Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-15 / 113. szám
1977. MÁJUS 15., VASÄRNAP Fehérjegazdag lisztet ad az új fajta Pest megyében is kedvelik a Tiszatájt A Szegedi Gabonatermesztési Kutató Intézet kiszombo- ri nemesítőtelepének kollektívája másfél évtizede dolgozik magas beltartalmi értékű, fehérjében gazdag búzafajták előállításán. A köztermesztésben lévő kenyérgabonák bő termést adnak ugyan, de táplálkozásélettani szempontból nem elégítik ki a növekvő igényeket és felhasználásuk is korlátozott. Az intézet munkatársai olyan, úgynevezett protein búzát nemesítettek ki, amely a szokásos 12—14 százalék helyett 16—17 százalék fehérjét tartalmaz. A búza hivatalos neve: GK—Tlszatáj, lisztjét nagyüzemi méretekben most próbálták ki először. Harminc vagon őrleményt kapott néhány Alföldi Sütőipari Vállalat. A fehérjedús kenyerek kevésbé törődnek morzsálódnak — ez volt a szakemberek és a fogyasztók egyöntetű véleménye. A gazdaságok természetesen még korábban megkedvelték a Tiszatáj búzát, amely az idén mintegy 5 ezer hektáron díszük Bács, Békés, Csongrád, Hajdú, Pest és Szolnok megye tsz-eiben, állami gazdaságaiban. Szigetszentmiklós Kétezerig, kétezer lakás Munkástelepüléssé fejlődik a ma 20 ezer lakosú Szigetszentmiklós. Az V. ötéves tervben állami célcsoportos beruházásban 840 lakás épül. 1990-ig ösz- szesen kétezer lakás készül el a jelenlegi 1700 lakásos József Attila lakótelephez kapcsolódva. A századfordulón már negyvenezren mondhatják magukat szigetszentmiklósi lakosoknak. A munkáslakásokat a PÁÉV szeptemberben kezdi építeni. Munkások, százhalombattaiak Egymást alakítják Egy beruházás megszokott menete szerint az építők, munkájuk végeztével, a létesítményről — legyen az gyár, Lakótelep vagy iskola — levonulnak, s átadják azt későbbi gazdáinak. De mi a helyzet, ha ez a létesítmény nem egy gyár, nem egy lakótelep, nem egy iskola — hanem némi túlzással egy egész város, amúgy mindenestül? Ilyenkor a kivitelezők közül jó néhányan ottmaradnak, dolgoznak a gyárban, amit ők szereltek, laknak a lakótelepen, sünit ők építettek, s miközben letelepedésükkel, családalapításukkal megváltozik az életük, ők is formálják, alakítják a város arculatát. A minősített szakember Hajnal Béla minősített hegesztő középkorú, zömök ember: — 1963. október 17-én kerültem Százhalombattára. Akkor a Budapesti Kőolajipari Gépgyár külső szerelője voltam. Mielőtt idejöttem, sok helyen megfordultam. Szereltünk Pétfürdőn, Tiszaszeder- kényben, Szajolban, Szolnokon — egyszóval mindenfelé. Amikor itt elkezdtük a fogadó távvezetéket építeni, e helyen tényleg nem volt más, csak kukoricatábla .., — Dolgoztam és aztán a beruházás egész területén — mutat körbe —, itt szinte mindent mi csináltunk, ahogy jöttek a feladatok egymás után. 1968. június 1-én kerültem át a DKV-hoz. Akkor adódott a lehetőség, mondták, hogy aki a külcégesek közül itt marad, egy éven belül kap lakást. Mi akkor már régen laktunk albérletben a feleségemmel, így aztán megpróbáltuk. Egy kicsit ugyan elhúzódott a dolog — az árvíz miatt máshol kellettek az építők, így a lakások átadása is késett, de végül 1971. február 8-án beköltözhettünk. — A DKV-nál hegesztő szakmunkásként kezdtem dolgozni. 1971-ben a cég küldött minősített hegesztői tanfolyamra. A tanfolyam végén, Pesten, a Landler Technikumban tettünk vizsgát. Kellett is ez, mert egyre több a minőségi hegesztőmunka. 1973-ban az NDK-ba, Magdeburgba küldött ki minket a DKV, ahol egy háromhetes tanfolyamon az argonhegesztést tanultuk meg, és vizsgáztunk is le belőle. Ide tartozik még, hogy munkásőr is itt a DKV- ban lettem, 1970-ben. — A városban sok minden megvan már, ami korábban hiányzott: lakások, üzletek. Egy kultúr- ház viszont még nagyon kellene, programokkal, előadásokkal, szórakozási lehetőséggel, hogy az estéit a saját városában jól tölthesse el az ember. Különben elég jól ismerem a város dolgait is, 1972 óta tagja vagyok a városi tanácsnak. A beszélgetés során azon tűnődöm, hogy vajon a véletlen nem egy példaképpel hozott-e össze. Szakmai továbbképzés, közéleti tevékenység, minden úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Hajnal Béla: — Sokan vagyunk ilyenek. Ismerjük is egymást, tudjuk, ki mit csinál, ki honnan iött.., Az első kapavágástól Hegyi József az építészeti karbantartó műhelycsoportot vezeti. Asztalosoktól a vízvezetékszerelőkig az ő irányítása alatt dolgoznak a karbantartók. Ö is más mundért viselt még, mikor Százhalombattára került: — Mégpedig a 26-os Állami Építőipari Vállalatét — mondja. — 1960-ban jöttem ide Pécsről. Ezt megelőzően — 1934-től dolgoztam a 26-osok- nál , én is vándoréletet éltem. Volt olyan időszak, hogy egyszerre három építkezésem is volt, s egyik helyről a másikra meg a harmadikra menet, a zuhogó esőben egy nap háromszor áztam bőrig a motoron. — Kazincbarcika, Ajka, Dunaújváros, Pécs után következett Százhalombatta, ahol a Hőerőmű lakótelepének építésével kezdtünk. Hogy mi volt itt akkor, 1960-ban? Csak sár és semmi más. Nem keserített el. Tudtam akkor is, hogy minden ipari létesítmény, gyár, vagy bármi más első kapavágását mindig az építő teszi meg, neki kell szinte a semmiből megteremtenie azt, ami most például Százhalombatta. Ezt kevesen vállalják. Szóval 1960-tól 1969-ig építettem a lakótelepet, a végén építésvezető-helyettesként, s az I-es ütem befejeztével jöttem át a DKV-hoz. Először a beruházási főosztályon voltam műszaki ellenőr, onnan kerültem ide a karbantartókhoz. A sors fintora, hogy aki oly sok lakást épített a lakótelepen, nem ott lakik: — Feleségemmel együtt 1962-ig műszaki szálláson laktunk. Mikor az utód jelentkezett, belefogtunk egy családi ház építésébe, s novemberig, mire a gyerek megszületett, sikerült is tető alá hozni. — Szeretek itt élni. Tulajdonképpen már akkor is szerettem Százhalombattát, a Dunát, mikor idejöttünk. Azóta pedig láttam, mennyit fejlődött. Szoktam is mondogatni az ismerősöknek, ha erről beszélgetünk: tanyára jöf- tem, falu lett belőle, most pedig város. A DKV-arisztokrata Hangyássy János műszakvezető kőolajfeldolgozó szakmunkás őseinek neve előtt valaha több előnév hivalkodott Az ő nemesi mivoltát — mint nevetve mondja — az előnevek helyett a 822-es törzsszám jelzi. S a felesége, aki szintén itt dolgozik, még kékvérűbb: 738-as a törzsszáma. — Akinek 1000 alatt van a törzsszáma, az tartozik a DKV arisztokráciájához. Én 1965- ben fejeztem be a szakmunkásképzőt, s lettem elektroműszerész — ez volt ugyanis az eredeti szakmám. A villamos fogadóállomáson kezdtem dolgozni. A dolog azonban nem úgy sikerült ahogy szerettem volna, főleg a kevés pénz miatt. Közben 1966- ban megnősültem, 1967ben fiam született, kellett volna a nagyobb jövedelem. Már éppen menni akartam, mikor 1968-ban, az AV—II. üzem beindulásakor a KISZ- bizottság felhívással fordult a fiatalokhoz, hogy más területekről is jöjjenek a termelési főosztályra dolgozni, s így is segítsenek a munkaerőgondok enyhítésében. Gondoltam,, megpróbálom. Ősszel beiratkoztam a DKV szakmunkás- képző iskolájába, és így lettem kőolajfeldolgozó szakmunkás. Ez a második szakmám. Amikor váltottam, azzal az elhatározással tettem, hogy ha nagyon rosszul fogom érezni magam, még mindig elmehetek. Most azonban úgy tűnik, számításaim beváltak ... — A szomszédból, Érdről jöttem ide. Ez azonban inkább nehezítette az itteni letelepedést, az új környezet megszokását. Eleinte két-há- rom naponként hazamentem, megnézni, mi újság otthon. Sokszor irigyen néztem, ha Százhalombattán valami újat láttam, ami Érden nem volt. Aztán ez lassan megváltozott, az ismeretségek, barátságok ott feledésbe merültek, újakat itt kötöttem — szóval most már százhalombattainak mondom magam. ★ Hajnal Bélán, Hegyi Józsefen és Hangyássy Jánoson kívül még sok emberrel volt alkalmam beszélgetni. Ügy tapasztaltam: életük alakulása, emberi, szakmai fejlődésük szorosan összefügg az üzem és a város sorsával, fejlődésével. Ezt mindnyájan tudják, s ezért érzik egyre jobban magukénak mindkettőt. Weyer Béla Képviselői hétköznapok Ha nincs gondjuk, akkor is felkeresik Réger Antal, eredeti foglalkozása: németnyelv-tanár. Feladatköre azonban már a diploma megszerzését követő esztendőben messze túlnőtt egy iskola falain. Előbb a Magyar Rádió pécsi stúdiójában szerkesztett német ajkú nemzetiségi műsorokat, majd Budapesten, a külföldi adások főosztályán dolgozott a Nyugat-Európának szóló német nyelvű adások szerkesztőségében. Innen került a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségéhez, amelynek több mint, három esztendeje főtitkárává választották. Közös hazában azonos úton Éppen két esztendeje, hogy Pest megye 25. választókerületének országgyűlési képviselőjévé lett. Azóta Szentendre és Pomáz kivételével o szentendrei járás tizenkét községének érdekeit képviseli az ország legfőbb törvényhozó testületében. „Szűzbeszédét” a decemberi ülésszakon mondotta el, hangsúlyozva: „Pártunk következetes elvi politikájának köszönhetően hazánkban nincsenek alapvetően megoldatlan nemzetiségi kérdések. Nálunk a nemzetiségek egyenjogú állampolgárokként vesznek részt az egész népünket átfogó szocialista építőmunkában, közös feladataink megoldásában”. — Mivel a cél közös, az út is az, amely a célhoz vezet. Ez érvényes mindhárom, Pest megyében élő nemzetiségre — mondotta legutóbbi találkozásunkkor. S hogy bizonyítsa is szavai igazát, hozzátette: — Választókerületem tizenkét települése közül hét nemzetiségek lakta falu. Dunabog- dányban, Budakalászon, Cso- bánkán és Visegrádon németek, Pilisszántón, Pilisszent- kereszt.en és P ilissaen tlászl ón szlovákok, Csobánkán és Budakalászon pedig délszlávok is élnek-. A. korábbi évekhez képest aktívabbak a közéletben, bátrabban élnek alkotmány biztosította jogaikkal. Ugyanakkor jó barátság fűzi őket egymáshoz csakúgy, mint magyar honfitársaikhoz, együtt dolgoznak, együtt __ is irányítják közös sorsukat, függetlenül attól, mely nemzetiség tagjai. Megválasztásakor még mindez nem volt számára ennyire egyértelmű. — Sokat tűnődtem abban az időben, vajon hogyan fogadnak majd engem, a német nemzetiségű lcépviselőt a szlovákok lakta zártabb településeken. Tudtam, hogy ezeknek a hegyi falvaknak a lakossága bizalmatlanabb az idegennel szemben. Vajon befogadnak-e? — ezzel a gondolattal látogattam meg akkor mindhárom települést. Ma viszont már azt mondhatom: hozzájuk fűz a legjobb kapcsolat. Nemegyszer előfordult, hosv akkor is felkeresnek, amikor éppen semmi gondjuk, de mert erre jártak, nem akarnak továbbmenni egy köszöntés, egy rövid baráti beszélgetés nélkül. Hogy minek köszönhetem bizalmukat? Talán annak, hogy nem csupán a kötelező fogadónapokon, falugyűléseken látogatok el hozzájuk, hanem valahányszor csak alkalom kínálkozik rá. Vagy annak, hogy gondjaikon a lehetőségekhez képest igyekszem segíteni. És talán annak is, hogy állandó figyelemmel kísérem életüket, isJúniusban megnyílik a rendelő Fából készült, de azért ba- | ségház, még ha nem is lenne elavult, szűk már számukra. Nehezen dolgozott benne a védőnő és a rendszeresen Fánd- ra látogató nőgyógyász, meg gyermekszakorvos. Most a volt felvonulási épületnek ebben a részében várót és tágas rendelőt alakítottak ki. A rendelés és a gondozás június elsején kezdődik meg itt. Ugyanakkor, szintén a volt felvonulási épületben fogorvosi rendelő is nyílik, amit eddig a község nélkülözött. rakknak egyáltalán nem mondható felvonulási épületet hagytak Pándon a kultúrház építői. Alapterülete 240 négyzetméter. A felét berendezték az öregek napközi otthonának, 21 idős ember tölti ott reggeltől estig az idejét. Másik felét is átépítették, új bejáratokat, közfalakat helyeztek el benne, és két fontos egészségügyi intézménynek alakították ki a helyét. Pándon is sok a gyerek, sok a kismama is. A régi egészmerem örömeiket és gondjaikat egyaránt. Hogy melyek ezek a gondok? Pilisszentkereszten néhány évvel korábban korszerű klubkönyvtár épült. A falu erejéből azonban csak egy tiszteletdíjas népművelőre tellett. Ám a művelődés egyre növekvő igénye többet kívánt. Ezért fordultak képviselőjükhöz. A segítség nem volt hiábavaló: azóta a szlovák táncegyüttes mellett zenekar és ifjúsági énekkar alakult, s az ötezer kötetes könyvtárban ma már ezer szlovák nyelvű könyv között válogathatnak az olvasók. — Egy gond megoldódott, de egyúttal újat is szült. Ahogy fellendült a kulturális élet, úgy vált egyre szűkebbé az épület. Bővíteni kellene, jöttek hozzám a pilisszen tkeresz- tiek. Az igény jogosságát nemcsak a mind tartalmasabb munka, hanem az akkor már elkészült közművelődési törvénytervezet is indokolta. Ezért is kaptak olyan ígéretet, a kulturális minisztertől, hogy ha önerőből megoldják a bővítést, berendezéséről a minisztérium gondoskodik. Ami az embereknek fontos Vagy egy másik példa. Cso- bánka, Kisoroszi és Pomáz általános iskolája közös úttörőtábort kívánt létesíteni Keszthelyen. Ha nem is ment könnyen a dolog, végül mégis csak megérkezett a Veszprém megyei Tanács elnökének engedélye, amely telket biztosított a három iskola úttörőinek Keszthelyen. A kétesztendei képviselői munkát bizonyító vaskos dosz- szié aktáinak nagy része a Szentendrei sziget négy falujából érkezett. A pócsmegye- riek például azért fordultak képviselőjükhöz, mert az elmúlt év tavaszán a Pest megyei Kishajózási és Javató Vállalat új menetrendet állított össze, amelyből jó néhány korábbi járat — takarékosságra hivatkozva — kimaradt. Ennek következtében az iskolába menő, illetve onnan érkező pócsmegyeri gyerekeknek lényegesen többet kellett várakozniok a kompra. Réger Antal közbenjárására három megszüntetett járatot visszaállítottak, kettőnek pedig módosították indulási idejét. A kisorosziak jelenlegi nagy gondja a kisajátítás. Erről beszéltek a legtöbben a közelmúltban megtartott falugyűlésen is. Késett az erre vonatkozó hivatalos ügyirat, amelyet végül is csak a falugyűlés napján kézbesített a posta. Látszólag nem nagy ügy, de az ott élő embereknek az adott pillanatban talán mindennél fontosabb. Akárcsak az, ami mind a négy szigeti községet érinti: mikor hozzák végre rendbe a szigeten átvezető utat. A KPM az elmúlt esztendőre ígérte az új burkolatot, de a jelek szerint még az idén sem kerül sor rá. Pedig a közlekedésben és az áruszállításban egyre nagyobb gondokat okoz a falvakat összekötő ká- tyús út. Ötletek, tervek Lapozgatva az akták között: elintézett és még elintézésre váró ügy egyaránt akad. Kisoroszinak például egyetlen üzlete van, amely ősztől tavaszig kielégíti a helyi lakosság igényeit. Csakhogy Kisoroszi közkedvelt kirándulóhely, így aztán tavasztól őszig gyakran előfordul, hogy még a kenyér is kevésnek bizonyul, mert annyi a turista, az üdülővendég. S ez a helyzet csak rosszabbodik, ha megépül a tervezett úttörőtábor Is, amennyiben nem bővítik a meglevő üzletet vagy nem építenek meg egy idényjellegű boltot. Dunabogdányban régi terv, hogy megvásárolnak egy eredeti sváb házat és ott nemzetiségi néprajzi múzeumot rendeznek be a már meglevő gazdag anyagból. — Az ötlet jó, azzal a kiegészítéssel, hogy a meglevő anyag mellé gyűjtsék össze a járásban élő szlovák és délszláv nemzetiség anyagát is, így egy reprezentatív nemzetiségi tájház alakulhatna ki ebben a faluban, amely a Szentendrét Visegráddal és Esztergommal Összekötő, idegenforgalmi szempontból igen forgalmas főútvonal két oldalán terül el. A képviselő megbízatása őt esztendőre szól. Az elkövetkező három év még minden bizonnyal sok örömet — és gondot is hoz majd Réger Antalnak. Prukner Pál Egyszerre öt tonna Az Országos Kavicsbánya Vállalat ócsai üzemében naponta csaknem kétezer köbméter bánya-, illetve osztályozott kavicsot termelnek. Képünkön az úszó MOHR 7. kotrógép. Egy emelésre négy-öt tonna sódert emel ki a 25—30 méter mély vízből. Nagy Iván felvétele i 1 1
