Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-03 / 79. szám

1977. ÁPRILIS 3., VASARNAP 11 Család és iskola Az útirány azonos Család és iskola. Két ösz­szetartozó, egymást erősí­tő, kiegészítő társadalmi kö­zösség. Az iskola munkáját támogató szülő legalább annyira tipikus ma már ná­lunk, mint a családokat jól ismerő önzetlen, segítőkész pedagógus. Nevelőtestüle­tek, szülői munkaközössé­gek sokat fáradoznak azon, hogy a család és az iskola közelebb kerüljön egymás­hoz, hogy ne legyen nagy űr a családban alkalmazott és a szocialista oktatásban bevezetett nevelési elvek között. S, hogy sok helyütt még nagy eltérés van köz­tük? Természetesen akad­nak ilyen példák is. A szü­lői ház még mindig csak el­vétve partnere az iskolának a nevelésben. S rosszul dol- § gozó pedagógusok is van- ^ nak? Kétségtelen. & Hogyan talál egymásra a | szülő és az iskola, hogyan & keresik a közös gondok | megoldását? Ezekre a kér- » désekre kutattuk a választ. A kisebbekkel többet Valamikor ezeket a házakat uradalmi cselédlakásoknak ne­vezték, bár még ma is laknak bennük, most már nem illik rájuk ez a kifejezés itt, Tor- nyoslöbön, Üllő szomszédságá­ban. A település a Felsőbabá­éi Állami Gazdasághoz tarto­zik. Kölcsönös bemutatkozás után Bán Andrással beszélge­tünk: — A nagyobbik kislányom harmadikos, a kisebbik iskola­előkészítőre jár — mondja az édesapa. — Azoknak a gyere­keknek szervezik az előkészí­tőt, akik nem jártak óvodába. Különböző játékokat, dalokat tanulnak, rajzolnak, tehát azt csinálják, amit az óvodások. Minden második héten fogadó­óra van Üllőn, az általános is­kolában és szülői értekezletet is tartanak. Bejárunk rendsze­resen. Vagy én, vagy a felesé­gem. — A nagyobbik kislányom tanító nénije járt már itt a családnál? — Igen, volt nálunk egyszer. 'Elbeszélgetett velünk. Bár az én kislányom jól tanul, nincs sok baj vele, ezért a tanító né­ni inkább azokat keresi fel, akiknél gondok vannak. Persze azért azt is el kell mondani, hogy az alsótagozatos gyerekek szüleivel mindenütt jobb a kapcsolatuk az iskolák­nak, mint a felsősökével. Amíg kisebb a gyerek talán többet törődnek vele, s az ő kötődése, ragaszkodása-is más. Az eset­leges elhidegülés, a gondok csak később jelentkeznek a felső tagozaton. A dédelgetett óhajok mgkopnak, a mérnök­nek, orvosnak álmodott gye­rek más pályára fut képessé­gei szerint. Ez általában nagy törést okoz a családban, főleg a szülőknél. A gyengébb tanul­mányi eredmény ilyenkor már sok vita forrása. Egy lépés ócsa szomszédságában-AIsó- pakony ugyancsak a Felsőba­báéi Állami Gazdaság területe. A márciusi napsütésben fürdő település olasz, neorealista filmkockákra emlékeztet: a vegyesbolt előtt sörözgető fér­fiak, a konyhákban szorgosko­dó asszonyok, egymásnak át­kiabáló szomszédok, a keríté­seken, madzagokon száradó ru­hadarabok. Balobás Tiborék nyolcadik éve Iáknak Alsópakonyon. Ta­tabányáról jöttek. Két lányuk közül az egyik ötödikes, a má­sik harmadikos. A tanyán megszűnt az iskola, ahogy mondják: b ekörzete sítették, most Öcsára járnak a gyere­kek mindennap busszal. — A nagyobbik kislánynak Vida Istvánná az osztályfőnö­ke, a kisebbiké pedig Szagrl András — mondja az édes­anya. — Itt a tanyán azért nem volt. olyan a tanítás, mint bent a faluban. Az én gyerme­keim is egy kicsit gyengén ta­nultak, de most már jobban igyekeznek. — Kiket ismer az iskola pe­dagógusai közül? — Az idei tanévben már mind a két kislány osztályfő­nöke volt nálunk. Meg aztán én a szülői értekezletekre is bemegyek. Tudja, négyen ösz- szeállunk asszonyok, fogadunk egy kocsit Fejenként adunk 30—30 forintot a sofőrnek, be­visz Ócsára és hazahoz. Dura Károlyné hat gyerek édesanyja. A legöregebb fiú most katona, de még hárman iskolába járnak. Nem minden alkalommal tud bemenni szü­lői értekezletre, de mindhá­romnak osztályfőnöke járt már kint a családnál. Valóban jó dolog, ha a köz­ségektől távolabb élő szülők tartják a kapcsolatot az isko­lákkal. Bár ez a kapocs még elég gyenge, csupán szüUői ér­tekezletekre, évenként egy-egy családlátogatásra szorítkozik, de mégis valami. Egy lépés előre. Ha baj van A budakalászi általános is­kola igazgatónője Földessy Jó- zsefné a náluk kialakult gya­korlatról beszél: 1 — Szülői értekezleteket tar­tunk rendszeresen. Havonta minden tanárnak azonos idő­ben egy-egy fogadóórája van, újdonság, hogy az alsótagoza­ton is. Kik jönnek el? Leg­többször azok, akiknek a gye­rekével nincs sok gond. Beve­zettük, hogy a problémás gye­rekek szüleinek névre szóló meghívót küldünk. Igyekszünk elérni, ne csak az osztályzatok iránt érdeklődjenek, hanem nevelési kérdésekről is szó es­sék. Az alsótagozatban nyílt órákat szerveztünk, ezek jól sikerültek. Sok törekvés azon­ban dugába dőlt. — Például? — Az Együtt a gyermekkel mozgalom keretében az új ma­tematika bevezetése kapcsán meghívtuk a szülőket egy módszertani beszélgetésre. A szaktanárok ott voltak, a há­rom ötödik osztályból mindösz- sze négy szülő jött el. A szü­lők akadémiája sorozatban tíz előadást szerveztünk. Volt olyan eset, hogy csak mi vol­tunk ott, pedagógusok és a meghívott előadó. Nem mond­hatjuk, hogy élő, gyümölcsö­ző, rendszeres kapcsolat van a szülő és az iskola között. Persze, ha baj van, akkor be­jönnék. Az igazgatónő személyiségla­pokat tesz az asztalra: — Éppen most ellenőrzőm az egyik osztályfőnök feljegy­zéseit. Véleményem szerint ta­náraim rendszeresen járnak ki a családokhoz, jól ismerik a gyerekek, a családok gondjait. Íme, néhány jellemző mon­dat a feljegyzésekből: „A szülők ridegek, néha még két forintot sem adnak a gye­reknek mozira. Ingyen színház­jegyhez nem adtak útiköltsé­get, a gyerek nem tudott el­menni a többiekkel Pestre színházba.” Más: „A kicsit nagyhangú apa csak dirigálni tudja a fiait, segíteni nem.” Egy szomorú sorsú gyerekről szóló feljegyzés: „1974-ben ér­kezett a k.-d iskolából Elvált szülők gyereke. Az apa újra megnősült A szülők kapcsola­ta megromlott, így a tanuló a nagymamához került. A nagy­mama nyugdíjából és a 300 fo­rint gyerektartásból élnek. Szo­ciális segélyre javasolt” És végül egy, a szebb példák kö­zül: „Mindig ápol tan, tisztán érkezik az iskolába. A szülők sokat törődnek a gyerek neve­lésével, kulturális fejlődésé­vel.” Sok ötlettel Szentendrén, a Rákóczi úti iskolában Szűcs Tibor, az egyik hetedik osztály főnöke el­mondja, harminckét gyerek van az osztályban, de a felső­tagozatos időszakban, tehát két és fél év óta még mindig van három-négy szülő, aki nem járt az iskolában. — Van egy kislány, Békés megyéből jött ide — folytatja a tanár —, tizenhét éves nő­vérével él a lakótelepen, tu­lajdonképpen felügyelet nél­kül, mert a szülők továbbra is Békésen dolgoznak. Januárban jött, de matematika könyve és füzete ma sincs, előző lakó­helyén hagyta. Sándor László igazgató a szülői munkaközösségről, te­vékenységéről tájékoztat: — Elsősorban a rendezvé­nyek szervezésében segítenek, van köztük pályaválasztási fe­lelős, ifjúságvédelmi felelős, aki családokat is látogat. Az iskolához kötődés nagyban be­folyásolja a városi lakótelepi zárkózottságot. A falusi szülők nagyobb tisztelettel tekintenek a pedagógusokra, mert ott az emberi kapcsolatok nyíltabbak, sokoldalúbbak. Itt azt hiszi a szülő, hogy okosabb, jobban ért a pedagógiához, mert nézi a televíziót, többször és éle­sebben kritizálja az iskola munkáját. Kapcsolatunk javu­lása a szülői házzal elsősorban szemléletformálás függvénye. Megtudjuk: az isko ai szülői választmány már nevelési kér­désekben is sokat segít, első­sorban a hátrányos helyzetben lévő és veszélyeztetett gyere­kek sorsát kíséri figyelemmel. Jó a kapcsolat a városban dolgozó szocialista brigádok­kal. Az úttörőcsapatban közle­kedési raj tevékenykedik és most alakul egy munkásőr raj is. A szülők akadémiája soro­zatban rétegtaláLkozókat szer­veznek. Tervezik többek közt, leülnek beszélgetni a kettős nevelés gondjairól azokkal a szülőkkel, akik hittanra írat­ták be a gyerekeiket Valóban, az iskola sok remek ötlettel, elképzeléssel igyekszik rend­szeres kapcsolatot teremteni a szülőkkel, családokkal. Család és iskola. Két összetartozó társadalmi kö­zösség. Együtt kell munkál­kodniuk a gyerekek nevelé­sében még akkor is, ha a közös úton akadnak bukta­tók, megtorpanások, mert az útirány azonos: iskoláé, csa­ládé egyaránt. Kiss György Mihály Gödöllő, Stromfeld Aurél sétány 61A Megtaláljuk egymást? A házak, mint talpukra állí­tott építőkockák, terrakotta szí­nűek, szürkék. Tizennyolc épü­let magasodik Gödöllő új la­kótelepén. A környezet még a befejezetlenség képét mutatja: most épül a bölcsőde, félig ké­szek az utak, a parkírozóhe­lyek, a pázsitnak szánt terüle­tet csak kőszegély jelzi. Csupa ígéret ez a befejezetlenség. De az út mentén már csillogtatja kirakatait a modern bútor­áruház, mögötte az egyik lakó­épület földszintjén működik a könyvtár, a másikban az élel­miszerbolt és mellette a fod­rász. Távolabb gyerekek népe­sítik be a játszóteret, a felnőt­tek mim sportpályáját is ter­vezik már. A látványban szét- választhatatlanul keverednek a megvalósult és a holnap tes­tet öl tő elképzelések. ÉPÜLETEK A toronyépületeket a válto­zások jelképének is tekinthet­jük, amint felkiáltójelként emelkednek a földszintes, ker­tes házak fölé. De a lakótelep nem tud, nem is szándékozik a várostól elkülönülően élni. A legerősebb kapcsokat az em­berek hordják magukban, hi­szen az itt lakók nagyobbik fele eddig is Gödöllőn élt. S a „bevándorlókat” már hosszabb ideje munkájuk köti a város­hoz. Így hát ők sem sétálnak idegenként az utcákon. Csaknem hétszáz család él (egy egész kisközségnyi) a ti­zenhárom tízemeletes és az öt négyemeletes épületben. A há­zak egy része állami célcsopor­tos beruházásként, másik ré­szük OTP-támogatással ké­szült. A legfiatalabb épületet ez év január 19-én vették bir­tokukba az új lakók. A negy­vennégy család közül huszon­hat korábban is gödöllői volp, a többiek Budapestről és a környező községekből érkez­tek. A film formanyelvén szólva közelítsünk rá, erre a Strom­feld Aurél sétány 6/A jelzésű házra, amely tanácsi értékesí- tésű szövetkezeti lakásokból áll. A vevőket: 16 munkás, 26 alkalmazott és 2 nyugdíjas családot a tanács jelölte ki a lakáselosztási terv alapján. S hogy túljussunk a számokon: az egy-, illetve kétszobás la­kások alapterülete 38 és 62 TV-FIGYELŐ Jogi tanácsok, mm több az olyan tv-műsor, amelynek főedőadásait mellékletekkel egészítik ki. A néző hálásan veszi ezt tudomásul, hiszen érte történik mind«:: az ő sokoldalúbb, gazdagabb tájé­koztatásáért. Azt, hogy immár a Jogi esetek is belépett e meliékle- tes adások sorába, külön kö­szönjük, hiszen így kérdezni is lehet dr. Petrik Ferenc soro­zatának közreműködőitől, nemcsak a képekben megele­venedett jogesetek megoldásá­ra tippelni. Csütörtökön este láthattuk ezt az országos jog­segélyszolgálatot, s a benne el­hangzottakat bizonyára még azok is érdeklődéssel figyel­ték, akiknek — már vagy még — nem okoznak fejtörést a paragrafusok. Eddig is nagyon szerettük a Jogi esetek műsorát, s hogy most már ennyire a kedvünk­ben jár, méginkább várjuk je­lentkezéseit., LipCSC. Közgazdasági köz­hely, hogy milyen nehéz ke­reskedni. Pontosabban: kül- kereskedni. A választék nagy, s egy-egy piacra tényleg csak áruink legjavával törhetünk be. Aki pénteken «este végig­nézte Balogh Mária műsorát a lipcsei vásárról, pontos képet kapott: mit adhatunk el hatá­rainkon túlra. Dr. Bíró József, külkereske­delmi miniszter elsősorban műszeriparunk termékeit, me­zőgazdasági gépeinket dicsér­te, mint olyan árukat, ame­lyekre nem nehéz vevőt talál­ni. A Videoton számítógép- rendszere — jó volt ezt halla­ni, látni — világszínvonalú. De ugyanígy a legjobb minősí­tést érdemelte ki a Trans- elekiro tirisztoros hegesztőgé­pe, a Textilipari Kutató Inté­zet szálszakító berendezése, vagy — hogy egy közismer­tebb gyártmányt is említsünk — igen kelendőek az itthon is mind több helyen látható étel- báraink. Volt tehát mit vinni Lipcsé­be, ahol immár három évti­zede állandó kiállító Magyar- ország. Állandó — mind na­gyobb választékkal jelentkező, mind több partnerrel kapcso­latba lépő vendég. Úlravalo. A szocialista bri­gádok áprilisban összeülő or­szágos tanácskozásának kö­szöntéseként sugározta a tv az Ütraváló című műsort. Is­merős arcokat láttunk, isme­rős szavakat hallottunk — mégis élmény volt mindezt újra és újra együtt látni, hal­lani. A téglagyári rakodókat, akik — vezetőjük szerint — egyenkint két emberként dol­goznak; az építkezésen hajlon­gó munkásasszonyt, aki — immár hány éve — a férfiak­kal is felveszi a versenyt... Keresetlen szavaikból pon­tos kép állt össze arról, hogy mitől több, mitől más egy-egy ilyen öszekovácsolódott közös­ség. Az egymásért érzett, vál­lalt felelősség teszi őket em­beribb emberré; az én érted, te értem, talán így meg nem fogalmazott, de annál inkább átérzett és gyakorolt szép szövetsége. Bán János és Pálfalvi Nán­dor Ütravalójáról még jobb emlékeink maradtak volna, ha szűkszavúbb kommentár kíséri. A filmrészletek úgyis mindent elmondtak a mozga­lom értelméről, értékéről, s így bizony kár volt a vallo­mások passzusait átfogalmaz­va megismételni. Elnehezült tőle a montázs. Akácz László négyzetméter között változik. Az egyszobás lakásokat idő­sebb és gyermektelen házas­párok kapták, összesen 131 emiber l-akiik az épületben: 82 felnőtt és 49 gyerek, az ada­tokból kitűnik, hogy van né­hány gyermekeit egyedül ne­velő lakó is. A felnőttek átlag­életkora 33 év. E hevenyészett statisztika csak alapot teremt a mélyebb megközelítéshez. Hogyan élnek itt az emberek? Milyen kör­nyezetből jöttek és hogy hatott életükre az új lakás? Mennyi­re nyitottak a családok, a fizi­kai közelségbe került szomszé­dok iránt? Van-e igény és megvalósításra alkalmas el­képzelés a házon belüli társas élet kialakítására? A kérdések végső soron egy életmód — mondjuk ki — a szocialista közösségi ember magánéletére vonatkoznak, amelyeknek ele­mei most alakulnak ki. A Stromfeld Aurél sétány 6/A lakói már a beköltözés előtt — legalábbis formailag — szervezetet alakítottak: la­kásszövetkezetet. Ez a tény már önmagában is érdekes vá­laszokat ígér, hiszen közös tu­lajdonosok, közösen vállaltak mindent, ami a lakások hasz­nálatával, javításával és fel­újításával kapcsolatos. Igaz, még csak két és fél hónapja laknak együtt az új házban. ______________EMBEREK A IX. emeleten, Berta Istvá- nék szépen berendezett ottho­nában beszélgetünk. Gabriella, a kislányuk megáll a vendég térdénél, golyóstollával, jegy­zetfüzetével játszik, aprócska ujját megpróbálja benyomni a magnó mikrofonjába, közben a mamára sandít, hogy nem szól-e rá. — Miután összeházasodtunk a férjemmel, Aszódon laktunk a szüleimnél — mondja Berta Istvánné. — Tudja, hogy van: a fiataloknak mégis jobb kü­lön. Szilasligetre költöztünk albérletbe. Hétszáz forintot fizettünk egy parányi szobáért. Mind a ketten onnan jártunk be Gödöllőre dolgozni. A fér­jem lakatos csoportvezető a vegyesipari szövetkezetnél, én pedig a honvédségnél dolgo­zom polgári alkalmazottként. Nagy öröm volt, amikor meg­kaptam a kiutalást, ezért a kétszobás lakásért huszon­nyolcezret fizettünk be, a töb­bi kétszázhatvanezer forint OTP-kölcsön, 35 évre. — Teljesen megváltozott az életünk, mióta itt lakunk — folytatja, miután Gabikát megpróbálta lecsendesíteni. — Nemcsak az összkomfortos ké­nyelemre gondolok, bár ez is nagyon fontos, hanem a nyu- godtabb, kulturáltabb környe­zetre. Ezeknek az előnyeit csak az apró, mindennapi dol­gokban lehet igazán lemérni, például abban, hogy a férjem­nek mennyivel könnyebben megy a tanulás, most készül az érettségire. Én hamar meg­szerettem itt lakni, a jót köny- nyen elfogadja az ember. Csak a régi, közeli ismerősök, a ba­rátok hiányoznak. A házból még nem barátkoztunk össze 'senkivel, látásból azért isme­rem a lakókat és néhány anyukával már beszélgettem is a játszótéren. Nekünk hiá­nyoznak a baráti kapcsolatok, dehát olyan nagy ez a ház_. „ Sárkány József ék gödöllőiek,’ ugyanezen a telepen laktak korábban is, de két gyerekkel szűk volt az egyszobás lakás. Az ő útjuk Budapestről veze­tett Gödöllőre. — A férjem itt dolgozik a gépgyárban, szerelő lakatos, korábban ő ingázott, ezután én fogok naponta Budapestre utazni — számol be Sárkány Józsefné. közben az asszonyok­ra jellemző gépies mozdula­tokkal megigazít egy térítőt, felkap egy játékot a szőnyeg­ről. — El lehet képzelni, mit jelentett nekünk, ide költözni: korábban mi is szülőknél lak­tunk: három generáció, három család két szobában. A gödöl­lői lakás mellett szólt az is, hogy a nagyobbik fiunknak le­vegőváltozásra, egészségesebb környezetre volt szüksége. Most végre elértük, hogy a gyerekeknek külön szobájuk legyen. — Most gyermekgondozási segélyen vagyok — folytatja a fiatalasszony —, de amint el­készül a bölcsőde. azonnal visszamegyek dolgozni. A pénzre is szükség van és sze­retek bejárni. Itt a házban nincsenek barátaink és nem­igen járunk össze senkivel. Engem lefoglal a házimunka, a férjemnek pedig nagy szen­vedélye a barkácsolás ... ________KAPCSOLATOK Ha megkérdeznénk mind a negyvennégy családot, vajon hányán mondanák Bertánéhoz hasonlóan: Nekünk hiányoz­nak a baráti kapcsolatok, s hány embernek fehet szenve­délye a barkácsolás? „Dehát olyan nagy ez a ház...”, lehet, hogy éppen ezért találkoznak nehezen az azonos érdeklődé­sű, hasonló igényű emberek. Végig sétálok az üres folyosó­kon, a lépcsőház egyik-másik szintjén képet, virágot fedezek fel a falon és naptárlapokat, amelyeken mindig más szám van. — A közös élet formálódá­sának jelei — magyarázza né­mi büszkeséggel Szigeti Péter, a lakók képviselője. — Az egyik lakótárs egyforma ha­mutartókat barkácsolt minden emeletre a felvonóajtó mellé. Aztán megjelentek a virágtar­tók és virág is került, a nap­tárlapok azt mutatják, hogy a héten melyik lakástulajdonos tartja tisztán az emeletük lép­csőházát. Miközben ezek az apróságok kikerülnek a falra, a lakók ismerkednek, sport­nyelven: „kóstolgatják egy­mást”. Már többen is beszél­gettünk arról, hogy o pincében közös barkácsműhelyt alakí­tunk ki. Csak elkezdeni ne­héz, aztán híre megy és egyre többen velünk tartanak majd. Nem megvalósíthatatlan ötlet az sem, hogy társalgót alakí­tunk ki, azt hiszem, lehetne alkalmas helyiséget találni itt a házon belül. De mindenhez idő kell, és a közös élet ele­jén tartunk. Kriszt György Pest megye kapujában A főváros határában Vecsésnél szép formájú lakóházak láthatók. A házsorokat nagyméretű erkélyei teszik érdekessé. Az OTP Pest megyei Igazgatóságának beruházásában több mint 500 lakás épül itt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents