Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-17 / 114. szám

APE ST M EG YE I H í R LA P KÜLÖNKIADÁS A Á V A Cl JÁ RÁS É S VACVÁ ROS RÉSZ ERE Kifestett váróterem Alig új menetrend Félkilós, 900 oldalas. Ott fek­szik Nagy Lajos váci állomás- főnök asztalán, A Magyar Ál­lamvasutak 1977/78. évi hivata­los menetrendje. Némi megilletődéssel szem­léljük a következő 12 hónap közlekedési útmutatóját. Bár minden évben előzetesen meg­kérdezik a lakosság, a tanács, a társadalmi szervek vélemé­nyét, alig változtattak a 70-es szobi, a 71-es vácrátóti és a 75-ös balassagyarmati — a vá­ciakat érintő — mezőnyben. Az állomásvezető elmondta, egy-két járat idejét kiigazí­tották, hogy még összehangol­tabb, biztonságosabb legyen a csatlakozás. A menetidőt mind­össze néhány perccel csökken­tették, ahol lehetett, de ma már nincsen panasz a menet­időre az ország legrégebbi vas­útvonalán. Az idén szintén megjelenik kis alakú Dunakanyar-menet- rend, s mással is kedvesked­nek az utasoknak: szépen ki­festve, újból megnyitották a II. osztályú várótermet, a ker­tészeti csoport gondozásában, mind több virág kerül a pe­ronra. 1 P. R. Óvodások a szociális otthonban A Burgundia utcád szociális otthonban és az öregok két napközijében anyáik napi ün­nepséget rendezett a Forte nő­bizottsága, a népfront- és a szakmaközi bizottság. Az idős édesanyákat Rácz Sándorné nőfelelős köszön­tötte, a megemlékezést a For­te óvodásainak műsora tette kedvessé és vidámmá. Mindhárom intézmény idős édesanyái meghatót tan fogad­ták a megemlékezést, a virá­got, és megköszönték a nőbi­zottság figyelmességét. Beton cs épületelem A Beton- és Vasbetonipari Művek szentendrei gyárának váci telepén naponta csaknem 100 köbméter betont kevernek, út- és lakásépítésre. Teher­autóval szállítják el a nagy teljesítményű keverőtorony­ból kiömlő betont az építkezés színhelyére. A gyárban műszakonként körülbelül nyolcezer, födém­szerkezet-építéshez használatos épületelemet gyártanak. A blokkprésből futószalagon ér­kezik ki a födémelem. Ifj. Fekete József felvételei Orgona-kórushangverseny A Váci Állami Zeneiskolá­ban sikeres a Beethoven halá­lának 150. évfordulója alkal. JEGYZET Elmarad a haszon Tfogy vetélkedőinkkel nincs minden rendben, régóta tudjuk. A kvízműveltség kife­jezés például ma már a lexiká­lis tudás, a birtokolt adatokkal bánni, gondolkodni képtelen szellem szinonimája lett, a já­tékok egyik legnagyobb fogya­tékosságára utalóan: A kór­képhez azonban hozzátartozik — az utóbbi időben különböző szintű iskolai és brigádverse­nyeken figyeltem meg —, hogy gyakran a zsűrivel is baj van. Végérvényesen erről akkor bizonyosodtam meg, amikor jómagam szintén zsűritag let­tem. Egy zenei vetélkedőn kel­lett ítélkeznem. Kínos volt. Én ugyanis egyáltalán nem ér­tek a muzsikához. A házigaz­dákat viszont tájékozatlansá­gom érdekelte a legkevésbé: szelíd erőszakkal lenyomtak az elnöki székbe. Működésem egyetlen erényének azt tartom, hogy amikor kérdeztek, akkor is csöndben maradtam, illetve másnak engedtem át a válasz­adás jogát. Emlékeztem ugyanis egy ko­rábbi vetélkedőre, amelynek én csak nézője voltam, de gya­nakvásom a zsűri iránt ott éb­redt fel először. Az történt, hogy az egyik csapat a lenin- grádi Izsák-templomot összeté­vesztette a moszkvai Blazsen- nij székesegyházzal, s a zsűri döntött — rosszul. Tévedése a forrásmunkákban való több perces keresgélés után derült ki, azt követően, hogy egy má­sik versenyző kétségbe vonta a véleményét. Érdemes volt figyelni az ar­cokat. A zsűri tagjai először elnéző mosollyal ismételték el újra ajónak hitt rossz megfej­tést, aztán az újabb felszólítás­ra, határozottabb hangon, a választ tartalmazó papírt len­getve adták meg ugyanazt a feleletet, végül, a teremben fel­erősödött zsivaj nyomán, elbi­zonytalanodó arccal fellapoz­ták a forrásmunkákat, majd tréfálkozva ismerték el téve­désüket. A tévedéssel együtt azonban a jelenlevők számára más is kiderült: az, hogy a bírák ke­vesebbet tudnak, mint a verseny­zők, és kizárólag papiros alap­ján döntenek, vagy jobb eset­ben, lefokozódnak a kérdéseket összeállító szakértő bólogatójá- nosaivá. Ezeken a furcsa ver­senyeken, természetesen, szó sem lehet az efféle vetélkedők egyik potenciálisan legnagyobb hasznáról, arról ugyanis, hogy okos vezetéssel és ítélkezéssel, újabb értékes tudást szerez­hetnek a résztvevők a játék fo­lyamán. B. E. Ingyenes jogi tanácsadás Dunakeszin Május 18-án, holnap délután 3 és 4 óra között ingyenes jogi tanácsadás lesz Dunakeszin, a városi tanács épületében: a Váci Járási Ügyvédi Munkakö­zösség dunakeszi kirendeltsé­gének tagja, dr. Gyergye Mária válaszol a hozzáfordulók jc"i vonatkozású kérdéseire. KÉZILABDA Szakadó esőben Budakalász—Váci Híradás 15:7 (7:3). Budakalász, 100 néző. HÍRADÁS: Nagy, Balogh, Kiss II. (2), Kiss I. (1), Németh, Nyolczas, Illés, Modróczky, Székely, Boczkó (4), Berczelly. Tizenöt percig 1:1 volt az eredmény, ez idő alatt a Hír­adás és a hazai csapat is 2—2 hétméterest hibázott. Ekkor három labdaeladás, két ziccer­kihagyás következett, és máris elhúzott a hazai csapat. A váciak közül csak az ifjú­sági Kiss József játékát lehet dicsérni. A második csapat szintén ve­reséget szenvedett a nálánál gyengébb képességű Ikladi ifik ellen: szétesően, egyéniesked- ve játszott, kiemelni csak a szükségkapust, Benda Jánost lehet. A Híradás felnőtt csapata vasárnap, 22-én, 10 órakor, a Nyírbátor csapatát fogadja, ha­zai pályán. mából rendezett hangverseny- sorozat: az eddigi tanár—nö­vendék koncertek telt házat vonzottak, s előreláthatólag ha­sonló érdeklődés kíséri a még hátralévő május 19-i, 23-i és 25_i hangversenyeket is. Közben megjelentek a szom­bati, május 21-i orgona-kórus, hangverseny plakátjai a váci utcákon. A zeneiskolai szülői munkaközösség rendezésében sorra kerülő hét végi koncer­ten Lehotka Gábor orgonamű­vész és a Vox Humana ének­kar, Makláriné Hajnóczy Kata­lin vezetésével lép a színpadra. P. XXI. ÉVFOLYAM, 114. SZÁM 1977. MÁJUS 17., KEDD Megelőzni a bajt Általános egészségügyi szűrés Letfeésen Hálával gondolnak rájuk A nem szakavatott szemű látogatónak is azonnal fel­tűnt, hogy az évenként szoká­sos tüdőszűréshez szükséges eszközökön kívül, más mű­szereket is lát Letkésen, a klubkönyvtárban. A letkésiek azonban már tudták, hogy náluk, az idén komplex szűrés lesz. Különösen az idősebb korosztályhoz tartozók vették örömmel, hogy alaposan szem­ügyre veszik tüdejüket, szí­vük és más belső szerveik működését. Nem is hiányzott senki. Dr. Okolicsányi János és dr. Takács Margit, a komp­lex lakosságszűrési rendszer kidolgozói tájékoztattak ar­ról, hogy a váci Szőnyi Tibor Kórház Váci Tüdőgondozó In­tézete és I. belgyógyászati osz­tályának orvosai, ápolónői és a helyi egészségügyi dolgozók, a vöröskeresztes aktivisták segítségével végzik a szűrő- vizsgálatokat. Nagyon vigyáznak arra, hogy olyan mennyiségű, de lénye­ges adlatot szerezzenek meg egy-egy emberről, amiből kö­vetkeztetni lehet az illető egészségi állapotára: így ide­jekorán rátalálnak a szív- és keringési megbetegedésben szenvedőkre,, a cukorbetegek­re, vagy azokra, akiknek lég­zőszervei károsodtak. Azokat, akiket • gyógykeze­lésre vagy további vizsgálatra küldenek, a váci kórháznak és a rendelőintézeteknek kell fogadniuk. Sajnos, a kórházi ágy sem áll rendelkezésre kor­látlanul. Nagyon célszerű a vizsgála­tot a tüdőszűréssel együtt tar­tani, hiszen ez utóbbi alkal­mával az emberek úgyis levetkőznek, s nem jelent szá­mukra jelentős különmegter­Dr. Okolicsányi János, a vérnyomást mér. helést, ha más vizsgálatokat' is elvégeznek rajtuk. Nem nyújtják meg á tüdőszűrés idejét, mivel a feladat telje­sítésében sokan közreműköd­nek. Sajnos, évente csak két köz­ségben kerülhet sor ilyen komplex szűrésre. Eddig' jár­tak Kóspallagon, Kisnémedin, Pencen, s az idén, októberben eljutnak még Csornádra is. Azok, akik e vizsgálatoknak köszönhetik betegségük felfe­Hiánypótlásként, figyelemfelkeltésként Hetilapokban tallózva A legtekintélyesebb ma­gyar zenei szaklap, a Muzsika áprilisi száma Kerényi Mária zeneesztétától közöl írást, az új váci orgonáról, amelyet a drezdai Jehmlich Orgonaüzem épített. Az írás körültekintő, alapos, némely része kiegé­szítésre szorul, illetve világo­sabb magyarázatra. A szerző felsorolja a város zenei értékeit, még a kezdő fiúkart is, de kimaradnak to­vábbi értékeink, melyek még jobban érzékeltetnék Vác ze­nei fejlődését. Meg kellett volna említeni Kende Levente zongoramű­vészt, valamint Gurszky János operaénekest, akit az Állami Operaház főzeneigazgatója a Mesterdalnokok Dávidjának énektanulásával bízott meg, s foglalkoztatott énekese is a dalszínháznak. Van a városnak balettmű­vésze is: Szabadi Erika. Az Állami Balett Intézetben vég­zett művésznő tavaly a Szov­jetunióban volt tanulmány­úton, mint ösztöndíjas, most a karban táncol, s a közeljö­vőben a tv portréfilmet ké­szít vele. Általam nem egészen vilá­gosak a következő, a lap 20. oldalánál található sorok. Ta­nácselnökünk nyilatkozik az új orgonánk jövőjéről: ......nincs akadálya a váci ko ncerteken megvalósuló mű­vészi feladatok meqolldásának és az ezzel kapcsolatos gya­korlásnak, de nem ide terve­zett művészi vállalkozások gyakorló hangszerévé nem lesz az orgona...” Tanácselnökünk, bizonyá­ra, világosabban fogalmazott. A Magyarország május 1-i számában Wesselényi Miklós méltatja Kőirösi Csorna Sándor őshazakutató és nyelvtudós erdemeit. Az emlékezésre az adott alkalmat, hogy nagy szülöttünk 135 évvel ezelőtt halt meg. A lap képet is kö­zöl, a váciaknak ismerős ké­pet. A képszerkesztő, sajnos, nem kedvezett nekünk, mert nem írta alá, kit ábrázol a kép? Most, pótoljuk. Dr. Bak- tay Ervint (1890—1963), a nem­zetközileg elismert orienta­lista tudóst, aki másodikként járta végig, 1928-ban, Körö­si Csorna Sándor útját, Dzun- gáriáin ót a tibeti Zangla-lá- makolostorig. (Az első, szin­tén magyar volt, Duka Tiva­dar, angol állományban le­vő katonaorvos. A könyve an­gol címe: „M. Life and works of Alexander Csorna dr. Kő­rös.”) Dr. Baktay Ervin az indiai útról és a nagyenyedi ván­dor monográfiájáról szóló könyvét a Vác—Verőcemaros határában levő Kompkötő-szi- geten írta meg, Háromszéktől a Himalájáig címmel, amit 1943-ban. a Cserépfalvi cég jelentetett meg, ‘és a váciak majdnem minden példányát felvásárolták, mert sokszor látták, amint indul a sziget­re. a Flórenc-csónakház la­dikjaival. A kép abból a könyvből való. ★ Nemcsak a haladó magyar irodalomnak. de munkás- mozgalmi ténynek is nagy je­lentőségű az a nyilatkozat, amely először a televízió port­réfilmjében hangzott el, és amelyet most az Űj Írás má­jusi száma is közöl. Az interjú, amit Réz Pál folytatott Vas István költő­vel, a Pályám emlékezete cí­mű rovatban, Radnóti Miklós utolsó idejéről szól és az az idő kapcsolatiján van a várossal. Részlet a folyóirat 120. ol­daláról : — Mikor találkoztatok utol­jára, emlékszel? — Hogyne emlékeznék, 44. májusában, Miklós akkor vo­nult be Vácra, ahová nekem két nap múlva kellett menni és hát előtte fölmentünk hoz­zá, elbúcsúzni... — És Vácott már találkoz­tál vele? — Vácott már nem találkoz­tam vele, vagyis kicsibe múlt, hogy nem találkoztunk. Mert Marika kikísért engem Vác­ra, ahol — hát ez egy kicsit bonyolult, és egy hosszú rém­regényt kéne elmondanom, amit nem mondok el —, tény az, hogy leszereltek, mint al­kalmatlant, mert őrült vol­tam. A katonaorvosról kide­rült, hogy ismeri a nevemet, és amikor már engem lesze­reltek, Marika azt mondta neki, hogy itt van Radnóti is, hátha vele is lehet valamit csinálni. És -az orvos Radnó­tit is ismerte, mert olvasta a Nyugatot, illetve a Magyar Csillagot, és azt mondta, ha itt van még. akkor ö kihozza. És ezzel indultak Marikával együtt, és egy óráig voltak tá­vol és aztán kiderült, megta­lálták, éppen bezárták a va­gont, amelyikben Miklós is benne volt. És ami az egé­szében külön szomorú és em­lékezetes: nem tudom, hogy ki volt az orvos. Petővári Gyula tüdőgondozó intézet főorvosa dezését, gyógyulásukat, me­leg szívvel gondolnak a köte­lességüket szabad idejükben, társadalmi munkában is telje­sítő asszisztensekre, ápoló­nőkre, orvosokra, rájuk, akik nem hálapénzért dolgozna^, hivatásuknak tesznek eleget, írta és fényképezte: Grósz Sándor Jól szervezett társadalmi munkával A Kemence közös községi ta­nács közigazgatási területéhez tartozó községekben a korsze­rű, portalanított utak hossza 2 ezer 600 méterrel növekedett. Még tavaly átadták Bernece- baráti községben a Lehel utat, Kemencén pedig az Arany Já­nos utcát: ezekben az utcák, ban a lakosság, az útépítéssel egyidejűleg elvégezte a szegé­lyező árkok kiásását, az útpad­kák rendezését, társadalmi munkában. Mielőtt baleset nem történik... Csúszda Hetek teltek el azóta, hogy beköszöntött a meleg idő, s kisebb-nagyobb szünetekkel, hét ágról süt a nap, minde­nekelőtt a gyerekek nagy örö­mére. Idén időben kikerültek a hinták, a libikókák is a ját­szóterekre. A Duna-parti Ifjúsági park­ban azonban nap mint nap gyereküket korholó szülőkkel találkozunk, akik hiába ma­gyarázzák csemetéiknek, hogy a csúszdára nem szabad fel­mászniuk, mert az állványra a tél elmúltával elfelejtették visszaszerelni a csúszkát, anél­kül pedig veszélyes a játék, hisz nincs minden pillanatban ott egy felnőtt, hogy lemelje a másfél méteres magasságban tétovázó apróságokat. Természetes, hogy naponta történik ott baleset. Csak a szerencsének köszönhető, hogy eddig nem súlyosabb! Az áll­vány előtt betonszegély, s a homokozóban a csúszka mere- dezö vastartója megannyi köz­vetlen veszélyforrás, amit ha­ladéktalanul meg kellene szün­tetnie a Városi Tanács Kom­munális és Költségvetési Üze­mének, a váci parkok fenntar­tójának. B.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents