Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-20 / 117. szám

1977. MÄJUS 20., PÉNTEK A Minisztertanács megtárgyalta Több műszak A három műszak a magyar gazdaságban egyre kevésbé divat. Évek óta mind több vállalat tér át két, vagy egy műszakra, mondván: nincs ember, aki vállalná a két vagy három műszakos munkaren­det. így aztán, például az álla­mi iparban, az átlagos mű­szakszám — az úgynevezett műszakegyüttható — 1958-ban mindössze 1,38 volt, s azóta is csak hattized százalékkal si­került feljebb tornáztatni. A fizikai dolgozók, " munkáidé. jüknek mindössze 20 százalé­kát töltik a második és alig nyolc százalékát a harmadik műszakban. Vagyis: az ipar- vállalatok termelőkapacitását — a gépeket, a berendezése­ket, közöttük gyakran a mé­regdrága, a nagy teljesítményű importgépeket — folyamatos munka helyett alig másfél mű­szakban, napi 24 óra helyett alig 12 órán át használják, s gondolom felesleges külön is magyarázni, hogy mit jelent ez, a munka termékenysége, gazdaságossága szempontjá­ból. A számítás pontos volt Az kétségtelen, hogy a vál­tott műszakban végzett mun­ka zavarja az ember biológiai és társadalmi életét. Bizonyít­ható, hogy egyes betegségek gyakoribbak azoknál, akik több műszakban dolgoznak, a családi ! életvitel zavarairól nem is beszélve. És még egy — sokak szerint a legdöntőbb — ellenérv: a több műszak, a folyamatos munkarend nem kifizetődő. Sem áz egyénnek, — a viszonylag alacsony mű­szakpótlék miatt —, sem a vállalatnak, amely a jelek sze­rint inkább elviseli a terme­lőeszközök gazdaságtalan ki­használását, mint a több mű­szak következtében megnöve­kedett bérköltséget. Korábban már szakemberek kiszámították, hogy például a jelenlegi éjszakai pótlékot legalább 20 százalékkal kelle­ne emelni ahhoz, hogy az em­bereket ösztönözze a harmadik műszak vállalására. Nos, úgy látszik a számítás pontos volt. Ugyanis a kormány tegnapi ülésén — mint erről az 1. ol­dalon beszámolunk —, elfoga­dott tervezet szerint a harma­dik műszak eddigi átlag 22 százalékos pótlékát — 1977. július 1-től — a törzsbér 40 százalékára, a második mű­szak eddigi 3 százalékos pótlé­kát a törzsbér 20 százalékára emelik. A folyamatos munka­rendben dolgozók emellé még további 10 százalék pótlékot kapnak, az eddigi 2 százalék helyett. Az intézkedés az ipar­ban, az élelmiszer-kiskereske­delemben és a vendéglátóipar­ban kereken 700 ezer embert érint, közülük 450 ezren két, 250 ezren pedig három mű­szakban dolgoznak. A kor­mány arról is intézkedett, hogy a műszakpótlék emelésé­nek anyagi fedezetét részben központi pénzügyi alapokból, részben pedig alvállalatok saját pénzeszközeiből kell biz­tosítani. És más feltételek A sokszor és sokak által em­legetett fontos feltétel — már­mint a kellő anyagi ösztönzés — megteremtődött. De naivi­tás lenne feltételezni, hogy ezzel majd automatikusan megoldódik a több műszakos munkarend általános elter­jesztése. Az ezzel kapcsolatos probléma végül is egyetlen di­lemmában összegezhető: keve­sebb gép és több műszak vagy fordítva, több gép és ke­vesebb műszak? Mert sokan ebben látják az alapvető gon­dot, mondván: a magyar ipar állóeszköz-állományának átla­gos életkora eleve illuzórikus­sá teszi a második, vagy a harmadik műszak általános bevezetését. Sok az elavult, az öreg, a korszerűtlen gép, ezek folyamatos munkarend­ben való működtetése többe kerülne, mint amennyi ha­szonhoz juthatnánk ily mó­don. Ezzel kapcsolatban csak annyit: o kevesebb gépet, a viszonylag szűkös állóeszköz- állományt is kihasználhatnánk gazdaságosabban. Egyelőre ugyanis távol vagyunk attól, hogy a fejlettebb ipari álla­mok példáját követhetnénk, vagyis, hogy a munka tökéle­tes megszervezésével pótolhat­nánk a második, vagy a har­madik műszak teljesítményeit. Az üzem- és munkaszervezés, minden idevágó határozat elle­nére gyermekcipőben topog, a teljesítménykövetelmények alacsonyak, a termelékenység intenzív emelésének lehetősé­gei felett a vállalatok többnyi­re nagyvonalúan elsiklanak. Ilyen körülmények között kü­lönösen nagy luxus lemonda­ni arról a tartalékról, ami a több műszakos munkában rej­lik. Rokonszenvesebb lesz És még valami: a műszak- pótlék felemelése olyan jelen­tős mértékű, hogy a dolgozók jó részének ezentúl lényegesen rokonszenvesebb lesz a máso­dik, vagy a harmadik műszak. Ám a termelőmunkához nem­csak emberek kellenek. Szük­ség van anyagra, energiára, karbantartásra, az egész mun­karend megszervezésére, a fe­gyelmezett belső kooperáció­ra, tehát a termelés pontos,' rendes kiszolgálására. Szó szerint értendő: éjjel és nap­pal. Vagyis szükség van mind­arra, ami sok helyen, ma még nappal is csak döcögve megy. Nos, ezért sem rossz do­log a műszakpótlék felemelé­se, a több műszakos munka erőteljes anyagi ösztönzése. Áttételesen kikényszerítheti az egész vállalati tevékenység kritikus felülvizsgálását, jobb megszervezését. Vértes Csaba Losoitczi Pál látogatása egy katonai alakulatnál Losonczi Pál, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke csütörtökön lá­togatást tett a Magyar Nép­hadsereg egyik dunántúli ala­kulatánál. A látogatásra elkísérte Czi. nege Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter és Papp Já­nos, az MSZMP Veszprém me­gyei Bizottságának első titká­ra. Losonczi Pál megtekintette a katonai alakulatot, majd az egység vezetői tájékoztatták harci és politikai ' felkészült­ségükről, a katonák élet- és munkakörülményeiről. Losonczi Pál délután á Sár- mellék-Zalavári Űj Idők Ter­melőszövetkezetbe látogatott. Az első szakmai nap a BNV-n Jugoszláv vendégek az ikíadiak kiállításán Csütörtökön, a BNV első szakmai napján sorra meg­kezdődtek az üzleti tárgyalá­sok. Megtekintette a vásárt Gerhard Nitzschke, az NDK külkereskedelmi miniszter- helyettese is, aki elismeréssel szólt a látottadról. Számos hazai és külföldi kiállító sajtótájékoztatót tar­tott. Mozgalmas volt a nap a Pest megyei vállalatok be­mutatóin is. Közvetlenül a nyitás után érdemi tárgyalá­sokról még nem számolha­tunk be, de nagy az érdeklő­dés a Mechanikai Labor du­nakeszi gyáregységének stú­dióberendezései, a gödöllői Árammérőgyár termékei, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár különleges gömbcsapjai iránt. Sokan ismerkedtek délután a Csepel Autógyár speciális te­hergépjárműveivel. Kedves vendégeket fogad­tak az lkladi Ipari Műszer­gyár bemutatóján. A külföldi partnerek közül fölkeresték a gyár kállítási tárgyalóját a jugoszláv Gorenje, Sever és Obod cégek képviselői, meg­tekintették a komplett szellő­zőberendezés-sorozatot, az ál­talános rendeltetésű elektro­mos motorokat, gratuláltak a vásári díjhoz, amit a speciális automata mosógépmeghajtó motor kapott. Konferencia a szervezésről Százhalombattán Új korszak nyitánya A pályázatok értéke: félmiiiiárd forint Fontos, ám elsősorban a szakemberek érdeklődésére számottartó tanácskozásnak adott otthont tegnap Százha­lombattán a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat színházterme. A DKV látta ugyanis vendé­gül az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt második or­szágos szakmai és szervezési konferenciájának résztvevőit. A délelőtt kezdődött tanács­kozás elnöke Rátosi Ernő, a DKV igazgatója, a házigaz­dák nevében nyitotta meg a tanácskozást, amelyen részt vett dr. Juhász Ádám nehéz­ipari államtitkár, dr. Jancsár Sándor, a Nehézipari Minisz­térium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetének igazgatója, dr. Vajta László akadémikus, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt mű­szaki vezérigazgató-helyettese és mintegy 150 gazdasági és politikai vezető, továbbá üzemszervezési szakember, a tröszt 27 vállalatának képvi­seletében. Dr. Vajta László vitaindí­tójában beszámolt arról, hogy az elmúlt öt év során (az 1972-ben Szegeden megtartott első országos konferencia óta) rendkívül nagyot fejlő­dött hazánk kőolaj- és földgázipara. A beruházott vagyon és a ter­melési érték majdnem két­szeresére nőtt időközben, mialatt az energiahordozók árának világszerte tapasztal­ható növekedése nyomán egy­fajta korszakváltás is bekö­vetkezett a világpiacon és az iparág történetében. Ennek hatására döntött úgy a tröszt, hogy az időközben megjelent párt- és kormányhatározatok nyomán átértékeli a fejlődés korábban kijelölt távlati ter­veit és dinamikusabb növe­kedést ír elő a szervezetileg hozzájuk tartozó üzemek és vállalatok dolgozóinak. Idő­közben növekedett a terme­lést segítő pályázatok szerepe is. Míg 1973-ban 12 pályázatot fogadtak el, addig tavaly számúik már 18-ra nőtt, s a nyomukban járó megtakarítás A versek élhetőbbé teszik az életet Ady Endre emléke Ráckevén Varázslatos tulajdonsága az iro­dalomnak: századokkal korábbi mű­vek is oly elevenen képesek élni gondolatunkban, hogy alkotóikat kortársainknak, magunkéval közös célúnak érezhetjük. Hát még, ha szá­zadunk ütőerén tapintható törekvé­sek, aggodalmak, küszködések von­zásaiban és taszításában fogantai­nak az alkotások, olyanok, amelyek­kel nem lehet nem vállalni a közös érzést. Aki ifjú szívekben élve, pél­dás alakban, az öreg Kunnék és rossz álmú zsellérek sorsát magára véve, konok akarással emelt pa­naszt egy győztes proletárvilág ér­dekében. Ady úgy él a mindenna­pok kultúrájában, hogy nem lehet folyton kitapintani. Nem kultusza van, hanem jelenléte, magától érte­tődő, természetszerű hatása. Teg­nap, Ráckevén, Ady Endre költői lé­nye csaknem valóságként kelt élet­re... Barát? Műfordító? Közös sorsú költő? Támogató részes-tanúja egy költő üstökös életének? A kérdője­lek elválasztják az összetartozó fel­sorolást: Franyó Zoltán beszélt teg­nap a ráckevei gimnazisták előtt Adyról, a líráról, a magyar nyelv egyedülálló árnyalatokra képes gaz­dagságáról. A tizenéves lányok-fiúk több órán át döbbent áhítattal hall­gatták a most valóban rendhagyó irodalomtörténeti előadást: Ady üze­netét. Nem iskolás könyvekbe zárt, tananyaggá soványított üzenetet Az Ember-Ady kelt életre. Franyó Zoltán kilencvenéves. Ady Endre nagyváradi, budapesti életé­nek, költői munkásságának tanúja, s mindeddig a legjobb német nyelvű műfordítója. Milyen talminak tűn­nek ezek a leírt szavak. Még akkor is, ha megkísérlem folytatni a fel­sorolást: Franyó Zoltán 1918-ban megalapította a Vörös Lobogó cí­mű irodalmi újságot, 1924-ben a Gé- niusz-t, a magyar kultúra nemzet­közi folyóiratát, műveinek 74 köte­te jelent meg, 4000 verset fordított magyarra,' s ki tudja, hány százat... ezret magyarról idegen nyelvre. Megközelítően 500 saját verséről a ráckevei beszélgetésen egy szó sem esett. Tanulmánykötet írására kel­lene vállalkoznom ahhoz, hogy Fra­nyó Zoltán munkásságát felvázol­jam. Hiszen máris hiányzik: az ó- görög, szanszkrtit, ó-egyiptomi és az ó-perzsa irodalom világnyelveken közreadott gazdag fordítása. S még említeni is alig sikerült Franyó Zol­tánnak Ady Endréhez fűződő kap­csolatát. Pedig több mint tiszteletre méltó dologról feledkeznénk meg. S nem egyszerűen arról, hogy felis­merte Ády géniuszát és verseit kö­zölte a kiadásában megjelenő folyó­iratokban, hanem akkor állt ki, sors­közösséget vállalva Ady Endre mel­lett, amikor az nem volt éppen ve­szélytelen. Csupán irodalomtörténeti kuriózumnak tűnik — csak ne volna olyan megrázó a végleges, befeje­zettség miatt —, Franyó Zoltán a szó kegyetlen értelmében Adyt a ha­lálos ágyig elkísérte. Félelem a szavaktól, a szavak esztétikai minőségétől, a tiszta em­beri gondolatok visszaadhatóságától — ezek a gondok feszítik az itt írt sorokat. Mert alázat kell a megkö­zelítéshez, nem a nagy idők iránti alázat, hanem a teenagereknek Ady költészete, emberi helytállása iránti nyitottsága érzékeltetéséhez. Talán egyszerűbb Franyó Zoltánt idézni: — Megható az a költő iránti'hű­ség, amelyet itt a ráckevei Ady Endre Gimnáziumban érzek. A le­rombolt egészségű, a halállal szem­ben védtelenné váló költő kérdezte: Sokat írtam, sokat küzdöttem, so­kat szenvedtem, de mi marad meg ebből, belőlem? De maradhat-e több, mint, hogy valóban tovább él az ifjú szívekben? S annak, hogy egy gim­názium homlokzatán láthatná a ne­vét, jobban önülne, mint bármilyen akadémiai tagságnak. Tudom, a fia­talokat sok minden érdekli, a mo­zitól a popzenéig, de kell venniük maguknak annyi fáradságot, hogy amikor igazán nehéz helyzetben van­nak, iisjék fel Ady kötetét, olvas­sanak el néhány verset. A fiatalok is tudják: ezek á versek képesek megadni a villanásnyi öntudatra ébredést, képesek minden szürkesé­get gazdag színekre váltani. Ezek a versek élhetőbbé teszik az életet, könnyebbé a nehéz napokat. Mert igaz, a szocializmust sem adják ál­dásként, meg kell dolgozni minden apró továbblépésért. És a harc nem könnyű, és Ady költői világa köny- nyebben átlendít azokon az akadá­lyokon, amelyeket az új világ épí­tése érdekében át kell ugomunk. E gondolatok válaszként hangzot­tak el a fiatalok kérdéseire: a ho­gyan élt Ady, és hogyan ír|t? Franyó \ jBBHk »I Nagy Iván felvételei Zoltán miért vállalta az Ady mellet­ti harcot az úri Magyarország ter­rorjával szemben? S a válaszokban benne volt: Adyt a XX. század első évtizedeiben sem lehetett nem vál­lalni, ha becsülettel a haladás szol­gálatát vállalta egy ember. Bár Ady verseiben az ős-magyar dal rivallt, de költészetének egészében eggyé- forr a különböző népek új világra törekvő sorsközössége. Varázslatos tulajdonsága az iro­dalomnak, a szónak: eggyéolvaszt ünnepi asztalt és ünneplő hallgató­ságot. Felbontja a képet: a mikro­fon előtt álló Franyó Zoltán akár a diákok széksorai között is beszélhe­tett volna, s a ráckevei Ady Endre Gimnázium tanárai, a község párt- bizottságának titkára, Ballal Gáspár éppen úgy a nagy költőre emléke­ző, előtte tisztelgő hallgatóság egy­ségébe olvadt, minit milliók az Ady- centenáriumot köszöntve. A beszélgetés Végén dr. Losonci Miklós, a gimnázium igazgatója Do­monkos Béla képzőművész Ady- plakettjét adta át Franyó Zoltánnak. S ő meghatott szavak között ígér­te: Ady Endre születésének száza­dik évfordulójának napját a rácke­vei gimnázium tlanánai és tanulói körében ünnepli meg. Kriszt György értéke túlhaladta a félmil­liárd forintot. A továbbiakban a termelést segítő tevékenységek fejlesz­tésének fontosságáról, egye­bek között a Dolgozz hibát­lanul munkarendszer beveze­tésének szükségességéről be­szélt. Mint elmondta,' ez idő szerint a tröszt dolgozóinak majdnem 30 százaléka dolgo­zik olyan munkahelyen, ahol már bevált, s a gyakorlatban alkalmazzák a munkarend- szert. Akad azonban még tennivaló e téren is, mert fontos, hogy a vállalatok kicseréljék egymás között a DH-val kapcsolatos ta­pasztalataikat, egymás munkáját segítve ez­zel. Mint elmondta, legalább ennyire fontos az ügyvitel gépesítése, s a tröszt vállala­tainak egy tészénél már meg­levő elektronikus adatfeldol­gozó berendezések és számí­tógépek minél jobb kihasz­nálása. Ezután a tanácskozás kor- referátumokkal folytatta munkáját. Az OKGT szerve­zési és számítástechnikai ve­zetői számoltak be arról, mi­lyen új lehetőségeket nyitott az iparág vállalatai számára a komputerek munkába állí­tása. Török Tibor, az OKGT szervezési főosztályának ve­zetője elmondta például, hogy a 27 vállalati egység közül már 13-ban dolgozik ilyen gép, gondot csupán az okoz, miként hangolják össze a be­rendezésektől kapott informá­ciókat, mert sok helyütt már a kódolás rendszere, sőt a géptípusok sem egységesek. Borsa Györgyné, a DKV szer­vezési önálló osztályának ve­zetője hozzászólásában az üzem- és munkaszervezés vál­lalati feladatairól tájékoztatta a konferencia résztvevőit. Mint elmondta, az 1972-ben kiadott szervezési intézkedé­sek száma 30 körül volt, s ezek mindössze 12 millió fo­rintos megtakarítást eredmé­nyeztek a DKV-nak. Tavaly már 570 szervezési döntés született, az így elért megtakarítás értéke pe­dig munkaórában és nyersanyagban számolva több mint 380 millió fo­rint volt. Dr. Juhász Ádám állam­titkár felszólalásában az em­beri munkával való takaré­kosságról beszélt, hangsúlyoz­ta, hogy ebből rendelkezünk a legkisebb tartalékkal. En­nek ellenére — mint mondot­ta — sehol ne az legyen a cél. hogy a vállalatok a meglevő munkáslátszám szinten tar­tására törekszenek hanem automatizálással és további üzemszervezéssel próbáljanak megszabadulni minden feles­leges emberüktől. Dr. Jancsár Sándor a kül­földi tapasztalatokról szólva elmondta, hogy hazánkban egymillió tonnányi kőolaj fel­dolgozásához 350—400 dolgo­zóra van szükség. Ugyanen­nek a mennyiségnek az át­alakításához a Szovjetunióban 200, Japánban pedig rm'odösz- sze negyven ember kell. A fontos szakmai tanácsko­zás a déb’+áni órákban fejez­te be munkáját. B. P. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents