Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-26 / 96. szám

Kiváló művelődési ház Ahonnan a páva felrepült A forrás: Pesterzsébet és Pest megye Képzőművészet — kiállítótermekben Törékeny, szemüveges em­ber Ofella Sándor, a lápiósze- csői Damjanich Művelődési Ház igazgatója. Bár kitava­szodott, olykor még kucsmát húz, ha kilép az utcára, mintha így tekintélyesebb lenne. Pedig maga is tudja: igazi tekintélyt nem a külső megjelenés ad, sokkal inkább a tettek, a munka összessége s az, hogy egyetlen szavára tízek, százak figyelnek oda.- * Érdemes volt — Újság? Nem, nincs sem­mi különös. Dolgozgatunk ... Valami mindig akad a ház körül. Ez a valami most ép­pen az, hogy kétévi jó mun­kájuk eredményeképpen el­nyerték a Kiváló művelődési ház címet. Amikor két hónappal ez­előtt megkérdeztem, mire szá­mít, ott lesznek-e a kiválóak között, csak annyit mondott: — Sok töprengés után ju­tottunk el addig, hogy bene­veztünk. Anélkül, hogy az eredményt tudnám, nyugodt szívvel állíthatom: érdemes volt. Erőfeszítéseink nem voltak hiábavalók: művelődé­si házunkban a csoportok száma és a látogatottság egyaránt megduplázódott. Ha másért nem, hát ezért is megérte... Amint falujára vagy pon­tosabban Tápiószecső műve­lődési házára terelődik a szó, egyszeriben beszédessé válik. Ilyenkor legjobb, ha az ember leül és megszakítás nélkül hallgatja rajongó beszédét, ahogyan az emberekről szól, kicsikről és nagyokról, min­denkiről, aki már legalább egyszer megfordult a házban, akár, mint néző, akái^ mint valamelyik szakkör, együttes tagja vagy éppen előadás hall­gatója. Igaz történeteket me­sél emberekről, akiket már gyermekkora óta ismer, olya­nokról, akik még mint úttörők lépték át először a művelődési ház kapuját, táncoltak, éne­keltek színpadán, párt is itt választottak maguknak, és né­hány évvel később már a gyermekeik is ide jártak. Mint ahogy ez a ház volt a második otthona három lányának, Má­rtának, Valinak és Áginak is. Színházat játszottak, táncol­tak és táncolni tanítottak. Volt már olyan előadás is itt, amikor az Ofella család nyolc tagja volt egyszerre a színpa­don: apa és lányai mellett — négy unoka. Bejáró munkásokból Ennek az ember- és falusze­retetnek az eredménye, hogy Tápiószecső kulturális híre ré­gen túljutott már a szűkebb pátria határain. Népi együtte­sét a televízió röpülj páva vetélkedői óta országosan is jegyzik. A röpülj páva körök mozgalma innen indult or­szágos hódító útjára. Ma már néprajzi túrákat szervez az Idegenforgalmi Hivatal Tápió-, szecsőre, hogy a hazánkba lá­togató külföldiek is megismer­hessék e táj gazdag népzenei hagyományait. Bemutatták már hagyományőrző műsoru­kat Budanesten, a Magyar Nemzeti Galériában s a leg­frissebb meghívás tíz fellé­pésre szól a budapesti Olim­pia Szállóba, szintén külföldi vendégek előtt. Ofella Sándor huszonhat ive alakította meg a népi együttest, gyűjti a falu és a környék népdalait, népi tán­cait, keretjátékokat ír, műve­lődési házat igazgat. Mind­ezt hat elemivel kezdte, • s munka közben szerezte meg hozzá a gimnáziumi érettségit, a színjátszó-rendezői műkö­dési engedélyt s még egy nép­rajzkutatói tanfolyam elvég­zésére is jutott ideje. A híres népi együttesnek ma már száz tagja, úttörő- és utánpótláscsoportja is van. A táncházat százak látogatják. A népdal és a néptánc új re­neszánszát éli itt. Pedig Tá- piószecsőt ma már nem me­zőgazdasága jellemzi. A népi együttes tagjainak hetven szá­zaléka munkás, zömmel be­járó dolgozó! Másutt ezek az j emberek ma még alis-aúg nyerhetők meg a közművelő­désnek. Itt természetes, hogy hetenként egy-két estét a művelődési házban töltenek. Igaz, szükség is van erre: évente ötven fellépés — nem­egyszer országos rangú ren­dezvények — sok-sok óra pró­bát, gyakorlást kíván. Felso­rolni is nehéz lenne, merre jártak-szerepeltek csak a ta­valyi esztendőben. Szentmár- tonkáta, Fót, Szentendre, Bu­dapest, Debrecen, Veresegy­háza. Tápióbicske, Gyömrő csupán egy-egy állomása volt eraneik a sikerekben gazdag esz­tendőnek, amihez hozzá tarto­zik még a pávakör kiváló minősítése és az együttes ezüstérme, amelyet a Szövet­kezeti Táncegyüttesek Orszá­gos Találkozóján szereztek. A szünnap ismereílen Természetesen abban, hogy a művelődési ház elnyerte a kiváló címet, az érdemnek csak egy része a pávaköré, a népi együttesé. A munka itt sokkal teljesebb, sokrétűbb, semhogy egy-két kiugró telje­sítményt nyújtó csoportra korlátozódna. A szünnap a tá- piószecsői művelődési házban ismeretlen. Termei hetente hetven-nyolcvan órára telítőd­nek élettel. Naponta reggel­től késő estig egymásnak ad­ják a kilincset, illetve a ter­meket a különböző klubok, szakkörök, csoportok. Itt van a könyvtár és a mozi, az öre­gek napközi otthona és a sportkör, az ÁFÉSZ nyulász, méhész szakcsoportja, ez az otthona a Hazafias Népfront­nak, a galambászoknak és a szakmaközi bizottságnak is. Éppen ezért hihető az a szám­adat, hogy tavaly háromszáz- ezer (!) ember fordult meg itt, vagy látta másutt a művelő­dési ház valamelyik együtte­sének produkcióját. Négy­százhúszezer forintos költség- vetésükhöz mindössze két­százezer forint az állami tá­mogatás, bevételi tervüket ta­valy így is tíz százalékkal túlteljesítették. Pedig a szín­házi előadásokra és a bálok­ra ma már egyaránt ráfizet­nek. Akkor honnan, miből? A szecsői emberek inkább kíváncsiak saját fiaikra, lá­nyaikra, mint a különböző haknibrigádokra. És a más faluból-városból érkezett ön­tevékeny együttesek színvona­las produkcióira. Azokért szí­vesebben fizetnek, mert e mű­sorok nyújtotta élményt sok­kal inkább a magukénak ér­zik, mint a brigádokba össze­állt pesti művészek komoly­talan és gyakran színvonalta­lan produkcióit A többettudás ú'ján Az igazsághoz tartozik: ez is elsősorban Ofella Sándor érdeme. Aki példát mutat, tartja a mondás, követőkre talál. A többet tudás akarásá­nak útját járva az egykori szabósegéd a művelődési ház igazgatásáig jutott, a tápiósze- csőiek pedig elsősorban a népi kutúra ápolásáig, igényléséig. S ezáltal: az általános emberi kultúra megértéséig, szüksé­gességének felismeréséig. Az, hogy a tápiószecsői mű­velődési ház kiváló lett, csu­pán egy állomás ezen az úton. Erőt, biztatást adó állomás a további még elmélyültebb munkához. Prukner Pál Rendre nyílnak a kiállítá­sok, s ez mindig az új szüle­tését ígéri, de egy-egy kisebb közösség külön épüléséhez, szellemi terjeszkedéséhez is hatékonyan hozzájárul. Évti­zedek óta ez a mozgásirány figyelhető meg Budapesten a XX. kerületben, ahol a Pest- erzsébeti Múzeumban május 8-ig láthatjuk a tizennegyedik tavaszi tárlatot. Tavaszi tárlat Számunkra ez különösen azeri fontos, mert e munjtas- Keruiet es Pest megye Kozoit minuig létezett Kapcsolat, mely egyre szélesedő. Azzal is, hogy BaKallár József, üodnar Ede, Leuniczky Gyu­la, Zsuráffy Mária eieve fel­használja a ráckevei vízpart, a pilisi domboldalaik képi aján­latait. Pesteizséoet összegyűjti az ország tájait, és művészéit rendre visszahívja. Bartl Jó­zsefet Szentendréről, ahol éveK óta magas színvonalú csendéleteket festi, Meszlényi Jánost, a lemezdomborítások érzékeny szobrászát Székesfe­hérvárról. Elengedi és vissza­hívja; szépüljön mindenütt az ország. A mostani kiállítás az érté­kek fokozott kiegyenlítődését mutatja. Bakallár József, Tóth Menyhért, Bartl József festői egyénisége kialakult, biztosan termi kincseit. Fel­gyorsult Misch Adám fejlődé­se, s biztos úton halad Czété- nyi Vilmos, Pantl Mihály gra­fikai munkássága is. Erős képpel szerepel Darabont Ta­más, s ugyancsak ízléses Ka­tona Áron Sándor tűzzomán­ca is. Tágak a stílushatárok. Nolipa l. Pál leíró realizmus­TV-FIGYELŐ A sok méltatlanko­dás, a nézői kifogások újabb és újabb szóözönei közepette hadd jelentsük ki büszkén: azért a mi tv-nk nemcsak a huszadik évét érte meg, s ju­tott túl kamaszkorán, hanem annyi mutálás eredményekép­pen meglelte a maga hangját — nagyszerűen megtanult a saját nyelvén beszélni. Mindezt Moliére vígjátéká­nak, a Scapin furfangjainak feldolgozása kapcsán illik és kell elmondani, amely amel­lett, hogy nagyszerű mulatság volt. arra is példával szolgált: miféle elemekből tevődik ösz- sze ez a sajátos, külön tv- stílus. Akár a korábban látott Vol- pone, vagy a nemrég végig­élvezett Sevillai borbély, ez a Scapin is a játéktér lehető legszabadabb fölbontásával ér­te el különös hatását. Vámos László sem színpadnak, sem nehézkesen mozgásba lendít­hető filmstúdió-belsőnek fog­ta fel a rendelkezésére bocsá­tott munkaterületet, hanem afféle sétatérnek, amely min- i és minden irányban vé­gigjárható, s amelyet mindig és minden irányból le is lehet fénykénezni. Hála a mozgékony techni­kának, a néző valóban test­közelből figyelhette a játszó személyeket. Mind arcjátéku­kat, mind mozgásukat a lehe­tő legaprólékosabtan tanul­mányozhatta. (Néha már-már k .dvünk támadt beleszólni: vigyázz, ott jön! — annyira intim, privát volt ez a fel­dolgozás.) Köpeczi Bócz István díszlete — ez a száradó ruharedőre emlékeztető függönyrendszer — különösen alkalmasnak bi­zonyult erre a se nem színház, se nem mozi játékra. A ki­sebb, nagyobb leplek egy-egy lendülése újabb és újabb meg­lepetések előjele volt, s fizi­kai mozgásuk még fergetege­sebbé fokozta az amúgy sem lassú ütemű jövés-menést. Az, hogy ez a Scapin egy­két fokkal szelídebb, viccesebb, könnyedebb feldolgozásnak tűnt. mint amit más rendezők­től megszoktunk? Erre a kér­désre csak vállvonogatással le­het felelni: Vámos Lászlónak most ilyen mege'evem'tésre tá­madt gusztusa; ő most úgy lát­ta jónak, hogy egy csorbultabb élő Moliére-vígjátékban leli kedvét, s ezzel bizonyítja be, hogy micsoda jókedvű kavar­gás színtere is lehet a televí­zió. Színészei — az egyaránt remek Garas Dezső, Major Tamás, Tahi Tóth László, Ka- locsay Miklós és a többiek — láthatóan egyetértettek vele... Kilenctől kettőig. A vasár_ nap esti Hét ismét egy hétre elegendő beszélgetnivalóval ajándékozta meg a nézőket. Könnyű kitalálni, miről van szó: a rugalmas munkaidő be­vezetésének lehetőségeit vizs­gáló riportról, amelyet figyel­ve bizonyára sokan csettintet­tek: igen, ez nálunk is jó len­ne! E (yelőre még ritkaságszám­ba megy az az üzem, kutató- intézet, ahol a dolgozók ma­guk szabják meg, hogy mikor dolgozzák le a reggel kilenc és a délután két órán túlra eső munkaidejüket. Ha akar­nak, bejönnek hajnalban, ha akarnak, ott maradnak késő esti;'. Ahogy otthoni dolgaik, utazási körülményeik, esti elfoglaltságuk kívánja. Két do­logra kell ügyelniük: a meg­szabott határidőre jelenteni kell, hogy milyen időbeosztást kérnek, s szigorúan be is kell tartani ezt a programot. Csodaszer, nem csodaszer a rugalmas munkahét? Tömege­sen elterjeszthető, avagy csak néhány kivételes munkahely alkalmazottainak jussa lesz? Egyelőre még nincs végleges válasz. Ami viszont még joggal fel­tételezhető: igen sok Pest me­gyei ingázó örülne, ha rá is vonatkozna ez a múnkaóra- tologatósdi, hiszen késnek a vonatok, dugóba kerülnek a buszok — nehéz elérni a blok­kolási időt. A kilenctől ket­tőig program sorsának alaku­lását ezért várjuk érdeklődve Akácz László Munkásszekciók a bejáróknak TIT-KÖZGYŰLÉS NAGYKÁTÁN A megyében utolsóként Nagykátán is megtartották a TIT küldöttválasztó közgyűlé­sét. A rendezvényen jelen volt; Gulyás György, az MSZMP járási .bizottságának osztályvezetője, dr. Szemes Gábor, a megyei szervezet el­nöke és Földes István megyei titkár is. Dr. Magócs Imre, a járási TIT-elnöke ismertette a társu­lat ötéves munkáját. Többek között arról beszélt, hogy az utóbbi években ötven százalék, kai nőtt a tagok létszáma — és ami örvendetes — zömé­ben fiatal műszaki, agrár- és egészségügyi értelmiségiek kér­ték a felvételüket. A TIT évente átlagosan háromszáz előadást tartott, ezenkívül — főleg a bejáró dolgozók ré­szére — akadémiákat szerve­zett, ami nagy népszerűségnek örvendett. Szorossá vált a •zervezet kapcsolata a szocia­lista brigádokkal is. Elhatározták azt, hogy az idén munkásművelődési akc'.ót szerveznek Tápiószecsön, Tá. i piószentmártonban, Tápióbics- j kén, valamint Szentmártonká- • tón, hogy a bejáró dolgozókat az általuk kívánt témakörök, ben tájékoztassák. Az is szerepel a tervben, hogy a nagyközségekben ön­álló TIT-csoportokat, Nagyká­tán pedig önálló szervezetet hoznak létre, mivel a tagság zöme itt található és a nagy­község fejlődése is ezt kíván­ja. A beszámoló feletti vita után ismét megválasztották dr. Magócs Imrét, a szervezet elnökévé a titkári teendőket pedig Szeged'. Pál látja majd el K. L Misch Adám: Virágom, virágom .. . sál időzik a mai Pesterzsébet motívumainál, mely számára ezúttal könyvárus. Lux Antal ezzel ellentétben merész el­vonatkoztatással fogalmaz, Ka- darkuti Richárd népies hang- szerelésű, Van Gogh-i eszkö­zökkel és szemlélettel. Utazás közben Ezzel a gyűjteményes be­mutatóval párhuzamosan két önálló kiállítás is nyílt, mely a maga nemében is esemény. Misch Adám grafikái és akva- reüjei a Kis-Duna Galéria so­roksári tárlathelyiségóban lát­hatók áprilisban. Jelentős mű­vek, kísérletek, felderítések, eredmények. Misch Ádám nyughatatlan alkat. Szenvedé­lyesen keresi az új lehetősé­geket. Az ifjúkori élményeket úgy tartósítja, hogy belső né­zőpontból irányított képrend­szerré alakítja, ez az ő festői valósága. Azóta, hogy egyéni kiállításokon mutatkozott be sikerrel — Budapesten, Győ­rött, Berlinben és Tübingen- ben — újított képi eszközein. Ezek felkészülést jelentenek önálló világának maradékta­lan megteremtéséhez. Ezek a szenvedélyes rajzi feljegyések népdalokat, győri nyarat ku­tatnak ezúttal, amelyek hosz- szú, belső Utazás közben érin­tették érzékeny és alaposság­ra építő lelkületét. Valóban utazás közben mutatják e ké­pek Misch Ádámot, de olyan mozgásirányban, amely ma­gaslathoz vezet. Rajz és eszme egysége A képzőművészet szolgálat is, ezt igazolja az alkalmazott grafika, mely sokszor olyan célokat tűz ki, az alkotó rejt­ve marad a teljesítményben. Zsigmond Endre hanglemez­borítóit, plakátjait, kisgrafi- káit Budapesten a XX. kerü­leti Csiliben üdvözölte nagy és lelkes közönség. Értékelte is a vendégkönyvben e rajzi és eszmei pedantériát. Zsig­mond Endre e sokszor névte­lenségbe rejtőző állandó szol­gálatban olykor olyan lapokat mutat fel, melyek a legkénye­sebb ízlést is kielégítik. Ilyen az In memóriám Martin Lu­ther King, ahol a bukó figura éppen elengedi a virágot, de nem a megsemmisülésbe süly- lyed, hanem igazsággá emel­kedik tudatunkban. Kiskőrösi vendégkönyv Kiskőrösi szülőházában ál-' lók. a Dömsödről hozott ágy előtt, melyben a Petrovics név karcolata olvasható, s bepil­lantok a vendégkönyvbe, öt­venezer látogató fordul meg itt évente, sok külföldi. Örömmel olvasom, hogy Pest megyéből is több csoport ér­kezett a közelmúltban tiszte­letadásra. Főleg iskolák. Száz­halombattáról, Nagykőrösről, Szentendréről, Kiskunlachá- záról jöttek osztályok neve­lőkkel, jelezve, egyre több in­tézmény ismeri fel annak je­lentőségét, hogy a nevelés­hez elengedhetetlen nemcsak a napi szorgalmas munka, ha­nem üzemlátogatás és irodal­mi emlékhelyek felkeresése. A régi gyakorlattól eltérően ma már nem tudunk olyan mú­IN MEMÓRIÁM MARTIN LUTHER KING zsigmond Endre tusrajza zeumi vendégkönyvbe pillan­tani az országban, ahol ne ta­lálkoznánk Pest megyei be­jegyzéssel. Ezt az alkotó moz­galmasságot indokolt tudatos megfontolással bővíteni. Házi bemutatók Ráckevén Ez az egyik megoldás, a másik házi bemutatók rende­zése. Erre láthatunk két szép példát Ráckevén. A Hazafias Népfront nagyközségi bizott­sága klubhelyiségében mutat­ta be Perjés Erzsébet képso­rozatát. Az alkotó a szociális otthon .lakója, 1960 óta fest el­ragadtatva, őszintén. Csak megindultan beszélhetünk ta­vaszi fáinak fehér habzásá­ról, arról az emberi melegség­ről, ahogy képpé formálja a virágok színözönét valami kü­lönös szelídséggel. Tehetséges; azért alkot, mert nem is sejti, hogy fest; ez nem célja, ha­nem létezési közege. Napjaink­nak általános tünete, hogy sok életmű az öregkorban in­dul — Balázs János után Perjés Erzsébet is belép a sorba, s alkonyidőben száll el festészettel az álmodozás va­rázsszigetére. A szociális ott­honokban folyó alkotótevé­kenységet támogatva Ráckeve gazdája lehetne az idős embe­rek műveit bemutató tárla­toknak, először megyei, ké­sőbb országos keretben. Ami pedig a ráckevei Hazafias Népfront szervezetét illeti; dicséretes idei tárlatsorozata, hiszen Perjés Erzsébet kiállí­tása után Artner Ottó, Ná- dasdy János és Somogyi György házi bemutatója kö­vetkezik. Az Ady gimnázium a pálya­kezdő fiataloknak nyújt ott­hont. Április 28-ig Hitter György munkáit mutatja be élénk érdeklődés közepette. Hitter György az Aranykalász Tsz dolgozója. Keresi műfaját. Kórusban énekelt, most fest. Nem ecsettel, kézzel, textíliá­val. Eredeti látásmód jellemzi őt is, akár Perjés Erzsébetet; mindketten őszintén csodál- kozta rá a valóság szépséges törvényeire. Mindketten pá­lyakezdők. Perjés Erzsébet hetvenen túl, Hitter György harmincon innen. S még mondja valaki, hogy nem kü­lönleges, hogy nem kimerít­hetetlen az élet? Losonci Miklós A t

Next

/
Thumbnails
Contents