Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
■ 1977. MÁJUS 15., VASÁRNAP Oravec János: Félkarú Daidalosz A bányatelep fölött a vén- asszonyok nyara olyan lassan úszik el, mint az ökörnyál. Meg-megakad még egy ideig a hegykoszorú csúcsán, és fülledt, álmos meleget bocsát a házak piros cserepeire. A hegy déli oldalán cukorrá érik a szőlő, az erdőben piroslik a csipkebogyó, és az egyik kert. ben második virágját bontja az orgonabokor. Köves Béla az udvar sarcában, a diófa alatti szőlőlugasban ül a kissámlin. Kinyújtott lába kilóg a lugas árnyékából, a két otromba fapapucs gazdátlanul hever mellette. A férfi végigtörli tenyerével izzadó arcát, aztán derékig kigombolja az ingét. Egy kézzel, ügyetlenül cigarettát kotor elő a szinte lemezzé merevült munkásnadrág zsebéből, a dobozt két térde közé szorítja, meggyújtja a gyufát, aztán tüzet vesz a cigarettára is. Ahogy kifújja a füstöt, kínjában megcsikorgatja a fogát Most tanulja, hogyan lehet egy kézzel élni. mert a másikat szétroncsolta a bánya, le kellett vágni. A kórház után sokáig szavát se lehetett hallani. Csak nézte a plafont, a néha meg-megmozduló légyfogót. és ha a felesége meg akarta etetni, hangos káromkodásra fakadt. Szégyellte, hogy úgy bánnak vele, mint valami gyerekkel, és bántotta tehetetlensége. Éjszakánként saját sírására ébredt, és utána sokáig nem tudott elaludni. Sokszor úgy érezte, az a keze fáj, ame. lyik már nincs. És ilyenkor annyira elkeseredett, hogy nemegyszer utána akart halni elvesztett kezének. Csak a gyerek tartotta benne a lelket. A hatesztendős Pisti. Pedig a legnagyobb fájdalmat akkor érezte, amikor hazahozták a kórházból, és a gyerek nem mert odamenni hozzá. Csak nézte, bámulta kerekre nyílt szemekkel, és hiába hívta Köves Béla. hiába unszolta a felesége, a gyerek nem ment közelebb. Mikor aztán felesége, vállárnál fogva oda akarta vinni a gyereket, Pisti felsírt, és elfordította arcát. Köves Béla akkor döbbent rá, hogy a gyerek fél tőle, fél a félkarú apjától. Azóta nincs esti játék és birkózás a szőnyegen, nincs nevetés, hangos, jókedvű beszélgetés a házban. A kapu nyikorgására Köves Béla felkapja a fejét. A kerten keresztül fut a gyerek, lóbálja az iskolatáskát. Amikor az udvarra ér és meglátja az apját, megtorpan. Lecsend esed i k. Megáll egy pillanatra, kifújja magát. Nézi apját, áld nem mozdul. Aztán halkan, koppa- nó léptekkel elindul a téglajárdán. és bemegy a házba. A gyerek kijön a konyhából, és távolabb, a tavasszal kivágott öreg körtefa törzsére ül. Lekváros kenyeret eszik. A Bencze József versei: T ej Út Tejút televényét öregapám szántja, idehallik este angyal-citerája. Elrejtem Elrejtem irhádat megcsapkodott világ, ostor-gubanc kocán fájdalmas a virág. Anyám Cifra falvédőket horgol ki a ködből, így ifjúi meg anyám öreg őszi ködből. T emető Temető a fészer háztető a sírhant. A felgyújtott szekér csillagokat sírhat. csirkék a fatörzsön ülnek sorban a gyerek mellett, mintha közel lenne az este. Aztán oldalra fordítják fejüket, és a magasba néznek. Egy csapat galamb suhan el a háztetők fölött. A gyerek is utánuk kapja fejét, de aztán már nem a galambokat, hanem a színes papírsárkányt nézi, amelyet a Törökhegy felett lebegtet a 6zellő. Köves Béla leeresztett szemhéja alól jól látja a gyerek minden mozdulatát. És ha kinyitja a szemét, látja a kopár hegygerincen szaladgáló gyerekeket is, amint megpróbálják a magasba bocsátani a színes papírból készült repülőket. Már mozdulna is, fel akar állni. Ekkor jut eszébe, hogy azóta még nem volt kint az utcán. Csak egy pillanatig tétovázik, aztán feláll, érzi, hogy szédül, de aztán határozott léptekkel bemegy a konyhába. Öltözni kezd ügyetlenül, egy kézzel. Mikor fekete ünneplő ruhájában végigmegy az udvaron, a gyerek lecsusszan a kidöntött fatörzsről, és csodálkozva nézi az apját. Köves Béla meg csak megy a téglajárdán, egyenesre feszített derékkal, és az sem zavarja, hogy a zakó egyik ujja üresen lóg a teste mellett. A boltban mindent bevásárol, ami a sárkányépítéshez kell. Színes papírt, ragasztót és három nagy gombolyag erős zsineget. Az sem zavarja, hogy a háta mögött két öregasszony összesúg. Olyan csend van a boltban, amikor fizet, hogy minden pénzdarab koppanását meghallani. Utat engednek neki, és ő elfogadja. Szívdobogva megy hazafelé. Azon spekulál, hogyan is kell a sárkányt megépíteni. Régen volt már gyerek, úgy érzi, nem emlékszik rá. De aztán eszébe jut sorra minden. A sárkányépítést nem lehet elfelejteni, amíg él az ember. A lugas előtt kiteríti a pokrócot. Mind a négy sarkához odaballag, és egyenként simítja ki. Aztán középre lerakja a zörgő papírt, a zsineget, a nádat, ollót, kést, borotvapengét, ragasztót, colostokot. Nagyot sóhajt, térdre ereszkedik, és nekilát egy kézzel. A férfi óvatosan térdei közé szorít két nádszálat, a pengével összefaragja őket, aztán ragasztót tesz közéjük. Vékony zsineggel körültekeri az illesztés helyéi, és fogával szorítja a zsineg egyik végét, hogy megköthesse. És ekkor hirtelen eltörik, elszakad, szétesik minden. A férfi majdnem,felordít elkeseredésében, de aztán nyel egyet, és újból kezdi. Maga sem tudja, miért, halkan mondja is. amit csinál. Mintha ezzel is türelemre, kitartásra utasítaná magát: — Megfaragom az egyik nádat. Így... Aztán a másikat. Most egy kis ragasztót... Nem sokat, csak egy keveset. Ezután a két térdemmel összeszorítom. Nem erősen, össze ne roppanjanak. Így... És most megkötöm... Ekkor vetődik rá a gyerek árnyéka. Ott van előtte. Az apa ültéből felnéz a fiára. Legszívesebben eldobna mindent abból az egyetlen kézből, és magához ölelné. De nem teszi. Tovább csinálja. — Majd én segítek, apui Köves Béla ismét felnéz, aztán a gyereknek nyújtja a zsineget. A kisgyerek mellételepszik, és már csavarja is fürge ujjaival a spárgát. A férfi a gyerek kócos haját nézi, és közben mondja tovább, ami sorra jön. — És most megkötöm.., Megkötjük... Így... Sikerült. Most megcsináljuk a másik párt... Csendesen, beszélgetve folyik tovább a munka. Három kézzel dolgoznak ketten. Az asszony a konyhaajtóból figyeli őket, elsírja magát. Az Utcán a Török-hegy felé menet, utánuk bámulnak. A félkarú Köves Béla sárkányt visz, a fia meg mellette aprózza lépteit, szinte fut. Felkapaszkodnak a gerincre, levetik cipőjüket. A gyerek türelmetlenül topog mellette a fűben. A férfi kiegyenesedik. Egyetlen kézben magasra emeli a sárkánytestet, a gyerek meg a zsineggel a kezében elfut. Kirántja a sárkányt apja kezéből, amibe belekap a szél, és magasba lendíti. Két szélénél — ahol meg van kötve — megrántja magát, a sárkány, aztán dacosan felveti elejét, s egész testét odakínálja a szélnek, nekitámaszkodik a levegőnek, amely egyre feljebb és feljebb hajtja. Fut a gyerek, bukdácsol utána az apja, a zsineggombolyag egyre kisebb lesz. A sárkány már a völgy fölött repül. farka egyszinten úszik utána. Lihegve állnak meg, és az ég felé fordított fejjel mindketten a sárkányt nézik. A férfi leroskad a fűbe, a gyerek melléül, és ketten fogják a zsineg végét, amire egy kis fadarabot csomóztak. Lassan esteledik. Idefönn a hegyen, még világos van, a völgybe, a házak közé azonban már nem süt be a nap. Az egyforma háztetők kéményeiből a vacsora előtti füst száll egyenesen felfelé. Már éppen be akarják vontatni a sárkányt, amikor a zsineg hirtelen elszakad. A sárkány egy pillanatig még mozdulatlan, aztán táncolni kezd és lassan, szinte játékosan lehull a fűbe. Felhúzzák a cipőt, és lemennek a sárkányért. Elindulnak hazafelé. A gyerek viszi a sárkányt, magasan a feje fölé tartja. A nap átsüt a piros papíron, és megfesti a gyerek fehér ingét és fejét is, eltünteti a szeplőket az arcáról. Kézenfogva mennek haza. — Apu — szólal meg a gye. rek, és felnéz a férfire. — Miért esett le a sárkány? Köves Béla nem szól, csak szorosabbra Fogja egyetlen ke. zével a gyerek tenyerét. Csak később mondja elgondolkozva: — Aláhullt, mert szabaddá vált. A sárkány csak akkor repül, ha tartja valaki a földről. Ügy, mint én most a te kezedet ... A vénasszonyok nyara úgy úszott a bányatelep fölött, mint az ökörnyál. Meg-meg- akadt egy-két napra még a hegykoszorú csúcsán, de aztán a hideg szelek szétszakították és tovavitték. Visszavonhatatlanul megjött az ősz. Tavasz Vörös Ferenc tusrajza Ladányi Mihály: Státus Óh — mondottam a Szerelem Angyalának — a hangod lantzene, és nem bütykös a lábad! Az Angyal szolidan szék alá húzta lábát, s enyhén-kancsal tekintete reám szállt. Óh a tekinteted! — szavaltam hát tovább — s dezodor-illatod! S parókád ondolált! S az Angyal úgy megszokta az őszinte szerelmet: vénen, sántán, vakon magától el nem enged. Sárárídi József: Itt a Földön Nem a testtelen ölelkezés érdek-nélküli öröme kell másik csillagon Szikföldjén öröklött szomjaimnak egyetlen rohammal vágyom nemünk legyőzetését Érdem a megadás lesz Lélekcserénk érzéki fölmagasztalása Makay Ida: Kőmozdulatlan Tapadj a sziklán fönn magadban, ha láng zuhog, ha dér temet. Vadrózsamakacs létezésed lobogjon évszakok felett. Tépesd magad a hóviharral. Tűrj hát! Légy kőmozdulatlan: Naponta szaggatott, megölt. Örökre kiirthatatlan. G. Szabó László: Erény Hallgatni farkasok közt a legnagyobb erény 's a még nagyobb — jem együtt bégetni a juhokkal. James T húr bér történeteiből Egyszarvú a kertben TJerűs reggel volt. A férfi a reggelizőasztalnál ülve felnézett rántottájából és megpillantott a kertben egy hófehér állatot, homloka közepén arany szarvval. Békésen legelészett a rózsák között. A férfi felment a hálószobába és felébresztette feleségét. — Egyszarvú van a kertben — újságolta —, rózsákat eszik. Az asszony felnyitotta szemét és dühösen nézett férjére. — Az egyszarvú mitológiai lény — mondta, és a másik oldalára fordult. A férfi lassan lesétált a lépcsőn és kiballagott a kertbe. Az egyszarvú még ott volt; most a tulipánágy ásókat döf- ködte szarvával. — Gyere ide! — hívta a férfi és letépett egy szál liliomot, s nyújtotta az egyszarvúnak. Az elfogadta és megette. A férfi repeső szívvel felrohant a házba és ismét felébresztette feleségét. — Az egyszarvú — újságolta újfent —, megevett egy liliomot. Az asszony felült az ágyban és hidegen végigmérte férjét. — Ostoba fajankó! Elegem van a hülyeségeidből! „Ostoba fajankó” és „hülyeségeid” — a férfi sohasem szívlelte ezeket a szavakat. Ezen a napsütéses reggelen — amikor ráadásul ott az egyszarvú a kertben —, pedig végképp nem. Egy pillanatra elgondolkodott. — Majd meglátjuk — mormogta. Az ajtóhoz ment. — Arany szarvat visel a homloka közepén — szólt visszafordulva a feleségének... Lement a kertbe, hogy megnézze az egyszarvút, de már nem találta ott. Amikor a férj kiment a szobából, a feleség felkelt és felöltözött, olyan sebesen, ahogyan csak tudott. Izgatott volt, kárörvendő, gonosz fény gyűlt a szemében. Telefonált á rendőrségnek, sőt, egy pszichiáternek is: jöjjenek gyorsan és hozzanak magukkal kényszerzubbonyt. A rendőrök és a pszichiáter megérkeztek és várták, mit mond az asszony. — A férjem egyszarvút látott ma reggel... A rendőrök ránéztek a pszichiáterre, a pszichiáter vissza a rendőrökre. — Azt mondta nekem, hogy megevett egy liliomot... A pszichiáter ránézett a rendőrökre, a rendőrök vissza a pszichiáterre. — Azt is mondta, hogy arany szarvat visel a homloka közepén. .. A pszichiáter óvatos intésére a rendőrök hirtelen felugrottak és megragadták a nőt. Jó darabig viaskodtak vele, keményen védekezett, de végül is győzött a túlerő, sikerült ráhúzni a kényszerzubbonyt. Ekkorra érkezett vissza a férj a kertből. — Mondott maga a feleségének olyasmit, hogy egyszarvút látott? — kérdezte az egyik rendőr. — Természetesen, nem — válaszolta a férj. — Az egyszarvú mitológiai lény. — Ez minden, amit tudni akartam — bólintott a pszichiáter. —. Sajnálom, uram, de az ön felesége nem beszámítható. Vigyék! El is vitték a nőt, hiába szitkozódott, sikoltozott. Zárt intézetben kezelik. A férj azóta is boldogan él. Farkasdi házsor Molnár Bertalan metszete Ejnye, medve! Valahol a messzi Vadnyu- " gáton, élt egyszer egy medve. Esténként betért a Mézes Élet mulatóba és megivott a pultnál két korsó méhsört. Fizetett, aztán csendesen hazaballagott. — így ment ez jó ideig. Sajnos, idővel rászokott az italra, egyre többet és többet ivott. Rendszeresen éjnek évadján, részegen tántorgott haza. Az előszobában felrúgta az esernyőtartót, bent leverte a csillárt, öklével belebokszolt az ablaküvegbe. Aztán összeesett és elaludt a padlón, A medve neje tűrt és szenvedett, a medvegyerekek pedig rettegtek medveapukájuktól. . 4 Egy nap rájött a medve: tovább nem élhet ennyire elvetemedve. Üj életet kezdett. Meggyőződéses antialkoholista lett, sőt, a mértékletesség buzgó apostolaként előadásokat tartott, otthon az alkohol káros hatásáról. Folyton- folyvást dicsekedett, hogy milyen erős és milyen friss, fiatalos, mióta leszokott az ivás- ról. Mindezt azon mód be is mutatta: a feje tetejére állt, kézállást csinált, majd cigánykereket hányt a lakásban. Eközben felrúgta az esernyő- tartót, leverte a csillárt és belebokszolt az ablaküvegbe. Aztán — kimerülve egészséges gyakorlataitól —, lefeküdt a padlóra és jóízűen elaludt. A medve neje tűrt és szenvedett, a medvegyerekek pedig rettegtek medveafíúIcájuktól. .. Vörös István fordítása i i I
