Pest Megyi Hírlap, 1977. április (21. évfolyam, 77-100. szám)

1977-04-21 / 92. szám

cm 1977. .ÁPRILIS 21., CSÜTÖRTÖK Nagykáta két keramikusa Művészetszeretet,kedvtelés A fazekasság — népművé­szet. Magasabb Iskolát nem járt emberek gyakorolják. Aki az agyag formálását, kidolgo­zását tanintézetben vagy ép­pen az Iparművészeti Főisko­lán tanulja, az iparművész. Melyik cím illeti meg azonban, aki iskolázott ugyan, de nem főiskolán, nem is fazekasmes­ternél sajátította el és mégis tökéllyel műveli ezt a mester­séget? így hát teljes biztonság­gal nem lehet sem népművész­nek, sem iparművésznek ne­vezni azt' a két nagykátai asz- szonyt, akikről most szólunk. Habár a művészetet nem lehet tanulni, csak az arra való rá­termettséget, mondjuk így, te­hetséget lehet tanulással töké­letesíteni. Korongozó tanárnő Nagykátán a Balaton u. 27. számú ház fakerítésének kapu­ján papírlapra kézzel rajzolt cégtáblán olvasható ez a fel­irat: Latinovits Imréné faze­kas. Gyászruhás, középkorú asz- szony fogad. A férje csak né­hány napja halt meg, nyolc hosszú esztendőn át tartó sú­lyos betegség után. Amíg egészségével bírta, az egyik helybeli termelőszövetkezet fő- agronómusa volt. Az asszony gondosan ápolta, de ugyanak­kor, ahogy most is, éneket, számtant tanított a 2. számú általános iskolában. — Kellett valami, ami kis időre elvon nagy gondjaimtól — beszél arról, hogyan lett fazekas. — Kerestem olyan né­hány órás kikapcsolódást, amely teljesen leköti figyelme­imet és megszabadít sötét gon­dolataimtól. Ismertem a tápió- szentmártoni művelődési ház keramikus szakkörét, odamen­tem három éve és a szakkör vezetőjétől, Várallyai Bélától egy esztendőn át kéthetenként órákat vettem. Várallyai, akiről és tanítvá­nyai mufikásságáról már több­ször is írtunk ezeken a hasá­bokon, íróasztal mellett ülő ember volt fiatalabb korában és csak kedvtelésből tanulta meg a korong, forgatását, a ki­formált agyagedény festését, kiégetését. Tápiószentmárton- ban számos követője, tanítvá­nya van, de még a környékről is sokan felkeresik. Latinovits- nét is tanítványának fogadta. — Nem, azelőtt sohasem gyúrtam agyagot — mondja —, most pedig lakása és főleg a konyhája telisded-teli, saját készítményű edényekkel. Tá­nyér, tál, hamutartó talán ke­vesebb a sokfajta korsónál, vázánál, köcsögnél, szilkénél, kulacsnál. Majdnem mind máztalan, a nyersanyag szí­nében megtartott. De ezeken is a beléjük karcolt, vagy fara­gott díszítés korommal színe­zetten szürkés-fekete. Mutat egy nyersszínű kétfü- lű kancsót, amibe őskori szár­nyas állatot faragott körös-kö­rül ott, ahol az edény a leg- hasasaibb. Aztán barnára vagy zöldre mázolt söröslkancsókat, azokba virágdíszítést vésett. Más edényeket csak irókázott, azaz vonaldíszítésekkei látott el. De díszítésre csaknem csu­pa ősii, bronzkori motívumot alkalmaz. Három nyáron át Zebegény- ben is járt, részt vett a Szőnyi István ház kertjében a kera­mikus szabadiskolán. Az ipar- engedélyt csak mostanában váltotta ki, jóformán még egyetlen vásárlója sem volt. Viszont munkáiból néhány da­rab ott szerepelt Budapesten a Szovjet Kultúra Házában a tá- piószentmártoni szakkör kiál­lításán, még sokkal több a nagykátai könyvtárban nem­rég rendezett kiállításon. Ápolta férjét, napközben ta­nított az iskolában, estefelé odaállt a korongja mellé, azon forgatta az agyagot. Este a té­vét nézte, de közben rovátká­kat karcolt a második kiége­tés előtt a cserepekre, vagy éppen figurákat faragott rá­juk. Friss gyászában még töb­bet foglalkozik a kerámikus- sággal, vigaszt talál benne. A másik nagykátai kerámi- kus dr. Törley Józsefné, a szakorvosi rendelőintézet rönt­genasszisztense. Szintén Vár­allyai szakkörében ismerkedett meg az agyag megmunkálásá­val, kevés edényt készít azon­ban, inkább kisplasztikát mi­vel, szobrocskákat csinál a nedvesített, lágy agyagból. — Azért néha korongozom is — jegyzi meg és egy zöldre mázolt szoborcsoportot tesz elénk az asztalra. Három fiatal nő egymással összefonódva egyetlen bő, gömbölyű szok­nyában. Halkan zümmögi: Csicsónénak három lánya, mind a három egyszoknyában. — A szoknyájukat korongon készítettem, a felső testüket, arcukat kézzel formáltam és aztán úgy illesztettem össze az egészet kiégetés előtt. Másik két alakos kis szob­ra: a tékozló fiú hazatér és apja keblére öleli. Másik szobrocska könyvre hajló oku- lárés öregasszonyt ábrázol. Az olvasó ember úgy látszik ked­venc figurája, több, kezében könyvet tartó asszonyt, férfit is megmintázott. Állatfigurá­kat mutat ezután, majmot, szamarat, galambot. Észreve­szi, hogy a falakon függő fest­mények közül az egyiket külö­nösen megnézem. — Rudnai műye, két évig voltam a tanítványa a Képző- művészeti Főiskolán. Családi körülményeim mégváltoztak, aztán férjhez is mentem, ab­bahagytam a tanulást. Ecsetet azért olykor még most is vesz a kezébe. Mutat­ja néhány képét, majd hozzá­teszi: — Most már egyre rit­kábban festek. Két éve ment át Tápiószent- mártonba Várallyai Bélához, hogy megtanulja a fazekas­ságot, mégis edények helyett inkább szobrokat formál. Egyébként képeiből kiállítást is rendezett Pesten, lánykori nevén: Piukovich Magda. — Mária, a lányom, szobrá- szatot tanul a Képzőművésze­ti Főiskolán — hangjából büszkeség és remény csendül. Azt is elmondja, hogy sokan akartak már venni a szobrai­ból, de nem ad el egyet sem. Mindet megtartja, magának csinálja. Szokoly Endre Szaktáborok továbbtanulóknak Az általános iskolák ma már egyre többet törődnek a kö­zépiskolákban továbbtanulni szándékozó fiatalokkal, első­sorban a hátrányosabb helyzet­ben levő, főleg fizikai dolgozók gyermekeivel. Megyénk isko­láinak jelentős hányadában a nyolcadikosoknak tanév köz­ben előkészítő tanfolyamokat szerveznek. A foglalkozásokon azoknak a tantárgyaknak az anyagát dolgozzák fel, amelye­ket valamennyi iskolatípusban továbbra is tanulni fognak a diákok. Elsősorban a matema­tika, a magyar nyelv és iroda­lom, az orosz nyelv elsajátított ismereteit gyarapítják. Az állami oktatásról 1972- ben megjelent párthatározat óta megyénkben minden esz­tendőben továbbtanulást elő­készítő táborokat szerveznek. Tapasztalt, jól felkészült álta­lános és középiskolai tanárok irányításával gazdag ismeret anyagra tesznek szert a leendő középiskolások. A szaktárgyi ismeretek elsajátításán kívül jelentősek e táborok nevelési eredményei is, hiszen a felkészülök az úttörő­táborokban szokásos rend sze­rint élnek, az életkort sajátos­ságokhoz igazodó mozgalmi jel­leg gazdagítja a közösségek munkáját. Az idén nyáron ismét meg­rendezik megyénkben ezeket a szaktáborokat. A megyei ta­nács művelődési osztályától kapott információ szerint az előkészületek már megkezdőd­tek. Az elmúlt éwek tapaszta­latainak összegezése alapján elsősorban azokat a diákokat hívják meg a táborokba, aki­ket a megye kisebb iskoláiban nem szakos pedagógusok taní­tottak a tanévek során. A ter­vek szerint három szaktábort létesítenek az idén. A mate­matika tábort Alsógödön, a magyar nyelv és irodalom tá­borát Balatonakaliban, az orosz nyelvi tábort pedig Veresegy­házon rendezik meg, augusz­tus első felében. A matema­tika táborban 100 tanulót, a nyelvi táborokban 80—80 ta­nulót készítenek fel ily módon a középiskolai továbbtanulás­ra. K. Gy. M. HETI FILMJEGYZET Teketória Töröcsik Mari és Fried Péter a Teketória cimű film egyik jele­netében. esik Mari játéka. Eléri, hogy miatta odafigyelünk ennek az asszonynak a tétova önkeresé­sére, társkeresésére, s hogy úgy érezzük, itt valami fontos­ról, érdekesről van szó. Pe­dig valójában sem nem fon­tos, sem nem érdekes az, ami Terézzel történik, s amiről a film szól. Előáll tehát egy nem is túl ritka csoda: egy kiváló színész fel tudja emel­ni a gyengébb minőségű anya­got is a f igyelemre méltó szint­jére, a művészi mércével mér­hető alkotás magaslatára. A Teketória alkalmat adott alig­hanem legjobb filmszínész­nőnknek egy újabb parádés játékra — s végül is ez nem mellékes. Sőt — s ennyivel tartozunk Maár Gyula rende­zői kvalitásainak — több jó színészi alakítás is látható a filmben: meglepetés horán Lenke barátnő figurája, érde­kes etűd Major Tamás zongo­ristája, szép munka Mészáros Ági Mama alakítása. Fried Péter a rajongó kamasz figu­ráját testesíti meg tehetsége­sen. A sok szűrt fénnyel teli, pasztelles színekben gazdag szobabelsőket erős hangulati hatásokkal fényképezte Kottái I Lajos. A magas, szőke férfi visszatér Nagy vígjátéki siker volt a Magas, szőke férfi felemás fél­cipőben című francia filmko­Mozgalom, irányzat, kultusz? Szórakozás és művelődés... A táncházban tás ... Bartóknak a népdalról éppen a korlátolt nacionalizmussal szem­ben a' népek összefogásának szüksé­ge és a népek egymásrautaltsága jutott az eszébe, és gyűjtötte a Du­na menti népek dalait.” Szinte észrevétlenül _______________________________néhány esz­tendő alatt a fiatalok körében új, sa­játságos szórakozási forma alakult ki. Sőt, talán több is annál. Mozga­lom. irányzat, kultusz, divat vagy ki tudja, mi? Mindenesetre rendkívül figyelemre méltó, és napjainkban már tízezreket is megmozgató vala­mi. E sajátságos népművészeti, zenei, kulturális szórakozási jelenségnek a kialakulását, jelenlegi helyzetét, út­ját dolgozta fel Siklós László Táncház című kötetében, amelyet a Zeneélet sorozatban adott most ki a Zenemű­kiadó. A szerző szociográfiai alapos­sággal és riporteri színességgel sze­gődött a kétségtelenül izgalmas és örvendetes újdonság nyomába. ' * Újdonság ? __________________ A kötetből az derül ki , hogy éppenhogy nem az, hiszen múltja a régi paraszti életbe nyúlik vissza, amikoris a falvakban földes vagy hajópadlós egykori parasztszo­bák. esetleg vendéglői nagytermek, kiadó nagy szobák nyújtottak ott­hont a muzsikás, táncos összejöve­telekhez. Az életformaváltásokkal természetesen ez megszűnt, kihalt, sokan talán éppen a mai falusi fia­talok közül már nem is tudják, hogy mi ez, legfeljebb egyikük-másikuk hallott róla. Mégis ez kelt új életre — s jelentkezett újdonságxént — a mai táncházakban, amelyeknek az a célja, hogy néptánccal, népzenével szórakoztassanak minél szélesebb körben, nyilvános keretek között. A táncház két legfontosabb feltétele a közös tánc és zenei nyelv megte­remtése és ~ninél szélesebb körű el­terjesztése. Legalábbis ezt a gondo­latot fogalmazta meg a Bartók Béla Táncegyüttes, a táncházak egyik kezdeményezője még 1973-ban fel­hívásukban, amelyet most a kötet­ben olvashatunk. A táncházak igazi apostolainak azonban ma már első­sorban Sebő Ferencéket tartják, akik főként a budapesti Kassák Klubban vezetik rendszeresen a táncházat. Bár ez a kifejezés is, hogy vezetik, tulajdonképpen nem egészen precíz, mivel ez esetben többről is, keve­sebbről is van szó. Nem olyan ér­telmű ugyanis itt a vezetés, mint a közismert tánciskolákban. Nemcsak azért, mert a társastánc tanítása egészen más, mint a minden sal­langtól mentes néptáncé, hanem azért is, mert itt nemcsak ez a kö­vetelmény. A táncolás mellett ugyan­is népdalokat tanulnak a résztvevők (valaki előre elmondja a szöveget, s a táncházbeliek soronként utána­mondják, megtanulják), ezenkívül ismerkednek a népzenével, elfelej­tett, régi zeneszerszámokkal, ame­lyek itt a muzsika kellékei (bőrdu­da, töröksíp, tekerőlant vagy nyenye- re, köcsögdob, ütőgordon és más). S a , táncok szünetében meghallgat­nak egy-egy szép költeményt vagy mesét, elbeszélést, megzenésített ver­set. Ez tulajdonképpen a táncház lényege, vagyis a szórakozásnak és a művelődésnek sajátos, új formája. Siklós László kötete részletesen elemzi mindezt, és mélyebb rugóit is keresi e spontánul kibontakozott mozgalomnak. A népművészet sen megnyilvánuló érdeklődésen túl­menően kutatja a táncházak közös­ségformáló szerepét. Mert kétségte­len tény, hogy nem egyszerű szóra­kozás és művelődés ami ezeken a helyeken megnyilvánul, hanem for­málója is a fiatalok életszemléleté­nek, ízlésének, magatartásának és le­tagadhatatlan a közösségteremtő ere­je. Rendkívül érdekesek azok a rö­vid beszélgetések, amelyeket a szer­ző tollából megismerhetünk a tánc­házakba járó fiatalok legkülönfélébb iránti erőtelje­rétegeinek megszólaltatásával. Egy­ben azt is bizonyítani szándékozik, hogy az idejárok valóban a legkü­lönbözőbb rétegekből tevődnek ösz- sze: üzemekből éppúgy, mint az is­kolákból. Am kimondatlanul is sej­teti maga is, hogy a meghatározó mégiscsak a diákifjúság, illetve azok, akik számára újdonság, más életfor­ma üzenete ez a sajátos népi — vagy mondjuk így — paraszti szó­rakozás. Különösen érdekes a kötetnek a második része, amelyben ezekkel a kérdésekkel foglalkozik behatóbban. Vagyis azzal, hogy a népi kultúra hazai új hullámának van-e és miben megállapodott képe. Megváltoztak ugyanis azok a társadalmi tényezők, amelyek a korábbi érdeklődésára­mok hátterét alkották, s a népművé­szet funkciója is megváltozott. T eves ___________ következtetéseket is von­nak le némelyek ebből, s — erről sem hallgat a szerző — múltbara- gadással, narodnyikizmussal vagy éppen nacionalizmussal gyanúsítják a népművészet élesztgetőit, így a táncházak szervezőit is. Ez nyilván­valóan helytelen felfogás, hiszen — ha mindig kísérthettek és kísértet­tek is — ilyen veszélyek, de nap­jainkban szilárd szocialista eszmei­ség védi ezt az ügyet a félresiklás- tól. A népi kultúra szeretete egyálta­lán nem nacionalizmus, mivel nem emelik más népek műveltsége fölé, sőt a legtöbb táncházban műsoron tartják a szomszéd népek zenéjét, dalait, táncait is. Érdemes idéznünk egy részletet Siklós Lászlótól, már csak azért is. mert ez a téma, a népi kultúra kérdésköre, más vonatkozás­ban is időszerű: „A népdalban ép­pen az a lehetőség él, ami más né­pekkel összeköt, a népdalban mé­lyebb a demokratikus elem, az. ami más nevek becsülafére utal. mint a nacionalizmusra tápot adó bizta­Csak egy megjelenése népi kultúra megnyilatkozásának a tánc­ház — ezt mindenképpen tudnunk kell. Nem is mindenütt egyforma még a keret ehhez — ínint ezt is érinti egy fejezetében a kötet Jelen­leg ugyanis két típus van: az egyik a kifejezetten szórakozás igényű, a másik a klubforma. Melyik fejlődik ki, vagy netán mindkettő-e, az tu­lajdonképpen mellékes is. A dolog lényege az, amit a szerző helyesen állapít meg, hogy számtalan jó vo­nás rejlik a táncházban. Sem túlérté­kelni, sem lebecsülni nem kellj mert — és ez is így van — „valójában egy szórakozási, művelődési lehető­ség a sok közül, és a népi kultúrá­nak is csak egyik megnyilatkozása”. Az egyéb fejezetek ismertetését ez­úttal mellőzve (mint például a hát­térbe szoruló beat és a , táncházak lappangó, bár nem szándékolt ellen­tétének izgalmas kérdését), most még azt hozzá kell fűznünk: érdemes fi­gyelnünk erre a kibontakozó moz­galomra, mint ahogyan végered­ményében ezt szolgálja — a figye­lemé lkel tést, a reális megítélést — ez a jól megírt, alapos kötet is. Mert a néphagyományok továbbélésének és az ifjúság közösségi szórakozá­sának, művelődésének kitűnő adott­ságait hordozzák a táncházak. Csak akkor él azonban, ha — s ez min­dennel így van —, se nem misztifi­káljuk és abszolutizáljuk nagyszerű­ségét, sem pedig gyanakvó szemmel nem tekintünk rá. Tapintatos figye­lemmel és megértő irányítással hagyjuk bizalommal formálódni if­júságunk kezében, szívében. L. Z. A Fővárosi Művelődési Házban — amely időnként maga is táncháznak nyújt ott­hont — április 2S-án, jövő kedden lesz Siklós László: Táncház című kötetének premierje. A délután fél 6-kor kezdődő eseményen a szerző ismerteti munkáját, a táncházak életét és az elhangzottakat tánccal és zenével is illusztrálják. média. Elsősorban a kitűnő komikus, Pierre Richard jó­voltából, aki szeretetre mél­tóan és kissé gügyén csetlette- botlotta végig a filmet, de ki­jutott a sikerből a többi szí­nésznek is. Akkor a film úgy ért véget, hogy a két pozíció­harcot folytató főrendőr, Mi­lan és Toulouse nem tudja „kinyírni” a magas szőkét, s az, a bőröndbe rejtett csinos Christine-nel, elrepül Rio de Janeiróba. Az újabb Magas, szőke... film ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt. Fordulatok­ban és gegekben most sincs hiány, szellemes a szöveg és jó a magyar szinkron is. Való­színű, hogy ez a film is olyan közönségsiker lesz, mint a soro­zat első része volt. Sorozat? Igen, mert a film úgy ér vé­get, hogy a nézőben nem sok kétség marad: folytatása kö­vetkezik. Hallod-e a kutya ugatását? « Különös film Francois Rei­senbach alkotása (az ő nevét az Amerika egy francia sze­mével című film tette ismert­té). Ez a mexikói film mintha egy modern latin-amerikai R émkirály-történet lenne (Goethe ismert balladájára, az E rlkönigre emlékeztet). Egy kisfiúról, Ignacióról szól, aki megbetegszik, s miközben az apja orvoshoz próbálja vinni, átéli a mexikói falvak külö­nös, misztikus szertartásait, meg a saját fantáziája álom­képeit. Ősi rítusok, sajátosan latin-amerikai vallásosság, valóság és misztikum kevere­dik ebben az érdekes alko­tásban. Takács István / Maár Gyula újabb Törö­csik Mari-filmet készített. A Végül és a Déryné, hol van? után ez már a harmadik. S miként azokban, most a Te­ketóriában is az a legfigye­lemreméltóbb, hogy Töröcsik Mari játssza a főszerepet. Jelen esetben Terézt. Milyen ez a Teréz, ki ez a nő? Negyvenesztendős nő, vé­konyka, törékeny, kicsit riadt, kicsit megfáradt, kicsit el­nyűtt, kicsit ideges, kicsit ér­zékeny, kicsit kuszáit életű ... Hogyan, hát ez a ma, vala­hol Budapesten élő Teréz, aki­nek van egy bölcs mamája, egy „gombház, sej!” gondol­kodású barátnője, egy éppen katonáskodó fia, egy kamasz­korú rajongója, egy hozzáiliő korú sízéptevője — nos hát, ez a Teréz, ennyiféle lenne? Ha ilyennek látjuk, annak elsősorban Töröcsik alakítása az „oka”. Maga a film ugyanis Maár megszokott, kissé elvont, kissé irodalmiaskodó szövegé­vel inkább csak egy jellem sé­májának kereteit adja meg. Olyan figuráét, aki benne éi ugyan a mai életben, de nem érzi jól magát benne, bár maga sem tudja pontosan, miért nem érzi jól magát. Töröcsik Mari ebből a sémá­ból, ezekből a tetszés szerinti színekkel kitölthető kontúrok­ból teremt egy olyan sokszínű, érdekes, vibráló figurát, ami­nek ugyan nem sok köze van (vagy feltehetőleg nem sok a köze a forgatókönyv eléggé is­mert képletű asszonyfigurájá­hoz, de mint alakítás, mint színésznői teljesítmény, mint bravúrária, kétségtelenül ki­tűnő. Magyarán: Töröcsik Ma­ri azt a játéklehetőséget hasz­nálja ki a lehető legteljeseb­ben, amit ez a nem túl eredeti alak egy eszközeiben beérett, minden szakmai tudással fel­vértezett film színésznőnek nyújt. Teréz figurájának sablon­jait, közhelyeit, helyenkénti naivitását és divatos pózait is el tudja velünk hitetni Törő­Röntgenasszisztens kisplasztikái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents