Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-07 / 106. szám

map 1977. MÁJUS 7., SZOMBAT A művészek alkotó részesei társadalmunk formálásának Dr. Maróthy László előadása és beszélgetése Szentendrén művészeti főiskolásokkal A művészeti főiskolások tegnap Szentendrén meg­kezdődött tanácskozásán (melyet lapunk 1. oldalán jel­zünk) dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első tit­kára a fiatalok kérdései alapján, s problémáikra választ adva állította össze a Társadalíni, politikai életünk idő­szerű kérdései és a művészetek feladatai című tájékoz­tató előadást. Ebben felvázolta kül- és bel­politikánk fő jellemzőit is, de a leghangsúlyosabban a fiatal művészek hivatásával foglal­kozott. Kiemelte, hogy a társa­dalmi és az ideológiai fejlődés érdekében végzett munkából a művészek is jelentős részt vál­laltak. Ezért elismerés és kö­szönet illeti őket. Ugyanakkor — mint ezt a XI. pártkong­resszus megállapította — a ko­rábbi években tapasztalható volt bizonyos mértékű eszmei, ideológiai elbizonytalanodás is. — Az a célunk és egyben feladatunk — mondotta —, hogy a marxizmus—leninizmus ideológiája alapján erősítsük művészeti életünkben az esz­mei egységet. Hiszen csak így tud a művésziét megfelelni fel­adatának, csak így tudja felis­merni és nyomon, követni a szocialista társadalomban vég­bemenő folyamatokat. Fontos, hogy a művészek érezzék: al­kotó részesei társadalmunk for­málásának. A művészeti főis­kolák KISZ-sziervezeteinek el kell érniük, hogy agitatív erő­vel, jobban a fiatalok politikai tömörülésévé váljanak. Ezzel összefüggésben felhívta a figyelmet a művészeti főisko­lákon működő KlSZ-szerve- zetek fontosságára. Tevékeny­ségük erősítése feltétele annak is, hogy a fiatalok aktívabban ■behessenek részt a főiskolák belső életének alakításában és Politika és esztétika KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLET AZ MSZMP PEST MEGYEI OKTATÁSI IGAZGATÓSÁGÁN mely idén Zinner Erzsébet ér­demes művész fotói után Rényi Még 1975-ben jött létre az a megállapodás az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazgatósága és a Szabadfoglalkozású Kép­ző- és Iparművészek pártalap- szervezete között, mely azóta hatékony kulturális együtt­működéssé szélesedett. Ennek keretében több tárlatot rendez­tek olyan megnyitókkal, me­lyek egyúttal tárlatvezetést je­lentettek. Ennek közművelődé­si haszna abban foglalható össze, hogy a hallgatók Ízlésé­nek fejlesztése a továbbiakban Pest megye kulturális program­jában is gyümölcsöződik, hi­szen az egyes tanfolyamok résztvevői a gazdasági, politi­kai irányító szervek közegében munkálkodik. Megfelelő katalógusokkal, ankéttal, ismertető szöveggel fokozzák a megértést, a művek tudati befogadását. Politikai előadások szünetében nyílnak a tárlatok, melyek az elméleti munka közben szellemi felfris­sülést, némi kikapcsolódást és az esztétikai nevelést szolgál­ják. Szolgálják úgy, hogy egy­úttal sort kerítenek a munkás- mozgalomban áldozatot vállalt életművek bemutatására is. Így került sor Váli Zoltán művei­nek elemzésére is, aki hajdan Karlovszky Bertalan tanítvá­nya volt a Képzőművészeti Fő­iskolán, illegális kommunista tevékenysége miatt börtönbe került, a nemzetközi brigád katonája lett Spanyolországban, s közben Andre Lhote akadé­miáján képezte magát, s haza­érkezve a dolgozó emberek színes hétköznapjait érzékelte­ti festészetében. Ebből is látha­tó, hogy a Pest megyei Oktatá­si Igazgatóság egyszerre tisz­teleg az elődök példája előtt, s így gondol az esztétikai ener­giák erjesztésével a holnapra. Ennek a figyelemnek jegyé­ben nyitották meg Szentgyörgyi Kornél Kossüth-díjas festőmű­vész és Janzer Frigy ej szob­rász közös kiállítását Gondolnak arra is, hogy az egyes képzőművészeti műfajo­kat is bemutassanak illusztris szerzők meghívásával. Ennek a gondolatnak jegyében láthat­ták a pártiskola hallgatói az 1976-os képzőművészeti világ­hét alkalmából azt az iparmű­vészeti kiállítást, melyről Bo­kor József belsőépítész, a tár­lat rendezője így vallott: „Ezek a tárgyak nem különlegessé­gükkel akarnak élményt adni. Megünneplik a természet egy érdekes és szép anyagát, az emberi tudás és a kéz tehetsé­gében rejlő technológiát, for­májukkal elmondanak valamit az ember és világ viszonyának szépségéről.” Ilyen közérthető fogalmazás a befogadás haté­konyságát segíti, hozzájárul a képzőművészet társadalmi tér­foglalásához. Éhez biztosít keretet a Pest megyei Oktatási Igazgatóság, Katalin, Oláh György, Kádár Katalin politikai plakátjait mu­tatta be nagy érdeklődés köze­pette. S ami a fő, a maga le­hetőségeivel sokat tehet az esztétikai nevelés, a közbol­dogság ügyéért. Különösen akkor, ha vannak partnerei. Az MSZMP Pest megyei Oktatási Igazgatóságá­nak több is akadt: a Szabad­foglalkozású Képző- és Ipar­művészek pántalapsziervezete, a Pest megyei Művelődési Köz­pont, a Magyar Nemzeti Ga­léria és a Műcsarnok. Mindez társadalmi munka a javából olyan összefogás, mely tartós előrehaladást biztosít, s nag> áramlásokban visszahat kultu­rális életünkre. Losonci Miklós egyre inkább betöltsék eszmei­politikai szerepüket. Mindezek mellett természetesen érdek- védelmi feladatok is hárulnak rájuk. A KISZ KB első titkára nagy elismeréssel szólt arról, hogy a művészeti főiskolák első találkozójának előkészí­tésében örvendetesen mutat­kozott meg a fiatalok lelkes, együttműködési készsége. Ér­tékes programot állítottak ösz- sze, amely hozzásegít ahhoz, hogy kölcsönösen megismer­hessék egymás munkáját, az eddig elért eredményeket. Emellett kicserélhetik gondola­taikat, egyeztethetik vélemé­nyüket egy-egy művészeti, kér­désben. A közvetlen hangú előadás után elmondták gondjaikat és a kérdések mellett jónéhány javaslat is megfogalmazódott. Többen felvetették azt az igényt, hogy az elkészült mű­vek, produkciók ne csak a fő­iskolákon belül kapjanak nyil­vánosságot. A növendékek ugyanis szeretnék lemérni szé­lesebb körben is munkájuk ha­tását. A képző- és iparművé­szeti főiskolások például azt javasolták ehhez kapcsolódva, hogy a diplomamunkákból ál­lítsanak össze vándorkiállítást, így a fiatal művészek bemutat­hatnák alkotásaikat. Sokan ja­vasoltak tapasztalatcseréket, hogy a fiatalok jobban meg­ismerkedhessenek a szocialis­ta országok művészeti főisko­láinak munkájával. Az őszinte légkörű, jó han­gulatú beszélgetés végén a résztvevők elhatározták, hogy kéthetes KISZ-alkotótábort szerveznek, lehetőleg még az idén nyáron. ★ A művészeti főiskolák talál­kozójának programja ma, szombaton folytatódik. Dél­előtt dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettessel találkoz­nak a fiatalok, délután a Szín­ház- és Filmművészeti Főisko­la vizsgaelőadását tekintik meg. Kr. Gy. Kóló a gesztenyefák alatt Szerb napok Pomázon Pomáz. Májusi délután. Tölgyfaágaik díszébe öltözött szerb templom. Vattacukor és búcsúfia a piactéren. Hét­köznap ellenére is ünneplőbe öltözött emberek. Délszlávok. Lehetnek vagy kétszázan is a templomkertben. Nemcsak po- máziak. Szentendréről, Cso- bánkáröl, Budakalászról és Tökölről is jöttek. A hagyo­mányos szerb búcsúba. Foszlós kalács — bor Felhős ég. Most ez sem za­var senkiit. A kert vén •'geszte­nyefáinak fehér virággyer- vtyái világítanak a naip he­lyett. Jönnek, egyre jönnek. Nemcsak az idősebbje, a fia­talok is. Apró gyerekekkel, akik ugyanúgy haMgatnak a szerb szóra, mint a magyar­ra. Az iskola mellett, az óvo­dában is tanítják már az anyanyelvet. Érces hangon zeng a férfi­kar a templomban. Aztán kinn, a kertben is. A csöpp­nyi asztalon hatalmas foszlós kalács. Mellette kancsókban áll a bor. A búcsú fénypontja az év­százados hagyományú koma­választás. És az azt követő közös lakoma, Itt köszön le ünnepélyesen tisztségéről a tavalyi búcsúban választott koma, név szerint Golub Já­nos, a helyi MÜÁRT Vállalat targonca javító részlegének vezetője. Még fiatalember, alig túl a húszon. Tisztét — egy esztendőre — Golub Ata­náz veszi át, aki szintén a MÜÁRT dolgozója. Ö kínálja körbe a népes gyülekezetnek a frissen sült, foszlós kalá­csot, a leköszönő koma pedig a borospoharakat viszi utá­na. Mindenkinek jut egy fa­lat kalács, egy pohárka bor. Aztán rázendít a Budakalász­ról jött szerb zenekar — öreg és fiatal összefogódzva ropja a kólót. És aki már nincs itt Néhányan reklamálják sa­ját zenészeiket, a ma már or­szágosan is jól ismert Vuji- csics Tihamér zenekart. Nem mintha a vendég budakalá­Felavatták Szentendrén a Népművészetek Házát Famunkák és -faragások Pest megyében A Pest megyei Múzeumok igazgatóságának vezetője, Ik­rái Nándor nyitotta meg teg­nap Szentendrén a Famun­kák és faragások Pest me­gyében című kiállítást. Jelein volt dr. Csicsay Iván, a me­gyei tanács elnökhelyettese, valamint dr. Bertalan Ferenc, a Szentendrei városi Tanács vb-titkára is. A kiállításnak olyan épü­let ad helyet, amit szintén tegnap avattak, felújítás után: a Népművészetek Háza. Ez alkalomból mondta el dr. Ku- rucz Albert, a helyi Szabad­téri Néprajzi Múzeum igaz­gatója, hogy a művészetpár­tolásáról eddig is híres vá­ros tovább gazdagodott ez­zel a patinás, remekszép épü­lettel. Szentendre gazdag kőépít­ményei, emeletes szerb há­zai között elfelejtve rejtőzött ez az archaikus építészeti ele­meket és formát rejtő geren­davázas, vesszőfalú paticsház, több száz éves múltat őrizve meg számunkra. Építészeti ritkaságnak számít ez a volt harartgozóház. A felújításban közreműködő tervezők és ki­vitelezők gondos munkája nyomán mindenkit csodálat­ba ejt. Őse alighanem a tö­rök időkben is állhatott, leg­alábbis építési technikájából erre lehet következtetni.­Az 1600-as évek végén be­települt szerbek nemcsak há­zaikat, de templomaikat is barna fallal építették. Ezt az eljárást őrzi ez a ház is, ame­lyet a XIX. század második felében újítottak fel legutóbb. Több hűyen megT>',radt az eredeti faszerkezet, amely ma is mutatja a környék erdői­nek gazdagságát, nem kevés­bé a mesterek szakmabeli tu­dását. Az épület történetét va­lószínűleg ezután dolgozzák fel a kutatók. Elképzelhető, hogy még számos meglepetést tartogat számunkra. Mármost külön figyelmet érdemelnek az ablakok, valamint az apró­lékosan megtervezett tor- nácoszlop-sor, amely bizonyá­ra korábban is fából volt. A hagyomány szerint — mint a város egyik rangos házában — Mária Terézia is megszállt falai között az 1770-es évek­ben. A Népművészetek Házának mai arculata széles körű tár­sadalmi összefogással alakult ki. Külön elismerést érdemel­nek a tervezők, Benkő Ágnes és Wirth Péter, s azok a kő­műves, asztalos, villanyszere­lő, lakatos és ^ovács meste­rek, akik részt vettek a fel­újításban. Minden évben más-más té­makörű -néprajzi anyagot kí­vánnak itt bemutatni a megye gazdag emlékeiből. Most Pest megye 12 múzeumából 250 szaruból és fából készült mű­tárgy szerepel a kiállításon, amely hétfő kivételével na­ponta délelőtt 10-től este 6 óráig tekinthető meg. L. L. szí muzsikusok nem jól nyű­nek a száraz fát, de a helyi zenészeket már megszokták, a szívükhöz nőtt a kiváló együttes. Boros István, a nagy ­községi tanács elnöke alig győzi a magyarázatot: tegnap utaztak el a televízió többi Ki mit tud győztesével együtt Moszkvába. Ma már bizonyá­ra ott húzzák a talpalávalót... És még valaki nagyon hiány­zik a hagyományos szerb bú­csúból. A falu szülötte, Vu- jicsics Tihamér, aki két esz­tendővel ezelőtt még olyan tüzes kólót varázsolt elő csöppnyi hangszeréből, a hat- lyukú furulyából, hogy szin­te pillanatok alatt apró gyön­gyökben csillogott a veríték az egymásba kapaszkodó tán­colok homlokán, ö, aki nél­kül szinte elképzelhetetlen volt ez a szép néphagyomány, rhár nincs többé. Emléke azonban itt él a pomáziak szívében. Hogy ez mennyire így igaz: az idei szerb napok zárónap­ját Vujicsics Tihamérnak szentelik. Róla emlékezne« meg május 29-én délelőtt, s avatják fel emléktábláját amelyet szülőháza, a Plébá­nia utca 2-es számú ház falán helyeznek el. S az ö muzsiká­ját idézi majd ennek a nap­nak a délutánján az addigra hazaérkező Vujicsics Tiha- mér-együttes műsora is. Három hét fokozott figyelem Háromhétnyi fokozottabb figyelem a nagyközségben élő nemzetiségi anyanyelvű la­kosság életére. Ez a hagyo­mányos pomázi szerb napok lényege. De az esztendő to­vábbi tizenegy hónapjában sem mostohábbak a nagy­község magyar lakosságánál Az óvoda és iskola mellett e szerb klub s a könyvtár gaz dagodó, anyanyelven íródot kötetei biztosítják, hogy éli maradjon az anyanyelv, ele­ven a nemzetiségi kultúra. Prukner Pál Egy életút művészete Jurij Ivanovics Pimenov kiállítása a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában Negyvennyolc festmény, pla­kát a kiállítóteremben és a körbefutó folyosókon. Négy évtizedes, gazdag művészi élet­út legszebb, legjellemzőbb al­kotásai. Többségük az utóbbi tizenöt esztendőben került ki a mester keze alól. A háborús évek kenyeréért sorban álló fiatalok, az esküvőre készülő menyasszony — egy-egy fel­villantott kép a" mindennapi életből, bizonyíték: alkotójuk rendkívül érzékenyen reagál korunk problémáira, képes meglátni és megörökíteni mindazt az újat, amely a szov­jet valóságból fakad. A 74 éves Jurij Ivanovics Pimenov, a Szovjetunió nép­művésze nemcsak hazájában, hanem a határokon túl, külföl­dön is ismert alkotóművész. Önálló kiállításai voltak az el­múlt évek során Tokióban, Varsóban, Franciaországban, az NSZK-ban. A Lenin- és kétszeres Állami-díjas mű­vész otthonosan mozog a táb­lafestészetben, a színházi dísz. lettervezésben, a grafikában, a plakát- és könyvillusztrációK készítésében. Képei, alkotása: megtalálhatók a Szovjetunió számos múzeumában, köztük a világhírű Tretyakov-képtár- ban is. Tegnap délelőtt Ivan Vaszil- jevics Szalimon, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségé­nek tanácsosa sajtókonferen­cián mutatta be a művészt * Szovjet Kultúra és Tudomány Házában, majd az alkotásai­ból rendezett kiállítást délután 3 órakor Kiss István Kossuth- díjas szobrászművész, a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­ségének elnöke nyitotta meg a nagyközönség előtt. A kiállí­táson láthatók a művész Cy negyedek című sorozatának képei is — Lányok az üzlet­ben, Menyasszony, Üj számok. Gondolkodó lány —, amelye­kért 1967-ben Lenin-dijjal tün­tették ki. A KISZ-fiatalok népszerűsítik a mezőgazdasági szakmákat Országos pályaválasztási napokat rendeznek A KISZ 1977—78. évi akció- programja a mezőgazdaságban dolgozó KISZ-fiatalokat arra szólítja fel: tevékenyen mű­ködjenek közre szakmájuk népszerűsítésében, segédkezze­nek a fiatalok pályaválasztá­sában. A cél érdekében az úttörő­szövetséggel. az üzemek gazda­sági és társadalmi vezetésével közösen országszerte mezőgaz­dasági pályaválasztási napokat rendeznek. A tavaszi esemény- sorozaton sok ezer úttörő köt­het barátságot egy-egy mező- gazdasági szakmával. A KISZ- szervezetek — élve az Egy üzem — egy iskola mozgalom­ban kialakult kapcsolatok le­hetőségeivel — meghívnak munkahelyükre nyolcadikos diákokat. Az állattenyésztők korszerű, szakosított telepek bemutatására invitálják az út­törőket. A gyerekek pályavá­lasztásának megkönnyítése az ifjúsági szövetségben nem kampányfeladat: a gyermek- szervezettel kialakított testvér- kapcsolatot erősítik az idősze­rű mezőgazdasági munkák együttes elvégzésére, vagy a közös hulladékgyűjtésre szer­vezett társadalmi munkaak­ciók. A mezőgazdasági szakmák, az egyes munkahelyek meg­szerettetésével azonos rangt feladatnak tartják a KISZ- esek a pályakezdő fiatalok tá­mogatását is. A mezőgazdasá­gi munkahelyeken dolgozc KISZ-szervezetek a legifjabb dolgozókat bevonják a Terme­lőszövetkezetünk múltja, ala­pítói elnevezésű akció szerve­zésébe is. A munkahely törté­netének felderítésére indított új mozgalom hatékony eszköze annak, hogy fejlődésében lát­hassák az ifjú mezőgazdasági dolgozók a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozását, hi­vatásuk jövőjét. Az üzemek és a szövetkezetek KlSZ-szerve- zetei ösztöndíjasaikra támasz­kodva kapcsolatot teremtenek a felsőoktatási intézményekből hozzájuk érkező fiatal értei' miségiekkel, szakmunkásokkal is. Már tanulmányi idejükbe:! meghívják őket politikai, kuk turális és sportrendezvényeik* re.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents