Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-19 / 116. szám

1977. MÁJUS 19., CSÜTÖRTÖK xMtap Ismét a játszótérről A Pest megyei Hírlap ha­sábjaim egy évvel ezelőtt már írtam arról, hogy Dunakeszin, a Münnich Ferenc játszótér nagyon elhanyagolt állapot­ban van. Nemrégiben arra jártam: sajnos, az akkori helyzet sem­mit sem változott. A hinta leszakadt, a mérleghintáról a faülések hiányoznak, tehát az is használhatatlan, A ping- pongozóknak öt asztal állna rendelkezésre, ha lenne rajtuk háló. Egyetlen, szemétkosár sincs a téren. Itt a jó idő, szívesen ven­nék birtokukha a gyerekek a teret, ha nem lenne ilyen si­vár állapotban. Biztosan akad olyan szülő is, aki szívesen segítene rend betenni a köz­kedvelt játszóteret. Sólymos! László Dunakeszi Segítőkész ' elárusító Több mint egy éve Buda­pestre járva a könyvesboltok­ban- Jevtusenko: Ébredő város című verseskötetét- kerestem. Mindenhol elutasító választ kaptam. Az Állami Könyvter­jesztő Vállalat 7 4-es számú antikváriumában, egy kedves eladó felajánlotta, hogy elő- jegyzi és értesítést küld, ha megérkezik. Ezt az értesítést a napokban kaptam meg. Ezúton szeretnék köszöne­tét mondani az ismeretlen el­adónak: nagy örömet szerzett levelével. Illés Károlyné Taksony Gyulai szakdolgozat — ceglédi anyaggal A gyulai Páka György nem­régiben levelet írt a ceglédi Kisgrafika Barátok Köre címé­re, arra kérve a klub tagjait, hogy készülő szakdolgozatához bocsássanak rendelkezésére gyűjteményeikből néhány Don Quijotét ábrázoló grafikát. Az illusztrációk, ex librisek, fa- és rézmetszetek ceglédi gyűjtői a minap kapták kézhez az idő­közben ,elkészült szakdolgozat egy tiszteletpéldányát. A munka számiunkra azért la becses, mert a város szülöttje, Kárpáti Aurél, a neves kriti­kus első jelentős tanulmány- kötetét a Búsképű lovag cím­mel jelentette meg. A ceglédi Nagy László Lázár grafikus a szakdolgozat jegyzékében ti­zenkét eredeti alkotásával sze­repel. De megtalálhatók a la­pokon Komáromi - Imre, Nagy Lászlóné és a többi ceglédi gyűjtő által Póka György ren­delkezésére bocsátott illuszt­rációk is. A kitűnő szakdolgozat min­den bizonnyal nemcsak a gyűj­tőket és a kisgrafikabaráto- kat érdekli majd, hanem a művészetek kedvelőit is, mivel a tanulmány jegyzékében ti­zenhat ország több mint száz művészének Don Quijotéval foglalkozó grafikai alkotása szerepel. Máczelka Tibor Cegléd Időben még kijavíthatok Egyik barátom a közelmúlt­ban kirándulásra hívott. Ko­csijával Vácon át Radon, Pen- cen keresztül Aszódra, majd onnan Budapestre utaztunk. A Vácról észak felé vezető út kiváló és az aszódi is di­cséretre méltó. Megvallom őszintén, nagyon régen, utaz­gattam a Galga völgyében, ez a gyönyörű vidék az épülő, új házakkal egészen, elbűvölt' De szeretném javasolni a nagy útvonalakat összekötő kisebb utak fokozottabb karbantar­tását. A gödrök feltöltése_ és az útszőnyeg kisebb javításá­ra gondolok. Időben kevés anyagi ráfordítással rendbe- hozhatók a hibák, később már sokkal nehezebben. f Az utakról még valamit. Nemigen vagyunk ismerősek Pest környékén, így olyan utakra tévedtünk, amelyek mezőkre futnak, főleg Rákos­palotán. Jó lenne ezeket meg­jelölni, mielőtt mások is elté­vednek. Kővári József Budapest Szentendrei sikerek Szolnokon Nemrégiben került sor a ka­tonai főiskolák hetedik kul­turális fesztiváljára Szolno­kon. A háromnapos rendezvé­nyen a katonai főiskolákon kívül részt vettek a tiszthe­lyettesképző iskolák hallgatói is. A Kossuth Lajos Katonai Főiskolát, több mint kétszáz hallgató és gimnazista képvi­selte. Jól szerkesztett, színvo­nalas prograihot mutattak be. A gálaesten huszonegy pro­dukciót láthattak a nézők, fő­iskolánk hét számmal szere­pelt. Nagy sikere volt a ka­marakórusnak, melynek tagjai a szentendrei Móricz Zsig- mond Gimnázium leánytanu­lói és a főiskola határőrtan- székének hallgatói. Jól -szere­pelt néptánccsoportunk és énekkarunk is. . Géczi Sándor Szentendre Köszöntik a kismamákat Ve esésen az elmúlt napok­ban a helyi szakmaközi bi­zottság ünnepséget rendezett a gyermekgondozási szabad­ságon lévő édesanyáknak. Szavalattal kezdődött a mű­sor, s szerepeltek az óvodások is, majd a Martinovics téri. iskola kisdobosai szórakoztat­ták a jelenlévőket. Kedves kezdeményezése volt a szakmaközi bizottság­nak, hogy gondoltak azokra az asszonyokra, akik gyermek- gondozási szabadságon van­nak, és üzemük összejövetelén a pici gyerekekkel nem tud­lak volna részt venni. Amíg a gyerekek játszottak, az anyukák elhatározták, hogy megalakítják a kismamák klubját. Néhányon önként vállalták a szervezést és kü­lönböző foglalkozási formákat javasoltak. Akadt jelentkező arra is, aki a foglalkozások idején az apróságokra vigyáz. Lendvai Jőzsefné Vecsés Tapasztala tok a Kilián-körről A KISZ KB 1974. áprilisi határozatainak egyik pontja a Kilián-próba bevezetése volt. Ennek lényege, hogy a KISZ- be felvételüket kért középis­kolás fiatalok foglalkozásokon vesznek részt. A Kilián-próba célja, hogy a KISZ politikai jellegének erősítésével teret biztosítson a belépni szándékozó fiatalok­nak az ifjúságmozgalmi is­meretek megszerzésére, a1 kö­zösségi életbe való bekapcsoló­dásra. Sok' új, eddig ismeret­len fogalommal találkoznak. Pártunk politikáját, célkitű­zéseit, elveit és módszereit itt ismerik meg először. Eldől az is, ki mennyire tudatos válla­lója a KISZ-tagságnak, ki az, aki nemcsak jogaira, , hanem kötelességeire is gondol, ame­lyeket a KISZ-tagsággal együtt vállaL A ráckevei Ady Endre Gim­náziumban nemrégiben tet­tek fogadalmat a Kilián-kört eredményesen elvégző fiata­lok, hogy vállalják és betart­ják a KISZ szervezeti sza­bályzatát, a munkában tudá­suk legjavát adva ifjú kom­munistaként élnek. A gimná­ziumban a fél éve tartó fog­lalkozások sok hasznos tapasz­talatot hoztak. Legfontosabb talán, hogy ez a mozgalom jól felkészíti az ifjakat az élet­re is. if j. Váezi Károly Szigetszentmiklós Mikor kapható ? Az utóbbi időben több újság­cikket olvastam aról, hogy építkezésekhez szükséges tég­la van bőven a Tüzép-telepe- • ken. Mivel magam is családi há­zat építek, engedjék meg, hogy elmondjam tapasztalato­mat. Téglát keresve érdeklődé­semre mindenhol azt a választ kaptam, hogy gyárakból, ma_ gánszemélynek nem adnak téglát, a Tüzép-telepekre pedig kis mennyiség érkezik, ami órák alatt elfogy. Ugyanez a tapasztalatom a cementtel is. Ezekből az árukból tehát a ke_ reslethez képest kicsi a kíná­lat Sok szabad időt lehetne megtakarítani, ha nem kellene az építkezőknek anyagbeszer­zőként járni az országot, míg végre kap valamit. Hegedűs Ferenc Ipolytölgyes Olvasónk levelére Ipaea Lászlótól, a Budapest-Környó- ki TÜZfiP igazgatójától kér­tünk felvilágosítást. Megtudtuk, hogy téglából és cementből is megfelelő mennyiségű készlet van a TÜZÉP-telepeken: a me­gyében csaknem hatmillió tégla és háromezerkétszáz va­gon cement áll az építők ren­delkezésére. Elmondta azt is, hogy olvasónk panaszát kivizs­gálják, és segítségére lesznek. Bízunk abban, hogy az ügy megnyugtatóan rendeződik. Hiányzik az ivóvíz Közeleg a nyár, nagyon sok kiránduló keresi fel Szentend­rét. Közöttük iskolás, gyerekek is, akik autóbusszal érkeznek városnézésre. Többnyire a Fő tér környékén parkolnak, és megérkezés után szomjasain rohannak vizet keresni. Ezen a részen azonban sehol nincs ivóvíz. Jó lenne, ha az illetékesek itt is felállítanának néhány csapot, ahol a gyerekek a ku­lacsokat megtölthetnék . folya­dékkal. Csere László Pomáz Szerkesztői üzenetek L. F., Pécel: Levelére válaszolt a Monorl Állami Gazdaság igazga­tója. Értesítésük szerint intézked­tek, hogy a legszükségesebb javí­tásokat soron kívül elvégezzék a házon. L. J., Budaörs: Hozzászólását ezúton is köszönjük. Múlt heti Postabontás rovatunkban e té­mában már közöltük az üzem ve­zetőjének köszönő sorait. P. L., Budakeszi: örömmel ol­vastuk sorait. A megyét járva az elmúlt időszakban több helyen is találkoztunk hasonló kezdeménye­zéssel. Az önzetlen társadalmi munkát végző kisiparosok való­ban méltóak az elismerésre. Késett a vonat, elment a busz Amikor az utasnak gyalogolnia kell... Biatorbágyi tapasztalatok az átállásról Válaszol az illetékes Az elmúlt hetekben lapunk­ban megjelent panaszos leve­lekre az illetékesektől sorra érkeznek a válaszok. Az aláb­biakban ezekből közlünk né­hányat INGADOZÓ FESZÜLTSÉG Lapunk március 27-i szá­mában Pislákol az égő, néma a rádió, esik a feszültség Ápor- kán címmel megjelent cik­künkre a Budapesti Elektro­mos Művek Dél-Pesti Üzem- igazgatóságától kaptunk vá­laszt- Többek között ezt ír­ják: Vállalatunk — korábbi terve alapján, ez év augusztus SO-lg — körülbelül négyszáz méter kisfe­szültségű szabadvezeték-hálózat építését tervezi. A közhálózat tel­jes rekonstrukciójára azonban je­lenleg sem pénzügyi, sem mun­kaerő-kapacitással nem rendelke­zünk. Ráckevei kirendeltségünk idő­közben karbantartási munkálato­kat végzett a transzformátorállo­másoknál, a hálózatban és a köz­világításon, Ezt követően hálóza­ti méréseket, transzformátorcsa- polásokat is csináltunk. Ennek eredményeként — a csúcsidei mé­rések alapján — a feszültség a szabványos értéken belül van. Reméljük, hogy ezzel ez intéz­kedéssel — ha átmenetileg is —, de megoldódott az ápozkaiak fe­szültségproblémája . SZESZ A PÁLYAUDVARON A Pest megyei Hírlap már­cius 10-i számában megjelent Szesz minden mennyiségben címmel dunakeszi tudósítónk szóvá tette, hogy a pályaudva­ri Utasellátó-pavilonban szeszt is árusítana!« A vizsgálat ered­ményéről írásbeli tájékozta­tást kaptunk az Utasellátó Vállalat Komárom—Nógirád— Pest megyei területi Igazgató­ságától. Eszerint az 563-as számú duna­keszi gyártelepen levő pavilon­jukban az értékesíthető áruk kö­rét vállalati főigazgatói engedély szabályozza. Természetesen, a pa­lackozott Italok raktározása és ér­tékesítése nem mehet a többi áru rovására. A szeszes italok enge­délyezett értékesítési körét a pa­vilonkezelő nem sértette meg, de nem megfelelő munka miatt le­váltották. Kéréssel fordultak a Budapest Vidéki Postaigazgatósághoz a kü­lönböző lapok példányszámeme- lésével kapcsolatban. Kérésüket méltányolták és Ígéretet tettek a megfelelő példányszám biztosítá­sára. .FÉLNEK AZ AUTÓBUSZVEZETŐK Lapunk április 14-i Posta­bontás rovatában Horváth Márton kakucsi olvasónk le­velét közöltük Félnek az autó- buszvezetők címmel. Azt ki­fogásolta, hogy Űjhartyán, Inárcs, Kakucs községek meg­közelítése a vasútállomásokról és az ötös számú útról rend­kívül nehéz. Választ a KPM Közúti Igazgatóságától kap­tunk. Többek között ezt ír­ják: Az említett községeket érintő utakon a téli időjárás jelentős kárt nem okozott. A keletkezett ká­tyúkat megszüntettük, a hibákat kijavítottuk. A jelenlegi négy mé­ter szélességű út nem elegendő a gépjárműveknek az előzésre és a kitérésre, ezért a burkolatlan út­padkát is felhasználják a közleke­désre. Végleges megoldást csak az utak kiszélesítése ad majd. Ilyen munkát jelenleg nem ter­vezünk. a sokkal nagyobb forgal­mi! utak olvadási kárainak helyre- állítása miatt. A kisebb utakat le­li etős é«r eink f i g v el em b ev étel ével, fontossági sorrendben javítjuk ki. Nyugodt lelkiismerettel ál­líthatjuk: nem múlik el olyan hét, amikor ne kapnánk a köz­lekedéssel kapcsolatos olva­sói leveleket. Szerkesztőségi postánkban ez a téma előkelő helyen áll: folyamatosan na­pirenden szerepek Érthető a dolog, hiszen adott esetben aiz autóbusz- és vonatkésések- ből adódó bosszúságok kelle­metlenül érintik az utazót. De ez még mindig a jobbik eset: az igazi méreg, ha egyálalán nem jön a. várt jármű. S ak­kor a utas gyaloglásra kény­szerül. .. Fárasztó kilométerek Az elmúlt napokban biator­bágyi olvasónk, Szegfű Ibolya (Széchenyi u. 28.) hasonló ügy­ben fordult szerkesztőségünk­höz. Levelében egyebek közt így írt: — Megmondom őszintén, hogy kicsit féltem á biator­bágyi új vasútállomás átadá­sakor. Elsősorban az foglal­koztatott, vajon az érdekel­tek hogyan oldják meg ehhez a csomóponthoz az autóbusz­közlekedést. Nem szeretnék ál­talánosítani, de a magam pél­dáját most már mindenkép­pen el kell mondanom, mert ismét előfordult — s nem elő­ször —, hogy gyalogolnom kel­lett hazáig. Ez pedig legalább négy kilométeres távolság. A konkrét eset május 5-én történt. Herceghalomból ér­keztem — csak, mellékesen jegyzem meg, hogy tizenhét éve naponta megteszem ezt az utat, hiszen ott dolgozom —, s a személyvonat késve érke­zett: 13 óra 46 perc helyett 14 órakor szálltunk lé a szerel­vényről az állomáson. A busz­megállóban nem volt közleke­dő jármű. így a gépkocsive­zetők várójában elkeseredett hangon érdeklődtem, ho<ry mikor tudok hazajutni. A kö­vetkező járat indulását 15 óra 20 percre jelezték, igazod­va a Budapest felől' érke­ző vonathoz. Így — nem vál­lalva a majd másfél órai vá­rakozást — gyalog indultam útnak. Negyven. perc alatt hazaértem, s az úton. bősége­sen volt időm elgondolkodni azon; mi lesz "akkor, ha esik az eső? Szerintem a buszok­nak nemcsak a pesti vonatok­hoz kellene igazodniuk. Igaz; onnan nagyon sokan érkez­nek, mi pedig — éppen az el­lenkező irányból —legfeljebb öten-hatan lehetünk. Erinek ellenére úgy érzem, hogy rólunk sem szabadna megfeledkezni, hiszen munka után mi is szeretnénk minél gyorsabban hazaérni.., Gyors intézkedés Mielőtt részletesen rátér­nénk biatorbágyi olvasónk ész­revételére, elevenítsük fel a történet előzményeit is. La­punkban is beszámoltunk ar­ról, hogy április közepén át­adták rendeltetésének az új biatorbágyi vasútállomást. A kilencezres lakosú budai já- rásbeli település azonban meg­lehetősen szétszórt területen fekszik: amíg a régi állomás­hoz nagyon sokan korábban reggelente kigyalogoltak, ad­dig a falu másik végében fel­épült modem épületet ily mó­don már nem tudták meg­közelíteni, hiszen ez hosszabb, több kilométeres sétaút lett volna. S a helyzet megértésé­hez tudni kell azt is: csak­nem ötezer helyi lakos — munkást és diákot egyaránt találunk közöttük — ingázó: reggel fél öt és hét óra között vonatra száll és a fővárosba in­dul. A Volán 20. számú Válla­lat becsületére legyen mond­va: amint tudomásukra jutott, hogy átadják az új vasútállo­mást — s nem volt túlságo­san hosszú idejük a töprengés­re —, azonnyombam hozzálát­tak az autóbuszjáratok szer­vezéséhez. Nem állt rendelke­zésükre pontos utasszám, s a lehetőségeket figyelembe véve, két betétjáratot indítottak. Az egyik a település déli részének lakóit a helyi mezőgazdasági szakmunkásképzőtől indulva viszi a vasútállomásra, a má­sik pedig a régi pályaudvar­tól közeledik az újhoz. S mindezen túlmenően a szom­széd község, Etyek lakóit is idejében kell a vonatokhoz szállítani. A zökkenőmentes közlekedés biztosítása érde­kében a Volán 20. számú Vál­lalat a reggeli órákban több­ször is ellenőrizte a helyszínen a forgalmat, s ha a helyzet úgy kívánta, bürokráciamentesen helyben intézkedtek is. Arra törekedtek, hogy ezer méteren belül mindenütt legyen meg­álló. Előfordul, hogy lemaradnak Ám úgy látszik — olvasónk levele ezt bizonyítja —, még így is adódik probléma. Mi történhetettf a konkrét eset­ben? A biatorbágyi vasútállo­mástól a menetrend szerint 13 óra 55 perckor — a beérkező pesti vonathoz igazodva —, négy kocsi indul a faluba. Az ötödik jármű 14 órakor gör­dül ki, s ez az ellenkező irány­ból, tehát a Bicske és Herceg- hfilom felől érkezőket szál­lítja. S ha valaki egyik jármű­vet sem éri el — olvasónk így járt —, hosszas várakozás után, csak a 15 óra 20 perckor in­duló járattal tud bejutni a fa­luba. Időközben ugyanis nincs busz. A biatorbágyi vasútállomá­son szerencsénk volt: Tokaji György gépkocsivezető a me­netrendet lapozgatva pontos felvilágosítást adott a történ­tekről: — Központi vállalati intéz­kedés szerint úgy állították össze a menetrendet, hogy az autóbuszok indulása mindig a vonatok érkezéséhez igazo­dik. De nekünk is van előírt menetidőnk, a vonat pedig késhet, mi pedig 15 percnél többet egyetlen szerelvényre sem várunk. Ha például a Bicske felől érkező vonat so­kat késik, előfordulhat, hogy lemarad a buszról az utas... S aztán Tokaji György el­mondta még, hogy itt nincs menetirányítő, elsősorban azért, mert a vonal viszony­lag rövid: a leghosszabb me­netidő Etyekre tizennyolc perc. Közlése szerint a gépko­csivezetőknek nem volt köny- nyű megszokniuk az új vitel- díjrendszert, — a jegyet fel­szálláskor ők adják. A kevesekre is gondolni kell Véleményünk szerint a vo­lánotok valóban gyorsan meg­szervezték Biatorhágyon az új járatok Indításéit. A helyi viszonyokat figyelembe véve — a rendelkezésükre álló gép- járműparkkal —, mindenek­előtt a fővárosba utazók és ér­kezők érdekeit kellett szem előtt tartaniuk. De gondolni kell az ellenkező irányból ér­kezőkre — még ha kevesen vannak, akkor is. Olvasónk pa­nasza könnyen orvosolható. Délután kettőkor megy el a menetrend szerint az a busz, amelyik a Herceghalam felől érkező vonat utasait várja, a következő pedig csak majd másfél óra múlva indul. Köz­ponti vállalati intézkedéssel nyilván változtatni lehetne a helyzeten: ez az autóbusz min­denképpen várja meg a vona­tot — bármennyit késsen is. Még akkor is, ha a gépko­csivezetőknek van menetide­jük. .. Falus Gábor 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents