Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-22 / 93. szám

1977. ÁPRILIS 22., PENTEK Lámpacsere ... WV W/W Az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat dol­gozói Tápiószentmárton terüle­tén a télen megrongálódott hi­ganygőzlámpákat javítják. Halmágyi Péter felvétele Szerződés a gazdasággal Nagy a tanulási kedv az Óbuda Tsz-ben A közelmúltban Szentend­rén a megyei tanács művelő­dési osztályának kezdeménye­zésére a felnőttoktatás városi­járási tapasztalatairól adtak számot a dolgozók iskoláinak vezetői. A tanácskozásra meg­hívták a vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek oktatási felelőseit, szakembereit, akik ugyancsak felelősségteljesen beszéltek a továbbtanulás, a munkásművelődés kérdéseiről. Az Óbuda Tsz képviselője a tanácskozáson elmondotta, hogy az idei tanévben 120 dol­gozóval kötöttek tanulmá­nyi szerződést. Ez a számadat nem tükrözi a teljes valóságot, ennél jóval NAGYKÁTAI KIÁLLÍTÁS Pártfogó a Rákóczi brigád Sűrűn van ilyen, vagy amo­lyan kiállítás Nagykátán a mű­velődési otthonban. Hol neves művészek, hol pedig mások, de mégis művészi értéket jelentő, vagy legalábbis azt megközelí­tő alkotásait mutatják be. Mindössze két hónapja Csütörtökön rendezgette két tucatnál is több fiatal nő a ma megnyíló kézimunka-kiállítás anyagát. Asszonyok, lányok a Pest megyei Vegyi es Ipar­cikkipari Vállalat nagykátai konfekcióüzemének dolgozói, a Rákóczi Ferenc szocialista bri­gád tagjai. Maguk készítette dolgokat is hoztak, nagyon szép kézimunkákat, sokkal több azonban az olyan hímzés, horgolás, egyéb, ami Szent- mártonkátáról meg Szentlő- rinckátáról, az öregek napközi -otthonából származik. A szocialista brigád tagjai­nak a kiállítási anyag rende­zésében Urbán Lászlóné, az üzem párttitkára és a sok np között egyetlen férfi, Dióst Zoltán üzemvezető segédkezik. Tőlük halljuk, hogy a Rákóczi brigád az öregeknek ezt a két napközi otthonát pártfogolja, mindössze két hónapja. És íme, a rövid idő ellenére itt a szem- mellátható, kézzelfogható szép eredmény. — Felkerestük mind a két községben az öregek napközi otthonát és láttuk, hogy az ott­honbeliek ezt-azt ugyan tesz- nek-vesznek, de céltalanul — beszél a patronálás kezdetéről Bajdik Margit, a szocialista brigád alig húszesztendős ve­zetője és nem mondja ki. amit érez, hogy a céltalan tevékeny­ség éppoly unalmas, akár a semmittevés. Az unalom pedig mindenkinek árt, különösen az öregeknek. Más az. ha alkot a a kéz. Valami szépet Töméntelen hulladék kelet­kezik konfekcionálás közben, kisebb-nagvobb kordbársony-, vászon-, szövetdarabok. Ezeket gyűjti össze a Rákóczi brigád és juttatja el az öregeknek, csináljanak belőle, amit tud­nak, de valami szépet. S a rö­vid két hónap termeléséből most látható lesz a művelődési házban a legsikerültebb, a leg­szebb. Valóságos remekmű sok kiállított darab. A szentlörinckátai napközi otthonban játékállatokat is ké­szítenek műanyagszőrme-hul- ladékból. Kutya a legtöbb és nem is túl pici, küllemre mind vetekszik a boltban kapható­val. Sok a babaruha, vászon- meg szövethulladékból, köl­csönkapott kaucsukbaba ma­nökenként visel is egyet. Gyö­nyörű hímzések mellett még egy lábtörlő is látható, ami azonban nem konfekcióhulla­dékból készült, hanem az ott­honban elfogyasztott sok tej után visszamaradt műanyag zacskókból. Kimosva, megszá- rogatva, csíkokra vágva abból fonja a készítője. A teieszacs- kókra kékkel és pirossal nyo­mott felirat persze olvashatat­lan, de szépen díszíti a szokat­lan . .anyagból készült fehér lábtörlőt. A szeritmártónkát'ai kiállítás tárgyain kis kartonlapon ott a készítő neve és életkora is. Szembeszökően szép falisző­nyegen keresztöltéses virág- csendélet. A 73 esztendős Ju­hász Miklósné műve. Tulaj­donképpen valamennyi idős kézimunkázó megérdemelné, ha lenne hely rá ezeken a ha­sábokon, hogy megnevezzük. Egy ülőpárnán látható .felira­tot mégis feljegyzünk: Varga Istvánná 80 és Oroszi Sándor- né 8Íi esztendős asszonyok kö­zös munkája. Nyitás: ma A kiállítás ma délután nyí­lik és vasárnap estig tekint­hető meg. Remélhetőleg sokan meglátogatják. Aki akarja, meg is vásárolhatja a neki tet­sző kiállított darabot. A pénz természetesen azé lesz, aki a kézimunkát készítette. — Anyák napján brigádunk felkeresi mind a két napközi otthont és a néniknek ajándé­kot viszünk — mondja Bajdik Margit, a szocialista brigád ve­zetője. Sz. E. Kavics kapható A Kavicsbánya Vállalat értesíti a vállalatokat és a szövetkezeteket, hogy ácsai üzeméből korlátlan mennyiségben, a megrendelő munkahelyére szállítva értékesít bányakavicsot és 0-5-ös, mosott homokot. A megrendeléseket az alábbi cirnre kérjük: 1369 Budapest V., Molnár u. 53. Magánvásárlók közvetlenül az ácsai üzemünkben fizethetik be és vásárolhatják meg a kavicsot Cím: 5-ös főút, 28-as kilométerkő. Pénztári órák: hétfőtől péntekig 8-tól 14-ig. Érdeklődni lehet az alábbi telefonszámokon: Budapest, 127—643, vagy Ócsa, 62. KAVICSBÁNYA VÁLLALAT többen tanulnak, képezik ma­gukat a szövetkezet dolgozói közül. Lőrincz Margittal a tsz közművelődési előadójával a többi továbbtanulóról beszél­gettünk.- A 120 szerződéses tovább­tanuló csak egyetlen adat a statisztikáiból — mondja az előadó. — Az idén 3S-an vég­zik az általános iskolát, 109-en középiskolába, 17-en főiskolá­ra, egyetemre járnak és 642 azok száma, akik különböző tanfolyamok hallgatói. Ez több mint 800 ember. Mi elsősor­ban a fizikai dolgozóknál szor­galmazzuk az általános iskola elvégzését, a betanított és a szakmunkások körében a to­vábbképzést. Különböző szakmunkás­képző tanfolyamokat is indítottunk, például növényvédő-méreg- raktár-kezelő, virágkötő, da­rukötöző- darukezelő, építő­ipari-gépkezelő mesterségben. Fokozottan gondolunk azokra a 40 éven aluli dolgozókra, akik nem végezték el az álta­lános iskolát, mert a munka­erővándorlás következtében ez a réteg nálunk is mindig új­ratermelődik. ' — A politikai képzésben is szép eredményeket értünk el Különböző szemináriumokra több mint 300-an járnak, marxista középiskolában 26, egyetemen 29 dolgozónk ta­nul, a szakosítót pedig hárman végzik. Természetesen szövet­kezetünk a továbbtanulóknak a rendeletekben előírt kedvez­ményeket is megadja. Ügy érezzük, a közművelődési, to­vábbtanulási program nem kampányfeladat, hanem hosz- szantartó, állandó. A tanfo­lyamokra, különböző iskolatí­pusokba járó dolgozóink nemcsak önmaguknak ta­nulnak. hanem a közös­ségnek is, hiszen a megszerzett tudást mindennapi munkájuk során kamatoztathatják. És ez hasz­nára • válik a szövetkezetnek. Ezért segítjük mi sokféle mó­don az iskolapadba beülő dol­gozóinkat. Hozzájárul a lakosság Kisorosziban a meglévő tűz­oltószertár mellé a helybeli kisiparosok építik a tömeg­szervezeti és KISZ helyiséget, a könyvtárat és olvasótermet. A munkákra a tanácsnak 400 ezer forintja van. A község­beliek a beruházáshoz 60 ezer forint társadalmi munkával járulnak hozzá. Az intézmény már ebben az évben megnyit­ja kapuit. Megoldás: as integráció révén A közeliség kettős hatása az egészségügyben A budai járás* 150 ezer lakó­jának kétharmada a főváros közvetlen közelében levő tíz legnagyobb település lakója: az agglomerációs községeké. Budapest szomszédságában azt tapasztalják: nagy a különb­ség a főváros és lakóhelyük egészségügyi helyzete között. Pedig a különbségek nem is annyira a távolságból adód­nak, mind gondolnánk ... Mostoha körülmények Csupán a települések eltérő jellege miatt egészen más te­her jut egy fővárosi orvosra, védőnőre, vagy körzeti nővér­re, mint vidéki kollégáira. Nem mindegy: három tízeme­letes házat kell-e bejárnia egy nap a védőnőnek, vagy ugyan­ennyi lakást, de nagy területen szétszórva, s nem éppen ked­vező útviszonyok mellett. Sáros, esős időben a földuta- kon nehéz mentőautóval elér­ni a beteget. Az orvos sem jut olyan hamar a helyszínre, s ez a késedelem tragédiát is okoz­hat. Érdi a példa: a nagyköz­ség 386 kilométernyi úthálóza­tának csupán egyötöde szilárd burkolatú. A mentőszolgálat járművei pedig nem kötelesek a földútra hajtani, ha az jár­hatatlan. Óbudától Nagykovácsi alig néhány kilométer. Kék busz jár oda. a III. kerületi orvos nyolcórai munka után befejez­heti a rendelést. Nagykovácsin egyetlen körzeti orvos dolgo­zik, ő éjjel-nappal ügyeletes. Budapesten sűrűbb a tele­fonhálózat, s nem kell az in- terurbánra várni. A Pest kör­nyéki községekben azonban nincs mindig a közelben a ké­szülék, s mire telefonon men­tőt hívhatnának, esetleg már késő lenne __Gyakorta meg­es ik hát, hogy a sürgős beteget saját kocsiján viszi kórházba — az orvos. Párhuzamosság A budai járásban száz orvos dolgozik. Közülük ötvenen a körzeti rendelőkben, a többiek az érdi szakrendelőben és az üzemekben. Az egészségügyi alapellátást mégis kettősség jellemzi: egyaránt fordulhat a beteg fővárosi munkahelyén az üzemorvoshoz, s a helyi körze­ti orvoshoz is. A párhuzamos­ságnak nagy előnye, hogy több szem többet lát, s könnyebben derül fény egy-egy betegségre. De hátránya is van, mert a táppénzcsalások lehetősége így megduplázódik*. Ha például egy véglegesen nem gyógyuló beteg — reumás, gyomorfe- kélyes, vagy magas vérnyo­másban szenvedő — az üzem­orvosnál íratja ki magát, s az néhány nap múlva a beteg állapotát kielégítőnek találja, elegendő, ha az illető elmegy a körzeti orvosi rendelőbe, s új­ból panaszkodni kezd „állapo­tára”. A helyi orvos, ismerve tartós betegségét, rendszerint kiírja... A járási szakorvosi rendelő sajnos már szűk 150 ezer em­ber számára, s csak egy mű­szakban dolgozik. Ezért a szakrendelés feladatát — egy korábbi egyezmény alapján — öt fővárosi intézet is vállalta. A speciális betegségekkel szin­tén csak a budapesti rendelő- intézetekhez fordulhatnak a járás lakói. Hová tartozunk ? A Fővárosi Tanács és az Egészségügyi Minisztérium ar­ra törekszik, hogy az agglome­rációs övezet betegei — csak­úgy, mint bárki az országban — a legmagasabb szintű kór­házi elláiáist kapják. Buda­pest ebből a szempontból elő­nyös lehetőségeket tartogat a megye számára, s bár a fővá­rosban is vannak kórházi ágy­gondok, fogadják a vidéki be­tegeket. Igaz, a fekvőbetegek ellátá­sát talán még a szakrendelés­nél is nagyobb szétaprózottság jellemzi: huszonnégy budapesti kórház és klinika fogadja őket, ezért azután szinte mosolyog- tató példákat találunk: a pátyi nők és férfiak belgyógyászati kezelése két különböző buda­pesti kórházra hárul. Vagy egy másik: ha egy érdi asszony szül, akkor két különböző fő­városi kórházhoz tartozik, ha nőgyógyászati betegségét kell kezelni, akkor bármelyik bu­dapesti kórház nőgyógyászati osztályán, vagy a klinikák egyikén-másikán jelentkezhet. Ha pedig terhességmegszald- tásra van szüksége, akkor a Pest megyei Tanács Semmel­weis Kórházához kell fordul­nia. Az első lépések Az eddig ecsetelt helyzet te-' hát az adottságok következté­ben olyan, amilyen. S ez az amilyen még korántsem a leg­jobb. Számos hátránya közül csak kettőt: a beutaló orvos néha feleslegesen töri a fejét, hogy egyik vagy másik kór­házba küldje-e betegét. (A ke­resgéléssel töltött idő termé­szetesen a gyógyítás rovására írandó.) Ha nehéz megtalálni az illetékes konziliáns orvost, az szintén nem sietteti a beteg felépülését. így a gyógyulás folyamatát is nehezebb figye­lemmel kísérni. A budai járás területén is életbe lépett egy éve az egész­ségügy integrációja Az első eredmények máris mutatkoz­nak: összefogottabbá vált pél­dául a körzeti orvosok tovább­képzése, melyről egy esztendei je a megyei kórház gondosko­dik. A főállású üzemorvosok táppénzes jogkörének szélese­dése révén pedig, akik tavaly óta már nemcsak három nap­ra írhatják ki a beteget, lehe­tővé válik, hogy a dolgozók betegségét és gyógyulásának folyamatát végig ők kísérjék figyelemmel. V. G. P. Talajforgatás erdőtelepítéshez Az Örkényi Béke Mgtsz-ben minden évben mintegy 30 hektáron telepítenek erdőt, a mezőgazdaságilag nehezen mű­velhető területeken. PILLANATKÉPEK Elszántság Tüstént döntenie kellett! Ha az olcsó népszerűség egy kézmozdulattal elérhe­tő virágára vágyik, akkor — miként eddig — most is azt mondja a vele szem­ben álló ötven embernek: itt van, vigyétek! Csak­hogy abban az esetben úgy írja be nevét a műhely képzeletbeli történetköny­vébe, hogy Pampéla Ottó gyenge kezű, pipogya pa­rancsnoka volt a műhely­nek. Ha viszont megkemé­nyíti szívét és nemet mond, szembe kell néznie beosz­tottjainak roszallásával. Izzasztóan nehéz pilla­natok ezek kétségtelenül, hiszen a döntést nem halo­gathatja tovább. Ki adhatna tanácsot, hogy ebben a lel­ki szilárdságot próbáló pil­lanatban mit tegyen? Hirtelen történelmi ala­kok példái idézödtek emlé­kezetébe. Ilyen nehéz helyzetben lehetett Mucius Scaevola is, aki ha elárulja az et­ruszk királynak a római se­reget, bizton számíthatott Porsenna felséges jóindu­latára. Mégis úgy döntött, hogy inkább a király sze­me láttára elégeti jobb kar­ját, és ezzel a bátor tetté­vel készteti rémült vissza­vonulásra az ellenséget. Vagy talán nem került ■ Pampéláéhoz hasonlóan ne­héz választás elé Nagy Sán­dor, amikor Thalesztrisz, az amazonok királynője, há­romszáz női lovas élén tud­tára adta: azért látogatja meg, mert gyereket akar tőle? A nagy hadvezér mondhatta volna azt is, hogy: nézze, felséges asszo­nyom, most nem érek rá, mert nekem még ennyi meg ennyi országot kell meghódítanom. Am Nagy Sándor másként döntött. Miként az egykori krónika hírül adja: „Tizenhárom napot fecsérelt el, hogy a királynőnek eleget tegyen." Voltak hát a mostanihoz mérhető kritikus helyzetek hajdanában is, tűnődött az ötvenfönyi tömeggel far­kasszemet nézve Pampéla Ottó, és volt lelkierejük a régi nagyoknak az elévül­hetetlen dicsőség rögös út­ját választani. Ezzel a mélyen szántó megállapítással az engedé­kenység és az elszántság között ingadozó mérleg­nyelv az utóbbi oldalára billent a lelkében. Kihúzta magát, tekintete meg acélosodon, s mint aki tudja, hogy a történelem­hez intézi szavait, ellent­mondást nem tűrően, le- fegyverezö határozottság­gal harsogta a műhelyben szerteszét: — Az öltöző kulcsát csak fél óra múlva, a munkaidő végén adom ki! Stop A lány ott állt az út szélén és integetett. Apró mini szoknyácskája látni engedte formás lábának csaknem egészét. Ruhájá­nak felső része is a legszi­gorúbb anyagtakarékosság jegyében készült. Egyszó­val, öltözéke bármelyik zárdafőnöknőnek szemet szúrt volna. Az a fiatalember azon­ban, aki a jármű volánját forgatta, a jelekből ítélve a megbotránkozás legkisebb jele nélkül odakormányoz­ta járművét a lány mellé és hetyke kivagyisággal szólt neki az ülésről: — Szia! Hova? A leényka — a keleti szóvirágos kifejezések cif­raságait a fiatalemberhez hasonlóan me’lőzve — meg­jelölte útirányát, majd ke­csesen helyet foglalt a fiatalember mellett. Ekkor a fiú hátranézett, balra indexelt és indított, ahogy a KRESZ-ben meg van írva. Nem mentek messzire. Egy fa hűvösében álltak meg. A leányka kiszállt a járműből, de mosolyogva visszaszólt: — Csipkedem magam! Ez más magyarul annyit tesz, hogy nem kíván visz- szaélni lovagjának türelmé­vel, sietni fog. — Ja, frankó! — bólin­tott a legény, vagyis ez a kedves, biztató ígéret a leg. teljesebb megelégedés ér. zésével tölti be egész lelki­világát. Már eltelt egy fél óra, mire a kislány előkerült, de a fiatalember állhata­tosságát ez a próbatétel nem törte meg. Két karját a volánkeréken nyugtatva várt a leányra, várt rendít­hetetlenül. A kislány jobb kezében most hálószatyort himbált, s a hálószatyor mélyén va­lami elemózsia lapult. — Még sohasem kellett ennyit ücsörögnöm a büfé előtt! — mondta a kislány mentegetőzésképpen, majd ismét helyet foglalt a fiú mellett a villamostargonca ülésén és elindultak az egyik műhely felé. Cseri Sándor l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents