Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-28 / 124. szám

4

ífcTKt 4/PjT W

19T7. MÁJUS 38., SZOMBAT

•• '

ünnepi könyvhét

Együtt a haladó hagyományok s az új, szocialista értékek

Pénteken, Óbudán, a Flórián téren tartották meg az ünnepi könyvhét tóvárosi megnyitó ünnepségét. Érdeklődök sokasága népesítette be a Flórián téren fölállított könyvsátorvárost A megnyitáson ott voltak Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese és Övári Miklós, az MS2MP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai.

Pozsgay Imre megnyitó beszéde

Pozsgay Imre kulturális miniszter megnyitó beszédében utalt arra, hogy a könyv ünnepét, a mindennapok egyre tömegesebb könyvélmé- r.yei avatják évente visszatérő, szfi’esen várt eseménv- nyé.

_— Hatvan évvel ezelőtt, a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött az a korszak, kezdett épülni az a társadalom, amely az addig elnyomott embereknek megszerezte az önbecsülés érzését, s a kulturális forradalom előrehaladásával megadta az igazi értékek felismerésének képességét. Épülő szocialista társadalmunk további fejlődése érdekében — a politikai és a gazdasági feltételeken kívül — minden eddiginél nagyobb szükség van a folyamatosan. fejlesztett közműveltségre. A könyv nem az egyetlen, de nélkülözhetetlen, semmi mással nem pótolható eszköze a szocialista közműve! ődősünknek. Olvan értékhordozó, amely rendkívül sok irányban közvetíti tartalmát: közvetlenül hat a termelésre. » munkakultúrára, nemcsak a szorosan vett művelődési folyamatokra.

— Az elmúlt esztendőben minden korábbinál több mű. nagyobb példányszómban jelent meg, és fogyott el a kereskedelemben. Könyvkiadásunk gazdag, sokszínű, az utóbb! években különösen

nagy volt a fejlődés. Az elmúlt öt évben a kiadott művek példányszáma több mint másfélszeresére, a könyvforgalom pedig kétszeresére

emelkedett.

— Terjedtek és megszaporodtak azok a kiadói vállalkozások, amelyek célja, hogy könyvkiadásunk gerincét az értékes művekre épülő nagy példányszámú, leginkább olcsó sorozatokat alkossák.

— Az elmúlt évben a nemzetiségi könyvkiadásban fontos szervezeti változások történtek, amelynek nagy szerepe van a nemzetiségek hagyományainak őrzésében és anyanyelvi műveltségének, fejlesztésében. Az intézkedéstől a nemzetiségi könyvkiadás szélesedését. tematikai bővülését, kiteljesed élet várjuk.

— Az idei könyvhét gazdag választéka azt a törekvést tükrözi, hogy Magyarországon a szocialista kultúra, a nemzeti művelődés olyan formája épüljön tovább, amelyben harmonikusan egyesül és folytatódik a nemzeti és as általános emberi hagyomány, és szervesen egészül ki új, szocialista értékekkel. Az idei ünnepi könyvhét hivatása szerint elsősorban kortársi magyar írók műveit es a klasszikus örökséget nyújtja a közönségnek. Mai irodalmunk a népszerű antológiákban és új alkotásokban van, jelen, de a könyvhét felsorakoztatja régebbi múltunk, és a közelebbi, az elmúlt évtizedek magyar irodalmát Is. Nagy elődeink közül Ady Endre kap most mindenkinél nagyobb figyelmet. Ez ev novemberében lesz születésének 100. évfordulója: a műveiből készült kötetek mintegy nyitányát jelentik a rá való emlékezésnek. Bevált hagyományába könyvhétnek, hogy a szomszédos szocialista országokban élő írók művei is jelen vannak, s ugyanígy megtalálhatók a világ minden tájának írói is — műveikkel. A gazdag kínálatban most sem csak szépirodalmat nyújt u könyvhét, hanem jelentős politikai, tudományos és művészeti köteteket is.

E gondolatok jegyében, s a korábbi könyvhetek eredményeit is felülmúló sikerek reményében nyitotta meg Pozsgay Imre az. 1977-es ünnepi könyvhetet.

Díjak — szép magyar könyvekért

A könyvheti megnyitóhoz kapcsolódva az óbudai Vár- konyi György Ifjúsági és Űt- törőháaban a könyvkiadók vezetőinek és képviselőinek jelenlétében Gábor Viktor kiadói főigazgató adta át az elmúlt évi szép magyar könyv versenyen jól szerepelt könyvekért az elismerést jelentő díjakat és okleveleket, valamint a lipcsei nemzetközi könyvművészeti kiállításon (IBA) nyert kitüntetéseket. A világ egyik legjelentősebb könyvművészeti seregszemléjén a magyar könyvkiadást

elismerő díjakon az Akadémiai, a Corvina, a Gondolat, a Képzőművészeti Alap, a Kossuth, a Magvető, a Móra és a Tankönyvkiadó Vállalat, valamint az Európa Könyvkiadó Helikon szerkesztősége osztozott.

Ugyanitt hirdették ki a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyv- terjesztők Egyesülése közös — az olvasást, az irodalmat népszerűsítő — pályázatának eredményeit is.

Átalakuló életformában

hazai cigányság mindennapjairól

Riportkötet a

Al India-Pcrzsia határvidékről egykor elindult népvándorlás újkori hulláma: a cigányok nyugatra költözése fél ezer évvel ezelőtt érte el hazánkat, azóta szinte megszakítatlanul tart tovább. Ez idő alatt sok viszontagságán ment keresztül ez a különleges népcsoport, de életformája gyökeres átváltásához csak manap- ség érkezett el. A mintegy 400 ezer főnyi cigányságunk zöme még a múltban él, a keresőképes férfiaknak csak a háromnegyede, a nőknek pedig mindössze egyharmada végez rendszeres munkát. Helyzetüket súlyosbítja, hogy míg a magyarok körében 100 keresőre mindössze 82 eltartott jut, a cigányoknál háromszor (!) több: 244. Döbbenetes számok ezek, amelyek sok mindenre rávilágítanak.

Mindezt és egyéb köztudott, kevéssé ismert, vagy intim adatot, továbbá mai életüket; a cigánytelepeket, a putrikat, családot, munkamorált stb. írásban és képben, szépítés és minden romantika nélkül olvashat juk-láthatjuk a Búcsú a cigányteleptől című kitűnő könyvheti könyvben, melyet a Kossuth Könyvkiadó jelentetett meg. Műfaját az irodalomszociográfia és a szociofoto szerencsés együtteseként lehetne meghatározni, mely jelenközpontú ugyan, de a cigányság (nem önálló) történetének legdöntőbb szakaszát ragadja meg: a teljes életforma változását. A nézetek szembesítése és a puszta tényközlés a módszere Tamás Ervinnek, aki így minden agitációnál maradandóbb hatást: valóságos élményt nyújt. Nem él szépítéssel a fo- töművész-képszerkesztő: Révész Tamás sem. Kettejük munkája kitűnően összehangolt Valósággal mai életük filmjének forgatókönyvét tartjuk kezünkben, melyből minden lényeges problémára utalást vagy éppen megoldást is találhatunk. A szövegek és a képek a cigányputrik poklából indulnak: a múlt embertelen maradványait mutatják be, és a könyv vége felé — szövegben és fotóban is — mindjobban kiderül a látható: többé- kevésbé kirajzolódik a cigánytelepekről kivezető út.

Különleges sors a cigányoké, nem könnyű rajta változtatni: ők pl. nem számítanak nemzetiségnek, mert nagyobb részük már magyarul beszél, a többi pedig legalább két, egymástól nagyon eltérő cigánynyelvjárást, esetleg a román vagy más befogadó nép nyelvét vették át. Sem az eredeti cigány, sem pedig az átvett magyar vagy román nyelv az ő körükben még nem alkalmas arra, hogy nyelvileg is betagolódjanak a társadalomba: ráadásul iskoláztatásuk sem rendszeres: kb. hetven százalékuk kezdi el a tanulást, ám ahogy telnek az évek és sokasodnak a feladatok, úgy morzsolódnak le a tanulók is, a végén 4—5 százalékuk ha elvégzi a 8 általánost.. így bizony akárhová állnak is munkába, ott csak megtűrt és a többinél rosszabbul fizetett segéd- és betanított munkások lehetnek. Mivel pedig a cigányság zöme vidéken, sőt ott is a települések peremén él, máig jellemzi őket a vándorlás. miközben sok a kísértés a züllésre, a könnyelműségre.

Nem elegendő a munka, hanem emberhez méltó lakáshoz is kell őket juttatni: erre is megvan különben az 1961-es párthatározat. Így fokozatosan szűnnek meg — éppen Pest

megyében Is — a cigánytelepek, melyeknek a túlzsúfoltság, az egészségvédelmi berendezések hiánya, a telep örökös belső viszályai a főbb jellemzők. E folyamat azonban lassú: még ma is kétharmaduk él telepen. Egy cigány szakmunkás találóarf fogalmazta meg: „Mi csak annyit tudunk, hogy a saját magunk boldogulását előbbre vigyük. Hogy a többieket is rávegyük erre,1 ahhoz már kevés az eszünk, az erőnk.”

A társadalom segítsége itt

kell tehát! Sokan azonban még mindig hajlamosak arra, hogy a cigányok lumpenproletár és társadalmon kívüli kényszerű életformájának csak a negatívumait vegyék észre, mintsem fokozatosan befogadják őket. Az pedig nem megy máról holnapra. Már a cigánygyermekek is hátrányos helyzetből kerülnek iskolákba, jóval a tanyai és a szegény származású magyar gyermekek fejlettségi szintje alatt vannak. Csak egykét külön óvodájuk, iskolájuk és kollégiumuk van. Kezdetben elfogadható megoldás a cigány osztályok szervezése is, később azonban éppúgy be kell tagolni a cigánygyermekeket is a magyarok közé, mint a szüleiket, különben még nemzedékeken át nem fogunk kilépni ebből az ördögi körből.

Szerzőink szemléletesen írják le egy-egy cigánytelep vagy család különös életét, amely merőben eltér a magyarokétól. Ma valóban nagyobb a kettő közötti szakadék, mint valaha volt. hiszen a fejlődés is felgyorsult, és épp ez teszi sürgetővé a megoldást. De régebben a mi falvainkban is elég gyakori volt pl- a felvég —alvég sokszor verekedésbe

Száz év m£yur íájképlestészeíe

Vándorkiállítás a Csepel Autógyárban

A magyar tájképfestészet különösen gazdag anyagából a Magyar Nemzeti Galéria vándorkiállítást hozott létre, amelyet elsősorban a gyárak, üzemek művelődési otthonaiban mutatnak be. Tegnaptól, három hétig a Csepel Autógyár művelődési központjában nézhetik meg az érdeklődők a 100 év magyar tájképi estészete című kiállítást. A megnyitón Pogány Ödön Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója beszélt a tájképfestészetnek erről a kiemelkedő időszakáról. Érdekes elemzést hallgathattak meg a kiállítótermet zsúfolásig megtöltő érdeklődőik a reformkor szellemi megújhodásának eredményeként fellendült művészeti ágról. Az értékes kiállítási anyag a legnevesebb festők alkotásaival mutatja be az utóbbi száz év tájképfestészetének keresztmetszetét, felvonultatva valamennyi lényeges

SZERZŐDÉST kötött egymással évekkel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galéria és a Csepel Autógyár Művelődési Központja. E megállapodás keretében szocialista brigádok többször látogattak a gyárba, s már a Nemzeti Galéria új épületének megnyitó ünnepségén is részt vettek. Ez a kapcsolat most új elemmel bővült.

Négy kiállítást rendez a Magyar Nemzeti Galéria a Csepel Autógyár Művelődési Központjában júniustól szeptemberig, s ennek keretében 1 bemutatja a Szocialista Képzőművészek Csoportjának alkotásait, Szönyi István grafikáit, a fotó-világkiállítás anyagát, s most elsőként száz év magyar tájképfestészetét.

ALAPOSAN készítették elő a tárlatot mindkét részről. A Csepel Autógyár Művelődési Központjának könyvtára azzal, hogy előzetesként képzőművészeti tárgyú kiadványokat helyezett el a tárlóban, a Nemzeti Galéria részéről azzal, hogy Szinyei Merse Anna nemcsak a kiállítást rendezte áttekinthetően, hanem használhatóan tömör elemzésekkel gyarapította a képes katalógust. Így a Paál László, Székely Bertalan, Szinyei Merse Pál, Med- nyánszky László, Berény Róbert, Dési Huber István. Vaszary János, Ilosvai Varga István, Rudnay Gyílbd, Nagy István festetté mesterművek gyorsabban válnak, válhatnak tudati értékké. EgyáltatorkoHő ellentéte, amelyet a szerzők most oly csodálkozva írnak le, és a mértéktelen ivás nemcsak a cigányok, hanem — sajnos — a mi lumpenproletárjaink körében is valóságos népbetegség.

Kétségtelehül sok az ellentét az együttlakó magyarok és cigányok között. A magyarok azonban már nem tudják, hogy pl. a török utáni telepítések során, milyen tarka összetételű lett hazánk lakossága, és akkor is legalább annyi súrlódás volt, gyakran még a különböző helyről települt magyarok között is! Most két életforma és szemlélet keresi az összeilleszkedés útját, mely azonban államunk és szocialista társadalmunk segítségével ma jóval békésebb, tervszerűbb és gyorsabb is, mint valaha is volt a múltban.

Aligha lehet végső megoldás egy-egy cigány klub (pl. a rákospalotai), a cigányosztályok, iskolák és kollégiumok szervezése, legkevésbé pedig-a meghagyott cigánynegyed vagy az önálló cigányfalu. Csak a betagolódás útja járható! Ehhez azonban fokozatok kellenek, ahogyan egyik legjobb szakértőjük, Vekerdi József mondja: „Nincs olyan ugrás, amely több lépcsőfokot is kihagyhat.”

Tévedés azt hinni, hogy a „cigánykérdés” csak ennek a népcsoportnak ügye és hogy ők mind a „maguk szegényei”. Nem lehet boldog és kiegyensúlyozott a magyar társadalom sem — melynek közös hazát kell velük megosztani — míg a nagy kérdés nincs megoldva! A cigányság pedig nem maradhat fenn száz és újabb száz évekkel a fejlődéstől elmaradva ebben a modem korban.

Az 1968-as helsinki cigánykongresszus megállapította: „A cigánvok a társadalomba való beilleszkedés küszöbén állnak.” Jól. érzékletesen és hasznosan dokumentál ia, szolgálja ezt a folyamatot Tamás— Fvévész most me«ie!ent kötete.

Katona Imre docens

stíluskört.

Ián, van abban lendítően lelkesítő, hogy délutáni műszak után házhoz szállítják a kultúrát többszörös figyelemmel. Ügy, hogy a megnyitót ankét követi, ahol munkások beszélgetnek műtörténészekkel, Barcsay Jenő, Mészöly

Öt esztendeje annak, hogy

Pécel gimnáziuma felvette Ráday Pál nevét, akinek személye sokak előtt ismert: éppen idén háromszáz éve született Losoncon, jómódú birtokos, nemesi család sarjaként. Szülőhelyén, majd Selmecbányán és Körmöcbányán folytatta tanulmányait, s 1700-tól Nógrád vármegye nótáriusa volt. Három esztendővel később csatlakozott II. Rákóczi Ferenc fejedelemhez, akinél kezdetben személyi titkárként, majd kuruc diplomataként, kancelláriai igazgatóként, s 1707-től erdélyi alkan. cellárként is szolgált. ^

Mindvégig Rákóczi bizalmas munkatársa volt: feladata főképp a diplomáciai ügyvitelből adódott; többször is járt követségben a lengyel, a svéd, a porosz uralkodóknál, s 1707-ben a fejedelem teljhatalmú megbízottjaként I. Péter cárral is tárgyalt Varsóban.

Jelentős volt irodalmi tevékenysége is: mint a református egyház első magyarországi főgondnoka vallási témájú műveket írt, s ezek mellett újságírói munkát is végzett, ő szerkesztette a kurucok újságját, a Mercurius Verdicust. Röplapokat, kiáltványokat fogalmazott, a többi között a híres Responsiót, melynek első sorai a Parlament előtti Rákó- czi-szobor talapzatán olvashatók.

„Ismét felszakadtak a magyar nép sebei...”

Ráday Pál nagy pártolója volt az irodalomnak: Kajali Pál ügyvédnél tanulta a fiskális szakmát, az ő lányát, Klárát vette feleségül, s az ifjú pár Pécelen építtetett kastélyt. Itt gyűlt össze annak a hatalmas — mintegy 40 ezer kötetet számláló könyvtárnak az anyaA ráckevei Ady Endre gimnáziumban a békehónap keretében rendezett találkozót a Hazafias Népfront helyi bizottsága, melyen a nagyközség pedagógusai és hazánkban működő szovjet iskolák tanárai vettek részt.

Pedagógusok egymáslközt, baráti eszmecserén, őszintén feltárták munkájuk örömeit, gondjait, azonnal új ötleteket kovácsolva a tapasztalatokból. A beszélgetés kezdetén Jónás Zoltán, az MSZMP ráckevei járási bizottságának első titkára gondolatébresztő bevezetőt mondott közoktatásunk reformjáról. Elmondta a vendégeknek azt is, hogy Dunaharasz- tin a járás üzemeinek társadalmi segítségével épült a 125 személyes óvoda, melyben lényeges nevelési elv: játékosan előkészíteni a gyerekeket az életre. Megemlítette, hogy lendületes iskolaépítés kezdődő járásszerte. Nem hallgatta el képesítés nélküli nevelők problémáját sem, s szólt a távlati tervekről is, melyek oktatásGéza, Fényes Adolf, Hollósa Simon, Tihanyi Lajos, Márf- fy Ödön, ma már klasszikussá növekedett alkotásairól.

A FIGYELMESSÉG jele, hogy szentendrei, szadai. nagymarosi, dunabogdányi töredékekben gyönyörködhetünk Czimra Gyula, Székely Bertalan, Mácsai István, Hock Ferenc közreműködésével. Élnek és hatnak a művek. A közművelődés szorgalma jóvoltából a képzőművészet lelkűiéire, értelemre, közérzetre ható energiái érkeznek meg a Csepel Autógyárban dolgozó m unkásokhoz egy pompás, és másutt is követendő szocialista szerződés keretében.

U M.

ga, melyet ma Budapesten, a Ráday Pál nevét viselő utcában őriznek, s amely a református egyház tulajdona.

Rákóczi diplomatája Pécelen hunyt el 1733. májusában. Ráemlékeznek most a nevét viselő gimnázium tanulói, és dolgozói.

A háromnapos eseménysorozat május 26-án délután 5 órakor a gimnázium aulájában kezdődött dr. Esze Tamás kandidátus, történelemtudós előadásával, melyben Ráday munkásságát ismertette. Ugyancsak az első nap estéjén a Rákóczikor hangulatát idéző műsort adott elő Lelkes Dalma, Faragó Laura és Kecskés András. A kuruc nóták, népballadák mellett Ráday szerzetté virágénekeket is daloltak. A nap záróeseményeként a gimnázium harminctagú irodalmi színpada lépett a pódiumra, s 45 perces műsorban idézték fel Rákóczi fejedelem életútját.

A második napon délután fél kettőkor négy középiskola

— az aszódi Petőfi gimnázium, a gödöllői Török Ignác gimnázium, a pécel i mezőgazdasági szakmunkásképző intézet, s a vendéglátó gimnázium — fiataljai mérték össze tudásukat kézilabdában és röplabdában

— ezúttal az idén alapított Ráday-vándorkupáért Az est tánccal folytatódott.

Ma délelőtt kilenc órakor kettős ünnep kapcsán — a Rá- day-évfordulóra, s Ady Endre születésének jubileumára emlékezve — a gimnázium tíz szavaló ja verseng a legjobb címért. Az ünnepi eseménysorozat záróaktusaként pedig az ez évi tanulmányi verseny jutalmait adják majd át a kiemelkedő eredmény t elért diá. koknak. (

V. G. P.

politikai céljaink megvalósítását szolgálják.

A szovjet pedagógusok közül Nina Petrovna, a középfokú ok. tatás ügyét elemezte, részletesen beszélt arról, hogy a Szovjetunióban jelenleg fő feladatnak a, magasan képzett szakmunkások nevelését tartják. A gimnázium igazgatóhelyettese, Pusztai Gyula, a nyelvoktatás módszereiről érdeklődött a vendégektől. Többen a művelődési házak és az iskolák kapcsolatá. ról folytattak érdemleges vitát, majd kisebb csoportokban beszélgettek egyes szaktárgyi kérdésekről.

A gimnázium tanulói — Gör- gényi Lászlóné tanárnő vezetésével — színvonalas műsor, ral tették színesebbé a találkozót.

A baráti összejövetelen részt vett Ballai Gáspár, a nagyközségi pártbizottság titkára, dr. Verdes Margit, és Dékány Sándor a népfront ráckevei bizottságának elnöke, illetve titkára is.

Rákóczi diplomatájára emlékeznek

Ráday-napok a péceli gimnáziumban

iagyar és szovjet pedagógusok találkozója Ráckevén