Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-06 / 80. szám
m 1977. ÁPRILIS 6., SZERDA ttrTrKi -m xfíirhm Heti jogi tanácsok © Ha a dolgozó balesetét az l okozta, hogy megcsúszott a munkahely síma padozatán, az okot nem lehet a vállalat működési körén kívül esőnek tekinteni. M. K. gödöllői olvasónk a munkahelyén elcsúszott, és lábát törte. Kárigényét elutasították. Mit tehet? — kérdezi tölünk. A Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 156. számú, és a munkaügyi kollégiumának 72. számú állásfoglalásával kiegészített 29. számú állásfoglalásában kifejtettek szerint a vállalat — a baleseten és a foglalkozási megbetegedésen kívüli egyéb megbetegedés kivételével — a dolgozója életében, egészségében vagy testi épségében keletkezett kárért az Mt. 62. §-a és az Mt. V. 99. §-a alapján akkor felel, ha az a munkaviszony keretében, a munltaviszonyból folyó kötelesség teljesítése során kifejtett tevékenységgel összefüggésben keletkezett. A vállalatot ez a felelősség vétkességére tekintet nélkül terheli. Ha a kárt a vállalat működési körébe eső ok idézte elő, felelőssége akkor is fennáll, ha ez az ok nem volt elhárítható. Nem vonatkozik ez a foglalkozási megbetegedésiekből eredő károkra. A vállalat működési körébe eső oknak minősülnek általában a dolgozó feladatainak ellátásával összefüggő személyi magatartásokból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. A kárt előidéző ok akkor minősül a vállalat működési körén kívül esőnek, ha az az előző bekezdésben foglaltakra figyelemmel független a vállalat tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a vállalat tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a vállalat működési körén kívül esik-e, oj jak tív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok esetén is az Mt. 62. §-ának.,(l) bekezdése alapján' felel a vállalat. ha a kár oka a vállalat részéről objektíve elhárítható volt. A dolgozó magatartása akkor vezet a vállalat felelőssége alóli mentesülésre, ha a kárt — függetlenül attól, hogy az okozás vétkes volt-e vagy sem — kizárólag a dolgozó maga okozta és az a vállalat részéről elháríthatatlan volt. Ha a 'kár bekövetkezése nem kizárólag a dolgozó magatartására vezethető vissza, hanem abban olyan ok is közrehatott, amely a vállalat működési körébe esik, vagy bár azon kívül esik, de a vállalat résziről objektíve elhárítható volt, a vállalat a felelősség alól nem mentesülhet. Ez esetben a kár- megosztás al'apjául csak a dolgozó vétkes magatartása szolgálhat. Az említett kollégiumi állás- foglalás indokolása külön kiemeli, hogy annak megalapításánál, vajon a károsodás kizárólagos oka a károsult dolgozó magatartása volt-e, nem hagyhatók figyelmen kívül a munkahelynek, az adott munka végzésének sajátos körülményei. Ha a balesetet a dolgozó vigyázatlansága, figyelmetlensége, ügyetlensége, a munkavégzés során bekövetkezett rosszulléte vagy egyéb személyi adottság okozta, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy a károsodásnak ezek voltak a kizárólagos okai. Az ilyen esetekben körültekintően kell vizsgálni, hogy a kárt a dolgozó maga okozta-e, avagy annak bekövetkezésében olyan ok is közrehatott, amely a vállalat működési körébe esik, és részéről objektíve elhárítható lett volna. Á dolgozó sérelme kétségtelenül a munkaviszony keretében, az ebből folyó kötelesség teljesítése során kifejtett tevékenységgel összefüggésben keletkezett. A megcsúszás a sima padozaton — ez okozta a dolgozó balesetét, ezt az okot a vállalat működési körén kívül esőnek minősíteni nem lehet. De ettől eltekintve a hasonló balesetek objektíve megelőzhetők, illetőleg elháríthatok a padozat felületének megfelelő kialakításával. A vállalat tehát nem tudta magát kimenteni, következésképpen a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. © Milyen esetben számít kor- kedvezményre jogosító időnek a járművezetőként eltöltött idő? Autóbuszon és HÉV-en dolgozók kerestek meg bennünket korkedvezményes nyugdíjügyben. Több kérdést tettek fel nekünk. Ezekre az alábbiakban adjuk meg a választ: A járművezetői (autóbusz, villamos, trolibusz, HÉV-motorvezető, fogaskerekű és FAV- vezető) munkakörben eltöltött idő akkor számít korkedvezményre jogosító időnek, ha a járművezető tiz éven át — ebből legalább öt évet közvetlenül a nyugdíj megállapítása előtt, illetőleg az öregségi nyugdíjra jogosultság megszerzéséig — a Budapesti Közlekedési Vállalatnál, vagy jogelődjénél járművezetői munkakörben dolgozott. Akinél e feltételek fennállnak, annál a BKV- nál (jogelődjénél) egyéb utazó és forgalmi munkakörben (tengelyein), továbbá bármely más munkáltatónál járművezetői (autóbusz, villamos, gépkocsivezető) munkakörben eltöltött idő is korkedvezményre jogosító időinek számít. Az említett — a nyugdíj- megállapítása előtti — öt évi járművezetői idő számításánál nem tekintik megszakításnak, ha a járművezető saját hibáján kívüli okból (például egészségi okból vagy olyan forgalmi esemény: baleset, összeütközés stb. miatt, amelynek bekövetkezésében vétlen) áí- menetileg, az öt év alatt legfeljebb hatvan napon át, nem dolgozott járművezetőként. Az öt évi idő számításánál a táppénzes állományban töltött idő is járművezetőd időnek számít, ha a járművezető e munkaköréből került táppénzes állományba, és közvetlenül táppénzének a megszűnése után ismét járművezetőként dolgozott vagy táppénzének a megszűnéséig — a táppénzes időt is figyelembe véve — korkedvezményes nyugdíjra jogot szerzett. Dr. M. J. A technológiai tervezési jogosultságról a mezőgazdaságban A Magyar Közlöny 24. számában megjelent a Miniszter- tanács rendelete a mezőgazda- sági technológiai tervezési jogosultságról, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter rendelete a technológiai tervezésről és a tervezők képesítési feltételeiről. A rendelet a mezőgazdasági beruházások hatékonyságának fokozása érdekében arról intézkedik, hogy a tervezésben az építészek, gépészek és egyéb szakemberek mellett egyenértékű munkatársként megfelelő szakmai ismerettel rendelkező mezőgazdasági, agronómiái tervező is részt vegyen. Az agronómiái szakembernek speciális ismeretek birtokában a tervezésnél érvényre kell juttatnia azokat a gyakorlat szempontjából később, az üzemeltetésnél nélkülözhetetlen szakmai követelményeket, amelyek a fejlett iparszerű állattartási módokra, és egyéb mezőgazdasági technológiákra jellemzőek. Ily módon a korábbi, gyakran helytelen gyakorlatot — ami- koris több esetben az építészek és gépésztervezők határozták meg — jól-rosszul, egy- egy létesítmény mezőgazdasági technológiáját — ez a renVALASZOL AZ ILLETÉKES Gazdaságpolitikai kisszótár INFRASTRUKTUR A Azoknak a létesítményeknek, intézményeknek (úthálózat, kikötők, közművek, hírközlés, közoktatás) gazdasági feltété, leknek stb. együttes megnevezése, amelyek nem vesznek közvetlenül részt a termelési folyamatban, de számottevően meghatározzák az adott országban a termelés fejlesztésének lehetőségeit. Az infrastruktúra fejlesztése általában költséges és viszonylag lassan megtérülő beruházásokat igényel. Az infrastruktúra megfelelő színvonala nélkül a legambiciózusabb gazdaságfejlesztési elképzelések is csődöt mondhatnak. Idevágó és szemléletes példa: 1973—74-ben az olajtermelő és exportáló közel- és közép-keleti országok bevételei többszörösére emelkedett, a hatalmas összegű devizabevételek import kapacitásukat is ugrásszerűen megnövelte. Közlekedési infrastruktúrájukat azonban képtelenek voltak egyik évről a másikra bővíteni, kikötőik, közútjaik, raktáraik nem tudták folyamatosan fogadni a “megrendelt árut. Egyes kikötőkben a hajóknak gyakran 90 napig várakozniuk kellett a kirakásra. Nemcsak a termelő szférához, a fogyasztáshoz is szükség van megfelelő fejlettségű infrastruktúrára. Ebbe a fogalomkörbe tartoznak a lakások, lakóházak, a kereskedelmi hálózat, a javító és egyéb szolgáltatás, az oktatási, egészség- ügyi és szociális létesítmények hálózata. Ezek fejlesztése nélkül nem nőhet kellő ütemben a lakosság életszínvonala. Forgács Katalin közgazdász delet megszüntette, mivel pontosan meghatározza, hogy a mezőgazdasági tervezőnek milyen szakembernek kell len-* nie. Szabályozza végzettségűi két és szakmai gyakorlatúk idejét is. Korábban ugyan szintén tevékenykedett mező- gazdasági szakember a tervezőkollektívában, képesítésének követelményeit azonban pontosan nem határozták meg, s ily módon munkája a gyakorlat számára nem mindig bizonyult kielégítőnek. A szabályozás egyebek között arról intézkedik, hogy öntözőtelep és öntözőfürt tervezésénél öntözési és vízgazdálkodási szakmérnöknek, valamint agrármérnöknek kell tevékenykednie. A szakosított állattartó telepeknél agrármérnök és a szakágazatnak megfelelő szakmérnök hivatott a technológiai tervezésre. A zöldségtermesztési létesítmények kialakításához kertészmérnök és agrármérnök együttes munkájára van szükség. Ezek a kollektívák magas színvonalú műszaki tervezőmunkára képesek, s így magasabb követelményeket kielégítő technológiákat, típusokat alakíthatnak ki, úgy, hogy a legfontosabb szempontot, a gazdaságos üzemelést is maradéktalanul érvényre juttatják. A Legfelsőbb Bíróság döntése Ki felelős a megrongálódott házakért? Két családi ház tulajdonosa a városi tanács ellen kártérítési pert indított. Keresetükben előadták: észrevették, hogy házuk fala repedezik, a nyílászáró szerkezetek és a padlózat süllyed. Mindezek annak következményei, hogy a tanács a csapadékvíz-elvezetési kötelezettségét elmulasztotta és a vízelvezető árkok megfelelő karbantartásáról nem gondoskodott. Végül arra is hivatkoztak, hogy az árkok szintkülönbsége miatt az esővíz a közút áteresztő csatornáiba nem folyhatott be, s ennek következtében a felgyülemlett talajvíz házuk alapjait megtámadta. A járásbíróság igazságügyi építési szakértő véleménye alapján ítéletében kimondta: a tanács a mulasztásai miatt bekövetkezett károkért felelősséggel tartozik. A jogerőre emelkedett ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a járásbíróság döntését hatályon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat. hozatalára utasította. A határozat indokolása szerint az igazságügyi szakértő véleménye alapján csupán az állapítható meg, hogy a tanács által karbantartott vízlevezető árkok az esővíz megfelelő elvezetését nem biztosítják, továbbá, hogy a házak a talajvíz felszívódása miatt megrongálódtak. A szakvélemény azonban nem tartalmaz adatokat arra, hogy a talajvíznek a korábbi 3—6 méter mélységről a talajvíz felszínét 60—70 centiméterre megközelítő emelkedése a csapadékvíz hiányos elvezetéséből származik-e, vagy más hidrológiai jelenség következménye. A szakértő talajmechanikai feltárást vagy egyéb talajtani vizsgálatot nem végzett. Ennek hiányában pedig meggyőző és megnyugtató szakvélemény nem adható. — Á járásbíróság akkor járt volna el helyesen — hangzik tovább a határozat —, ha a tanács ismételt kérelmére talajtani szakértők véleményét is beszerzi. A két szakértő együttes meghallgatása és véleményük egyeztetése feltétlenül szükséges. Ezt az új eljárásban kell lefolytatni. Egy családi ház mellett levő telken az egyik beruházó vállalat társasházat építtetett. Ennek során a háztulajdonossal közölte, hogy háza megvédése érdekében állagmegóvást, illetve biztonsági munkákat végeztet és védőszerkezetet szereltet fel. E munkálatokért, valamint az építkezés tartama alatt keletkezett esetleges károk megtérítéséért felelősséget vállal, illetve az eredeti állapot helyreállításáról gondoskodik. Már folytak az építési munkálatok, amikor a családi ház tulajdonosa közölte a vállalattal: a falakon repedéseket vett észre. A válasz az volt, hogy azokat nyilván a ház alatti csatornarendszer sérülése okozhatja, ezért kérte a csatornák megvizsgáltatását. Amennyiben nem a csatorna okozta a reoedéseket, a helyreállítást vállaliák. A helyszíni vizsgálat _ megtörtént, s annak H Tíz nap rendeleteibő A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról és kiegészítéséről az 1977. évi 9. számú törvényerejű rendelet intézkedik. (Magyar Közlöny 23. száma.) Ugyanitt jelent meg a 7/1977. (III. 22.) MT számú rendelet, amely a mezőgazda- sági termelőszövetkezetekről szóló végrehajtási rendelkezéseket tartalmaz. A polgári védelem műszaki- mentő és óvóhely-szakszolgálat korszerűsítésének végrehajtásáról az építésügyi és városfejlesztési miniszter 16/1977. (III. 18.) ÉVM rendelet rendelkezik. (Magyar Közlöny 24. száma.) A mezőgazdasági technológiai tervezésről és a tervezők képesítési .feltételeiről ugyancsak a Magyar Közlöny 24. számában jelent meg a 13/1977. (III. 18.) MÉM. számú rendelet. A kisajátítási kártalanítás megállapítására vonatkozó egyes rendelkezések alkalmazásáról közlemény jelent meg, amelyet az érdekeltek a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő 10. számából megismerhetnek. A kereskedelemben nem forgalmazott külföldi gépek, munkavédelmi minősítésiéről intézkedik az ugyanebben a MÉM Értesítőben található fontos közlemény. A kulturális értékű tárgyak külföldre viteléről és külföldi kiállításáról a 3/1977. (III. 29.) KM. számú rendelet rendelkezik. (Magyar Közlöny 27. száma.) eredményét a háztulajdonos közölte a vállalattal. Eszerint a házat bekötő csatorna jó állapotban van, tehát az épület megrepedését nem okozhatta. A hibák kijavítása érdekéken azonban a vállalat ennek ellenére sem intézkedett, ezért a háztulajdonos kártérítés címén pert indított ellene, amelyben háza eredeti állapotának helyreállítását követelte. A járásbíróság szakértőt hallgatott meg. A vélemény szerint a kár 75 százalékban minden valószínűséggel az építkezés következménye, míg a többi 50 százalékban függ ezzel össze. A járásbíróság a vállalatot a hibák kijavítására, egyben rosszhiszemű pervitele miatt 500 forint különilleték megfizetésére is kötelezte. Az indokolás szerint a vállalat, mint építtető, kártérítési felelősséggel tartozik, hibája kimentését meg se kísérelte. Fellebbezésre a másodfokú bíróság ezt az ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Ezt azzal indokolta, hogy a beruházó vállalat a kivitelezéssel építőipari szövetkezetét bízott meg. Valószínűnek látszik, hogy az építkezés során történt mulasztás, ezért pedig a kivitelező felel. A beruházónak a kivitelezővel fennállott jogviszonya az épület átadásával megszűnt. Ennek következtében nincs abban a helyzetben, hogy a természetbeni helyreállítást elvégeztesse. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásnak a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. Határozata indoklása szerint az építkezés előkészítése szükségessé tette volna, hogy a szomszédos családi ház megfelelő aláfalazásával és tá- m^szrendszer készítésével a lehetséges legnagyobb mértékben megelőzzék a ház süllyedését és egyéb károk keletkezését. Ilyen körülmények között megalapozatlan a beruházó vállalatnak az a védekezése, hogy a családi ház tulajdonosát ért kár az ő magatartásával nincs okozati összefüggésben. A vállalat a pert megelőzően a háztulajdonoshoz írt levelében közölte: „amennyiben bizonyíthatóan nem a csatorna meghibásodása okozta a károkat. úgy a falrepedések helyreállítását vállalja.” A bírósági tárgyaláson — egyezség kötése esetére — kártérítés fizetésére tett ajánlatot. Megállapítható volt, hogy a kárt főképpen a családi ház aláfalazásának hiánya és egyéb kivitelezési hibák okozták. A beruházó vállalatnak az említett levélben tett nyilatkozatát tar- tozáselismerőnek kell tekinteni. Ezenkívül a károk helyreállítását vállalta, s ezzel kötelezettségét szintén elismerte. A továbbiakban a Legfelsőbb 3íróság kimondta: a társasházépítés előkészítésével, illetve megvalósításával kapcsolatos feladatok ellátása körében történt mulasztásokkal összefüggésbe hozható károknál a beruházó vállalat kártérítési felelőssége közvetlenül is megállapítható és a károsult igényének érvényesítését nem zárhatja ki az a körülmény, hogy a vállalat a kivitelező közreműködésével kötelezte magát a helyreállításra. A beruházó vállalat rendszeresen köt építési szerződéseket, tehát lehetősége van arra, hogy ha a társasház elkészültével a kivitelezővel kötött szerződése meg is szűnt, a helyreállítási munkák elvégeztetéséről gondoskodjék. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vállalatot erre kötelezte. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokút helyben hagyta. Egy városban ú'j utat építettek. Nem sokkal azután, hogy elkészült, az útmenti lakóházak tizennyolc tulajdonosa a városi tanács ellen kártérítési pert indított. Arra hivatkoztak: az útépítés következtében házuk homlokzati ciklopszegé- lye részben a talajszint alá került, egyeseknél az előtér megszűnt, a rossz vízelvezetés következtében a házak fala átnedvesedett, egyeseké pedig a fokozott járműforgalom folytán keletkezett állandó rezgés miatt megrepedezett. Mindezek következtében az épületek forgalmi értéke csökkent. A városi tanács azzal védekezett, hogy a hibák az úttest és a járda szintjének felemelésével nincsenek összefüggésben, a közúti forgalom következtében megrepedezett falak miatt pedig nem tartozik felelősséggel. A járásbíróság építési és ingatlanforgalmi szakértőt hallgatott meg, s véleményük alapján tizenhárom háztulajdonos keresetét elutasította, míg a többiekét alaposnak találta, és a tanácsot velük szemben kártérítésre kötelezte. A legfőbb ügyész a jogerőre emelkedett ítéletnek tíz háztulajdonos keresetét elutasító része ellen törvényességi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra kötelezte. A határozat indokolása szerint az építési szakértő tíz ház- tulajdonos ingatlanával kapcsolatos vizsgálatokat hiányosan végezte, feltárásokat nem tett, véleményét kellően nem indokolta meg, tehát arra döntést alapozni nem lehet. Ezek miatt a járásbíróságnak nem álltak rendelkezésére azok a legszükségesebb adatok, amelyek ismeretében az érvényesített kártérítési igény és az útépítés módja közti összefüggést megnyugtatóan elbírálhatta volna. Az ingatlanforgalmi szakértő véleménye sem kielégítő. Ezért új eljárásra van szükség. H. E. Teljesebb az öröm, ha ajándéka idejében megérkezik. Már most adja fel húsvéti küldeményeit, jókívánságait! MAGYAR POSTA \
