Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-13 / 111. szám

IV. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM 1977. MÁJUS 13., PÉNTEK Hasznos kezdeményezés ' "Aszód pezsgő kulturális éle­tének eseményeiről lassan fél ^esztendeje tájékoztatják a köz. < ség lakosságát a havonta meg­jelenő műsorfüzetek, melyek­nek kinyomtatása, terjesztése igen hasznos kezdeményezés, hiszen a részletes program olyanokhoz is el jut, akik egyéb­ként nem, vagy csak utólag értesülnének egy-egy őket ér­deklő előadásról, rendezvény­ről. Az aszódi művelődési intéz­mények ebben a hónapban is gazdag, sokrétű programmal várják a szórakozni, művelőd­ni vágyókat. A Petőfi Műve­lődési Ház ifjúsági klubjánál! műsorából, tartalmánál fogva kiemelkedik-az Adyról szóló előadássorozat első része, va­lamink a Wiipcrí Imre-est, amelyet diavetítéssel színesíte­nek. Előadás, kirándulás Bagi és hévízgyörki tanácstagé a fővárosban Erősödnek személyes kapcsolataik A bagi tanács végrehajtó bi­zottsága és a felügyeletével működő két közművelődési in­tézmény május 21_én a tanács­tagoknak és hozzátartozóiknak egész napos kirándulást szer­vez a fővárosba. A kirándulás gondolata már tavaly ősszel fölvetődött. A hé­vízgyörki November 21. műve­lődési ház, a TIT járási szerve­zetével közösen tíz előadásból álló sorozatot szervezett a ta­nácstagoknak, Mindennapi életünk jogi kérdései címmel. Szó volt az előadásokban az örökösödési jogról, a házasság­kötési eljárásról, az adóztatás JEGYZET A kitaszítottak Jelentősen emelkedett az átlagos életkor. Egyre több társadalmunkban az idős, gondoskodásra szoruló em­ber. Szerencsére legtöbben rendelkeznek a megélhe­téshez szükséges nyugdíj­jal. A társadalom szociális segélyekkel, a szocialista közösségek — a brigádok, az úttörőcsapatok — kü­lönféle módon segítik őket. A családok többségében megbecsülik, szeretik a nagypapákat, nagymamá­kat; békésen tölthetik a megérdemelt pihenés ide­jét. Sajnos, akadnak kivé­telek. Ki ne hallott volna szo­morú történeteket? öre­gekkel beszélgetve, elfa- csarodik az ember , szíve, amikor könyörtelen, érde­kektől vezérelt bánásmód­ról szerez tudomást. Mi­lyen esetekre gondolok? Előfordul, hogy a szülő fölöslegessé válik. De csak a szülő. Pénzecskéje, va­gyonkája nem. Idős nénike mondja: hat gyermeke van. Egyikük Pesten Vásárolt telket, építkezésbe fogott. Addig dicsérte a fővárosi kényelmes életet, mígnem a mama beadta a derekát, eladta falusi házát. A pénzzel befejezték, beren­dezték az új lakást, és még gépkocsira is futotta. Az­tán egyszer csaik megváltoz­tak az érzelmek. Egy szép •napon beültették a mamát a kocsiba és meg sem álltak vele a * másik testvérig. Nálunk ,már volt két évig — mondta a szerető fiú —, legyen most nálatok is. Aztán eltűnt a piros Moszkvics, a mama azóta sem látta viszont. Nem is fogja, nemrégiben meg­halt. Egy másik eset. A meg­özvegyült idős emberek gyakran keresik boldogulá­sukat új házasságban. Aztán meghal az egyik társ és jönnek a gyerekek. Ez az én családomé volt, mit keres ez az idegen a mi örökségünkben? Nagyon hamar elfeledkeznek ko­rábbi helyeslésükről: menj csak férjhez, anyám, vedd csak el, apám. Na igen, akkoriban nyilván örültek, hogy a gondozást más vál­lalja magára. Sok-sok bírói tárgyalás követte az apa halálát az egyik történet­ben is. Mi legyen a ha­szonélvezettel? Beszámít­ható állapotban volt-e az örökhagvó, amikor új élet­társára is hagyott javai­ból? A bíróság döntése a té­nyekben előbb-utóbb ren­det teremt, hiszen vannak erre törvényeik. De mi lesz lelki törvényeinkkel? K. I. OK HARMINCKETTEN Ballagás Veresegyházon Rokonok, barátok, ismerősök és iskolatársak gyűltek össze kedden este a gödöllői Török Ignác Gimnázium veresegyhá­zi kihelyezett tagozatán, hogy tanúi legyenek az iskolától most búcsúzó negyedévesek ballagásának.,Az est, vagy in­kább az elmúlt négy év fő­szereplői, akik ezekben a he­tekben készülnek majd osz­tályvizsgáikra és az érettségi­re. kissé meghatódottan, ba­ráti hangulatban járták végig iskolájuk tantermeit, folyosóit, fogadták a búcsúztatót rende­ző diáktársaik köszöntését. Elköszöntek tanáraiktól, akik négv éven át az általános is­kolások tanítása mellett vállal­ták, hogy őket, felnőtteket es­ténként a tudás magas szint­jére elvezessék. Az ilyen esemény mindig a valódi ünnepek hangulatát te­remti meg. E dolgozók gimná­ziumában most végző felnőt­teknek épp úgy, mint az okta­tás itteni lelkes embereinek. Hiszen a négy gimnáziumi osz­tály — köztük a kedden bú­csúzó harminckét maturandus — felkészítésén kívül mintegy hétszáz kisiskolás gondja nyugszik vállukon. A veresegyházi tagozat egyébként szép jubileumhoz jutott: a képzést 1959-ben kezdték meg, így a mostani ballagás a tizenötödik volt. Mint azt Gyenizse Ferenc igaz­gató, a tagozat vezetője el­mondotta. eddig 240-en érett­ségiztek náluk. S nemcsak az öröm számára, hogy a tárgyi tudásban képesek megfelelőt nyújtani a munka mellett ta­nulásban is szorgalmas felnőt­teknek, hanem, sok éves ta­pasztalata szerint, jó közösségi szellem alakul ki hallgatóik­ban. Márpedig — mondotta — a közművelődés nevelési olda­lának ez az egyik legfontosabb értékmérője. F. I. fajtáiról, az alkotmányról. A cél az, volt, hogy megismertessék a tanács­tagokkal azokat az alap­vető eljárási problémákat, amelyek a választók nagy részét érintik, vagy érint­hetik. A választópolgárok és a ta­nácstagok közötti kapcsolat mélyítését is szolgálták az alapvető jogi kérdések megvi­tatásával. A tanácstagok így választókerületük első számú szabálymagyarázóivá válhat­nak, akikhez bizalommal for­dulhatnak minden olyan kér­désben, amit a tanács hivatali apparátusa intéz. Afféle in­formációs tevékenységre pró­bálták alkalmassá tenni a he­lyi törvénykezőket. A sorozatot az Országház meglátoga­tásával zárják, megismer­kedhetnek azzal az intéz­ménnyel, ahol a törvények születnek. A parlament után meglátogat­ják a Nemzeti Galériát, és a várat. Megmutatják a tanács- tagknak az új államigazgatá­si főiskolát, ahol a holnap ta­nácsi vezetőit képezik. A végrehajtó bizottság az is­meretek szerzésén túl arra is föl akarja használni az együtt töltendő időt, hogy a két köz­ség — Bag és Hévízgyörk — tanácsának tagjai még köze­lebb kerüljenek egymáshoz, erősödjék a személyes kapcso­latuk. Fik Hogyan éljünk? Sokoldalúbb véleményalkotás szükséges Évekkel ezelőtt részt vet­tem egy szociológiai vizsgálat­ban. Fiatalokat; tanulókat, dolgozókat kérdeztünk: mi­lyen képük van a világról, milyen erkölcsi értékek ve­zérlik őket cselekedeteikben? A hiteles, torzulásoktól men­tes tudományos felmérések módszerét tudósok tömege keresi. Nem is arról szeretnék írni, hogy milyen nehéz egy- egy kérdés megítéléséről őszinte választ kapni, s hogy milyen nehéz eldönteni, hogy a nyilatkozó mit miért mond. Inkább a vizsgálat tanulságá­ról ejtenék néhány szót beve­zetőben. Ez csak bennem fo­galmazódott így meg, hiszen a vizsgálat eredményéről nem jelent meg publikáció. Kritikus szemmel A kérdőíven a világnézeti, erkölcsi, a mindennapi élet számos vonatkozását felölelő kérdések szerepeltek. Előta­nulmányaim nem lévén, néha elképesztő válaszokra kaptam fel a fejem. Azóta, személyes tapasztalatom és olvasmá­nyaim értékelése után, jóval szerényebb várakozással ülök asztalhoz fiatal beszélgető- társaimmal. Valóban nehéz kérdésekre kell folyton válaszolni. Itt van mindjárt a legutóbbi KISZ-vita, a hogyan éljünk? Érdemes belelapozni azokba a feljegyzésekbe, amelyek a KISZ-esek vitakörein készül­tek, és ha csak kivonatosan is. de rögzítik az elhangzot­takat. A kérdéscsoportokat hiány­talanul végigzongorázni nem­csak egy újságcikkben lehe­tetlen. Nincs az a vita, ame­lyiken az életmód valamennyi említésre méltó részlete meg­beszélhető volna. S ha most mégis szemügyre veszek egyet-kettőt, az csak a beve­zető gondolat jegyében tör­ténhet: milyen fontos lenne, ha ezekről a dolgokról nem­csak kutyafuttában vitatkoz­nánk. Fiatalok és idősebbek egyaránt. A hogyan éljünk című alap­szervezeti vitaanyag első té­mája: szocialista módon dol­gozni és tanulni. Idézzünk két alapszervezet tagjainak véleményeiből: „A szocializmusban alapve­tően megváltoztak a termelési viszonyok. Az emberek tudati átalakulása ugyanakkor las­san megy végbe. A munká­hoz való viszony ma még te­mérdek régi mozzanatot tar­talmaz.” „Nem .érvényesül kellőképpen a munkahelyi de­mokrácia. Divatos a nem szó­lok, mert a főnök ferde szem­mel néz rám gondolkodás. Hiányzik a dolgozók megfe­lelő tájékoztatása ....” A két kiemelés is tükrözi: a fiatalok általában kritikus szemmel tekintenek a hiá­nyosságokra és kíméletlenül szembesítik a kötelező elve­ket, s a gyakorlat példáit. S hogy az ellentmondásokból' milyen következtetést vonnak le, abba sok minden beleját­szik. Tény, hogy nem minden­ki tekint ilyen alkotó, változ­tatni akaró szándékkal a való­ságra: „Mindenki legyen tisz­tában azzal, hogy munkája visszahat a társadalomra, s maga is tevékeny alakítója a viszonyoknak. Nemcsak kri­tikusnak, hanem önkritikus­nak is kell lennünk!” Magánélet és a közösség A munkahelyi kollektívába való beilleszkedésből, a fele­lősségteljes munkavégzésből sem következik egyenesen a közéleti szerep vállalása. „So­kan morfondíroznak, vajon érdemes-e vállalni a közéleti szerepléssel járó elfoglaltsá­got, s a veszélyt, amibe a szókimondó, a közösségért ki­álló ember esetleg kerülhet?” Mire vallanak a meditálók gondolatai? Rossz tapasztala­tokra? A kétségkívül létező, közhelyekben megnyilvánuló közvélemény ítélete? Szemé­lyes érdekek? Van persze, aki fordítva látja, vagy legalábbis nem esik gondolkodóba: „Ma már nem kerülhet hátrányba az a dolgozó, aki őszintén, jóindulatú véleményt mond.” Nos, kinek van igaza? Árryyalni kellene. A vélemé­nyek többsége vitában fogant. A vita pedig úgy élezhet ki álláspontokat, hogy végül egyik sem felel meg a való­ságnak. összetettebb, sokolda­lúbb véleményalkotásra lenne szükség. A szocialista magán- és csa­ládi élet kérdései a vitákban is fontos szerepet kaptak. Bi­zonyára nemcsak azért, mert életünk közvetlen terepéről mindenkinek akad mondani­valója; annak is, aki egyéb­ként nem foglalkozik politikai témákkal. Biztató- felfogást tükröt a következő idézet: „A magánéletet nem lehet el­választani a közösségi, a mun­kahelyi élettől.” A következ­tetés azonban mintha kissé rózsaszínűre festené a képet: „A helytelen szemléletű fia­talokra a közösség előbb- utóbb pozitív hatást gyako­rol.” Biztos? Csak folyamatosan érdemes A szabad idő szocialista mó­don való eltöltése többnyire csak a szokványos megállapí­tásokra ragadtatta a vitázú- kat. S hogy ez mennyire el- szürkítheti az értelmes életért folytatott küzdelmet, hangsú­lyozni sem lehet kellőképpen. Mihelyt a szavak helyett a szólamok, a mögöttes tarta­lomtól elvonatkoztatott for­mulák, a szócséplés jellemzi a gondolkodást, kétségessé válik a vita eredménye. Egymás mellé illesztve ezt a pár gondolatot, ha másra nem is, arra felhasználhatom őket, hogy bizonyítsam, évente egy-egy alkalommal kevés ki­térni a teljesség boncolgatá­sára. Ezt csak folyamatosan érdemes csinálni. KlSZ-szer- vezetekben s azokon kívül is, állandóan, s ha nincs senki a közelben: magunkban i£. Gáti Zoltán Isaszegi kiállító a Vízivárosban Asszony a vezetésben Megszerezte a diplomát is A 31 éves Králik Jánosné kilenc évvel ezelőtt került a Szada községi tanács vezető apparátusába, 1972-ben, mi­vel beosztásához nélkülözhe­tetlen és kötelező, elkezdte a tanácsakadémiát. Két évig bentlakásos hallgató volt. He­tente egyszer látta férjét és Kati lányát. Kedvező hely­zetben volt, mert amíg ta­nult, az édesanyja tudta vál­lalni a kisunoka ellátását. A viszonzott nyugalom Már közhelynek tűnik a mondat, hogy a férjnek is nagy szerep jutott a diploma megszerzéséhez. Pedig ebben az esetiben is így van, mert, ha nem lett volna megértés, ak­kor jeles se a bizonyítvány. Az asszony most viszonozza a tanuláshoz elengedhetetle­nül szükséges nyugodt órákat férjének, aki jelenleg az esti gimnázium harmadik osztá­lyát végzi. — Egyikünknek sem volt könnyű kezdetben a házasság, mert tanultam, gyermekünk született, aztán meg építkez­tünk is. Mondhatom, most él­hetek igazán a munkámnak — mondja a községszerte tit­kár néninek hívott asszony. A takaros szadai házakban kétezer-kétszázán élnek. A községbeliek nagy része Gö­döllőre és Budapestre jár dol­gozni, mégis bőven szakíta­nak időt lakóhelyük szépíté­sére, gyümölcsöskertjeik gon­dozására. Így emlegették egy­kor: gyümölcstermő, szent Szada. Ebből a mondásból azonban ma már csak a gyü­mölcstermő (cseresznye, eper, szilva) fedi az igazságot. November 7-re átadjuk.,. — Megváltozott itt az élet — meséli a vb-titkár —, könyvtárba, művelődési ház­ba járnak a szadaiak, no. meg társadalmi munkára, amikor csak kérjük őket. Mostanában például az 1 millió 118 ezer forint községfejlesztési ősz- szegből orvosi rendelő, anya- és csecsemővédelmi helyiség, orvos számára szolgálati la­kás épül. A teljes kivitelezés­hez a meglévő összeg kevés, az egészségház azonban még­is elkészülhet, mert a lakos­ság félmillió forint értékű társadalmi munkát ajánlott fel. Az alapozást áprilisban kezdték, és azóta a szakiparo­sok mellett naponta három­négy ingyenes szadai segéd­munkás segít az építésben. November 7-e tiszteletére akarjuk átadni az egészség­ügyi létesítményt. Van még egy hajtóereje az Önkéntes munkának, mégpedig az, hogy szeretnénk a községben vég­legesen letelepíteni a mostani orvosunkat. A tavalyi 918 ezer forint társadalmi munkaérté­ket az idén is szeretnénk el­érni, tehát ösztönöztük a la­kosságot a parkosításra, ár­kok tisztítására és a kézilab­dapálya kerítésének építésé­re. Senki sem fellebbezett Mi sem jellemzőbb adat a remekül összekovácsolódott fa­luközösségre, mint, hogy ta­valy csupán három szabály­sértési ügyet bírált a vb-tit­kár. S hogy dolga azért, akad bőven, arra példa a tavaly iktatott 1545 ügyirat, a 36 la­kossági bizonyítvány, 67 anya­könyvi kivonat és 512 járlatle- vél kiállítása. Természetesen a vb-üfések anyagainak elké­szítése is az ő dolga. Egyezik a tanács és a lakosság véle­ménye, ugyanis a tavaly ho­zott 216 határozatra egyetlen fellebbezés sem érkezett. — Mi foglalkoztatja jelen­leg? — Felmérést készítek, kik szorulnak a szadaiak közül leginkább a szociális étkezte­tésre. Ha szabad, a saját gon­domról is beszélni, akkor el­mondom, hogy központi fűtés szerelésére gyűjtünk. Szeret­ném, ha az ősszel megvaló­sulna ez a tervünk. A kere­setemre igazán nem panasz- kodhatom, havi, 3 ezer 720 fo­rint. A férjemé is körülbelül ugyanannyi, tehát takaréko­san élve, nem elérhetetlenek a vágyaink. ü. Gy. Dobos Olga Gótika című linómetszete A Vízivárosi Ifjúsági Pince­klubban, bensőséges keretek között nyílt meg Dobos Olga isaszegi amatőr művész olaj- pasztell, rézkarc, cinkkarc, tűz­zománc, linó technikával ké­szített képeinek és tollrajzai- nak kiállítása, amelyet május 25-ig tekinthetnek meg az ér­deklődők. Kispályás bajnokság ' Az első férd sí ló eredményei Az isaszegi kispályás labda­rúgó-bajnokság tavaszi első fordulójának eredményei: Ktsz—Pedagógus 1—7, ÁFÉSZ—öregfiúk 5—1, Erdő­alja—Dány 3—2. Az első bajnoki fordulót megelőzően, a Dózsa Művelő­dési Otthon szervezésében, a Május 1. Kupáért küzdöttek a csapatok. A kupát és az ÁFÉSZ által felajánlott labdat az Ara­di tér csapata nyerte el. A döntő másik résztvevője a Ktsz csapata volt, mely játéka elismeréséül, a Lignifer Ksz ajándékaként, egy labdát ka­pott. 1 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents