet, továbbá a világpolitikai egyensúlyviszonyok nem te­szik lehetővé baloldali több­ségnek az egyedüli kormány­zást, ha e többség csekély, tehát a nemzetet szakadás, a társadalmat polgárháború, az országot külső beavatkozás fe­nyegetné. Az elmúlt hónapok tapasz­talatai összességükben olya­nok, hogy az OKP alapvető fordulatot tart szükségesnek, ami azt jelenti, hogy a kom­munisták a kereszténydemok­ratákkal együtt óhajtanak kor­mányt alaidtani. A csütörtö­ki tárgyalások az első állo­mást jelentik az e felé vezető úton. Az első találkozót Ber- linguer hasznosnak és pozi­tívnak minősítette. Longo az Unitába írott cikkében pedig annak a véleményének adott hangot e héten, hogy vagy sikerül most túljutni minden, évtizedek folytán felhalmo­zódott akadályon, vagy a jobb­oldal veszedelmes támadása bontakozhat ki országszerte. MIK A LONDONI REMÉ­NYEK? Szombat óta tárgyalóasztal körül ülnek a brit fővárosban az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország és Japán vezetői, hogy kísérletet tegyenek a tőkés világ alapve­tő gazdasági problémáinak az áttekintésére és szemügyre ve­gyék kölcsönösen elképzelései­ket: összeegyeztethetőek-e ezek oly módon, hogy közös gazdasági stratégiát alakítsa­nak ki. A világpolitika úgynevezett alapvető kérdéseinek új wa­shingtoni rangsorolása a fej­lett tőkésországok egymás kö­zötti viszonyának konszolidá­lását első helyre teszi, ezt kö­veti a kapcsolatok tartós ren­dezése a harmadik világgal (az ő fogalmazásukban: a nyersanyagtermelőkkel), s csak a harmadik helyen szere­pel a kelet—nyugati viszony fejlesztése. Azt, hogy Carter és Brzezinski probléma rangsoro­lása kiállja-e az idő próbáját, Nyugaton is sokan kétlik. Az Egyesült Államok legtöbb nyu­gat-európai szövetségese pél­dául a nyilvánosság előtt is aggodalmának adott hangot amiatt, hogy Vance első moszkvai tárgyalásai nyomán nem fenyeget-e az enyhülési folyamat megbénulása. Emiatt, noha a londoni na­pirenden a konjunkturális helyzet, nemzetközi pénzügyi intézkedések és hasonlók sze­repelnek, nem lesz megkerül­hető a nagy politikai elemzés sem. Feltehető, hogy e hét vé­ge, majd a jövő kedden ugyan­csak Londonban sorra kerülő NATO-tanácskozás után látha­tóvá válik: módosítja-e Carter eddig mutatott külpolitikai stí­lusát, vagy kitárt sokfelől bí­rált vonalvezetése mellett. Hajdú János A zoknak a külföldiek­nek, akik május 8—9- én valamelyik szovjet városban tartózkodnak, min­denütt feltűnik a hatalmas ünneplő tömeg: az emberek 32 éve újra és újra átélik azt a nagyszerű, lelkes hangulatot, amely az egész népet magá­val ragadta 1945 májusában. Ez a nap — az elesettekre va­ló emlékezés, a háborús vete­ránok, az egykori frontharco­sok iránti hála napja Mégis, ha felteszik a kér­dést : miért ünnepli az egész ország harminckét év múlva is győzelmének napját?, nem­csak azt tudom, hogy én mit válaszolok rá, hanem azt is, amit valamennyi honfitár­sam válaszolna. Azért nem tudják elfelejteni a háborút, mert sok-sok ember egyéni sorsa, az egész nép sorsa tük­röződött benne. A fasizmus által ránk kényszerített hábo­rú a legsúlyosabb megpró­báltatás volt, amilyet valaha is átélt népünk. Mi fogtuk fel a fasizmus legnagyobb erejű csapását, viseltük válladnkon a háború legsúlyosabb ter­hét. Miért emlékezünk a hábo­rúra? Mert ma is él mindnyá­junkban: a veszteségek okoz­ta bánatban, a fiatalkori be­tegségekben, a korai öregség­ben, a meg nem született gye­rekekben, a megvalósulatlan reményekben. Van valami szép jelkép ab­ban, hogy Csehszlovákia má­jus 9-én, a győzelem napján ünnepli felszabadulása nagy napját. Ez az egybeesés arra is emlékeztet: ez az ország volt az európai háború utolsó csatájának színhelye, ráadá­sul a megpróbáltatások — a nyugati hatalmak müncheni árulásának következtében —, már a második világháború kitörése előtt megkezdődtek. 335 ezer csehszlovák férfi és nő, gyermek és aggastyán esett áldozatul a náci meg­szállók dühének. Ebben az or­szágban van Terezin és Li­dice, ennek az országnak a nagy szülötte, Julius Fucik írta feledhetetlen emberi-po­litikai végrendeletét: Embe­rek, szerettelek Benneteket. Legyetek éberek! A háborús kár összege meg­haladta az 1938-as árfolya­mon számolt 4,2 milliárd dol­lárt Ez egyenértékű ennek a Micsoda tavasz volt az a harminckét évvel ezelőtti má­jus! Berlint még hetvenmiliió köbméter (!) romhalmaz borí­totta, de a város felett már ott lengett az a vörös zászló, amit Jegorov és Kantarija szovjet őrmesterek — sotemillió tár­sukkal együtt — száz és száz halálon át hoztak el eddig és tűztek ki a fasiszta fenevad barlangja fölé. Az Alex, a berlini Alexan­der-Platz ma a világ egyik leg­szebb és legbékésebb tere. Gyö­nyörű házai között pihenő egyetemisták, ebédidős mun­kások fordítják arcukat a ta­vaszi napkorong szikrázó ra­gyogása felé. Harminckét éve ebben a térségben zárta kö­rül Zsukov és Konyev marsall két és fél millió katonája az immár halálra sebzett fasiz­mus fanatikus utóvédgárdáját. Az omladék alatt még tete­mek hevertek, de az élők — akkor, a pince sötétsége után, még hunyorogva a szabadon áradó fényben — már sejtet­ték, hogy valami gyökeresen Rég helyreállítottuk mind­azt, amit a háború lerombolt, mégis, ha megkérdik tőlem, mikor gyógyítjuk be végle­gesen a háború ütötte sebe­ket, nem tudok válaszolni er­re. Mint ahogy arra sem, hogy mit jelentett a második vi­lágháború a szovjet népnek? A háború mérhetetlen anya­gi károkat okozott, és sebet ejtett a nép lelkén is. Sok millió egyedül maradt anyát, országnyi megözvegyült meny­asszonyt jelent. Egész nemze­déket, amelyet megfosztot­tak gyermek- és kamaszko­rától. A zt is el kell mondanom, hogy ez a háború mind­nyájunkban egy másik kitörölhetetlen, közös nyo­mot hagyott: a háború és az erőszak mérhetetlen gyűlöle­tét. Ezt nem tudják megérteni azok, akik még mindig kétel­kedve kérdik: A szovjet em­berek valóban nem akarnak háborút? Annak, aki nem szenvedte végiig a háborút, nem élte át a győzelmet úgy, mint mi, nyilván nehéz meg­érteni a békéhez való ragasz­kodásunkat. Háborúgyűlöle- tünk hajtja szándékainkatés cselekedeteinket. Ne akarjuk, hogy a pusztítás ismét sok millió embert juttasson azon sorsra, ami 20 millió ezer honfitársunkat utolérte. Vlagyimir Lomejko új kezdődhet ezen a meggyö­tört földön. A legjobbak tud­ták, hogy az az erő, amely meg­szabadította a világot a fasiz­mustól, mindenekelőtt és első­sorban a Szovjetunió volt. Német földön a szovjet nép áldozata nyomán megszület­hetett a Német Demokratikus Köztársaság, az első olyan né­met állam, amelyben testet ölt az ország legnagyobb fiainak évszázados álma, amelyben a nép van hatalmon. Ebben, az immár a világ vezető tíz hatal­ma között helyet foglaló szo­cialista német államban a bel­politika alapja a nép legma­gasabb rendű érdekeinek szol­gálata, a külpolitikáé pedig az európai és a világbéke, a ha­ladás pozícióinak szüntelen erősítése. Nagy ünnepén szívből kö­szöntjük a testvéri Német De­mokratikus Köztársaság népét és kívánjuk: haladjon tovább az eddigi impozáns ütemben a közös úton, közös nagy cél­jaink megvalósulása felé. Száz éve független Rontania A hét kérdései Történelmi kompromisszum Itáliában Carter első külföldi útja - Nyugati csúcsértekezlet Londonban , Luigi Longo, az Olasz Kommunista Párt elnöke és Enrico Berlinguer, a párt főtitkára csütörtökön Rómában találkozott IVIoro kereszténydemokrata pártelnökkel és Zaccagnini főtit­kárral. Harminc év óta most első ízben tárgyal egymással a két nagy párt a kormány programjáról és tevékenységéről hi­vatalosan. Milyen esélyei vannak e tárgyalások sikeres kime­netel ének? Carteir első külföldi útja elnöki minőségben Londonba ve­zet, ahol e hét végén tőkés gazdasági csúcsértekezleten vesz részt, jövő héten pedig ugyanott NATO-ülésen. Milyen cé­lokkal és milyen esélyekkel érkezett az elnök európai szö- i vétség esei körébe? Prága jelképe Csehszlovákia nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke távirat­ban üdvözölte dr. Gustáv Husákot, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkárát, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság elnökét és dr. Lubomir Strougált, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormányának elnökét. Apró Antal, az országgyűlés elnöke Alois Indrának, a szövetségi gyűlés elnökének küldött üdvözlő távira­tot. Ugyancsak táviratban üdvözölte az évforduló alkalmából testvér­szervezetét a Hazafias Népfront, a SZOT és a KISZ. 1 Berlini tavasz fejlett ipari országnak egyévi teljes nemzeti jövedelmével. Amikor 1945. május 9-e cso­dálatos hajnalán Rybalko marsall szovjet harckocsijai elérték a csehszlovák fővárost, már 1600 barikádon dúlt a harc a német fasiszták és a felszabadítókat cselekvőén vá­ró prágaiak között. Ez a nap a Csehszlovák Szó- - cialista Köztársaságban az al­kotó emlékezésé. A harminc­két éve ezer sebből vérző, halottait gyászoló ország ma a kontinens egyik vezető ipa­ri hatalma, a béke és a mun­ka földje. Bennünket, ma­gyarokat nemcsak a múlt ezer­nyi szála fűz össze északi szomszédainkkal és barátaink­kal, hanem a jelen és a jövő nagy feladatainak megvaló­sításához vezető közös út, esz­méink közössége, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben végzett nagyszerű közös mun­ka is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents