Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

1977. MÁJUS 22., VASÁRNAP nemzetközi úttörő- nagygyűlés Budapesten A Magyar Úttörők Szövet­ségének budapesti tanácsa a Budapesten működő bolgár, csehszlovák, lengyel és NDK kulturális központokkal és a Szovjet Tudomány és Kultúra Házával közösen nemzetközi úttörőnagygyűlést rendezett tegnap a Szabadság téren, a szovjet hősök emlékművénél a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfor­dulója alkalmából. A pionír­találkozóra a csehszlovák, a bolgár, a lengyel, az NDK, a szovjet testvérszervezetek 20 —20 fős küldöttségei és 700 magyar úttörőpajtás sorako­zott fel. Az ünnepélyes zászlóbeho­zatal után Warsch Endréné, a Magyar Úttörők Szövetsége budapesti tanácsának titkára megemlékezett a Nagy Októ­berről. Ezután egy bolgár és egy magyar úttörő szólt a pajtá­sokhoz, majd a testvéri pio­nírszervezetek és a magyar úttörők képviselői ünnepélyes külsőségek között elhelyezték a hála és az emlékezés virá­gait a szovjet hősök emlék­művénél. Az automatizálás kelléke. A monori vasipari Szövetke­zetben a vízművek automatizálásában nélkülözhetetlen moto­ros-tolózár hajtóműveket szerelnek. Évente 700 darabot készí­tenek belföldi, illetve a környező szocialista országok megren­delésére. Nagy Iván felvétele Hogy főbb legyen (13.) Mi kerül a levesbe? A termékösszetétel alakulása a zöldségtermesztésben A HAZAI zöldsógnövény- termelés 1938-hoz képest ugyan csaknem a háromszo­rosára nőtt, de ez nagyjából igaz volt már másfél évtized­del ezelőtt is. Azóta az idő­járástól függően, egyik évben kisebb, a másikban nagyobb a zöldségfélék termése. A sta­tisztikai adatokból azt is meg lehet állapítani, hogy amikor csaknem kétmillió tonna — tehát nagy — a termés, ak­kor is van olyan zöldségnö­vény, amelyből kevesebb van a kelleténél, s amikor kicsi a hozam, akkor is mutatkozik egy-egy zöldségféléből túlkí­nálat. Mindebből látható, hogy ha a termelésfejlesztésről van szó, akkor .országos mérték­ben helyes zöldségnövények­ről beszélni, de a piacon már nem általában zöldséget, ha­nem konkrétan paradicsomot, paprikát és zöldborsót, ubor­kát vásárolnak. Tehát azt a háziasszonyt, aki zöldbabot akar vásárolni és nem jut hozzá, nem nyugtatja meg, hogy uborkából vagy kelká­posztából Dunát lehet rekesz- teni. A tartósítóiparok — a konzerv- és a mélyhűtőipar — alapanyag-szükséglete és a zöldségexport is megköveteli, hogy egy-egy termékből a szükségletnek megfelelően alakuljon a termelés. Ezért is fordított nagy figyelmet a múlt év őszén hozott kor­mányhatározat annak a 10— 12 féle zöldségnövénynek a termelésére, amely az ellátás­ban és a tartósítóipar alap­anyag-felhasználásában több mint 80 százalékos arányt képvisel. Elsősorban az a fon­tos, hogy zöldpaprikából, pa­radicsomból, zöldbabból, zöld­borsóból, vöröshagymából, uborkából, fűszerpaprikából, sárgarépából, petrezselyemből és káposztából ne legyen hiány. ÖRVENDETES, hogy a ta­valy meghozott intézkedések hatására mind a nagyüzemek, mind a kistermelők az elő­irányzottnál lényegesen több zöldségféle értékesítésére kö­töttek szerződést a felvásárló szövetkezetek a kereskedelem­mel és a feldolgozóiparral. A Zöldség és Gyümölcs Keres­kedelmi Központ vállalataival a gazdaságok a tervezettnél 80 ezer tonnával több zöldség értékesítésére szerződtek és ez azt jelenti, hogy összesen 540 ezer tonna zöldséget vásárol fel az idén a szövetkezeti ke­reskedelem. A konzervgyárak is nagyobb mennyiségű nyers­anyagra számíthatnak a ter­vezettnél. Az iparág a terv szerint 725 tonna zöldség fel­vásárlásával számol az idén. Az összkép tehát kedvező. Csakhogy ha a termékössze­tételt vizsgáljuk, akkor az is megállapítható, hogy az idén sem lesz gondoktól mentes a felvásárlás. A termelők ugyanis egyes termékekből jóval nagyobb mennyiség, másokból viszont kisebb mennyiség értékesítésére szerződtek. Fejes káposztából például a tervezett 50 ezer tonna helyett 22 ezer 200 ton­na, sárgarépából pedig az előirányzott 25 ezer tonna he­lyett, 34 ezer tonna értékesí­tésére szerződtek. A tervezett­nél több áru értékesítését vál­lalták vöröshagymából, görög­dinnyéből is. Viszont a szüksé­gesnél jóval kevesebb zöldpap­rika és zöldbab értékesítésére szerződtek. A konzerviparnak a zöld­paprika kivételével sikerült leszerződnie a tervezett nyersanyagszükségletét. Még zöldbabból és paradicsompap­rikából is a tervezettnél na­gyobb mennyiség szállítását vállalták a gazdaságok. A mélyhűtőiparnak is biztosítva van az idén a szükséges mennyiségű zöldségalapanyag. A SZERZŐDÉSKÖTÉSEK még nem jelentik azt, hogy a most még kevésnek tetsző termékekből nem teremhet meg a szükséges mennyiség. A lakosság ellátását sem be­folyásolja lényegesen, hogy ha valamelyik zöldségnövényből 10—20 százalékkal keveseb­bet vásárolnak fel majd, leg­feljebb kisebb mennyiség jut a kérdéses termékből export­ra, esetleg tartósítóipari fel- használásra. De hát az or­szágnak nagy szüksége van az exportált friss zöldségért és konzerváruért kapott bevé­telre is. Mindenesetre a szerződés- kötések már jelzik: elsősor­ban a nagy kézi munkaerőt lekötő és az időjárás alakulá­sára különösen érzékeny zöldségnövények termelésére kisebb a vállalkozói kedv. Azoknak a zöldségféléknek a termelése növekszik ugyanis számottevően, amelynek ki­sebb a kézimunkaigénye és jobban gépesíthetök. Gondol­juk csak meg: egy hektáron termett 80 mázsa zöldbab kézi szedése 120—130 munka­napot igényel. A munkaerő­ből pedig a mezőgazdaságban is egyre nagyobb a hiány. KÖVETKEZTETÉS: a jövő ezen a területen is a lehetsé­ges legnagyobb fokú gépesí­tés. De mit lehet tenni azért, hogy az idén ne okozzon gon­dokat a termékösszetétel egyenetlensége? A tények is­meretében most az a legfon­tosabb, hogy a gazdaságok és a kistermelők tegyenek meg mindent a hozamok növelé­séért. És ha a zöldpaprika palántázása idején például kiderül, hogy marad felesle­ges palánta, érdemes a terü­letet is növelni. Ugyancsak lényeges, hogy a kistermelők több zöldpaprikát, uborkát, zöldbabot termeljenek, hiszen az idén is nagy szükség lesz ezekre a termékekre. Cserkuti Ferenc Felmondott, kilépett Miért megy, hová készül? Az IMI fluktuációszómlájdn évi ötmillió Az emberek százai, ezrei állmaik sorba naponta a gyá­raik, hivatalok munkaügyi osz­tályai előtt. Nyílik a kisablak. Kibújik rajta a munkakönyv. Tulajdonképpen ennyi az egész, vajon az útrakelők gondol­nak-e arra, mit hagynak ma­guk mögött? Eszükbe jut-e, hogy a mindennapos kiraj­zások sorozata mennyibe ke­rülhet az őket elbocsátó mun­kahelynek? Nevek a paksamétából Ikladon, az Ipari Műszer- gyárban legutóbb 1972-ben ké­szült statisztika a fluktuáció okozta károkról. Egy év alatt akkor a számla végösszege 5 millió forintra rúgott. Apró tételekből jött össze ez a ha­talmas, ablakon kidobott sum­ma. Abból, hogy az új mun­kás kezdetben alacsonyabb teljesítménnyel dolgozik, és szükségszerűen több selejtet is gyárt. Betanítása legalább egy embert von el a munká­tól, ennélfogva a pár hetes munkaviszonyát felrúgó em­ber inkább kárt okoz a gyár­nak, se'm mint hasznot hajta­na. Az IMI 1972-es vizsgála­ta során száz kilépőtől arra is választ kértek, miért akar­ják elhagyni a gyárat. A meg­kérdezettek 40 százaléka azzal indokolta döntését, hogy ke­vesli bérét. Huszonhárom szá­zaléka hivatkozott lakhely­változásra, illetőleg arra, hogy lakásához közelebb sikerült munkát találnia. A csökkenő nagyságrendű tételek között az utolsó nagy szám: tizenhá­rom százalékuk válaszolta azt, rosszak a munkakörülmények, rassz a munkahelyi légkör, nem jön ki vezetőjével. — Az azóta eltelt öt év alatt nem sóikat változott a hely­zet — mondja Uskerth György, a vállalat munkaügyi osztá­lyának vezetője. — A gyár tavalyi átlagos munikáslétszá- ma három és fél ezer körül volt, ma száznegyvennel ke­vesebb. Évente hat-hétszáz ember válik meg a műszer­gyártól, az összllátszám 17 szá­zaléka. Barta Istvánná, a felvételi iroda vezetője előtt a kilépők iratai. Azt mondja, minden tavasszal így van ez. Valósá­gos népvándorlás kezdődik ilyenkor. Az útirány: vala­melyik környékbeli tsz. Az asz­talon heverő paksamétából ta­lálomra kiválasztok néhányat, hogy a felmondási időt töl­tőktől tudakoljam meg, mi­ért akarnak megválni a vál­lalattól. Kilencvennyolc decibel Blaubacher Pálné 1962-ben jött az IMI-be. A gyár sajtoló­üzemében dolgozik, két mű­szakban. Órabére 12 forint 70 fillér. Munkája egyszerű, di­Gyarapodik Pest megyében a gázhálózat Hétvégi házak a vezeték fölött — A biztonság mindannyiunk érdeke A földgáz korunk egyik fon­tos energiahordozója. Rövid idő alatt az ember barátjá­vá. gazdasági céljaink eléré­sének elősegítőjévé, otthona­ink kényelmének tartozéká­vá vált. Pest megyében eddig 3 várost és 8 községet kap­csoltak be a vezetékes gáz­hálózatba, ezenkívül 38 hely­ségben van a Tiszántúli Gáz- szolgáltató és Szerelő Vállalat szolnoki üzemegységének pro­pán-bután gázcseretelepe, 57- ben pedig idegen vállalat ke­zelésében cserélik a palacko­kat. Az ötödik ötéves terv so­rán Gödöllőn, Vácott és Érden új üzemviteli épület készül, s megépítik a gázvezetéket Ér­den, Gödöllőn, Szentendrén, Diósdon, Kistarcsán, Budake­szin. Ezzel 5500 vezetékes és 44 ezer palackos gázfogyasz­tóval lesz több Pest megyé­ben. A vezetékes gázfogyasz­tók száma 15, a gázpalackkal rendelkező háztartások száma 350 ezerre nő. Mindezt a TIGÄZ közel­múltban tartott koordinációs értekezletén hallottuk, ahol Nagy Nándor, a Pest megyei kirendeltség vezetője és Tol­nai Zoltán, műszaki csoport- vezető tájékoztatta a társzer­vek — tanácsok, tervező- és kivitelező vállalatok — kép­viselőit az előttük álló fel­adatokról. Hangsúlyozták, hogy a gáz nemcsak barát, hanem ellenség is lehet, ha nem megfelelő­en bánunk vele. Erre figyel­meztet az utóbbi évben tör­tént több súlyos gázrobbanás is, köztük a 13 ember halálát okozó szolnoki tragédia. Saj­nos, ma még nagyon sok he­lyen nem ismerik a tanácsok pontosan a közművezetékek nyomvonalát, s emiatt sok baleset, milliós anyagi károk keletkezhetnek. A legfonto­sabb feladat tehát feltérké­pezni a nyomvonalakat és min­den esetben egyeztetni az el- kéozeléseket, bármelyik veze­téket érintse is a megbolyga- tás veszélye. A gáztörvény egyértelműen előírja, milyen távolságra le­het építkezni a gázvezeték­től. Ennek ellenére például Budaörsön, az ISG 1969-ben lefektetett gázcsövei fölé hét­végi házakat építettek. Nem­csak azért veszélyes ez, mert a föld alatt húzódó csőben 6 atmoszféra nyomású gáz áram­lik, hanem azért is, mert az időszakos ellenőrzések alkal­mával a kiküldött szerelők nem tudják elvégezni a rájuk bízott feladatokat, hiszen ma­gánterületre, nem léphetnek be a tulajdonos engedélye és jelenléte nélkül. Sok gondot okoz a háztar­tásokban levő készülékek el­lenőrzése is. A fogyasztók egy része nem szívesen látja a gázszerelőket, mert az ellen­őrzés során veszélyesnek ítélt készülékeket kikapcsolják. S a másik gond; olykor filléres alkatrészek hiánya miatt kell lemondania a fogyasztóknak a kényelmes és gyors gázkészü­lékről, mert az adott alkat­rész átmenetileg nem kapha­tó az üzletekben. Ilyenkor aztán késhegyre menő vitákra kerül sor, s előfordult már olyan eset is, hogy vasvillá­val zavarták el a szerelőt. Kü­lönösen a külföldről szárma­zó készülékekhez nehéz alkat­részt szerezni. Az emberek egy része a leg­elemibb biztonsági szabályo­kat se tartja be. Vannak, akik otthon fejtik át a gázt nagy palackból kicsibe, s eszükbe se jut, hogy köz­ben az egész ház levegőbe repülhet. Ez a másik nagyon fontos feladat; megismertetni az emberekkel a biztonsági szabályokat, s megtanítani őket a gázkészülékek helyes és balesetmentes kezelésére. T. Á. L, Közönségmp a Szombaton a BNV teljes kö­zönségnapján, már a délelőtt 10 órai nyitás előtt megteltek a parkolók, vidékről több tu­cat autóbusz hozta a vásárra a látogatókat. Az eddigi két szakmai napon több mint százezer szakmai lá­togatója volt a vásárnak, a BNV igazgatóságának összesí­tése szerint szombat estig 180 000 vendéget fogadtat A közönségnap ellenére több hivatalos programot is lebo­nyolítottak szombaton. A 10-es pavilonban a Magyar Tudomá­nyos Akadémia kiállítási bi­zottsága tartott sajtótájékozta­tót. Az ipari és kereskedelmi vál­lalatok tárgyalóibain szomba­ton is telt ház volt, néhány üzletkötésről is érkezett hír. A Metrimpex szerződést kö­tött a lengyel Metronex-szel, eszerint 700 000 rubelért vesz­nek jövőre ipari automatika- elemeket. A lengyel Bumara Technoimpex-szel, az Unitra pedig a Videotonnal írt alá szerződést targoncák, illetve stúdiómagnók lengyel export­jára. A Pestvidéki Gépgyár huzalzománcozö gépekkel, körszövővel, olaj- és gázégőkkel, mágnesszelepekkel, ventillátorokkal, kis- és kö­zépgépekkel szerepel az idei tavaszi BNV-n. Képünkön: a PGZ—5/15—D típusú huzalzománcozö gép, amelyből az idén huszonötöt exportál a gyár Romániába. Bozsán Péter felvétele na'mólemezeket présel. Két gyereke van. A család az anyósáéknál lakik, az utóbbi időben azonban egyre többet betegeskednek az öregek. Emi­att nem tudják vállalni a gye­rekeket. Jó lenne olyan mun­kahelyet találni, ami Aszódon van, s ahonnan napközben is haza lehetne szaladni, meg­nézni a gyerekeket. Már be­szélt is az aszódi Háziipari Szövetkezet egyik vezetőjé­vel. Varrni tud, gépe van, be­dolgozást ajánlottak neki. Nincs különösebb szívfájdal­ma, amikor itthagyja az üze­met. A műhely zsúfolt és ál­landó a lárma. Az épület kö­zepén két hatalmas présgép dong a nap tizenhat órájában. A zajszintműszer a legutóbbi mérés alkalmával 98 decibelt mutatott. Tóth Péter, a galvánüzem csoportvezetője 16 éve dol­gozik a vállalatnál. Galvani­záló betanított munkásként kezdte, kilencforintos órabér­rel, ma 13 forint 50-e van. Túráról jár be reggelente. — Van már helye? — A gödöllői gépgyár egyik művezetője túrái, ő szólt, hogy most indul a galvánüzem és kéne nekik az ember. Két, három forinttal magasabb órabért ígértek. A felmondá­si idő végén járok. Hétfőn dolgozom utoljára, kedden me­gyek a gödöllői gyárba. A csoportvezető reggelente 4 óra 20-kor kel. háromnegyed hatra ér be Ikladra. Túlórá­zás, éjjeli pótlék nélkül vala­mivel több mint 2500 forintot keres. — Nem próbálták rábeszél­ni, hogy maradjon? — Jött a főnök, és kért, hogy gondoljam meg, maradjak. De pénzről nem■ beszélt. Udvari bérhírek Öt évet töltött a gyárban Csősz Anna, az univerzális üzem elektrolakatosa. Az öt­ből három a szakmunkáskép­zési idő volt. Szalagon dolgo­zik. A forrasztástól a motor­pajzsok csapágyazásáig min­denhez ért. Havi keresete 2100 forint. Túrán lakik és a közeli munkahely reményében mon­dott fel. Hatvanba akar men­ni, de egyelőre még nem tud­ja, hová. Ügy hallotta, hogy az ottani ABC-áruházak egyike eladókat keres. Tudomása szerint van hely a konzerv­gyárban is. Amikor azt kér­dem, tudja-e, mi a különbség a konzervgyár és a fehér­kesztyűs szalagmunka között, kissé bizonytalanul válaszol. Attól kezdve már csak az ABC-áruház előnyeiről haj­landó beszélni. Tíz perc el­múltával már egészen biztos vagyok abban, fogalma sincs, mit akar, csak egyet tud: azt, hogy innen el akar menni. Dombai László az univerzá­lis üzem vezetője, meglehető­sen nekikeseredett ember. Ez a kislány is elmegy — bök a szerelőszalag felé igyekvő Csősz Anna után. — Tudja, én Aszódon lakom — folytat­ja — és az ablakból odalátok a helybeli költségvetési üzem udvarára. Szép számmal van­nak ott olyanok, akik egykor itt dolgoztak. Most röhögve mondják, hogy 22—24 forin­tos órabérük van. Éppen a dup­lája annak, amit Csősz Anna kap. Sajátos népvándorlás Sok az olyan dolgozó Ikla­don, aki néhány hét elmúltá­val, szégyenkezve ugyan, de visszajön a vállalathoz. Volt olyan szakmunkás, aki tizen- valahány nap leforgása alatt belátta, hogy rossz cserét csi­nált, még akkor is, ha. új he­lyén 500 forinttal többet fizet­tek neki. És rengeteg az új ember is. Áprilisban összesen 66-an lép­tek ki az Ipari Műszergyár­ból. helyettük 43 új embert vettek föl. A körforgás tehát tovább tart, nemcsak Ikladon, másutt is. A népvándorlás­nak ez a sajátos fajtája nagy károkat okoz a népgazdaság­nak is, de Ikladon évi ötmillió forintot. Bcrkó Pá! i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents