Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

1977. MÁJUS 22., VASÁRNAP "xMritm Zajszűrő turbán — szövőnőknek Az országban elsőként a Kelenföldi Textilgyárban kezdtek hozzá a SZOT Mun­kavédelmi Kutató Intézetének a zajártalmak kivédését célzó újfajta kísérletsorozatához. Ennek lényege, hogy kendőkbe és sapkákba vart zajszűrő vat­tával kívánják megelőzni a gépzörej okozta halláskároso­dást. A korszerű eszköz, a Svédországból importált zaj­szűrő vatta használata ugyan már régebben kötelező lenne, de a szövőnők közül sokan ké­nyelmetlennek érzik, nem sze­retik, panaszkodnak, hogy bántja a fülüket. Az új védelmi eljárást nép­szerűsítő kísérletet amolyan házi divatbemutató vezette be. A szövőnők — ízlésüknek meg­felelően — 15 féle, különböző színű, fazonú turbán, sildes sapka, menyecskésen megkö­tött kendő közül választhattak. KONVEKTOR ES VÍZMELEGÍTŐ Új gyártmányok a FÉG ócsai üzemében Aki vonattal érkezik Ócsára, a vasútállomáson tanúja lehet egy darupálya építésének. A FÉG — Fegyver- és Gázkészü­lékgyártó Vállalat — 4-es szá­mú, ócsai üzemegysége ily mó­don kívánja megkönnyíteni a rakodók munkáját, ide ugyan­is nagy mennyiségű lemezáru érkezik, s a jövőben még több — évi 4 ezer tonna —, mert Úcsán lesz a vállalat saj­tolóbázisa. Vörös István üzemegység­vezető elmondotta, hogy ja­nuár elsejétől tartoznak a FÉGHEZ, azelőtt a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat Kilón felül — tövenként Százhalombattán a Dél-budai Egyszerű Gazdasági Egye­sülés kertészetében megkezdték a primőr paradicsom szürete­lését. A Micsurin szocialista brigád tövenként csaknem más­fél kiló ízletes termést szed ládába. Nagy Iván felvétele egységeként tevékenykedtek. A 230 dolgozót foglalkoztató üzemben garzon és nagymére­tű tűzhelyt, fali fűtőt, kem- pingfőzőt, kempinglámpát, konvektorhoz való fali tartozé­kot, vízmelegítőt, és sajtolt ter­mékeket gyártanak. Újdonságaik közé sorolható a Hajdúsági Iparművekkel közösen gyártott H—105 jelzé­sű, 110 literes, hőtárolós víz­melegítő. Ehhez a hengert kapják a HIM-től, s Ócsán szerelik össze a készüléket. A gáztűzhelyek gyártásáról le­mondanak, ezeket a jövőben a Zománcipari Művek készíti a gázkonvektorok gazdája vi­szont a FÉG lesz. 1979-től várhatóan évente 80—90 ezer konvektort ké­szítenek Ócsán. Egy további újdonság: a Spi- rex hőkicserélő, amelynek li- cencét megvásárolták, s a szer­ződés értelmében a jövő évtől készítendő termékből vissza is vásárol a francia partner. A felhasznált különféle tőkés import alapanyagokat is saját termékeikkel fizetik. Az üzemet továbbfejlesztik. Mivel A besorolást kapott, az V. ötéves tervidőszakban vár­hatóan kétszáz új dolgozót vesznek föl. A fejlesztések természetesen nem egyoldalúan, csak a mű­szaki-technikai bázisra érten­dők. Mivel a jövőben csaknem kétszeresére nő a létszám, új. öltözők, mosdók, ebédlő építé­sét is tervezik. Cz. V. Tavasszal tárulnak ki a lehetőségek A diósdi általános iskola udvarán a belépőt nagy zsú­foltság fogadja. Szűk helyen zsibong az iskolások hada. A folyosókon is telt ház. — Helyproblémáink vannak az órákon is — mondja Rú­zsa József úttörővezető ta­nár. — Az iskola úttörőélete csak tavasszal bontakozhat ki akadálytalanul. A község kö­zelében, a régi kőbánya erdős környékén tartjuk foglalkozá­sainkat. A természetjáró szak­kör munkája intenzív. Öt év óta szép sikerrel veszünk részt tájékozódási futóversenyeken. Tavaly leánycsapatunk első lett a megyei úttörőolimpián. Két keréken — Kerékpáros szakkörünk hetente tesz kisebb-nagyobb túrákat a környékbeli közsé­gekbe. Sok diákunk így vesz részt életében először kirán­duláson. Az országos vándor­tábor három éve alakult, azóta minden túrára benevezünk. Az idei Radnóti emléktúrán Bencze Zsuzsanna kollégám­mal két csoportot vezetünk. Július elsejétől 15-ig bejárjuk a Dunántúlt Győrtől Zala­egerszegig. A kétnaponkénti pihenőkön meglátogatjuk a többi között Radnóti abdai sírját, a jáki román templo­mot, Sopron, Szombathely, Őrség és Nagycenk nevezetes­ségeit, végül a zalaegerszegi göcseji skanzent. A pajtások nagyon szeretik a túrákat. Természetesen sok pihenővel, közepes iramban haladunk. A társaság általában jól össze­szokik. Szórakozva tanulnak, sportolnak, akaraterejüket fej­lesztik. A szünetben a gyerekek An­tal Vencellel, a diósdi csapágy­gyár kulturkapcsolatainak út­törőfelelősével beszélik meg a közös programokat. — A gyár KISZ-szervezete és az iskola szocialista szerző­dést kötött — mondja Antal Vencel. — Közösen tartottuk a megemlékezést május elsején. Nyáron csereüdülést szervez­Úttöróelet Diósdon tünk az eperjesi és a diósdi is­kola diákjai között. Sok diós­di gyerek segítségünkkel jut el Zamárdiba, nemzetközi út­törőtáborba, ahol szovjet, csehszlovák és német pajtások­kal találkoznak. Magok a szélben A gyerekek az iskola ha­gyományos szakköreinek éle­téről mesélnek. — Az irodalmi színpad Exu- péry: Kis herceg című regé­nyéből ad elő egy részletet — számol be Hídvégi Hilda. — Az Ady ünnepségre verses összeállítással készülünk. — A vöröskeresztes szakkör összedolgozik a kerékpáro­sokkal — folytatja Zsidákovics Nándor. A túrákon és viszem utánuk a mentőládát. Tavaly, a zánkai úttörővárosban tanfo­lyamon vettem részt. Az orosz szakkörben lemeze­ket hallgatunk, tolmácsosdit játszunk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Menus Mónika. Is­kolatársaimmal, Szalai Ma­rianna1 és Zsidákovics Móni­kával segítünk a tanárnőnek, aki gyermekraj zkiállítást szer­vez. A Magok a szélben című nemzetközi eszperantó lap magyarországi munkatársaként kapcsolatot tartok külföldi is­kolákkal — mondja Ősz Gab­riella, az orosz szakkör veze­tője. Szovjet, lengyel, cseh­szlovák, francia, japán gyere­kek rajzait, háborúellenes pla­kátterveit, montázsait gyű jötte össze. A gazdag anyagot még májusban láthatja az iskola minden tanulója. A gyerekek nagy lelkesedéssel segítenek. Igyekszünk hangulatossá, oft- honássá tenni iskolánk kis épületét. Majd az újban Az iskola gondjairól Csontos Imre igazgatóval beszélget­tem. — Két helyen tanítunk. Az új épület hat, a régi két tan­teremből, és egy műhelyből áll. Ezen a szűk helyen tizen­egy iskolai és egy napközis csoport dolgozik. Tornater­münk nincs, a községi labda­rúgópálya nem felel meg a tantervi előírásoknak. Étkezé­sünket KÖJÁL engedéllyel az óvoda épületében oldjuk meg. 1982-re minimum ötszáz ta­nulóra kell számítanunk. Ez a háromműszakos tanítás veszé­lyével fenyeget. A községi ta­nács állásfoglalása szerint is égetően szükségessé vált egy új, nyolctantermes iskola fel­építése. A megajánlások ér­téke eddig legalább 150 ezer forint A diósdi általános iskolában a nehézségek ellenére változa­tos az úttörőélet, tartalmas a szakköri munka. Pósa Zoltán Brigád a Telefongyárban Tyereskováék három aranykoszorűja A külvilág mintha meghalt volna számukra. A néhány négyzetcentiméteres fémla­pon szigorú rendben sorakozó parányi diódákat, tranziszto­rokat igazgatják elmerülten, óvatos ügyességgel. Feszült figyelemmel kísérik a mérő­műszereken felvillanó számo­kat, s a mutatók kilengését. A Telefongyár bugyi gyárának a lelke ez a műhely. A különbö­ző átviteltechnikai berende­zésekhez használt csatornafió­kok itt állnak össze sok apró alkatrészből szerves egésszé. Fegyelmet, pontosságot és ala­posságot követelő munka ez. A munkáról... — Ha többet meg akar tud­ni az itt dolgozókról, beszéljen a Tyeresikova brigáddal — ajánlja Csibráki Ferenc, a gyár igazgatója és Lantos István, a szakszervezeti bizottság titká­ra is, más-más indokkal. Az igazgató szerint két-három év alatt a kis közösség önmagá­hoz és a többiekhez mérten is hatalmas szakmai fejlődésen ment keresztül. A szakszerve­zeti titkár azért javasolja őket, mert a legélénkebb tár­sadalmi és politikai érdeklő­dést ez a brigád tanúsítja. Dómján Ferencné, a brigád vezetője néhány szóban mond­ja el a brigád eddigi útját. 1963-ban alakult meg, akkor 45 tagja volt. 1970-ben a ter­mékszerkezet váltásakor — a telefonok szereléséről tértek át a csatornafiókok készítésé­re — a brigád is átalakult. Most összesen heten vannak, az alapítók közül hárman ma­radtak. A tagok átlagéletkora nem éri el a harminc évet. Ed­dig háromszor kapták ipeg az aranykoszorús szocialista bri­gád fokozatot. Eltöprengek, valóban meny­nyivel is nyújtottak többet, mint a gyár többi brigádja? Én is erre a kérdésre keresem a választ: mivel több egy szo­cialista brigád, mint más mun­kaközösség? Kicsit tanácstalanul néznek össze, majd Gál Balázsné elektroműszerész formálja sza­vakká gondolatait: — Tudja, mi nem szoktunk veszekedni. Régebben előfor­dultak nézeteltérések, de az­után rájöttünk a legjobb meg­oldás, leülni a vitatkozókkal és megbeszélni velük, min kü­lönböztek össze. — Ha valaki nem tud, vagy nem ért valamit, nyugodtan kérhet a másiktól segítséget. Nem nevetjük ki egymást, nem fölényeskedünk, magya­rázza Gránitz Andrásáé mecha­nikai műszerész. (A Csibráki Ferenccel folyta­tott beszélgetésből: Nekik már sikerült egy igazi közösséget ki­alakítaniuk, ipari munkások szelleméhez méltót) — Tavaly pedig a negyed­éves értékelésnél nem is emel­tek ki minket külön — gon­dolkozik el Dómján Ferencné — De éves átlagban megtettük a kötelességünket. Csak az anyagellátás rendszertelensége miatt nem tudunk olyan ki­emelkedőt nyújtani. — Szóval, hol rá kellett haj­tani, hol meg lazíthattunk. — Jegyzi meg Heinz Pál finom- mechanikai műszerész. — Igen, az elismerésben az is közreját­szott, hogy ha hirtelen munka jött, nem mondtunk nemet, hiszen a vállalat érdekeit is szem előtt kell tartani. AZOKAT A FIATALOKAT HÍVJUK, AKIK MÉG NEM VÁLASZTOTTAK SZAKMÁT! Az általános iskolát az idén befejező, de 16. életévüket még be nem töltött fiúkat és lányokat baromfitenyésztő szakmunkástanulónak, fiúkat lótenyésztő és sportlovas szakmunkástanulónak felvesz a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát Központi Gazdasága A felvett tanulók kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást kapnak. Jelentkezés személyesen vagy levélben, az oktatási osztályon. Cím: 2943 Bábolna. (Csibráki Ferenc: Nehéz ver­senyben maradni a tőkés pia­cokon. Rendkívül rugalmasan kell alkalmazkodnunk akár a váratlan igényekhez is. Ezért fordult elő tavaly, sőt már az idén is, hogy hirtelen egyik termék gyártásáról át kellett állnunk a másikra. A szocia­lista brigádok segítsége nélkül erre nem lettünk volna képe­sek.) — Mit, miért vállaltak? — faggatom a brigád tagjait. — Havi bontásban megkap­tuk a tervet és ezekhez vállal­juk a teljesítést. Meghökkenek: — Nem ez a kötelességük? Nevetnek. — Nem mindig olyan egy­szerű. (Csibráki Ferenc: Attól félek, hogy túl szerények voltak. Itfc általában arról van szó, hogy a tervet néhány nappal, vagy egy-két héttel — az időtartam­tól függ — korábban teljesítjük, fgv az exportszállítások az ígért határidőre biztosan eljutnak a megrendelőhöz.) .és a szabad időről Szóba került a hármas kö­vetelmény : szocialista módon dolgozni, tanulni, élni. Majd mindnyájan tanulnak valamit. Egyikük most érettségizik, hárman jártak szakszervezeti szemináriumra. A tanulásról jut Dómján Fe­rencné eszébe: — Többféle lapra fizetünk elő. Könyvtárba is szoktunk járni. Persze olvasásra nem jut sok idő, a háztartás, a család, meg a kerti munka mellett. Lassan kiderül, mindnyájuk­nak sok idejét viszi el az ott­honi munka, a kert, a háztáji. Ezért elég nehéz összehozni a brigádot egy-egy közös prog­ramra, no meg azért is mert szinte mindegyikük más köz­ségből jár be. Évente egyszer- kétszer jutnak el együtt szín­házba vagy moziba. Felcsilla­nó szemmel számolnak be egy nemrégiben rendezett KISZ- klubdélutánról, volt tréfás fej­törő, táncoltak és zenét hall­gattak. Társadalmi munkában párt­fogolják az óvodát, nyáron se­gítenek a tatarozásban, ünne­pekkor pedig ajándékokkal le­pik meg a kicsiket. (Lantos István: Néha csak akkor tudjuk meg, hogy bri­gádjaink miben segítik a kö­zösséget, amikor engedélyt kei­nek egy-egy huliauekanyagból elkészített játékszer vagy szem­léltető eszköz készítésére. Tény, hogy ezt a munkát jobban ösz- sze kellene hangolnunk.) A brigádtagok többsége a mezőgazaaságoan, a náz körüli portán is dolgozik. Ök emellett szakmát tanultak s gyárban keresik a kenyeret. Reggel négy-fél ötkor kelnek, hatra vagy hétre járnak dolgozni, és négyre érnek haza. Az asszo­nyok vacsorát főznek, kitakarí­tanak, ellátják a gyerekeket, megcsinálják a ház körüli mun­kát, aztán ha marad idő le­ülnek a televízió elé. Végig­nézni a műsort általában nem marad már erő, a készülék előtt elnyomja őket az álom. Ipari munkások és falusi környezetben élnek. Kettős, hármas teher nyugszik a vál­lukon, de megbírják. Ezért a szocialista brigád cím, a három aranykoszorú. H. Sz. Nem hóbort — hobbi Gyújtok kiállítása Szigetmonostoron A szigetmonostori klub­könyvtárban tabló hirdeti: A hobbi nem hóbortos szen­vedély ... hanem az emberi sokoldalúságot kibontakoztat­ni segítő tevékenység. A ha­sonló érdeklődésű társakra találás örömét, az önkipróbá­lás mindennapi lehetőségét, pihenést, szórakozást, felfris­sülést nyújt. Nelson hajója és társai S a teremben a falakon, asztalokon, ízléses vitrinek­ben festett tányérok, ruha­címkék, kitömött állatok, fa­faragások, térítők, képeslapok, festmények, népművészeti tárgyak, matchboxok, hajók, repülők, megrajzolt mesejele­netek, a színház világát idé­ző bábok, s ki tudja felso­rolni, még mi minden látható. Egy egész kiállítás. A tárgyak tulajdonosai közt van iskolás­gyerek és nyugdíjas, óvónő és lakatos, 12 éves kisfiú és 75 éves aszony is: a község la­kóinak szinte valamennyi ge­nerációját, társadalmi rétegét képviselik. Közös vonásuk: hasznosan töltik szabad ide­jüket, festenek, rajzolnak, varrnak, faragnak. És most ezen a nagy gonddal meg­rendezett kiállításon mutat­ják be, mit tudnak. Nemcsak a szalvéta- és cigarettadoboz­gyűjtők — ők a legfiatalab­bak, a gyerekek — hozták el gyűjteményeiket, van itt ap­rólékos gonddal, művészi ki­vitelben készült alkotás is. Szalai Lajos nyugdíjas fafa­ragásai, tálak, készletek, vá­zák, kancsók már az országos mezőgazdasági kiállításon is hírt adtak készítőjük művé­szi vénájáról. És itt van a Victory. Nelson admirális ha­jójának kicsinyített mása, épí­tője feleségével együtt fél évig dolgozott, amíg elké­szült. A kiállítás vendégkönyvé­be Kaján Tibor, az ismert grafikusművész és karikatu­rista ezt írta: Nagyon érde­kes, szórakoztató és gondolat- ébresztő. Varga Imre, a klubkönyv­tár vezetője kalauzol végig a kiállításon. Nemcsak a szer­vezés és rendezés fűződik a nevéhez, hanem maga is je­lentkezett munkájával. Nelson hajójának kicsinyített mását például ő készítette. Tizen­nyolc éve hódol a makettépí­tésnek. — Tavaly már rendeztünk egy ilyen kiállítást — tájé­koztat —, de az idei lényege­sen gazdagabb, többféle anya­got mutat be. Vannak olyan kiállítóink, főleg iskolások, akik a tavalyi kiállítás hatá­sára láttak munkához. Az idén már negyvenen hozták el összegyűjtött anyagaikat, ma­guk készítette tárgyaikat. Már a megnyitás is szokat­lan volt egy kissé. Nem volt ünnepi beszéd, szalagvágás, el­lenben a kiállítók mutatkoz­tak be: elmondták, mióta hó­dolnak kedvenc időtöltésük­nek, munkamódszereikről, to­vábbi térveikről beszéltek. Ki minek hódol? A gazdag anyagot végig­nézve nehéz lenne minden tárgyról, gyűjteményről szól­ni, csak a legérdekesebbek kiemelésére szorítkozhatunk. Pallós József nemcsak borá­szati használati eszközöket gyűjt, hanem ő maga is ké­szít ilyeneket, például pince­ajtót fából, kovácsoltvasból. Bihari József gyűjteménye külön tanulmányt érdemelne: a kitömött állatok nagy részét ő maga ejtette el. A szentend­rei sziget állat- és madárvi­lágának ritkaságszámba me­nő példányait láthatjuk, vad­disznóbőr is van a trófeák kö­zött. A 75 éves Neográdi Aranka, nyugdíjas tanítónő festményei rajzkészségről ta­núskodnak, Rotmayer András subaszőnyeg-képeit különböző mesealakok népesítik be. Ré­gi korsók, rokkák, népművé­szeti tárgyak, a túraevezős klub Köröst, Tiszát, Marost megjárt mini kajakjai éppúgy a kiállítás darabjai, mint a Varga Imréné festette tulipá­nos láda, vagy Hanó Elemér repülőgép- és hajómodelljei. K. Gy. M.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents