Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-31 / 126. szám
9 I977.‘ MÁJUS 31., KEDD 5 Terven felül három beruházás — Kákán Dunaharaszti Bonyodalom a napközisek étkeztetése körül Négyezerhétszáz ember él Kákán. A munkaképes korú lakosság 85 százaléka, csaknem 1800-an ingáznak. Nincs a községben számukra munka- alkalom. öt budapesti vállalat mintegy másfélszázukat saját autóbuszán hozza-viszi, A többiek azonban — túlnyomó többségük a fővárosba és csak 150 a környékre — úgy utazik, hogy a községből buszon megy Sülysápig a vasútállomásra, onnan vonaton tovább. Kiterjedt nagyközség azonban Kóka, és a felvégről, meg áz alvégről is vagy 300—350 ember másfél- két kilométert gyalogol otthonától a négy állandó, illetve a két feltételes megállóig. A felvégiek azonban már nemsokáig, nekik jutott eddig a hosszabb gyalogút. A Kossuth és a Petőfi utca, meg a Felsővásártér útteste még ezen a nyáron szilárd burkolatot kap, úgyhogy az autóbusz útvonala meghosszabbítható. Ezt viszont csak a megyei tanács egymillió forintos támogatásával lehetett elérni. A községi tanács kétszázezer forintot tud a két kilométer hosszú út építéséhez hozzáadni. Már júniusban megkezdődik a burkolás munkája és még a nyáron be is fejeződik. A Volán vállalta, hogy kocsijait a meghosszabbított útvonalon járatja, bár ezáltal a menetidő is meghosszabbodik, körülbelül öt perccel. ★ Nincs tornaterme a kókai iskolának. A tornaórákat a művelődési házban tartják. A kókaiak most arra büszkék, hogy az edzett ifjúságért mozgalom megindulása előtt három hónappal elhatározták; tágas tornaudvart építenek az iskolásaiknak. Labdarúgópálya van ugyan a vásártéren, de egyéb sportra nincs lehetőség. Jó nagy viszont a tanácsháza udvara, van azon bőven hely az iskola szomszédságában. Odakerül tehát a tornaudvar. Az építkezés nehezén mái túljutottak. A kókai földet is művelő dányi Magvető Tsz társadalmi munkában elvégezte a talajegyengetést, de hát egyéb költségek is jócskán vannak. Azokhoz a tanács 25, az iskola meg a sportegyesület 10—10 ezer forinttal járult hozzá, s az úttörők rendezvényeik bevételével és egész évi költségvetésükkel, ötezer forinttal. Társadalmi munkát is vállalt a sportegyesület, a KISZ, de az iskolások és pedagógusaik is. Lesz kézilabda- pálya és atlétizálásra is lehetőség nyílik. A munkálatokból már csak a salakozás meg a kerítés van hátra. de Nagyon szűk a kókai általános iskola 495 növendéknek. Van benne ugyan 11 tanterem, de azokban egész nap folyik a tanítás. A tizenhat általános iskolai tánccsoport és a két napközis csoport, meg a három gyógypedagógia osztály délelőtt, délután lefoglalja mindet. Terven felül ez év végére úgy bővül az iskola, hogy legalább az összes alsótagozatosok csak délelőtt járnak. Ennek megvalósításához is kért és kapott a község megyei támogatást, mert nagyon jutányosán megvásárolhatta a dányi Magvető Tsz-hez két éve csatlakozott kókai tsz volt irodaépületét. A szép, szilárdan álló 500 négyzetméteres alapterületű nagy házban most már összesen csak ketten dolgoztak. Van a tsz-nek másik kisebb épülete, azt most rendbehozatta kókai irodájának, a nagyot pedig mindössze 300 ezer forintért eladta a tanácsnak. Most már csak át kell alakítani iskolai célra. Lesz benne négy tanterem, nevelőszoba, raktár és úttörőszoba is. Az úttörők mostanáig a tűzoltók helyiségében vendégeskedtek. Az átalakítási munkálatok a napokban megkezdődnek és ez év végére befejeződnek. Sz. E. A környezet védelmében A Balaton vízminőségének védelme, az úgynevezett szeny- nyező veszélyforrások feltárása és megszüntetése állandóan napirenden van Zala megyében. A Zala folyó a tó vízutánpótlásának fő szállítója, a folyó völgyében viszont számos ipari, élelmiszeripari és mezőgazdasági üzem működik, melynek szennyvize — jobbára öntisztulás után — a folyón keresztül a Balatonba jut. Zalában külön bizottság foglalkozik a vízszennyeződés okainak megszüntetésével, a bizottság javaslata nyomán folyamatosan megoldják a kommunális és ipari szennyvizek tisztítását. A vízminőségvédelmet, de egyúttal az általános környezetvédelmet is szolgálja a bizottságnak az a javaslata, hogy a folyó menti településeken a háztartási és egyéb hűl. ladékok veszélymentes elhelyezésére olyan gyűjtőhelyeket jelölnek ki, ahol a szemét megsemmisíthető. A Pest Megyei' Hírlap május 18-i számában A. B. T. aláírással, „Búcsú egy bolttól” címmel cikk jelent meg. A cikkíró szerint a szentendrei járási ÁFÉSZ szentgyörgypusztai élelmiszerboltjában május 17-én búcsúleltárt készítettek, a boltot végleg lelakatolták, vagyis megszüntetik, mert nem találnak a vezetéséhez egyszemélyű személyzetet. Boltvezető-utánpótlást illetően nemtörődömséget tételez fel, és azt állítja, hogy hirdetést sem adott fel az ÁFÉSZ. A cikkíró állításai csak részben felelnek meg a valóságnak. Az ÁFÉSZ ugyanis nem tervezi és nem is tervezte a bolt végleges bezárását, szükségesnek tartjuk, hogy a szentgyörgypusztai lakosok, hétvégi háztulajdonosok ellátásáról helyben üzemelő élelmiszer- bolttal gondoskodjunk. A leltár nem a végleges bezárást jelentő búcsúleltár volt, hanem a távozó boltvezető elszámoltató leltára. Mivel 'új vezetőt még nem tudunk beálKét általános iskolája van ez idő szerint a valóban nagy Dunaharaszti nagyközségnek. Összesen 1792 gyerek tanul a két iskolában, közülük legalább 700 igényelne elhelyezést a napközi otthonban, az 1. számú iskola 850 növendékéből azonban mindössze 116, a 2. számú 942 tanulójából pedig 150, tehát összesen csak 266 járhat napközibe. Helyet többnek is adhatnának, étellel viszont nem láthatnák már el őket. Túlságosan kicsiny ahhoz a község egyetlen — az 1. számú iskolában működő — gyermekélelmezési konyhája. Iskola igen, konyha nem Az új óvoda mellé építendő ezer személyes konyha tervei évek óta készek, megépítésére, ami úgy két és fél millió forint költséggel járna, már nem jutott anyagi fedezet. Tudvalevő, lapunk is többször megírta. hogy az új óvoda túlnyomórészt társadalmi összefogásból épült, mégpedig ilyen módon elsőnek a ráckevei járáslítani áruromlás elkerülése végett az árut más boltokba kellett elszállítani. Többféle módon igyekeztünk boltvezetőt biztosítani, ez az ellátással kapcsolatos kötelességünkön, a forgalom után keletkező nyereségen túlmenően is érdekünk, hiszen kis településen üzemelő boltról van szó és így a forgalom után dotációt is kapunk. Többször jelent meg hirdetés a Pest Megyei Hírlapban, Nép- szabadságban, Magyar Nemzetben és az Esti Hírlapban, jelentkező azonban nem volt. Az újsághirdetésen túlmenően eddig is több ember foglalkozott és foglalkozik jelenleg is azzal, hogy Szentgyörgypusztára boltvezetőt találjunk és az üzletet mielőbb megnyithassuk. Löffler József, a Szentendrei járási ÁFÉSZ-igazgatóság elnöke ban. Vállalatok, szövetkezetek, intézmények jelentős hozzájárulásának eredménye, hogy elkészült. Céljára milliókat adtak össze, minden erőfeszítésük ellenére sem eleget ahhoz, hogy a konyha megépülhetett volna. Miért nem fordul ismét a nagyközségi tanács a társadalom áldozatkészségéhez? Fordult. És ennek eredménye, miként arról a napokban hírt adtunk, terven felül megépülhet Dunaharasztin az új iskola. Kétségkívül nagy szükség van rá a nagyközség sűrűn lakott északi részén, ahol állni fog. Viszont gazdasági szervektől az iskolára adott hozzájáruláson felül a konyha építése érdekében már nem lehet számítani. Nem marad hát más választás, az új óvodába a Csepel Autógyárból kell az ételt hozni. Az üzemi konyha külön főz a gyermekeknek, mert nemcsak a dunaharaszti óvodát, Sziaetszentmiklós és Szigethalom összes gyermekintézményeit is ellátja. A gyár helyett a vendéglátó Nemrég azonban dr. Negyedi László, a dunaharaszti tanács vb titkára kézhez kapta a ráckevei járás közegészségügyi felügyelőjének határozatát, amely megtiltja ezt a megoldást, mert az a konyha több adagot főz, minit amire nagyságánál fogva képes lenne. Saját dolgozóit is csak nehezen látja el. Felhívja a határozat a vb-titkárt, kössön szerződést a Pestvidéki Vendéglátóipari Vállalattal, amely Budapest XXX. kerületében a Zrínyi Nyomda konyháját üzemelteti. Indoklás: ennek a 600 adagos konyhának háromnegyed része kihasználatlan. A vb-titkár fellebbezett a határozat ellen, a megyei KÖJÁL azt meg is semmisítette. Kimondotta, hogy nem annak címzettje, a vb-titkár, hanem a dunaharaszti iskolagondnokság intézi a napközis óvoda étkeztetését, annak kellett volna megküldeni a határozatot Egyébként szerződésekkel kapcsolatban közvetlen módon be- ] avatkozni nem tartozik a jog- I körébe. Elrendelte azonban a megyei KÖJÁL, folytasson a közegészségügyi felügyelő új eljárást, állapítsa meg a Csepel Autógyár üzemi konyháiénak higiéniás viszonyait és azt is pontosan, hogy nagysága elegendő-e annyi adag étel elkészítésére, amennyit főz. Az ügy tehát véglegesen nem zárult le. A dunaharaszti iskolagondnokság viszont a másodfokú határozat előtt, nehogy a gyermek étkeztetésében fennakadás következzen be, árajánlatot kért az első fokú határozatban kijelölt Pestvi déki Vendéglátóipari Vállalattól. A Csepel Autógyár konyhája 11 forint 80 fillérért számláz egy- egy ebédet, a vállalat ugyanezért 12 forint 40 fillért kér. Miután konyhája messzebbre esik, a szállítás költsége is nagyobb lenne. Az új, a IV. számú óvodában az étkeztetés évi 60 ezer forinttal kerül többe, mintha a 9 forint 80 fillér önköltségi árral ebédet szolgáltató, házi kezelésben levő napközis konyha látná el. A megnagyobbodott költség fedezetéről a tanácsnak kellene gondoskodni. Erre a lehetőséget megteremteni egyáltalán nem könnyű. A megoldás még késik Még nehezebb lenne annak az ötletnek a megvalósítása, hogy mind a négy dunaharaszti óvoda részére a vállalatnál rendeljék meg az étkeztetést •. ezáltal az iskolai napközi otthon létszáma a szükségeshez közelítően felemelhető lenne. Sőt' talán az öregek napközi otthonába sem kellene, ahogy most, vendéglátó vállalattól hozatni az ebédet. Az óvodások magasabb áron étkeztetése legalább félmillióval növelné évente a kiadásokat. Távolról sem biztos, hogy a tanács ekkora összeget előkeríthetne. A napközis iskolások számának felemelése azonban pedagógiai szempontból elengedhetetlen. Mert az egész nap dolgozó szülők nap közben nehezen gondoskodhatnak gyermekük étkeztetéséről, de felügyelni sem tudnak rájuk. A végleges és jó megoldás a tervezett 1000 személyes konyha megépítése lenne. Szokoly Endre VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Szentgyörgypuszta ellátásáról A KAVICSOK hersegő-kocodó-csöirrögáse kísérte lépteink nyomát. A csendben felfokozódtak e hangok. Reggel volt, olyan városinak korán, falusinak késő, 8 óra lehetett. Festeni indultunk 1952-ben, egy napfényes nyári reggelen Kisorosziban. A Duna lágy, párás, végtelen dunnaként terült el a kavicsos, partok között, a fűzfák világos-selymes zöld levelei között cinkék és aranyfejű királykák szorgoskodtak, meg füzikék. A füzike finom, kecses, légies madár, mint madárballerina kapdos- sa a rovarok százait. A csendben oly közel merészkedtek, szinte kézzel elérhetnénk — mozdulatlanságunk a bizalmat keltő madárbarátság alapja. Mellettem Apáti . Béla fest; szalmakalapban és mesél, mint gyermek; hittel, őszintén. — Azért szeretem a keleti művészetet, mert oly szerények, szinte szentekként alázatosak művészeik. Hiszen az a lényég, mekkora örömet tud okozni alkotásával, csakhogy mire ezt megérti az ember, vége a nyárnak, a lángolásnak, a színeknek és az egész életnek. Nem messze tőlünk, csónakosok kelnek át a vízen; megjött az autóbusz és ide, a szigeti faluba, a szigetcsücsök- be a komp hozza-viszi a népeket. Kofákat és szigetlaké, városba járó munkásokat, no, meg egy félmaréknyi nyaralót. A komptól nem messze, mint partra vetett óriás halak, a kavicsos sekély partra vonszolt fabárkák fékszenek. Szurkos testüket köteges iz- mú, izzadó, feligyűrt nadrág- szárú emberek . bontogatják. Őket rajzolja Béla bácsi én pedig őt. Na nézd a fafej űeket, szétverik, ahelyett, hogy múzeumba vinnék; hisz ebben a rohanó világban ki fog fából ácsolni uszályt, bárkát, kézzel faragni kormánylapátot és cigányszeggel illesztett pallókból szép ívű hajókat fabrikálná. Régi akvarelllkészletét ideges ecset járása, csillogó, fényes, színes gyöngyökké varázsolta a napfényt tükröző víz- cseppek, mint megannyi rubinion, zafiron, ametiszten csillogna. Ráncos nyakán egy bogár keres — dönögve — leszálló helyet. MOZDULATLAN a csend; szinte mint egy óriási dióráma, melyet ügyes kezek készítettek, művi úton, minden olyan „szépen” rendezett; megkomponált. A háttér is; a fűzfák felett hegyek magas- ianak; az egyiken várromok: Visegrád. A Dunában az egész panoráma fejjel lefelé is tökéletes, pontos mása látszik, mintha egy képeslevelezőlapot tartana valaki elénik, végleien nagyot, napsütésest és plasztikusai. A túloldalon egy dongó nagyságú autó robog; néhol porzik utána az út. Nyár van, egy-két strandoló is akad n parton — messziről csábosnak tűnő, piros trikós nő — távol, messzeség, mily szépítő, csalfa délibábja a képzelgésnek. A vízben egy tegnap még csak fodrozást keltő zátony helyén — ma már sziget domborodik. Nem nagy, de a forró nyár párát nyelő szomjúsága kiszabadítja a víz alól. Sziget, mesés, játékos egye- dülvalóság szigete is lehetne. Az elszabaduló fantáziám már tervezget és játszi álmodozással mesél. — Béla bácsi — látod, ott azt a zátonyszi getet, holnapra biztos még nagyobb lesz, hisz tegnap még ekkora se volt — Gondolod, hogy holnapután birodalomnyi nagy lesz, Imre? — Hát, ha nem is biroda- lomnyi, de őszre a füzes is kihajthatna rajta, körbeültet- nánik jegenyékkel és aztán kicsit megmagasitanánk és ez lehetne nyaranta a szállást, adó szigetünk — na, nem? — Ki adná ezt neked? Gondolod, hogy a fólyamszabályo- zás emberei neked adnák — te Robinson —, aztán gondolkodhatnál, miből tartsd el a festőidet, felesleges gondot okoznál magadnak. — Pedig irtó klassz lenne, ha nekünk, kik itt festettünk öten, lenne egy szigetünk és itt építenénk egy bohémtanyát, szállót, éttermet és kiállítóhelyiséget, még talán külön bélyeget is kiadhatnánk — képzeld Api —, téged választatnálak meg .,szigetmesternek”. Már csak. egy jó név kell és lesz egy álomszigetünk. — Nem lehetetlen — felelte —, hisz ez az üdülés is álmodozásod szinte hihetetlen valósága lett. Na, gyere, mert már kész ez a kis festés; aztán meg harangoznak és éhes is vagyok. Csomagoltunk, Én lefestettem Belát, amint éppen fest; az ölében készülő képe. Te, Api, írd ide alá a neved a képre, és rajzolj valamit is rá, mintha kép lenne, legalább lesz egy kollektív képünk, közös alkotás. Eredeti Apáti-rajz, egy Szánthó- karikatúrán. (32x34 cm; akva- rell és tus, kiállítva: 1952., Ferenczy Károly Múzeumban, öt szentendrei festő kiállításán.) Előszűr lerakodtunk Béla bácsinál, ő együtt lakott Pirk Jánossal, egy töpörödött néninél, de kinek vaskemény volt a fogása, mert hosszú évekig ő maga patkóit, lórúgta férje helyett. Nála laktak most a kis,' tiszta szobában, itt a Duna-parton. A kovácsműhely, mint hitehagyott templom, árván búslakodva omladoz. A tört ablakú ajtó, a tüzet felejtett fújtató és a néma üllőt csirkék bitorolják. Birtoklásuk pecsétje mindenütt ott fehérük, sárgít. Déli napsütésben, a mozdulatlan csendben a harangozás oly Intenzív, hogy szinte meglöki fülünk. EBÉDELNI a volt „papszakácsnéhoz” megyünk. Con- rád Gyula bácsi, a hajdani „világjárt” rézkarcmetsző művész ott is lakik a vendégszobában; szalmán, legényesen. A falakon rajzaink, festéseink alkalmi, naponként változó tárlata. A szőlőlugas alatt volt terítve nap mint nap, déliben és este. Ízes, finom, bőséges gasztronómiai remeklések voltak a tyúklevesek, rétesek, halászievek, túróscsuszáit, fánkok, sült húsok, székelykáposzták, palacsinták. — Vegyenek kedveskéim, tessék! — kínált a hölgy kedvesen, mintha éppen a plébániára betévedt kanonokok, vagy esperesek lennénk látogatóban. — Isteni finom ez a megy- gyes pite — kedves asszonyom —, ilyet a Hotel Ritzben se ettem Párizsban, mikor feleségemmel utoljára ott jártunk a harmincas években; majd ha lesz szíves a receptjét, elkérném, nagyszerű, pikáns ésy édes íz, zamata van és a tésztája remekül átsülit, az' illata felséges. — Jó — mondtuk mi, a srácok — és tömtük a fejünk. — Nagybányán, a Rózsa cukrászdában Is jól csinálták a- Ritákét, mi festők, oda jártunk, hitelt is kaptunk, meg képeket adtunk cserébe; olyan világ volt ott, hogy mesébe illett —, így Apáti. — Jó, jó volt, igáz, de ez nagyon is finom — dicséri Pirk Janó is. — Tessék kedveskéim, lehet, tessék, van még bőven, tessék fogyasztani bátran. A darazsak is felfedezték a cukorporos, illatos csemegét, mint settenkedő, járóprímások, egyre többen asztalunknál zümmögve muzsikáltak. — Fiúk. Imre talált egy szigetet. — Hol? — A Dunában, Visagrád felé, a szigetcsücsöknél. — Volt egy barátom, bank- igazgató, az még a békében vett egy sziklás szigetet az Adrián — le is fényképeztet- te és levelezőlapot is nyomatott róla —, fűzi a szót Gyula bácsi.- Van egy ötletem, írjunk a szentendrei múzeumba, az Igazgatónak egy lapot és rajzoljuk rá a szigetet. Hisz lev- lapot mi is tudunk csinálni. RAJZOLTAM egy nagyobbacska zátonyt, rá egy pingvint — így lett a rajz után Pingvin-sziget. — Miért éppen Pingvin- sziget — kérdi, kopasz, tarkóig érő homlokát ráncolva Conrád papa. — Gyula bácsi, arra gondoltam, hogy a sok festő között kevés a fóka — namár- most; fókasziget — nem hangzik oly jól, mint a Pingvin —, aztán meg ezt jobban is lehet rajzolni, kedvesebb is, népszerűbb is. Igaz, elegánsabb is és jobban is mondható — így egy makik hozzászóló —, lemegyünk a nyáron Bécsből, majd Luluval a Pingvin-szigetre: a festők szigetére, motorcsónakkal, egy-két napra... — Esemény lesz Európában — PINGVIN-SZIGETI JU- LlALIS festőversenye; 100 atet- modell a szigeten és festők százai festik — milliomosok meg körbeállya rá-rálicitál- nak — ezer dollár, négyszá2 font, hétszáz márka, ötezer márka, hétszáz frank, ötezer dollár — nevetünk és közben készül a levlap; megírjuk és aláírjuk — üdvözlet a Pingvin-szigetről. A LEVLAPOT elvitte a posta; a nyarat elkergette az ősz, a képekéből, amiket festetnünk, kiállítottak a Ferenczy Károly Múzeumban; majd e kiállítás anyagából önálló kiállítás lett Pirk János képeiből — Budapesten is. Ma már Apáti Béla és Conrád Gyula csak emlékünkben él, mi, "többiek pedig, távolabb vagyunk egymástól, mint az a nyár, mikor cseresnyésrétes-ebédeken és cimbalmos, borozós estéken a nagy Duna szigetén, Kisorosziban — a pingvines szigetkéről áb-ándoztunk. Szánthó Imre i *
