Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-10 / 84. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Nemcsak új hónapot jelent Exportsiker Gödöllőn — Eredmény zökkenőkkel XXI. ÉVFOLYAM, 84. SZÁM Ára I forint 1977. ÁPRILIS 10., VASÁRNAP rwi • f tojás Tgen, meditálásunk ki- x indulópontja, az a bi­zonyos tojás, amelyet egy­színűre, legtöbbször piros­ra festve, esetleg nagy rit­kán írottan, azaz szép áb­rákkal díszítve adtak gyer­mekeknek s legényeknek húsvétkor, szolgálata, a sza­gos víz széthintése fejében. Ha adták, mert adhatták, mivel volt. Nem került azonban mindenütt, s min­denkinek, mert érték volt, csakhogy ezt már elfeled­tük mi idősebbek, a fiata­labbak pedig miért is baj­lódnának ilyesmivel; lassan nem csupán maga a tojás, hanem a locsolkodás, sok­fajta más húsvéti szokás is kimegy a divatból?! Évez­redek ismétlődő aktusai kí­sérnek bennünket; ilyen a tojás ajándékozása is, más népeknél a bárányé, nyűié, kalácsé. Mert valaha, az úgynevezett természeti né­pek jelképként kezelték, tisztelték a tojást, a belőle kikelő madár az újjászüle­tés folytonosságát testesí­tette meg, a mészhéjba zárt élet kiszabadulása, látható­sága azt tanúsította, hogy az élet örök. Köznapivá válnak vala­mikor jelképeink, a tegnapi fontos mára csupán érde­kességgé lesz, s holnapra lényegtelen emlékké. Sok minden hull bele a múló idő feneketlen zsákjába, amit talán őrizni kellene, ám mit óvjunk ezen a ma­rokra simuló, vékony héjú, csak önmagához hasonlít­ható valamin?! Múltbéli ér­téke nem ad számára kegy­helyet, mert hiszen hol vannak azok a mezítlábas gyermekmunkások, akik egy tojás fejében teljesítet­ték a napszámot, hol van­nak a dobogó szívű asszo­nyok, akik reménykedve lesték a kotkodácsolást, mi­vel a tojás tette ízesebbé a már fövő híg levet?! El­tűntek ők, mélyre temetőd- tek a megélt emlékek. A tojás tömegáru lett; a me­gye gazdaságaiban egyetlen esztendőben csupán tyúk­tojásból 300 milliót termel­nek meg. "IT özmondások és szólá- sok sora tanúskodik arról, miként őrizte fontos javai között a nép a né­hány dekányi, burokba zárt állati fehérjét. Mert piros tojásból kelt az, aki feltű­nően szép volt, olyan, mint a hímes tojás az, aki érzé­keny, tojástáncot jár az, akinek kényes helyzetből kell kivágnia magát. Főtt tojásból nem sok 'csirke kél, mondták a bölcsek, azaz amit nagyon elrontanak, azt nehéz jóvátenni. A to­jás a tyúkot tanítja akkor, amikor az érettebb embert az éretlenebb okítja, az otthon ülő személyt mindig a tojását költi, a takaros fehérnép oyan szép, mint az írott tojás, még csak most bújt ki a tojásból a tapasztalatlan, s a becsüle­tét eljátszóra kimondták, a tojás is csak egyszer törik el. A nagyon egyező valami jelölése tojás tojáshoz nem hasonlóbb, a némán lapító emberé hallgat, mint a to­jáson ülő tyúk, s a jó anya a gyermekkel gyöngén bánik, mint az iratos ~tojással. Lenne még kosárnyi — akár a tojást a kőhöz, akár a követ a tojáshoz; megáll a tojás is, ha'fejét betöröd —, ám már csak egyetlen­egyet: azt, hogy tojásból sohasem lesz gróf. Aminek keserű bölcsességéhez, úgy hiszem, nem kell semmiféle magyarázat. Ha csak az nem, hogy megváltozott vi­lágunkban némely tojások bebizonyították az ellenke­zőjét ... Témánk adalékait kutat­va bukkantam rá arra a furcsaságra, hogy a tojás egyike ama ritka áruknak, melyeknek ára 1960 óta lé­nyegében változatlan, s ma háromszor annyit fogyasz­tunk belőle, mint az ötve­nes években. Ez is valami, sőt, nem jelentéktelen, ezredrangú, ha valamics­két bíbelődünk a számok­kal. Csakhogy nem túlzás-e, a tollforgató örökösen kí­sértő veszély, a tanítósko­dás megnyilvánulása a hí- mestojás és az életszínvonal egy kalapba tevése? rPalán nem az, mert so- kaknak, sokunknak az élet egy darabját idézi fel két csupasz szám: 1938-ban 93 tojás elfogyasztása ju­tott egy lakosra, tavaly 270. A két szám közötti különb­ség magyarázza, miként ju­tott az érték kategóriájából a holmi kategóriájába a to­jás, ahogy a kenyér, a zsi­radék, s vonul át egyre in­kább a hús is. Nem tudom, ki hogyan lenne vele, de én gyöngyként emeltem ki az adatfolyamból s melenge­tem szívemet azt a száraz tényt, hogy ma Pest megyé­ben a munkáscsaládok egy főre, s évi átlagban számít­va többet költenek tojás­ra, mint — lakbérre! Változó életünk sokfajta mércével köthető össze, de lám, elég, ha olyan csepp­nyi dolognál maradunk, mint a valamikori hímes vagy festett tojás, s mai utódja, amit ha oda is ad­nak a legénykének, úgy, mint röstellni való régisé­get, öregek rossz szokásá­nak tanúját. S a legényke, tessék majd végigjárni hús­véthétfőn délután, másnap reggel az utcákat, a kapu­aljakat, megnézni a bok­rok tövét, lép kettőt vagy négyet, s hajítja el a tojást; mit kezdjen vele? Nem éhes és holnap sem lesz az, tojásra semmiképpen, ak­kor hát?! Rójuk meg őt — nemze­dékét! — azért, mert nem érti azt, amit nem érthet?! A mi emlékeinkkel ők nem tudnak mit kezdeni, hiszen ezeket az emlékeket szá­munkra az átélés tette, te­szi fontossá, s míg mi a múlttal, ők a holnappal mé­rik magukat. Határvonal lenne ez? INTem. A folyama­tosság magasabb lépcsője, ök arra a lépcsőre szület­tek, ahová mi kínlódva, ve- rítékezve, s boldog sóhajjal kapaszkodtunk, érkeztünk fel. Mi ezért tudjuk, mit ért egy hímes, egy festett, s egy akármilyen tojás. Még tudjuk. Nekik, az utá­nunk jövőknek azonban már mást kell tudniuk. Mészáros Ottó | Április eleje többet jelent 1 a vállalatok életében annál, | hogy egy új hónapot kezde- § nek. Ezekben a napokban = már hátuk mögött van az | első negyedév, vagyis az az = időszak, amit a közgazdá- = szók és a vállalati szakem- | berek, mint a gazdasági év I egyik meghatározóját emle- i getnek. Sok dől el ilyenkor, = mert sok múlik a kezdésen. I Ezért érdeklődtünk két Pest | megyei nagyvállalatnál és | egy fontos termékeket gyár- = tó ipari szövetkezetnél ar- I ról, hogyan kezdték az évet. A gödöllői Ganz árammérő- gyár tervosztályának helyettes vezetője, Markó Gábor opti­mizmussal válaszolt a kérdésre. Imondta, hogy a gödöllői nagy­üzem 100,8 százalékra teljesí­tette első negyedévi tervét, s az év első három hónapja alatt összesen 117 millió forint ér­tékben állított elő új terméke­ket. Munkájuk eredményessé­ge főként azon múlt, hogy meg­növekedett az érdeklődés egy­fázisú fogyasztásmérők iránt, s olyan megrendelésözönnel árasztották el őiket külföldi üz­letfeleik, hogy kisebbfajta haj­rára is szükség volt az igények kielégítéséhez. Űj megrende­lőként kopogtatott a gyár ka­puján egyebek között Jugo­szlávia, amely kapcsolóórákat vásárolt. így aztán első negyedéves exporttervét 25,5 százalékkal teljesítette túl az üzem. Pénz­ben és áruban egyaránt jelen­tős mennyiség ez, különösen akkor, ha tudjuk, hogy a gyár idei termelésének majdnem 45 százaléka exportra készül. Fon­Fagykármentők, ködgyertyával Az esőyerte határból visszavonultak a gépek Fóliasátorban nevelkedik a palánta A hét végén érkezett hűvös, esős, havas idő újra beszorí­totta a gépeket és embereket a majorok udvarára, csupán a ködgyertyával felszerelt fagy­kármentők lesik az eget — miként egy hete is — hallgat­ják a Meteorológiai Intézet jelentéseit. A kajsziültetvények már eddig is megsínylették a fa­gyot. A héten újra esni kez­dett az eső, beázott a talaj. Ennek ellenére jól állnak a gazdaságok a magágy- készítéssel, a nagykátai járásban például, mint Kovács Sándortól, a já­rási hivatal élelmiszer-gazda­sági és kereskedelmi osztályá­nak mezőgazdasági szakfel­ügyelőjétől megtudtuk, hogy már a kukorica magágyát ké­szítik a gazdaságok. Szépen fejlődnek, jól teleltek az őszi kalászosok. A járásban őszi búzából 9604 hektárt vetettek a termelőszövetkezetek. Saj­nos a tavaszi belvíz következ­tében mintegy 80 hektáron foltokban kipusztult a vetés. Ahol megbírja a talaj a gépe­ket a pótlása, takarmánynövé­nyeket vetnek a helyébe. El­sősorban a tóalmási Egyesült Lenin és az újszilvási Kossuth tsz tábláin pusztított a bel­víz. A közelmúltban végzett fel­mérés szerint a búza 70 szá­zaléka jó minőségű, valami­vel több mint egyötöde köze­pes, s mindössze 8 százaléka gyenge. A gabona fejtrágyázá­sa után a gazdaságok felké­szültek arra, hogy levéltárgyával növeljék a búza hozamát. Ebben a járásban is évről évre nagyobb gondot fordíta­nak a szerves trágya felhasz­nálására. Kukoricát 5112 hektáron vetnek a járásban. Már folyik a talaj előkészítés, a tervek szerint április végén, május első napjaiban indulnak a vetőgépek. A tavalyinál mint­egy kétszer nagyobb területen, 230 hektáron termelnek bur­gonyát. A cukorrépa tervezett vetésterülete 907 hektár. A közös gazdaságok palántanevelő melegágyai­ban 140 hektár ültetéséhez nevelik a dohánypalántá­kat. s jelentős mennyiséget vál­laltak a háztáji és kisegítő gazdaságok is. Jelenleg 2265 hektár lucerna van a járás termelőszövetkezeteiben, amit A sülysápl TápiővSIgye Tsz TTri község határában levő halastavait lehalásszák, mert a meglevő 50 hektár tófelületet még 50 hektárral bővítik. Ez a szövetkezet is belépett a bikali haltenj'észtési rendszer­be, s ezzel biztosítottnak látszik, hogy jövőre, a korszerű körülmé­nyek között, bőséges hozamú lesz a halászat. A Hazai Fésüsfonö kistarcsai gyárában keresztorsozó gépeket újí­tottak fel. A Mayer-típusú automaták feladata a fonal tisztítása. Mun­kába ámításával a cémázóüzemben jelentősen javftják a minőséget. Bozsán Péter felvétele nap alatt kilenc új BY-típusú vagon készült el és hét WPY- típusú büfékocsi. Harminchat vasúti személykocsin végezték a főjavítással, 326-on pedig az időközi fővizsgával. A MÁV Dunakeszi Járműja­vító Üzeme nem gondtalanul kezd hozzá a második negyed­évhez. Mint elmondták az egy­re jobban növekvő béren kívü­li juttatások ellenére sincs na­gyon kilátás munkaerőre. A Texelektro ipari szövetke­zet szép eredményeket ért el Budaörsön. Kijátz Valér, a szö­vetkezet műszaki elnöke el­mondta, hogy első negyedévi tervüket 109,6 százalékra tel­jesítették, s az előirányzott 51 millió forint helyett 56 milliós termelési értéket állítottak elő gyáregységeik. Tizenegy üze­mük közül — bár mindegyik erején felül vette ki részét a munkából — a legjobban a fénytájékoztató üzem startolt. Itt készülnek a nyáron Szófiá­ban megrendezésre kerülő Uni- verziadé eredményhirdető be­rendezései s a gyártás, a szál­lítás pontosan, a terveknek megfelelő ütemben folyik. Bár a Texelektro sem áll jól lét­szám dolgában, az év első há­rom hónapjára mégis az üte­mes termelés, a különböző pro­filú üzemek jó kooperációja volt a jellemző. B. P. tos volt az év első három hó­napja abból a szempontból is, hogy tovább gyarapodott a gö­döllői gyár termékválasztéka. Elkészült a G-típusú fogyasz­tásmérő család egy és három­fázisú változatának nullszériá­ja, s a műszerek sikerrel vizs­gáztak a szakemberek előtt. A Dunakeszi Járműjavító Üzem nem kis gondok árán, de végül is sikerült teljesíteni ter­vüket. Káldos Erzsébet az üzem tervosztályának vezetője elmondta, hogy nyomasztó a létszámhiány, 2132 munkahe­lyük közül csak alig valamivel több, mint kétezer betöltött. Az ütemesség ezért aztán mosta­nában nem tartozott a jármű­javító legfőbb erényei közé. Amit vállaltak mégis sikerrel teljesítették. Az első három hó­az idén újabb telepítésekkel kívánnak növelni. A zöldségfélék közül a zöld­borsó foglalja el a legnagyobb területet: 1313 hektáron dol­goznak a vetőgépek. A fólia­sátrak alatt 558 hektárnyi ter­mőterületre készítik elő a pa­radicsompalántát, 60 hektárra a dinnyét. T. A. L. Új utakon felfagyás után Javítják az M-l, M-3, M-5 és M-7 Pest megyei szakaszát Az M—3-ason dolgoznak a szintvezérlésQ autóültükö<r-k«szftő gépek. A Betonútépítő Vállalat a közelmúltban kezdte meg az M—7-es autópálya 13-as és 30-as kilométerköve közötti, bal oldali szakaszának teljes felújítását. A megkopott be­tonréteget aszfaltra cserélik fel. Ez a munka május 31-re készül el és mintegy 127 mil­lió forintba kerül. Megkezdődött a munka a Törökbálint—Budaörs közötti szakaszon is, ahol a Balaton felől bejövő oldalon a három sáv mellé még egy negyedik, leálló sávot építenek. Az M—1-es autópálya tö­rökbálinti részének munkála­tai is megkezdődtek, erre az idén mintegy 200 millió forin­tot fordítanak. Előkészítés alatt áll az M— 5-ös út építése. A Betonútépí­tő Vállalat Dabason bázist alakít ki és innen látják majd el anyaggal az építkezést. Folytatódik az érdi csomó­pont korszerűsítése. Az M—3- as út Budapestről Gödöllőre kiinduló szakaszára az idén mintegy 420 millió forintot költenek. A vállalat 311 millió forintot fordít útépítő gépek vásárlá­sára. A munkához már megér­kezett az NSZK-ból három O—K—G 12/es típusú, szint­vezérlésű autóúttökör-készítő gép, amely egyenként 8 mil­lió forintba került. Ezek az M—3-ason dolgoznak. A Vö­gele típusú 2000-es szuper asz­faltozó az M—7-es Pest me­gyei szakaszán dolgozik jelen­leg, A gép érdekessége, hogy 25 centimétertől 12 méterig tudja teríteni az aszfaltot. K. Gy. 4 hazaérkezett a Szov]etuRióbó! az UP küldöttsége Szombaton hazaérkezett Moszkvából a Magyar Szocia­lista Munkáspárt küldöttsége, amely az SZKP Központi Bi­zottságának meghívására Bor­bély Sándornak, az MSZMP Központi Bizottsága titkárá­nak vezetésével tartózkodott a Szovjetunióban. Szovjetunióbeli látogatása idején a magyar delegáció meleg, baráti légkörű megbe­széléseket folytatott í. V. Ka- pitonovval, az SZKP Központi Bizottságának titkárával, az MSZMP XI. és az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak végrehajtásáról, a fejlett szo­cializmus és a kommunizmus építésének eredményeiről. Vé­leménycserére került sor a pártirányítás kérdéseiről, a párthatározatok végrehajtásá­nak megszervezéséről és el­lenőrzéséről, a lenini munka­stílus továbbfejlesztéséről, va­lamint a testvéri magyar— szovjet kapcsolatok és a gaz­dasági együttműködés idősze­rű kérdéseiről. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Győri Imre, a Központi Bizottság titkára fo­gadta. Jelen volt Felix Bogda­nov, a Szovjetunió budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents