Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-04 / 103. szám

I * SZERDAI LEVÉL A hálasorokról KEDVES OLVASÓNK! Egyáltalán nem azért zárkózunk el legutóbb kül­dött néhány sorának közlé­sétől, mert másodszor sze­repelne a lap hasábjain, amint ön gondolja. És nem is azért, mert a oiráló sorok­ra jobban ráharapunk. A legritkább esetben vállalko­zunk köszönőlevelek, ki­nyomtatására. Különösen óvakodunk ilyesmitől, ha a megköszönt cselekedet, in­tézkedés az illető szemé­lyek vagy intézmények, hi­vatalok munkaköri köteles­sége. A fűtőműveknek, amely­nek hiányosságait első le­velében papírra vettette, az a dolga, hogy fűtsön. S ha valami ok miatt néhány napra vagy hétre mégsem tudja tökéletesen ellátni feladatát, s a hibát meg­szünteti, megint csak a kö­telességét teljesíti. Külön köszönet és hála nem jár érte. Már megbocsásson, ha csupán az Ön leveléről volna 6zó, nem rónám a sorokat. Levelezésünk jelentős ré­sze azonban ilyen típusú. Valamelyik község vezetői — a köz pénzéből! — bú­tort, vagy más berendezési vásárolnak az iskolának, a klubnak, a tájháznak, a megajándékozottak nyom­ban tollat ragadnak, s le­velet írnak, melyet szeret­nének, ha lapunkban közre adnánk. A tanács anyagi­lag is hozzájárul a tucat­nyi hátrányos helyzetű gyermek Budapestre való utaztatásához. Jön a kö­szönőlevél. Betemetteti a hetek óta az út közepén tá­tongó gödröket — úgyszin­tén. Olykor még azért is hálasorok''íródnak, mert X vagy Y megtiszteli látogatá­sával ezt vagy azt az in­tézményt A minap fölhívott isme­rősöm, egy gödöllői vállalat egyik vezetője. Csodálatos megnyilvánulásnak volt fül- és szemtanúja — közölte. Elmondja nyersen — tette hozzá — én meg színezzem ki. Reggel, kellemes megle­petésére mindenkinek jó­reggelt kívánt, minden kö­vetkező állomást bemon­dott a buszvezető, még arra is fölfigyelt, ha várandós kismama szállt föl, helyet kért neki. Éreztem, meg­hökkent a vonal túlsó vé­gén ismerősöm, amikor visszakérdeztem: miért vagy olyan pesszimista? Dehogyis — ocsúdott föl — éppen ellenkezőleg, félre­értettem. Éppenhogy nemes cselekedetet tapasztalt. Igaz, igaz — igyekeztem őt meg­győzni — ám ha úgy érzi, a sofőr magatartását több ezer példányban ki kell nyomtatni, az esetet külö­nösnek, ritkaság számba menőnek tartja. Magam is sokat utazom HÉV-en, buszon, villamo­son, vonaton. Valószínűleg több morcos pilótával, vil­lamosvezetővel, kalauzzal találkozom, mint snájdig- gal. De ez az utasokra is áll. Ök is folyton zsörtö­lődnek, veszekednek, szé­peket suttognak egymás fü­lébe. Tétyleg így van? Idéz­zük fel magunkban, nyu­godt pillanatainkban, né­hány utazásunkat. Mintha többségében volnának az eseménytelenek. , Mintha ritkábbak volnának a nagy összezördülések, kioktatá­sok, lábtaposások, s persze, az ellenkező véglet is: a mély udvariaskodások, há- 1 álkodások. Mintha itt is érvényes volna az általáno­sabb igazság: életünk nem végletes, kiélezett helyze­tekben zajlik. A rendkívüli — pozitív vagy negatív — esetek élesebben megma­radnak bennünk. Nem tartozom a kincstá­ri optimisták közé, hajla­mos vagyok elkeseredni. Tárgyilagosan végiggon­dolva, mégis úgy hiszem, alapjában véve megva­gyunk mi egymással. S azért tartom pesszimizmus, nak, ha egy-egy szép cse­lekedet láttán megdöbbe­nünk, dicshimnuszokat zen­günk róla. Átkísémek egy világtalan embert a zebrán, fölsegítenek egy idős, meg­fáradt asszonyt a villa­mosra — nem hiszem,( hogy rögtön írni kell róla. Hä így' tennénk, óhatatla­nul azt a látszatot kelte­nénk, hogy csupa érzéket­len fatuskó szaladgál váro­sainkban és falvainkban. És ebben nem az a baj, hogy nyilvánosan is hírt adunk róla, hanem az, hogy nem igaz. Kör Pál Gyógyszert ma sem szed Juliska néni álma Beszélgetés a százéves asszonnyal Jött a hír, Vilma néni üze­ni, újabb százesztendős gon­dozottja van az otthonnak. A hír nyomában először az igaz­gatónő szobájába mentünk, majd az emeleti teraszra, itt beszélgettünk Hetesi Sándor- néval, Juliska nénivel. A gö­döllői fővárosi szociális ott­honban nagy előkészületek folynak az ünnepelt köszönté­sére, a!ki 1877. május 5-én szü­letett. ★ Fél karéjban vesznek körül sütkérező öregek, amíg dr. Bá­lint Teréz főorvos, Rác.z Józsefné és Krimáné Lukács Júlia ápolónővérek társasá­gában faggatjuk Juliska né­nit. — Tizenöt éve hozták otthonunkba Hetesi nénit — mondja Rácz Józsefné —, az­óta semmit sem változott. Sem súlyra, sem szellemileg. Ma is épp olyan friss a szelleme, mint tizenöt évvel ezelőtt. A főorvosnő megjegyzi, a néni felett megállt az idő. Nem be­tegeskedik és így gyógyszer sem kell neki. — Somogybán születtem — feleli kérdésünkre Hetesi Sán- dorné. — Somogyi lány vol­tam, somogyi maradok, amíg élek. Az én ereimben somogyi vér folydogál. Mondtam a doktornőnek, mikor vért vet­tek tőlem, vigyázzon minden cseppre, mert ez bicskás vér... Édesanyja 75 évesen hunyt el, apját nagyon fiatalon, még a bölcsőben ringva vesztette el. Korán munkába állt, Ka­posvárott, a szomszédjukban lakott egy pék, először ide szegődött. Mindenféle mun­kát végzett, dagasztott, sü­tött, lovas kocsival szállította a kenyeret. Különbül fogtam a gyeplőt, mint sok férfi — em­lékezik vissza. Végül péksegéd lett, huszon­egy évesen ment férjhez egy városbeli kőműveshez, akivel még iskoláskorában barátko­zott össze. Felelevenedik ben­ne a múlt, esküvőjéről be­szél, esküvői ruhájáról. —Fér­jem öt évig volt katona Pes­ten, s egyszer, amikor haza­jött, egy nagy képet hozott magával. Rajta három férfi­fej: Ferenc József császár és király, Vilmos császár és a bolgár cár. Fogtam a képet, kivittem az árnyékszékre, és ott kiszögeltem. Ezt azért tettem, mert olyan hosszú idő­re elvitték az én uramat ka­tonának. Sok nevezetes dátum volt az életében. 1910-ben lánya szü­letett, majd tíz évre rá Pest- szentimrére jöttek lakni. — A férjem 1942-ben halt meg. Nagy temetése volt, a szak- szervezettől is sokan eljöttek, 1907-től volt szervezett mun­kás, meg a dalárda is ott volt. Munkásokból állt a dalárda, olyan emberek voltak, mint az enyém. Az én kőműves uram sok házat épített Kapos­váron és itt Pesten is. ★ Amikor Julis néni megözve­gyült, gyerekes családhoz sze­gődött. Kosztért vigyázott a kicsikre. 15 évvel ezelőtt a szomszédok bejelentése nyo­mán utalta a tanács a gödöl­lői szociális otthonba. Veje kegyetlenül bánt vele. Szívós, sovány kis asszonyka Juliska IV. ÉVFOLYAM, 103. SZÁM 1977. MÁJUS 4., SZERDA Halár szemle előtt Főid ne maradjon parlagon Állami tulajdonba veszik Az elmúlt évben megműve- letlenül, vetetlenül hagyott föl­dek hozamának kiesése is hoz­zájárult a mezőgazdasági ter­melés tavalyi hiányosságaihoz. Éppen ezért kell nagy súlyt fektetni a parlagföldek haszno­sítására, arra, hogy a művelet­lenül hagyott területek kezelői gondoskodjanak birtokaik hasznosításáról. E gondolatok jegyében tartottak tegnap dél­előtt megbeszélést a gödöllői járási hivatalban a községi határszemle bizottságok elnö­kei, tagjai. Novak László, a járási hiva­tal élelmiszer-gazdasági és ke­reskedelmi osztályvezetője be­vezetőjében elmondta, hogy az előző éveknél alaposabban kell megszervezni a határszemléket és következetesen érvényesíte­ni a rendelkezéseket. Nem fordulhat elő, hogy az őszi határszemlén de­rüljön fény parlagon ha­gyott területekre. * Különösen az egyéni keze­lésben lévő szórványterületek okoznak gondot. Szadán, Mo­gyoródon, Csömörön, Kistar- csán, Veresegyházon, de még Bagón és Hévízgyörkön is akadnak nehezen azonosítha­tó, elhanyagolt részterületek. A 15—20 holdas, nagyüzemi termelésre is alkalmas, egybe­függő táblákon előfordul, hogy a tulajdonosok, vagy kezelők csak néhányan gazdálkodnak elfogadhatóan. Ilyen esetek­ben a hatóságok intézkedni fognak az egész terület hasz­nosításáról, s a szorgalmas mű­velők másutt kapnak alkalmas területet. Józsa Gyuláné, a gödöllői já­rási-városi földhivatal csoport- vezetője tájékoztatta a megje­lenteket, a hivatalos eljárás le­bonyolításáról, s felhívta a szakemberek figyelmét a ha­társzemlét követő intézkedések fontosságára. A községi határszemle-bi- zottságok tagjai — a helyi ta­nácsok munkatársai, a mezőőr, a termelőszövetkezetek szakem­berei, s a földhivatal képvise­lői — bejárják a községek ha­tárát, s összeírják valamennyi parlagterület adatait. A me­zőgazdasági szövetkezetek és más vállalatok kezelte parlag­földek esetén egyszerűbb az in­tézkedés, az egyéni tulajdono­sok, kezelők esetében nehe­zebb. A határszemlén fellelt, elhanyagolt földek tulajdono­sait írásban figyelmeztetik birtokaik megművelésére. Az első határszemlét május 25-ig bonyolítják le, s művelés alá vétel határideje ettől számí­tott egy hónap lesz. Ha a magánosok a felszólí­tás ellenére sem tesznek ele­get a művelési kötelezettség­nek és ezt a bizottságok a má­sodik határszemlén megállapít­ják, minden esetben javaslatot tesznek az állami tulajdonba vételre. A cél azonban nem az álla­mi földek növelése, hiszen ezek a kisparcellák gazdasá­gosan csak kistermelők által használhatók, hanem az, hogy a mezőgazdasági termelésre al­kalmas földterületeket való­ban rendeltetésüknek megfele­lően hasznosítsuk. Egyéni gazdálkodók esetén a művelési kötelezettség elmu­lasztása miatti állami tulaj­donba vétel természetesen nem jár kártalanítással. » Az idei feszített tervek tel­jesítése elengedhetetlen, hogy a földhasználók a tulajdonuk­ban, használatukban vagy ke­zelésükben tartott mezőgazda- sági rendeltetésű földeken a szükséges talaj művelési és nö­vényápolási munkákat időben elvégezzék. Közérdek tehát, hogy csökkenjenek a parlagte­rületek. Az egyéni használók a termelés növeléséért különfé­le adókedvezményeket, a be­szerzés és értékesítés szerve­zett és nyereséges formáit ve­hetik igénybe — ám sem ők, sem az irányító szervek nem engedhetik meg, hogy értékes és jelentős terüle­tek maradjanak minden haszon nélkül. A határszemlék tanulságai­ról, a tapasztalatokról és az in­tézkedések hatékonyságáról fo­lyamatosan beszámolunk — remélve, hogy kedvező benyo­másokról adhatunk majd számot Sok időszerű kérdésről esett szó a péceli kisiparosok leg­utóbbi összejövetelén. Fábián László, a KIOSZ helyi cso­portvezetője különböző, a kis­iparosokat érdeklő jogszabá­lyokat ismertetett. A község­ben kilencvennyolc kisiparos él és dolgozik. Többségük te­vékeny részt vállal a tele­pülés társadalmi életéből is. Fél év alatt több mint hat­ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek; patronálják az általános iskolát, az óvo­dákat, de arra is jut idejük, I hogy a megyei szociális ott­hon idős lakóinak kultúrmű­sorral kedveskedjenek. A megbeszélésen többen szóltak a kisiparosság gond­jairól. Néhányan sérelmezték az adózással kapcsolatos in­tézkedéseket, mások szakmai jellegű kérdéseket tettek fel a KIOSZ megyei képviselőjé­nek, Hazai Jánosnak. Általá­nos panaszként hangzott el, hogy nem megfelelő az után­pótlás, az elmúlt fél évben például a megyében csupán négyszáznyolcvan tanulót fog­lalkoztattak. Moldván Gyula, a kisiparosok által felszámít­ható órabérek rendezését sür­gette és kérte, az illetékes Csökkent a közlekedési dolgozók munkaideje A közúti, a városi, a légi és a vízi közlekedésben — ahol az ipari jellegű munkakörök­ben már korábban bevezették a heti 44 órás munkaidőt —, 1975-ben dolgoztak ki progra­mot 74 ezer forgalmi utazó dolgozó munkaidejének csők* kentésére. A szükséges fel­tételeket megteremtve, a múlt év végéig a HUNGAROCA- MION, a MAHART, a MALÉV, több Volán-, valamint négy megyei és városi közlekedési vállalat összesen 48 ezer for­galmi dolgozójának biztosí­tották az előírt több szabad időt. A tapasztalatok szerint az intézkedést a keresetek válto­zatlan szinten tartásával, il­letve a tervezett éves bérfej­lesztés mellett hajtották vég­re. A program szerint — a BKV és a Közlekedési Műsza­ki Vállalat kivételével — az első félév végéig az. egész szakmában 44 órás munkahét érvényesül, a forgalmi dolgo­zók munkaideje csökken. Az érvényes kormányhatározat értelmében december 31-ig mindenütt be kell fejezni a munkaidő-csökkentést, így er­re a szakma említett két vál­lalatánál is sor kerül. A Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége is áttekintette a szakmában a munkaidő-csök­kentés helyzetét, hátralevő tennivalóit. Az elnökség az érintett vállalatok szakszer­vezeti szerveit felhívta, hogy segítsék a munkaidő-csökken­tés végrehajtását. ÚJ MŰTRÁGYA Meggyógyítja a sárga leveleket A Péti Nintrogénművek szakemberei új műtrágya-kü­lönlegességet fejlesztettek ki, amely elsődlegesen a klorózis mértékét csökkenti, s meggyó­gyítja az elsárgult leveleket. szervek adjanak nagyobb se­gítséget a mindinkább hiány­cikknek számító bányakavics beszerzéséhez. Jó volna, ha a kisiparosok kisgépekét bérel­hetnének a szövetkezetekből és más vállalatoktól. Id. Barci Mihály elmondta, bizonyos alkatrészek beszerzése csak hálapénzzel lehetséges. Köz­ponti intézkedések volnának szükségesek, hogy a kisiparo­sok is kaphassanak a Volán­tól szállító járműveket; Meg kellene találni az eszközöket a kisiparosok becsületét és tekintélyét lejáratok ellen. Bene István festő és mázo­ló, akárcsak a korábbi évek­ben, most is felajánlással kezdte hozzászólását. Társa­dalmi munkában elvégzi az óvoda meszelését. Az egybegyűlt hetven kis­iparos egyhangúlag úgy dön­tött, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. év­fordulója tiszteletére, csatla­kozva a csepeliek felhívásá­hoz, ezerórányi társadalmi munkát ajánlanak föl. Ezzel is hozzájárulnak az iskola ke­rítésének mielőbbi felépíté­séhez. K. I. (g.) EZER ÓRA AZ ISKOLÁÉRT A péceli kisiparosok felajánlása Anyakönyvi hírek néni, akit az elmúlt másfél év­tizedben senki sem látott sír­ni. Kérdezem tőle, mikor könnyezett utoljára. — Arra nem is emlékszem, egy somo­gyi nem fakad ríva, az sokat elbír. — És mikor álmodott utoljára? — Annak is több mint öt éve. Álmomban az urammal beszélgettem. Régen megtörtént, valóságos eset ele­venedett meg bennem. Egy­szer kütyát hozott a házhoz. Sok bajom volt vele, nekem kellett gondozni az állatot, mi­vel emberem egész nap dolgo­zott. Ráuntam, mérges lettem, elajándékoztam. Este keresi ám az uram, mondom neki, biztosan elkóborolt. Egyik nap találkozott azzal az emberrel, aki elvitte a kutyát, és az na­gyon köszönte neki. Lett is olyan veszekedés közöttünk, hogy máig sem feledtem. Ál­momban megígértem az uram­nak, ha meghalok és utána­megyek, viszek neki egy ku­tyát. Hát ilyen volt az én utol­só álmom. Órákig beszélhetne emlékei­ről az idős asszony, aki nem sajnálja a szót. Nagyszerűen beleilleszkedett a közösségbe, ahol törzsgárdatagnak szá­mít. Maga tisztálkodik, gon­doskodik ellátásáról és erre nagyon büszke. Reggel az első egy forró presszókávé. Hogy forró legyen, azt elvárja. ★ Ötvenhét éve került el So- mogyból, de az ottani beszéd ízeit máig megőrizte. Századik születésnapjára év eleje óta készül, nagy szeretettel várja a Hazai Fésűsfonó- és Szövő­gyár kistarcsai gyárának egyik szocialista brigádját, amely hosszú évek óta patronálja Ju­liska nénit, és nagy szeretettel van iránta. Az ünnepen sem kíván mást, mint egyébként; tegyen jó leveske és burgo­nya, mert azt szereti. Csiba József Született: Bajnóczi Gábor László és Sándor Ilona: Bri­gitta, Hiripi András és Simon Margit: Andrea Katalin, Ha­lász Tibor és Katona Júlianna: Ákos, Barkaszi Bertalan és Homok Erzsébet: Judit, Budai János és Kubinyi Katalin: Ka­talin, Fésűs Károly Imre és Jenei Erzsébet: Károly, Oláh Lajos és Szabó Mária Magdol­na: Róbert, Lengyel Imre és Keresztes Julianna: Krisztián, Maczkó János és Tóth Teré­zia: Tamás, Vaszilkó Ferenc és Luterán Margit: Gábor, Pusztai Antal és Gólyán Irén: Gábor, Hanyi József és Schvar- cer Hedvig: Katalin Tünde, Szabadi István és Biliinger Magdolna: Adrién Fatime, Magda László és Dosztály Er­■ zsébet: László, Kurucz László és Pásztor Ilona: Éva, Szeke­res István és Ivicsics Mária: I István, Molnár László Dezső és Pomozi Ilona: Roland, Ve­ress László és Garancsi Erzsé­bet: Zita Erzsébet. Lestár Ist­ván és Kocsis Mária Magdol­na: István László, Galántai György és Csuzi Ilona: Gábor. Házasságot kötött: Vajda László Lajos és Szabó Ilona, Oláh Károly és Berki Aran­ka, Vörös Ferenc és Hegedűs Éva Dorottya. Elhunyt: Udvarnoki István (Gödöllő, Kandó Kálmán u. 10.), Nagy Jánosné Tóth Piros­ka (Gödöllő, kastély), Bálint János (Gödöllő, kastély), Cseh Istvánná Szabó Mária (Gödöl­lő, kastély). í

Next

/
Thumbnails
Contents