Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-30 / 100. szám

1977. ÁPRILIS 30., SZOMBAT 5 Régi és új, múlt és jövő: lebontásra ítélt alacsony istál- ók szomszédságában modem, 100 férőhelyes növendékmar- íe-istálló betonváza magaso- ük a dunabogdányi p ttörő ?xz szarvasmarhatelepén. Kö- ■11 aszfaltozott utak, a sok ondot okozó talajvizet elveze- :ő árkok, tiszta, modern borjú- nevelő, takarmányt raikodó gé­néit, betonteknőt készítő mun­kálok. A szövetkezet a tavalyi orszá­gos tejtermelőversenyben a 100 hektár mezőgazdasági te­rületre jutó tejtermelésben első díjat nyert. A miniszteri d.'szes oklevél az irodaházban adja hírül a győzelmet, ahol Horváth Antal elnökkel be­szélgetünk, majd a pontos ada­tok összesítése, ismertetése u tán-ellátogatunk a telepre is. A tehenészek most otthon van­nak, osztott műszakjuk hajnal háromtól, reggel nyolcig, dél­után pedig háromtól este nyol­cig tart. A délre hajló órában csak az őrök, meg az építke­zésen dolgozó munkások talál­hatók a telepen. — Még az idén nyáron elké­szül a 200 férőhelyes növen- dékmarha-istálló — mutat az elnök a betonvázas épületre. — Jelenleg 220 tehénnek van hely, s van egy 36 állatos ehe­tőnk, 90 férőhelyes borjúiieve- íőnk, és kint a réten egy 120 t Együtt a tanáccsal Bizottság a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyárban A 200 férőhelyes nö vend ékmarlia-istálló betonváza már áll, művesek most az oldalakat falazzák. a kő­állatra méretezett nyári szállás. A vezetőség 1970-ben döntött arról, hogy a gazdaság kis mé­rete ellenére szarvasmarha­tenyésztéssel foglalkozzék. Ak­kor a magyar-tarka állomá­Felkészültek az idegenforgalomra A kereskedelemnek még lépnie kell Ahogy javul az időjárás, úgy nő a forgalom Szentendrén: autós és gyalogos kirándulók érkeztek a városba, járják a múzeumokat, sétálnak az ódon,- hangulatos utcákon, ismerked­nek a nevezetességekkel. De a turista nemcsak sétál és gyö­nyörködik, hanem bosszanko­dik is, ha az étteremben hideg az étel, rossz a kiszolgálás, ha nem kap friss péksüteményt,, tejet, felvágottat, ha nem tud szállást szerezni. A városi tanács az elmúlt években is nagy figyelmet szentelt az idegenforga­lomnak, a vendéglátó és kereskedelmi üzemegységek felkészülését, állandóan szorgalmazta. Az idén a tanács termélési és egészségügyi bizottsága már végiglátogatta a turistaháza­kat, az élelmiszerboltokat, ét­termeket, bisztrókat és ankéten beszélte meg a vállalatok kép­viselőivel a tennivalókat. Ho­gyan készültek fel az idegen- forgalomra a vállalatok, a kü­lönböző üzemegységek? Ezek­ről a kérdésekről tájékoztat bennünket Szép Margit, a vá­rosi tanács osztályvezetője. T- A legtöbb vendéglátóipari egység a Duna partján húzódó főútvonalon van, a város belte­rületén a Béke étterem és a Művész presszó található. A déli órákban négyezer, négyezerkétszáz ember tud ebédelni ezeken a helyeken. A Teátrum éttermet belül fel­újították, átalakítottáli, föld­szintjén vasárnaponként tejet is árusítanak. Az ugyancsak felújított Határcsárda is teljes kapacitással a vendégek ren­delkezésére áll. A közeljövő­ben bezárják a Liget utcai ital­boltot, helyén tejbárt nyitnak. Vasárnap az élelmiszerüzle­tek közül a bevásárlóközpont ÁBC-áruháza és a Pap-szige­ten lévő élelmiszerbolt tart nyitva. A sütőipar szállítási, szervezési problémái miatt még nem mindig és nem min. denütt lehet friss pékárut vá­sárolni és ez gyakran gondot okoz. Gond az is, hogy a város legnagyobb üdülőterületén, Pis- mányban mindössze egy pará­nyi élelmiszerbolt üzemel, pe­dig a tanács már területet is adott az ú j ÁBC-bolt felépíté­séhez, de az építkezés sajnos elhúzódik. Terület van, csak építeni kéne — mondotta az osztályvezető. Valószínű az idén az elmúlt évekhez viszonyítva jobb lesz az ellátás Szentendrén, bővül a választék az üzletekben. A kép ennek ellenére nem egé­szen megnyugtató. A kereske­delmi vállalatokon múlik, hogy az idei szezonban kevesebbet bosszankodjanak a Szentendré­re látogató turisták. Virágos part nyunk 45—50 állat volt. Ta­valy év végén 203 tehenünk volt, tehát évente 30—40 állat­tal gyarapodott az állomány. Régebben vásároltunk állato­kat, ma már elég a saját sza­porulat a pótláshoz. Jelenleg 424 szarvasmarhát — tehenet, növendékállatot, hízó bikát — tartunk. A bikákat háztáji gaz. daságokba helyezzük ki, a föl­hizlalt jószágot a szövetkezet értékesíti. A magyar-tarka és a Holstein-Friz keresztezését ta­valy kezdtük el. Az idén negy­ven keresztezett borjú szüle tett. — A tenyésztést felsőfokú végzettségű szakember irányít­ja, rajta kívül 20 ember dol­gozik a tehenészetben. Sajnos állandó a munkaerőhiány. 1970-ben tíz ember foglalkozott állattenyésztéssel. Azóta ez a gárda kiöregedett. A község ben nem volt utánpótlás, ezért lakásokat vásároltunk és más vidékről hozunk és igyekszünk hozni gondozókat. A fizikai dolgozók szocialista brigádban dolgoznak, 30—:32 állatot gon­doz egy ember. A kereseti le hetöségek jók, az időbeosztás, a munkakörülmények kevésbé Ezért néhány év elteltével so­kan abbahagyják a munkát és kényelmesebb munkahelyet keresnek. Fekete-fehér öltöző építésével., szeretnénk a szociá­lis ellátottságon javítani — mondotta befejezésül az elnök. Pomázon a községi tanács vérehajtó bizottsági ülését leg­utóbb a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár pomázi gyárában tartotta. A tanács egészségügyi és szociálpolitilcai bizottsága az ülés előtt körültekintően vizs­gálta és felmérte, hogyan tart­ják be az üzemben a különbö­ző kulturális, munkaügyi < és egészségügyi jogszabályokat, a vizsgálat során beszélgettek az üzem vezetőivel és dolgozói­val az eredményekről, tenniva­lókról. Tulajdonképpen a vég­rehajtó bizottság a felmérés és a gyárvezetés beszámolója alapján tájékozódott és gyárlá­togatáson győződött meg az eredményekről. A bizottság tagjai elismerően nyilatkoztak a megtett intéz­kedésekről, amelyek javították a munkahelyi feltételeket: a nyolcvanmilliós rekonstruk­cióról éppúgy, mint a gyári szakmunkásképzésről, a törzs, gárda megbecsüléséről. A re­konstrukció eredményeképpen az új előfonodában és gyűrűs­fonodában sokkal kedvezőbbek a mun­ka- és kereseti lehetőségek a korábbinál, viszont az új technológia is magasabb képzettségi szintet követel: eddig 30-an tettek szakmunkásvizsgát és jelenleg 50 dolgozó jár szakmunkás- képzőbe. A munkásgárda át­képzésére, átszervezésére bér- és szociális helyzetének javítá­sára sok gondot fordított a vállalatvezetés. Az 500 főt számláló kollektívából száznál több azok száma, akik 15—20 éve dolgoznak a gyárban. 1973- ban még csak 25 1 00 forint volt az egy főre jutó évi kereseti átlag, tavaly ez az összeg már 32 ezer, az idei tervek szerint pedig 34 ezer forint fölött lesz. Jelentős összegeket fordít a vállalat a nagycsaládosok meg­segítésére is. Az első osztályba lépő gyermekeknek tanszere­ket, táskákat vásárolnak. A gyárnak lakásépítési kölcsön- alapja nincs, ezért társadalmi ■munkakakciókkal segítik az építtetőket. Az üzemorvosi el­látás színvonalas, nőgyógyásza­ti és fogászati szakrendelés is van. Állandó kapcsolatot tarta­nak a gyermekgondozási segélyen lévő kismamák­kal, segítik továbbtanulá­sukat. A jó kapcsolatok bizonyítéka, hogy a hatvanhét kismama kö­zül csupán négyen nem szán­dékoznak visszamenni 1 az üzembe dolgozni. A nőpoliti­kái határozatok végrehajtásá­ra intézkedési tervet készíte­nek minden évben, és rendsze­resen értékelik is. 1968-ban a vezetőknek mindössze 18 szá­zaléka került ki a nők közül, ez a szám napjainkban már 34 százalék. Az üzemben 147-en nem végezték el az általános iskolát, ebből 17-en 30 éven aluliak. Ezért úgy tervezik, hogy a helyi szövetkezettel köT zösen az üzemben szervezik meg a dolgozók iskoláját. A bizottság azokkal a közös munkaakciókkal is foglalko­zott, amelyek a tanács és a gyár rendszeres kapcsolatát erősitik. Az üzem szocialista brigádjai, KISZ-fiataljai már eddig is sok társadalmi mun­kát végeztek a községben, és az új iskola, valamint az ifjú­sági ház építésénél is segíteni akarnak. A közművelődésben, a kul­turális életben is egyre gyümölcsözőbb a kapcso­lat, hiszen több közös rendezvényt, névadót rendeznek, és a mű­velődési ház programja is népszerű a gyárban. A gyár­ban megtartott végrehajtó bi­zottsági ülés, a bizonyíték és biztosíték arra, hogy a jövőben is tovább erősödik ez a kap­csolat a tanács és a vállalat között. Élüzem lett az írószergyár Édes István átadja László Imrének az Élüzem cím elnyérését igazoló oklevelet. A kép bal oldalán Simon János. Bozsán Péter felvétele Fontos esemény színhelye volt tegnap az esti órákban a Teátrum étterem, ahol a Pest megyei Vegyi- és Divat­cikkipari Vállalat szentendrei lőszergyárának dolgozói ta­lálkoztak, hogy megemlékez­zenek május elsejéről, s meg­ünnepeljék azt, hogy kiváló gyáregység lett a szentendrei üzem. Ünnepi megnyitójában Len­gyel Géza, az lőszergyár szak- szervezeti bizottságának tit­kára köszöntötte a mintegy 150 résztvevőt, közöttük is Simon Jánost, a városi párt- bizottság első titkárát, Maros- völgyi Lajost, a városi tanács elnökét, László Inire, az írószergyár igazgatója tartott ünnepi be­szédet, ismertette azokat az eredményeket, amelyek alap­ján sikerült kiérdemelnie a gyáregységnek e megtiszte­lő címet. Ezek után Édes István, a PEVDI vezérigazgatója át­nyújtotta László Imrének, a Kiváló Gyáregység címet bi­zonyító oklevelet. Az ünnepsé. gén négyen, Szabó Elemér, Go- gola Ferencné, Bakos Ákos és Berta Hubert vették át a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója kitüntetést. Tizenhárom dolgozó kapott Kiváló Dolgozc jelvényt, hat szocialista brigád az arany fokozatot, tíz az ezüst fokozatot, három pedig a bronz fokozatú címet vette át. Lengyel Géza, a gyár szb- titkára sokéves munkája elis­meréseképpen a SZOT elisme­rő oklevelét kapta. B. P. Mondtam és beszéltei Csinosítják Szentendrén a Somogyi—Bacsó partot. A városi tanács kertészetének dolgozói virágokat ültetnek az út mentén. Életútja talán már elunt szimbólum, mégis szép, mégis igaz, fontos állomásokkal teli élet: hat elemire telit a régi vi­lágban, munkásfiatal volt Cse­pelen, a néphadsereg tisztje . lett, ma pedig a Kossuth La­jos Katonai Főiskola tanára Faragó József alezredes. Volt alapszervezeti párttitkár, poli­tikai tiszt, közben leérettségi­zett, egyetemi diplomát szer­zett, kettőt is — történelem és filozófia szakon —, és huszon­öt éve pártpropagandista. Élet­útja aziokéhoz hasonlít, akikről Szilágyi György: Hányás vagy? című oly népszerűvé vált rádiómonológja szól; sa­játos életutat bejárt nemzedék sorsa az övé. — Nehéz arra a kérdésre fe­lelni, mikor lettem propagan­dista — mondja kissé vonta­tottan, s látszik rajta, sokat töpreng a válaszon. — Talán már Csepelen, ahol szakmát tanultam és bekapcsolódtam az ifjúmunkás mozgalomba? Ta­lán a hadseregben, ahol hiva­talosan is politikai munkás­ként dolgoztam? Az ember tu­lajdonképpen egész életében propagandista, az ügynek, a pártnak a szószólója, annak agitátora, amelyet szívvel-lé- lekkel szolgál. Amikor 1952- ben Szentendrére, az akkori Táncsics műszaki tisztiiskola társadalomtudományi tanszé­kére kerültem, igyekeztem bekapcsolódni a propaganda- munkába. Budakalászon, a környező községek üzemeiben, gyáraiban szemináriumokat vezettem. De az is propagan­distamunka volt, amikor az ellenforradalom leverése után a karhatalomnál szolgáltam, a munkástanácsokkal vitatkoz­tunk és ünnepi beszédet mondtam Kisorosziban a fel- szabadulás évfordulóján. Még röviden is nehéz fel­sorolni Faragó József 25 éves pártpropagandista tevékeny­ségének jelentős állomásait. Annál is inkább nehéz, mert elválaszthatatlanok az életút száraz, kissé sablonos és még­is sok küzdelmet, munkát je­lentő adataitól. — Melyik volt életem legne­hezebb pillanata? — kérdezte vissza tűnődve. — Amikor ki­kerültem Szentendrére, két nap múlva kezembe nyomtak egy 60 oldalas jegyzetet, tart­sak belőle előadást. Arra em­lékszem, bementem a terembe, aztán az előadás után sokáig az íróasztal mellett ültem, de hogy a hallgatóknak mit mondtam, meddig beszéltem, arra ma sem emlékszem. Azóta Faragó József alezre­desből kitűnő, jól felkészült tanár és propagandista lett, előadásait, szemináriumait már-már nemzedékek sora hallgatta végig. Az 1965-ös pártoktatási évtől hat éven át ő a városi marxista középis­kolán tanít, napjainkban pe­dig a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemen filozófiát ad elő és szemináriumot vezet. Tagja a városi pártbizottság­nak, végrehajtó bizottságnak. — Én vagyok a végrehajtó bizottságnak a legrégibb tag­ja — mondja nevetve. ' a Es valóban, azóta káderek sokasága nőtt fel mellette, s előremenetelükben láthatat­lanul ott van Faragó József, a fáradhatatlan agitátor munká­ja is. S példát, érdekes szimbó­lumot is találunk: a pártbizott­ság folyosóján az esti egyetem végzős hallgatóinak tablóján ott a fényképe, a városi első titkárnak, Simon Jánosnak is. Sok-sok évvel ezelőtt ők ketten tanár és tanítvány voltak, ma pedig a végrehajtó bizottság­ban együtt munkálkodó társak, kommunisták. Á beszélgetés során szó esik módszertani kérdésekről, az osztályozásról, az iskolapadba újra beült felnőttek magatar­tásáról, a tekintélyről, sok mindenről. — Nem utazó propagandista vagyok — mondja Faragó Jó­zsef alezredes. — Huszonöt évt itt élek Szentendrén, szint' mindennap találkozom azokka .az emberekkel, akiket tanítot­tam, tanítok. Először nem értem, mi* akar az utazó propagandistáró mondani. Aztán rájövök: tu­lajdonképpen a lényeget fo­galmazza. Mindig emelt főve’ nézhet tanítványai szemébe. A tanteremben és az utcán is. Tisztelet övezi. Az oldalt írta: Kiss György Mihály Foto: Halmágyi Péter A tejprogram keretében Éj istálló épül a dunabogdányi Úttörő Tsz-hen v í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents