Pest Megyi Hírlap, 1977. május (21. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-11 / 109. szám

s Új csarnokot emelnek A NEFAG helyi telepén új feldolgozó csarnokot építenek, melyhez a szükséges vas­beton elemeket a BVM budapesti gyárából szállítják. Képünkön: megérkezik a telepre 1 az Újabb szállítmány. Varga Irén (elvétele SPORT Megyei diákbajnokok! Az egyesületi bajnoki mér­kőzéseket idegenben vívták kézilabdásaink. A megyei diák bajnoki döntő első találkozóira vidéken, a visszavágókra, ket­tős találkozón, a Toldi-pályán került sor. Dicséretes, hogy a körösi élelmiszeripari tanulók az 1976—77-es tanévii, megyei középiskolai kézilabda vetél­kedőn a 4 kategóriából 3-ban a döntőbe jutottak, a diáklá­nyok pedig megyei győztes­ként továbbjutottak az orszá­gos elődöntőbe. Testnevelő ta­náruk: Hegedűs Károly. FÉRFI Nk. Kinizsi—Dunai Kőolaj (Százhalombatta) 36—21 (18—7). Nk.: Szabó — Varsányi (12), Vikartóczki (3), Podhorszki (6), Dér (4), Fülep (3), Bertalan (7); csere: Juhász I. — Gál, M. Szűcs (1), Oláh Tóth I. A má­sodik félidőben többnyire a cserejátékosok szerepeltek a körösi csapatban, amely így is jobb volt és szinte tetszés sze­rint érte el góljait. Nk. Kinizsi ifi—Dunai Kőolaj ifi 34—6 (15—1). Sok cserével is megérdemelt a nagyarányú győzelem. Leg­jobb dobók: Mészáros és Kiss M. (8—8), Farsang (5). NŐI Gödi TK—Nk. Toldi DSK 10—8 (8—3). Nk.: Ácsbog — Szabó, Rekeczki (1), Somogyi (1), Ulicska (2), Némegh (2), Csizmazia (2). A legjobbjukat nélkülöző toldisok a szoros ta­lálkozón három hétméterest ki­hagytak, ami döntőnek bizo­nyult. Gödi TK ifi—Nk. Toldi DSK ifi. 17—12 (6—4). Sokgólos mérkőzés. Ld.: Radeczká (9). ÖSSZEVONT JÁRÁSI, NŐI Nk. Kinizsi—Ceglédi Mező- gazdasági DSK 20—7 (9—1). Nk.: Hajnal — Vass M. (1), Zoller (4), Rácz (2), Komlós (3), Vass A. (8), Hüllnerné; cse­re: Mázás (2), Kurucz. A kö­rösiek játékában több jó elgon­dolás volt, nagy akarással mu­tatkoztak be itthon, a Kini­zsi-sporttelepen. MEGYEI, DIÁK Lányok: Nk. Toldi—Abonyi Gimnázium 19—12(10—3). Nk.: Ácsbog — Szabó, Csizmazia (4), Rekedzki (2), Somogyi (1), Né­meth (8), Sáfár (4); csere: Ráf- li, Ádám. Az élelmiszeripari lányok Abonyban és itthon vé­gig jobbak voltak, s megnyer­ték a megvei diákbajnokságot, ami körösi együttesnek most sikerült először. FIÚK Fóti Gyermekvárosi Szakkö­zépiskola—Nk. Toldi 22—16 és 16—20. A körösiek idegenbeli szoros vereségük után hátrá­nyukat nem hozták be itthon és mindössze kétgólos különb­séggel szorultak a második helyre. Gólok: Csontos (17), Bánrévi (8), Habina (4), Kon- rád (4), Csizmár, Jurik és Mol­nár (1—1). SZERDAI MŰSOR Röplabda Gimnáziumi pálya, 16.30: Pe­dagógusok vegyes—Rendőrség barátságos férffimérkőzés. Teke Cegléd: C. KÖZGÉP B—Nk. Mészáros Tsz SK B, megyei csapatbajnoki mérkőzés. Jegyzetfüzeteimmel mindig mostohán bántam. Többségük ma is előbb-utóbb szemétbe kerül, legfeljebb néhány ada­tot másolok át belőlük a kö­vetkezőbe. Nem kis örömmel fedeztem hát fel a napokban irataim között egy régi jegy­zetfüzetemet. Legalább ne­gyedszázadosak a fekete cér­nával összefűzött kockás pa­pírlapok — a történelem le­vegőjét árasztották, miköz­ben a port kiráztam közülük —, s első szerelmeimre em­lékeztettek. (Talán mégsem véletlenül őriztem meg a fü­zetet?) Ez persze, magánügy, ám a versek — ugyanis ifjú­ságom hajnalán még rigmu­sokban jegyzeteltem —, mégis az írógép elé kényszerítettek. „A boldog nyárról emlékem ez maradt: / Apám izzadva törli homlokát / köröttem por, szenny és pelyva szag” — ír­tam szép, kerek, iskolás be­tűkkel életem második évti­zedének elején. Előttem is megfejthetetlen rejtély, hogy akkor miért kutattam emlé­keim között, ám most kapó­ra jött a néhány ügyetlen sor. Apámat juttatták eszembe, no­ha őt annak idején feltehető- lea csak a költői homály ked­véért vettem be a szerelmes­versbe. Az utalás ellenére nem a pródi földek szikes foltjait termésre bíró agronómus je­lent meg előttem, hanem a kalandvágyó ember, az utazás szerelmese. A valóságban rit­kán. akkor is csak kényszer­ből ült vonatra — másra kel­lett a pénz —. ám kénzelet- ben annál többet utazott. Min­dig megvette a legújabb me­Védőréteg - rozsdából Üj korrózióvédelmi eljárás magyarországi alkalmazására fogott össze a Veszprémi Ne­hézvegyipari Kutató Intézet és a Moszkvai Karpov Fizikai Kémiai Kutató Intézet. Az új műszer az elektrokémiai kor­rózióvédelem körébe tartozik, de éppen ellentétes előjelű, mint az ismert, már nálunk is alkalmazott katódos módszer. A lényege az, hogy nem gátol­ja a korróziós folyamatot, ha­nem éppen, az elektromos be­avatkozással, meggyorsítja an- nek sebességét, ily módon passziválja a fémeket. Végső soron, a gyors oxidálás során oly védőréteg alakul ki, amely már ellenáll a további károsí­tó hatásnak. A Karpov intézet és a NEVIKI szakemberei már közösen kijelölték a Tisza menti Vegyi Műveknél azokat a tartályóriásokat, amelyek­ben először alkalmazzák a kor­rózióvédelem új módszereit. netrendet — szinte ez volt az egyetlen fölösleges kiadás, amit négy gyerek mellett meg­engedett magának — s gyak­ran késő éjszakáig böngész­te az állomások nevét, a vona­tok indulását. Néha titokban meglestem, amikor ide-oda lapozgatott a vaskos köny­vecskében, nyilván a csatlako­zásokat számítgatta, s láttam, ahogy tekintete beissza a soha nem látott tájak szépségeit. A kissé rozsdászöld lámpa- ernyő alatt csaknem kézzel­foghatóan suhant el a Bala­ton, Párizs, a Szalajka-völgy fis a Mont Blanc hósapkája. Nincs menetrendem. Soha nem mertem venni, mintha at­tól féltem volna, hogy akkor nekem is osztoznom kell apám sorsában, haláláig be nem val­lott álmaiban... Nincs menetrendem, s az igazat megvallva, nincs is szükségem rá. Az utazási iro­dák, a gombamód szaporodó benzinkutak, s az egyre jobb, részletesebb térképek és úti­könyvek feleslegessé tették az állomások számba vételét. Ha­nem azért álmodozni így is le­het. .. Az ágyammal szemben szí­nes plakát lóg a falon. Split— Yugoslavia — hirdetik a fehér betűk a valószínűtlenül, ám a valóságban is uguanibien kék égen. A piros ruhás kis­lány. aki a kép szerint szem­be jön velem a Titova-obala pálmafái glatt, úoy igazítja a haját, m'ntha a tengerre mu­tatna: Idenézz! Ez a mi hét­S. Z. Emlékek apámról XXI. ÉVFOLYAM, 109. SZÁM 1977. MÁJUS 11., SZERDA A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Szívesen jönnek városunkba Sikeres rendezvények - visszatérő vendégek Valószínűleg nem készült még kimutatás arról,' hogy évenként hány, nem csupán városi jelentőségű rendez­vényt tartanak Nagykőrösön. Nem mintha nehéz volna eze­ket összeszámolni, csupán ar­ról lehet szó, hogy a Központi Statisztikai Hivatal nem kí­váncsi ezekre az adatokra. A lényegen természetesen ez mit sem változtat, s akik úgy vé­lik, hogy ezeknek az alkal­maknak a száma egyre gyara­podik — nem tévednek. Persze nem mindegyik ese­mény olyan látványos, mint a megyei ifjúsági találkozó, ám nem is kapunk mindig annyi segítséget, hogy 15 ezer vendéget fogadhassunk. Nem kétséges, hogy erre a segítség­re szükség volt, ám ez egyáltalán nem kiseb­bíti a város érdemeit. A találkozó sikere pedig ép­pen azt bizonyítja, hogy megérte a támogatás: Nagykőrös a várakozáson felül teljesítette vállalt kötelezettségeit — talán nem számít dicsek­vésnek, ha ezt elmondjuk —, ám ez egyetlen lakóját sem mentesíti a mérleg megvoná­sa alól: valóban azt az arcát mutattuk-e meg a városnak, amely a legtöbb tanulsággal szolgált a megye fiataljainak. Természetesen a tanulságok értékelésénél nem lehet egyet­len rendezvényből kiindulni. Mérlegelnünk kell a keve­sebb embert érintő találkozók eredményeit is, s elsősorban azt kell tisztázni — idejében köznapi csodánk. Képzeletem­ben megjelennek a vízmosta parti sziklák, s hallom, ahogy apály idején furcsa zajt csap­va szaladgálnak a vizet kereső tarisznyarákok... Apám egyébként nemcsak utazni szeretett, hanem főzni is. Irigylésre méltó szakérte­lemmel forgatta az öreg leb­benccsel teli bográcsot a lassan hamvadó tűz fölött, s emlé­kezetem szerint csak egyet­lenegyszer borította ki, ami­kor a szomszédunk alatt le­törött a cseresznyefa ága, s rettenetes üvöltésbe kezdett, jóllehet, semmi baja nem tör­tént. Ezt a főzési tudományt úgy látszik, örököltem tőle, ámbár a bográccsal már nem boldogulok olyan könnyen. Emiatt ugyan nem kell szé­gyenkezned — biztatgatom magamat. Régen kialudtak azok a venyigetüzek, melyek fölé bográcsot igazított az em­ber ... A földgáz szinte magától ballag fel a harmadik eme­letre, s csak egy szál gyufa kell ahhoz, hogy fellobbanjon a láng a sokat ígérő fazék alatt. Igaz, óvatosan kell bán­ni vele, mert hamar odakapja az ételt, de azért kényelmes. Szinte kedvet csinál az em­bernek, hoqy kipróbál ja a leg­bonyolultabb ételrecepteket is. No, nem az öreg lebben­cset — gáztűzhelyen soha nem lesz igazán jó —, hanem valami mást. Például azokat a finomságokat, melyeket a gondolva a jövő feladataira, hogy mi vonzza az embereket Nagykőrösre, s mit tud nyúj­tani ez a város az ide látoga­tóknak? Az ifjúsági találkozó előtt néhány nappal erről faggattuk dr. Nagy Emilt, a METE Mikrobiológiai Szak­osztályának társelnökét, aki az idén kilencedik alkalom­mal volt tagja a konzervipari higiéniai napok szervező bi­zottságának. — Ma már nehéz lenne ki­deríteni — mondotta —, hogy miért éppen Nagykőrösön rendeztük meg első alkalom­mal a konzervipari higiéniai napokat. Kétségtelen, hogy ebben a város földrajzi fek­vése és nem utolsósorban a konzervgyár eredményei ját­szottak közre, ám ez még nem magyaráz meg mindent. Az igazság az, s erre menet köz­ben jöttünk rá, hogy ez a 350 szakember szeret Nagykőrösre járni, s ez minden egyéb érvnél nagyobb súllyal esik a latba. Nem pusztán ér­zelmi kötődésről van szó, bár ez sem lebecsülendő, hanem arról, hogy a tu­dományos tanácskozáshoz szükséges feltételek itt hiánytalanul megvannak. A kutatók és a gyakorlati szakemberek szeretik, ha te­vékenységüket nem gátolják zavaró tényezők. Ezt a nyu­godt légkört találtuk meg itt, olyan helyen, ahol bemutatás­ra. tapasztalatcserére alkal­mas ipari üzem is van. Ennek megtekintése különösen a ku­Nők Lapja ajánl hétről hét­re. Nem számít, hogy néme­lyik étel első nekibuzdulásra ehetetlennek tűnik. A jót is meg kell szokni. Amikor a szü­le először kínált meg lépes­mézzel a Feketéék tanyájá­ban, nekem is borsózott a há­tam, s csak később jöttem rá, hogy különlegesen finom cse­mege volt a tányéromon. Am akkor hiába fordult elő ilyes­mi velem, talán éppen azért — ezt a lélektan tudósai mond­hatnák meg —, mert tőle sze­retnék bocsánatot kérni. Tőle’, aki nem kísérhetett el a ten­gerpartra, hogy végigkóstol­ja az alig néhány négyzetmé­teres vendéglők ételcsodáit, s aki esküvői ebédjére emlé­kezve, úgy tartotta számon az Üjházi tyúkhúslevest, mint a boldogság forrását. Tőle, akit versbe csempésztem, hogy éle­te igazságával — nem bízva a magam erejében —, női szí­veket hódítsak rneg. Bocsánatot kérni? Nem hi­szem, hogy, ha élne, ezt vár­ná tőlem — biztatom magam a megőrzött jegyzetfüzet fö­lé hajolva. Legfeljebb azt, hogy az anyák napja után, kissé megkésve, róla is meg­emlékezzek. Azt. hogy a haj­dan róla írt sorokat másoljam át a most megkezdett jegyzet­füzetbe, s az ő menetrendi osz­lopokba szorult tekintetével is nézzem meg a reklámpla­kát , mozdulatlanságra Ítélt piros ruhás kislányát, s ha lehet, hívjam meg a pródi. vagy valamelyik pusztára öreg lebbencset enni. Nagykőrösön. 1977. májusában. Farkas Péter tatóknak lehet hasznos, ezért ők nemcsak előadni, hanem tanulni, gyakorlati tapasztala­tokat gyűjteni jönnek Nagy­kőrösre. Természetesen egy­kor arra is gondoltunk, hogy jó lenne Budapest mellett va­lamelyik kisebb vidéki város tudományos rangját is emel­ni. Ma már erre nincs szükség. Nagykőrös a mi rendezvényedniktől függetle­nül is kivívta a tartó­sítóipari szakma elismerését, így egészen természetes, hogy ezt a tudományos tanácsko­zást hagyományosan itt ren­dezzük meg. A város és a rendezvény vonzását jelzi, hogy évről évre növekszik az előadók és a résztvevők szá­ma. Ma már az is gondot okoz. hogy minden fontos té­mára sort kerítsünk. Nehézsé­geinket az enyhíti, hogy a há­zigazda Toldi Miklós Élelmi- szeripari Szakközépiskola az átlagosan elvárhatónál is job­ban segíti a rendező tudomá­nyos egyesületeket. Egyszóval ma már nagyon sok olyan té­nyezőt sorolhatunk fel, me­lyek Nagykőrös mellett szól­nak. A tanácskozást szervező tudós mikrobiológus nem mondta ki, ám mégis mik- roszkópi méretekhez szokott pontossággal határozta meg a valóságot. Azt, hogy Nagy­kőrös vonzereje vendégszerete­tében rejlik. Abban az igyekezetben, mely a leg­jobbat kínálja a meghí­vott vendégnek és a vé­letlenül ide tévedőnek Is. Abban az őszinteségben, mely a hiányosságokat sem leplezi, s kertelés nélkül bevallja: ezt tudjuk nyújtani. Majd holnap talán több is sikerül. Mi min­dent megteszünk ezért. Szükség van erre a többet akarásra? Feltétlenül. Ha fel­lapozzuk a Nagykőrösi nyár műsorfüzetét, láthatjuk, hogy komoly erőpróbák állnak még előttünk az idén, melyek­re már most fel kell készülni. Az eddigi eredmények leg­feljebb önbizalmat adhatnak, ám nem feltétlenül zálogai a jövő sikereinek. F. P. Eiglcr István kiállítása a Blaskovich Múzeumban Május 15-én, vasárnap dél­előtt 11 órakor kiállítás nyí­lik meg a tápiószelei Blasko­vich Múzeum időszaki be­mutatótermében, Eigler István Munkácsy-díjas érdemes fes­tőművész alkotásaiból. Meg­nyitót mond dr. Losonci Miklós művészeti iró. A kiál­lítást június 19-ig lehet meg­tekinteni, hétfő kivételével, naponta 10—18 óráig. Mit látunk ma a moziban ? Vigyázat, vadnyugat! Szí­nes francia—olasz western. Előadások kezdete: 4, 6 és 8 órakor. KISKÖRZETI MOZI A BÁNOMI ISKOLÁBAN Fekete farkasok üvöltése. NSZK-film. Előadás kezdete: 7 órakor. OLCSÓ NAPOK május 9-től 21-ig a NAGYKŐRÖSI CIPŐ BOLTJÁBAN Nagykőrös, Széchenyi tér 5. DIVATOS FAZONÚ CIPŐK NAGY VÁLASZTÉKBAN, 30—50%-OS ÁRENGEDMÉNNYEL KAPHATÓK. Férfi félcipő, bőrtalppai 480 Ft helyett 320 Ft-ért Férfi félcipő 535 Ft helyett 300 Ft-ért Női félcipő 232 Ft helyett 120 Ft-ért Női félcipő 125 Ft helyett 80 Ft-ért t i t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents