Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-14 / 112. szám

Megnyitó — chiiei szolidaritási demonstrációval Képek a fasizmus eilen Rózsa György kiállítása a Pest megyei pártbizottság oktatási igazgatóságán SZÍNHÁZI estek Koldusopera Brecht-bemutáíó a József Attila Színházban Körben a képek: vörösben, feketében, mélyzöld ben, fáj­dalmaskékben; vibráló szag­gatott kontúrok, széteső em­berkonstrukciók döbbeneté és megdöbbentő ereje. A chilei egyetemista lány gitárján aprócska — nem hi­valkodó — magyar nemzeti színű szalag. Énekelünk, ök spanyolul, a megyei pártbi­zottság Oktatási Igazgatóságá­nak csarnokában összegyűltek, magyarul. A Venceremost énekeljük. A szavak, a dalok percek alatt szolidaritási de­monstrációt teremtettek Kó­sza György festőművész ki­állításának tegnapi megnyi­tóján, melyet ott volt Kovács Ankaíné, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkára is. Dr. Kerekes György, az MSZMP Társadalomtudomá­nyi Intézetének főmunkatársa beszélt a gépek megrázó ere­jének gyökereiről: Rózsa György a Santa Gruz-i Képző- művészeti Főiskola igazgató­jaként részt vett az Allende- kormány művészetpolitikájá­nak kialakításában. S szemé­lyes élménye a dühöngő chi­lei diktatúra, fasiszta ember­telensége. Tizenegy évig dol­gozott Chilében és a népi egy­ség hatalmának eltiprása után tért haza. A kiállítás megnyitóján irészt vett Pedro Pablo Fer­nandez, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja. Beszédében üdvözölte az oktatási igazgatóság taná­rait és hallgatóit, valamint a kiállító művészt. Majd hang­súlyozta: a Rózsa György képein tükröződő szolidaritás a fasizmus elleni harc egyik formája és szerte a világon sok-sok művész menti át a ne’o,éz napokon a haladás gon­doltát. Ezért fontos a népi mozgalomnak a segítőkész együttérzés minden megnyil­vánulása. A Chilei KP Köz­ponti Bizottságának tagja kü­lönösen hasznosnak ítélte, hogy a kiállítást egy, a mar­xizmus—leninizmust tudomá­nyos szinten oktató intéz­ményben rendezték meg. A chilei szolidaritási kiállí­tás Rózsa György utóbbi há­rom évben született alkotá­saiból ad ízelítőt. A képeken egységgé ötvöződnek a ma­gyar realista művészet leg­szebb hagyományai és a la­tin-amerikai művészet szín- és formagazdagsága. Grafikák, akvarellek és olaj képek mu­tatják be a chilei embereket és tájakat, de ezeken a képe­ken is ott vibrál a nyugtalan­ság, hol egy szimmetriát meg­törő formában, hol pedig a színek okozta feszültségben. S a fasizmus embertelenségét a fényképeknél’ is gazdagab­ban vetíti elénk egy-egy váz­latos foltíhatással, máskor pe­dig egy nagyon is megfogható rajzos kontúrral. Láthatunk Az idei könyvhét egyik ki­emelkedő újdonsága a Magyar Néprajzi Lexikon, amelynek az első kötete (A—E-ig) hagy­ta el most a nyomdát. Dr. Or- tutay Gyula akadémikus, a le­xikon. főszerkesztője pénteken az Akadémiai Kiadó — a le­xikon kiadójának — sajtótá­jékoztatóján elmondotta, hogy I remélhetően az év végéig, vagy a jövő év elejéig meg­jelenik a második kötet is, majd a továbbiak: összesen négy kötet. Az anyag tulaj­donképpen kéziratban már teljesen elkészült, így a meg­jelentetés a nyomdai és a ki­adói kapacitás kérdése. A Magyar Néprajzi Lexikon jelentőségét kiemeli az a tény, hogy nemcsak hazánk­ban az első ilyen jellegű ösz- szefoglaló mű, hanem az egész világon is, így a maga nemé­ben teljesen egyedülálló. Egyetlen országnak sincs a néprajzáról ilyen összefoglaló, mindent átfogó tudományos munkája. Számiunkra szük­ségességét még külön is az in­dokolja, hogy a külföldi nép­rajzi gyűjteményekben, lexi­kális ismertetésekben hazánk egyáltalán nem szerepel, vagy nagyon hiányosan és gyakran téves adatokkal. néhány képzőművészetileg kü­lönleges megoldást a Chilei csendélet és a Meddig? című képeken. Az előbbi triptichon, három darabját, a Csendélet gitárral, a Virágok és az Akt témájú képeket szögesdrót fű­zi egybe. A festmény és a na­turális tárgy, a drót, egy, a képre akasztott könyvecskével egészül ki a Meddig ?-en. Rózsa György kiállítását május 29-ig tekinthetik meg az érdeklődők az MSZMP Pest megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán (Bu­dapest, XIV., Amerikai út 96.). A lexikon négy kötete a tel­jes magyar néprajzot mutatja majd be, több évtizedes kutatá­sok eredményeként. Ezek bázi­sa — éppen egy évtized óta — elsősorban a Magyar Tudo­mányos Akadémia néprajzi kutatócsoportja, amely a lexi­kon mellett elősegíti két má­sik nagy vállalkozás létrejöt­tét: a néprajzi bibliográfiáét (vagyis a néprajz tárgyköré­be vágó minden hazai cikk, tanulmánykötet egybegyűjté­sét), és a néprajzi atlaszt. A bibliográfiának már három kötete jelent meg, az atlasz több száz térképes kötetei pe­dig remélhetően a közeljövő­ben megjelenhetnek. E három nagy munka alkot teljes egy­séget, és valójában előkészíti a Magyarság Néprajza új, minden eddiginél teljesebb kiadását. Ez előreláthatóan 6 —8 kötetes lesz majd, vagyis kétszerese a korábbi, a felsza­badulás előtt megjelent Ma­gyarság Néprajzának. Az ünnepi könyvhéten bemu­tatkozó néprajzi lexikon meg­írásában 96 szerző vett részt. A mostani első, 752 oldalas kötet 50 ezer példányban jut az olvasókhoz. Számadataiból MINDIG IZGALMAS szín­házi eseménynek számítanak a Brecht-bemutatók, s ez még akkor is igaz, ha egyiket-má- siikat nem fogadja teljes el­ismeréssel a közönség. Izgal­mas, mert Brecht új drámai és színházi stílust teremtve, ak­tuálisan politizált. Ügy, hogy darabjainak mondanivalója mégis túléli a konkrét politi­kai-történelmi szituációkat. Pontosabban: Brecht gondo­latisága újra és újra aktuali­zálható. S ha valamit, leginkább ezt lehetne hiányolni a József At­tila Színház Koldusopera elő­adásából. A Londont rette- gésben tartó Bicska Maxi és a koltíuskirálylány, Polly sze­relmi történetével ötvözött még annyit, hogy a teljes munka összesen kilencezer ki- sebb-nagyobb szócikket tar­talmaz, közöttük ötven olyant, amely enciklopédikus jellegű, vagyis a lexikonban szoká­sosnál jobban részletező. (így például a népköltészetről, a népi építészetről stb.) A köte­tekben mintegy ötezerre te­hető a képanyag. Megtalál­ható majd e gazdagon illuszt­rált lapokon minden néprajzi jelenség címszava, akár az anyagi, tárgyi kultúra, akár a folklór, a társadalmi néprajz területéről. így felöleli a nép- költészetet, a népszokásokat, a népi színjátszást, a néphi­tet, a vallást, a népzenét, a népi táncot, a gyermekjáté­kokat, a díszítőművészetet épp­úgy, mint a gyűjtögetés, a va­dászat, a halászat, az állattar­tás, a méhészet, a földműve­lés tárgykörébe vágó kérdé­seket, vagy az építkezési szo­kásokat, a viseletét, a kézmű­vességet, a háziipart, a lakás- kultúrát és más egyebeket. Mindezt oly módon, hogy tu­dományos kutatók és a nép­rajz iránt csupán érdeklődők is egyaránt haszonnal forgat­hatják. L. egységet alkot a bűnözőkkel üzletelő Tigris Brown rend­őrfőnök korruptsága és a kol­dusoknál is lecsúszottabb Kocs­ma Jenny érzékeny szerelmi bosszúja. S az akasztásjele­netben Maxi ki is mondja: egy pusztuló társadalom jellegze­tes figuráit láthatjuk. Brecht 1928-ban írta a Koldusoperát. Azóta nagyot fordult a világ, de ezek a figurák — változott álarc mögött, s változott tár­sadalmi kapcsolatrendszer­ben — ma is fellelhetők. Se­regi László nem titkolt ren­dezői szándéka: a Koldusope­ra tökéletesen változatlan színrevitele eredeti formájá­ban. Nem példa nélkül álló szín­házi kísérlet. S az sem példa nélküli, hogy ezek a próbál­kozások alig jelentettek töb­bet egyszerű érdekességnél. Hiszen képzeljük csak el, ho­gyan festene egy Shakespeare- drárna eredeti szöveggel, az Erzsébet-kori színjátszás kül­sőségeivel és játékstílusában. S hogy korban méginkább visszalépjünk: Sophokles Oedi­pus királya mennyivel má- sabb mondanivalót közölt a csaknem két és fél ezer évvel korábbi, görög városi polgá­rokkal, mint a ma emberével. S Brecht ötven éve írt drá­mája is olyan rendezői kon­cepciót kívánna, amely a mai néző számára hordoz monda­nivalót. Ez azonban hiányzik a mostani bemutatóból. Mégsem mondhatjuk, hogy a József Attila Színház Kol­dusopera előadása érdektelen. Ellentmondásnak tűnik az ed­digiekhez képest: éppen a színpadi, rendezői megoldá­sok teszik érdekessé a pro­dukciót. Seregi László ugyan­is pontos munkát végzett, megvalósította a brechti szín­padi formák egész sorát: a songok kijózanítanak a darab meséjéből — sajnos, ebben a színpadra állításban gyakran meg is törik az előadás ívét —, alkalmazza a vetített fel­iratokat, és a háttér sárga lámpasora is mindig tudato­san szinkronban van a for­dulatokkal. A színpadkép és a -tér kialakításánál is gondo­san ügyelnek a brechti for­mákra. S a zenei anyag is pontos hűséggel követi Kurt Weill partitúráját. Az,előadás mindezek ellenére sem éri el egy színháztörténeti különle­gesség szintjét sem. A SZEREPOSZTÁS okozza ezt valószínűleg. Talán a Brecht-bemutatókkal szemben megnövekedett igé­nyességünk, úgy érezzük, mint­ha nem volnának igazán tes­tükre szabott szerepek, ame­lyeket eljátszanak. Fülöp Zsigmond Bicska Ma­xija elegáns világfi, valósá­gos hódító, de nem tudta el­hitetni, hogy tőle retteg Lon­don, mert játékában nincs elég dinamizmus. Nem va­gányt, inkább intellektuális figurát alakít. A Voith Ági által megformált Polly már valamivel közelebb áll a szer­telen, szabadszájú, nagyon szerelmes kolduskirálylány­hoz. Az ő énekhangja a leg­tisztább, azonban adós marad a drámai pillanatokkal, a bal­ladái hangvételű songok (da­lok) színtelenéit, hatástala­nok. Peacocknét Szemes Mari játssza, általában megfele­lően, de nagy kár, hogy a dal­betétek szinte megoldhatat­lan feladat elé állítják. Mar- gittay Ági Kocsma Jenny-je bágyadt, önsajnálő figura lett, alig sikerült valamit vissza­adnia ebből a nagyon tragikus figurából. Halványra sikerült Káló Flóriánnak is Tigris Brown rendőrfőnök megfor­málása. Bodrogi Gyula vi­szont jól oldotta meg felada­tát. A szokványostól eltér az általa játszott Peacock kol­duskirály, de az értelmezést hitelessé tudta tenni. KI VÁLLALNÁ a jóslás fe­lelősségét? Meglehet: így is közönségsikert arat a József Attila Színházban bemutatott Koldusopera, mert vannak az előadásnak kedves, jópofa pillanatai. Csak az előadás végén marad- bennünk hiány­érzet: mintha nem mondtak volna el, nem játszottak vol­na el valamit, mintha nem lenne éle semminek. Az két­ségtelen: Brecht drámáiban az is nagyszerű, hogy á törté­net magva bárhol, bármikor megeshetett volna. De a szín­ház nem- függetlenítheti elő­adását tértől és időtől! Kriszt György Kr. Gy. Néprajz, kilencezer szócikkben Egyedülálló vállalkozás első kötetét mutatták be Érdi bemutatkozás Tápiószelei visszatérés Andorai Mária szobrai Ma, szombaton délután 4 órakor Ünnepélyesen nyílik meg Erden, a járási művelődési köz­pontban Andorai Mária szoborkiállítása. A tár­lat május 29-ig tekinthető meg. Az élmény az egyik tartozéka Andorai Má­ria tehetségének, a másik az elmélyülés, a harmadik a kidolgozás komolysága. Játék és erőfeszítés, álmodozás és munka. A varázs­lat a Balaton-parton érte 1965-ben. Piros fazekat látott, benne nedves agyagot; s megpillantotta ben­ne élete első érmét. Egyszerrre ott volt a sárban a lényeg, s az­óta élete; a szobrászat. Készülődés mindig új szoborra. Szandai Sándornál tanult mintázni, s érettségi­je után alig három évvel rendezték első önálló tárlatát Buda­pesten a XIII. kerü­leti József Attila mű­velődési központban, 1970-ben. Foglalkozá­sa az Operaházhoz, hivatása a szobrászat­hoz köti. Jelentősek portréi. Elsősorban azért, mert az anatómiai pontosság csúsztatá­saival mindig a lelkületet ragadja meg egyéni finomsá­gokkal. Alapos és ér­zékeny. A fej általá­nos törvényei válta­koznak a személyiség egyedi karakterével. Ebben a római port­részobrászat legnemesebb hagyományait foly­tatja. Őszintén, ízesen. Szinte kizárólagos anyaga az égetett agyag. Föld, mely szelle­miséget hordoz. A felület részletgazdagsága nem aprólékos, lelkiismeretessége mindig nagyvonalú, de jellemző, egyénített forma. Nem tűri az ismétlést, annál sokkal nagyobb az önbecsülése. Érződik minden gesztusán, hogy öröme telik a munkában, hosszan időz a hajfonat hullámzásán, az orr, száj ívein, a szerpárok gödrös horpadásain. Ez az időzés nem öncé­lú; ember, karak­ter, magatartás ki­fejezője. Tárgyila­gos és szolidáris. Ez jellemzi a Szandai portrét. A szemöldök mögül mérhetetlen sze­lídség tekint ránk, és tudatosság is. A puritán vonalveze­tés eljut a vastag nyak nyugalmá­hoz, mely csöndes ellentétet képez az áll energiájával; együtt hordozzák egy kitűnő szob­rász' intellektusá­nak összetettségét. A hosszú, szívós érlelődés érződik az 1976-ban mintázott Leányportrén. A rebbentséget, a szép és vonzó szemérmet a formák testesítik. Itt minden a helyén van, a takarékosság hiánytalan művészi gazdagságot tükröz. Megelégszik azzal, ami elég, nem ron­gálja az összhatást kelleténél több eszköz al­kalmazásával. Így és csak így születik meg a belső fegyelem feszültségében az a szépség, mely szoborban igazolja a fiatalság friss bá­ját és megbízhatóságát. Művészetének nemesek a belső arányai. Ar­ra utalnak, hogy a tehetség a kéz, a lelkűiét, a szellemiség együttes eredménye, s az előre­haladás csak úgy válhat állandósult folyamat­tá, ha e hármas követelmény egymással pár­huzamosan, azonos mértékben emelkedik. Ez a tartás, ez a lelkiismeretesség, ez a tiszta becs­vágy biztosított Andorai Mária emberi és szobrászi életvitelében. Fiatalságát megha­zudtoló ökonómiával rendelkezik. Tudatosan osztja meg elgondolásait. Szobrokban végle­gesítik, felismeréseit, rajzsorozatában felderí­ti az új, még ismeretlen lehetőségeket. Így tör ösvényt új szobraihoz. Érdi kiállításán. üdvözöljük Andorai Mária szobrászi törekvéseit, melyek egy munkára és képzelőerőre alapozott új életmű nyitányát jelentik. Eigel István festményei Eigel István Munkácsy-díjas festőművész kiállí­tása holnap, vasárnap délelőtt 11 órakor nyílik a tápiószelei Blaskovich Múzeumban. Itt a fest­ményeket június 19-ig tekinthetik meg az érdek­lődők, hétfő kivételével naponta 10 és 18 óra kö­zött. Az első művésztelep 1945 tavaszán Tápiósze- lén nyílt a Blaskovich Múzeumban. Még nem szabadult fel teljesen hazánk, mikor már itt festett Eigel István, is, aki azóta műveivel meghódította a fél kontinenst. Most tisztesség­gel mutatkozik be, ott, ahonnan indult: Tápió- szelén. Eigel István nagy utazó. Ez gondolko­dást, munkát, helyváltozást és minőséget je­lent. Ez utóbbi a leglényegesebb. 1922-ben született Budapesten, Munkácsy- díjas, a Magyar Népköztársaság Érdemes Mű­vésze. Rudnay Gyula és Bernáth Aurél irá­nyításával végezte el a Képzőművészeti Főis­kolát — műveit azóta bemutatták Budapes­ten, Moszkvában, Velencében, Mentonban, Athénban — monumentális méretű mozaikjai, gobelinjei Egerben, Debrecenben, Ózdon szol­gálják az esztétikai nevelés ügyét. Művészetének kiemelkedő eredménye ab­ban rejlik, hogy az ízlés és tudás azonos mi­nőségben jelenik meg, de ugyanez vonatko­zik a mű absztrakt és reális összetevőire, me­lyek szintén egyensúlyban vannak. Ez az Ei- gel-festmény komplexitása. Egyszerre lát­vány és meditációs tömb, egyszerre ad mun­kát, örömet szemnek, szívnek, intellektus­nak. A fejlődés valahány állomásán időző ember tájékozódást kap, kincset vehet át Ei­gel művészetétől! Ez vallomása alapján is mélyen közösségi indítékú: Közös a sorsunk, akik festjük a ké­peket, és akik nézik azokat. Ez a világunk, er­ről kell vallanunk, erre kérünk meghallga­tást. ö a maga által kitűzött magas elvet ma­radéktalanul és következetesen megvalósítja. Mindent magához gyűjt, hogy mindent átad­hasson számunkra festői gazdagítás után; ha­Eigel István: Augusztus lászhálókat, zsámbéki íveket, nagymarosi mo­tívumot, Itáliát, bányászokat, üvegfúvót. Kü­lönös, de igaz, számára és így számunkra is minden lépcsője, gyára, sorompója, kötéltán­cosa vizuális esemény, színnel növelt kincs, mely közös tulajdonunk. Függőleges szakadással épít tömböt Bartók arcmásához. Minden megoldása egyedien vá­lasztékos. Képzőművészetünk egyik követe külföldön, támpontja itthon Eigel István. Képi kultúránk vele is, általa is terjeszkedik. Jel­képei kellemesek. Megfejti és vízszintes hul­lámokban adja át egy sík táj hangulatát, s az Augusztus szeme a barnára sült emberi test. Választékos eszközeiben, mindig másképpen gazdálkodik a kép lehetőségeivel. Egyszer a látvány kap főszerepet, máskor megelégszik az erővonalakkal. Olykor egyetlen ötlet elegen­dő, máskor a komplexitás jelenti a végleges­séget. Erre a példa a Metamorfózis. Ólján pontja hazánknak Tápiószele, ahon­nan Eigel István művészete indult, s megér­kezett az európai köztudatba. Valamit lendí­tett hírünkön, hozzájárult szellemi gyarapo­dásunkhoz. Gyarapodott, gyarapító«, indult, terebélyesült, és visszaérkezett Tápiószelére úgy, hogy ez az érték, ez a festői minőség másutt is létezik. Losonci Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents