Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-27 / 97. szám
Éljen a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, testvéri barátsága! ÚJDELHI Gromiko—Deszai találkozó Folytatódtak a szovjet—indiai megbeszélések Pham Van Dong Párizsban Történelmet idéző ebéd Andrej Gromiko, az SZKP ( KB.. PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, aki hivatalos látogatáson Indiában tartózkodik, kedden találkozott Morardzsi Deszai indiai mi- * niszterelnökkel. Gromiko átadta a kormán yfőnek Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának üdvözletét. A barátság és kölcsönös megértés légkörében lezajlott, sok részletre kiterjedő megbeszélésen a felek megvitatták a szovjet—indiai együttműködés alapvető kérdéseit és a kapcsolatok továbbfejlesztését, valamint számos nemzetközi problémát. Andrej Gromiko, szovjet és IA. B. Vadzspaji indiai külügyminiszter kedden folytatták megbeszéléseiket a szovjet—indiai kapcsolatokról, valamint a nemzetközi élet néhány fontos kérdéséről, köztük a dél-ázsiai szubkontinens helyzetéről. Ugyancsak kedden, Vadzspaji indiai külügyminiszter ebédet adott Andrej Gromiko tiszteletére. Az ebéden a két külügyminiszter pohárköszöntőt mondott. Beszédében az indiai diplomácia vezetője megállapította: Indiában nagy elégedettséget váltott ki az a tény, hogy a hatalmas Szovjetunió elfogadta az indiai nép által nyújtott baráti kezet. Óvjuk a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatainkat és nagyra értékeljük azt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott országunk iparosításához, India gazdasági függetlenségének megteremtéséhez. Hálásak vagyunk azért a következetes és elvi támogatásért, amelyet a számunkra nehéz időkben kaptunk. Nem felejtjük ezt el és továbbra is nagyra értékeljük a Szovjetunióhoz fűződő barátságunkat. Az országaink közötti barátságot tükrözi — mutatott rá Vadzspaji —, 1971-ben kötött béke-, barátsági és együttműködési szerződésünk. Ez a barátság kiállta az idők próbáját, s a nemzetközi helyzet gyors változásai idején továbbra is a béke és a stabilitás állandó tényezőjét jelenti Ázsiában és az egész világon. Válaszbeszédében Andrej Gromiko megállapította, hogy a Szovjetunió és India népeit a mély kölcsönös szimpátiá szálai kötik össze. Mint Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára három évvel ezelőtt Indiában tett látogatása idején hangsúlyozta, a Szovjetunió és India közötti barátság sok százmillió ember kincsévé vált. E barátság kiállta az ázsiai helyzet gyors változásainak próbáját. A szovjet emberek olyan országot látnak Indiában, amely nem kis nehézségeket legyőzve, szakítva a gyarmati múlttal, eltökélten halad a fejlődés útján. Konjunkturális ingadozásoktól mentes, következetes irányvonalunk, hogy folytatni és gazdagítani kívánjuk a szovjet—indiai együttműködést. Ezt az irányvonalat megerősítette országunk legfelsőbb fóruma, az SZKP XXV. kongresszusa is. Az indiai vezetőkkel megkezdett tárgyalásaink tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy az indiai félnek együttműködésünkkel kapcsolatos törekvései hasonlóak a mienkéhez. Mindez azt jelenti, hogy a szovjet—indiai kapcsolatoknak nemcsak jó múltjuk, hanem komoly jövőjük is van. Az országaink népei közötti barátsággal szemben csupán azoknak lehetnek ellenvetéseik, akik hátráltatni akarják az enyhülést, akik a nemzetközi helyzet bonyolultabbá tételére törekednek és beavatkoznak mások belügyeibe. Ami az idegen ügyekbe való beavatkozást és egyeseknek azt a szándékát illeti, hogy kioktassanak más államokat arról, miként alakítsák belső életüket, vagy más országokkal fenntartott kapcsolataikat, a Szovjetunió válasza csak egy lehet: a mások belügyeibe való be nem avatkozás a szovjet külpolitika sarkköve volt és az marad továbbra is. Őszinte és egyenes politikát folytatunk — hangsúlyozta Andrej Gromiko. — Nem lehet szavakban az enyhülést támogatni, tetteinkkel pedig mérgezni az államok közötti kapcsolatok légkörét. A Szovjetunió kész arra, hogy megvitasson különböző, a leszerelésre vonatkozó kérdéseket, köztük az Indiai-óceánon létrehozandó békeövezet problémáját. De csupán komoly, konstruktív és becsületes megbeszélésre vagyunk hajlandóak. Szeretném hangsúlyozni, hogy készek vagyunk konzultációkat és vélemény- cserét folytatni Indiával az Indiai-óceánnal kapcsolatos kérdésekről. A jelenlegi nemzetközi helyzet — állapította meg Andrej Gromiko — véleményünk szerint minden államtól megköveteli, hogy mozgósítsa erőit azok ellen, akik szembenállnak az enyhülés elmélyítésével és megszilárdításával. A Szovjetuniónak és Indiának véleményünk szerint je. lentős szerepük lehet az enyhülés konszolidálásában, a világ valamennyi térségére történő kiterjesztésében. Három évtizede tartó sikeres és kölcsönösen előnyös együttműködésünk értékes politikai tőke. A jövőben is törekedjünk gyarapítására mondotta befejezésül Andrej Gromiko. A baráti légkörben lezajlott ebéden részt vettek az indiai kormány minisztere, parla- ménti képviselők és más hivatalos személyiségek. Tavaszi záróülés — holnap A leszerelési bizottság genfi értekezletének keddi ülésén R. Harry Jay kanadai nagykövet elnökölt. Vendégként köszöntötte Milos Vej- voda csehszlovák külügyminiszter-helyettest, aki genfi tartózkodását felhasználta arra, hogy részt vegyen az ülésén, és kifejtse a csehszlovák kormány álláspontját leszerelési kérdésekben: az atom- fegyverkísérletek teljes és általános betiltását sürgette, valamint utalt a vegyi fegyverek teljes betiltásának fontosságára. Dr. Gerhard Herder nagykövet, az NDK küldöttségének vezetője felszólalásában az új típusú tömegpusztító fegyverek betiltására tett szovjet javaslat nagy jelentőségével foglalkozott. A leszerelési bizottság csütörtökön tartja tavaszi ülésszakának záró tanácskozását. Tengeri határsértés A napokban egy japán halászhajót, amely szovjet vizeken halászott, a távol-keleti katonai körzet őrhajói egy szovjet kikötőbe kísérték. A hajón sok tonna, a szovjet halászati övezetben zsákmányolt halat találtak. A jelentésből moszkvai megfigyelők azt a következtetést vonják le, hogy a Szovjetunió a legnagyobb szigorúsággal jár el a part menti vizeinek védelmére hozott intézkedések megszegőivel szemben. Belgrádban tanácskozik a Jugoszláv Újságíró Szövetség által rendezett kerekasztal- értekezlef, amelyen a helsinki konferencián részt vett 35 ország 80 újságírója vesz részt és a sajtó, a rádió és a televízió feladatait vitatja meg a helsinki záróokmányban foglaltak teljesítésében. A kerekasztal-értekezleten a A történelmet idézte az az ebéd, amelyet kedden adott Giscard d’Estaing francia köz- társasági elnök Pham Van Dong, a Vietnami Szocialista Köztársaságnak hétfőn hivatalos látogatásra Párizsba érkezett miniszterelnöke tiszteletére. Az Elysée-palota ünnepi termében a kormány számos tagján kívül helyet foglal a száz meghívott között az elmúlt három évtized vietnami történelmének számos francia szereplője. A meghívottak között volt Jean de Sainteny, aki 1945-ben a Francia Köztársaság első biztosa, majd a genii egyezmények után első főmegbizottja volt Hanoiban. A Dien Bien Phu-i győztesek asztalánál helyet foglalt az egyik vesztes: Bigeard tábornok, aki egyike volt 1954-ben a Dien Bien Phu-i katlanba eljtőemyővel ledobott és később fogságba került francia tiszteknek. Ugyancsak az Elysée-palota vendége és Pham Van Dong asztaltársa volt Messmer korábbi francia miniszterelnök, aki 1945-ben a Vietminh fogságába Került (persze még miA zaire-i Shaba tartományból érkezett hírek szerint folytatódnak a katonai összecsapások a marokkói—zaire-i csapatok és a tartomány felkelt lakosságának egységei között. Magyar Újságírók Országos képviseletében Fábián Ferenc, a MUOSZ főtitkár-helyettese és Hajdú János, a Népszabadság munkatársa vesz részt. A kerekasztal résztvevőit Jo- szip Broz Tito jugoszláv államfő és Kekkonen finn köz- társasági elnök üzenetben köszöntötte. I niszterelnöksége előtt). Az egyik Illusztris vendég volt Etienne Mansch, Franciaország volt pekingi nagykövete, aki nagy szerepet játszott a párizsi vietnami—amerikai tárgyalások létrehozásában. Az Elysée-palotabeli ebéd azonban nemcsak a múlt felé mutatott, hanem már a jövő együttműködést is jelezte: az Aquitaine állami kőolajvállalat — amely részt kíván venni a vietnami kőolajkutatás megszervezésében — vezérigazgatója és a Renault Művek elnöke is jelen volt a vendégek között. Ami a tárgyalásokat illeti, a Le Matin de Paris értesülése szerint Pham Van Dong és Raymond Barre gazdasági és ipari együttműködési szerződés megkötésének lehetőségét vitatta meg. Egyetértés mutatkozott egy évente összeülő francia—vietnami vegyes bizottság létrehozását illetően is. Ezenkívül várhatóan kulturális és tudományos együttműködési jegyzőkönyvet ír alá a két fél. Európai pilóták által irányított zaire-i harci repülőgépek bombatámadásokat intéznek a felkelők által ellenőrzött területek ellen. A zaire-i légierő harci gépei több bombatámadást hajtottak végre zambiai települések ellen is. Ugyanakkor sikertelennek bizonyultak a kormánycsapatok azon kísérletei, hogy elfoglalják a katonai fontosságú Kapanga városát, amely 400 kilométernyire fekszik a réztartomány fővárosától, Kol- wezitől. A felkelők számos összecsapásban partizántaktikát alkalmaznak a nyugati gyártmányú nehézfegyverekkel felszerelt kormánycsaljatok ellen. A marokkói—zaire-i csapatok az elmúlt néhány napban jelentős veszteségeket szenvedtek. Cedeniial az NDK-ha látogat Jumzsagijn Cedenbalnak, a Mongol Népi Forradalmi^ Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Mongol Népköz- társaság Nagy Népi Hurálja Elnöksége elnökének vezetésével jövő héten mongol párt- és kormányküldöttség látogat a Német Demokratikus Köztársaságba. CSAK RÖVIDEN... AGOSTINHO NETO, az Angolai Népi Köztársaság elnöke, aki hétfőn este érkezett hivatalos látogatásra Lengyel- országba, kedd reggel megkezdte tárgyalásait Henryk Jablonskyval, a Lengyel Államtanács elnökével. SPANYOLORSZÁG népe nem fog tűrni semmiféle államcsínykísérletet és nem engedi megakasztani a demokratikus fejlődés folyamatát — jelentette ki Mexikóvárosban tartott sajtóértekezletén Adolfo Suarez spanyol miniszter- elnök. WILLABALD PAHR osztrák külügyminiszter hivatalos lengyelországi látogatása befejeztével elutazott Varsóból. PHENJANBAN megnyílt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlésének ülésszaka. GEORGES MARCHAIS, a. Francia Kommunista Párt főtitkára e hét végén Rómába látogat, s találkozik Enrico Berlinguerrel, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával. A BELGA KOMMUNISTA PÁRT és a Demokratikus és Népi Unió a szavazatok újra- számolását kérte abban a két választási körzetben, ahol utólagos számításokkal visszavonták a mandátumot a korábban győztesnek kihirdetett kommunista képviselőjelöltektől az április 17-i választáson. ELHAGYTA Etiópiát a kiutasított amerikai állampolgárok második csoportja. Napjainkban, több mint 30 évvel a második világháború után szembeszökő ellentmondás alakult ki Közép-Európában: egyfelől a politikai enyhülés sikerei, másfelől két fél óriási fegyverzetű hadseregeinek szembenállása a kontinens közepén. Az európai közvélemény főleg a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokhoz kapcsolja ennek az ellentmondásnak a feloldásához fűződő reményeit. Mint ismeretes, az elfogadott alapelvek közé tartozik, hogy egyetlen állam biztonsága se szenvedjen kárt, a csökkentések kölcsönösek legyenek, az államok által vállalt kötelezettségek egyen- lőek, s hogy egyik fél se jusson egyoldalú katonai előnyökhöz. Csaknem négy esztendővel ezelőtt kezdődtek meg a tárgyalások, de lényeges eredmények Bécsben egyelőre nem születtek. Ügy tűnt, hogy kezdetben a tárgyalások idejére be- fagyaszthatók lennének a fegyveres erők és a fegyverzet az elért szinten, amit a szocialista országok ajánlottak. A másik fél azonban nem fogadta el ezt a javaslatot, és folytatta katonai potenciáljának növelését a térségben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország még 1973 őszén fontos megállapodás-tervezetet terjesztett elő, amely mindkét fél részéről a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet egyenlő, csaknem 17 százalékos csökkentését irányozta elő három esztendő leforgása alatt. Ezt a javaslatot nem fogadták el, noha a szocialista országok hajlandóak voltak lehetséges ésszerű kompromisz- 6zumokra a nyugati résztvevőkkel. A szocialista országok arra törekedve, hogy a probléma ne súlyosbodjék, felszólították partnereiket, hogy a tárgyalások idején ne növeljék a fegyveres erőket. A Szovjetunió példát mutatott és immár évek óta nem növeli fegyveres erőinek létszámát. A felhívásra és a példamutatásra azonban a NATO-országok fegyveres erőik növelésével válaszoltak. A múlt év februárjában a szocialista országok, figyelembe véve a nyugati félnek a szakaszonkénti csökkentésre vonatkozó kívánságait, az javasolták, hogy csökkentést egyenlő alapon az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok kezdje meg, a többi résztvevő pedig fagyasz- sza be fegyveres erőinek szintjét és vállaljon kötelezettséget a fegyveres erők második szakaszban való csökkentésének határidejére és mértékére vonatkozóan. Ezek a javaslatok sem találtak megértésre. Ezzel Szemben a nyugati résztvevők gyakorlatilag csupán egyetlen témáról beszéltek: a nem egyenlő mértékű, a Szovjetuniót illetően nem egyenlő mértékű csökkentésről. A Szovjetuniónak azt javasolják, hogy vonjon ki egy páncélos hadsereget teljes fegyverzetével együtt, amire az Egyesült Államok válaszként harmadakkora mértékben csökkentené katonáinak számát, ráadásul az egyes alakulatokból kiemelve, a fegyverzet korábbi szintjének megtartásával. Ami pedig a nyugat-európai tárgyalófelek és Kanada fegyveres erői és fegyverzete második szakaszban való csökkentésével kapcsolatos kötelezettségeket illeti, erről a nyugati jávaslatban méig csak említés sem történik. A nyugati séma a NATO és a Varsói Szerződés szárazföldi csapatai számára azonos kollektív plafont irá. nyoz elő — valamikor a meghatározatlan jövőben. Ám teljesen világos, hogy az ilyen plafon keretei lehetővé teszik egyes NATO-országok számára, hogy növeljék fegyverzetüket más szövetségeseik rovására. Ilyen lehetőséghez juthatna például a nyugatnémet Bundeswehr — a NATO egyik ütőereje. A nyugati tárgyalófelek éppen ilyen lehetőség megszervezésére pályáznak, amit meggyőzően bizonyít, hogy nem hajlandók garanciákat adni arra, hogy részt vesznek a csökkentésiben legalább a második szakaszban. A szocialista országok a maguk részéről kifejezték azt a készségüket, hogy fegyveres erőik létszámát és fegyverzetüket méreteiknek megfelelően csökkentsék. A csökkentés konkrét időpontjaira is javaslatot tettek. Ugyanezt várják a nyugat-európai országoktól és Kanadától is. A kölcsönös kötelezettség megadná a szükséges garanciát arra, hogy a csökkentést teljesen végrehajtják. Egyelőre a nyugati fél egyhetedé- vel hajlandó csökkenteni az Egyesült Államok nukleáris robbanófejkészleteit és némileg az elavult célbaj uttatási eszközök számát. Ez a javaslat elfogadhatatlan, mivel egyszeri jellegű, nem terjed ki más NA- TO-tagállamok nukleáris arzenáljára. Ezenkívül megvalósításának az a feltétele, hogy a szocialista országok elfogadják a megfelelő csökkentés egész nyugati sémáját. A tárgyalásokon a NATO-országok által elfoglalt áláspont egyelőre csupán egy dologról tanúskodik: arról a törekvésről, hogy egyoldalú katonai előnyökhöz jusanak. Erőfeszítéseiknek ez a célja. Álláspontjuk azonban nem reális tényeken alapul, hanem propagandamítoszokon, egyebek között a Szovjetunió katonai fölényének mítoszán. Ez jó példa arra, hogyan válik a politika a propaganda eszközévé. Közép.Európában évek óta a két tömb fegyveres erőinek megközelítő egyensúlya áll fenn. A Nyugat a Szovjetunió fegyveres erőinek struktúrájában a Nyugatéhoz képest meglevő és teljes mértékben megmagyarázható különbségekre rámutatva igyekszik azokat a Szovejtunió számbeli fölényének bizonyítékaként felhasználni. Teljesen valótlanok a nyugati félnek azok az állításai, miszerint a Közép-Európában állomásozó szárazföldi csapatok számában állítólag aránytalanság állna fenn a NATO kárára. A szocialista országok által a csökkenés térségében állomásozó fegyveres erők, köztük a Varsói Szerződés tagállamai szárazföldi csapatainak létszámáról nyilvánosságira hozott adatok bizonyítják e nyugati állítások tarthatatlanságát. Ez év január végén Londonban Schmidt nyugatnémet kancellár és Callaghan brit miniszterelnök például arról beszélt, hogy a Szovjetunió és a Nyugat között, a korábbihoz hasonlóan, katonai egyensúly áll fenn, és semmi alapja sincs a félelemnek vagy a pesszimizmusnak. Ezt Georg Leber nyugatnémet hadügyminiszter is megerősítette tavaly december végén, kijelentve, hogy: A NATO fegyveres erőinek közös pontenciálja egyenlő a Varsói Szerződés tagállamai megfelelő potenciáljával. ügy tűnik, hogy most már mindössze annyi maradt hátra, hogy a realitás felismeréséről áttérjenek a fegyveres erők reális csökkentésére. De a Nyugat éppen ezt a lépést nem siet megtenni. A szocialista országok már eddig is sok erőfeszítést tettek a tárgyalások sikere érdekében. Nem kétséges, hogy energiájukat és ez irányú fáradozásaikat a. jövőben sem csökkentik. Ezt bizonyította az az új felhívás, amely- lyel Leonyid Brezsnyev fordult a szovjet szakszervezetek XVI. kongresszusának emelvényéről a nyugati hatalmakhoz. Ma még egyszer kijelentjük — mondotta —, készek vagyunk arra, hogy egészen a középeurópai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről szóló megállapodás létrejöttéig nem növeljük a térségben állomásozó csapataink létszámát. Természetesen azzal a feltétellel, hogy a NATO erői az említett térségben szintén nem növekszenek. Fogadják el ezt a javaslatot tisztelt tárgyaló partnereink első reális lépésként a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton, hisz ezzel senki sem vészit, a béke ügye, a népek biztonságának ügye viszont csak nyerhet. L. Tolkunov, az APN Sajtóügynökség elnöke Helsinkiről Belgrádban Újságíró kerekasztal-értekezlet ZAIRE Bombatámadások zambiai települései ellen I f í I Katonai enyhülést Közép-Európában!
