Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-06 / 105. szám
1977. MÁJUS 6., FENTEK Vízórához A Fővárosi Vízművek szigetmonostori vízmérőalkatrészgyártó üzemében műszerészesztergapadon készítik a vízóra tengelyét. Képünkön a gépkezelő, Robotka Józsefné. Halmágyi Péter felvétele Kevesebb bukás Nemcsak eljárást indítottak Magyarországon a tanköteleseknek mintegy tíz százaléka /iem végzi el az általános iskolát. A sok igazolatlan óra miatt — esetenként — nem kapihatnak év végén bizonyítványt. Gyakran előfordul, hogy a tanköteleseit indokolatlanul részesülnek felmentésben, s ezért abbahagyhatják tanulmányaikat. Dabas nagyközségben az elmúlt tanévben 15 szülő ellen indítottak, szabálysértési eljárást azért, mert gyermeküket nem járatták iskolába. A hatósági felszólításon, illetve büntetésen kívül azonban egyebet is tesz a tanács és az iskolák oktató gárdája. Nem egy hátrányos és veszélyeztetett helyzetben levő tanulót helyeztek el napközi otthonban és tanulószobában. A község III. kerületében például a 37 hátrányos helyzetű diák közül 15 jár napközibe. Az I. kerületben növelték a napközis csoportok számát, s hogy ezt megvalósíthassák, bővítették a konyha kapacitását is. Korábban az iskolai oktatás egyik gyenge pontja volt, hogy sokan buktak. Az eredményes pedagógiai munkát bizonyítja többek között, hogy az' utóbbi négy évben a diákok 95 százaléka fejezte be eredményesen 14 éves koráig a nyolc általánost. Kísérletképpen Dabas I. kerületében az első és második osztályban — itt 106 diák tanul — nem buktatnak. Míg régebben az első osztály volt a buktató, most ezzel a próbálkozással a később érő, a közösségben nehezebben alkalmazkodó gyerekeknek megadják a lehetőséget a felzárkózásra. A másik nagy előrelépés, amelyet a község iskoláiban elértek, hogy csökkent a felmentett tanulók száma. Akiket mégis mentesítettek az iskolába járás alól, azoknak többsége már betöltötte a 14, életévét, túlkoros. Ezek a diákok többségükben sokgyermekes családokból kerülnek ki. Munkát vállalnak, de esti tagozaton folytatják tanulmányaikat. K. É. A pártalapszervezetekre támaszkodva Szentendrén ülésezett a Pedagógusok Szakszervezetének Pest megyei bizottsága A Pedagógusok Szakszervezete Pest megyei bizottsága fokozott figyelemmel kíséri a városi, járási szakszervezeti munkát. Évente egy-egy városi, járási bizottság a megyei vezető testület előtt számol be tevékenységéről, az eredményekről és a soron következő tennivalókról. Közösen a tanáccsal Tegnap délelőtt Szentendrén a városi bizottság adott számot munkájáról. A tanácskozáson részt vett Sárdi Lajos, a Pedagógusok Szakszervezetének titkára és ott voltak Pest megyéből a városi bizottságok titkárai is. Az írásos beszámolóhoz Víg István, a városi bizottság titkára adott szóbeli kiegészítést. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a város növekedése a pedagóguslétszám alakulására is hatással van: az elmúlt hét év alatt 50 százalékkal emelkedett a taglétszám. Hét óvoda, három álta- lánps iskola, egy zeneiskola, egy gimnázium és egy szakmunkásképző intézet működik Szentendrén. Megállapította: formájában és tartalmában színesedett, gazdagodott a szakszervezeti munlca. A városi pártbizottság is fokozott figyelemmel kíséri tevékenységüket. Az elmúlt évek során három alkalommal számoltak be a párt városi vezető testületé előtt, két alkalommal pedig a végrehajtó bizottság tárgyalta oktatási témához állítottak össze kiegészítő jelentést. Hagyománnyá váltak és gyorsan népszerűek lettek a városi tanács művelődési osztályával közösen rendezett ünnepségek: köztük a pályakezdők és a jubileumi diplomások köszöntése, a nyugdíjba vonulók búcsúztatása. Az összefogás segített A szakszervezeti munkában gondot jelentett a taggyűlések megtartása, a két- műszakos tanítás, a sokféle délutáni elfoglaltság és a sűrűn ismétlődő értekezletek gyakran akadályozták az érdemi munkát. Megoldatlan még az adminisztratív és technikai dolgozók politikai képzése is. A munkahelyi demokrácia tartalmasabbá tételében is sok még a tennivaló. Kevés a határozott bírálat, a helyben megvalósítható javaslat. Az élet- és munkakörülmények sem alakultak mindig kedvezően. A város intézményhálózata a legelmaradottabbak közé tartozik a megyében. Az óvodák zsúfoltak, az általános iskolákban két műszakban tanítanak, korszerűtlen termekben. A gimnázium régi épület- szárnya életveszélyessé válit, le kellett bontani. Emiatt már három éve ideiglenesen felállított faházakban tanítanak. A városi tanács csak nagy erőfeszítések árán, társadalmi összefogással tudta növelni az óvodai helyek számát. Elismerésre méltó intézkedés volt, hogy az új óvodáknál a tetőterek beépítésével pedagógusoknak szálláshelyeket biztosítottak. A bizalmiak felelőssége A vita után a megyei bizottság az eredményeket és gondokat egyaránt rögzítő jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, és egyben a további feladat okait is meghatározta. Ezek szerint több segítséget kell adni a bizalmiaknak, de felelősségüket is növelni kell; jobban kell támaszkodni a pedagógus-pártalapszer- vezetekre, -pártcsoportokra és gyümölcsözőbb kapcsolatokat kell kialakítani az intézmények vezetőivel is. K. Gy. M. NEM FINOM? Gyorsan és olcsóbban Hazánkban az elmúlt tizenöt év alatt több mint egymillió lakás épült fel. Hatalmas szám ez, de mindnyájan naponta halljuk vagy érezzük saját bőrünkön, hogy még mindig nem elég. Természetes tehát, hogy közügy, mennyi idő alatt, mennyiért készül el egy-egy új otthon — és minden új ötlet vagy kezdeményezés, ami a nehézségek megoldását segíti. Egy furcsa idegen kifejezés ! jelenti azt a nemrég meghonosított építőipari eljárást, aminek segítségével még több lakás épülhet gyorsabban és olcsóbban. De mi is ez a no fines — azaz nem finom — valójában? Az angolok nevezik így azt a házépítési technológiát, amellyel a falakat a helyszínen öntik a zsaluzatba, a nyílászáró szerkezetekkel együtt, nem hagyományos finomságú, hanem durvaszemcsés betonból. A lakások falait nem kell vakolni, s így építési idejük mintegy felére csökken. Az eljárást a Balatonvidéki Építőipari Szövetkezet vezette be elsőnek az Sokasodnak a íóliasátrak Húszezer négyzetméter a ráckevei járásban Nemrégen, mindössze öt-hat esztendeje kezdődött Magyar- országon a fóliás kertészkedés. Pest megyében először Szentlőrinckáta kistermelői jöttek rá, hogy a műanyag sátor nem engedd át a hideget, könnyebben és jó eredménnyel növekszik alatta kora tavasztól fogva zöldség- és gyümölcsféle. Példájukat lassan sok más megyebeli községben is átvették. Tavaly már a ráckevei járás néhány községében is megkezdték fólia alatt a primőrtermi asztést. Akkor Belvárosi külkereskedelmi vállalat FELVÉTELRE KERES: SZTK ügyintézői ismeretekkel rendelkező munkaügyi előadót ügyviteltechnikusi szakképzettséggel rendelkező gépkezelő adatrögzítőt , érettségizett, gépírni tudó dokumentációs szaktisztviselőf devizaügyekben jártas pénzügyi előadót Jelentkezés a 185-990-es és a 185—995-ös telefonon, a 214-es mellékállomáson. I azonban jóformán csak négy i községben, Szigetszentmikló- I son, Halásztelken, Áporkán ■ és Dömsödön. összesen húszezer négyzetméter területet borítottak be a fóliasátrak. A múlt évi jó eredmények után idén sokan követik a primőr- termesztés új módszerét, de már nem csak az említett négy községben, hanem a járás többi községeiben is, és e pillanatban 130 ezer négyzetméteren zöldell fólia alatt saláta, retek, paprika, meg para- . dicsőm. A salátát és a retket hamarosan mindet leszedik, és akkor a helyükbe sokan karfiolpalántát tesznek a földbe, hogy már a nyár vé- gefelé kínálhassák fehér rózsáit. Budapest közvetlen közelében sokat számít a főváros zöldségellátásában a ráckeve' járásban megnövekedett fóliás kertészkedés. Nem szabad 1 azonban elfeledkezni rór la, hogy a korai zöldségcsemegére a helybeliek is igényt tartanak, és kora tavasztól, késő őszig a legtöbb község üdülőterületén horgászok, üdülők tízezrei szintén. Az értékesítés tehát nem gond, annál kevésbé, mert a Zöldért és a helybeli ÁFÉSZ-ek előnyös feltételek mellett kötöttek termelési szerződést a kistermelőkkel. Egyébként a fólia beszerzésében időben és kellő mennyiségben álltak a termelők rendelkezésére az ÁFÉSZ-ek. Aki megrendelte, annak fémvázat is szállítottak a fólia kifeszítéséhez. Sokan azonban az olcsóbb, bár a fémváznál összehasonlíthatatlanul kevésbé időálló favázat maguk készítették el. Sz. E. országban és 1978-tól kezdve Pest megyében, a Budai Járási Építőipari Szövetkezet kezdi meg ugyanezzel a módszerrel a lakások építését. — Ebben a technológiában talán nem is a megváltozott anyagösszetétel a legfontosabb — tájékoztatott Kiss Imre, a szövetkezet elnöke —, hanem az elv. Az, hogy szigorú munkamegosztás alapján, nagyon gondos munkaszervezéssel kell dolgozni. Ahhoz, hogy valóban kifizetődő legyen az építkezés, megfelelően előkészített területre, fogadószintre és folyamatos anyagellátásra- van szükség. Gondoskodni kell tartalékgépekről is, hogy a munka rövid időre se szüneteljen. Egy épületszint öntése egy hét, s egy-egy lakás elkészítésének élőmunkaigénye 2100 óráról 1200—1300 órára csökken. — A termelés szalagszerű. A 13—14 emberből álló komplex brigádokban kőművesektől az ácsokig, a segédmunkásokig mindenkinek pontosan ütemezett feladata van, és mindig egyfajta munkát kell csinálniuk. A vezetők felelőssége tehát. ebben a rendszerben a megfelelő előkészítés, a jó munkahelyi organizáció, hogy fennakadás ne történhessen. A dolgozóké pedig a precíz, gondos munka. A szövetkezetnek az új technológia mintegy 11 millió forintjába kerül, élőből 7 millió forintot gépi beruházásra fordítanak. A no fines eljárással épül már föl 1978—80 között Százhalombattán 171, Diós- don 80, Solymáron 160 és Érden 80 új otthon. II. Sz. LERAKÓRA TILOSBAN Megoldás — két esztendőre Nemcsak városokban, falvakban is egyre nagyobb gond a háziszemét, az ipari és építési hulladék elhelyezése. Vonatkozik ez különösen az olyan rohamosan városiasödó nagyközségre, mint amilyen Szigetszentmiklós is. Lakossága gyorsan növeltszik, s ipari üzemei, különösen a nagy Csepel Autógyár is állandóan fejlődnek, mind több szemét és hulladék elhelyezéséről kell gondoskodni. Ehhez pedig megfelelő hely kell. Annál is inkább, mert a szeméttől sok ember és üzem gyakran úgy igyekszik megszabadulni, hogy megengedhetetlen miódon a főközlekedési út mentén titokban, tilos helyen rakják le. Sőt elég sokszor Budapestről is a szomszédos Szigetszentmiklós határába csempészik és rakják le az építési hulladékot. A nagyközségi tanácsot természetesen elsősorban a háziszemét megfelelő elhelyezése foglalkoztatja, minthogy az erre a célra kijelölt szemétlerakodó hely mór 1975. első felében csaknem megtelt. Ugyanakkor a szomszédos Halásztelek szemetét is a szigetszent- miklósi új telepre kell vinni, mert abban a községben is megtelt a hely, újabb kijelölésére pedig nincs lehetőség. Egy korábbi terv szerint szeméttel feltöltöttek volna egy kavicsbányászásból visszamaradt tavat. Ehhez azonban sem a Vízügyi Igazgatóság, sem a KÖJÁL nem járult hozzá. A tó túl közel van főbb más bányatóhoz, amelyek közül legalább egyet a közeljövőben strandfürdőnek kívánnak felhasználni, de valamennyi környékén üdülőterület létesül. Másak kizáró ok, a tó közel van a Csepel Autó üzemét ivóvízzel ellátó vízműhöz is. Ezekután került sor arra, hogy Szigetszentmiklós határában, Lakihegyen szemeljenek ki mintegy öt hektár területű partszakadásos mélyedést. Helyszíni bejárás, helykijelölés, megannyi tanácskozás, tárgyalás, emlékeztető és jegyzőkönyvkészítés, levelezés, engedély kérelmezése és megadása a különböző hatóságoknál sok időt vett igénybe. Végre a közelmúltban-az illetékes hatóságok mindegyike hozzájárult a szeméttelep elhelyezéséhez. A Vízügyi Igazgatóság viszont csak azzal a megszorítással, hogy ipari hulladék nem rakható le, csupán háziszemét. Az ipari üzemeknek saját hulladékuk elhelyezéséről maguknak kell gondoskodniuk. Az engedélyek birtokában megfelelően kiképezték a szemétlerakásra kijelölt területet és május első napjaiban megkezdték oda mindkét nagyközségből a szemétfuvarozást. Az. elhelyezés problémája azonban korántsem oldódott meg még véglegesen. Két esztendőnél tovább tartott, míg a szeméttelepet megnyithatták és előzetes számítás szerint ez a szemétlerakó két év alatt megtelik. így tehát a nagyközségi tanácsnak már most hozzá kell látnia ahhoz, hogy sürgősen megfelelő újabb helyet találjon, az elhúzódó engedélyezési eljárás miatt. Az is bizonyos viszont, hogy az újabb hely kijelölése nehéz lesz. Beépített területhez nem lehet közel és nem létesíthető mezőgazdaságilag művelt terület rovására sem. Olajkályhák már Marcaliból : -,v. TJ.i üzemrésszel gyarapodott Somogy’ megye legfiatalabb városának, Marcalinak egyik gyára, a Mechanikai Művek helybeli gyáregysége. Az új üzemcsarnokban — amely egy folyamatos beruházás első része — olajkályhák készülnek. A nyu érzékeny, törékeny volt. Béla bátyámmal éppen apró termete miatt nem féltünk tőle. csak aputól, akinek hatalmas „lapáttenyere" volt és minden reggel hideg vízben mosdott. Béla arcát már borotva járta és nagyon szeretett velem úgy játszani, hogy mindig megbántott. Egy napon nagy dolog történt: Béla a fejemhez vágott egy követ, amitől biliárdgolyónyi daganat nőtt a búbomon, Anyu pedig — hogyan is történhetett — éppen tésztát gyúrt, felkapta a nyújtófát és rácsapott vele Béla hátára. Jajgatva tapogatta a hátát, én meg elégedetten a fejem búbját. De a bátyám hirtelen felugrott, ösz- szeszorította a fogát és nekiment Anyunak. — Szégyelld magad! Ezt megmondom apádnak! — mondta sírva Anyu. Este kemény léptekkel jött haza Apu, Béla a folyosó végében lapult. Máris nyílt az ajtó. Apu kilépett rajta. Két csattanás jelezte bátyám arcán, hogy az ügy nem kicsiny dolog. A hatalmas „lapáttenyér” újra felemelkedett, de bátyámnak se kellett több: neki a kerítésnek, ki az utcára. — Kisfiam! — tárta szét karját Anyu, de a bátyám csak rohant, szeme szikrázott. Az este is leszállt, de még nem jött haza. Agyba kerültem, Béla megjavul apu is lefeküdt, s mint mindig, most is olvasott. Aztán kiesett kezéből a könyv, szemüvege lelógott az orrán. — Alszol, kisfiam? — hajolt fölém Anyu, de én nem szóltam a takaró alatt. Megnyugodott, csendben átment az utcai tiszta szobába. Felkeltem, a vékony függönyos ajtóhoz osontam. Láttam Anyut az ablakba könyökölve, szemét törölgette és fürkészve leste a sötét utcát. Kint csend volt, csak néha hallatszott egyregy kései hazatérő lépése. Nem értettem, mi siratnivaló van azon a rossz Bélán, s ott vajúdtam magamban az üveges ajtó függönyénél, hogy ugyan mért nem örül velem, hiszen egy rossz ^gyerekkel kevesebb van. Így telt az idő, míg végre tétova lépések közeledtek az utcán. Kip-kop, elhaladt a ház előtt, majd kétszer is vissza. Aztán megállt az ablakkal szemben. Űjra kip-kop, újra csend. A toronyóra nagvharangjára éjfélt ütött az óra kalapácsa, s anyu ki- súgott az ablakon: — Te vagy az, kisfiam? — Majd merészebben: — Bélus- kám,, szólj hát! Nem féft a fejembe, mért ilyen lágy, érzékeny Anyu. Kedvem lett volna beszaladni a konyhába a nyújtófáért és odanyújtani: tessék, ezzel üssed Bélát. Végre megszólalt a sötét utca: — Én vagyok, édesanyám! — Gyere be lell<em! — Nem merek, mert Apu ... — Már alszik. Nesze, itt a kapukulcs. Dehogy kellett kapukulcs: Béla beugrott az ablakon. Lehajtott fejjel megállt Anyu előtt: — Tényleg nem haragszol, Édesanyám? Átölelték egymást, visszafojtott zokogást hallottam. Nem értettem az egészből semmit, csak éreztem, hogy itt most nem egyszerű dolgok játszódnak le. Visszalopóztam ágyamba. Reggel arra ébredtem, hogy valaki átölel. Béla volt. Attól fogva soha nem bántott, sokszor játszottunk együtt és még titkaiba is beavatott. Ma, felnőtt fejjel értem meg igazán, hogy semmiféle nyújtófa, sem apai szigor nem javította meg bátyámat, hanem igenis Anyu szíve, az anyai szeretet. S Anyu ilyenkor tavasszal éppen ezért hiányzik oly fájdalmasan. Dénes Géza 1 í
