Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

Sonka, kocsonya, kölnivíz

A legények előtt nem volt akadály

Derűs órák a maglódi nemzetiségi pávakörben

Jókora edényekben fő már a füstölt sonka, a kolbász, tányérokban hűl, dermed az ízes kocsonya. A zsíros falatok után, válogathat majd a locsoló a finomabbnál finomabb sütemények között is. A fiúk, kisebbek-nagyóbbak, verseket tanulnak, ismételnek, nagyon várva a reggelt, amikor kölnivel a kezükben locsolkodni indulhatnak.

A maglódi nemzetiségi pávakor néhány idősebb, s fiatalabb tagjával beszélgettünk a régi húsvéti népszokásokról, a fiatalok mostani készülődéséről.

— A házban, amelyben laktunk, élt egy szemrevaló, eladósorban lévő lány, Pintér Zsuzsának hívták — emlékezett a 60 évvel ezelőtti húsv.é- tokra Szever Pálné. — Én talán hétéves lehettem akkor. No, hogy Zsuzsa elkerülje az udvari nagy locsolást, anyám a tulipános ládába bújtatta őt. Jöttek ám a legények, tí- zen-tizenöten is lehettek, mondanom sem kell, hogy rátaláltak a ládába bújtatott lányra, kivitték a kert végébe, a kúthoz, és ott úgy, de úgy megöntözték vízzel...

Kiss Istvánná hozzátette:

— Bújtunk, menekültühk a legények elől, de ők addig kerestek, kutattak, míg ránk nem találtak, sokszor a padlásról szedtek le bennünket.

— Padlásról? — szólt egy másik asszony, jót kacagva. — Bezárkóztak a lányok a szobába: „No, ide be nem jönnek értünk!” Hát a legények fölmentek a padlásra, onnan ereszkedtek le a nyitott kürtőn a konyhába.

— Abban az időben nem szagosvízzel, kölnivel locsol- kodtak, hanem vízzel, kútvíz- zel — nevetett Tabányi Jánosáé. — Csoportosan, öten- tízen jártak a legények, voltak, akik szamárhúzta kordén vitték a vízzel teli dézsát, házitól házig.

2.

Persze, bármennyire is bújtak, menekültek a lányok a bőséges locsolóvíz elől, mint Szeverné mondta, szívük mélyén mégis csak nagyon is várták a legényeket.

— Az dicsőség volt, ha egy lányt minél többen meglocsoltak, büszke is volt rá. Mindenki az utcán volt, nézelődött. Gyorsan híre ment: „Ennek a lánynak ez a legény akar udvarolni...” Amelyik lányhoz nem mentek, annak az otthonában bizony, nagy volt a szomorúság. Megtörtént, hogy olyan fiatalember is elment húsvétkor meglocsolni a lányt, aki nemigen kérte fel a bálban táncolni. Olyankor a lány kicsit önérzetesen, sértődötten utasította el: „Nem poroltál be, ne is locsolj meg”.

Kulturális program

MOZIK

Ecser, v.-h., első előadáson: A lovag végakarata. Este: Az előkelő alvilág. Gomba, v.: Olaszok hihetetlen kalandjai Leningrádban. H.: Az 5. hatalom. Gyömrő, v.: Jelenetek egy házasságból, I—II. H.-k.: Vértestvérek. Maglód, v.: VjT dám gazfickók. H.-k.: Der&zu Uzala, I—II. Mende, v.: Der- szu Uzala, I——II. H.-k.: Vidám gazfickók. Monor, v.: Mr. McKinley szökése, I—II. H.-k.: Pókfoci. Nyáregyháza, v.: Egy kis előkelőség, H.: Edith Piaf. Sülysáp,_ v.-h.: Pénzt vagy életet! Űri, v.-h.: Különben dühbe jövünk! Pilis, v.: Kísértet Lublón. H.-k.: Előkelő alvilág. Üllő, v.: A fehér csuklya. H.-k.: Kísértet Lublón. Vecsés, v.: Egy lány Chicagóban. H.-k.: Stress* Matiné, v.: Ballagó idő.

MŰVELŐDÉSI HAZAK

Maglódon, vasárnap 10-től

LABDARÚGÁS

13 óráig: az irodalmi színpad próbája (az ISG helyiségében), hétfőn, 18-tól: húsvéti locsolóbál, kedden, 14-től: a fotószakkör foglalkozása, 19-től: az irodalmi színpad próbája (az ISG helyiségében). Menüén, 10-től: a fotószakkör foglalkozása, 19-től: locsolóbál, közreműködik Inglis János és zenekara, kedden, 18-tól: a népitánccsoporf próbája. Mo- noron, 18-tól 23-ig: táncest, játszik a Rádiusz együttes, kedden, 10.30-kor: a Fanyűvő és társai című mese bemutatója, az Állami Bábszínház vendégjátékában, 15-től: új párttagok szemináriuma. Mo- nori-erdőn, kedden, 14-től 16-ig: a kézimunkaszakkör

foglalkozása. Gyomron, 20-tól 02-ig: húsvéti bál, kedden, 17- től az autóvezetői, 18-t.l a kismotorvezetői tanfolyam megbeszélése.

Nem sikerült a továbbjutás

BUDAPESTI VASAS—

MONOKI SERDÜLÖK 5:1 (3:1)

Monor, 100 néző. Vezette: Hörömpő.

Az Országos Serdülő Kupa legjobb nyolc csapata közé jutásért játszott e héten, a járási székhelyen a Monori SE és a Bp. Vasas serülőgárdája.

A mérkőzésen, a számszerű eredmény ellenére, a monori 16 éven aluli labdarúgók nem játszottak alárendelt szerepet. Sok ötletes, szép támadást vezettek, de a sportiskolások nagyobb tapasztalata, magasabb átlagéletkora, a mindennapos edzéseken megszerzett

állóképessége a javukra döntötte el a továbbjutás sorsát.

A monoriak gólját Kucsera szerezte, úgy, hogy egy szabadrúgás után lepattant labdát vágott a hálóba.

A Monori SE serdülői elbúcsúztak a további küzdelmektől, az eddigi teljesítményük mindenképp dicséretet érdemel, hiszen a legjobb tizenhal között egyedül ők képviselték a vidéket s egyben az alsóbb osztályok csapatait is, a többi 15 gárda mind valamelyik NB I-es egyesület 16 éven aluli labdarúgóiból állt.

V. J.

• •

Ügyeletes orvos

Gombán, Bényén és Káván:

dr. Nagy Márta (Káva, tanácsháza), Gyömrőn és Péteriben: központi ügyelet

(Gyömrő, Steinmetz kapitány u. 12., telefon: 26.), Monoron és Monori-erdőn: központi ügyelet. Vasárnap: dr. Kövesi László, hétfőn: dr. Lengyel Gáspár (Monor, Petőfi u. S0., telefon: 407.), Maglódon és Ecseren: dr. Pápes Tibor

'Maglód), Pilisen, Nyáregyháza, Csé'diaraszton és Vasadon. vasárnap: dr. Czinder Bálint (Pilis, Rákóczi u. 40.), hétfőn: dr. • Pázmány Elemér (Pilis, Kossuth L. u. 58.), Sülysápon, Űrftan és Mendén: dr. Zolesz László (Sülysáp),

Üllőn, vasárnap: dr. Balázs

László, hétfőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen, vasárnap: , dr. Szilvás Balázs, hétfőn: dr. Tury István tart ügyeletet.

Ügyeletes gyógyszertár: Monoron a főtéri, Vecsésen a Halmy-telepi.

Ügyeletes állatorvos: dr. Bugór József, a Felsőbabádi Állami Gazdaság vecsési üzemegységében, tel.: Vecsés 76.

Beteg állatok bejelentése a járás területén: vasárnap és hétfőn reggel 8-tól 16-ig (13- tól 15-ig ebédszünet) Monoron, a főtéri gyógyszertárban, egyéb időpontban az ügyeletes i állatorvos címén.

— A reggeli locsolkodás után, miként telt el a húsvét napja?

— Lányok-legények, templomba mentünk. Délután, a vecsernyéről hazafelé, benéztünk a kocsmába, néhányat táncoltunk, majd hazamentünk átöltözni. Aztán visszatértünk a bálba, ami éjfélnél sohasem tartott tovább.

3.

A pávakör fiatal táncosai mosolyogva, jót derülve hallgatták a régmúlt húsvétok szokásait, emlékeit. Illatos kölnivízzel, természetesen, útrakelnek most is húsvéthétfőn a legényemberek.

— De még mennyire! — mondta Rwkita János, aki a Rákosmezeje Termelőszövetkezet egyik ipari részlegében dolgozik. — A rokonokon kívül, meglocsoljuk a pávakör leányait és munkahelyünk nődolgozóit is.

— Locsolóverset is mond majd?

— Nem hiszem ... Bár, ha a locsolás engedélyezését a vershez kötik, akkor mégiscsak el kell mondanom.

Ifj. Varga Mártonná:

— Én is várom az ünnepeket ... Férjem katona, jó lenne, ha hazajönne.

Elmosolyodott:

— Kisfiúnkkal, a héthónapos Attilával együtt locsolna meg engem is és a nagyit is ... Biztos, ami biztos, a kölnivizet megvettem már.

Merczel Pál, a pávakör legényember táncosa:

— Korán semmi esetre, úgy hét óra felé kelek fel, indulok locsolkodni, rokonokhoz, ismerősökhöz.

— Lányokhoz is?

A pironkodó szoknyásokra nézett:

— Az csak természetes.

— És mit vár ajándékul?

— Néhány kedves szót.

— S ha egy lány a gomblyukába virágot tűzne?

— örömmel fogadnám.

Jandó István

i

HIM

ti L Ó N K 1 A D. Á S A '

1

XIX. ÉVFOLYAM, 84. SZÄM

1977. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP

Mérföldkő Üllő h

— Alinak az új, 16 tantermes üllői iskola falai! — adtuk hírül pénteki számunkban, s beszámoltunk arról a kis ünnepségről is, amelyet a beruházó, a nagyközségi tanács rendezett az építkezésen dpl- gozó munkásoknak. Egy regi szakmai hagyományt újítva fel, amely ma már csak a magánépítkezők körében tartja magát. Az építők ugyanis valamikor, a kőműves szakma hőskorában még elvárták, hogy amikor álltak a falak, az építtető néhány pohár borral, ebéddel vendégelje meg őket. A tulajdonos, természetesen, szívesen teljesítette a kívánságot, hiszen — hivatalos meghatározás szerint — a falegyen, illetve, a régi szakmai zsargon jó magyarságával, a gleitni azt jelentette, hogy túljutottak a munkák nehezén, s annak az örömére került fel a magasodó épület négy sarkára a színes szalagokkal, sőt olykor egy-egy üveg borral feldíszített nyárfaág.

Kicsit megilletődötí mindenki

— Az építők a falak elkészültekor rövid rigmussal is köszöntötték a gazdát. Két változata volt a versnek, egyiket sem bírná el a nyomdafesték, de azt, amelyet a szűkmarkú leendő háztulajdonosnak kellett végighallgatnia, különösen nem bejegyezni való — mondja mosolyogva Zima Gyula főépítésvezető, de közben fél szemmel az utat figyeli, amerről a vendégeket várják. — Ma már állami, tanácsi építkezéseken senki sem ápolja az ilyen hagyományokat, de az üllői nagyközségi tanács vezetőinek különben sen kellene az elmarasztaló rigmusoktól tartaniuk.

Az építők, a házigazdák és a vendégek az új iskola majdani széles folyosóján ülik körül a fehér abrosszal leterített

liltll

Képünk az építkezés egyik mozzanatát örökítette meg.

1 Mutnéfalvy Adorján felvétele

asztalokat. Eljött a kis ünnepségre Cselényi Dezső, a járási pártbizottság első titkára, Hor- sik József, a járási hivatal elnökhelyettese, Szewczyk Ede, a fővállalkozó gyömrői TÖVÁL igazgatója, Erdei Gábor tanácselnök és Lehoczky Károly vb- titkár mellett ott ül Pokorny Róbert iskolaigazgató, a helyi

3. számú Árpád fejedelem úttörőcsapat énekkara mögött pedig sok érdeklődő szülőt >s látunk.

Egy kicsit megllletődött mindenki.

— Higgyék el, nem túlzás, ha azt mondom, hogy ez az esemény mérföldkő Üllő h elv- történetében — jelenti ki Erdei Gábor — Nemcsak a falak elkészültét, a gleitnit ünnepeljük most, hanem az adott szó teljesítését, a munkásbecsületet is. A nyárfa fent,’az oromfalon, nemcsak azt hirdeti, hogy befejeződött a munka egyik legnehezebb szakasza, hanem azt is, hogy a munkások eddig teljesítették ígéretüket, az

Naponta a háztetőn

Á féllábú cserepező

Nyugdíjba készül

A közhit szerint, cserepesnek csak azok az emberek mennek, akik bátrak, erősek és egyáltalán nem szédülnek. A minap egy ház tetejére pillantva, nem hittem a szememnek: egy idős, féllábú embert láttam dolgozni, feleségével.

Amikor bemutatkozott, ismét meglepődtem, hiszen szakmája tetőfedő és szigetelő mester.

Életéről, munkájáról kérdeztem.

Emlékek o gyerekkorból

— Budapesten születtem, de mivel szüleimnek Maglódon volt péküzletük, engem is oda. vittek — mondta Reitz József, aztán így folytatta: — Négyen voltunk testvérek, de a szülői ház gondoskodását nem élvezhettük sokáig, mivel édesapámat katonának hívták be, majd az első világháborúba küldték. A mi péküzletünkre inkább a sütöde elnevezés illett volna, hiszen csak a lakosság otthon dagasztott tésztáját sütöttük meg. Édesapám időközben elesett. A nyomor leír. hatatlan volt. Testvéreimmel egy pár cipőben jártam, mivel négyünknek nem tudott anyám venni külön-külön lábbelit. Többnyire mezítláb róttuk az utakat. Egy napon borzalmas esemény játszódott le szemem előtt. Maglódon a mai gépgyár helyén, akkor még elkerített telkek voltak, oda hajtották be a vöröskatonákat és ott lőtték őket halomra. Az iszonyatos képet soha sem tudom kitörölni az emlékezetemből.

— Először a vasútnál helyezkedtem el. mint ablakmosó, majd később asztalosinas

lettem. Az asztalosságot azóta sem tanultam meg, hiszen csak takarításból, ételhordásból kaptam leckét. Később Pillér János tetőfedőhöz kerültem, aki nem féltette tőlem a tudomá. nyát. Nála szabadultam fel, nála tanultam meg a tetőfedő mesterség minden csínját-bín- ját és szeretetét.

Kapcsolatban a párttal

— Ecserre költöztem, ahol tanítómesterem testvérével, Pillér Vilmossal dolgoztam. Mi készítettük a vecsési müve. lődési ház tetejét, az ecseri vendéglő cserepezését és számtalan magánépítkezés szigetelését, fedését.

— Kommunista családba házasodtam. Feleségem bátyja elvitt a Hernád utca 23. számú házba, ahol a párt egyik helyisége volt. Hamar feladatot is kaotunk. A Glóbus Nyomdából hozott röpiratokat és újságokat terjesztettük. Az újságot már későn cenzúráztatták, a letiltás előtt eljutott mindenhová. Letartóztattak, több társammal együtt, majd nyolc nap múlva, bizonyítékok hiányában szabadon bocsátottak. Azokban a nehéz időkben számos lakásom és munkahelvem volt. A csendőrök több alkalommal kellemetlenkedtek, még a kútban is megtalálták a párt bélyegzőjét.

— A felszabadulás híre Gyömrőn ért. Nagy öröm volt számomra, hiszen végre megkezdődhetett az újjáépítés, de most már szocialista társadalmunkban. Igen sokat dolgoztam. túlhajtottam magam. A lelkesedés, a tenniakarás nem hagyott pihenni. Szívtrombó. zist és lábembóliát kaptam. A

Felmer István felvétele

szívtrombózisból meggyógyultam, de a lábamat nem tudták megmenteni, amputálták.

Túl a hetvenediken

— Gyógyulásom után, ismét a tetőre merészkedtem. Nem felejtettem el tanítómesterem testvérét sem, aki''szintén egy lábbal dolgozott a magasban. Felelevenítettem az akkori munkafogásokat, és úgy éreztem, hogy nem vallók szégyent ezután sem. Természete, sen, csak segítővel tudok dolgozni, akit feleségem személyében találtam meg.

— A hetvenegyedik esztendőmbe léptem. Lassan-lassan leteszem majd szerszámaimat, és nyugdíjba' megyek. Akkor majd mesélgetek unokáimnak az egylábú cserepesről, de addig még naponta teljesítem feladatomat a tetőn.

Udvari Gábor

ütemtervnek megfelelően haladnak az építkezéssel, pedig az időjárás nem segített nekik.

Csak az emberekre

Zima Gyula a homlokát ráncolja, amikor az esős napokra emlékeztetjük:

— Nem hagytuk abba. Átáztunk, dagasztottuk a sarat, két kocsi húzta a harmadikat, de nem álltunk meg. Akkor nyertük meg a csatát az időjárással szemben.

Felettük az első szint födémjébe töltött salakból csöpög a víz. Viharos erejű szél tombolt azon a szombat délutánon, amelyen társadalmi munkások igyekeztek fölhordani a magasba, két lapátnyi salakból egyet lesodort, de a szülők, pedagógusok, tanácsi dolgozók akkor is legyőzték az elemeket: hétfőn az építők folytathatták a munkát.

Csirkó Béla, a háromtagú

ácsbrigád vezetője, az alap zsaluzásának elkészítése óta a helyszínen dolgozik. Felemelt mutatóujjal magyarázza:

— Bizony, úgy van az mindig, hogy könnyebb szépet, jót ígérni, azután, ha rossz az időjárás vagy a szervezés, akkor csak a szavak maradnak, meg a papír.

— De itt nem így volt!

— Nem hát. Akadt ugyan baj meg gond, de mi is rávertünk, meg a szervezés is jó volt.

— És a későbbiekben?

— Tudjuk, hogy mi múlik rajtunk, de az időjárásra, én azt mondom, sohasem szabad számítani, csak az emberekre.

Orosz Dániel kőműves brigádja kiemelkedő teljesítmény- nyeí dicsekedhet, a hónapban 124 százalékot teljesített, sőt munkaidő után, társadalmi munkában is dolgozott az építkezésen.

— Hajtottunk, mert van közöttünk egy üllői is — mondja tréfálkozva a brigádvezető, — nem akartuk, hogy azt mondja, nem segítünk rajta.

Latasz György, az üllői brigádtag. fiatal édesapa:

— Négyéves a srácom — büszkélkedik —, azt hiszem, majd itt fog ő is tanulni. Ügy dolgozunk, nehogy valamikor is azt mondhassa, rosszul építettük fel az iskolát.

• Átadás: augusztusban?

— Ha az ütemterv szerint haladnak az építkezéssel — mondja Cselényi Dezső —, nyolc hónap alatt kap új iskolát Üllő. Nemrégen itt járt Cservenka Ferencné, a megyei pártbizottság elsó titkára és dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke, hogy lássa, halad-e a munka? Űk is elismerően szóltak az építők tevékenységéről, amely a továbbiakban is garanciát jelent. Ügy tervezzük, hogy az augusztus 20-i járási ünnepséget Üllőn rendezzük meg. Lehetséges, hogy akkor sor kerülhet ennek az épületnek a műszaki átadására is?

A választ az új 16 tantermes Iskola építői nap mint nap kezük munkájával fogalmazzák. Már készül a tetőszerkezet.

Vcreszki János