Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-23 / 94. szám

Vidám dlákfeúcsúztaíás az egyetemen Az Agrártudományi Egyetem végzős hallgatói sikeres munkájuk jogos örömével, életük egyik legszebb szakaszának Elsők a tejtermelésben A vátszentlászlóiak receptje emlékeitől vesznek búcsút.-Váraljai János felvétele A járás kiemelkedő teljesítménye Befejeződtek az úttörő kulturális szemlék A járási úttörő kulturális I szemlék vasárnap az irodal­mi színpadok és a színjátszó I csoportok bemutatójával be­fejeződtek. A megyei szakre­ferens véleménye szerint a gödöllői járás mind a rende­zés színvonalát, mind a be­mutatott produkciókat tekint­ve kiemelkedőt nyújtott. Ki­lenc oklevelet, négy egyéni és egy különdíjat osztottak ki a járási résztvevők között. Aranyoklevelet nyert az er­dőkertes! és a szadai úttörő, a vácszentlászlói kisdobos-cso­port, ezüstöt az erdőkertesi, a szadai és a veresegyházi kis­dobos színpad, bronzokleve­let kaptak Aszód II. kisdobo­sai, Vácszentlászló és Verseg úttörői. A szép magyar be­szédért járó különdíjat Aszód II. úttörőcsoportja kapta. Az egyéni díjakon az aszódiak, az erdőkertesiek, a vácszentlász- lóiak és a vérségiek osztoztak. Sikeres véradónap Sikeres véradónapot tartot­tak szerdán járásunk két köz­ségében. Mindkét helyen a tavalyinál ötvennel többen jelentkeztek véradásra. Erdő­kertesen 116-an, Veresegyhá­zon 151-en. Mindkét község, az iskolák és a vöröskeresz­tes aktivisták példás szerve­ző munkát fejtettek ki. Mint arról lapunk tegnapi számában hirt adtunk, a tej­termelő gazdaságok országos versenyén különdíjban része­sült a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező Termelőszövetkezet. Az már korábban sem volt kétséges, hogy ebben a közös gazdaságban jelentős eredmé­nyeket mutatnak fel a szarvas­marha-tenyésztési ágazatban. Tavaly átlagosan 1129 tehén­től több mint négymillió liter tejet fejtek le, s ezzel a járás tejtermelésének több mint egyharmadát adták. Az adatok tanúsága Hozzájuk látogattunk el tehát először, hogy megkérdez­zük, minek köszönhetik sike­reiket. Kolozs László, a szö­vetkezet elnökhelyettese be­szélgetésünk közben gyakran állt fel az asztal mellől, hogy újabb és újabb kimutatásokat Az eredményesség feltételei A gödöllői kisegítő iskola gondjai (2.) Szóltunk már arról, hogy a város vezetői, a hivatalos szer­vek és az iskola közötti kap­csolatok jók. Legalábbis, ami az elvi támogatást, a szakma és a gyógypedagógusok iránti ro- konszenvet és a feltétlenül szükséges tárgyi alapok bizto­sítását illeti. De ez kevés. Vegyük sorra az adatokat. A kisegítő iskola a város két, egymástól távoleső, részé­ben működik. A Gábor Áron utcában' öt, oktatási célokat szolgáló helyiségen kívül egy napközis, egy gyakorlati te­rem és egy icipici úttörőszo­ba található, Besnyőn a ki­rálytelepi iskolában pedig két kölcsön tanterem. Az összes tanulók száma 135. A tantestü­let 11 osztályvezetőből, két napközis tanárból, az igazgató­ból, helyetteséből, és két logo. pédusból áll. Ne tévesszen pieg senkit, hogy egy pedagó­gusra kevesebb gyermek jut, mint az általános iskolákban. Ez a speciális oktatás egyik fel­tétele, s még így is kevés a ta­nár. A komolyabb’ bajok az is­kolaépületnél kezdődnek: így, ahogy van — alkalmatlan — Akárhogyan is nézzük, az iskola így, ahogy van, alkal­matlan a gyógypedagógia cél­jainak eléréséhez és felújítása sem kecsegtethet eredmény­nyel. A zömmel kömyezetsé- rült gyerekeknek otthonos kö­rülményeket kellene teremte­ni. Egyszerű a példabeszéd: tiszta, rendes iskola — ugrás­szerű nevelési hatékonyság. De ez csak az egyik gond. És Maráczi Ernő sorolja a többit is. Elmondja, hogy két műszakban folyik az oktatás. A Gábor Áron utcai öt helyi­ségre kilenc tanulócsoport jut. A világítás elavult, gyönge. Az alsótagozatosoknál — óvatos becslés szerint — a fáradé­konyság miatt csupán 20—30 százalékos a tanítás hatásfoka. — Elkeserítő a helyzet a napköziben is. — Gyermekeink családi kö­rülményei sok esetben aggasz­tóak. Legtöbbjük éppen ezért károsodik. Ismét egy adat: diákjainknak majdnem a fele, hatvan tanuló, hátrányos hely­zetű, vagy veszélyeztetett. Ne­velésük napközi nélkül szinte lehetetlen. S jelenleg csak 30 gyereket tudunk egész nap fog­lalkoztatni. Két napközis cso­portunk van, egy az alsó, egy a felső tagozatban. Jövőre to­vább emelkedik a rászorulók száma, s ehhez két újabb ta­nulócsoport kellene, két nap­közis státusszal együtt. Kérel­münket a megye részben telje­sítette; egy további tanulócso­portot engedélyez. Ez sajnos nagyon kevés. Szabad cinikusnak lennem? S, ha el tudják őket helyezni? Valamicskét javult ugyan a helyzet, de amíg az iskola ki­csi, kopott, s híján van a mini­mális esztétikai követelmé­nyeknek — vajmi kevés a si­ker reménye. Mint ahogy a gondoskodást, a nevelést sem lehet egyedül a pedagógusoktól várni. Érvényt szerezni a határozatoknak — Javítani kell kapcsola­tainkat a rendőrséggel, a gyámhatósággal és a tanács igazgatási osztályával. Hiába küldjük a feljelentéseket a tankötelezettség megszegésé­ről, kevés a foganatjuk. Meg­lehet, hogy a hatóságok sem rendelkeznek hatásos eszkö­zökkel. Személyes tapasztalat­ból tudom, hogy milyen nehéz érvényt szerezni egy-egy ha­tározatnak. de mégsem lehe­tünk erélytelenek: Áprilisi ne­velési értekezletünkön éppen ezekkel a kérdésekkel foglal­kozunk. majd. s a megbeszélés­re az érintett szerveket is meghívjuk. Valóban szigorúnak kell len­ni. Több szempontból is. Azok a kisegítő iskolás gyerekek, akik csavarodnak, kellő intéz­kedések híján elöbb-utóbb sza­bálysértésekre, majd bűnözés­re hajlanak. S ez nemcsak a kisegítő iskolába járókra — he­lyesebben nem járókra — vo­natkozik. Mint ahogy az sem. hogy a kínkeservesen kiküz­dött. nevelési eredményeket egyik percről a másikra teszi semmivé a kevesek rossz pél­dája. Fontos szemléleti kérdé­sek ezek. Hajlamos vagyok azt hinni, hogy a fentieket elolvas­va néhányan dühösen az asz­talra csapnak, s dörgő hangon gyökeres változtatásokat köve­telnek. Csak éppen attól tar­tok, hogy nem a megfelelő iránitban. Erről pedig van már néhány örökbecsű tapasztala­tunk. Az mindenesetre aligha lehet kétséges, hogy a társa­dalmi környezetet, egész társa­dalmi rétegek életmódját kell megváltoztatni. S ezt a leghát­rányosabb helyzetűeknél sem lehet elintézni azzal, hogy ne­kik úgyis mindegy. Mert ne­kik sem, másoknak sem mind­egy. Mindnyájan, érdekeltek vagyunk. Ellensúlyozni, amit lehet — Hogyan ellensúlyozzák a kedvezőtlen feltételek hatását a pedagógusok? — Tantestületünk fiatal, egy­séges. Kollégáim jó szellemben, viszonylag kevés tapasztalat­tal, de igen nagy hivatástudat­tal dolgoznak. Hozzátehetjük: és nagy ön­fegyelemmel. Hiszen a gyere­keket nem lehet három lépés távolságról nevelni. A testkö­zelség viszont nem mindig egészséges. Egy zuhanyozó, egy öltözőhelyiség sokat segítene. De ma még csak annak örülhet­nek, hogy a csapokból egyálta­lán folyik a víz. Az általános iskolában gyakran hallunk a szülői munkaközösség segítsé­géről. Milyen a kapcsolat a szülőkkel a kisegítő iskolában? — A 135 gyerek szülei közül mindösze huszonhármán jelen­tek meg a legutóbbi szülői ér­tekezleten. Az ellenőrzőbe való beírás, az értesítés nem egyszer hatástalan, a szülők egy része írástudatlan. A szülői munka- közösség, a szülők ja reménytelen vállalkozás. A közvetlen kapcsolatokra; a csa­ládlátogatásokra kell alapoz­nunk. Egyenként gyakran felkeres­nék bennünket, ezért állandóan készenlétben vagyunk. Ilyen­kor elpanaszolják gondjaikat, ügyes-bajos dolgaik elintézésé­re kérnek bennünket. Bőven van mire, így a pedagógiai kér­dések érthetően háttérbe szo­rulnak. Amiben tudunk, segí­tünk. Amiben tudunk segítünk ... Hiába is szeretném úgy befe­jezni ezt az írást, ahogy kezd­tem: kilépve a kapun... Mert innét csak fizikailag lehet ki­lépni. Akárcsak az igazgató, én is tudom, hogy csak azt a pénzt lehet felosztani, ami van. De az arányokon talán lehetne né­mileg változtatni. Gáti Zoltán (Vége) Maszlag Istváu, a vácszentlászlói telep tehenésze déli fejés közben. (Barcza Zsolt felvétele) grafikonokat, terveket mutat- nasson. Először a hetente rend­szeresen vezetett jelentésgyűj­teményt tanulmányoztuk. — Mindhárom telepünkről megkapjuk a legjellemzőbb adatokat. A legutóbbi össze­gezés szerint 1143 az állatok száma, a heti tejtermelés 95 ezer ötszáz liter, az istállóát­lag 12, a fejési átlag pedig 15,7 liter. A mezőgazdaságban járatlan ember hajlamos egyszerűbb­nek gondolni például az állat- tenyésztést, mint egy ipari ágazatot. Pedig ami a szakki­fejezéseket illeti, hamar za­varba eshetünk. Mit jelent pél­dául az istállóátlag, s miért alacsonyabb, mint a fajlagos. — Egy-egy tehén évi tejter­melése nem háromszázhatvan­öt napi folyamatos fejésből adódik. Általában csak há­romszáz napon keresztül ad­hatnak tejet, de az istálló ál­lományába természetesen ezek az állatok is beletartoznak. A fajlagos átlag kiszámításakor viszont figyelmen kívül hagy­juk a pihenő, a száraz állato­kat. A heti elemzés után na­gyobb időegységekre tekin­tünk. Milyen képet mutat az első negyedév adattáblázata? Feltűnő hozamemelkedés — Az elmúlt év hasonló idő­szakával összehasonlítva fel­tűnő hozamemelkedés látszik. Az elkészített grafikon szem­léletesen ábrázolja: mintegy tíz literrel jobban állunk a napi tehenenkénti fejésátlag- gal. Ezek tehát a tények. Pintér Sándor, a vácszentlászlói üzem­egység telepvezetője, a te­nyésztés eredményességének feltételeit sorolta: — Törzstenyésztésünk van, és az évek óta javító hatású, I. osztályú bikákkal dolgo­zunk. Így az állomány egy­nemű, kiegyenlített. Körülte­kintően szelektálunk; a kis ho- zí mű állatokat rendszeresen kiselejtezzük. Szakosítottuk a telepek munkaszervezetét, kü­lön fejők és gondozók dol­goznak a tehenek mellett. Jó az állattenyésztési és növény- termesztési ágazat kapcsolata, megfelelő mennyiségű és mi­nőségű takarmány áll rendel­kezésre. Lucernalisztet, granu­látumot saiát magunk állítunk elő forró levegős szárítóüze műnk. en. A téli fehérjét a 600 hektáron termesztett zöld borsó melléktermékeként visz szamaradé szálszilázs szolgál hatja. Sok múlik a fejesen — Nagyon sok múlik a fejé sen. Üj. svéd gyártmánvú Al- fa-Laval fejőgépeket állítot­tunk munkába, s ennek kö­szönhető a tőgygyuiladások számának csökkenése. A fejés szakosításával a legügyesebb dolgozóink végzik ezt a mun­kát. A többleteredmény el­érésében nagy szerepe van a napi háromszori fejésnek. A déli fejés fáradságos és nehe­zen megszervezhető munka, a gazdaságok többségében nem is csinálják. Mi a 20 liter fe­lett adó állatokat délben is megfejjük, s hogy érdemes, azt fényesen bizonyítja az évente tehenenként nyert száz-százöt­ven liter többlet. A felsorolás bősége is mu­tatja, nem adják ingyen a jó eredményeket, pedig az állat­egészségügyi teendőiről még nem is szóltunk. Pintér Sán­dor azt is elmondotta, hogy két állatorvos és egy önálló inszeminátor — a mesterséges termékenyítés irányítója — gondoskodik az állomány bio­lógiai, egészségügyi állapotá­ról. Köv.tkezik a szakosítás Az elnökhelyettest a továb­bi tervekről faggattuk: — Állományunk magyartar­ka fajta. Most adnak először tejet a Holstein-frízzel keresz­tezett állataink. Sokat várunk tőlük. A magyartarkákkal 1980-ig négyezer literes átla­got, a keresztezettekkel nyolc­száz literrel többet kívánunk elérni. Ehhez azonban először a telepek szakosítását kell megoldanunk. Nagy segítséget ad ehhez, a tervezett 772 férőhelyes, új istálló: — A minisztérium már en­gedélyezte az építkezést. Az új telep kísérleti jellegű lesz, szabadtartású. kötetlen tech­nológiájú. 1978 végére szeret­nénk átadni, s ha az árak köz­ben. nem emelkednek, 54—55 millió forintba kerül ' majd. Ebből több mint harmincmil­liót saját magunk állunk. Ha elkészül, ide kerül a keresz­tezett állomány. A valkói tele­pünkön tartjuk majd a ma­gyartarkákat. a meglevő vác­szentlászlói istálló a hízómar­háké. a zsámboki telep pedig a n'vendéküszőké lesz. Tavaly 25 millió forint be­vételt hozott a tej a szövetke­zetnek, s ehhez jön még az állami támogatás. A szabályo­zók is egyre ösztönzőbben hatnak, s a két szakember vé­leménye szerint ilyen nagy mennyiségben feltétlenül gaz- aaságo- a szarvasmarha-te- n vészt és Csak éppen — mint ahogy összefoglalták — tudo­mányos. szakszerű tenyészté­si munka, megfelelő, egyedi ^akarroánvnzás és korszerű fe- ;ési technológia kell hozzá. G. Z. Szombati jegyzet Lényeg Nem állítom, hogy túl­zott lelkesedéssel ültem be a hévízgyörki művelődési ház erkélyének egyik nyi­korgó p aasorába. Sietnem kellett volna, gyorsan le­adni a tudósítást a járás felszabadulási ünnepségé­ről. A beszédek már el­hangzottak, túljutottunk a hivatalos részen, de hátra volt még a helyi általános iskola diákkórusának mű­sora. Türelmetlenül vár­tam tehát, kezdjék minél előbb. Aztán felgördült a füg­göny s ott álltak először a kicsik, nyakukban kék kendő, lábuk feszes-ügyet­len vigyázzban, előttük a karmester, az iskola ének­tanára. Intésére eleinte bi­zonytalanul, majd egyre csengőbben, egyre harmo- nikusabban hangzott fel az ének. Nem egyszerű da­locskákat szólaltattak meg; — no, nem mintha a köny- nyebbjét előadni semmiség volna —, nehéz, többszóla­mú, finom rezzenésekkel teli dallamsorok kúsztak fel hozzám, hozzánk, a kö­zönséghez. Amikor serdületlen em­berpalánták produkálják magukat, óhatatlanul fenn­áll a negédes, bárgyú- mosolyú felnőttreakció ve­szélye. Szemünkben köny- nyekkel, lelkűnkben er­nyedt ' belefeledkezéssel gyakran észre sem vesszük, hogy saját pózaink, saját feszességeink kacsintanak vissza ránk a tanulékony nebulók mozdulataiból, hanghordozásából, néha csalókán érett, máskor viszketöen idétlen meg­nyilvánulások közepette. De itt biztonságban érez­hettük magunkat. Felesle­ges játék nélkül, az előadás szuggesztív figyelmével, mégis gyermekien termé­szetes bájjal töltötték be a színpadot, s nyitották ma­gukra figyelő érzékeinket: szemünket, fülünket, ön­kéntelen, az énekkel együtt élő mozdulatainkat. S még akkor sem csúszott el idilli könnyűségbe az előadás, amikor az egyik kis legény suta igyekezettel harmoni­kát csatolt a vállára, s ki­ült az énekkar elé a székre Még akkor sem a jópofa s az ennivaló jelző jutott eszünkbe, amikor a hango­kat biztos ujjal előcsaloga­tó kezéről lejjebb tévedt a tekintetünk: úgy ült a szé­ken, hogy nem ért le a lá­ba. A nagyobbak, az úttörő korosztályúak ott folytat­ták, ahol alsós társaik be­fejezték. Schumann, Bee­thoven, Kodály ... Csak a dalra figyelve, oldottan s mégis kicsit lázasan, művé­szetet művészien előadva. Figyelmemet sietős dol­gom sem lankasztotta, s csak utólag döbbentem rá, miért tetszettek akaratom ellenére is. Hajlamos va­gyok rá, hogy a műalkotá­sokat szerzőik alkotó szán­déka szerint és azon túl is, puszta modellnek tekint­sem. Közvetlenebbül, a művészi különösből a tudo­mányos általánosba eme­lek jellemet, szituációt, cselekményt, vonalat, figu­rát, dallamsort, képrészle­teket. Lehántom az össze­tevők kérgét, úgy keresem a lényeget, ahogy ha orvos lennék, boncolnék. Hangu­lat, ciráda, felhang, mel­lékszál, szín, forma s a többi mind zajos, zavaró körítésnek tetszik. S ha nem vigyázok, éppen ezért keresem gyakran hiába a lényeget. A művészet tör­vényeit figyelmen kívül hogyva összeomlik a ke­gyes építmény, s romjai felett kutathatom mind­hiába azt, amit csak teljes egésze mutathat meg. Amit az ész felismerésén kívül egész valómnak éreznie kell: a katharzist. Végül mégis menni kel­lett, s míg a művelődési ház előtt gyülekezők az ünnepség miatt elmaradt kalandfilmet sajnálták, én :t, hogy nem ültek velem ~''ütt azokban a nyikornr székekben. De hisz nem is hallani, hogy nyikorognak! — g —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents