Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-27 / 97. szám

Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! ÚJDELHI Gromiko—Deszai találkozó Folytatódtak a szovjet—indiai megbeszélések Pham Van Dong Párizsban Történelmet idéző ebéd Andrej Gromiko, az SZKP ( KB.. PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki hivata­los látogatáson Indiában tar­tózkodik, kedden találkozott Morardzsi Deszai indiai mi- * niszterelnökkel. Gromiko át­adta a kormán yfőnek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának üdvözletét. A barátság és kölcsönös megértés légkörében lezajlott, sok részletre kiterjedő megbe­szélésen a felek megvitatták a szovjet—indiai együttműködés alapvető kérdéseit és a kap­csolatok továbbfejlesztését, valamint számos nemzetközi problémát. Andrej Gromiko, szovjet és IA. B. Vadzspaji indiai kül­ügyminiszter kedden folytat­ták megbeszéléseiket a szov­jet—indiai kapcsolatokról, va­lamint a nemzetközi élet né­hány fontos kérdéséről, köz­tük a dél-ázsiai szubkonti­nens helyzetéről. Ugyancsak kedden, Vadzs­paji indiai külügyminiszter ebédet adott Andrej Gromi­ko tiszteletére. Az ebéden a két külügyminiszter pohárkö­szöntőt mondott. Beszédében az indiai diplo­mácia vezetője megállapítot­ta: Indiában nagy elégedett­séget váltott ki az a tény, hogy a hatalmas Szovjetunió elfogadta az indiai nép által nyújtott baráti kezet. Óvjuk a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatainkat és nagyra érté­keljük azt a segítséget, ame­lyet a Szovjetunió nyújtott országunk iparosításához, In­dia gazdasági függetlenségé­nek megteremtéséhez. Hálá­sak vagyunk azért a követke­zetes és elvi támogatásért, amelyet a számunkra nehéz időkben kaptunk. Nem felejt­jük ezt el és továbbra is nagy­ra értékeljük a Szovjetunió­hoz fűződő barátságunkat. Az országaink közötti ba­rátságot tükrözi — mutatott rá Vadzspaji —, 1971-ben kötött béke-, barátsági és együttmű­ködési szerződésünk. Ez a barátság kiállta az idők pró­báját, s a nemzetközi helyzet gyors változásai idején to­vábbra is a béke és a stabili­tás állandó tényezőjét jelenti Ázsiában és az egész vilá­gon. Válaszbeszédében Andrej Gromiko megállapította, hogy a Szovjetunió és India népeit a mély kölcsönös szimpátiá szálai kötik össze. Mint Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára három évvel ezelőtt Indiában tett látogatása ide­jén hangsúlyozta, a Szovjet­unió és India közötti barát­ság sok százmillió ember kin­csévé vált. E barátság kiállta az ázsiai helyzet gyors válto­zásainak próbáját. A szovjet emberek olyan or­szágot látnak Indiában, amely nem kis nehézségeket legyőz­ve, szakítva a gyarmati múlt­tal, eltökélten halad a fejlő­dés útján. Konjunkturális ingadozá­soktól mentes, következetes irányvonalunk, hogy folytatni és gazdagítani kívánjuk a szovjet—indiai együttműkö­dést. Ezt az irányvonalat megerősítette országunk leg­felsőbb fóruma, az SZKP XXV. kongresszusa is. Az in­diai vezetőkkel megkezdett tárgyalásaink tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy az indiai félnek együtt­működésünkkel kapcsolatos törekvései hasonlóak a mien­kéhez. Mindez azt jelenti, hogy a szovjet—indiai kap­csolatoknak nemcsak jó múlt­juk, hanem komoly jövőjük is van. Az országaink népei közötti barátsággal szemben csupán azoknak lehetnek ellenveté­seik, akik hátráltatni akarják az enyhülést, akik a nemzet­közi helyzet bonyolultabbá té­telére törekednek és beavat­koznak mások belügyeibe. Ami az idegen ügyekbe való beavatkozást és egyeseknek azt a szándékát illeti, hogy kioktassanak más államokat arról, miként alakítsák belső életüket, vagy más országok­kal fenntartott kapcsolatai­kat, a Szovjetunió válasza csak egy lehet: a mások bel­ügyeibe való be nem avatko­zás a szovjet külpolitika sark­köve volt és az marad tovább­ra is. Őszinte és egyenes politikát folytatunk — hangsúlyozta Andrej Gromiko. — Nem le­het szavakban az enyhülést támogatni, tetteinkkel pedig mérgezni az államok közötti kapcsolatok légkörét. A Szovjetunió kész arra, hogy megvitasson különböző, a leszerelésre vonatkozó kérdé­seket, köztük az Indiai-óceánon létrehozandó békeövezet prob­lémáját. De csupán komoly, konstruktív és becsületes megbeszélésre vagyunk haj­landóak. Szeretném hangsú­lyozni, hogy készek vagyunk konzultációkat és vélemény- cserét folytatni Indiával az Indiai-óceánnal kapcsolatos kérdésekről. A jelenlegi nemzetközi hely­zet — állapította meg Andrej Gromiko — véleményünk sze­rint minden államtól megköve­teli, hogy mozgósítsa erőit azok ellen, akik szembenállnak az enyhülés elmélyítésével és megszilárdításával. A Szovjetuniónak és Indiá­nak véleményünk szerint je. lentős szerepük lehet az eny­hülés konszolidálásában, a vi­lág valamennyi térségére tör­ténő kiterjesztésében. Három évtizede tartó sikeres és kölcsönösen előnyös együtt­működésünk értékes politikai tőke. A jövőben is töreked­jünk gyarapítására mondot­ta befejezésül Andrej Gromi­ko. A baráti légkörben lezajlott ebéden részt vettek az indiai kormány minisztere, parla- ménti képviselők és más hiva­talos személyiségek. Tavaszi záróülés — holnap A leszerelési bizottság gen­fi értekezletének keddi ülé­sén R. Harry Jay kanadai nagykövet elnökölt. Vendég­ként köszöntötte Milos Vej- voda csehszlovák külügymi­niszter-helyettest, aki genfi tartózkodását felhasználta ar­ra, hogy részt vegyen az ülé­sén, és kifejtse a csehszlovák kormány álláspontját lesze­relési kérdésekben: az atom- fegyverkísérletek teljes és ál­talános betiltását sürgette, va­lamint utalt a vegyi fegyverek teljes betiltásának fontossá­gára. Dr. Gerhard Herder nagykövet, az NDK küldöttsé­gének vezetője felszólalásá­ban az új típusú tömegpusztí­tó fegyverek betiltására tett szovjet javaslat nagy jelentő­ségével foglalkozott. A leszerelési bizottság csü­törtökön tartja tavaszi ülés­szakának záró tanácskozását. Tengeri határsértés A napokban egy japán ha­lászhajót, amely szovjet vize­ken halászott, a távol-keleti katonai körzet őrhajói egy szovjet kikötőbe kísérték. A hajón sok tonna, a szovjet ha­lászati övezetben zsákmányolt halat találtak. A jelentésből moszkvai megfigyelők azt a következtetést vonják le, hogy a Szovjetunió a legnagyobb szigorúsággal jár el a part menti vizeinek védelmére ho­zott intézkedések megszegői­vel szemben. Belgrádban tanácskozik a Jugoszláv Újságíró Szövetség által rendezett kerekasztal- értekezlef, amelyen a helsinki konferencián részt vett 35 ország 80 újságírója vesz részt és a sajtó, a rádió és a televízió feladatait vitatja meg a helsinki záróokmány­ban foglaltak teljesítésében. A kerekasztal-értekezleten a A történelmet idézte az az ebéd, amelyet kedden adott Giscard d’Estaing francia köz- társasági elnök Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaságnak hétfőn hivata­los látogatásra Párizsba ér­kezett miniszterelnöke tisztele­tére. Az Elysée-palota ünnepi termében a kormány számos tagján kívül helyet foglal a száz meghívott között az el­múlt három évtized vietnami történelmének számos francia szereplője. A meghívottak között volt Jean de Sainteny, aki 1945-ben a Francia Köztársaság első biz­tosa, majd a genii egyezmé­nyek után első főmegbizottja volt Hanoiban. A Dien Bien Phu-i győztesek asztalánál he­lyet foglalt az egyik vesztes: Bigeard tábornok, aki egyike volt 1954-ben a Dien Bien Phu-i katlanba eljtőemyővel ledobott és később fogságba került francia tiszteknek. Ugyancsak az Elysée-palota vendége és Pham Van Dong asztaltársa volt Messmer ko­rábbi francia miniszterelnök, aki 1945-ben a Vietminh fogsá­gába Került (persze még mi­A zaire-i Shaba tartomány­ból érkezett hírek szerint foly­tatódnak a katonai összecsa­pások a marokkói—zaire-i csa­patok és a tartomány felkelt lakosságának egységei között. Magyar Újságírók Országos képviseletében Fábián Ferenc, a MUOSZ főtitkár-helyettese és Hajdú János, a Népsza­badság munkatársa vesz részt. A kerekasztal résztvevőit Jo- szip Broz Tito jugoszláv ál­lamfő és Kekkonen finn köz- társasági elnök üzenetben kö­szöntötte. I niszterelnöksége előtt). Az egyik Illusztris vendég volt Etienne Mansch, Franciaor­szág volt pekingi nagykövete, aki nagy szerepet játszott a párizsi vietnami—amerikai tár­gyalások létrehozásában. Az Elysée-palotabeli ebéd azonban nemcsak a múlt felé mutatott, hanem már a jövő együttműködést is jelezte: az Aquitaine állami kőolajvállalat — amely részt kíván venni a vietnami kőolajkutatás meg­szervezésében — vezérigazgató­ja és a Renault Művek elnöke is jelen volt a vendégek kö­zött. Ami a tárgyalásokat illeti, a Le Matin de Paris értesülése szerint Pham Van Dong és Raymond Barre gazdasági és ipari együttműködési szerződés megkötésének lehetőségét vi­tatta meg. Egyetértés mutatko­zott egy évente összeülő fran­cia—vietnami vegyes bizottság létrehozását illetően is. Ezen­kívül várhatóan kulturális és tudományos együttműködési jegyzőkönyvet ír alá a két fél. Európai pilóták által irányí­tott zaire-i harci repülőgépek bombatámadásokat intéznek a felkelők által ellenőrzött te­rületek ellen. A zaire-i légi­erő harci gépei több bomba­támadást hajtottak végre zam­biai települések ellen is. Ugyanakkor sikertelennek bi­zonyultak a kormánycsapa­tok azon kísérletei, hogy el­foglalják a katonai fontossá­gú Kapanga városát, amely 400 kilométernyire fekszik a réztartomány fővárosától, Kol- wezitől. A felkelők számos össze­csapásban partizántaktikát al­kalmaznak a nyugati gyárt­mányú nehézfegyverekkel fel­szerelt kormánycsaljatok el­len. A marokkói—zaire-i csa­patok az elmúlt néhány nap­ban jelentős veszteségeket szenvedtek. Cedeniial az NDK-ha látogat Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi^ Párt Központi Bizottsága első tit­kárának, a Mongol Népköz- társaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének vezeté­sével jövő héten mongol párt- és kormányküldöttség láto­gat a Német Demokratikus Köztársaságba. CSAK RÖVIDEN... AGOSTINHO NETO, az An­golai Népi Köztársaság elnö­ke, aki hétfőn este érkezett hivatalos látogatásra Lengyel- országba, kedd reggel meg­kezdte tárgyalásait Henryk Jablonskyval, a Lengyel Ál­lamtanács elnökével. SPANYOLORSZÁG népe nem fog tűrni semmiféle ál­lamcsínykísérletet és nem en­gedi megakasztani a demok­ratikus fejlődés folyamatát — jelentette ki Mexikóvárosban tartott sajtóértekezletén Adol­fo Suarez spanyol miniszter- elnök. WILLABALD PAHR osztrák külügyminiszter hivatalos len­gyelországi látogatása befe­jeztével elutazott Varsóból. PHENJANBAN megnyílt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlésének ülésszaka. GEORGES MARCHAIS, a. Francia Kommunista Párt fő­titkára e hét végén Rómába látogat, s találkozik Enrico Berlinguerrel, az Olasz Kom­munista Párt főtitkárával. A BELGA KOMMUNISTA PÁRT és a Demokratikus és Népi Unió a szavazatok újra- számolását kérte abban a két választási körzetben, ahol utó­lagos számításokkal vissza­vonták a mandátumot a ko­rábban győztesnek kihirde­tett kommunista képviselője­löltektől az április 17-i vá­lasztáson. ELHAGYTA Etiópiát a ki­utasított amerikai állampol­gárok második csoportja. Napjainkban, több mint 30 év­vel a második világháború után szembeszökő ellentmondás alakult ki Közép-Európában: egyfelől a politikai enyhülés sikerei, másfe­lől két fél óriási fegyverzetű had­seregeinek szembenállása a kon­tinens közepén. Az európai közvélemény főleg a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokhoz kapcsolja en­nek az ellentmondásnak a feloldásá­hoz fűződő reményeit. Mint ismere­tes, az elfogadott alapelvek közé tar­tozik, hogy egyetlen állam biztonsá­ga se szenvedjen kárt, a csökkenté­sek kölcsönösek legyenek, az államok által vállalt kötelezettségek egyen- lőek, s hogy egyik fél se jusson egy­oldalú katonai előnyökhöz. Csaknem négy esztendővel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások, de lé­nyeges eredmények Bécsben egyelő­re nem születtek. Ügy tűnt, hogy kezdetben a tárgyalások idejére be- fagyaszthatók lennének a fegyveres erők és a fegyverzet az elért szinten, amit a szocialista országok ajánlot­tak. A másik fél azonban nem fogad­ta el ezt a javaslatot, és folytatta ka­tonai potenciáljának növelését a tér­ségben. A Szovjetunió és a többi szocia­lista ország még 1973 őszén fontos megállapodás-tervezetet terjesztett elő, amely mindkét fél részéről a közép-európai fegyveres erők és fegy­verzet egyenlő, csaknem 17 százalé­kos csökkentését irányozta elő há­rom esztendő leforgása alatt. Ezt a javaslatot nem fogadták el, noha a szocialista országok hajlandóak vol­tak lehetséges ésszerű kompromisz- 6zumokra a nyugati résztvevőkkel. A szocialista országok arra törekedve, hogy a probléma ne súlyosbodjék, felszólították partnereiket, hogy a tárgyalások idején ne növeljék a fegyveres erőket. A Szovjetunió pél­dát mutatott és immár évek óta nem növeli fegyveres erőinek létszámát. A felhívásra és a példamutatásra azonban a NATO-országok fegyve­res erőik növelésével válaszoltak. A múlt év februárjában a szocia­lista országok, figyelembe véve a nyu­gati félnek a szakaszonkénti csökken­tésre vonatkozó kívánságait, az ja­vasolták, hogy csökkentést egyenlő alapon az első szakaszban a Szovjet­unió és az Egyesült Államok kezdje meg, a többi résztvevő pedig fagyasz- sza be fegyveres erőinek szintjét és vállaljon kötelezettséget a fegyveres erők második szakaszban való csök­kentésének határidejére és mértéké­re vonatkozóan. Ezek a javaslatok sem találtak megértésre. Ezzel Szemben a nyugati résztve­vők gyakorlatilag csupán egyetlen témáról beszéltek: a nem egyenlő mértékű, a Szovjetuniót illetően nem egyenlő mértékű csökkentésről. A Szovjetuniónak azt javasolják, hogy vonjon ki egy páncélos hadsereget teljes fegyverzetével együtt, amire az Egyesült Államok válaszként har­madakkora mértékben csökkentené katonáinak számát, ráadásul az egyes alakulatokból kiemelve, a fegy­verzet korábbi szintjének megtartá­sával. Ami pedig a nyugat-európai tárgyalófelek és Kanada fegyveres erői és fegyverzete második szakasz­ban való csökkentésével kapcsolatos kötelezettségeket illeti, erről a nyugati jávaslatban méig csak említés sem történik. A nyugati séma a NATO és a Var­sói Szerződés szárazföldi csapatai számára azonos kollektív plafont irá. nyoz elő — valamikor a meghatáro­zatlan jövőben. Ám teljesen világos, hogy az ilyen plafon keretei lehetővé teszik egyes NATO-országok számá­ra, hogy növeljék fegyverzetüket más szövetségeseik rovására. Ilyen lehe­tőséghez juthatna például a nyugat­német Bundeswehr — a NATO egyik ütőereje. A nyugati tárgyaló­felek éppen ilyen lehetőség megszer­vezésére pályáznak, amit meggyő­zően bizonyít, hogy nem hajlandók garanciákat adni arra, hogy részt vesznek a csökkentésiben legalább a második szakaszban. A szocialista országok a maguk részéről kifejezték azt a készségüket, hogy fegyveres erőik létszámát és fegyverzetüket méreteiknek megfele­lően csökkentsék. A csökkentés konk­rét időpontjaira is javaslatot tettek. Ugyanezt várják a nyugat-európai országoktól és Kanadától is. A köl­csönös kötelezettség megadná a szükséges garanciát arra, hogy a csökkentést teljesen végrehajtják. Egyelőre a nyugati fél egyhetedé- vel hajlandó csökkenteni az Egye­sült Államok nukleáris robbanófej­készleteit és némileg az elavult cél­baj uttatási eszközök számát. Ez a javaslat elfogadhatatlan, mivel egy­szeri jellegű, nem terjed ki más NA- TO-tagállamok nukleáris arzenáljá­ra. Ezenkívül megvalósításának az a feltétele, hogy a szocialista országok elfogadják a megfelelő csökkentés egész nyugati sémáját. A tárgyalásokon a NATO-orszá­gok által elfoglalt áláspont egyelőre csupán egy dologról tanúskodik: ar­ról a törekvésről, hogy egyoldalú ka­tonai előnyökhöz jusanak. Erőfeszí­téseiknek ez a célja. Álláspontjuk azonban nem reális tényeken alapul, hanem propagandamítoszokon, egye­bek között a Szovjetunió katonai fö­lényének mítoszán. Ez jó példa ar­ra, hogyan válik a politika a propa­ganda eszközévé. Közép.Európában évek óta a két tömb fegyveres erőinek megközelítő egyensúlya áll fenn. A Nyugat a Szovjetunió fegyveres erőinek struk­túrájában a Nyugatéhoz képest meg­levő és teljes mértékben megmagya­rázható különbségekre rámutatva igyekszik azokat a Szovejtunió szám­beli fölényének bizonyítékaként fel­használni. Teljesen valótlanok a nyugati fél­nek azok az állításai, miszerint a Közép-Európában állomásozó száraz­földi csapatok számában állítólag aránytalanság állna fenn a NATO kárára. A szocialista országok által a csökkenés térségében állomásozó fegyveres erők, köztük a Varsói Szer­ződés tagállamai szárazföldi csapa­tainak létszámáról nyilvánosságira hozott adatok bizonyítják e nyugati állítások tarthatatlanságát. Ez év január végén Londonban Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit miniszterelnök például arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a Nyugat között, a korábbihoz ha­sonlóan, katonai egyensúly áll fenn, és semmi alapja sincs a félelemnek vagy a pesszimizmusnak. Ezt Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter is megerősítette tavaly december vé­gén, kijelentve, hogy: A NATO fegy­veres erőinek közös pontenciálja egyenlő a Varsói Szerződés tagálla­mai megfelelő potenciáljával. ügy tűnik, hogy most már mind­össze annyi maradt hátra, hogy a realitás felismeréséről áttérjenek a fegyveres erők reális csökkentésére. De a Nyugat éppen ezt a lépést nem siet megtenni. A szocialista országok már eddig is sok erőfeszítést tettek a tárgyalások sikere érdekében. Nem kétséges, hogy energiájukat és ez irányú fáradozá­saikat a. jövőben sem csökkentik. Ezt bizonyította az az új felhívás, amely- lyel Leonyid Brezsnyev fordult a szovjet szakszervezetek XVI. kong­resszusának emelvényéről a nyugati hatalmakhoz. Ma még egyszer kije­lentjük — mondotta —, készek va­gyunk arra, hogy egészen a közép­európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről szóló meg­állapodás létrejöttéig nem növeljük a térségben állomásozó csapataink lét­számát. Természetesen azzal a felté­tellel, hogy a NATO erői az említett térségben szintén nem növekszenek. Fogadják el ezt a javaslatot tisztelt tárgyaló partnereink első reális lépés­ként a fegyveres erők csökkentése fe­lé vezető úton, hisz ezzel senki sem vészit, a béke ügye, a népek bizton­ságának ügye viszont csak nyerhet. L. Tolkunov, az APN Sajtóügynökség elnöke Helsinkiről Belgrádban Újságíró kerekasztal-értekezlet ZAIRE Bombatámadások zambiai települései ellen I f í I Katonai enyhülést Közép-Európában!

Next

/
Thumbnails
Contents